29. fejezet: VÉGE ~ EPILÓGUS

*HARMADIK FÉL SZEMSZÖGE*

Emlékszel még, amikor az öt srác, névszerint NamJoon, Jin, Suga, J-Hope, és a legfiatalabb, V, szenvedve keltek fel melengető, puha ágyukból? Szitkozódtak, morogtak. Utálták, hogy újra kezdődik minden elölről. Tanulhatnak, teperhetnek nyolc és fél hónapon át, a könyvek fölött görnyedve.
Nem akarták, de erről nem dönthettek. Lomhán mentek az iskolájukba első napon. Persze egymásnak örültek, mint mindig, de a tanároknak, a krétapor szagának, és osztálytermek látszatának már kevésbé.
Viszont nem voltak olyanok, akik zavartatták volna magukat, holmi iskolai élet miatt. Ugyanúgy elmentek bulizni, vagy csak iszogattak otthon.
Az iskola második napján is másnapos fejjel néztek a semmibe, mert a sárga földnél is alább itták le magukat. De az emlékeken jókat nevettek, mint például amikor Suga képes volt belegyömöszölni egy üveg alkoholt a hátizsákjába.
Aztán amikor már belemerültek a suliba, az egész mindenséget felforgatta egy Jimin nevű srác, ki a semmiből érkezett. Nem tudták, bemerjék-e fogadni, bemerjenek-e vállalni egy újoncot. De megtették...már ekkor érezték, szükség van Jiminre. 

V életét fenekestül felforgatta, tetőtől talpig. A fiú megbabonázta a társát, levette lábáról, és boldog párkapcsolatba csöppentek egymással.  Bár Tae tartott a furcsa, új életmódtól, tetszett a kis kalandornak a helyzet. Hiszen ő volt a nagy, ismert Kim TaeHyung, aki bátran vette az akadályokat, megmérettetéseket.
Jimin pedig...a visszahúzódó, félénk fiú, párjának hála megmutatta foga fehérjét, kibújt a zárt virágszirmok ölelő karjai közül. Lazább volt, mint egész eddigi életében valaha, könnyebben sikerült bajba keverednie is.
Viszont amikor veszekedtek, mindketten mélyponton álltak. De nem tarthatott sokáig a némaság ugyan, a másik irányába, köszönhetően az együttélésnek, és a végtelen szeretetnek. Néhány órán belül, egymás karjaiban feküdtek, ugyanúgy, mintha mi sem történt volna, de megviselte őket.

De a kalandok zűrös sorozata nem fejeződött be, csupán csak ennyivel. Hiszen ott volt még az, hogy a két fiúnak bekellett vallani érzéseiket a barátaiknak. Vagy amikor Yoongi zsarolta őket, Yoonaval.

Nehéz időkön mentek keresztül, de átvergődték magukat, és a legfontosabb az az, hogy boldogok voltak, és nem állhat az útjukba semmi sem. Mert szerelmesek...

Mikor csendesedtek a dolgok, és Jiminnel, immáron hatan folytatták az iskolát, hirtelen újra felkavarodott minden.

Csatlakozott társaságukhoz Jungkook, akinek a beilleszkedését gátolta az is, hogy az első szöuli napján beleszeretett egy lányba, aki Yoongi húga volt. Junghwa sem ellenezte a kapcsolatot, hamar egymásra találtak a fiatalok, de a szerelem megtört, akárcsak a jég, darabokra hullt, és szakítottak, egy akkor még értelmetlen dolog miatt. Ez a kusza gondolat, már érthető...

Érthető, hogy Suga és Yoona, valamint Jungkook és Junghwa miért is váltak el egymástól. Nem azért, mert nem ápoltak szép kapcsolatot, vagy mert veszekedtek. Nem. Az ok az az volt, hogy a két lány összefogott, és kifigyelték a két jó barátot, akik pár hét alatt összemelegedtek, tudat alatt.

És az este, az az éjszaka, mikor Kook ott aludt a "Min háznál", és elcsattant az a bizonyos csók. Minden onnan kezdődött körülöttük. Bár tartottak a kapcsolattól, végül összehozták. És hogy boldogok voltak-e?

A lehető legjobban.

Szerették egymás társaságát, vicceit, szlengjeit. Bár Jungkook, mondhatni elég sokszor megakarta párját dönteni, nem tette, mert tudta, hogy az idősebb nem áll még rá teljesen készen. Csak türelmesen várta azt a pillanatot, amikor dönt, szerelme.

De még mielőtt ez megtörténhetett volna...!?

A legfeszültebb időszak következett mint az iskolai életben, mint a kapcsolatukban. Kookot, Jimin korrepetálta minden egyes nap, hogy az érettségije sikerülhessen, ám Suga meg volt bizonyosodva a tényről: Jungkook megcsalja őt...talált mást maga mellé.

Elkeseredett, és csúnyán összevesztek párjával, aki szünetet kért.

Csupán néhány nap telt el, de az éveknek tűnt. Elmúlt a ballagás, és már az érettségire készültek, amikor egy nap Kookie kopogtatott Yoongi ajtaján. A nap, amikor kibékültek.

És mikor végeztek kínok között a szóbeli érettségikkel is...egy csodás dolognak számított.

Valamint nem elhanyagolható, hogy Suganál is megtört a jég, és készen állt, a Jungkookkal való együttlétre.

Nyíltan kijelentette a fiatalabbnak: "Akarlak".

A fiú nagyon boldog volt, hogy szerelme mondta ki, ő akarta, így gyönyörű, emlékezetes órákat töltöttek el a szobájukban, mindaddig míg ennek vége nem lett.

Befejezték a kis akciójukat, és épp a konyhában tevékenykedtek, amikor váratlan vendégek érkeztek;     Yoongi szülei.

Egyik felnőtt sem tudott róluk, így mindkettőjüknek újdonságként szolgált a hír, miszerint a fiuk a saját nemébe tartozó emberekhez vonzódik.

Az édesanya nem akart hinni fiának, nem akart beletörődni sem, míg az édesapa bíztatta őket, hogy minél boldogabbak legyenek.

Suga borzasztóan haragudott anyjára, hiszen nem várta ezt tőle. Ismerte milyen, de volt egy hangyányi remény elméjében, mely szertefoszlott azon a délutánon...és hatalmasat kellett csalódnia...

De mint mindenki szíve, a zord szívű anyuka is meglágyult, amint látta mennyire boldog gyermeke. Kénytelen volt elfogadni, hiába őrli magát, azzal csak a saját szívének árt.

És végül mindenki boldog lett, mindenki élete széppé vált.

Yoongi boldog volt Jungkookkal, és fordítva is így volt ez.

V szerette Jimint, és az érzés kölcsönös volt, nem is akármennyire.

NamJoon is meg volt párjával, Boraval.

Jin, aki Suzyból rosszkislányt faragott, megenyhült, és fordult a kocka a helyzetükben.

J-Hope pedig egyedülálló volt, mindaddig, míg Junghwaval nem találtak egy közös pontot...

Bár Suganak eleinte nem tetszett a dolog, beletörődött, azon az alapon, hogy ha ő boldog, a szeretett húga,és egyik legjobb barátja is had legyen az.

Így folyt tehát, egy egész iskolai évük, a Bangtan Boys srácoknak, kiknek meglett a lánybandájuk is, a Bangtan Girls. Sok mindenen átmentek, de együtt a legnagyobb gondokat is legyőzték. Mert összetartottak...anélkül, nem alakulhatott volna ki semmi közöttük.

És bár ezek után máshol folytatják útjukat, külön helyeken, egy családként fogják tartani a kapcsolatot.

Nem dobják el maguktól a szebbnél szebb emlékeket, mert mindezeket kialakították valamik, melyek eldobhatatlanok:
A Változó Lelkek!

_____________________________

Sziasztok! :)

Huhh...hát...mit is mondhatnék.  Véget ért, életem második komolyan vett fanficje.

Hogy mit érzek most?

   Jelenleg fáj, hogy itt bekell, hogy fejeződjön.

Az egyik részem sajnálja, a másik pedig örül neki.

Amikor az utolsó sorokat írtam, és utána formáztam meg, a sírás kerülgetett, de erős maradtam, és nem könnyeztem meg.

Nagyon a szívemhez nőtt ez a kis fanfiction, ami az első nagyon komolyan vett irományom volt.

Ezúttal szeretnék minden egyes olvasómnak ÓRIÁSI KÖSZÖNETET MONDANI!

Köszönöm szépen, hogy velem voltatok, izgulva vártatok valamennyi fejezetet, és bár tudom, nem vagyok olyan jó író, remélem sikerült átadnom a gondolatokat, érzéseket.

Még egyszer nagyon szépen köszönöm, irtózatosan hálás vagyok nektek! <3

Valamint szeretném a kedves olvasóimat megkérni, hogy vagy itt, vagy pedig a Facebook bejegyzésemnél nyílvánítsanak véleményt, mert tényleg nagyon szeretném tudni, kik azok akik végig itt voltak, akik kitartottak. Jöhetnek nyugodtan a hideg-meleg vélemények, az igazat szeretném olvasni! ;)

Hát...azt hiszem én itt be is fejezném. Remélem továbbra is velem lesztek, az újabb fanfictionnél, és az OS-eknél, rövid sztoriknál!

Harmadjára is: Köszönök mindent nektek! :3

Sziasztok! :)

