25. fejezet: Telhetetlen, avagy a "hormonok háborúja"!?

Figyelmeztetés: 13-16+ (??)

*JIMIN SZEMSZÖGÉBŐL*

Lassan öt hónapja alkotunk egy párt Taehyunggal, és ez idő alatt a lehető legjobban kiismertük a másikat.
Tudjuk, hogy mi a másik kedvenc kajája, színe, dala, koreográfiája. Egy szóval mindent.
Bármikor megtudom mondani, hogy mikor szomorú, vagy éppen mikor boldog, esetleg bántotta meg valaki. És ezt ő is elmondhatja magáról.
Persze, mint minden más kapcsolatban, a miénkben is előfordultak viták, összeütközések, amelyeket kisebb-nagyobb bajlódásokkal, de megoldottunk. Azt hiszem ilyen egy szép, jó, és ápolt kapcsolat.

-V-sshiiii! -kiabáltam ki a konyhába az ágyból, szinte már cincogó vékony hangon
-Mondjad, Édes! -hallottam egyre közeledő hangját, majd annak a tulajdonosa is megjelent az ajtóban
Ujjaimmal mutattam neki, hogy jöjjön közelebb hozzám, amit egy vigyor kíséretében meg is tett.
Amint az ágy mellett álldogált, csuklójánál fogva magam mellé rántottam, és csípőjére ültem. Kezeit lefogtam, és lassan az ajkaira hajoltam. Édesen dolgoztam, a dús párnákon, néha-néha végig nyalva azokon, és lágyan beleharapva az alsóba, hogy bejuthassak szájába. Tudta mire gondolok, így eleget téve vágyaimnak beengedett, és nyelveink nyomban összefonódtak, és heves táncot lejtettek. Szánk szélén kifolyt egy kis nyál, de ez sem zavart egyikőnket sem.
Élveztük a pillanatot, és nem akartuk, hogy vége legyen.
Bár való igaz, hogy majdnem minden egyes nap megestek az ilyen kis akcióink, sosem untuk meg. Olyan volt, mintha újra és újra átélnénk az első csókunkat. Minden egyes kis érintésekor megjelentek a hasamban a pillangók, melyek izgatottan röpködtek ide-oda. Imádtam Taehyung egész lényét. Semmi hibát nem fedeztem fel benne, és úgy érzem nem is fogok.
Végül, mikor már több percen keresztül is összevoltunk ragadva, elváltunk, nagy kínkeservek közepette. Amikor megpillantottuk a másik gyönyörű szempárját, elmosolyodtunk, majd ujjammal finoman letörölgettem a szája széléről kicsorgó nyálat.
-Ennyire szeretsz? Szó szerint nyáladdzol utánam. -kuncogtam
-Na várjál csak! Megleszel büntetve, amiért ilyen szemtelen vagy! -fenyegetett, majd maga alá gyűrt be
-Jaj, most nagyon megijedtem! -nevettem fel, míg ujját az ajkamra nem helyezte
Az igazat megvallva, alig bírtam megállni, hogy ne nevessem el magamat. Aprócska kis vigyor kúszott arcomra, amit próbált onnan lemosni, de nem igazán jött ez össze neki.
-Most olyanban lesz részed, amit nem mindennap kapsz meg. -mosolyodott el féloldalasan
-Hm...jól hangzik. Kíváncsian várom. -vigyorogtam még mindig
Rám kacsintott, majd ajkainkat ismét összetapasztottuk. Hamar a lényegre tért, másodperceken belül találkoztak egymással nyelveink, és kezdtek egy csodálatos, kellemes párharcba.
Ujjaimat felvezettem hajába, és kissé meghúztam a barna tincseket, amire halkan felmordult. Folytattam ezeket a mozdulataimat, de az erősséget mindig fokoztam.
Amikor már meguntam a fején történő bóklászást, felsőtestén simítottam végig. A pólójának az aljához érve, elkezdtem felfelé húzni azt, majd gyorsan le is téptem róla, ajkainkat újra egymásnak ajándékozva. Hamarosan lekerült rólam is a felső, amit követett az övé, és a saját nadrágom. Mikor már csak egyetlen egy boxerban feküdtünk egymás társaságában, óvatosan mellém huppant, és úgy nézett szemeimbe.
Valahogyan, mindig idáig jutottunk el, a kis akcióinkban. Kapcsolatunk ideje alatt összesen ötször voltunk ÚGY együtt, semmi többször. Nem vágytunk a szexre. Ez nem azt jelentette, hogy nem kívántuk a másikat, vagy nem vágytunk egymásra, csak szimplán a mi életünkből kimaradtak ezek a dolgok.

Ahogyan mellette feküdtem, óvatosan simogatta arcomat, csapzott tincseimet ujjaival próbálta arrébb hesegetni szememből.
-Na és mi van azzal a bizonyos büntetéssel?
-Megakarod kapni? -vonta fel egyik szemöldökét, majd széles mosolyra húzódtak ajkai
Hát...igen...bár nem vágyunk a durva együttlétre, tizennyolc évesen, igénylem már az ilyeneket valamilyen szinten.

Talán telhetetlen vagyok.
-Ühüm! -biccentettem, kissé lesütve tekintetemet
Azért nem olyan kellemes egy ilyet kimondani, még a barátodnak sem...
-Nocsak...az én kis Jiminniem ki van rám éhezve? -vitte fel hangját
-Muszáj? -kuncogtam- Inkább cselekedj, mint sem hogy a szád járjon.
-Oh...szóval az ne is dolgozzon? -nevetett, szomorú, kiskutya pofát vágva
-Perverz fantáziájú...-csaptam lágyan arcára
-Miattad vagyok ilyen. -mosolygott édesen
-Szeretlek! -suttogtam ajkaira
-Én is téged! -csókolt meg, majd kezdett egyre lejjebb, és lejjebb haladni
Végül letépte rólam az alsómat is, és azokon a területeken is bizonyos munkálatokat folytatott.
Nagyon rég volt már hogy ilyen érzések uralták elmémet, és lelkemet is, viszont nagyon jó volt.
Úgy éreztem kellett már ez nekem, szükségem volt rá.

***

Hamarosan mindketten vészes sebességgel emelkedő mellkassal feküdtünk egymás mellett. Kemény két órát töltöttünk el eme csodás helyszínen. Boldog voltam, hogy vele lehettem, és hogy jelenleg is a karjai között fekhetek, ő pedig szorosan ölel magához, ahogyan csak tud. Néha-néha felnéztünk a másikra, loptunk egy-egy csókot, és illettük egymást kedves szavakkal.

*V SZEMSZÖGÉBŐL*

Úgy gondolom, hogy Jimin az ideális pár számomra. Bár a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha is egy férfiről fogok így beszélni, most a legnagyobb bátorsággal és odaadással jelentem ki. Imádom az egész lényét, megjelenését, természetét. Magával ragad minden mozdulata, tette, gesztusa. Szeretem őt, és úgy érzem, nincs fontosabb ember az életemben nála.

Épp a reggelit készítettem, amikor...

-V-sshiiii! -kiabált ki a hálóból, én pedig egy  hatalmas, széles mosoly kíséretében sarkon is fordultam, a gáztűzhelyet elzárva

-Mondjad, Édes!-mondtam kedvesen, az ajtófélnek támaszkodva

Ujjaival közelebb csalogatott, én pedig rögtön megpuhultam, nem tudtam ellenállni, így odalépkedtem, de csuklómnál fogva, menten az ágyba rántott, karomat lefogva pedig az ajkaimra hajolt, és azon tornáztatta finom, puha, dús párnácskáit.

