29. fejezet: VÉGE ~ EPILÓGUS

*HARMADIK FÉL SZEMSZÖGE*

Emlékszel még, amikor az öt srác, névszerint NamJoon, Jin, Suga, J-Hope, és a legfiatalabb, V, szenvedve keltek fel melengető, puha ágyukból? Szitkozódtak, morogtak. Utálták, hogy újra kezdődik minden elölről. Tanulhatnak, teperhetnek nyolc és fél hónapon át, a könyvek fölött görnyedve.
Nem akarták, de erről nem dönthettek. Lomhán mentek az iskolájukba első napon. Persze egymásnak örültek, mint mindig, de a tanároknak, a krétapor szagának, és osztálytermek látszatának már kevésbé.
Viszont nem voltak olyanok, akik zavartatták volna magukat, holmi iskolai élet miatt. Ugyanúgy elmentek bulizni, vagy csak iszogattak otthon.
Az iskola második napján is másnapos fejjel néztek a semmibe, mert a sárga földnél is alább itták le magukat. De az emlékeken jókat nevettek, mint például amikor Suga képes volt belegyömöszölni egy üveg alkoholt a hátizsákjába.
Aztán amikor már belemerültek a suliba, az egész mindenséget felforgatta egy Jimin nevű srác, ki a semmiből érkezett. Nem tudták, bemerjék-e fogadni, bemerjenek-e vállalni egy újoncot. De megtették...már ekkor érezték, szükség van Jiminre. 

V életét fenekestül felforgatta, tetőtől talpig. A fiú megbabonázta a társát, levette lábáról, és boldog párkapcsolatba csöppentek egymással.  Bár Tae tartott a furcsa, új életmódtól, tetszett a kis kalandornak a helyzet. Hiszen ő volt a nagy, ismert Kim TaeHyung, aki bátran vette az akadályokat, megmérettetéseket.
Jimin pedig...a visszahúzódó, félénk fiú, párjának hála megmutatta foga fehérjét, kibújt a zárt virágszirmok ölelő karjai közül. Lazább volt, mint egész eddigi életében valaha, könnyebben sikerült bajba keverednie is.
Viszont amikor veszekedtek, mindketten mélyponton álltak. De nem tarthatott sokáig a némaság ugyan, a másik irányába, köszönhetően az együttélésnek, és a végtelen szeretetnek. Néhány órán belül, egymás karjaiban feküdtek, ugyanúgy, mintha mi sem történt volna, de megviselte őket.

De a kalandok zűrös sorozata nem fejeződött be, csupán csak ennyivel. Hiszen ott volt még az, hogy a két fiúnak bekellett vallani érzéseiket a barátaiknak. Vagy amikor Yoongi zsarolta őket, Yoonaval.

Nehéz időkön mentek keresztül, de átvergődték magukat, és a legfontosabb az az, hogy boldogok voltak, és nem állhat az útjukba semmi sem. Mert szerelmesek...

Mikor csendesedtek a dolgok, és Jiminnel, immáron hatan folytatták az iskolát, hirtelen újra felkavarodott minden.

Csatlakozott társaságukhoz Jungkook, akinek a beilleszkedését gátolta az is, hogy az első szöuli napján beleszeretett egy lányba, aki Yoongi húga volt. Junghwa sem ellenezte a kapcsolatot, hamar egymásra találtak a fiatalok, de a szerelem megtört, akárcsak a jég, darabokra hullt, és szakítottak, egy akkor még értelmetlen dolog miatt. Ez a kusza gondolat, már érthető...

Érthető, hogy Suga és Yoona, valamint Jungkook és Junghwa miért is váltak el egymástól. Nem azért, mert nem ápoltak szép kapcsolatot, vagy mert veszekedtek. Nem. Az ok az az volt, hogy a két lány összefogott, és kifigyelték a két jó barátot, akik pár hét alatt összemelegedtek, tudat alatt.

És az este, az az éjszaka, mikor Kook ott aludt a "Min háznál", és elcsattant az a bizonyos csók. Minden onnan kezdődött körülöttük. Bár tartottak a kapcsolattól, végül összehozták. És hogy boldogok voltak-e?

A lehető legjobban.

Szerették egymás társaságát, vicceit, szlengjeit. Bár Jungkook, mondhatni elég sokszor megakarta párját dönteni, nem tette, mert tudta, hogy az idősebb nem áll még rá teljesen készen. Csak türelmesen várta azt a pillanatot, amikor dönt, szerelme.

De még mielőtt ez megtörténhetett volna...!?

A legfeszültebb időszak következett mint az iskolai életben, mint a kapcsolatukban. Kookot, Jimin korrepetálta minden egyes nap, hogy az érettségije sikerülhessen, ám Suga meg volt bizonyosodva a tényről: Jungkook megcsalja őt...talált mást maga mellé.

Elkeseredett, és csúnyán összevesztek párjával, aki szünetet kért.

Csupán néhány nap telt el, de az éveknek tűnt. Elmúlt a ballagás, és már az érettségire készültek, amikor egy nap Kookie kopogtatott Yoongi ajtaján. A nap, amikor kibékültek.

És mikor végeztek kínok között a szóbeli érettségikkel is...egy csodás dolognak számított.

Valamint nem elhanyagolható, hogy Suganál is megtört a jég, és készen állt, a Jungkookkal való együttlétre.

Nyíltan kijelentette a fiatalabbnak: "Akarlak".

A fiú nagyon boldog volt, hogy szerelme mondta ki, ő akarta, így gyönyörű, emlékezetes órákat töltöttek el a szobájukban, mindaddig míg ennek vége nem lett.

Befejezték a kis akciójukat, és épp a konyhában tevékenykedtek, amikor váratlan vendégek érkeztek;     Yoongi szülei.

Egyik felnőtt sem tudott róluk, így mindkettőjüknek újdonságként szolgált a hír, miszerint a fiuk a saját nemébe tartozó emberekhez vonzódik.

Az édesanya nem akart hinni fiának, nem akart beletörődni sem, míg az édesapa bíztatta őket, hogy minél boldogabbak legyenek.

Suga borzasztóan haragudott anyjára, hiszen nem várta ezt tőle. Ismerte milyen, de volt egy hangyányi remény elméjében, mely szertefoszlott azon a délutánon...és hatalmasat kellett csalódnia...

De mint mindenki szíve, a zord szívű anyuka is meglágyult, amint látta mennyire boldog gyermeke. Kénytelen volt elfogadni, hiába őrli magát, azzal csak a saját szívének árt.

És végül mindenki boldog lett, mindenki élete széppé vált.

Yoongi boldog volt Jungkookkal, és fordítva is így volt ez.

V szerette Jimint, és az érzés kölcsönös volt, nem is akármennyire.

NamJoon is meg volt párjával, Boraval.

Jin, aki Suzyból rosszkislányt faragott, megenyhült, és fordult a kocka a helyzetükben.

J-Hope pedig egyedülálló volt, mindaddig, míg Junghwaval nem találtak egy közös pontot...

Bár Suganak eleinte nem tetszett a dolog, beletörődött, azon az alapon, hogy ha ő boldog, a szeretett húga,és egyik legjobb barátja is had legyen az.

Így folyt tehát, egy egész iskolai évük, a Bangtan Boys srácoknak, kiknek meglett a lánybandájuk is, a Bangtan Girls. Sok mindenen átmentek, de együtt a legnagyobb gondokat is legyőzték. Mert összetartottak...anélkül, nem alakulhatott volna ki semmi közöttük.

És bár ezek után máshol folytatják útjukat, külön helyeken, egy családként fogják tartani a kapcsolatot.

Nem dobják el maguktól a szebbnél szebb emlékeket, mert mindezeket kialakították valamik, melyek eldobhatatlanok:
A Változó Lelkek!

_____________________________

Sziasztok! :)

Huhh...hát...mit is mondhatnék.  Véget ért, életem második komolyan vett fanficje.

Hogy mit érzek most?

   Jelenleg fáj, hogy itt bekell, hogy fejeződjön.

Az egyik részem sajnálja, a másik pedig örül neki.

Amikor az utolsó sorokat írtam, és utána formáztam meg, a sírás kerülgetett, de erős maradtam, és nem könnyeztem meg.

Nagyon a szívemhez nőtt ez a kis fanfiction, ami az első nagyon komolyan vett irományom volt.

Ezúttal szeretnék minden egyes olvasómnak ÓRIÁSI KÖSZÖNETET MONDANI!

Köszönöm szépen, hogy velem voltatok, izgulva vártatok valamennyi fejezetet, és bár tudom, nem vagyok olyan jó író, remélem sikerült átadnom a gondolatokat, érzéseket.

Még egyszer nagyon szépen köszönöm, irtózatosan hálás vagyok nektek! <3

Valamint szeretném a kedves olvasóimat megkérni, hogy vagy itt, vagy pedig a Facebook bejegyzésemnél nyílvánítsanak véleményt, mert tényleg nagyon szeretném tudni, kik azok akik végig itt voltak, akik kitartottak. Jöhetnek nyugodtan a hideg-meleg vélemények, az igazat szeretném olvasni! ;)

Hát...azt hiszem én itt be is fejezném. Remélem továbbra is velem lesztek, az újabb fanfictionnél, és az OS-eknél, rövid sztoriknál!

Harmadjára is: Köszönök mindent nektek! :3

Sziasztok! :)

26. fejezet: Forever / Örökké

*Két hónappal később*

*Suga szemszögéből*

Egy hete nem találkoztunk. Összevesztünk. Kikelt magából, őrjöngött, és mániákusnak nevezett. Sajnos mindezt...jogosan.

Néhány héttel ezelőtt, egyre kevesebbet volt velem. Mintha kezdtünk volna eltávolodni. Hozzám költözött, ketten éltünk itt már régebb óta nálam, a lányok pedig átvették a szerződést Jungkooktól, és most ők bérlik lakását.

Minden olyan jól ment. Boldogok voltunk, minden nap együtt mentünk fürdeni, mindent együtt csináltunk. Egyszóval: összenőttünk.

Meg volt az a bizonyos kötelék, mely elengedhetetlennek bizonyult. Szoros kapcsolatban álltunk, mint még eddig bárki mással soha.

De az utóbbi időben, mindig programja volt, akárhányszor csak együtt akartam vele lenni.

Kombinálni kezdtem a dolgokat...

Talán munkába állt. Bizonyára nem így van, hiszen eléggé lusta, és ezt amúgy sem titkolná. Lehetséges, hogy magántanárhoz jár...Bár sosem érdekelték különösebben a jegyei.

Talán...talán megcsal!? Van valakije?

Nem tudom róla elképzelni, hogy itt hagy. Annyira elhitette velem, hogy szeret. Mindenben mellettem állt. Kitartott mindvégig, és várta, hogy egyszer csak majd azzal fogadom, hogy a nyakába ugorva teperem le, hogy igen, készen állok életünk első, közös együttlétére.

Nem! Egyszerűen lehetetlen, hogy megcsal.

Mégis...mégis ez bizonyult reálisnak. Talált helyettem mást, aki szebb, aki jobb, és aki...lány.
Bármennyire szerettem volna azt gondolni, hogy csak én létezek számára, nem ment.