22. fejezet: Kiengesztelő buli

-Figyelmeztetés: 16+ ; yaoi

*Suga szemszögéből*

Reggel nem fogadott az a melegség ami este még körül ölelt, és védelmezett. Kezeimet kihúztam a takaróm alól, és testem mellett kezdtem tapogatózni. Nem észleltem magam mellett senkit, csak halk sutyorgást hallottam, káromkodásokkal színezve. Ijedten nyitottam ki a még csukott helyzetben lévő pilláimat, majd kezdtem el keresni Jungkookot. Az íróasztalomon támaszkodott, szembe fordulva azzal, és csak nézett lefelé, maga elé.
Gőzöm nem volt, mi lehetett a baj, így a lehető legnagyobb csöndben keltem fel, és tipegtem mögé, majd két karomat, átfontam a derekán, fejemet nyakába fúrva adtam a vékony bőrre egy apró puszit, aminek hatására megborzongott, és kezeit az enyéimre tette, majd kezdte el finoman simogatni. Elkuncogtam magam, de ő nem reagált, csak sóhajtott egyet.
Kezdtem egyre jobban ideges lenni.
Vajon meggondolta magát?
Megbánta?
Kényszerből csinálta azt, amit?
-J...Jungkook...mi a baj? -fordítottam magammal szembe
Megrázta a fejét, és kínosan elmosolyodott. Összeráncoltam szemöldökömet, és úgy emeltem fel fejét.
-Kérlek...mondd el. -idegeskedtem továbbra is
-Ez...ezen nem tudsz segíteni. -nevette el magát, de ismét a föld irányába nézett
Én is követtem a tekintetét, aztán rájöttem, hogy nem a földet vizsgálta...hanem teljesen mást.
Pirultan néztem szemeibe, ő pedig próbált menekülni, de megállítottam.
-M...miattam van? -haraptam be alsó ajkamat
-Talán...
-Jungkook! Sajnálom. -temettem kezembe arcomat
-Ne sajnáld! Ez az én bajom...majd megoldom.
-De miattam áll fel...mert nem voltam képes veled lefeküdni.
-Mondom, hogy nem lesz baj. -lépett felém, dús párnáit pedig az enyéimre tapasztotta
Olyan kedvesen, lágyan, szerelmesen ért hozzám, hogy képes lettem volna összeesni előtte. Finoman vette fogai közé alsó ajkamat, és harapott rá. Egy sóhajt eresztettem el, majd nyelveinket összefonta, karjait a derekam köré tekerte, és egyre jobban szorított vágyakozó, izmos testéhez. Elkezdett tolni az ágyam felé, de én megtorpantam. Tudtam nagyon jól, hogy mit szeretne.
Fenekem alá nyúlt, és felvett az ölébe, hogy tovább tudjon indulni. A matracon végigfektetett, és a nyakamat csókolgatta tovább.
-Most kiengesztelhetsz! Csak hagyd, hogy ellazuljon a tested. Vigyázni fogok rád! -mosolygott elválva a bőrömtől
Lehunytam szemeimet, és azon járt az agyam, hogy mivel állíthatnám le, mielőtt még nekem is gondok lesznek odalent.
Már egyre tovább, és tovább haladt, a pólómat leszaggatta testemről és eldobta valahova, majd forró, tüzes ajkaival kényeztette felső részeimet. Bejárta a kulcscsontomat, mellkasomat, hasamat, végül a hasam alját, ahol elidőzött, majd a nadrágomba akasztotta ujjait, és úgy akarta lejjebb húzni.
Készségesen elhajította a textilt, és feljött hozzám egy csókra. Amikor újra megindult lefelé, hajánál fogva megemeltem fejét.
Kérdő tekintettel nézett szemeimbe, én pedig alig bírtam megállni, hogy ne könnyezzek.
Látszódott rajta, hogy vágyott rám. Vágyott a testemre. Vágyott az érintésemre. Mindenre vágyott, ami én voltam, és velem kapcsolatos volt.
-Ez nem fog menni! -ültem fel
-Mi a baj? Elrontottam valamit? Fájdalmat okoztam? -sütötte le fejét
-Semmit nem rontottál el...csak...
-Csak?
-Pisilnem kell...-jobb nem jutott eszembe, kénytelen voltam, valami irtózatosan nagy baromságot kitalálnom
-De utána folytathatjuk...-ragyogott a szeme, csillogott, hátha, de én nem engedtem
-Könyörgök Kookie...lassítsunk kérlek. -tettem össze két tenyeremet
-Ki sem elégíthetlek?
Megráztam fejemet, és felálltam, húzva magam után őt is.
-Szeretlek, de ez nekem túl gyors. Yoona-val is elbasztunk mindent az elején azzal, hogy megfektettem.

-De most te lennél megfektetve. -mosolygott féloldalasan

-Jungkook!... 

-Jó, oké. Felfogtam.

-Figyelj! Van egy ötletem. -kisebb szünetet hagytam a mondatomban- Mit szólnál egy esti bulihoz?

-Édes!? Suli időben? -húzott közel magához

-És? Engem nem érdekel.

-Na jó. Menjünk akkor. De csak ha táncolhatok veled úgy, hogy fogom a feneked. -kuncogott

-Perverz! -fakadtam ki én is

Hosszasan megcsókoltuk egymást, majd kimentünk az ajtónkon, és a fürdőig sétáltunk. Bementünk, de amint a lábam a hideg követ érintette felkapott, és a csempének nyomott háttal. Amilyen durván kent fel a falra, olyan lágyan, és óvatosan tapasztotta ajkait az enyéimre. Annyira érzékien végezte a dolgát, hogy szinte kínzott. 

Valahol, a bensőmben már én is vágytam rá, és minden egyes érintésével az őrületbe kergetett, de féltem.

Egy dolog zavart.

A félelem.

Jimin és V elmondása szerint, csak az első együttlét fájdalmas, kellemetlen, égető, de én pont ezért tartottam tőle. Tudom jól, hogy Jungkook lenne az irányító fél, a domináns, én pedig alul lennék, de éppen ezért volt távol tőlem a dolog. Biztos voltam benne, hogy vigyázna rám Kook, de a fájdalomról nem ő tehet, és sajnos az ellen sem tud semmit tenni.

Amikor elvált a párnáimtól, szerelmesen a szemeimbe nézett, tenyerét végigsimította arcomon, én pedig a lehető legjobban magamhoz szorítottam. Így állhattunk több percen keresztül, amikor ajánlotta, hogy fürödjünk meg együtt.

-N...nem is tudom. Nem biztos hogy jó ötlet lenne.

-Nem lesz semmi baj! Ugyanaz van a lábunk között, láttam már olyat. -próbálkozott tovább

Végül addig könyörgött, hogy nehezen de rászántam magamat. 

Először ő lépett be a kabinba, majd követtem én is. Megengedte a vizet, és aláálltunk. Én csak simogattam az apró, csillogó víz cseppektől csillogó, bársonyos tapintású bőrömet, neki háttal állva. Éreztem, ahogyan engem néz, ahogyan végig mér a szemeivel, és vágyakozik a testemre, és rám.

Nem tudtam mit kellene tennem, az agyam folyamatosan csak kattogott.

Éppen mikor megakartam fordulni, két védelmező, erős, izmos kar ölelt át, és vett birtokába. Egy halk sóhaj csúszott ki a számon, de éppen elég volt ahhoz, hogy a víz csöpögése mellet hallható legyen. Meg is hallotta, mert elkezdett kuncogni, kezével pedig simogatni a hasamat. 

-Kookh...

-Igen? 

-Neh...-kérleltem

-Nem fogok semmit sem csinálni. -nyugtatott meg

Bólintottam, majd szembefordultam vele, hogy egy csókot nyomjak szájára. Onnan lejjebb haladtam, és megszívtam egy kicsit a nyakát, de csak azért, hogy tudja, én is vágyom rá.

-Te is befejezheted! -figyelmeztetett

Elnevettem magamat, és úgy folytattuk a tisztálkodást.

Megmosta a hátamat, és kezei néha lejjebb is vándorolgattak, de sosem szóltam meg érte.

Amikor teljes mértékben tisztának tudhattuk magunkat, egy törölköző kíséretében, én a sajátomba, ő pedig Yoona szobájába ment, ami részben az övé is volt. Elővettem egy szaggatott farmert, egy szürke pólót, és egy kockás inget, valamint egy fekete boxert, és sorrendben magamra húztam a darabokat, majd átbaktattam Jungkookhoz.

Nekitámaszkodtam az ajtófélnek, és úgy néztem. 

Végigmértem a csodálatosan kidolgozott hátát, melyen már ennyi idő alatt is, oly sokszor végigjárt a kezem. Tovább haladtam a fenekére, és ott is elidőztem.

Ahogyan eltakarta a törölköző, majd ledobta a derekáról, és láthattam takaratlanul. Bár most gyönyörködhettem benne pár perce, akkor is csodás élmény volt.

Olyan szép alakja volt, hogy csak nehezen voltam rá képes, hogy elváljak testrésze bámulásától. 

A lábaira tértem át, és ott legeltettem szemeimet, mindaddig, míg meg nem fordult, és észre nem vett. Ismételten a szokásos, féloldalas mosolya volt felfedezhető, ami nem volt elég szexi szerinte, még a hajába is túrt. Ujjait végigvezette a zuhatagban, és úgy közeledett egyre jobban. 

Amikor pár lépés választott el csak minket, én cselekedtem, és szó szerint a nyakába ugrottam. Kissé megtántorodott, de tetszett neki a helyzet, mivel hatalmas mosoly terült el az arcán. Most viszont nem ezt akartam elérni, hanem hogy vadul bánjon velem, és bújjon elő belőle az igazi vadállat. 

Tenyereim közé vettem az arcát, és úgy csókolgattam, harapdáltam, szívogattam a párnáit. Próbáltam minél jobban gyötörni, hátha elérem a célomat, de nem sikerült. Vissza sem csókolt, és csalódott lettem. Elszégyelltem magamat,és gyorsan elváltam ajkaitól, majd leszaladtam a konyhába. Leültem, és úgy gondolkodtam. 

Hogy lehettem ilyen? 

Pont én?

Miért kell játszadoznom vele?

Kérdések tömkelege kavargott a fejemben, de egyre sem tudtam a választ.

A sírás kerülgetett, szemeim is kezdtek nedvesedni, amikor egy kezet éreztem meg vállamon nehezedni. Oldalra pillantottam, és párom guggolt székem mellett.

-Nehogy sírjál nekem! -simított arcomra

Erre még inkább előtört belőlem, és már arcom felületén is láthatóak voltak a kicsi, sós cseppek.

Óvatosan törölgette bőrömet, majd puszilta végig a könnyeim nyomait.

Mikor sikerült megnyugodnom, ránéztem, és fájt...fájt, hogy ekkora hülye voltam vele szemben. És úgy érzem, szörnyű ember vagyok.

-Mi a baj? 

-Az, hogy nem vagyok jó hozzád. -szipogtam

-Mi az hogy? Túlságosan is jó vagy hozzám.

-Ez nem igaz. Folyton csak játszadozok veled, holott ez neked borzasztó érzés lehet. -húztam a számat

-Ne beszélj hülyeségeket kérlek. Ha ez megint azért van, mert azt hiszed, hogy haragszom rád, amiért nem feküdtünk le, akkor nagyot tévedsz. Yoongi, én képes vagyok rád várni bármeddig. -állított fel- Most pedig gyere, mert a lányok nem soká jönnek a suliból, és nem akarok velük találkozni.

-Pedig muszáj lesz.

Felhorkant, és elkezdett húzni a szobájába, ugyanis még nem volt felöltözve teljesen.

Magára vett egy farmert, és egy fehér, egyszerű pólót, majd kézen fogva lesétáltunk a nappaliba. Bekapcsoltuk a TV-t, de ami azt illeti, nem nagyon fogtam fel ami abban történt, inkább csak gondolkodtam. Amúgy is fáradt voltam már mindenhez, hiszen nagyon későn aludtunk el, és bár dél fele keltünk fel, még mindig tudnék aludni. Rádőltem Jungkook vállára, de egyikünknek sem volt megfelelő az ülőhelyzet, ezért eldőltünk a heverőn, és összebújva aludtam el. 

***

Nem tudom mennyit pihenhettem, de ébredés után nem tudtam felkelni. Valami akadályozott. Amennyire csak tudtam felültem, és megnéztem a mellettem fekvőt, aki szintén álomba merült. Elmosolyodtam, a kissé szétnyitott ajkakkal alvó fiú látványán, majd feljebb kúszva hozzá, finoman a párnáira hajoltam, és csókoltam meg.

-Yoongi! -hallottam meg a nevemet

Felkaptam fejemet, és az ajtóban megpillantottam Yoonat és Junghwat.