Hamarosan beengedtem számba, a nyelvét, és az enyémmel azon nyomban összefonódtak, majd kényeztették egymást, szinte már önkívületi állapotban.

Csak nagyon hosszú percek után találtuk meg a másik gyönyörű szempárját, majd amikor megpillantotta, hogy a szám szélén kifolyt, egy nagyon csekély mennyiségű nyál, ujja hegyével letörölte, majd elmosolyodott.

-Ennyire szeretsz? Szó szerint nyáladdzol utánam. -kuncogta
-Na várjál csak! Megleszel büntetve, amiért ilyen szemtelen vagy! -fenyegettem nevetve, majd magam alá gyűrtem be
-Jaj, most nagyon megijedtem! -kuncogott tovább míg ujjamat rá nem helyeztem vöröslő ajkaira
-Most olyanban lesz részed, amit nem mindennap kapsz meg. -mosolyodtam el féloldalasan, ami egy perverz képet mutathatott
-Hm...jól hangzik. Kíváncsian várom. -vigyorgott még mindig
Rá kacsintottam, majd ajkainkat ismét összetapasztottuk. Hamar a lényegre tértem, másodperceken belül találkoztak egymással nyelveink, és kezdtek egy csodálatos, kellemes párharcba.
Ujjai hamar felkúsztak csapzott, máris izzadt tincseim közzé, és ott munkálkodtak. Egyre erősebben húzogatta, szinte már tépte hajamat.

Feltüzelt.
Megunva a fejemen történő bóklászást, a felsőtestemen simított végig, egyenesen le a pólóm korcáig, majd le is tépte rólam az anyagot, amit követett az övé. Hamarosan megszabadítottam nadrágja takarásától, és ő is az enyémtől.

Mikor már csak egy-egy boxer fedte fellángolt testünket, mellé feküdtem, és úgy néztem a gyönyörű szemeit, egy-egy rakoncátlan tincset kisimítva onnan.
Valahogyan, mindig idáig jutottunk el, a kis akcióinkban. Kapcsolatunk ideje alatt összesen ötször voltunk ÚGY együtt, semmi többször. Nem vágytunk a szexre. Egymásra persze igen, de ezt kielégítettük csókokban, cirógatásokban és egyéb más dolgokban.
-Na és mi van azzal a bizonyos büntetéssel?
-Megakarod kapni? -vontam fel egyik szemöldökömet, majd széles mosolyra húzódtak ajkaim
"Kis telhetetlen."
-Ühüm! -biccentett, kissé lesütve tekintetét
Szegény még el is pirult. Nem értem miért, hiszen én is mindig lazán közöltem vele, ha nem bírtam a bennem tomboló hormonokkal

-Nocsak...az én kis Jiminniem ki van rám éhezve? -hecceltem, de láttam rajta, hogy kényelmetlen neki a helyzet
-Muszáj? -kuncogta- Inkább cselekedj, mint sem hogy a szád járjon.
-Oh...szóval az ne is dolgozzon? -nevettem, és vágtam csalódott, szomorú arcot
-Perverz fantáziájú...-csapott lágyan orromra

-Miattad vagyok ilyen. -mosolyogtam édesen

Megbabonáz az a két csodaszép, barna írisz, valamint a kidolgozott teste
-Szeretlek! -suttogta ajkaimra
-Én is téged! -csókoltam meg, majd kezdtem egyre lejjebb, és lejjebb haladni
Végül letéptem róla boxert, és azokon a területeken is bizonyos munkálatokat folytattam, mint ahogyan a teste összes kis szegletében. 

Körülbelül két óra múlva, szinte már lihegve pihentünk egymás mellett az ágyban, kényeztetve, szeretgetve a másik félt.

21. fejezet: Neked is, szerelmem!