Az egyik nap, amikor fáradtan, egyedül értem haza az iskolából, közeledve a ballagáshoz és érettségihez, ledobtam magam a kanapéra és csak vártam, hogy ő is megjelenjen, és elbeszélgethessek vele. Ki kell derítenem, milyen nyomós oka van a távollétére.
Pihengettem, lézengtem, tördeltem ujjaimat az ideg hatására, mikor ajtó nyitódás volt észlelhető.
-Szia! -köszöntött, de én nem szóltam semmit, csak elé lépve kiadtam magamból mindent
-Szia!? Csak ennyire telik? Jungkook nézz már magadba! Én tiszta szívemből szeretlek, és ezt kapom vissza!? Itt hagysz, elhagysz...megcsalsz! Mindezt feltűnően, hátha végre megteszem ezt a lépést, nem igaz!? Nem így van? -üvöltöttem torkom szakadtából, majd egy-egy meleg, sós könnycsepp is legördült arcom bőrének felületén
-Miről beszélsz? -állt teljesen értetlen tekintettel, szemei ki voltak kerekedve, és meg kell hogy mondjam, jól színészkedett
-Ne nézzél madárnak! Minden egyes áldott adott nap, egyedül jövök haza, és szarsz a fejemre. Te mindig későn vágódsz be! Mi ennek az oka? Miért hagytad el azt az embert, aki a legjobban szeretett? Vágytam rád, vártam rád, harcoltam érted, ha kellett és...-közbe vágott
-Yoongi befognád? Ki a faszom csal meg? Szeretlek, és nem tudom mire volt ez jó! Ha annyira tudni akarod, Jiminnek segítettem a tanulásban, hogy ne húzzák majd meg érettségin. V is egyedül járkált haza állandóan, egyedül volt a napokban, és ő sem tudta hol van a párja. Mégsem vádolta meg minden értelmetlen dologgal, és nem vesztette el a bizalmát. Te meg...hogy képzelhetsz olyat, hogy megcsallak? Azt hiszed csak te küzdöttél a kapcsolatunkban? Hm? Mert ha így gondolod, kurva nagyot tévedsz! Mindenben melletted álltam, kihúztalak a bajból, és ezt kapom vissza? Üldözési mániád van? Mániákus lettél? -kisebb szünetet tartott- Jobb lenne, ha kicsit szüneteltetnénk a kapcsolatunkat. El kell gondolkodnom, hogy akarok-e még egyáltalán valamikor is a szemedbe nézni!

Sarkon fordult, és elment.

***

Egy hete nem láttuk egymást, csak az iskolában. Borzasztó érzés. A lelkiismeretem mardos. Szörnyű egy ember vagyok.

Mindezidő alatt megtudtam, hogy Jiminnél és V-nél tengeti mindennapjait.

De az őszintét megvallva, minden este vártam, hátha bekopogtat, hogy igen, megbocsájt. De nem.

Nem történt meg a csoda, és talán sohasem fog. Rettentően dühös vagyok magamra. A pokolig kívánom az egész lényemet. Egy áldott jó, kedves, odafigyelő, szerető emberről, ilyen dolgokat feltételeztem. Hányingerem van magamtól.

Szombat van.
Két nap múlva ballagás, utána egy hétre rá érettségi, de nem tudok odafigyelni a tanulásra.
A délelőtt folyamán itt volt nálam Junghwa és Yoona, akik szépen kioktattak immáron harmadjára. Teljesen igazuk volt. Eldobtam magamtól egy olyan embert, aki mellettem állt. És ő soha nem feltételezett volna rólam ilyeneket.

***

#Hétfő#

A ballagásunk hamar eltelt. De szörnyű volt, számomra. A szüleimnek nem mutathattam be, hiszen nem volt rá lehetőségem, mivel jelenleg nem alkottunk egy párt.
Mögöttem sétált, kezei épp hogy csak érintették zakóm felszínét, de az is felperzselő volt. Istenem, miért szeretem ennyire, és miért voltam ekkora barom?
Mikor az osztályfőnökünktől elbúcsúztunk, mindenki hazament. Sajnos én ismét egyedül. Egy gyors ruhaváltás, ajándéklepakolás után, úgy döntöttem, ha már nincs jobb dolgom, elkezdek tanulni az érettségire. A jegyzeteim felé görnyedve, látásom elhomályosult, majd a másik percben hevesen zokogtam, áztatva a füzetek vonalas lapjait.
Lassan álltam fel az ágyamból, és néztem körül szobámban.
Az ágyam. Mindennap itt ébredtünk egymás mellett, összebújva, reggeli csókkal kényeztetve egymást. Milyen régen volt már.
Tekintetem az íróasztalra vándorolt tovább. Itt közölte velem először, mennyire is szeretne lefeküdni velem. Ujjaimat végighúztam a berendezésen, majd újabb könnycseppet morzsoltam el.
Lábaim maguktól vitték testemet tovább az ajtóhoz. Oh, hányszor is tapasztott rá. Durván feszítettem hátra fejemet mindig, hogy nyakamat csókokkal halmozza el.
Most csak odasétáltam, háttal neki dőltem a nyílászárónak, és lecsúsztam guggolásba, onnan ülésbe tornáztam magam. Térdeimet felhúztam, karommal átkulcsoltam őket, és rájuk hajtva fejemet kezdtem el újra zokogni, itatni a lábamat fedő farmer anyagot.
Annyi közös emlékünk van.
Szinte észre sem vettem, hogy önkívületi állapotomban álltam a nappali kanapéja előtt, ahol...ahol az első csókunk volt. Itt kezdődött minden...az egész kapcsolatunk. Amikor lágyan, és félénken tapasztottuk egymásnak ajkainkat. Felbecsülhetetlen érzés volt. Most pedig, ez egy felbecsülhetetlen emlék.

Összerogyva a heverő előtt adom ki magamból a feszültséget, sírás útján. Iszonyatosan fáj, hogy elhagyott, ha nem is örökre, erre a kis időre is.

Gondolkodásomból, zokogásomból, "depressziómból", az ajtón való hangos dörömbölés szakított ki. Erőtlenül sétáltam el a bejáratig, majd a kulcsot elfordítva a zárban, kinyitottam azt...

*Jungkook szemszögéből*

Az ok, amiért elhagytam!?

Mindössze csak annyi, hogy nem bízott bennem. Megvádolt olyan dologgal, amit sosem tennék meg. És nem mellesleg: azt mondta, nem szeretem. Ez tette be nálam a kiskaput.

Kegyetlen érzés ölelt fel, de megbirkóztam vele.

Tudtam, hogy nagyon átkell gondolnom: megbocsájtok-e, vagy sem.

Nem akartam véget vetni a kapcsolatunknak, és talán nem is tudtam volna, hiszen ő az akit szeretek, nekem rá van szükségem. A kérdés, hogy mennyi időbe fog ez telni.

***

#Hétfő#

Elérkezett a ballagásunk napja. 

Hogy őszinte legyek, nem vártam. Itt terveztem bemutatni a családomnak Yoongit, de ebben a fennálló helyzetben, nem a legmegfelelőbb lenne. Nem is szóltam nekik semmit róla, csak annyit, hogy van ő nekem. 

Éppen az öltönyömet vettem fel, amikor a Jimin kopogtatott be a vendégszobába, melyet én birtokoltam.

-Gyere!

Belépett, és teljes öltözékében leült az ágyra.

-Hogy érzed magad? -kérdezi, mintha egy csöppnyi félénkség is rejtőzne hangjában

-Mármint?

-Tudod mire gondolok...-forgatta szemeit

-Sehogy. A döntésemet még mindig nem tudom biztosra, és nem vagyok valami jól, főleg, hogy én fogok mögötte vonulni. -szusszantottam, majd a plafont skandálva elmélkedtem magamban tovább

-Értem! Nekem tudod mi a véleményem! Most viszont induljunk. -bólintottam, majd elindultunk gyalog az iskolába

Az épület parkolója tele volt, az utca le volt zárva, és az út szélén is járművek álltak. 

Hamar megtaláltam családomat, és  üdvözöltem őket. 

Lassacskán elkezdődött a ceremónia. Borzasztóan sokat beszéltek, búcsúzkodtak, de amúgy aranyos volt. Mikor megkaptuk a tarisznyáinkat, és virágainkat, a családok, és hozzátartozók következtek az ajándékozásban, majd kezdetét vette az, amire talán már "mindenki" várva várt.

Elkezdődött a ballagásunk. Feszengve fogtam, inkább helyeztem rá Yoongi vállára tenyeremet, és úgy sétáltunk. Osztályfőnökünk, igazgatónk, és polgármesterünk kíséretében jártuk körbe az iskolát, és annak környékét, majd sor következett a búcsúzkodásra, köszönetnyílvánításra.

Mikor már végre mindennek vége lett, a két barátom kíséretében, virágok tengerével sétáltunk "haza". Amíg ballagtunk, és mentünk otthonunkba jöttem rá arra, hogy nekem szükségem van rá. Szükségem van Yoongira, és ezt ma közölnöm kell vele. Nem várhatok tovább. Fordított esetben, lehet én is bepánikolnék, és talán én is túlreagáltam volna, valamint kikeltem volna magamból, és hülyeségeket zagyválnék.
Talán egy kicsit még mindig csalódott vagyok, de mindezek mellett, a szerelem elhomályosítja elmém, és csak ő lebeg szemem előtt.
Mikor elértünk Jiminék házához, rögtön lepakoltam kezeimből a virágok százait, valamint a ballagási ajándékaimat, és mentem is átöltözni.
Úgy öltöztem fel, ahogyan a legjobban szerette. Szaggatott farmer, fehér póló, bakancs. Tipikus Jungkook style.
Belenéztem a tükörbe, és eltárgyaltam, hogy kurva jól nézek ki, így a telefonomat magamhoz véve, el is indultam, szinte futólépésben. Az ajtóból még Taehyungék egy "hova mész?"-t kiabáltak, mire én csak annyit mondtam: "Sugához". Ezzel biztosan mindent elárultam.
Megtettem azt a néhány utcányi távot, és a megfelelő házsornál lekanyarodtam. A már nagyon jól ismert épület előtt megállva, heves szívverések közepette sétáltam az ajtó elé, és kezdtem szinte szó szerint dörömbölni rajta. Lábam toporzékolt, egy percre sem bírtam megálljt parancsolni neki. Amikor hallottam bentről, hogy a kulccsal babrál, majd a kilincs lefelé, majd felfelé mozdul, eltátva számat lélegeztem, és vártam, hogy megmutassa magát. Hamar a szemem elé tárult látványa, de nem volt túl felperzselő...inkább...szívszaggató. Szemei alatt táskák voltak, íriszei pirosak, bőre csillogott a nem rég megtörtént (gondolom én) sírástól, mivel a cseppek nyomot hagytak maguk után. A lelkiismeretem vészesen dolgozott, és majd' megszakadt a szívem érte.
Láttam, ahogyan szemei hatalmasra nyíltak ki, amit megmosolyogtam, majd egy lépést téve felé, ujjait összekulcsoltam a sajátjaimmal, és számat ráhelyeztem az övére...tökéletesen egymásra illettek. Érzéki mozgást folytattam, és lágyan alsó ajkába haraptam. Értette a célzást, így azonnal beengedett, hogy ujjainkhoz hasonlóan nyelveink is összekapcsolódhassanak. Szerelmes csókot folytattunk, de meguntam az ajtóban állást, így kezét elengedve, feneke alányúlva kicsit megemeltem, célozgatva arra, hogy ugorjon egy kisebbet, mit meg is tett. A térdhajlatánál elkaptam, ő karjaival átkarolta nyakamat, és úgy vittem be lakásába.
Milyen régen voltam már itt...
Az ajtót berúgtam magunk után, és úgy vittem fel egyenesen a lépcsőn, be a szobájába. Az ágyán füzetek, és könyvek voltak, amiket készségesen elhajigáltam az útból, és azoknak a helyére fektettem le testét. Elengedtem ajkait, és mélyen a szemeibe néztem.
-Szeretlek! És megbántam hogy elhagytalak! Remélem meg tudsz bocsájtani!
-Te bocsáss meg nekem! Nagyon szeretlek! Mindennél, és mindenkinél jobban! Örökké! -suttogta, el-el csukló hangon
Szemeim könnybe lábadtak szavai hallatán, arcát megsimogattam, és homlokon csókoltam!
-Örökké! -leheltem ajkaira, és újra megcsókoltam.

25. fejezet: Telhetetlen, avagy a "hormonok háborúja"!?

Figyelmeztetés: 13-16+ (??)