-Ne ébreszd fel! Bírd ki egy kicsit nélküle. -kuncogtak

Megforgattam szemeimet, és kibújtam a védelmező szorításból nagy kínok között, és egy párnát raktam testem helyére. 

Kimentem a két vigyorgó lányhoz, és kíváncsian kezdték el vizslatni testemet.

-Mi van? 

-Jaj, ugyan. Tudjuk jól, hogy volt valami. Na bökd ki szépen. Fájt? -érdeklődött Junghwa

Hirtelen nagyon mérges lettem, amiért ilyen tiszteletlen volt, a saját bátyjával, de éppen ezért eszembe jutott, hogy játszadozni kellene velük.  

-Ne is említsd. Egyszerűen csodás volt, és kínzó, egyszerre. És ahogyan belém...-szavamba vágtak, egyszerre

-Neeee! -visítoztak

Én csak hasamat fogva nevettem rajtuk, és azon ahogyan kiakadtak. Ők ezek után értetlenül bámultak engem, míg be nem avattam őket.

-Nyugi. Nem feküdtünk le! -törölgettem a szemeimet a könnyeimtől

-Mekkora buzi vagy! -hitetlenkedett Yoona

-Hát...ha úgy  nézzük, jogosan mondod. -vigyorogtam

Most ő forgatta a szemét, de eközben eszembe jutott, hogy ma még semmit sem ettem.

-Yoonaaaa...-húztam el a végét- Nem főzöl valamit?

-Mit akarsz?

-Nekem mindegy, csak kaja legyen. -fogtam a hasamat- Köszönöm!

Sarkon fordultam, és már mentem is vissza a nappaliba, ahol Junkook még mindig aludt. Leültem mellé, majd le is feküdtem, és a haját kezdtem el simogatni. Ahogy néztem, rájöttem, hogy ő annyira tökéletes, kívülről és belülről egyaránt. Gyönyörűen néz ki, én meg hát...nem vagyok a toppon. Vajon mit szólna, ha mire felkelne, újabb lenne a külsőm? Rám férne már egy hajfestés...

Ahogyan ezt kigondoltam, felszaladtam a telefonomért és pénztárcámért, és el is hagytam az otthonomat.

Csekély két óra alatt végeztem is, és ebből csak tíz perc volt az "utazás". A hajam színe fogalmam sincs pontosan milyen, hasonlítani sem lehet semmihez, csupán színekből tudom összetenni. Egy kicsit barnás árnyalatot vett fel, de uralkodik rajta a szürkés, ezüstös szín is. Egyszóval, tökéletes. Imádom a különleges színeket, és remélem Jungkooknak is tetszeni fog.

Boldogan sétáltam haza, amikor belefutottam V-be és Jiminbe.

-Sziasztok! -köszöntem nekik

-Oh, Suga! Szia! -üdvözöltek ők is- Hogy hogy nem voltatok iskolában Jungkookkal?

-Ja..öhm...se...semmi...semmi különös. -makogtam

-Biztos? Fura vagy.

-P...persze, persze, biztos.

-Ne nézz már hülyének minket. Bökd ki mi van.

-De ez nem olyan...

-Miért? Összevesztetek?

-Dehogy!

-Lefeküdt a húgoddal?

-Nem! Az kéne még. -horkantam fel

Belegondolni is borzasztó, nem hogy ha még ez meg is történt volna.

-Akkor mi van?

-Mondom, hogy semmi.

-De most miért nem mondod el Yoongi? Mi is elmondunk neked mindent.

-Jimin...neked miért barna a hajad?

-Ne tereld a szót! Szóval mi van veletek?

Egy nagyot sóhajtottam, és kiborult belőlem a titkunk, mint egy palackból a víz.

-Együtt vagyunk Jungkookkal.

-Mi? -kerekedtek el a szemeik

-Jól hallottátok.

-De...hogy...vagy...mi? -értetlenkedtek

-Most mennem kell srácok, majd beszámolunk nektek. Sziasztok! -ráztam le a barátaimat

Nem akartam, hogy bárki is megtudja még egy jó ideig, de már megtörtént, és nem tudok mit tenni ellene.

Amint hazaértem, elkezdtem keresni Jungkookot. Hallottam, hogy valaki a fürdőszobában van, ezért bekopogtattam. Amikor megszólalt a bent tartózkodó, rögtön be is nyitottam.

Hátranézett, és értetlen tekintet fogadott, de rögtön elmosolyodott, ahogyan végignézett rajtam.

Elzárta a csapot, keresett egy törölközőt, és a derekára kötötte azt, majd elém lépett, ki a kabinból, és fenekem alá nyúlva felvett az ölébe, és a falnak nyomott, hasonlóan mint reggel. Felnyögtem, de rögtön az ajkaimat vette birtokba, és kezdte falni őket, a lehető legdurvábban. Elértem benne azt, amit reggel oly' annyira szerettem volna.

Ujjaimat felvezettem a hajába, és meg is húztam a fekete tincseit. Onnan kezeim a még nedves, csupasz hátára vándoroltak, és ott időztek el.

Percek teltek el, mire sajnálatos módon elengedte ajkaimat. Én csak hátra hajtott fejjel, a csempének támaszkodva lélegeztem szaporán, ő pedig a nyakamra hintett apró puszikat, amik egyre jobban kínoztak. Már engem is hajtott a vágy, hogy megtörténjen a dolog, de mindig maradt annyi a szürke, ködös elmémben, hogy "'megállj"-t parancsoljak.

Egyik lábamat kiszabadítottam fogásából, és letettem a földre, mire még közelebb férkőzött hozzám. Csípőjét előrébb dobta, így érezhettem, hogy mennyire akarhat most engem. Egyetlen bajom volt ezzel.

Nem voltam felkészülve. Egyszerűen képtelen lennék megtenni ezt most vele.

Fájdalmas lesz elmondani, hogy most álljunk le, de muszáj.

-Juh...Jungkookh...neh! -tettem kezeimet mellkasára- Nemh fogunk tudni leállni!

-És az miért baj? -mosolygott

-Vajonh? -csaptam hátra még jobban a fejemet

-Yoongi...mondd meg őszintén...szeretnéd?

-Nem tudomh...-szorítottam össze szemeimet- Félek...

-Tőlem?

-Dehogy is. Csak az egész helyzettől.

-És...Ha én lennék alul? -vonta fel szemöldökét

-Ez nem ezen múlik! -ráztam a fejemet

Letette lábamat, és egy lépést tett meg hátra.

-Jungkook. -közeledtem hozzá

Megöleltem, és nyakába bújtattam el arcomat.

-Szeretlek, és nagyon sajnálom... Nagyon!

-Én is szeretlek...és megmondtam...bármennyit képes vagyok rád várni!

Mondatára még jobban hozzábújtam, és azt akartam, hogy ennek soha ne legyen vége.
-Mellesleg nagyon szexi a hajad. -nevette el magát, és megpuszilta fejemet

***

Amikor már este nyolcat ütött az óra, úgy gondoltuk, ideje lesz elindulni, a kiszemelt szórakozóhelyre, ugyanis még mindig állt, a bulizás, amit a reggel folyamán beszéltünk meg.

Ahogyan kiléptünk a bejárati ajtón, Junghwa, és Yoona még utánunk kiabáltak, hogy "okosan". Jogosan szóltak, ugyanis ha én iszok, akkor én tényleg iszok.

Az odafelé vezető úton megbeszéltük Jungkookkal, hogy bemegyünk az orvoshoz, és kiíratjuk magunkat a hét maradandó napjaira, mert nincs kedvünk bemenni, és amúgy sincs már sok idő a érettségiig.

Mivel nem volt túl jó téma a suli, ezért áttértünk valami másra. Sokat nevettünk, és egy percre sem jutott eszünkbe a szomorúság.

A buli helyszínére érve bementünk, és orrunkat rögtön megcsapta az a tipikus pia szag, és állott levegő, ami onnan szivárgott kifelé.

Óvatosan megfogtuk egymás kezét, és úgy sétáltunk a sötét beltéri épületben a bárpulthoz. Ott felpattantunk egy-egy székre, és kikértük az italainkat.

-Egy whisky-t kérek!

-Nekem is jöhet az! -bólintott Jungkook

-Azért jó erőssel indítunk. -nevettem el magamat

-Kell a hangulat. -kacsintott

Amint megkaptuk a piákat, rögtön le is húztuk egy koccintás után. Természetesen nem volt elég ennyi, folyton csak kértük, és kértük a különféle, bódító nedűket.

-Menjünk táncolni! -ajánlottam, mikor már volt egy kis alkohol szervezetünkben

Nem ellenezte egy percig sem, már pattant is fel, és mentünk a parkettre.

Ahogyan reggel is szerette volna, úgy táncoltunk, ahogyan akarta. Én előtte álltam, ő pedig hátulról átkarolta derekamat, férfias részével pedig mindig egyre közelebb került fenekemhez. Voltak pillanatok, amikor nagyon visszakellett fognom magamat, hogy ne adjak ki hangokat, de végül sikerült, és büszke voltam magamra ezért.

Mikor szembefordultam vele, a tekintete ködös, fátyolos, kótyagos volt, és még mindig vágytól égő. Karjaimat átfontam a nyakán, és egy lágy, gyengéd csókba hívtam ajkait. Ő sem vadult be, nem volt velem durva, ugyanazon a szinten végezte dolgát, mint én.

Mivel tömény volt bent a levegő, még hamarabb elkellett válnunk egymástól, mert nem tudtunk lélegezni, de ilyenkor szokásához híven felvett a fenekem alá nyúlva, és kiment velem a WC-be. Éreztem, hogy már nagyon sok mennyiségű szeszes ital van bennem, és nem is kellene többet innom, de éppen elég volt ahhoz, hogy ne tudjak a történésekről.

Felültetett a kézmosóra, pontosabban majdhogynem a mosdókagylóba csúsztam és úgy hajolt puha párnáimra. Felmordultam, és a bőrdzsekijét valósággal letéptem róla, majd eldobtam valamerre. A nadrágom már nagyon szűknek bizonyult, és jelezni is akartam ezt a helyzetet neki, csak nem tudtam hogy, ezért megragadtam csuklóját, és ráhelyeztem a lábam közötti pontra. Mondani akart valamit, de elakadt a szava, és nem bírt reagálni, csak egyre inkább taszított magától, ezek után.

-Most miért nem akarod? -mordultam rá, és bevágtam a durcát

Karba tett kezekkel dőltem hátra, és fújtam fel arcomat, ő pedig hatalmas nevetésben tört ki.

-Ne nevessél! -kiabáltam rá

-Yoongi! Szívem! Már megbocsáss, de olyan részeg vagy, mint a segg. Ennek nem egy buli közepén van itt az ideje, hidd el! Én is szeretném, de ebből nem fogsz emlékezni semmire sem...maximum csak a segged fog fájni. -húzta a száját

Nem mondtam semmit, mert tudtam hogy igaza van, még így ittasan is.

-Gyere menjünk haza!