*Suga szemszögéből*

-T...ti meg mit kerestek itt? -dadogtam zavartan
Nem hiszem el, hogy ezek itt végig nézték az egészet. És...és Junghwa...és Jungkook...és...oh te jó ég.
Ebből nagy baj lesz.
-Lényegtelen. -nevettek fel
-Nem, nem az!
-De! Itt csak ti vagytok a lényeg. Végre rájöttetek a dolgokra! Éppen ideje volt már. -kuncogott Yoona és Junghwa
-Miről beszéltek? -vontam fel egyik szemöldökömet
-Jaj, ne játszd a hülyét Yoongi! Vágni lehetett a rózsaszín szerelem felhőket közöttetek, mióta jóban lettetek. -magyarázott Junghwa
-De Junghwa! Te ezt...
-Figyelj! Már az elején tudtam, hogy nem fog működni. Yoona mondd el miért dobtad a hős szerelmest!
-Suga...én azért szakítottam, mert...annyira látványosan szeretitek egymást. Lehet nem érzitek, de minden egyes szavatok a másikhoz, tele van szeretettel. És mi csak nektek akarunk jót. Próbáljátok meg ezt az egészet...kérlek.
-Nem értem miről beszéltek. hagyjatok békén. Nem vagyok buzi, ahogyan Jungkook sem az. -morogtam, és mentem volna el mellettük, de megragadták a karomat
-Nem fogsz elmenekülni. Láttuk azt a csókot ám. Még minket sem szerettetek ennyire, mint ti egymást. Nyisd ki a szemed Yoongi! -ütött gyengén fejbe húgom- Aztán majd Jungkookét is! -kuncogott ismét
Megforgattam a szememet, majd elindultam a szobámba, de ismét két "erős" kar ragadott meg. A lányok felráncigáltak a szobámba, ahol dongsaengem nem volt bent. Míg körülnéztem, már csak az ajtó zárjának a kattanását hallottam.
Bezártak a saját szobámba...nagyon értelmesek, de tényleg. Előre léptem párat, és a szememet kezdtem el dörzsölni, majd a hajamba túrtam.
Kis idő múlva újra nyitódott a falap, és Jungkook szinte berepült azon, és egyenesen a lábam elé esett.
Lenéztem rá, és felsegítettem, de ekkor megint bezárták az ajtót.
-Beszéljétek meg! Addig nem jöhettek ki, míg nem tisztáztok MINDENT! -kiabáltak kívülről és emelték ki az utolsó szót
Miért ennyire köcsögök? Tudják jól, hogy nagyon nem vagyok jó az ilyenekben, erre csak azért is.
Nagyon fáradt voltam, semmi kedvem nem volt semmihez, ugyanis az óra éjfélt ütött. Miután feldolgoztam a két elvetemült lány mondatát, lefagytam, és zavarba estem.
-Én...én...-beszéltem össze vissza
Fogalmam sem volt, hogy hol kezdjek bele. Egyszerűen kínos volt ez az egész helyzet. Jungkooknak ott van, vagy most már csak volt Junghwa, én meg lesmároltam. Ilyen egy igazi testvér? Elveszi a húgának a barátját? Baromira nem. Nagyon szégyenlem magamat, viszont részben örülök is, hogy megtettem, mert nagyjából rájöttem arra, hogy mit is érzek. Amikor Kookie azt mondta, hogy tetszett neki, a szívem akkorát dobbant, amekkorát még sohasem. Jó érzés fogott el, és azt akartam, hogy soha ne tűnjön el.
-Mit érzel? -vezetett az ágyhoz Jungkook, ezzel a gondolataimat immáron muszáj voltam összeszedni
-Nem tudom. -temettem kezembe arcomat- Nem érzem azt, hogy meleg lennék. Azt sem tudom, hogy mit kellene éreznem. Én csak...csak egyszerűen nem bírom már elviselni azt, hogy a lányok mindig dobnak -ráztam a fejemet- És te? Magyarázattal tartozol...mi az, hogy tetszett, mikor ott volt Junghwa?
-Én sem érzem...inkább azt mondanám erre, hogy bisex vagyok. -mosolygott rám a lehető legkedvesebben- Az a "Tetszett", meg nem volt hazugság. Nagyon élveztem, és a húgod sosem váltott ki belőlem ilyet. Nem tudom te miért. Junghwaval a kapcsolatom nem is működhetett volna. Ő még annyira fiatal hozzám. Nem érhetek úgy hozzá, ahogyan én akarok, nem mehetünk tovább csóknál. -vakargatta meg a tarkóját
Kisebb csend telepedett le közénk. Egyszerűen sejtelmem nem volt, hogy mit mondhatnék, vagy mit kellene egyáltalán mondanom.
-Mondd csak...te...te szeretsz engem Yoongi? -kérdezte félénken, a legváratlanabb pillanatban
Teljesen lesokkolódtam.
Persze hogy szeretem. És a legnagyobb baj, hogy nem csak barátilag. Most éreztem azt, ahogyan egymás mellett voltunk, és belekezdtünk ebbe az egészbe, hogy még nem teljes mértékben, de talán szerelmet érzek felé.
De hogy hogyan tudnám ezt elmondani neki? Egyszerűen felfoghatatlan.
Borzasztó nehéz súly telepedett rám, és mérhetetlenül ideges voltam. Féltem, hogy ő vajon mit érezhet. Vagy hogy hogyan fog reagálni, ha azt mondom, hogy szerelmes vagyok belé. Két véglete volt az egésznek. Az egyik, ami a jó felé hajolt, miszerint ugyanazt érzi mint én, a másik, ami a rossz felé dőlt, és csak barátságot akart, de ezzel elrontok mindent.
Az ujjaimat tördeltem, amikor a kezeimet megfogta, maga felé fordított és mélyen a szemeimbe nézett.
-Szeretsz engem? -ismételte meg a kérdését
-Jungkook...én...én nem t...-nem engedte befejezni a mondandómat
-Szeretsz vagy nem? Döntsd el! Tudom, hogy nem egyszerű. de tudnom kell. -mondta picit hangosabban és erélyesebben
Csak egy aprót bólintottam, mire megszorította a kezemet, jelezve ezzel, hogy mondjam ki az érzéseimet.
-Sz...szerelmes vagyok beléd Jungkook! És sajnálom, hogy ezzel tönkre tettem a barátságunkat, de az érzéseimnek lehetetlen parancs...-ismét belém fojtotta a szót
Az egyik percben még nagyban magyarázkodtam,  a másikban pedig az ajkait észleltem az enyéimen. Az egész testem, teljes mértékében, létében, beleremegett tettébe. Minden porcikám őt kívánta, semmi mást. Azt hiszem egész életemben eddig nem voltam ilyen boldog. Még amikor Yoonaval összejöttek a dolgok, talán akkor sem. Lehet ott voltak bennem a "mi van ha..." gondolatok. Féltem akkor az egész kapcsolattól. De Jungkooknál miért nem? Miért nem agyalok azon, hogy a suli egyik legnagyobb nőcsábásza talán meleg...aki személy szerint én vagyok. Miért nem érdekel ez az egész? És miért érzem azt, hogy hasonlóak a kapcsolataim Jungkookal, mint Jiminnek V-vel!? Talán azért, mert így is van.
Ahogyan mozgatta az ajkait, az én számon. Csodálatos érzés volt számomra. Minden egyes mozdulata megmosolyogtatott, egyre többet akartam én, és a testem. Mikor mocorogni kezdett, megfogtam a derekát, és az ölembe húztam. Arcomat a tenyerei közé vette, és úgy tepert le.
Csak néhány másodperc erejéig vált el tőlem, hogy mondhasson valamit, aminek nagyon örültem, és talán még egy könnycsepp is elhagyta barna íriszeimet. Készséggel törölte le a sós, nedves folyadékot, majd csókolta végig a nyomot, mit maga után hagyott.
-Szeretlekh! És nem kell a magyarázatod! Te így vagy tökéletes! -suttogta ajkaimra, mire elmosolyodtam- Kellesz nekem Yoongi! Akarlak!
Elfeküdtünk az ágyon, de most én kerültem felülre. A csípőjén ültem, és úgy hajoltam párnáira. Én kezdeményeztem, és én kértem folytatást. Nyelveink forró, szenvedélyes, de annál inkább vad táncot lejtettek. Lassan végig nyaltam az alsó ajkát, amire egy hosszú sóhaj volt válasza. Tovább haladtam, lejjebb, míg a nyakához nem értem. Ott lágyan szívni kezdtem a vékony kis bőrt, majd néhányszor rá is haraptam. Az egyik ilyen kis akciómnál egy hangos, szinte már nyögésnek mondható hang csúszott ki csodás ajkain, amit megmosolyogtam.