*JIMIN SZEMSZÖGÉBŐL*

Lassan öt hónapja alkotunk egy párt Taehyunggal, és ez idő alatt a lehető legjobban kiismertük a másikat.
Tudjuk, hogy mi a másik kedvenc kajája, színe, dala, koreográfiája. Egy szóval mindent.
Bármikor megtudom mondani, hogy mikor szomorú, vagy éppen mikor boldog, esetleg bántotta meg valaki. És ezt ő is elmondhatja magáról.
Persze, mint minden más kapcsolatban, a miénkben is előfordultak viták, összeütközések, amelyeket kisebb-nagyobb bajlódásokkal, de megoldottunk. Azt hiszem ilyen egy szép, jó, és ápolt kapcsolat.

-V-sshiiii! -kiabáltam ki a konyhába az ágyból, szinte már cincogó vékony hangon
-Mondjad, Édes! -hallottam egyre közeledő hangját, majd annak a tulajdonosa is megjelent az ajtóban
Ujjaimmal mutattam neki, hogy jöjjön közelebb hozzám, amit egy vigyor kíséretében meg is tett.
Amint az ágy mellett álldogált, csuklójánál fogva magam mellé rántottam, és csípőjére ültem. Kezeit lefogtam, és lassan az ajkaira hajoltam. Édesen dolgoztam, a dús párnákon, néha-néha végig nyalva azokon, és lágyan beleharapva az alsóba, hogy bejuthassak szájába. Tudta mire gondolok, így eleget téve vágyaimnak beengedett, és nyelveink nyomban összefonódtak, és heves táncot lejtettek. Szánk szélén kifolyt egy kis nyál, de ez sem zavart egyikőnket sem.
Élveztük a pillanatot, és nem akartuk, hogy vége legyen.
Bár való igaz, hogy majdnem minden egyes nap megestek az ilyen kis akcióink, sosem untuk meg. Olyan volt, mintha újra és újra átélnénk az első csókunkat. Minden egyes kis érintésekor megjelentek a hasamban a pillangók, melyek izgatottan röpködtek ide-oda. Imádtam Taehyung egész lényét. Semmi hibát nem fedeztem fel benne, és úgy érzem nem is fogok.
Végül, mikor már több percen keresztül is összevoltunk ragadva, elváltunk, nagy kínkeservek közepette. Amikor megpillantottuk a másik gyönyörű szempárját, elmosolyodtunk, majd ujjammal finoman letörölgettem a szája széléről kicsorgó nyálat.
-Ennyire szeretsz? Szó szerint nyáladdzol utánam. -kuncogtam
-Na várjál csak! Megleszel büntetve, amiért ilyen szemtelen vagy! -fenyegetett, majd maga alá gyűrt be
-Jaj, most nagyon megijedtem! -nevettem fel, míg ujját az ajkamra nem helyezte
Az igazat megvallva, alig bírtam megállni, hogy ne nevessem el magamat. Aprócska kis vigyor kúszott arcomra, amit próbált onnan lemosni, de nem igazán jött ez össze neki.
-Most olyanban lesz részed, amit nem mindennap kapsz meg. -mosolyodott el féloldalasan
-Hm...jól hangzik. Kíváncsian várom. -vigyorogtam még mindig
Rám kacsintott, majd ajkainkat ismét összetapasztottuk. Hamar a lényegre tért, másodperceken belül találkoztak egymással nyelveink, és kezdtek egy csodálatos, kellemes párharcba.
Ujjaimat felvezettem hajába, és kissé meghúztam a barna tincseket, amire halkan felmordult. Folytattam ezeket a mozdulataimat, de az erősséget mindig fokoztam.
Amikor már meguntam a fején történő bóklászást, felsőtestén simítottam végig. A pólójának az aljához érve, elkezdtem felfelé húzni azt, majd gyorsan le is téptem róla, ajkainkat újra egymásnak ajándékozva. Hamarosan lekerült rólam is a felső, amit követett az övé, és a saját nadrágom. Mikor már csak egyetlen egy boxerban feküdtünk egymás társaságában, óvatosan mellém huppant, és úgy nézett szemeimbe.
Valahogyan, mindig idáig jutottunk el, a kis akcióinkban. Kapcsolatunk ideje alatt összesen ötször voltunk ÚGY együtt, semmi többször. Nem vágytunk a szexre. Ez nem azt jelentette, hogy nem kívántuk a másikat, vagy nem vágytunk egymásra, csak szimplán a mi életünkből kimaradtak ezek a dolgok.

Ahogyan mellette feküdtem, óvatosan simogatta arcomat, csapzott tincseimet ujjaival próbálta arrébb hesegetni szememből.
-Na és mi van azzal a bizonyos büntetéssel?
-Megakarod kapni? -vonta fel egyik szemöldökét, majd széles mosolyra húzódtak ajkai
Hát...igen...bár nem vágyunk a durva együttlétre, tizennyolc évesen, igénylem már az ilyeneket valamilyen szinten.

Talán telhetetlen vagyok.
-Ühüm! -biccentettem, kissé lesütve tekintetemet
Azért nem olyan kellemes egy ilyet kimondani, még a barátodnak sem...
-Nocsak...az én kis Jiminniem ki van rám éhezve? -vitte fel hangját
-Muszáj? -kuncogtam- Inkább cselekedj, mint sem hogy a szád járjon.
-Oh...szóval az ne is dolgozzon? -nevetett, szomorú, kiskutya pofát vágva
-Perverz fantáziájú...-csaptam lágyan arcára
-Miattad vagyok ilyen. -mosolygott édesen
-Szeretlek! -suttogtam ajkaira
-Én is téged! -csókolt meg, majd kezdett egyre lejjebb, és lejjebb haladni
Végül letépte rólam az alsómat is, és azokon a területeken is bizonyos munkálatokat folytatott.
Nagyon rég volt már hogy ilyen érzések uralták elmémet, és lelkemet is, viszont nagyon jó volt.
Úgy éreztem kellett már ez nekem, szükségem volt rá.

***

Hamarosan mindketten vészes sebességgel emelkedő mellkassal feküdtünk egymás mellett. Kemény két órát töltöttünk el eme csodás helyszínen. Boldog voltam, hogy vele lehettem, és hogy jelenleg is a karjai között fekhetek, ő pedig szorosan ölel magához, ahogyan csak tud. Néha-néha felnéztünk a másikra, loptunk egy-egy csókot, és illettük egymást kedves szavakkal.

*V SZEMSZÖGÉBŐL*

Úgy gondolom, hogy Jimin az ideális pár számomra. Bár a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha is egy férfiről fogok így beszélni, most a legnagyobb bátorsággal és odaadással jelentem ki. Imádom az egész lényét, megjelenését, természetét. Magával ragad minden mozdulata, tette, gesztusa. Szeretem őt, és úgy érzem, nincs fontosabb ember az életemben nála.

Épp a reggelit készítettem, amikor...

-V-sshiiii! -kiabált ki a hálóból, én pedig egy  hatalmas, széles mosoly kíséretében sarkon is fordultam, a gáztűzhelyet elzárva

-Mondjad, Édes!-mondtam kedvesen, az ajtófélnek támaszkodva

Ujjaival közelebb csalogatott, én pedig rögtön megpuhultam, nem tudtam ellenállni, így odalépkedtem, de csuklómnál fogva, menten az ágyba rántott, karomat lefogva pedig az ajkaimra hajolt, és azon tornáztatta finom, puha, dús párnácskáit.

Hamarosan beengedtem számba, a nyelvét, és az enyémmel azon nyomban összefonódtak, majd kényeztették egymást, szinte már önkívületi állapotban.

Csak nagyon hosszú percek után találtuk meg a másik gyönyörű szempárját, majd amikor megpillantotta, hogy a szám szélén kifolyt, egy nagyon csekély mennyiségű nyál, ujja hegyével letörölte, majd elmosolyodott.

-Ennyire szeretsz? Szó szerint nyáladdzol utánam. -kuncogta
-Na várjál csak! Megleszel büntetve, amiért ilyen szemtelen vagy! -fenyegettem nevetve, majd magam alá gyűrtem be
-Jaj, most nagyon megijedtem! -kuncogott tovább míg ujjamat rá nem helyeztem vöröslő ajkaira
-Most olyanban lesz részed, amit nem mindennap kapsz meg. -mosolyodtam el féloldalasan, ami egy perverz képet mutathatott
-Hm...jól hangzik. Kíváncsian várom. -vigyorgott még mindig
Rá kacsintottam, majd ajkainkat ismét összetapasztottuk. Hamar a lényegre tértem, másodperceken belül találkoztak egymással nyelveink, és kezdtek egy csodálatos, kellemes párharcba.
Ujjai hamar felkúsztak csapzott, máris izzadt tincseim közzé, és ott munkálkodtak. Egyre erősebben húzogatta, szinte már tépte hajamat.

Feltüzelt.
Megunva a fejemen történő bóklászást, a felsőtestemen simított végig, egyenesen le a pólóm korcáig, majd le is tépte rólam az anyagot, amit követett az övé. Hamarosan megszabadítottam nadrágja takarásától, és ő is az enyémtől.

Mikor már csak egy-egy boxer fedte fellángolt testünket, mellé feküdtem, és úgy néztem a gyönyörű szemeit, egy-egy rakoncátlan tincset kisimítva onnan.
Valahogyan, mindig idáig jutottunk el, a kis akcióinkban. Kapcsolatunk ideje alatt összesen ötször voltunk ÚGY együtt, semmi többször. Nem vágytunk a szexre. Egymásra persze igen, de ezt kielégítettük csókokban, cirógatásokban és egyéb más dolgokban.
-Na és mi van azzal a bizonyos büntetéssel?
-Megakarod kapni? -vontam fel egyik szemöldökömet, majd széles mosolyra húzódtak ajkaim
"Kis telhetetlen."
-Ühüm! -biccentett, kissé lesütve tekintetét
Szegény még el is pirult. Nem értem miért, hiszen én is mindig lazán közöltem vele, ha nem bírtam a bennem tomboló hormonokkal

-Nocsak...az én kis Jiminniem ki van rám éhezve? -hecceltem, de láttam rajta, hogy kényelmetlen neki a helyzet
-Muszáj? -kuncogta- Inkább cselekedj, mint sem hogy a szád járjon.
-Oh...szóval az ne is dolgozzon? -nevettem, és vágtam csalódott, szomorú arcot
-Perverz fantáziájú...-csapott lágyan orromra

-Miattad vagyok ilyen. -mosolyogtam édesen

Megbabonáz az a két csodaszép, barna írisz, valamint a kidolgozott teste
-Szeretlek! -suttogta ajkaimra
-Én is téged! -csókoltam meg, majd kezdtem egyre lejjebb, és lejjebb haladni
Végül letéptem róla boxert, és azokon a területeken is bizonyos munkálatokat folytattam, mint ahogyan a teste összes kis szegletében. 

Körülbelül két óra múlva, szinte már lihegve pihentünk egymás mellett az ágyban, kényeztetve, szeretgetve a másik félt.

24. fejezet

Fél órán belül, már a nappali kanapéját koptattuk. Én félig szerelmemen feküdtem, és félig már aludtam, amikor a telefonom csöngése kiszakított nyugalmi helyzetemből.
-AISH! -odacsoszogtam a dohányzóasztalhoz, majd megnéztem, hogy ki zavar
Jimin...
Jaj, ne!
-Igen?
-Suga! Jó hogy végre felvetted.
-Mondd, mit akarsz!
-Magyarázattal tartozol! -hallottam hangján, hogy mosolyog
-Magyarázattal? Én?
-Magyarázattal...igen Te!