Kikísért a mosdóból, majd a szórakozóhelyről is, és elindultunk a sötét éjszakában hazafelé. Néha megálltunk, mert hányingerem lett, vagy éppen hánytam is, de nem tartott sokáig.

Mire hazabotorkáltunk, már éjfél elmúlt pár perccel, így én azonnal mentem is fel a szobámba. Lerugdaltam magamról szó szerint minden ruhát, és befeküdtem az ágyba, várva a szerelmemre.

Néhány másodperc múlva meg is jelent, és újra nevetésben tört ki.

-Miért vagy anyaszült meztelenül? -kuncogott tovább

-Mert így tartja kedvem. -emeltem fel kezeimet, mintha nem lenne teljesen egyértelmű

Homlokára csapott és a fejét rázta, majd előkotort valahonnan egy szürke boxert, és nagy kínlódások közepette rám húzta. Ő is levette magáról a fölösleges textileket, és lefeküdt mellém. Karjával átkarolt, úgy, olyan védelmezően mint ahogyan szokott, és így aludtunk el, összebújva.

*Jungkook szemszögéből*

Reggel hamarabb felébredtem, mint Suga, így óvatosan tápászkodtam fel a meleg takaró alól. Ahogy felálltam, és lenéztem, megláttam, hogy felmerült egy aprócska kis probléma, ami nem is olyan aprócska volt.

Az éjszakai kis incidens miatt van merevedésem.

Mi a szar?

Ez komoly?

Most mit csináljak?

Nem sűrűn történt még meg velem ilyen, és nem is vágytam erre az érzésre.

Odabotorkáltam az íróasztalhoz, és kezeimmel megtámaszkodtam rajta. Csak néztem lefelé, és gondolkodtam, hogy mit lehetne ilyen esetekben csinálni, de semmi nem jutott eszembe. Elkezdtem káromkodni, mert már nem bírtam mit csinálni, és teljesen kétségbe voltam esve. Szitkozódtam halkan, és már majdnem sírtam, annyira ideges voltam.

Mit mondok Yoonginak ha meglátja?

"Miattad áll fel, mert nem feküdtél alám"?.

Nem fogok könnyíteni saját magamon, mert gusztustalannak tartom, de ez nagyon ciki lesz.

Kis idő múlva, két kar fonódott át derekamon. Természetesen Suga volt az, fejét a vállamra helyezte, majd egy aprócska puszit nyomott nyakamra, aminek hatására összerezzentem, kezeimet az övéire tettem majd elkezdtem simogatni. Elkuncogta magát, de én nem reagáltam, csak sóhajtottam egyet.

Kezdtem egyre jobban ideges lenni.
-J...Jungkook...mi a baj? -fordított magával szembe
Megráztam a fejemet, és kínosan elmosolyodtam. Ettől a pillanattól féltem.
-Kérlek...mondd el. -idegeskedett továbbra is
-Ez...ezen nem tudsz segíteni. -nevettem el magamat, de ismét a föld irányába néztem, mintha valami nagyon érdekeset látnék.
Követte tekintetemet, de rövidesen kipirult arccal nézett a szemembe, én pedig próbáltam "elszökni" nem sikerült.
-M...miattam van? -harapta be alsó ajkát
-Talán...
-Jungkook! Sajnálom. -temette kezébe arcát
-Ne sajnáld! Ez az én bajom...majd megoldom.
-De miattam áll fel...mert nem voltam képes veled lefeküdni.
-Mondom, hogy nem lesz baj. -léptem felé, dús párnáimat pedig az övéire tapasztottam
Lágyan csókoltam meg, és harapdáltam meg gyengéden az ajkait. Egy sóhajt eresztett el, majd nyelveinket összefontam, karjaimat a dereka köré tekertem, és egyre jobban szorítottam vágyakozó testemhez. Elkezdtem tolni az ágya felé, de megtorpant.
Feneke alá nyúltam, és felvettem az ölembe, hogy tovább tudjak indulni. A matracon végigfektetettem, és a nyakát csókolgattam tovább.
-Most kiengesztelhetsz! Csak hagyd, hogy ellazuljon a tested. Vigyázni fogok rád! -mosolyogtam elválva a bőrétől

Már egyre tovább, és tovább haladtam, a pólóját leszaggattam testéről és eldobtam valahova, majd ajkaimmal kényeztettem felső részeit. Kezdtem egyre jobban reménykedni, hogy hátha tovább tudunk haladni, és megtörténik amire várok.
Bejártam a kulcscsontját, mellkasát, hasát, végül a hasa alját, ahol elidőztem, majd a nadrágjába akasztottam ujjaimat, és úgy akartam lejjebb húzni.
Mikor megindítottam a textilt, a hajamnál fogva felhúzott magához.
Kérdő tekintettel néztem szemeimbe, és nagyon reménykedtem, hogy nem most fog leállítani.
-Ez nem fog menni! -ült fel
-Mi a baj? Elrontottam valamit? Fájdalmat okoztam? -sütöttem le fejemet
-Semmit nem rontottál el...csak...
-Csak?
-Pisilnem kell...-
-De utána folytathatjuk. -ragyogott a szemem, hátha...még mindig nem adtam
-Könyörgök Kookie...lassítsunk kérlek. -tette össze két tenyerét
-Ki sem elégíthetlek?
Megrázta fejét, és felállt, húzva maga után
-Szeretlek, de ez nekem túl gyors. Yoona-val is elbasztunk mindent az elején azzal, hogy megfektettem.

-De most te lennél megfektetve. -mosolyogtam féloldalasan

-Jungkook!... 

-Jó, oké. Felfogtam.

-Figyelj! Van egy ötletem. -kisebb szünetet hagyott- Mit szólnál egy esti bulihoz?

-Édes!? Suli időben? -húztam közel magamhoz

-És? Engem nem érdekel.

-Na jó. Menjünk akkor. De csak ha táncolhatok veled úgy, hogy fogom a feneked. -kuncogtam

-Perverz! -fakadt ki ő is

Hosszasan megcsókoltuk egymást, majd kimentünk az ajtónkon, és a fürdőig sétáltunk. Bementünk, de amint ez megtörtént felkaptam karjaimba, és nekinyomtam a falnak, talán kicsit túl erősen. De amilyen erős volt az ütődés, olyan lágy és gyenge csókot kapott. 

Vágyakoztam rá, és még mindig nem engedtem el a reményt.
Hiszen, elméletileg az hal meg utoljára.

Amikor elváltam a párnáitól, szerelmesen a szemeimbe néztem, tenyeremet végigsimítottam arcán, ő pedig a lehető legjobban magához szorított. Így állhattunk több percen keresztül, amikor ajánlottam, hogy fürödjünk meg együtt.

-N...nem is tudom. Nem biztos hogy jó ötlet lenne.

-Nem lesz semmi baj! Ugyanaz van a lábunk között, láttam már olyat. -próbálkoztam tovább

Végül addig könyörögtem, hogy bár nehezen, de rászánta magát.

Amikor bent álltunk a kabinban, átkaroltam derekánál, ami egy sóhajt váltott ki belőle. Halkan elkuncogtam magam, és a hasa aljánál simogattam.

-Kookh...

-Igen? 

-Neh...-kérlelt

-Nem fogok semmit sem csinálni. -nyugtattam meg

Bólintott, majd szembefordult velem, hogy egy csókot nyomjon számra. Onnan lejjebb haladt, és megszívta a nyakamat.

-Te is befejezheted! -figyelmeztettem

Elnevette magát, és úgy folytattuk a tisztálkodást.

Bementem Junghwa szobájába, és felvettem azokat a ruhákat, amiket itt tartottam "vészhelyzet" esetén.
Épp a boxeromat húztam magamra, amikor megfordultam és ott állt Suga az ajtónak támaszkodva. Ismételten a szokásos, féloldalas mosolyomat vettem fel, és még a hajamba is túrtam hozzá, majd így közeledtem lassú, apró léptekkel.

Amikor pár lépés választott el csak minket, ő cselekedett, és szó szerint a nyakamba ugrott. Kissé megtántorodtam, de tetszett helyzet.

Tenyerei közé vette az arcomat, és úgy csókolgatta, harapdálta, szívogatta a párnáimat. Nehezemre esett, de nem csókoltam vissza, és csalódott lett.

Felpattant, és leszaladt az emeletről. Én persze amint tudtam, mentem is utána.
Mire leértem, már majdnem elkezdett könnyezni is.

-Nehogy sírjál nekem! -simítottam arcára

Ez a mondat sem segített neki, sőt, meg is jelentek a sós cseppek, bőre felületén.

Óvatosan törölgettem bőrét, majd pusziltam végig a könnyeinek nyomait.

Mikor sikerült megnyugtatnom, rám nézett fájdalommal telten.

-Mi a baj? 

-Az, hogy nem vagyok jó hozzád. -szipogott

-Mi az hogy? Túlságosan is jó vagy hozzám.

-Ez nem igaz. Folyton csak játszadozok veled, holott ez neked borzasztó érzés lehet. -húzta a száját

-Ne beszélj hülyeségeket kérlek. Ha ez megint azért van, mert azt hiszed, hogy haragszom rád, amiért nem feküdtünk le, akkor nagyot tévedsz. Yoongi, én képes vagyok rád várni bármeddig. -állítottam fel- Most pedig gyere, mert a lányok nem soká jönnek a suliból, és nem akarok velük találkozni.

-Pedig muszáj lesz.

Felhorkantam, és elkezdtem húzni a szobába, ugyanis még nem voltam felöltözve teljesen.

Felöltöztem, majd kézen fogva lesétáltunk a nappaliba. Bekapcsoltuk a TV-t, és azt kezdtük el bámulni. Vagyis leginkább én, mert ő fáradtnak tűnt, és le is feküdtünk a kanapéra összebújva, és ő el is aludt. Egy fél órán belül, engem is megtaláltak az álmok.

***

Mikor kinyitottam a szemeimet, Yoongi már nem volt mellettem. A konyhából lány hangokat hallottam, ezért arra vettem az irányt.
-Sziasztok! -integettem egy ásítás közepette
-Jungkookieee...-nyújtották el nevemet
Odaráncigáltak, hogy üljek le és meséljek.
-Nos...mivel a drágalátos kis barátocskád nem volt hajlandó túl sokat mondani, rajtad a sor. Jó volt? -pattogott Junghwa
-Nem történt csóknál több...meg fogdosásnál.
-Ezek szerint te sem mesélsz...
-Nem, mert nem tudok mit.
-Apropó, Jungkook. Yoongi elment fodrászhoz, és mondta, hogy csináljak neki kaját. Így fölösleges volt, szóval majd edd meg.
-Majd ha hazaért megeszi ő.
Felmentem Suga szobájába, és telefonozni kezdtem. Eszembe jutottak a szüleim, és gondoltam felhívom őket, és közlöm velük is a hírt.
-Szia Anya!
-Szia Kicsim! Rég beszéltünk már!
-Ne is mondd! Azért hívtalak, mert elkell mondanom valamit! -mosolyogtam továbbra is, habár ő ezt nem látta
-Mesélj! -mondta izgatottan
-Nos...izé...van barátom.
-Komolyan? Jaj, de jó! És Junghwa? Vele mi lett? -kíváncsiskodott
-Igazából ő, és Yoona, a párom volt barátnője akarták a kapcsolatunkat.
-És hogy hívják?
-Min Yoon Gi! Tudod, már meséltem róla. Ő állt a legközelebb hozzám barátságban is. És végül így alakult.
-Gratulálok nektek, Szívem! Add át üdvözletem!
-Köszönjük! Meg lesz! Szia!
-Szia, Drágám!