Kintről valami kuncogás hallatszódott, amire mindketten odakaptuk fejünket. Perverz vigyor húzódott ajkaira, amit nem teljesen értettem, ezért belemarkolt hajamba, és úgy húzott magához. Egy kisebb, fájdalmas fintort mutattam, de ez hamar el is tűnt.
-Mi lenne ha játszanánk velük egy kicsit? -harapta be az alsó ajkát
-Tetszik az ötlet! -mosolyogtam
Felült, lelökött magáról, és maga alá "sodort" az ágyon. Ismét egy szenvedélyes táncba hívott, amikor kezei a hátamra, onnan pedig fenekemre vándoroltak. Belemordultam a csókba, amin elnevette magát, nyelvemet nem engedve el fogaival. Lassan felemelt a puha matracról, és a fenekemnél fogva tartotta testemet. Lábaimmal átkaroltam derekát, ő pedig az ajtó felé indult meg. Fogalmam nem volt róla, hogy mit is akarhatott, míg szó szerint fel nem kent a falapra. Egy kisebb nyögés hagyta el a számat, amit egy elégedett vigyorral nyugtázott. Lerakott a földre, és felhúzta jobb lábamat, csípőjét pedig előre lökte, így ágyékaink egymáshoz értek, mire mindkettőnk ajkán kiszaladt egy bizonyos hang.
Annyira érzékien csinált mindent, hogy el sem tudtam hinni, mit is művelünk mi itt ketten.
A túloldalról visítozást hallottam, és futkározást. Gondolom most húzták el a csíkot. Kérdés, hogy most mit gondolnak, mit csinálunk. Mondjuk annyira nem érdekel.
Szépen letette a lábamat a földre, én pedig még egy utolsó csókot loptam tőle, ami eléggé elhúzódott, bár nem annyira mint a többi. Zihálva engedtük el a másikat. Lehajtott fejjel álltam előtte, míg fel nem emelte azt, hogy szemembe nézhessen.
-Mi az? Nem tetszett? -kérdezte ijedten
-Semmi! Ne viccelj. Életem legjobb perceit töltöttem el most. -simogattam meg puha arcát
Sóhajtott egy kisebbet megkönnyebbülés képpen, át úgy ölelt magához. Viszonoztam az aranyos kis gesztusát, majd lassan elengedtem.
-Mennyi az idő? -kereste a telefonját, mire rájött, hogy nincs itt
-Várj, megnézem. -tettem fel mutatóujjamat
Az asztalhoz lépkedtem, és a mobilom kijelzőjét feloldva, rápillantottam az órára.
-Öhm...hajnali fél kettő.
-Micsoda? -dülledtek ki szemei
-Iiiigen...ezek szerint nem percek voltak az előbbiek. -mosolyogtam
Elindult felém, és egy kissé lejjebb hajolt, hogy megtudjon csókolni. Nyakába csimpaszkodtam, és pipiskedni kezdtem.
-Ha így folytatjuk meg fog fájdulni a derekam a hajolgatástól. -nevette el magát
-Ne szemtelenkedj! Idősebb vagyok! -csaptam arcon a lehető leggyengébben
-Én meg magasabb. -húzta ki magát, én pedig mint a hülye ugrálni kezdtem
Ráálltam lábára, és onnan pipiskedtem fel hozzá, hogy elérjem ajkait.
-Látod, megtudom oldani. -kacsintottam
-Te mit nem? -simította ki a hajamat szemeimből- Szeretlek Yoongi! -döntötte oldalra fejét, és közeledni kezdett
Én is így cselekedtem, majd dús párnáink találkoztak egymással, és lágyan csókoltuk a másikat.
Ez valahogy nem olyan volt mint a többi. Sokkal szenvedélyesebb, lassabb, lágyabb. Olyan...igazi szerelmes. Ahogyan a nyakában kapaszkodtam, egyre csak közelebb húztam magamhoz. Nem csak arca, hanem teste is teljesen az enyémhez simult. Elkezdett tolni az ágya felé, amire egy kicsit megijedtem. Nem voltam felkészülve erre az egészre. Én nem akartam, hogy meglásson meztelenül, és rá még meg is érintsen. Féltem a helyzettől, de biztos voltam benne, hogy ha tisztázom vele a nem akarásomat, meg fog érteni.
Egyre vadabbul kényeztette, gyötörte ajkaimat, amit készséggel viszonoztam. A matrac szélét megérezve, rögtön le is ültem, mert mást nem tudtam csinálni. Az ölemben helyezkedett el, és mocorgott egy olyan ponton, amin lehet nem kellett volna. Próbáltam ezt jelezni neki, azzal, hogy a derekánál fogva arrébb akartam ültetni, de nem sikerült, hanem még inkább ingerelt. Lassan bevezette kezét a pólóm alá, aminek hatására libabőrős lettem.
Az az érzés...megbolondított.
Néhány perc elteltével fogta, és letépte a felsőmet, ajkaival pedig kezdett lejjebb vándorolni a nyakamra. Megharapdálta, megszívogatta a vékony kis bőrt, majd még lentebb haladt, és a kulcscsontomnál elég hosszasan elidőzött. Nem mondom, élveztem, és tudtam jól, hogy tökéletesen felkészítene, és nem fájna az egész, de nem akartam elsietni semmit. Még ki sem mondtuk hivatalosan hogy együtt járunk. Alig három órája érintkezünk úgy, mint a szerelmes párok.
Gondolkodásmenetemből az szakított ki, hogy a kezemet a pólója aljához vezette derekáról. Gondoltam mire céloz, így fogtam és egyetlen mozdulattal lerántottam a kidolgozott, izmos testét borító textilt, majd folytatta a munkálkodását. Eddig a tenyerei a mellkasomon támaszkodtak meg, de most változott a helyzet. Egyre lejjebb és lejjebb csúsztatta azokat, míg a pizsama nadrágomba nem ütközött. Kényelmesen eldöntött az ágyamban, és könnyedén lehúzta lábaimról az meleg darabot. Amikor ismét visszatért ajkaimhoz, lecsapott azokra, és szívogatni kezdte. Ennek hatására egy sóhajt eresztettem meg. Kezeivel ismét nem bírt, így a testem legnemesebbik pontján állapodott meg. Erre tényleg nem tudtam mással, csak egy nyögéssel reagálni.
Ő az, aki kihozza belőlem az állatot.
Fejemet hátrafeszítettem és úgy feküdtem beharapott ajakkal. Amikor egy aprócskát is mozdított kezén, ismételten az a bizonyos hang szakadt fel belőlem, melyet sokszor egy elégedett vigyorral nyugtázott.
Baszd meg Jungkook!
Szenvedtem, már minden egyes porcikám őt akarta, és láttam hogy ő is engem akart...és hogy honnan fedeztem fel!?
Egyetlen egy fekete boxer volt alsótestén. Ennyi takarta a kisebbik énjét.
Az agyam minden vágy ellenére is küzdött, és nem akarta.
Hatalmas erőt vettem magamon, és úgy nyitottam szóra számat.
-J...Jhungkook...-sóhajtottam egy nagyot- neh...
Kérdőn nézett rám, de képtelen voltam folytatni.
-Mith ne? -meredt szemeimbe
-Én nemh akarom ezth...túl korai...-nyeltem egyre többet
Ő csak elszomorodott, és ledőlt mellém.
Aish...már az első napon fájdalmat okozok neki...Gratulálok magamnak.
-Ne haragudj...inkább végig csinálom...csak...ne legyél mérges...könyörgöm. -fordultam szembe vele
-Jaj, ne viccelj már. Sosem haragudnék rád...csak...lekell nyugodnom...khm...odalent.
Elnevettem magamat, bár kissé zavarban voltam.
-Szeretlek! -mondtam immáron én is
Eddig mindig megcsókolt, vagy csinált valamit, miután mondta, és én nem közölhettem vele
-Én is téged! -mosolyodott el, és egy lassú, aranyos, édes csókot kaptam tőle- Aludjunk, mert így is hullák leszünk a suliban.
-Ki fog suliba menni? Mert én nem! -kuncogtam
-Rosszfiú! -tette kezét a férfiasságomra, amire egy újabb nyögés hagyta el a számat
Ő jót szórakozott rajtam, az biztos.
-Ezh...nem volt vicces! Nagyonh nem!
-De nekem igen.
Végül én is elmosolyodtam, magunkra húztam a takarót, és fejemet a mellkasára fektettem.
-Jó éjszakát! -mondtam félálomban
-Neked is, szerelmem! -csókolt a hajamba
Ennél szebb, idillibb pillanatot, kívánni sem tudtam volna...