*SUGA SZEMSZÖGÉBŐL*

-
-Miféle magyarázatra gondolsz? -remegett meg hangom, és testem, amikor megéreztem párom védelmező karjait derekam körül
-Mi a baj? Ki az? -tette fel kérdéseit, fülembe suttogva
-Jimin. -mondtam halkan, kezemmel letakarva a telefon mikrofonját
-Itt vagy még, Yoongi? -hallottam meg az előbb említettet
-Itt..
-Na...akkor mesélj!
-Elég hosszú történet, nem hiszem, hogy érdekel, Jimin.
-Van időm. -kuncogott
Megforgattam szemeimet, amit ő nem láthatott, és nagyot nyelve nyitottam szóra a számat, amikor Jungkook kiemelte kezeim közül a mobilt, és ő vette át az irányítást.
-Jimin!? Szia! Jungkook vagyok! -köszönt, a vonal másik végén pedig, az az idióta visítva üdvözölte
Hát igen...nagyon jó barátságot ápoltak, már az első naptól kezdve. Mindig is irigyeltem Jimint, amiért ennyire közvetlen tudott lenni. Persze az elején, amikor még ő érkezett újoncként hozzánk, nem gondoltam volna róla, hogy ennyire laza lesz, és feltud majd oldódni a Bangtanben, de kellemeset csalódtam. Ahogyan összejött V-vel, kitudott bontakozni. De leginkább azután, amikor az egész banda tudott róluk. Most pedig mi vagyunk abban a szerencsétlen helyzetben, hogy felkell fedni titkunkat a srácok előtt. Nem lesz könnyű feladat, de kettőnkért meg kell ezt a lépést is tenni.
-Oh...hogy hogyan jöttünk össze? Egyszerű. Junghwa és Yoona elintézte ezt nekünk. -nevetett hangosan párom, mire odafordultam, és szélsebesen próbáltam meg kivenni kezéből a telefont. Esélyem nem volt megszerezni a készüléket, ami nem mellesleg az enyém. Elrohant vele, be a szobámba, és bezárkózott. Az ajtón dübörögve könyörögtem, hogy engedjen be, de ő csak mesélt, és mesélt Jiminnek.
-ÁRULÓ! -mondtam kissé mérgesen, de a végét már elnevettem
Nem tudok rá emiatt haragudni. Túlságosan szeretem; ez az egyik oka. A másik pedig, hogy nekem is megkellett volna tennem, így meg legalább nem nekem kell szenvednem. Lementem a konyhába inni valamit, pár percen belül szerelmem ajkait véltem felfedezni a nyakamon. Hátrahajtottam fejemet egy csókra, amit meg is kaptam.
-Haragszol? -suttogta ajkaimra
-Dehogy! Rád soha! -mosolyogtam
-Szeretlek! -nyomott egy puszit homlokomra, és átölelt
-Én is Téged! -fordultam vele szembe, és bújtam testéhez
-Ma elkell mondanunk a srácoknak...
-M...mit? -kaptam rá tekintetemet ijedten
-A kapcsolatunkat.
-D...de....
-Majd én beszélek! Jó? -simogatta meg arcomat, majd ráhajolt párnáimra
Bólintottam egy aprót, és viszonoztam a csókját. Nyaka köré fontam karjaimat, lábujjhegyre álltam, mint valami szerelmes tini, és úgy faltuk egymás ajkait.

* Pár órával később *

Fogalmam nem volt, hogy mikor aludhattam el, de megtörtént. Az ágyamon feküdtem, egy lepedővel betakarva. Nem pizsama volt rajtam, hanem amit reggel felvettem. Mit keresek itt?
Telefonom rezgése szakított ki gondolataim legmélyebb bugyrából. Utána nyúltam, és egy SMS volt olvasható NamJoon-tól.

Nee...mit akar?

Szevasz Yoongi!

Este nyolckor akkor találkozunk a törzshelyen.

Gondolom tudsz a találkozóról, Jungkook biztos beavatott.

Ne késse! Elméletileg a maknaenek fontos bejelentenivalója van!

Gondoltam visszaírok valamit gyorsan, hogy tudja, olvastam az üzenetét.

Szia Nam!

Igazából, hogy őszinte legyek, most hallok az ötletről először.

De akkor majd igyekszünk nem elkésni!

Ledobtam a párnára a készüléket, de újabb rezgés volt észlelhető, így egy pillantást vetettem a kijelzőre.

Akkor jobb lesz ha sietsz.
Hét óra múlt, és ahogy ismerlek, nem fogsz akárhogyan kinézni.

És kivel fogsz jönni?

Yoona nem teheti be a lábát. Csajokat nem hozunk!

Én sem állítok be Boraval!

Nem is mondtam, hogy viszek bárkit is.

Miből gondoltad ezt?

"De akkor majd igyekszünk nem elkésni!"

Ne nézz hülyének haver.

Amúgy meg mindegy, hogy kit hozol, de ne csaj legyen.

Nem szeghetsz szabályt!
Tudod mit!? Inkább senkit ne hozz!

Te se nézz engem hülyének.

Léptem, Nam!

Ott találkozunk.

Most már végképp felálltam, és mentem is készülődni...

De előtte!

HOL VAN JUNGKOOK?

Elindultam a keresésére, és meg is találtam a konyhában.

-Jungkook! Mit szervezkedtél te?

-Semmit. Jimin mondta, hogy említsem meg a többieknek, én meg megtettem a kérését. Nyolckor találkozó a törzshelyen, szóval készülődj!

-Tudok róla, Namtól. Most beszéltünk.

Bólintott, és elment mellettem, de egy puszit nyomott az arcomra, mielőtt eltűnt volna.

Én a fürdőszoba felé vettem az irányt.

Gondosan megtisztálkodtam, és amikor beláttam, hogy nem hoztam magammal semmi ruhát, a törölközőmet a derekamra kötve szárítottam hajat, aztán állítottam be a fejem tetején rakoncátlankodó, szürke tincseket. Hamar végeztem ezzel, így volt időm arra is, hogy a szemceruzámmal, enyhe sötétítést vigyek fel vízvonalamra, és elfedjem a délutáni alvás nyomait.

Mostanában elégé fáradt vagyok, és sokat alszok. Meg is látszik a viselkedésemen, és kinézetemen egyaránt.

Mindeddig egy "SWAG", menő, laza fiúnak mondhattam magamat, de mióta van Jungkook ez megváltozott. Van egy olyan érzésem, hogy én vagyok a kapcsolatunkban a "lány", a passzív fél. Nem mintha zavarna, de azért egy olyan embernek, aki világ életében a csajok után koslatott, nehéz feldolgozni az ilyesféle újdonságokat.

Gondolataimban elmerengve lépdeltem ki a fürdőből, és nyugtáztam le magamban, hogy felvállalhatóan nézek ki. A lépcsőnél összeakadtunk párommal, és egy hosszas csókot is váltottunk. Ekkor kezei a hátsó tájaimra vándoroltak, és szorgoskodtak, de az idilli pillanatot megkellett szakítanunk, hiszen így sosem készülhettünk volna el.

Felkocogtam a szobámba, és a szekrényem előtt állva gondolkodtam mit is vehetnék fel.

Végül döntésem egy fekete szaggatott farmerre esett, ami az egyik kedvencem is egyben, valamint egy fehér pólóra, farmerdzsekivel. 

Lelépkedtem a lépcsőn, és párommal találtam szembe magam.

Egyszerűen gyönyörű volt...

Tudom, nem szokás fiúkra ilyet mondani, inkább használatos a "helyes" jelző, de most tényleg nem lehetett mit mondani.

Ahogyan a tincsei kissé a szemébe lógtak, köszönhetően a fekete sapkájának, ami tökéletesen állt rajta. Óvatosan nézte a földet, majd amint észrevett, csodás szempárját rám emelte, és komor, elgondolkodtató arcát felváltotta a vidám, szerelmes.

-Indulhatunk? -mosolygott rám elbűvölően

Megőrjít ez az ember. A hangja, lágyan simogatja a fülemet, ahogyan pedig ráhajol ajkaimra, és puha szájával kényezteti az enyémet, minden bajomat elfeledteti velem.

-Persze. -váltunk el egymástól

A hátamra simított, és elindultunk az ajtó felé, ahol felvettük cipőinket, és úgy indultunk neki az éjszakának.

Már nem volt az a hideg, mint télen. Lassan haladtunk a tavasz felé, február végét írtuk. Nem soká érettségi, és pályaválasztás.

Gondolatmenetemből párom ujjai szakítottak ki, amint az enyéim köré fonta azokat.

Valamiért ijedten kaptam kezeinkre tekintetem, amin egy kicsit elnevette magát.

-Nyugi! Mielőtt odaérnénk elengedlek. -szorította meg az összefont "csomót", amit kezeink alkottak

Nyeltem egy nagyot, és bólintottam.

Néhány percen belül meg is érkeztünk a helyszínre, ahol a srácok már vártak minket. Jungkook, ahogy ígérte is, még jó pár méterrel az utca előtt megszakította kapcsunkat, és úgy sétáltunk egymás mellett.

Odaérve barátainkhoz, lepacsiztunk, megöleltük egymást, és bementünk a szórakozóhelyre.

-Na! Mit is akartál te mondani, kicsi Maknae.? -kérdezte Nam, mire nagyot nyeltem- Még most az elején beszéljük meg, míg nem iszunk. Ki tudja mit hordasz össze, ha lesz benned. -nevetett

Párom bólintott egyet, fejével pedig felém biccentett, mire mellé somfordáltam.

-Nos...akkor. Arról lenne szó, hogy...-kisebb szünetet tartott- ...ÁÁ...tudjátok mit? Inkább cselekedni fogok. -mosolygott féloldalasan, testemmel szembe fordult, megfogta mind a két kezemet, közelebb rántott magához, és megcsókolt.

Megcsókolt, itt a többiek előtt.

Lassú mozdulatokkal cselekedett, majd beleharapott alsó ajkamba, hogy mélyítsük el a csókot. Sikeresen meg is történt a kis esemény, és nyakába karolva folytattuk, mintha a szobánkban lennénk, és senki nem látna bennünket. Kizártuk a külvilágot, nem gondoltunk sem a negatív véleményekre, sem a negatív arcokra, esetleg reakciókra. Csak mi voltunk, ketten.

Mikor elváltunk egymástól, beharaptam ajkamat, és úgy néztünk egymás szemeibe. Ő mosolygott, akárcsak a vadalma, bennem pedig felment az adrenalin.

Óvatosan fordultunk a srácok felé. Jimin és Taehyung csak mosolygott, és bólogatott, Nam, Hope, és Jin pedig csak tátott szájjal figyeltek.

Hát igen...a hetero csapat.

De ha úgy nézzük...én sem néznék magamra máshogy.

A kínos csöndet legelőször Nam törte meg.

-Öhm...ez...ez most...ez most azt jelenti...hogy, ti...

-Hogy mi együtt vagyunk. -jelentette ki határozottan Jungkook

-De...mióta? Vagy hogy? És pont te Yoongi? -grimaszolt Jin

-Nem tehetek róla. Körülbelül három napja történt, este. -sütöttem le fejemet

-Nekem nincs ellenemre! -kiáltott Hopie, és a nyakamba ugrott

Fülébe suttogtam egy "köszönjük" szerűséget és megöleltem.
-Igazából...nekem sem...csak...nem vártam pont Tőled, Suga. -mosolygott Jin
Csak bólogattam, egyenesen a szemébe nézve.
-Nam? -kérdezte Jimin
-E...ezt felkell dolgoznom... -kisebb szünetet hagyott, majd folytatta- ...De ugye még nem...nem csináltátok?
-Nem, dehogy. -tiltakoztam
-Ami késik nem múlik. -kuncogott párom, és kissé megcsípett hátulról, amire megugrottam, és rosszalló pillantással illettem.
-Erre nem biztos, hogy kíváncsi lettem volna. -húzta NamJoon a száját - Na, srácok. Egy szó, mint száz. Én sem vagyok ellenetek, de egy hangyányit csalódtam.
Ismételten nem bírtam megszólalni, csak bólogattam.
-Most viszont ünnepeljünk! -kiáltotta V, és egy csókot nyomva párja szájára, már húzta is a tömegbe
-Megyünk mi is? -kérdezte szerelmem, én pedig felé fordultam, és ajkainkat összetapasztottam egy mosoly kíséretében
Lágyan faltam a dús párnákat, néha-néha beleharapva azokba. Amikor végül sok-sok perc után sikerült elválnunk egymástól, ölelkezve álltunk még egy jó ideig, a cikázó, színes fények tömkelege között.
Ezeket a pillanatokat nem tudtam jellemezni. Csupán néhány napja még hetero identitásúnak mondhattam magamat, erre most szorosan összebújva álldogálok egy fiúval, akit a szerelmemnek nevezek. Ezek azok a bizonyos, változó lelkek.