Amint letettem a telefont, összeszedtem a cuccaimat, és elmentem fürdeni.

Rövid időn belül kopogást észleltem, és meg is adtam a jelzést, hogy bejöhet, bárki is az.

Hátra néztem értetlen tekintettel, de rögtön elmosolyodtam, ahogyan végignéztem rajta.

Elzártam a csapot, kerestem egy törölközőt, és a derekamra kötöttem azt, majd elé léptem, ki a kabinból, és feneke alá nyúlva felvettem az ölembe, és a falnak nyomtam, hasonlóan mint reggel. Felnyögött, de rögtön az ajkait vettem birtokba, és kezdtem falni őket, a lehető legdurvábban.

Ujjait felvezette a hajamba, és meg is húzta a tincseimet. Onnan kezei a még nedves, csupasz hátamra vándoroltak, és ott időztek el.

Percek teltek el, mire sajnálatos módon elengedtem ajkait. Még néhány apró puszival halmoztam el nyakát, mikor még lejjebb akartam haladni.

Egyik lábát kiszabadította fogságomból, és letette a földre, mire még közelebb férkőztem hozzá. Csípőmet elölre dobtam, így érezhette, hogy mennyire akarhatom most őt.

-Juh...Jungkookh...neh! -tette kezeit mellkasomra- Nemh fogunk tudni leállni!

-És az miért baj? -mosolyogtam

-Vajonh? -csapta hátra még jobban a fejét

-Yoongi...mondd meg őszintén...szeretnéd?

-Nem tudomh...-szorította össze szemeit- Félek...

-Tőlem?

-Dehogy is. Csak az egész helyzettől.

-És...Ha én lennék alul? -vontam fel szemöldökömet
Azért ez egy eléggé nagyszívű ajánlat. Átadni a domináns posztot.

-Ez nem ezen múlik! -rázta a fejét

Letettem lábát, és egy lépést hátra léptem.

-Jungkook. -közeledett hozzám

Megölelt, és nyakamba bújtatta el arcát.

-Szeretlek, és nagyon sajnálom... Nagyon!

-Én is szeretlek...és megmondtam...bármennyit képes vagyok rád várni!
-Mellesleg nagyon szexi a hajad. -nevettem el magamat, és megpusziltam feje tetejét

***

Amikor már este nyolcat ütött az óra, úgy gondoltuk, ideje lesz elindulni, a kiszemelt szórakozóhelyre, ugyanis még mindig állt, a bulizás, amit a reggel folyamán beszéltünk meg.

Ahogyan kiléptünk a bejárati ajtón, Junghwa, és Yoona még utánunk kiabáltak, hogy "okosan", amin én jót nevettem.

Az odafelé vezető úton megbeszéltük, hogy bemegyünk az orvoshoz, és kiíratjuk magunkat a hét maradandó napjaira, mert nincs kedvünk bemenni, és amúgy sincs már sok idő a érettségiig.

Mivel nem volt túl jó téma a suli, ezért áttértünk valami másra. Sokat nevettünk, és egy percre sem jutott eszünkbe a szomorúság.

A buli helyszínére érve bementünk, és orrunkat rögtön megcsapta az a tipikus pia szag, és állott levegő, ami onnan szivárgott kifelé.

Óvatosan megfogtuk egymás kezét, és úgy sétáltunk a sötét beltéri épületben a bárpulthoz. Ott felpattantunk egy-egy székre, és kikértük az italainkat.

-Egy whisky-t kérek!

-Nekem is jöhet az! -bólintottam

-Azért jó erőssel indítunk. -nevette el magát

-Kell a hangulat. -kacsintottam

Amint megkaptuk a piákat, rögtön le is húztuk egy koccintás után. Természetesen nem volt elég ennyi, folyton csak kértük, és kértük a különféle, bódító nedűket.

-Menjünk táncolni! -ajánlotta, mikor már volt egy kis alkohol szervezetünkben

Nem elleneztem egy percig sem, már pattantam is fel, és mentünk a parkettre.

Úgy táncoltunk, ahogyan én nagyon akartam. Hátulról átkaroltam, és folyamatosan fenekéhez érintettem a férfias területemet, enyhén ingerelve.

Mikor szembefordult velem karjait átfonta a nyakamon, és egy lágy, gyengéd csókba hívta ajkaimat. Ő sem vadult be, nem volt velem durva, ugyanazon a szinten végezte dolgát, mint én.

Mivel tömény volt bent a levegő, még hamarabb elkellett válnunk egymástól, mert nem tudtunk lélegezni, de ilyenkor szokásomhoz híven felvettem a feneke alá nyúlva, és kimentem vele a WC-be.

Felültettem a kézmosóra és úgy hajoltam puha párnáira. Felmordult, és a bőrdzsekimet valósággal letépte rólam, majd eldobta valamerre. Kezemet a férfias részére helyezte, mitől kissé zavarba jöttem. Mondani akartam neki valamit, de elakadt a szavam, és egyre inkább távolodtam tőle.

-Most miért nem akarod? -mordult rám, és bevágta a durcát

Karba tett kezekkel dőlt hátra, és fújta fel arcát, én pedig hatalmas nevetésben törtem ki.

-Ne nevessél! -kiabált rám

-Yoongi! Szívem! Már megbocsáss, de olyan részeg vagy, mint a segg. Ennek nem egy buli közepén van itt az ideje, hidd el! Én is szeretném, de ebből nem fogsz emlékezni semmire sem...maximum csak a segged fog fájni. -húztam a számat

-Gyere menjünk haza!

Kikísértem a mosdóból, majd a szórakozóhelyről is, és elindultunk a sötét éjszakában hazafelé. Néha megálltunk, mert hányingere lett, vagy éppen hányt is, de nem tartott sokáig.

Mire hazabotorkáltunk, már éjfél elmúlt pár perccel, így én azonnal ment is fel a szobájába, és esélyem sem volt szólni neki, hogy a kajája a pulton van.
Úgysem enne most.
Mire felmentem, már az ágyban feküdt...nem is akárhogyan. Látványára nevetni kezdtem.

-Miért vagy anyaszült meztelenül? -kuncogtam tovább

-Mert így tartja kedvem. -emelte fel kezeit, mintha nem lenne teljesen egyértelmű

Homlokomra csaptam és a fejemet ráztam, majd előkotortam valahonnan egy szürke boxert, és nagy kínlódások közepette rá húztam. Én is levetkőztem, és lefeküdtem mellé. Karommal átkaroltam, és így merültünk mély álomba.

21. fejezet: Neked is, szerelmem!