*Jungkook szemszögéből*

Átmentem Junghwa szobájába, hogy megnézzem a telefonom értesítőit, amikor két ember kiráncigált onnan, és áthúzott Yoongi szobájába.
Szó szerint Suga lába elé zuhantam, és padlót fogtam.
-Beszéljétek meg! Addig nem jöhettek ki, míg nem tisztáztok MINDENT! -kiabáltak kívülről és emelték ki az utolsó szót, gondolom a lányok....de miről beszéltek?
Kérdő tekintettel méregettem az előttem állót, aki felsegített a földről.
Lassan rájöttem, miről is volt szó.
-Én...én...-beszélt össze vissza
Láttam, hogy nagyon ideges, és próbálja keresni a szavakat, de nem ment neki, ezért én kezdtem bele.
-Mit érzel? -vezettem az ágyhoz, és ültünk le oda
-Nem tudom. -temette kezébe arcát- Nem érzem azt, hogy meleg lennék. Azt sem tudom, hogy mit kellene éreznem. Én csak...csak egyszerűen nem bírom már elviselni azt, hogy a lányok mindig dobnak -rázta a fejét- És te? Magyarázattal tartozol...mi az, hogy tetszett, mikor ott volt Junghwa?
-Én sem érzem...inkább azt mondanám erre, hogy bisex vagyok. -mosolyogtam rá a lehető legkedvesebben- Az a "Tetszett", meg nem volt hazugság. Nagyon élveztem, és a húgod sosem váltott ki belőlem ilyet. Nem tudom te miért. Junghwaval a kapcsolatom nem is működhetett volna. Ő még annyira fiatal hozzám. Nem érhetek úgy hozzá, ahogyan én akarok, nem mehetünk tovább csóknál. -vakargattam meg a tarkómat
Kisebb csend telepedett le közénk.
-Mondd csak...te...te szeretsz engem Yoongi? -kérdeztem félénken, a legváratlanabb pillanatban
Látszódott rajta, a meglepettség, és kissé le is fagyott.
Ami azt illeti. Én azt éreztem, hogy szeretem őt, és nem is akármennyire. Ez pedig nem baráti szeretet volt. A csókunk után, megértettem az érzéseimet.
Az ujjait tördelte, amikor a kezeit megfogtam, magam felé fordítottam és mélyen a szemeibe néztem.
-Szeretsz engem? -ismételtem meg a kérdésemet
-Jungkook...én...én nem t...-nem engedtem befejezni a mondandóját
-Szeretsz vagy nem? Döntsd el! Tudom, hogy nem egyszerű. de tudnom kell. -mondtam picit hangosabban és erélyesebben
Csak egy aprót bólintott, mire megszorítottam a kezét, jelezve ezzel, hogy mondja ki az érzéseit.
Megértette, hogy mire céloztam, mert elkezdtet beszélni.
-Sz...szerelmes vagyok beléd Jungkook! És sajnálom, hogy ezzel tönkre tettem a barátságunkat, de az érzéseimnek lehetetlen parancs...-ismét belé fojtottam a szót
Ajkaimat az övéire tapasztottam, és szerelmesen csókoltam meg, amit remélem érzett is rajta. Éreztem a vonzalmat iránta, mely egyre erősebb lett.
Nagyon szerettem őt.
Ahogyan mozgattam az ajkaimat, az én övéin. Csodálatos érzés volt mindkettőnknek, úgy gondolom. Minden egyes mozdulatomnál mosolygott, egyre többet akartam én, és a testem. És nála is ezt fedeztem fel. Mikor mocorogni kezdtem, megfogta a derekamat, és az ölébe húzott. Arcát a tenyereim közé vettem, és úgy tepertem le.
Csak néhány másodperc erejéig váltam el tőle, hogy mondhassak neki valamit. Annyira boldog lehetett ennek hatására, hogy egy könnycsepp gördült le hófehér bőrén. Gyorsan letöröltem onnan, amely nyomot hagyott maga után, és végig csókoltam a nedves felületet.
-Szeretlekh! És nem kell a magyarázatod! Te így vagy tökéletes! -suttogtam ajkaira, mire elmosolyodott- Kellesz nekem Yoongi! Akarlak!
Elfeküdtünk az ágyon, de most én kerültem alulra. A csípőmön ült, és úgy hajolt párnáimra. Nyelveink forró, szenvedélyes, de annál inkább vad táncot lejtettek. Lassan végig nyalt az alsó ajkamon, amire egy hosszú sóhaj volt válaszom.
Megbolondít ez a fiú...
 Tovább haladt, lejjebb, míg a nyakamhoz nem ért. Ott lágyan szívni kezdte a vékony kis bőrt, majd néhányszor rá is harapott, mire felszisszentem. Az egyik ilyen kis akciójánál egy hangos, szinte már nyögésnek mondható hang csúszott ki ajkaimon, amit megmosolygott.
Kintről valami kuncogás hallatszódott, amire mindketten odakaptuk fejünket. Perverz vigyor húzódott ajkaimra, amit nem teljesen érthetett, ezért belemarkolt hajába, és úgy húztam magamhoz. Egy kisebb, fájdalmas fintort mutatott, de ez hamar el is tűnt csodás arcáról.
-Mi lenne ha játszanánk velük egy kicsit? -haraptam be az alsó ajkamat
-Tetszik az ötlet! -mosolygott
Felültem, lelöktem magamról óvatosan, és magam alá "sodortam" az ágyon. Ismét egy szenvedélyes táncba hívtam, amikor kezeimet a hátára, onnan pedig fenekére csúsztattam. Belemordult a csókba, amin elnevettem magamat, nyelvét nem engedve el fogaimmal. Lassan felemeltem a puha matracról, és a fenekénél fogva tartottam törékeny testét. Lábaival átkarolta derekamat, én pedig az ajtó felé indultam meg. Nem hiszem, hogy tudta, mit akarok, mindaddig míg szószerint fel nem kentem a falra. Egy kisebb nyögés hagyta el a száját, amit egy elégedett vigyorral nyugtáztam le. Leraktam a földre, és felhúztam jobb lábát, csípőmet pedig előre löktem, így ágyékaink egymáshoz értek, mire mindkettőnk ajkán kiszaladt egy bizonyos hang.
Próbáltam a lehető legjobban csinálni mindent, ami reményeim szerint sikerült is.
A túloldalról visítozást hallottam, és futkározást. Gondolom most húzták el a csíkot. Kérdés, hogy most mit gondolnak, mit csinálunk.
Mondjuk annyira nem érdekel.
Szépen letettem a lábát a földre, ő pedig még egy utolsó csókot lopott tőlem, ami eléggé elhúzódott, bár nem annyira mint a többi. Zihálva engedtük el a másikat. Lehajtott fejjel állt előttem, míg fel nem emeltem azt, hogy szemembe nézhessen.
-Mi az? Nem tetszett? -kérdeztem ijedten
-Semmi! Ne viccelj. Életem legjobb perceit töltöttem el most. -simogatta meg arcomat
Sóhajtottam egy kisebbet megkönnyebbülés képpen, és úgy öleltem magamhoz. Viszonozta a kis gesztusomat, majd lassan elengedett.
-Mennyi az idő? -kerestem a telefonomat, mire rájöttem, hogy nincs itt
-Várj, megnézem. -tette fel mutatóujját
Az asztalhoz lépkedett, és a mobiljának a  kijelzőjét feloldva, rápillantott az órára.
-Öhm...hajnali fél kettő.
-Micsoda? -dülledtek ki szemeim
-Iiiigen...ezek szerint nem percek voltak az előbbiek. -mosolygott
Elindultam felé, és egy kissé lejjebb hajoltam, hogy megtudjam csókolni. Nyakamba csimpaszkodott, és pipiskedni kezdett.
-Ha így folytatjuk meg fog fájdulni a derekam a hajolgatástól. -nevettem el magamat
-Ne szemtelenkedj! Idősebb vagyok! -csapott arcon a lehető leggyengébben
-Én meg magasabb. -húztam ki magamat, ő pedig mint egy bolha ugrálni kezdett
Ráállt a lábamra, és onnan pipiskedett fel hozzám, hogy elérje ajkaimat.
-Látod, megtudom oldani. -kacsintott
-Te mit nem? -simítottam ki a haját szemeiből- Szeretlek Yoongi! -döntöttem oldalra fejemet, és közeledni kezdtem
Ő is így cselekedett, majd dús párnáink találkoztak egymással, és lágyan csókoltuk a másikat.
Ez valahogy nem olyan volt mint a többi. Sokkal szenvedélyesebb, lassabb, lágyabb. Olyan...igazi szerelmes.
Elkezdtem tolni az ágya felé.
Nagyon akartam már. Látni akartam a meztelen, ziháló testét...a mellkasát mely fel és le jár egyre hevesebben.
Egyre vadabbul kényeztettem, gyötörtem ajkait, amit készséggel viszonzott. A matrac szélét megérezve, rögtön le is dőlt. Az ölében helyezkedtem el, és mocorogni kezdtem.Olyan pontot fogtam ki, amely kellemetlen lehetett, és épp ezért még jobban csináltam. Lassan bevezettem kezemet a pólója alá, aminek hatására libabőrős lett.
Néhány perc elteltével fogtam, és letéptem a felsőjét, ajkaimmal pedig kezdtem lejjebb vándorolni a nyakára. Megharapdáltam, megszívogattam a vékony kis bőrt, majd még lentebb haladtam, és a kulcscsontjánál elég hosszasan elidőztem.Kezét pólóm aljához vezettem, hogy szabadítson meg a fölösleges darabtól, amire kapcsolt, és cselekedett is. Eddig a tenyereim a mellkasán támaszkodtak meg, de most változott a helyzet. Egyre lejjebb és lejjebb csúsztattam azokat, míg a pizsama nadrágjába nem ütközött. Kényelmesen eldöntöttem az ágyában, és könnyedén lehúztam lábairól a meleg darabot. Amikor ismét visszatértem ajkaihoz, lecsaptam azokra, és szívogatni kezdtem. Ennek hatására egy sóhajt eresztett meg. Kezeimmel ismét nem bírtam, így a teste legnemesebbik pontján állapodtak meg. Erre, egy nyögéssel reagált, ami nagyon felcsigázott.
Fejét hátrafeszítette és úgy feküdt beharapott ajakkal. Amikor egy aprócskát is mozdítottam kezemen, ismételten az a bizonyos hang szakadt fel torkából, melyet sokszor egy elégedett vigyorral nyugtáztam.
Már éppen még tovább akartam lépni, amikor nehezen, de szóra nyitotta a száját.
-J...Jhungkook...-sóhajtott egy nagyot- neh...
Kérdőn néztem rá, de képtelen volt folytatni.
-Mith ne? -meredtem szemeimbe
Kérlek, csak most ne állíts le...könyörgöm. Mindjárt felrobbanok, nem teheted ezt!
-Én nemh akarom ezth...túl korai...
Végtelenül elszomorodtam, és csak ledőltem mellé.
-Ne haragudj...inkább végig csinálom...csak...ne legyél mérges...könyörgöm. -fordult szembe velem
-Jaj, ne viccelj már. Sosem haragudnék rád...csak...lekell nyugodnom...khm...odalent.
Elnevette magát, bár kissé zavarban lehetett.
-Szeretlek! -mondta immáron ő is
Nagyon jól esett, hogy végre ő is kimondta.
-Én is téged! -mosolyodtam el, és egy lassú, aranyos, édes csókot kapott tőlem- Aludjunk, mert így is hullák leszünk a suliban.
-Ki fog suliba menni? Mert én nem! -kuncogott
-Rosszfiú! -tettem kezemet a férfiasságára, amire egy újabb nyögés hagyta el a száját
Jüt szórakoztam rajta...ő viszont annyira nem.
-Ezh...nem volt vicces! Nagyonh nem!
-De nekem igen.
Végül ő is elmosolyodott, magunkra húzta a takarót, és fejét a mellkasomra fektette.
-Jó éjszakát! -mondta félálomban
-Neked is, szerelmem! -csókoltam a hajába
Gyönyörű volt a mai este....és remélem még sok ilyen lesz...egy kis színesítéssel.