Különkiadás/ + Rész

Sziasztook! Ez egy amolyan "karácsonyi" különkiadásnak indult, de végül csak egy helyzetjelentés lett belőle, amiből megtudhatjátok, ki hogyan is áll párkapcsolatilag.
Remélem tetszeni fog.:)
/Nem befolyásolja a történetet ez a rész./

*Jimin szemszögéből*

Ahogyan a szünet elérkezett, rögtön elkezdtünk készülődni az év egyik legjobb, leghíresebb, legnevessebb ünnepére, a karácsonyra. Én mindemellett Tae születésnapjára is ezerrel készültem, hogy egy oltári bulit csapjak neki...mert ugye...mindent a szerelmemért. Karácsony napján csókkal köszöntöttünk egymást, majd mindenféle rénszarvasos, télapós göncöt magunkra aggatva sütkéreztünk, valamint főztünk...együtt. Nagyon jól éreztem magamat, és azt akartam, hogy soha ne érjen ez véget. De mint mindennek, ennek is vége lett egyszer. Az ünnep második napján, párom szüleihez kellett mennünk vendégségbe. Bár az édesapja még mindig neheztelt rám, és talán még saját fiára is, látszódott a változás, és az, hogy próbál megbarátkozni a gondolattal, hogy a gyermeke egy vele egy neművel létesített párkapcsolatot.

Amikor V-vel felébredtünk a szülinapja reggelén, én csak átkarolva suttogtam neki a kis köszöntésemet, és adtam át neki az ajándékát.
Annyira szerettem őt, hogy szó szerint bármit megtennék érte.

A szünetünk így békességben, és szeretetben telt el.
De az első olyan karácsonyom volt egyben, amikor még csak nem is hallottam a szüleim felől. Rosszul esett, hogy még csak egy SMS-re sem méltattak...de ezek már csak ők lehetnek. A pozitívra kell gondolni, és arra, hogy a világ legjobb embere van mellettem.

*V szemszögéből*

A téli vakáció, mondhatni a legjobb volt egész életemben. Jiminnel tölthettem minden egyes percét, ami boldoggá tett. A szüleim úgy érzem lassan teljesen elfogadtak minket, így nyugodtan közeledhettem a jelenlétükben is társamhoz. A karácsony is boldogan telt, együtt készültünk az ünnepekre.
De talán a születésnapom volt a fénypont. Ahonnan már nincs tovább, mert az a bizonyos, kis képzeletbeli mutató megütötte a maximum szintjét.
A legszebbet nyújtotta nekem, amit csak kaphattam volna...beleértve saját magát is. A legcsodásabb téli ünnepeket adta nekem.

*Suga szemszögéből*

Amióta V-vel kibékültünk, és tisztáztuk a dolgokat minden csak jobb lett. A fiúk is tudnak róluk, és így már ők is úgy viselkedhetnek, ahogyan csak akarnak. Akkor smárolnak mikor kedvük tartja, akkor ölelgetik egymást, mikor jól esik nekik. De azért jó érzés, hogy nem neheztelnek rám ezek a bolondok.

Yoonaval is minden jól alakul. Azóta már meg volt az első csók is, és bár meglepő, a hozzám méltó, és szokott módon nem vittem ágyba a második éjszakán. Különlegesnek számít, és azt érzem, hogy soha nem szabad elengednem. Nem történhet meg. Ha ez bekövetkezik, akkor én nem leszek többé. Nem fogom feldolgozni, talán soha. De mivel ennek nem áll fent veszélye, nem is szabad belegondolni...csak éljük boldogan a fiatalok életét, és ne gondoljunk a rosszra.

A karácsonyt is együtt töltöttük. Elvittem a családomhoz, és bemutattam, majd ő is megtette ezt a lépést.
Vettünk egyenruhákat, csináltunk együtt süteményeket. Csodás volt minden pillanat mellette.

*J-Hope szemszögéből*

A lehető legjobb döntés az életemben az volt talán, hogy már az első adott napomon "lecsaptam" Hani-ra. Teljes szívemből szeretem, és remélem soha nem kell elengednem őt, semmilyen okból kifolyólag.

A suli szünete egy nagyon jó időszak mindig, minden diák életében. Úgy terveztem, hogy egy meghitt, gyertyafényes vacsora után fog megtörténni az, ami általában egy randi után gyakran bekövetkezik. Ez így is történt...

Az újévet is kicsattanó jókedvvel kezdtük. Mellette nem lehet egy szomorú pillanatom sem.

*Nam szemszögéből*

Bora az a személy az életben, aki ráébreszrett sok dologra. Elvette a nagyképűségemet, azt, hogy sokszor gondoltam úgy, hogy én vagyok a legrosszabb és legvadabb. Igazi jó fiúvá tett, amit nem bánok. Kinézetileg senki nem következtetné le róla, de ha megismeri valaki, rájön ki is ő valójában.

Az ünnepeket is együtt töltöttük. Szüleinknek csak skypeon keresztül tudtuk bemutatni a másikat, mivel egyikőnk családja sem lakik a városban; de ami azt illeti, még csak nem is a közelben.
De így is boldogok voltunk...együtt...kettesben.

*Jin szemszögéből*

A barátnőm, Suzy, igazi jó kislány... De én megfogadtam hogy tenni fogok ez ellen...ami kisebb-nagyobb sikerrel sikerült.
Mára már ugyan olyan rossz lett, mint én.

Az ünnepeink sem teltek máshogy, csak csupa rosszasággal.
Na jó, nem.
Csináltunk közös programokat, valamint még jobban megismerkedtünk.
Én nem nagyon akartam megváltoztatni semmiben, kivéve a modorában...ami pipálva van.
Az öltözködése is maga a kész csoda, magáról a nőről pedig nem is beszélve.
A karácsony szép volt, jó volt, de gyorsan eltelt. De hogyan máshogy történhetett volna...
Mondjuk...Suzy mellett minden pozitív.

14. fejezet: Minden jóra fordult! /Sose bízd el magad/

Lefagytam és nem bírtam megszólalni.
Ajánlom hogy ne kerülj a szemem elé Yoongi!
Nagyon megjárod!

*Jimin szemszögéből*

Tae szüleivel való találkozás után nagyon jól esett levezetni a feszültséget, egy jó, kiadós bulizással. Majd eliszogatunk, meg táncolunk a tömegben.

Hevesen ráztam magamat V-nek, aki ezt az egészet nagyon élvezte. A derekamat átkarolta, és úgy simogatott, valamint mozgatta a saját csipőjét is az enyémmel szinkronban. Csodás az este. Mikor párom elment mögülem, én még folytattam amit az előtt...viszont szemet szúrt ahogyan párom felháborodottan keres valakit a szemével. Az emberseregen át siettem oda a pulthoz, ahol Taehyunghoz társult még Jin is.

-Kicsim! Mi a baj? -suttogtam nehogy meghallja a másik társunk

-Tudnak....mindenről...-sziszegte a fogai között - Hol van Yoongi? Meg fogom ölni!

-M...miről beszélsz?

-Elárult bennünket! -kiáltotta el magát, de a zene hangja valamennyire felfogta

Eltolt magától, és ziháltan sietett ki a szórakozóhelyről.

-Most mit csináljak!? Te jó ég! -sóhajtottam, és megindultam utána.

*V szemszögéből*

Ki fogom nyírni! Hogy lehetett ekkora fasz, hogy elpofázik mindent?

Gondolatok tömkelege járta át az agyam minden egyes pontját, és trappoltam Yoongi házához. A téli hideg miatt a sötétben is látszódott a leheletem ködös nyoma. Óvatosan, mégis szélsebességgel szeltem át a csúszós, nyirkos utakat. Az utcájukhoz érve nézelődtem hol jobbra, hol balra, hogy megkeressem a keresett házat. Az ajtónál elkezdtem hangosan dübögni, de legnagyobb meglepetésemre egy lány nyitott ajtót, aki egy szál köntösben állt előttem.

-Yoona? -vontam fel szemöldökömet

-Öm...igen...te pedig...Taehyung? -bagadozott

Bólintottam, majd a lényegre törtem.

-Itthon van az a faszkalap? -szűrtem a szavakat a fogaim között

-Sugara gondolsz? -nyitotta nagyra szemeit

-Keres valaki? -hallottam meg a háttérből a lépcső dübögését

-Gyere ide te pöcsfej! Hogy lehetsz ekkora fasz? Miért jó ez neked? Kibaszni mással, és elrontani az életét...a BARÁTODNAK! -rontottam neki, és kezdtem hangos kiabálásba

-Elárulnád, hogy mit tettem már megint? -üvöltött ő is idegesen

-Ne tégy úgy, mintha semmiről nem tudnál. Tudom, hogy te pofáztad el Jinnek!

-Mégis mit? -nézett kérdőn rám, hangját lejjebb véve

-Mondjuk azt, hogy együtt vagyok Jiminnel. Ígéretet tettél! -mondtam ingerülten szemeibe

-Yoona! Bemennél? Nem soká megyek! -mutatott az emeletre, mire a lány gyorsan felszívódott -Most pedig! Engedj el, és beszéljük meg! -szedte le magáról kezeimet

-Ezen nincs mit beszélni! -akadtam ki még jobban

-De igen is van! Nem tettem semmit ellenetek! Tartottam a számat, nem tudom, hogy Jin honnan tudja! -magyarázkodott

Leültem a kanapéra, és úgy tördeltem az ujjaimat.

-Lenyugodtál végre?

-Le....-morogtam

-Akkor jó! És talán gondolkodj mielőtt még egyszer nekem rontasz! -dorgálta a fejemet

Nem szóltam semmit, csak járt az agyam.

-De...mégis honnan tudhatja?

-Fogalmam nincs! -motyogott - De Tae! Esküszöm, hogy nem mondtam semmit. -helyezte szívére kezét

-Jó, jó, elhiszem! -nyugtattam le - Holnap muszáj lesz elmondani mindenkinek. Jin túl jóban van Nammal. Lehet már ő is tudja.

-Lehet! De tényleg...hol van Jimin? -nézett körbe

-Baszd meg! Ott hagytam! -csaptam a homlokomra, és tűntem el Yoongi lakásából

Futottam a törzshelyünkre ahogy csak tudtam. Egy teremtett lélek nem mászkált az utcákon. Ilyen hülye is csak én vagyok, hogy este tizenegykor rohangálok ide-oda.

Negyed óra múlva ott voltam a kijelölt helyszínen, majd szaladtam be. Szemeim jártak, és próbáltam kiszűrni a tömegből szerelmemet, de nem találtam, ezért Hoseokhoz igyekeztem.

-Hope! Nem láttad Jimint?

-De! Vagyis...már hazament.

-Oh. Akkor megyek is! Kösz, és szia.