*Suga szemszögéből*

-T...ti meg mit kerestek itt? -dadogtam zavartan
Nem hiszem el, hogy ezek itt végig nézték az egészet. És...és Junghwa...és Jungkook...és...oh te jó ég.
Ebből nagy baj lesz.
-Lényegtelen. -nevettek fel
-Nem, nem az!
-De! Itt csak ti vagytok a lényeg. Végre rájöttetek a dolgokra! Éppen ideje volt már. -kuncogott Yoona és Junghwa
-Miről beszéltek? -vontam fel egyik szemöldökömet
-Jaj, ne játszd a hülyét Yoongi! Vágni lehetett a rózsaszín szerelem felhőket közöttetek, mióta jóban lettetek. -magyarázott Junghwa
-De Junghwa! Te ezt...
-Figyelj! Már az elején tudtam, hogy nem fog működni. Yoona mondd el miért dobtad a hős szerelmest!
-Suga...én azért szakítottam, mert...annyira látványosan szeretitek egymást. Lehet nem érzitek, de minden egyes szavatok a másikhoz, tele van szeretettel. És mi csak nektek akarunk jót. Próbáljátok meg ezt az egészet...kérlek.
-Nem értem miről beszéltek. hagyjatok békén. Nem vagyok buzi, ahogyan Jungkook sem az. -morogtam, és mentem volna el mellettük, de megragadták a karomat
-Nem fogsz elmenekülni. Láttuk azt a csókot ám. Még minket sem szerettetek ennyire, mint ti egymást. Nyisd ki a szemed Yoongi! -ütött gyengén fejbe húgom- Aztán majd Jungkookét is! -kuncogott ismét
Megforgattam a szememet, majd elindultam a szobámba, de ismét két "erős" kar ragadott meg. A lányok felráncigáltak a szobámba, ahol dongsaengem nem volt bent. Míg körülnéztem, már csak az ajtó zárjának a kattanását hallottam.
Bezártak a saját szobámba...nagyon értelmesek, de tényleg. Előre léptem párat, és a szememet kezdtem el dörzsölni, majd a hajamba túrtam.
Kis idő múlva újra nyitódott a falap, és Jungkook szinte berepült azon, és egyenesen a lábam elé esett.
Lenéztem rá, és felsegítettem, de ekkor megint bezárták az ajtót.
-Beszéljétek meg! Addig nem jöhettek ki, míg nem tisztáztok MINDENT! -kiabáltak kívülről és emelték ki az utolsó szót
Miért ennyire köcsögök? Tudják jól, hogy nagyon nem vagyok jó az ilyenekben, erre csak azért is.
Nagyon fáradt voltam, semmi kedvem nem volt semmihez, ugyanis az óra éjfélt ütött. Miután feldolgoztam a két elvetemült lány mondatát, lefagytam, és zavarba estem.
-Én...én...-beszéltem össze vissza
Fogalmam sem volt, hogy hol kezdjek bele. Egyszerűen kínos volt ez az egész helyzet. Jungkooknak ott van, vagy most már csak volt Junghwa, én meg lesmároltam. Ilyen egy igazi testvér? Elveszi a húgának a barátját? Baromira nem. Nagyon szégyenlem magamat, viszont részben örülök is, hogy megtettem, mert nagyjából rájöttem arra, hogy mit is érzek. Amikor Kookie azt mondta, hogy tetszett neki, a szívem akkorát dobbant, amekkorát még sohasem. Jó érzés fogott el, és azt akartam, hogy soha ne tűnjön el.
-Mit érzel? -vezetett az ágyhoz Jungkook, ezzel a gondolataimat immáron muszáj voltam összeszedni
-Nem tudom. -temettem kezembe arcomat- Nem érzem azt, hogy meleg lennék. Azt sem tudom, hogy mit kellene éreznem. Én csak...csak egyszerűen nem bírom már elviselni azt, hogy a lányok mindig dobnak -ráztam a fejemet- És te? Magyarázattal tartozol...mi az, hogy tetszett, mikor ott volt Junghwa?
-Én sem érzem...inkább azt mondanám erre, hogy bisex vagyok. -mosolygott rám a lehető legkedvesebben- Az a "Tetszett", meg nem volt hazugság. Nagyon élveztem, és a húgod sosem váltott ki belőlem ilyet. Nem tudom te miért. Junghwaval a kapcsolatom nem is működhetett volna. Ő még annyira fiatal hozzám. Nem érhetek úgy hozzá, ahogyan én akarok, nem mehetünk tovább csóknál. -vakargatta meg a tarkóját
Kisebb csend telepedett le közénk. Egyszerűen sejtelmem nem volt, hogy mit mondhatnék, vagy mit kellene egyáltalán mondanom.
-Mondd csak...te...te szeretsz engem Yoongi? -kérdezte félénken, a legváratlanabb pillanatban
Teljesen lesokkolódtam.
Persze hogy szeretem. És a legnagyobb baj, hogy nem csak barátilag. Most éreztem azt, ahogyan egymás mellett voltunk, és belekezdtünk ebbe az egészbe, hogy még nem teljes mértékben, de talán szerelmet érzek felé.
De hogy hogyan tudnám ezt elmondani neki? Egyszerűen felfoghatatlan.
Borzasztó nehéz súly telepedett rám, és mérhetetlenül ideges voltam. Féltem, hogy ő vajon mit érezhet. Vagy hogy hogyan fog reagálni, ha azt mondom, hogy szerelmes vagyok belé. Két véglete volt az egésznek. Az egyik, ami a jó felé hajolt, miszerint ugyanazt érzi mint én, a másik, ami a rossz felé dőlt, és csak barátságot akart, de ezzel elrontok mindent.
Az ujjaimat tördeltem, amikor a kezeimet megfogta, maga felé fordított és mélyen a szemeimbe nézett.
-Szeretsz engem? -ismételte meg a kérdését
-Jungkook...én...én nem t...-nem engedte befejezni a mondandómat
-Szeretsz vagy nem? Döntsd el! Tudom, hogy nem egyszerű. de tudnom kell. -mondta picit hangosabban és erélyesebben
Csak egy aprót bólintottam, mire megszorította a kezemet, jelezve ezzel, hogy mondjam ki az érzéseimet.
-Sz...szerelmes vagyok beléd Jungkook! És sajnálom, hogy ezzel tönkre tettem a barátságunkat, de az érzéseimnek lehetetlen parancs...-ismét belém fojtotta a szót
Az egyik percben még nagyban magyarázkodtam,  a másikban pedig az ajkait észleltem az enyéimen. Az egész testem, teljes mértékében, létében, beleremegett tettébe. Minden porcikám őt kívánta, semmi mást. Azt hiszem egész életemben eddig nem voltam ilyen boldog. Még amikor Yoonaval összejöttek a dolgok, talán akkor sem. Lehet ott voltak bennem a "mi van ha..." gondolatok. Féltem akkor az egész kapcsolattól. De Jungkooknál miért nem? Miért nem agyalok azon, hogy a suli egyik legnagyobb nőcsábásza talán meleg...aki személy szerint én vagyok. Miért nem érdekel ez az egész? És miért érzem azt, hogy hasonlóak a kapcsolataim Jungkookal, mint Jiminnek V-vel!? Talán azért, mert így is van.
Ahogyan mozgatta az ajkait, az én számon. Csodálatos érzés volt számomra. Minden egyes mozdulata megmosolyogtatott, egyre többet akartam én, és a testem. Mikor mocorogni kezdett, megfogtam a derekát, és az ölembe húztam. Arcomat a tenyerei közé vette, és úgy tepert le.
Csak néhány másodperc erejéig vált el tőlem, hogy mondhasson valamit, aminek nagyon örültem, és talán még egy könnycsepp is elhagyta barna íriszeimet. Készséggel törölte le a sós, nedves folyadékot, majd csókolta végig a nyomot, mit maga után hagyott.
-Szeretlekh! És nem kell a magyarázatod! Te így vagy tökéletes! -suttogta ajkaimra, mire elmosolyodtam- Kellesz nekem Yoongi! Akarlak!
Elfeküdtünk az ágyon, de most én kerültem felülre. A csípőjén ültem, és úgy hajoltam párnáira. Én kezdeményeztem, és én kértem folytatást. Nyelveink forró, szenvedélyes, de annál inkább vad táncot lejtettek. Lassan végig nyaltam az alsó ajkát, amire egy hosszú sóhaj volt válasza. Tovább haladtam, lejjebb, míg a nyakához nem értem. Ott lágyan szívni kezdtem a vékony kis bőrt, majd néhányszor rá is haraptam. Az egyik ilyen kis akciómnál egy hangos, szinte már nyögésnek mondható hang csúszott ki csodás ajkain, amit megmosolyogtam.
Kintről valami kuncogás hallatszódott, amire mindketten odakaptuk fejünket. Perverz vigyor húzódott ajkaira, amit nem teljesen értettem, ezért belemarkolt hajamba, és úgy húzott magához. Egy kisebb, fájdalmas fintort mutattam, de ez hamar el is tűnt.
-Mi lenne ha játszanánk velük egy kicsit? -harapta be az alsó ajkát
-Tetszik az ötlet! -mosolyogtam
Felült, lelökött magáról, és maga alá "sodort" az ágyon. Ismét egy szenvedélyes táncba hívott, amikor kezei a hátamra, onnan pedig fenekemre vándoroltak. Belemordultam a csókba, amin elnevette magát, nyelvemet nem engedve el fogaival. Lassan felemelt a puha matracról, és a fenekemnél fogva tartotta testemet. Lábaimmal átkaroltam derekát, ő pedig az ajtó felé indult meg. Fogalmam nem volt róla, hogy mit is akarhatott, míg szó szerint fel nem kent a falapra. Egy kisebb nyögés hagyta el a számat, amit egy elégedett vigyorral nyugtázott. Lerakott a földre, és felhúzta jobb lábamat, csípőjét pedig előre lökte, így ágyékaink egymáshoz értek, mire mindkettőnk ajkán kiszaladt egy bizonyos hang.
Annyira érzékien csinált mindent, hogy el sem tudtam hinni, mit is művelünk mi itt ketten.
A túloldalról visítozást hallottam, és futkározást. Gondolom most húzták el a csíkot. Kérdés, hogy most mit gondolnak, mit csinálunk. Mondjuk annyira nem érdekel.
Szépen letette a lábamat a földre, én pedig még egy utolsó csókot loptam tőle, ami eléggé elhúzódott, bár nem annyira mint a többi. Zihálva engedtük el a másikat. Lehajtott fejjel álltam előtte, míg fel nem emelte azt, hogy szemembe nézhessen.
-Mi az? Nem tetszett? -kérdezte ijedten
-Semmi! Ne viccelj. Életem legjobb perceit töltöttem el most. -simogattam meg puha arcát
Sóhajtott egy kisebbet megkönnyebbülés képpen, át úgy ölelt magához. Viszonoztam az aranyos kis gesztusát, majd lassan elengedtem.
-Mennyi az idő? -kereste a telefonját, mire rájött, hogy nincs itt
-Várj, megnézem. -tettem fel mutatóujjamat
Az asztalhoz lépkedtem, és a mobilom kijelzőjét feloldva, rápillantottam az órára.
-Öhm...hajnali fél kettő.
-Micsoda? -dülledtek ki szemei
-Iiiigen...ezek szerint nem percek voltak az előbbiek. -mosolyogtam
Elindult felém, és egy kissé lejjebb hajolt, hogy megtudjon csókolni. Nyakába csimpaszkodtam, és pipiskedni kezdtem.
-Ha így folytatjuk meg fog fájdulni a derekam a hajolgatástól. -nevette el magát
-Ne szemtelenkedj! Idősebb vagyok! -csaptam arcon a lehető leggyengébben
-Én meg magasabb. -húzta ki magát, én pedig mint a hülye ugrálni kezdtem
Ráálltam lábára, és onnan pipiskedtem fel hozzá, hogy elérjem ajkait.
-Látod, megtudom oldani. -kacsintottam
-Te mit nem? -simította ki a hajamat szemeimből- Szeretlek Yoongi! -döntötte oldalra fejét, és közeledni kezdett
Én is így cselekedtem, majd dús párnáink találkoztak egymással, és lágyan csókoltuk a másikat.
Ez valahogy nem olyan volt mint a többi. Sokkal szenvedélyesebb, lassabb, lágyabb. Olyan...igazi szerelmes. Ahogyan a nyakában kapaszkodtam, egyre csak közelebb húztam magamhoz. Nem csak arca, hanem teste is teljesen az enyémhez simult. Elkezdett tolni az ágya felé, amire egy kicsit megijedtem. Nem voltam felkészülve erre az egészre. Én nem akartam, hogy meglásson meztelenül, és rá még meg is érintsen. Féltem a helyzettől, de biztos voltam benne, hogy ha tisztázom vele a nem akarásomat, meg fog érteni.
Egyre vadabbul kényeztette, gyötörte ajkaimat, amit készséggel viszonoztam. A matrac szélét megérezve, rögtön le is ültem, mert mást nem tudtam csinálni. Az ölemben helyezkedett el, és mocorgott egy olyan ponton, amin lehet nem kellett volna. Próbáltam ezt jelezni neki, azzal, hogy a derekánál fogva arrébb akartam ültetni, de nem sikerült, hanem még inkább ingerelt. Lassan bevezette kezét a pólóm alá, aminek hatására libabőrős lettem.
Az az érzés...megbolondított.
Néhány perc elteltével fogta, és letépte a felsőmet, ajkaival pedig kezdett lejjebb vándorolni a nyakamra. Megharapdálta, megszívogatta a vékony kis bőrt, majd még lentebb haladt, és a kulcscsontomnál elég hosszasan elidőzött. Nem mondom, élveztem, és tudtam jól, hogy tökéletesen felkészítene, és nem fájna az egész, de nem akartam elsietni semmit. Még ki sem mondtuk hivatalosan hogy együtt járunk. Alig három órája érintkezünk úgy, mint a szerelmes párok.
Gondolkodásmenetemből az szakított ki, hogy a kezemet a pólója aljához vezette derekáról. Gondoltam mire céloz, így fogtam és egyetlen mozdulattal lerántottam a kidolgozott, izmos testét borító textilt, majd folytatta a munkálkodását. Eddig a tenyerei a mellkasomon támaszkodtak meg, de most változott a helyzet. Egyre lejjebb és lejjebb csúsztatta azokat, míg a pizsama nadrágomba nem ütközött. Kényelmesen eldöntött az ágyamban, és könnyedén lehúzta lábaimról az meleg darabot. Amikor ismét visszatért ajkaimhoz, lecsapott azokra, és szívogatni kezdte. Ennek hatására egy sóhajt eresztettem meg. Kezeivel ismét nem bírt, így a testem legnemesebbik pontján állapodott meg. Erre tényleg nem tudtam mással, csak egy nyögéssel reagálni.
Ő az, aki kihozza belőlem az állatot.
Fejemet hátrafeszítettem és úgy feküdtem beharapott ajakkal. Amikor egy aprócskát is mozdított kezén, ismételten az a bizonyos hang szakadt fel belőlem, melyet sokszor egy elégedett vigyorral nyugtázott.
Baszd meg Jungkook!
Szenvedtem, már minden egyes porcikám őt akarta, és láttam hogy ő is engem akart...és hogy honnan fedeztem fel!?
Egyetlen egy fekete boxer volt alsótestén. Ennyi takarta a kisebbik énjét.
Az agyam minden vágy ellenére is küzdött, és nem akarta.
Hatalmas erőt vettem magamon, és úgy nyitottam szóra számat.
-J...Jhungkook...-sóhajtottam egy nagyot- neh...
Kérdőn nézett rám, de képtelen voltam folytatni.
-Mith ne? -meredt szemeimbe
-Én nemh akarom ezth...túl korai...-nyeltem egyre többet
Ő csak elszomorodott, és ledőlt mellém.
Aish...már az első napon fájdalmat okozok neki...Gratulálok magamnak.
-Ne haragudj...inkább végig csinálom...csak...ne legyél mérges...könyörgöm. -fordultam szembe vele
-Jaj, ne viccelj már. Sosem haragudnék rád...csak...lekell nyugodnom...khm...odalent.
Elnevettem magamat, bár kissé zavarban voltam.
-Szeretlek! -mondtam immáron én is
Eddig mindig megcsókolt, vagy csinált valamit, miután mondta, és én nem közölhettem vele
-Én is téged! -mosolyodott el, és egy lassú, aranyos, édes csókot kaptam tőle- Aludjunk, mert így is hullák leszünk a suliban.
-Ki fog suliba menni? Mert én nem! -kuncogtam
-Rosszfiú! -tette kezét a férfiasságomra, amire egy újabb nyögés hagyta el a számat
Ő jót szórakozott rajtam, az biztos.
-Ezh...nem volt vicces! Nagyonh nem!
-De nekem igen.
Végül én is elmosolyodtam, magunkra húztam a takarót, és fejemet a mellkasára fektettem.
-Jó éjszakát! -mondtam félálomban
-Neked is, szerelmem! -csókolt a hajamba
Ennél szebb, idillibb pillanatot, kívánni sem tudtam volna...