16. fejezet: Hugi!

*Suga szemszögéből*

Yoona hivatalosan is hozzám költözött néhány napja, ami nagyon boldoggá tett. Mellette ébredni, valamint mellette elaludni az egyik legcsodásabb dolog a világon. Csodaszép életem van, és mindezt egy nő változtatta meg.

Még a szünetem utolsó hetében érkezett meg a húgom, Junghwa. Ő modellként dolgozik, Amerikában. A szüleim nehezen, de elengedték. Én tizennyolc vagyok, ő pedig tizenhat. A lényege az egésznek, hogy végre, kemény fél év után újra láthatom.
-Szia Hugi! -üdvözöltem egy ölelés kíséretében, amikor a reptérre érte mentem
-Bátyó! Végre! Újra együtt! -csimpaszkodott a nyakamba
-Meddig maradsz? Remélem jó sokáig! -mosolyogtam megsimogatva puha pofiját
-Ömm...ami azt illeti. Becsődölt a cég...és így...visszamegyek a gimibe...és majd valamikor érettségi után lesz valami. -biggyesztette le száját, de tudta hogy utálom mikor szomorú, ezért egy erőltetett mosolyt villantott felém, aminek következtében egy szoros ölelésbe invitáltam - Na és!? Van valakid? -csillogott a szeme
-Ami azt illeti...Igeeen! -kiáltottam fel
-Yoongii! Ennek nagyon örülök! És mi a neve?
-Gyere induljunk haza, majd út közben mesélek róla neked.

Ez így történt, ahogyan ígértem Junghwa-nak.
Végig nevettük, és beszéltük az otthonomig tartó szakaszt. Jó érzés volt, hogy újra velem van.
-Yoona! Megjöttünk! -hallottam ahogyan aprócska kis talpai dübögnek a lépcsőn, miszerint szalad lefelé
Az utolsó foknál nyakamba ugrott, és úgy tapadtunk egymás ajkaira, egy rövid, de annál szeretetteljesebb csókot váltva.
Amint letettem a földre, húgomhoz sietett, akivel szintén összeölelkeztek, majd bemutatkoztak egymásnak.
-Szia! Im Yoon Ah, a nevem, de szólíts csak Yoona-nak. Yoongi barátnője vagyok, örülök a találkozásnak! -mosolygott szerelmem, a másik lányra, aki szintén nagyon fontos az életemben
-Annyeong! Min Jung Hwa! De csak Junghwa. Suga húga. Biztosan hallottál már rólam! -viszonozta a mosolyt
-Igen! Rengeteget mesélt rólad...és volt amikor elérzékenyült szegény. Nagyon szeret téged! Szerencsés vagy, hogy ilyen testvérrel jutalmazott meg az élet!
-Te sem vagy szerencsétlen, hiszen a barátnőjeként is eléggé közel állhatsz hozzá. -mutogatott kezével
Csak kacarásztak, nevetgéltek, én pedig elhagyatva éreztem magamat. Persze tudom, hogy csak ismerkednek, de akkor is.
Yoongi! Nincs "féltékenység"!
Testvérem csomagjait, pakjait megragadtam, és felvittem az emeleti vendég szobába, ami úgy néz ki mostantól az ő állandó szobájává fog válni, ami örömmel tölt el.
Kis időn belül megérkezett Hugi, aki elkezdte kipakolni a gönceit, én pedig magára hagytam, hogy had intézze dolgait.
Yoona-val ebédet kezdtünk el készíteni. Vagyis leginkább ő, mivel én maximum csak arra vagyok jó, hogy zöldséget hámozzak, mossak, daraboljak. Mást nem nagyon lehet rám bízni.
Amint a főétel elkészült, a beszerzett alapanyagokból párom, rizssütit kezdett el sütni, mivel az Junghwa kedvenc édessége.