Nem vártam meg míg elköszön, csak ismét útnak indultam, hogy a ködös utakat végigszeljem.
Rövidebbnek tűnt az út hozzám, mint Sugahoz, épp ezért értem haza hamarabb. Jimin házából világosság tört ki, én pedig az ajtajához futottam. Kopogtattam, majd megjelent előttem, és a nyakamba ugrott könnyes szemekkel. Magamhoz szorítottam karjaimmal, és védelmezően tartottam karjaim között.
-Hé! Nyugi! Itt vagyok! Mi a baj? Bántottak? -kérdeztem idegesen
Még sosem láttam ilyen idegesnek. Szemében tükröződött a félelem.
-Énh...én csak...féltettelek! Ugye nem esett bajod? -szipogott
-Nem verekedtem Yoongival ha erre célzol. Csak kiderítettem, hogy Ő-e a hibás. -simítottam meg az arcát
-És...?
-Nem... -válaszoltam komolyan
-Hogy hogy nem? Akkor ki mondta el a többieknek?
-Nem tudom, hogy mindenki tudja-e...Jin biztos...-sóhajtottam egy nagyot
-Pontosan mi történt?
-Hahh...Az volt, hogy kikértem a piámat, és Jin mellém ült, rendelt, és rám nézett. Aztán nem is figyeltem, hogy mit dumál össze vissza, csak arra lettem figyelmes, hogy megkérdezi, hogy igaz-e az, hogy meleg vagyok, és hogy veled járok. Lefagytam, és nem válaszoltam neki. Ebből rögtön arra következtettem, hogy Yoongi a hibás, hiszen más nem tudhatott rólunk. Utána jöttél te, és amikor elmentem, akkor Sugánál ott volt Yoona is, de nem érdekelt, már semmi, és kiabáltam vele, meg nekimentem. Aztán leállított "finoman", hogy ő nem mondta el senkinek. Szóval most fogalmam nincs, hogy honnan a faszból tudja. De ezt holnap nekünk is bekell jelenteni...ahogy terveztük is. Csak ez egy kicsit más lesz így.
-Hát ja...de kérlek Tae...ne csinálj ilyeneket. Azt se tudtam, hogy hova mész, csak sejteni tudtam. -szomorodott el, és bújt hozzám
-Ne aggódj! Nem lesz semmi baj! Tudok magara vigyázni. -pusziltam a hajába
Rövidesen elváltunk egymástól, de csak annyira, hogy szeméből kitudjam simítani a vörös haját, és tudjak egy forró, szenvedélyes csókot lehelni dús ajkaira. Jóleső sóhajokat eresztettem ki, ahogy még az alkohol dolgozott elmémben. Hajtott a vágy, de tudtam, most neki semmi kedve nincs ehhez az egészhez, így csak annyit javasoltam, hogy fürödjünk együtt. Ebbe bele is ment.
Gyors tusolás után feküdtünk le aludni, miután szorosan egymás mellé feküdtünk. Durva nap lesz a holnapi, de túléljük!

***

Reggel nyolckor ébredtem fel, egy görccsel a gyomromban...Jól kezdődik. Kikászálódtam a még alvó párom mellől, és halkan kilépkedtem a fürdőbe, hogy rendbe tegyem magam. Éppen az arcomat mostam, amikor két puha, védelmező kart éreztem me derekam körül, és egy fejet a hátamon. Elmosolyodtam, és megtörölve magamat fordultam szembe "támadómmal". Megöleltem, majd szájon pusziltam.
-Jóreggelt! -suttogtam ajkaira
-Neked is, Édes. -karolta át a nyakamat- Jó nap lesz ez a mai is... -sóhajtott fel
-Ne is mondd. Melyikőnk beszéljen? -vetettem fel a kérdésemet
-Mindig te mondasz mindent... itt az ideje, hogy én is tegyek valamit.
-Nem muszáj, ha nem akarod. Ne érezd úgy, hogy rád van erőltetve! -figyelmeztettem
Tényleg nem akarom azt, hogy úgy gondolja, ez rá lett kényszerítve, és esetlegesen nehéz legyen neki beszélni erről.
-Ez nem erőltetés. Meg ha az is lenne. Tennem kell valamit a kapcsolatunk érdekében nekem is! -mosolygott
-Hogy tudsz még így is ilyen eszméletlen aranyos lenni? -húztam magamhoz
-Csak nézz rám. Mindig az vagyok. -nevettük el magunkat mindketten
Van egoja, az tuti, de így szeretem. Amúgy meg soha nem henceg a kinézetével, vagy egyáltalán bármilyével, szóval egy szavam sem lehet.

Amikor elkészültünk, és meg is reggeliztünk, egy körüzenetet küldtem a Bangtan tagjainak, miszerint fél órán belül legyenek nálam.
Jiminnel is összepakoltunk, majd úgy mentünk ét immáron az én lakásomba, hogy ott várjuk meg a többieket.

*Jimin szemszögéből*

Nem lesz egyszerű, de azt hiszem megtudom csinálni a szerelmünk érdekében. Már csak öt perc van a megadott fél órából. Egyre idegesebb vagyok.
Kis időn belül ajtókopogás zavarta meg gondolatmenetemet.
Elsétáltam addig, majd a kilincsre fogtam és kinyitottam a falapot.
-Sziasztok! -üdvözöltem a társainkat egy halvány mosoly kíséretében
Meg kell hogy mondjam, nagyon erőlködnöm kellett hozzá.
Ők is köszöntek nekem, majd beljebb engedtem őket, és Tae is felbukkant. A nappaliban leültünk, de mi ketten a párommal szinte nyomban álltunk is fel.
-Nos...izé...szerintem már tudja mindenki...de...mégis úgy fer, ha mi is elmondjuk... -kezdtem el a kis beszédemet, de abba is hagytam
Azt hittem nyomban elsírom magamat.
-Mit? -nézett kérdőn Nam
-Azt...hogy...hogy mi...tehát az, hogy mi Tae-vel...azért...azért vagyunk sokszor együtt...mert...
-Meeert? -kérdezte Jin
-Jin te már amúgy is tudod, ne nehezítsd meg a dolgunkat. -emeltem meg a hangomat
-Én nem tudom most miről is van szó pontosan. -döntötte oldalra fejét
-Tudjuk, hogy tudod, ne játszd a hülyét...tegnap mondtad a buliban.
-Miről beszélsz? -értetlenkedett még mindig
-JIN! -kiáltotta el magát V- Te mondtad tegnap, hogy igaz-e hogy együtt vagyunk Jiminnel. Ne játszd a hülyét! -ismételte el ő is amit én
-Na várj! Ti együtt vagytok? -akadt ki NamJoon
-I...igen!? -fontuk össze ujjainkat
-És mi erről miért nem tudtunk? -kérdezte Hope
-Mert nem tudtunk, hogy hogyan számoljunk be róla...nem olyan könnyű beismerni, hogy meleg valaki...-motyogtam az orrom alatt
-Ez most...kicsit...kicsit nagyon sokkolt. -szólalt meg ismét Jin
-Na várj csak... Akkor te nem tudtál kettőnkről? -mutattam rá
Megrázta a fejét nekem pedig leesett. Az ALKOHOL...az beszélt belőle...nem hiszem el.
-Bassza meg! Az alkohol miatt mondtad...mert leittad magadat. -mondtam ki hangosan is gondolataimat
Bólintott félénken, és úgy állt fel mindenki, majd közeledtek felénk.
-Amúgy...hát nem tudom mit kell ilyenkor mondani...de sok boldogságot!? -ráncolta össze a homlokát Nam
-Köszönjük...-mosolyodtam el
-Azért ezt megjegyeztük! -kacsintott J-Hope - Hamarabb kellett volna beavatni minket...
-Jó na... mondom, hogy nem volt egy egyszerű dolog.
-Elhisszük! De ha bármi van, akkor mondjátok nyugodtan...ilyenkor legyen nagy a pofátok! -nevették el magukat, majd mi is kezdtünk oldódni
-Akkor iszunk magunkra valamit? -kérdezte Tae egy vigyorral az arcán
-Természetes! De akkor ránk is...hisz nekünk is vannak ám lányaink. -kuncogott Jin
Felkiáltottunk egy "Yeee"-hez hasonló valamit, majd mentünk a konyhába, valami pia után kutatva...

Hát...végül nem így terveztük bejelenteni ezt az egészet, de minden jóra fordult. Bár...sosem szabad elbízni magunkat.

13. fejezet: Tudtam!

"...csak mi voltunk. Csak mi ketten, a takaró alatt."

*V szemszögéből*

Lassan nyitottuk ki a szemünket Jiminnel. Az apró kis fény hatására hunyorogtunk, majd úgy próbáltuk szokni a kellemetlen hatást. A takarót levettem meztelen testemről, és úgy kerestem meg a szoba sötét szegleteiben keresgélni saját ruháimat. Mikor sikerrel jártam magamra húztam a boxeremet, és páromét is előkerestem. Odanyújtottam neki, de nem vette el tőlem.

-Add rám. -vigyorgott álmos fejjel

-Huncutkodsz már korán reggel? -nevettem

Csak még nagyobbra húzódott az a pimasz mosoly gyönyörű arcán. Nem bírtam ellenállni neki, ezért a lábát megemelve húztam rá az vékony, fekete textilt, ami kiemelte az alakját. Rajtam egy pontosan ugyanilyen darab foglalt helyet. 

Gyorsan mellé feküdtem az ágyba, és az oldalamra feküdtem. Ő is így tett, de felszisszent egy kicsit.

-Mi a baj? -ijedtem meg

-Semmi...csak...-harapta be alsó ajkát

-Csak?

-Csak fáj a fenekem. -vetett egy zavart pillantást

-Áhh...szóval jó munkát végeztem. Nem hittél nekem! -kacsintottam rá

-Szeretlek! -ölelt meg

-Én is téged! Mindennél jobban! -tettem a homlokomat az övéhez

Orraink is érintkeztek, amiket összedörzsöltünk, és úgy érzékelhettük egymás pihegését. Az ajkaimmal is közelítettem a dús párnái felé, majd gyengéden rátapadtam azokra. Először csak finoman ízlelgettem őket, enyéimmel lassan mozogtam rajta. Feljebb lépve egy fokozatot kértem engedélyt a csókunk elmélyítésére, amivel sikert is arattam. A nyelveink érzéki táncot jártak. Azt akartam, hogy soha ne legyen vége ennek az idilli pillanatsorozatnak.

Alig néhány másodpercre váltunk el egymástól, máris megismételtük tettünket. Azt hiszem mi elválaszthatatlanok vagyunk...és ezen semmi sem változtathat.

-Hahh...Édesem... -sóhajtottam ajkaira

-Hmm...? -nyalta meg párnáimat

-Azt hiszem felkellene kelni, nem gondolod? -mosolyogtam

-Ha ezt szeretnéd! -simította meg az arcomat

Bólintottam, és már el is szakadtunk a másiktól. Felkeltünk az ágyból, és a szekrényéből választottunk neki is és magamnak is egy-egy napi öltözéket. Komolyan, mi már egymás szekrényéből öltözködünk. Egy méret, egy ízlés.

Én egy szürke pulcsit, és egy fekete nadrágot találtam magamnak, amiket gyorsan magamra is kapkodtam. Siettem a fürdőbe, hogy elvégezhessem reggeli teendőimet, majd átadhassam a terepet Jiminnek. A tükörbe nézve megigazgattam a hajamat, majd fogat mostam az itt hagyott fogkefémmel. Kimentem a helyiségből, és párom jött velem szembe, aki egy fehér pólót, piros-fekete kockás inget viselt, valamint fekete szűkszárú nadrágot. Dögös...

-Csináljak valami reggelit? -érdeklődtem

-Csinálhatsz! -karolt a nyakamba, és húzott egy magához egy puszira

Amint elment mellettem, én is siettem a konyhába. Összedobtam valami ehetőt, ami egy omlett volt, és megterítettem két fő számára az asztalon. Mire előbukkant Jimin, készen várta minden.

-Azta! -tátotta el a száját

-Meglepődtél, mi!? Tudok ám ilyet is! -kuncogtam

-Ahj, tudom hogy tudsz! Na akkor eszünk? -csapta össze tenyereit

Bólintottam és elkezdtük fogyasztani a friss ételt. Eszembe jutott egy dolog, ami perceken belül felkavart, és rájöttem, hogy mivel ma úgyis szombat van, ezt el kell intéznünk.