*Jungkook szemszögéből*

Átmentem Junghwa szobájába, hogy megnézzem a telefonom értesítőit, amikor két ember kiráncigált onnan, és áthúzott Yoongi szobájába.
Szó szerint Suga lába elé zuhantam, és padlót fogtam.
-Beszéljétek meg! Addig nem jöhettek ki, míg nem tisztáztok MINDENT! -kiabáltak kívülről és emelték ki az utolsó szót, gondolom a lányok....de miről beszéltek?
Kérdő tekintettel méregettem az előttem állót, aki felsegített a földről.
Lassan rájöttem, miről is volt szó.
-Én...én...-beszélt össze vissza
Láttam, hogy nagyon ideges, és próbálja keresni a szavakat, de nem ment neki, ezért én kezdtem bele.
-Mit érzel? -vezettem az ágyhoz, és ültünk le oda
-Nem tudom. -temette kezébe arcát- Nem érzem azt, hogy meleg lennék. Azt sem tudom, hogy mit kellene éreznem. Én csak...csak egyszerűen nem bírom már elviselni azt, hogy a lányok mindig dobnak -rázta a fejét- És te? Magyarázattal tartozol...mi az, hogy tetszett, mikor ott volt Junghwa?
-Én sem érzem...inkább azt mondanám erre, hogy bisex vagyok. -mosolyogtam rá a lehető legkedvesebben- Az a "Tetszett", meg nem volt hazugság. Nagyon élveztem, és a húgod sosem váltott ki belőlem ilyet. Nem tudom te miért. Junghwaval a kapcsolatom nem is működhetett volna. Ő még annyira fiatal hozzám. Nem érhetek úgy hozzá, ahogyan én akarok, nem mehetünk tovább csóknál. -vakargattam meg a tarkómat
Kisebb csend telepedett le közénk.
-Mondd csak...te...te szeretsz engem Yoongi? -kérdeztem félénken, a legváratlanabb pillanatban
Látszódott rajta, a meglepettség, és kissé le is fagyott.
Ami azt illeti. Én azt éreztem, hogy szeretem őt, és nem is akármennyire. Ez pedig nem baráti szeretet volt. A csókunk után, megértettem az érzéseimet.
Az ujjait tördelte, amikor a kezeit megfogtam, magam felé fordítottam és mélyen a szemeibe néztem.
-Szeretsz engem? -ismételtem meg a kérdésemet
-Jungkook...én...én nem t...-nem engedtem befejezni a mondandóját
-Szeretsz vagy nem? Döntsd el! Tudom, hogy nem egyszerű. de tudnom kell. -mondtam picit hangosabban és erélyesebben
Csak egy aprót bólintott, mire megszorítottam a kezét, jelezve ezzel, hogy mondja ki az érzéseit.
Megértette, hogy mire céloztam, mert elkezdtet beszélni.
-Sz...szerelmes vagyok beléd Jungkook! És sajnálom, hogy ezzel tönkre tettem a barátságunkat, de az érzéseimnek lehetetlen parancs...-ismét belé fojtottam a szót
Ajkaimat az övéire tapasztottam, és szerelmesen csókoltam meg, amit remélem érzett is rajta. Éreztem a vonzalmat iránta, mely egyre erősebb lett.
Nagyon szerettem őt.
Ahogyan mozgattam az ajkaimat, az én övéin. Csodálatos érzés volt mindkettőnknek, úgy gondolom. Minden egyes mozdulatomnál mosolygott, egyre többet akartam én, és a testem. És nála is ezt fedeztem fel. Mikor mocorogni kezdtem, megfogta a derekamat, és az ölébe húzott. Arcát a tenyereim közé vettem, és úgy tepertem le.
Csak néhány másodperc erejéig váltam el tőle, hogy mondhassak neki valamit. Annyira boldog lehetett ennek hatására, hogy egy könnycsepp gördült le hófehér bőrén. Gyorsan letöröltem onnan, amely nyomot hagyott maga után, és végig csókoltam a nedves felületet.
-Szeretlekh! És nem kell a magyarázatod! Te így vagy tökéletes! -suttogtam ajkaira, mire elmosolyodott- Kellesz nekem Yoongi! Akarlak!
Elfeküdtünk az ágyon, de most én kerültem alulra. A csípőmön ült, és úgy hajolt párnáimra. Nyelveink forró, szenvedélyes, de annál inkább vad táncot lejtettek. Lassan végig nyalt az alsó ajkamon, amire egy hosszú sóhaj volt válaszom.
Megbolondít ez a fiú...
 Tovább haladt, lejjebb, míg a nyakamhoz nem ért. Ott lágyan szívni kezdte a vékony kis bőrt, majd néhányszor rá is harapott, mire felszisszentem. Az egyik ilyen kis akciójánál egy hangos, szinte már nyögésnek mondható hang csúszott ki ajkaimon, amit megmosolygott.
Kintről valami kuncogás hallatszódott, amire mindketten odakaptuk fejünket. Perverz vigyor húzódott ajkaimra, amit nem teljesen érthetett, ezért belemarkolt hajába, és úgy húztam magamhoz. Egy kisebb, fájdalmas fintort mutatott, de ez hamar el is tűnt csodás arcáról.
-Mi lenne ha játszanánk velük egy kicsit? -haraptam be az alsó ajkamat
-Tetszik az ötlet! -mosolygott
Felültem, lelöktem magamról óvatosan, és magam alá "sodortam" az ágyon. Ismét egy szenvedélyes táncba hívtam, amikor kezeimet a hátára, onnan pedig fenekére csúsztattam. Belemordult a csókba, amin elnevettem magamat, nyelvét nem engedve el fogaimmal. Lassan felemeltem a puha matracról, és a fenekénél fogva tartottam törékeny testét. Lábaival átkarolta derekamat, én pedig az ajtó felé indultam meg. Nem hiszem, hogy tudta, mit akarok, mindaddig míg szószerint fel nem kentem a falra. Egy kisebb nyögés hagyta el a száját, amit egy elégedett vigyorral nyugtáztam le. Leraktam a földre, és felhúztam jobb lábát, csípőmet pedig előre löktem, így ágyékaink egymáshoz értek, mire mindkettőnk ajkán kiszaladt egy bizonyos hang.
Próbáltam a lehető legjobban csinálni mindent, ami reményeim szerint sikerült is.
A túloldalról visítozást hallottam, és futkározást. Gondolom most húzták el a csíkot. Kérdés, hogy most mit gondolnak, mit csinálunk.
Mondjuk annyira nem érdekel.
Szépen letettem a lábát a földre, ő pedig még egy utolsó csókot lopott tőlem, ami eléggé elhúzódott, bár nem annyira mint a többi. Zihálva engedtük el a másikat. Lehajtott fejjel állt előttem, míg fel nem emeltem azt, hogy szemembe nézhessen.
-Mi az? Nem tetszett? -kérdeztem ijedten
-Semmi! Ne viccelj. Életem legjobb perceit töltöttem el most. -simogatta meg arcomat
Sóhajtottam egy kisebbet megkönnyebbülés képpen, és úgy öleltem magamhoz. Viszonozta a kis gesztusomat, majd lassan elengedett.
-Mennyi az idő? -kerestem a telefonomat, mire rájöttem, hogy nincs itt
-Várj, megnézem. -tette fel mutatóujját
Az asztalhoz lépkedett, és a mobiljának a  kijelzőjét feloldva, rápillantott az órára.
-Öhm...hajnali fél kettő.
-Micsoda? -dülledtek ki szemeim
-Iiiigen...ezek szerint nem percek voltak az előbbiek. -mosolygott
Elindultam felé, és egy kissé lejjebb hajoltam, hogy megtudjam csókolni. Nyakamba csimpaszkodott, és pipiskedni kezdett.
-Ha így folytatjuk meg fog fájdulni a derekam a hajolgatástól. -nevettem el magamat
-Ne szemtelenkedj! Idősebb vagyok! -csapott arcon a lehető leggyengébben
-Én meg magasabb. -húztam ki magamat, ő pedig mint egy bolha ugrálni kezdett
Ráállt a lábamra, és onnan pipiskedett fel hozzám, hogy elérje ajkaimat.
-Látod, megtudom oldani. -kacsintott
-Te mit nem? -simítottam ki a haját szemeiből- Szeretlek Yoongi! -döntöttem oldalra fejemet, és közeledni kezdtem
Ő is így cselekedett, majd dús párnáink találkoztak egymással, és lágyan csókoltuk a másikat.
Ez valahogy nem olyan volt mint a többi. Sokkal szenvedélyesebb, lassabb, lágyabb. Olyan...igazi szerelmes.
Elkezdtem tolni az ágya felé.
Nagyon akartam már. Látni akartam a meztelen, ziháló testét...a mellkasát mely fel és le jár egyre hevesebben.
Egyre vadabbul kényeztettem, gyötörtem ajkait, amit készséggel viszonzott. A matrac szélét megérezve, rögtön le is dőlt. Az ölében helyezkedtem el, és mocorogni kezdtem.Olyan pontot fogtam ki, amely kellemetlen lehetett, és épp ezért még jobban csináltam. Lassan bevezettem kezemet a pólója alá, aminek hatására libabőrős lett.
Néhány perc elteltével fogtam, és letéptem a felsőjét, ajkaimmal pedig kezdtem lejjebb vándorolni a nyakára. Megharapdáltam, megszívogattam a vékony kis bőrt, majd még lentebb haladtam, és a kulcscsontjánál elég hosszasan elidőztem.Kezét pólóm aljához vezettem, hogy szabadítson meg a fölösleges darabtól, amire kapcsolt, és cselekedett is. Eddig a tenyereim a mellkasán támaszkodtak meg, de most változott a helyzet. Egyre lejjebb és lejjebb csúsztattam azokat, míg a pizsama nadrágjába nem ütközött. Kényelmesen eldöntöttem az ágyában, és könnyedén lehúztam lábairól a meleg darabot. Amikor ismét visszatértem ajkaihoz, lecsaptam azokra, és szívogatni kezdtem. Ennek hatására egy sóhajt eresztett meg. Kezeimmel ismét nem bírtam, így a teste legnemesebbik pontján állapodtak meg. Erre, egy nyögéssel reagált, ami nagyon felcsigázott.
Fejét hátrafeszítette és úgy feküdt beharapott ajakkal. Amikor egy aprócskát is mozdítottam kezemen, ismételten az a bizonyos hang szakadt fel torkából, melyet sokszor egy elégedett vigyorral nyugtáztam.
Már éppen még tovább akartam lépni, amikor nehezen, de szóra nyitotta a száját.
-J...Jhungkook...-sóhajtott egy nagyot- neh...
Kérdőn néztem rá, de képtelen volt folytatni.
-Mith ne? -meredtem szemeimbe
Kérlek, csak most ne állíts le...könyörgöm. Mindjárt felrobbanok, nem teheted ezt!
-Én nemh akarom ezth...túl korai...
Végtelenül elszomorodtam, és csak ledőltem mellé.
-Ne haragudj...inkább végig csinálom...csak...ne legyél mérges...könyörgöm. -fordult szembe velem
-Jaj, ne viccelj már. Sosem haragudnék rád...csak...lekell nyugodnom...khm...odalent.
Elnevette magát, bár kissé zavarban lehetett.
-Szeretlek! -mondta immáron ő is
Nagyon jól esett, hogy végre ő is kimondta.
-Én is téged! -mosolyodtam el, és egy lassú, aranyos, édes csókot kapott tőlem- Aludjunk, mert így is hullák leszünk a suliban.
-Ki fog suliba menni? Mert én nem! -kuncogott
-Rosszfiú! -tettem kezemet a férfiasságára, amire egy újabb nyögés hagyta el a száját
Jüt szórakoztam rajta...ő viszont annyira nem.
-Ezh...nem volt vicces! Nagyonh nem!
-De nekem igen.
Végül ő is elmosolyodott, magunkra húzta a takarót, és fejét a mellkasomra fektette.
-Jó éjszakát! -mondta félálomban
-Neked is, szerelmem! -csókoltam a hajába
Gyönyörű volt a mai este....és remélem még sok ilyen lesz...egy kis színesítéssel.