Amikor lejött a szobából megcsapta az illat az orrát, és úgy szippantott egy mélyet a levegőből.
-Nem mondjátok komolyan, hogy a kedvenc kajámat készítettétek el...csak miattam.
-Hát...mire jó egy remek testvér? -kuncogtam orrom alatt
Szélsebesen kezdett el felém rohanni, és másodperceken belül a nyakamban találtam.
-Nagyon szeretlek! -szipogott, fejét  vállamon pihentetve
-Hé'! Ne sírj! -simítottam ki arcából, a könny áztatta, barna tincseit
-Annyira jó itthon lenni! -puszilt meg, és ült le az asztalhoz
-Annyira jó hogy itthon vagy. -kacsintottam rá, mire elmosolyodott
-Kicsim! Megterítenél? -simogatta meg a hátamat Yoona
-Persze! -adtam egy rövid csókot vörösre festett ajkaira - Hmm...eper ízű a szád! -nyaltam meg az enyémet
Ő csak rám vetett egy huncut pillantást, majd elnevette magát. Ezen az egy mondaton nevettünk legalább öt-tíz percen keresztül, majd mikor túltettük magunkat rajta, párom kérésének eleget téve, a tányérokat, valamint evőeszközöket az asztalra helyeztem.
-Hol marad a szalvéta? -dünnyögött Yoona
Én csak morogtam, és úgy sétáltam a konyhapulthoz, levéve onnan három kék színű, vékonyka kis réteget.

Nem telt már sok időbe az ebéd elkészítése, így lassacskán a fazék is az étkezőasztal közepére került. Mindenki kiszedte a saját magának megfelelő mennyiségű ételt, majd fogyasztotta el készségesen.
-Köszönök szépen mindent! Nagyon finom volt az ebéd! Főleg ez a rizssüti. Hol tanultál meg így főzni? -mosolygott húgom
Ő mindig mosolyog!? Már olyan rég láttam. El is felejtettem a gesztusait.
-Az édesanyám szakács volt, és sokat tanultam tőle. Hálas vagyok neki, nagyon.
-Értem! Hmm...szíveseb tanulnék tőle én is. -kuncogott Junghwa
Mindannyian elmosolyodtunk, majd testvérem felment a szobába, mi pedig elpakoltuk a maradványokat.
-Nagyon szimpatikus a húgod! -mosogatott Yoona
-Imádni való. Mindennél jobban szeretem! -vigyorogtam halványan

Összetakarítottunk, és éppen a nappaliba indultunk, kicsit kettesben lenni, amikor Junghwa rohant le a lépcsőn, egyenesen átszelte a konyhát és nappalit, majd beviharzott a fürdőbe.

Perceken belül kipingálva lépett ki onnan, én pedig csak ámultam, nyitott szájjal.
-Ez...ezt meg...ezt meg hogy csináltad? -dadogtam
-Drágám...több éven át gyerek modellként dolgoztam...szerinted nem vagyok hozzászokva a hajtáshoz? -dobálta ide-oda hosszú, nyíl egyenes, barna haját
-Pf...biztos. -feküdtem el a kanapén - Amúgy hova mész? -ráncoltam össze homlokomat
-Jaj, csak az egyik itteni barátnőmmel találkozok, HaNeullal. Rég láttuk egymást, és amúgy is hazajövünk ide. Aztán lehet mégis felnézünk a városba is.
-Ahogy jól esik Hugi! Csak vigyázz magadra.
-Úgy lesz. Puszi!
-Szia! -köszöntünk el kórusban Yoonaval

-És...most hogy magunkra maradtunk...mihez lenne kedved? -kuncogtam, valamint a kezemmel derekánál kezdtem munkálkodni
Egy aprót sóhajtott, majd selymes bőrrel fedett kézfejét, az enyémhez érintette, és úgy nézett szemeimbe.
-Mihez lenne kedved? -dugta ki nyelvét, amire lecsaptam
Azonnal munkám alá vettem az ízlelőszervét és úgy faltuk egymást egyre vadabbul. A hajamba túrt, kezemet pedig megindítottam fölfelé, így a pólóját egyenetlenül toltam fel. Simogattam testét, és kihoztam belőle a vadságot. Felsőmet letépte testem felületéről, és messzire száműzte azt. Már a nadrágom övével babrált, amikor nyílt az ajtó, és két lány toppant be. Junghwa!
HaNeul!
Ennél jobb nem is lehetne az időzítés.
Nyöszörögtem, síró hangot adtam ki, és úgy vettem fel bordó pulcsimat. Gondoltam elvonulok a fürdőszobába és elvégzem magamnak azt amit Yoonanak kellett volna, de a konyhában egy pohár üdítő fogyasztása mellett hallottam meg, amint húgom egy fiúról beszél...vagyis inkább áradozik.
-HaNeul! Ott állt mögötted! Fekete haja volt, sötét barna szemei, amik gyönyörűen csillogtak, és láttam azt is, hogy kiszúrt engem. Nem tudod ki lehet ő? -nyafogott
-Őszinte leszek hozzád! Fogalmam nincs!
Mi van? Hiszen még én sem ismerek ilyen embert. Főleg nem olyat, aki az utcánkban lakik.
Talán egy új szomszéd?

Mindegy...lerendeztem egy vállrántással.

***

Néhány órával később elment HaNeul...végre...idegesítő a kiscsaj, de elviselem Junghwa miatt.

Közben elmentem én is bevásárolni, de legnagyobb meglepetésemre, az otthonom előtt zárt ajtóra találtam, így kénytelen voltam kopogni. Amint beengedtek, húgom felé vettem az irányt.
Felmentem hozzá, és elkezdtem faggatni.
-Hugi! Mentségemre szolgáljon, hogy nem hallgatóztam, csak megütötte a fülemet, hogy láttál valakit az utcán.
-Igen! -ragyogtak szemei- És nagy valószínűséggel az utcába költözött, mert egy hatalmas bőrönd volt nála. -mosolygott és kissé el is pirult
-Pontosabban tudnád jellemezni? -dobtam le magamat az ágyára
-Hmm...koromfekete haja volt, és sötétbarna szemei. -tette kezét szája elé
-Ezeket hallottam...bővebben? -vontam fel szemöldökömet
-Hát...magas és sportos...de nem sokat láttam, hiszen télikabátban volt. Viszont az feltűnt, hogy ő is észrevett engem. -kezdett megint pirulgatni - Oppaaaa! -húzta el a végét - Ez az a bizonyos szerelem első látásra? -vinnyogott
-Ömm...fogalmam nincs. -somolyogtam kétségbeesetten
Szerelmi tanácsadó leszek, vagy mi?
-Remélem, hogy a mi sulinkba fog járni...-kuncogott fel
-Reménykedjünk...de azért...ha így is történne! Ismerkedj, és csak utána "cuppanj" rá! -kacsintottam felállva mellőle
Elnevettük magunkat, és magára hagytam.