-Jimin! -szólítottam meg páromat

-Igen?

-Kérdezhetek valamit?

-Persze. -helyeselt

-Öm...ugye tudod, hogy...hát...a szüleimnek...a szüleim még nem tudják, hogy nekem barátom van...vagy hogy...vagy hogy egyáltalán meleg vagyok... és... és jó lenne ha...

-Ha elmennénk? -fejezte be mondatomat

-Igen... -sóhajtottam

-Okés! Akkor kaja után megyünk? -tolta el magát az asztaltól

-Még felhívom őket előtte, és aztán ha nekik is jó, mehetünk.

Bólogatott, és egyedül hagyott, majd kis időn belül a mobilommal a kezében tért vissza.

-Tessék! Hívd őket! -mosolygott bíztatóan

Egy nagyot nyeltem, és vettem el a készüléket, majd kerestem ki anya számát. Rányomtam a zöld gombra, és tárcsázni kezdtem.

Pár másodpercen belül véltem felfedezni hangját.

-Igen?

-Szia anya! Én vagyok az Tae! -üdvözöltem

-Szia Drágám! Mondjad! -szinte hallottam hangján, hogy mosolygott ő is

-Elmehetünk ma? -tettem fel a kérdésemet

-Persze! De...kivel?

-Öhm...egy barátommal.

-Ja, igen. Természetesen jöhettek!

-Rendben, akkor indulunk. -tettem le a kagylót

A telefon az asztalon landolt, én pedig magamhoz öleltem szerelmemet.

-Na? Mit mondott? -simogatta a hátamat

-Indulhatunk. -eresztettem ki egy mélyről jövő sóhajt

-Jó! De ne legyél már ennyire ideges! Nyugi! -puszilta meg ajkaimat

Viszonoztam, és ebből kialakult egy szenvedélyes csók. Elválva egymástól szedtünk össze mindent, amit szükségesnek találtunk, majd indultunk el a kabát és cipő felvevése után. A keskeny utcán sétáltunk, amikor a mobilom rezegni kezdett. Egy üzenetem érkezett Yoongitól.

Megnyitottam, és döbbenten olvastuk Jiminnel a sorokat.

Yoona este az ágyamban hempergett...de nyugi...nem fektettem meg.

Szimpla filmezés volt. Bár már nem sok kellett, hogy megdöntsem.

Na ezt csak azért írtam meg, hogy tudjátok jó munkát végeztetek! Apropó! Este buli a törzshelyen! Ötre legyetek ott, és ne késsetek!

Csáó!

Ahh...szóval este buli. Csodás. Már amúgy is régen hülyültünk egyet a srácokkal. A telefont a zsebem mélyére süllyesztettem, és úgy folytattuk az utunkat.

Csekély tizenöt perc alatt a szüleim háza előtt állva sétáltunk az ajtóig, majd még egy utolsó csókot adva a másiknak engedtük el egymás kezét, és nyomtam meg a csengőt. Bentről hallottam, ahogyan valaki közelít, így a gyomromban görcs keletkezett.

Rettentően ideges voltam.

A kilincs lenyomódására lettem figyelmes, és ekkor már anyukám állt előttem teljes nagyságában!

-Anyaa! Szia! -üdvözöltem egy puszival, és öleléssel

-Kisfiam! Üdvözöllek újra itthon! -mosolyogott

-Jónapot Asszonyom! -hajolt meg párom illedelmesen - Park Ji Min vagyok, Taehyung osztálytásra.

-Üdv, Jimin! -tessékelt be bennünket édesanyám

A lakásban levetkőztünk, és úgy mentünk be a nappaliba, ahol apukámat is üdvözöltem, majd Jimin ismét bemutatkozott.

Az ebéd közeledtével egyre nagyobb lett a gombóc a torkomban, és a  görcs a gyomromban, ugyanis étkezés közben terveztünk bejelentést tenni.

***

Eljött a pillanat. Most kell megtennünk vagy soha! A kezemet az asztal alatt szerelmem combjára simítottam, és úgy kerestem a kezét, hogy megnyugvást adjon számomra. Ha érzem a tapintását finom bőrének, minden kétségem elillan, mint ahogy történt ez most is.
-Öm...szeretnénk mondani valamit! -nyekeregtem
-Mondjátok csak! -vigyorogtak a sajátos ezer wattos mosolyukkal a szüleim
-Nos...először is! Ne akadjatok ki nagyon, mert ez ellen tényleg nem tehetünk semmit! Másrészt...reméljük, hogy elfogjátok fogadni ezt az egészet, nem úgy mint Jimin szülei.
Anya és apa kérdő pillantásokkal halmoztak el, ami még nagyobb stresszt alakított ki testemben.
-Tehát...az van...hogy...mi Jiminnel nem CSAK osztálytársak, és nagyon jó barátok vagyunk...hanem...egy párt is...alkotunk. -bizonytalanodott el a hangom a végére, de a párommal történő nyugtató érintkezés elvette a kétségeket
-Ezt hogy érted Fiam? -förmedt rám apa
-Úgy...hogy a saját nememhez vonzódom...és Jimin az a személy, akivel szerelmi kapcsolatban vagyok. -magyaráztam
-Öhm...de mégis hogyan? Ez nem lehet! Ez teljesen természetellenes! Ilyen nincs! Nem lehet a fiam homoszexuális! -kiabált, mire egy könnycsepp gördült le az arcomon
-Fejezd be! -nyugtatta anya - Elnézést! -súgta oda hozzánk, mire csak bólintottunk egyet - Menj fel az emeletre és nyugodj meg! -terelgette aput, aki szélsebességgel tűnt el
-Sajnálom fiúk, hogy ezt hallanotok kellett! Engem is meglepett ez a dolog, mert hazudnék ha azt mondanám, hogy nem, de mondjátok csak. Jó ez így nektek? -tette kezeit az asztalra a legfontosabb nő az életemben
-Ennél jobb nem is lehetne! -mondta kedvesen Jimin
-És őszintén szeretitek egymást? -faggatott
-Anya! Teljesen biztosak vagyunk a dolgunkban. A szerelmünk stabil és őszinte. -mondtam az információkat
-Ez esetben, nekem nincs beleszólásom. Csak annyi, hogy vigyázzatok egymásra, és ne hamarkodjatok el semmit. De mióta is tart a kis kapcsolatotok? -tette össze kezét
-Több mint egy hónapja.
-És még csak most avattok be?
-Így is nehéz volt. -mormogtam -Viszont mi indulnánk. Nem akarok apával találkozni. Majd máskor beszélek vele erről...talán. -csíptem el a végét
-Rendben fiam! De egyet mondj meg! -néztem kérdőn - Ugye még nem...nem történt intim kapcsolat köztetek?
Beharaptam alsó ajkamat, mire anya megint szóra nyitotta száját.
-Tudjátok mit!? Nem akarom tudni! -kuncogott

***

Végül elköszöntünk, és haza is jöttünk, ezennel hozzám. Remélem apával majd minden megoldódik és nem lesz semmi baj!
Most viszont készülni kell a bulira, hiszen kevesebb mint egy óránk van.
Jiminnel együtt megfürödtünk, immáron kirobbanó jókedvvel.
Tusolás után szárazra törölköztünk, és úgy öltöztünk át.
Rohadt jól néztem ki, ahogyan Jimin is, és úgy indultunk útnak.

A törzshelynél már vártak ránk a többiek, akik még mit sem sejtettek rólunk. Úgy terveztük, hogy majd holnap avatjuk be őket. Ha a szüleimnek nem volt nehéz, nekik nagyon könnyű lesz.

Mindenkit üdvözöltünk, valamint pacsiztunk, és a szórakozóhelyre belépve a pulthoz szeleltünk, egy-egy italt kérve. Ebből az egy-egy italból lett kettő-kettő, majd három-három, és így tovább.
Annyira leittuk magunkat, hogy Nam és Jin is úgy táncoltak, mintha együtt lennének.
Egyszer csak mikor kikértem egy újabb piát, az említett hyungom, Jin lépett mellém, alig állva a lábán.
-Mizujs? -csapott a bárpultra
-Semmi...
-Nem akarsz nekem mondani valamit? -tördelte az ujját
-Mégis mit?
-Igaz, hogy meleg vagy? Jimin a kis szerelmed, mi? -mondogatta komoly tekintettel
Lefagytam és nem bírtam megszólalni.
Ajánlom hogy ne kerülj a szemem elé Yoongi!
Nagyon megjárod!

11. fejezet: A terv

Sziasztoook!

Ilyen sem volt még! Egy nap alatt egy OS, és egy nem rövidnek mondható folytatás!

Lehet imádni! :D

Még csak annyit figyelmeztetésképp, hogy 16+ jeleneteket tartalmaz! (yaoi)

-Hozzatok össze a kis barnasággal és egy szót sem szólok, míg ti sem!
Nyeltem egy nagyot és nem jött ki egy hang sem a torkomon.
-Mégis hogyan? -hadarta el Tae
-Azt már ti tudjátok...de ha nem megoldható, már itt sem vagyok!
-Vállaljuk!

*V szemszögéből*

-Örömmel hallom! -ciccegett nagyképűen
-Csak tartsd a szádat!
-Egy szót nem szólok! -húzódott vigyorra képe
Most mi történt vele? Miért ekkora álszent? Miért jó az neki, hogy belegázol más életébe? Tényleg nem értem Yoongi-t.
Amikor elment, párom felé fordultam, akinek könnyek szöktek a szemébe.
-Ne sírj! Nem lesz semmi baj! -öleltem magamhoz, államat a fején pihentetve
-Nem bízok benne! El fog árulni! -zokogott
Ez meglepett, hogy ennyire megviselte.
-Tartani fogja a száját! Csak összehozzuk a csajjal! -emeltem fel a fejét, és megcsókoltam
-Szeretlek! -szipogta
-Én is Téged! Menjünk haza! -simogattam meg a hátát
Elindultunk, ugyanis egyikőnk sem tartott igényt további órákra. Összekulcsolt kezekkel sétáltunk az utcákon át, a miénkig. Ezennel hozzám mentünk haza. Az ajtó előtt előkotortam a kulcsomat, kinyitottam a falapot, és magam előtt beengedve, mentem utána.
-Mit csináljunk? -tettem fel a kérdésemet
-Összebújunk egy kicsit? -válaszolta hirtelen, tekintetét egy percre sem emelve rám
Most mi van!? Zavarba jött?
-Persze! Gyere! -tártam ki karjaimat, magamhoz hívva
Gondosan beburkolózott védelmező végtagjaimhoz, fejét mellkasomnak döntve. Rájött, hogy ülő pozícióban nem lesz túl kényelmes ez így, ezért kis fészkelődés után elfeküdtünk a kanapén és úgy néztük egymást.
-Jimin! -simítottam végig álla vonalán
-Hm? -pillantott íriszeimbe
-Nagyon szeretlek! -hajoltam hozzá egy csókra
Egyre közelebb kerültem kívánatos ajkaihoz, majd megragadva azokat kezdtem el gyengéden mozgatni az enyéimet. Lágy, könnyed csók volt, mindaddig, míg kezével nem simított rajtam végig. Ekkor ajkaink közé nyögtem, és kissé ráharaptam dús párnáira. Nyelvemet átdugtam üregébe, és úgy jártam be szája belsejét. A duzzadt ajkakat szívogattam, néha-néha végig nyaltam őket.
Hosszú idő után váltunk el egymástól, amikor már tényleg nem bírtuk levegő nélkül. Testünk szorosan érintkezett, és jó érzés volt egy kis szenvedélyt vinni a szürke mindennapokba.
-Tae! -nyitotta szóra száját
-Mondd! -ültem fel mellette
Követte példámat, a padlót fürkészve
-Hogy kéne összehozni Yoongi-t azzal a csajjal? -mondta remegő hangon, szintén remegő ajkakkal
-Hm...jó is hogy felhoztad...ezt jó lenne megbeszélni. -válaszoltam
Hosszas csend telepedett a szobára, nem rövid időre. Csak gondolkodtunk, míg eszembe nem jutott, a legegyszerűbb dolog.
-Mi lenne, ha holnap odamennék hozzá, hogy a barátomnak nagyon megtetszett, és hogy szeretne vele beszélgetni csak nem tudja, hogy hogyan tegye? Aztán Suga onnan simán elintézi...megfogja dönteni már az első nap, a kiscsaj elolvad, és kész! -részleteztem a tervemet
-Nem tűnik rossz ötletnek...és ha nem jön össze? -nézett aggodalmasan rám szerelmem
-Ilyenre nem szabad gondolni!
-De! -ellenkezett
-Nincs de! -vigyorogtam gonoszul, és megpusziltam - Megleszel büntetve Park Ji Min! -kuncogtam
Egy zavart mosolyt villantott, semmi többet. Már épp egy új csókot akartam kezdeményezni, amikor Nam felhívott.
A telefonomért nyúltam, és a zöld nyilat elhúzva vettem fel.
-Nam!? -szóltam bele
-V! Ezt nem fogod elhinni! Felszedtem a csajt! Ma este programom lesz vele! -kuncogott
-Ömm...gratulálok...azt hiszem! De csak okosan! -dorgáltam - És mi a neve?
-Bora... -sóhajtott
Jesszus! NamJoon most tényleg a fellegekben jár! Úgy sóhajtozik mint egy tini picsa.
-Na lekell tennem haver, mert készülődök! Szoríts nekem! -vinnyogta
-O....-tette le a kagylót -kéé...
-Mi baja van Namnak? -érdeklődött Jimin
-Felszedte az egyik új csajt!
-Az nem semmi...még csak nem is találkoztunk velük...épp hogy csak láttuk őket. Ez nem normális. - hitetlenkedett
-Ő dolga...mi nem szólhatunk bele.
-Igazad van...de ez akkor is durva...
-Hát az! Na de...tereljük a témát...eszünk valamit? -kérdeztem
-Ehetünk! -bólintott
Már éppen indultunk ki a konyhába, amikor a telefonom jelzett...megint. Megnéztem a kijelzőjét, és egy SMS-t jelzett...Jin-től, és Hoseok-tól.
Nem ...ez nem egy SMS...hanem egy video üzenet.
Megnyitottam és döbbenten néztem az ugráló fiúkat, amint mesélik mi történt velük.
-Taehyung! Itt Jin és J-Hope! Bejelenteni valónk akadt! Esti programunk lesz két csajjal...akik...az osztálytársaink. -visítják
Most olyanok mint a buzik....
De ez már szánalmas...nem ismerek rájuk. Hoseokban nagyot csalódtam! Ő az a fiú, aki legalább fél évig ismerkedik valakivel, hogy megkérjen egy csajt, hogy legyen a barátnője. Ezért nem is volt még túl sok kapcsolata.
Úgy látszik mindenki változik.
Nem válaszoltam az üzenetükre, csak ledobtam a kanapéra a telefonomat.
-Ki volt az? -nézett Jimin értetlenül
-Hoseokban és Jinben is csalódnom kellett... -felhúzta a szemöldökét - Ők is felszedték a lányokat... szánalom...
-Ez komoly?
-Ja...de igazából nem tudom miért akadok ki ennyire... Jin és Nam mindig is csajoztak, csak Hoseokon döbbentem le. -fintorogtam
Jimin csak nézte elmélkedésemet, majd megindultunk enni.
-Süssünk palacsintát? -tettem fel a kérdést
-Aham! -mosolygott
Én csak aprót bólintottam, majd pakoltam elő a hozzávalókat. Párom megcsinálta a tésztát, én pedig elkezdtem sütni. Később átvette Jimin, mert szerinte túl unalmas a kész étel töltögetése, ezért inkább rám hárította.
Na...igen!? Szép....a piszkos munka az enyém. Ezért büntetés jár!
Munkám közben eszembe jutott valami ami kijár neki. Meg kellene lepnem...
Halkan mögé lépkedtem, és átöleltem hátulról, derekánál, majd magamhoz húztam, és a nyakát kezdtem csókolgatni. Néhány helyen megharaptam gyengéden, vagy megszívtam, egy kis nyomot hagyva bőre felületén. Derekáról kezem lejjebb vándorolt a férfias részére, amire egy kicsit megugrott. Eddigi kínzásom alatt is mocorgott, sóhajtozott, és dobálta össze-vissza fejét, de most aztán véglegesen feladta a küzdelmet. Elzárta a gáztűzhelyen lobogó, kékes árnyalatot felvevő fénycsóvát, és úgy fordult velem szembe. Gyorsan hajolt ajkaimra, vadul marta, és tépte azokat. Többször ráharapott, vagy éppen megnyalta dús, vágytól égő párnáimat, majd a fenekemre csúsztatva ujjait vett kezébe. Lábaimmal átkulcsoltam a derekát, és úgy csókolt. Elindultunk a hálószobám felé. Az ajtóban megállt, könyökével lenyomta a kilincset, és az ágyhoz vándorolt. Ledobott a puha felületre, majd fölém mászva folytatta munkálkodását. Hm...ennyire beindítottam?
Kezét a pólóm szegélyéhez vezette, és szinte leszaggatta rólam a textilt. Beharaptam alsó ajkamat, majd én is megszabadítottam néhány zavaró, fölösleges anyagtól.

Egyetlen boxerban feküdtünk egymás mellett, még mindig égve a vágytól. Kívánom őt, és tudom hogy ő is engem. Azt is tudom, hogy mit akarok. Én készen állnék az első együttlétre, de kérdés, hogy ő is készen áll-e. Ezt tisztáznunk kell.
-J..Jhiminh...-lihegtem
-Monddh...
-Akarodh? - néztem végig rajta
-Igenh! Mindennél jobbanh! -sóhajtotta
Ezennel én kerekedtem fölé, de meg is álltam. Melyikőnk lesz alul?
-Öhm...K...ki lesz a domináns? -haraptam be megint alsó ajkamat
Igazából, én azt szeretném ha ő lenne. Furcsa...általában mindenki a domináns fél akar lenni. Én nem. Szeretném érezni magamban Őt! Tudni akarom milyen érzés.
-Nekemh mindegy...-szuszogta
Leszálltam csípőjéről, elfeküdtem mellette, és derekánál fogva magamra húztam, jelezve, hogy azt akarom, hogy ő legyen az irányító.
Elégedett vigyor terült el egész arcán, én pedig nagyot nyelve készültem fel. Ajkát az enyéimre tapasztotta, egyre lejjebb és lejjebb haladva. Mellkasomnál elidőzött; kínzott.
Hangomat nem féltem kiereszteni, bátran hallattam.
Az alsóm szegélyénél ismételten elidőzött, ezzel is ingerelve a bennem lakozó vadállatot. Egy mozdulattal rántotta le rólam a piciny fekete anyagot, amit követett a sajátja.
Lassan készített fel, fokozatról fokozatra. Nem tagadom, fájt, de mivel figyelt rám, és törődött velem, nem bántam.
A végére minden fájdalom eltűnt, és csak az élvezet égett bennem. Vártam, hogy tovább lépjen, ami meg is történt rövid időn belül.
Túl hangos voltam (amit én nem bántam), de ezt próbálta elfojtani csókjaival. Élveztem minden egyes percét az estének. Élveztem, mert kíméletes volt, és nem pedig egy szexéhes vadállat.

Mikor egymáséi lettünk, és elmentünk mindketten, elterült mellettem, és a takarót ráhúzta meztelen testünkre.
-Szh..szeretlek Park Ji Min! -mosolyogtam elégedetten
-Én is téged Taehyung! - követett, és megcsókolt
-Folytatjuk a főzőcskét? -kuncogtam
-Mehetünk! -kacsintott
Kiszálltunk az ágyból és felvettük az elhajigált darabokat...vagyis előtte megkerestük őket. Volt olyan anyag, ami az ágy alatt volt...de hogy hogyan került oda, azt nem tudom.
Mikor már mindkettőnk testét ruhák fedték, visszamentünk a konyhába, és folytattuk a vacsora készítését.
Rövid időn belül elkészült, ugyanis már nem volt sok hátra belőle. Megterítettünk, és elfogyasztottuk a készített ételt, majd elpakoltunk magunk után.
A nap elkövetkezendő részében is csak romantikus pillanatokban vehettünk részt. Együtt fürödtünk meg, és már nem volt egyikőnk sem szégyenlős. Alváshoz készülve új ágyneműt hoztunk, és aztán feküdtünk le, hogy az álmok színes világába csöppenjünk!

*Másnap reggel*

Az ébresztőórám hangos berregésére ébredtünk fel mindketten. Kikapcsoltam az idegesítő zajt, és úgy kászálódtam ki a meleg, szent helyről. Jiminhez somfordáltam, és egy csókot loptam tőle, aztán fürdőben megmosdottam, majd mikor végeztem Jimin vette át a helyemet; addig ő átöltözött. Én is magamra kapkodtam néhány értelmes göncöt, és úgy vártam meg a nappaliban. A telefonomon ügyködtem egy kicsit, mert láttam hogy villogott. Namtól, Jintől, és J-Hope-tól is kaptam egy SMS-t. Mindenkink fantasztikusan telt az estéje... bár azt hiszem én sem panaszkodhatok.
De ekkor jutott eszembe! Hiszen én ma beszélek azzal a csajjal. Huh...nem lesz baj!
Gondolataimból Jimin zökkentett ki.
-Indulunk? -kérdezte egy halvány mosollyal az arcán
Bólintottam, és el is indultunk.
Az úton nem beszéltünk, szinte egy szót sem szóltunk.

A sulihoz érve, rögtön megpillantottam a lányt, akivel beszélnem kell. Egyedül ácsorgott a lépcső mellett. Oldalra tekintettem, és megláttam Yoongit, ahogyan őt szuggerálja szemeivel. Igen! Most jött el az idő. Páromat elküldtem az egyik padhoz, én pedig a lányhoz siettem.
-Szia! -szólítottam meg egy hatalmas mosollyal
-Hali! -viszonozta a köszöntésemet
-Öm...meg...kérdezhetem mi a neved? -vigyorogtam mint egy hülye
-Im Yoon Ah! De szólíts csak Yoona-nak! -mosolygott
-Az én nevem Kim Tae Hyung! De szólíts csak V-nek, vagy Tae-nek!
Bólintott, és úgy éreztem itt az ideje. De hogyan kezdjek bele? Letámadjam rögtön ezzel? Ezt nem tehetem! Még nem! Hülyénk nézne, vagy esetleg tolakodónak, és akkor oda a tervünk. Az egész fuccsba menne.
-Akkor, örültem a találkozásnak! Majd órán még látjuk egymást! -intettem, és Jimin felé indultam
Már majdnem odaértem mikor egy kéz megragadott hátulról.
-Na...mit mondott? -néztem hátra az ismerős hangra
Yoongi volt az....
-Semmit...nem mondtam még el neki. Nem is ismerjük. Adj egy hetet! -könyörögtem
-Két napot kapsz, vagy eljár a szám VÉLETLENÜL! -emelte ki az utolsó szót
Most legszívesebben bemostam volna neki egyet, de nem tehetem...mégis csak a barátom.
-Rendben! -bólintottam ökölbe szorított kezekkel, majd elmentem
-Na mi volt? -kérdezte Jimin aggódva
-Nem mondtam még el neki semmit! Nem támadhatom le az első napon. -somolyogtam
-Jogos! Teljesen igazad van! -simította meg a hátamat - Yoongi kiakadt?
-Két napunk van, vagy elárul bennünket!
Ledermedt az arca, és rám nézett!
-Ez komoly? -hitetlenkedett
Bólintottam, és Yoongira néztem, aki egy elégedett vigyorral bámult bennünket.
Egyszer sikerüljön a tervem! Csakis egyszer!