***

Eltelt a szünetünk, és a suli immáron újra első napján, kapkodunk, hogy mindenki elkészüljön. Én ilyenkor szeretem a csendet, és nyugalmat, ahogy Yoona is ehhez szokott hozzá, viszont Junghwa...
Százason bömbölteti a zenét, és eszébe sincs lehalkítani. Nyűgös vagyok, és felborult a napi rutinom ezzel.
-Junghwa! A kurva életbe, állítsd már le ezt a szart! -kiabáltam a fürdőbe - És siessél!
-Megyek már! Csak megcsinálom a sminkemet. -cincogott azon a vékony, de annál édesebb hangján
Amint kilépett a helyiségből, az állam a parkettát ütögette.
-Nem gondolod, hogy ebből kifagy a két kicsi szemed?  -tettem fel kérdésemet kissé közömbösen

Egy extra rövid shortban, és szexi felsőben flangált ide - oda.
-Nem! És amúgy sem érdekelne. Ha az a fiú valami csoda folytán odaterem, jól kell kinéznem! -ugrált, tapsolva kezeivel
Ciccegtem egy sort, majd sikerült feleszmélnem.
-Menjünk, mielőtt elkésünk! -tessékeltem kijjebb
Felvettük a cipőinket, kabátainkat és útnak indultunk. Yoona ujjait összekulcsoltam enyéimmel, és így sétáltunk hárman, jobbomon húgommal.

A suli épülete előtt megálltunk, és sóhajtottunk egyet, majd párom elment a testvéremmel a tanáriba, felkeresni egy pedagógust. Én a már rég látott barátaimhoz fordultam, akik örömmel, mégis döbbentem fogadtak.
-Tesóó! -üdvözölt egy öleléssel Jin
-Sziasztok Srácok! Helyzet? -vigyorogtam
Boldog vagyok, hogy újra találkozhattam velük.
-Semmit nem tudok...-hajtotta lejjebb fejét az előbb említett
-Suga! Ki volt ez a csaj veletek? Olyan ismerős...azok az arcvonások...hasonlítanak a tiedre...és... -gondolkodott Hoseok
-Ééés...hazajött a húgom. -mondtam kicsit hangosabban, egyben boldogan
-Ó! Junghwa! - csorgatta nyálát
-Vigyázz a szádra! -kuncogtam el magam
Kérdőn nézett rám, mire csak elkényszeredetten villantottam egy mosolyt.
-Hope! Barátnőd van, te meg folyatod a nyálad másik csajra! -ráncoltam a homlokom
-Nincs nekem...-dőlt a falnak
-Hogy érted ezt?
-Úgy, hogy nem jött össze Hanival. -sóhajtott
-Miért? -faggattam
-Mert megcsalt az első héten. De mindegy. Hülye kurva. -néma csend lett mondatára -Amúgy hány éves a húgod?
-Tizenhat! És nem! Nem mászhatsz rá! -vetettem egy szigorú pillantást felé
Felnevetett, majd a csengő monoton hangjára felfigyelve indultunk meg első, kínzó és fárasztó óránkra. Yoona valamikor öt perccel a kezdés esett be, de mint kiderült, Junghwa lefoglalta egy kicsit.

Az órák lassan, és annál unalmasabban teltek. Az egyik szünetben éppen aludni készültem csekély öt percet, amikor húgom visítása zavart meg. Szinte az ölemben ült, annyira közel volt. Megijedtem, és felzaklatott így hirtelen.
-Mi a baj? -néztem körbe
-Itt van! -lélegzett mélyeket
-Ki? -rántottam fel a szemöldökeimet az egekbe.
-A srác az utcából! -vinnyogott
-O...oké!? -nem tudtam mi lenne a megfelelő válasz, de végül is hallgattam áradozását

A szünet vége után új órára indultam, és a legeslegnagyobb meglepetésemre, a testvérem által jellemzett fiú ült egy hátsóbb padban. Gondolom ő az, akiről beszélt. De az én...vagyis a mi osztályunkban? Fiatalabbnak tűnt.
Odabattyogtam és üdvözöltem...
Te jó ég! Tényleg megváltoztam. Régen soha nem lettem volna ilyenre képes.
-Szia! -nyújtottam felé a kezemet
Rámnézett, és felállt.
Hú...sokkal magasabb nálam.
Heló! -mosolygott, és viszonozta a kézfogást
-Öhm...a nevem Min Yoon Gi! Szólíts csak Suganak vagy Yoonginak.
-Örülök a találkozásnak. Jeon Jeong Guk vagyok, de csak simán Jungkook mindenkinek. -engedte el a kezemet
-És, mióta vagy itt? -ültünk le a padra
-Tegnap érkeztem, Busanból.
Bólintottam, és "elköszöntem" tőle. Az óra elején újra bemutatkozott, de ekkor már mindenki előtt.
-Sziasztok! Jeon Jeong Guk a nevem, és Busanból érkeztem...-itt félbeszakította egy ismerős hang
-Oh! Busani! Akkor már csak jó gyerek lehetsz! Mi jóban leszünk szerintem. -kiáltotta Jimin
Jungkook csak elmosolyodott, és folytatta.
-...Öhm...Tizennyolc vagyok, és remélem, nem rontom el az osztály közösségét. Köszönöm. -sétált vissza a helyére és könnyedén ledobta magát.

Az órák teltek, és teltek, de nem túl gyorsan. Végül már csak azt vettem észre, hogy hazafelé sétálunk a hófedte utcán. A talpunk alatt finoman ropogott a fehér réteg, de nem érdekelt. Hazaérve beszélnem kell Junghwaval. Tetszik nekem ennek a Jungkook gyereknek a modora. Lehet fejet hajtok a kapcsolatukra. Ahogy elnézem hugi is boldog lenne...hiszen ma is annyiszor egymásra néztek.

Otthon levetkőztünk, majd kajálás után felsiettünk az emeletre a szobámba.
- Na, Tesó! Híreket hoztam! -huppantam le mellé az ágyamra
Felvonta szemöldökét, és úgy csapta össze tenyereit -A kis kiszemelted...-csillant fel a szeme- Jeon Jeong Guk...vagyis Jungkook. Hát...nem derült ki annyi minden róla, de beszéltem vele pár szót.
-És? -türelmetlenkedett
-Jó fejnek tűnik. -mondtam ki végül
-Ez azt jelenti?...
-Ez azt jelenti, hogy fejet bólintok rátok. De csak okosan közeledj! -kacsintottam rá, és szorosan megöleltük egymást
-Szeretlek, Yoongi!
-Én is téged, Junghwa! Csak egyet kérek!
-Mi lenne az?
-Nagyon vigyázz magadra! Ígérd meg, hogy így lesz!
-Ígérem!

Sosem bocsájtanám meg magamnak ha baja esne. És bárki is fájdalmat, vagy bajt okoz neki...nem ússza meg.
Ajánlom, hogy ne bántsa meg majd Jungkook is! Nem állok jót magamért!