20. fejezet: Rájöttetek?

*Jungkook szemszögéből*

**Pár héttel később*

Junghwa-val egészen jól elvagyunk. Néha voltak összetűzések, hol miatta, hol miattam, de megoldottuk. Igaz nem olyan a kapcsolatunk, mint ezelőtt, valamiben változott, a rosszabbik irányba, viszont ettől függetlenül a szeretet, és szerelem közöttünk van.
Megbeszéltük, hogy egyik délután, hogy elmegyünk együtt vacsorázni, így a suliból hazafelé vettem irányt. Előkerestem a kulcsaimat, kinyitottam az ajtót, majd bementem. Az iskolatáskámat letettem a cipős szekrény elé, és a fürdőszobámba mentem. Levettem a cipőmet, amit elfelejtettem kint, majd a zoknimat, amit követett a nadrágom, a pulcsim, és a pólóm. Egyetlen boxerban álltam, amikor eszembe jutott egy olyan kép, amit az iskolámban láttam...és...fura érzést váltott ki belőlem. Mindeddig nem láttam, vagy csak nem tűnt fel, hogy Jimin, és Taehyung nyugodtan, mindenki szeme előtt lekapták egymást. Vadul falták a másik ajkát, ami megmosolyogtatott, a szívem bizseregni kezdett, és még a számat is végig nyaltam.
Mi ez!?
Az iménti emlékeimet felidézve melegem lett annak ellenére is, hogy egyetlen apró textil borította intim részemet. Ezzel egy időben kirázott a hideg, és furcsa érzések ötlöttek fejembe. Nem értettem a helyzetemet. Két férfi érintkezése miért bolondított meg ennyire durva módon? Felfoghatatlannak tituláltam. De nem volt időm gondolkodni tovább ilyen dolgokon. Készülődnöm kellett az esti programomhoz. Elváltam a mosdókagylótól, ahol eddig támaszkodtam, a tükörben nézve magamat. Az alsóm szélét megfogva letoltam lábaim hosszán, és érdekes látvány tárult elém. Vagyis...többször előfordult már velem ilyen azon a bizonyos részemen, de most semmi olyan nem történt ami miatt felkellene, hogy álljon.
-Nee! -mondtam hangosan
Nem hiszem el, hogy Jimin és V képe váltotta ezt ki belőlem.
Kínosan felnevettem, majd beálltam a zuhanytálcába, megengedve a vizet testemre. Kénytelen voltam elvégezni a "piszkos munkát". Így nem mehetek el egy randira...elég hülyén nézne ki.
Lassan magamra fogtam, és könnyítettem a kényelmetlen helyzeten.
Most tíz perccel tovább tartott a fürdés, de nem tehettem mást.
Amint végeztem a még számomra is kínos állapoton, kiszálltam a fülkéből, és a törölközőmet előkotorva kötöttem derekamra. Újra a mosdókagyló elé álltam, és a fogkefém segítségével, fehérre síkáltam a fogaimat. Nem vett sok időt igénybe, így szinte öt perc után, már indultam is a hálóba, ahol a szekrényből kiválasztottam néhány ruhadarabot, és azokat magamra aggattam. Az időm maradandó részében még hajat szárítottam alaposan, nehogy tüdőgyulladást kapjak, ha kimegyek, és felvettem a bakancsomat, valamint kabátomat. A találkozásunk előtt pár perccel indultam el, hogy Yoongiék...akarom mondani Junghwaékhoz érjek. Vicces, hogy rögtön Suga jutott eszembe. Nagyon jó barátságot ápoltunk...
Mindent közlünk a másikkal, és ha bajunk van, észrevesszük egymáson. Olyan néha, mintha már egy párt alkotnánk...
De ez nem jöhetne össze, hiszen heterok vagyunk mindketten, és csodás párjaink vannak.
Rövid séta után kopogtattam, és barátnőm nyitott ajtót, aki a nyakamba ugorva üdvözölt egy csók kíséretében.
-Szia! -mondta, még ezzel is köszöntve engem
-Szia! -adtam egy rövid puszit én is ajkaira
-Hozom a táskámat és indulhatunk is!
Bólintottam, és egy másodperc alatt mellettem is termett.
Csak pár szót váltottunk az út alatt, de nem is lett volna idő hosszú beszélgetésre, hiszen az étterem körülbelül tíz percre lehetett.
Jó környéken éltünk, mert minden nagyon közel volt.
A helyszínre érve, udvariasan ajtót nyitottam, és beengedtem magam előtt szerelmemet, aki ezt egy kacér vigyorral nyugtázta. Én is bementem utána, és elfoglaltunk egy tetszőleges helyet, az egyik ablakkal szemben.
-Mit kérsz? -kérdeztem megfogva az asztalon pihenő kezét
-Hmm...még nem tudom. Rendelj először te. -simogatta meg a csuklómat
Amikor a pincér odajött leadtuk mindketten a rendelésünket. Várakozás közben érdekes kérdést tett fel.
-Szereted a testvéremet?
-M...Micsoda? -ráncoltam homlokomat
-Nagyon jól kijöttök, nem?
-D...de...
-Akkor?
-Hát szeretem...mint egy barátot...mint egy legjobb barátot.
-És máshogy nem? -faggatott tovább
-Milyen kérdések ezek Junghwa? Miről beszélsz?
-Semmiről. -hajtotta le fejét, és kezdett furán kuncogni
Ez meg mi volt!?
Rövidesen megérkezett a vacsoránk is, amit elkezdtünk enni.
Az este további részében nem beszéltünk túl sokat, így nem is maradtunk romantikázni sem.
Befejezve az evést, hazakísértem a puccosnak mondható étteremből, és mivel megkért, hogy maradjak éjszakára, ott aludtam. Amikor beléptünk lakásukba, Yoongi épp a pizsamájában sétált fel a lépcsőn...de nem jött oda hozzám. Még a fejét is elfordította, és ez végtelenül bántotta lelkemet. Junghwa már régen az álmok birodalmát járta, mikor én még javában agyaltam.
Mik voltak ezek a kérdések? És miért váltottak ki belőlem dolgokat? És a legnagyobb megválaszolatlan kérdésem: Miért képzeltem el a helyzetet, hogy együtt vagyok a legjobb barátommal, úgy mint Jiminék?
Újra átpörgetve az agyamban a szavait barátnőmnek, kirázott a hideg, mégis melegem lett. Kiszáradt a torkom és a szám...valamint a nadrágom...a nadrágom elkezdett...kissé szoros lenni.
Halkan felkeltem a hatalmas ágyról, majd kisettenkedtem a szobából, a konyhába hogy igyak valamit. Nem csuktam villanyt, mert nem akartam hogy észre vegyen bárki is.
Egy kis gyümölcslét öntöttem egy kék pohárba, és kezdtem el iszogatni a konyhapultnak támaszkodva. Még mindig csak agyaltam, egészen addig, míg a villany felkapcsolásával meg nem zavartak.
Suga volt az.
-Jungkook...t...te...mit...csinálsz itt? -dadogott
Láttam, hogy végig nézett rajtam, kissé nyitott szájjal.
Nagyon aranyos volt.
Vagyis...jó ég...mikre gondolok.
-Csak inni jöttem. Junghwa elaludt, én meg még nem vagyok álmos. -válaszoltam nemes egyszerűséggel, még a vállamat is megrántottam, és elakartam menni mellette, de megláttam a szinte már vörös, duzzadt íriszeit- Úristen, mi történt veled? Tiszta piros a szemed...várjunk csak...te sírtál? -simítottam végig arcán, a szemétől kezdődően
Ő csak oldalra fordította fejét makacs módon.
-Sírtál? -kérdeztem ismét, mire egy aprót bólintott
Egy pohár gyümölcslevet nyomtam a kezébe, amikor megindultunk a nappaliba. Felkapcsoltam az álló lámpát, és lehuppantam mellé a kanapéra.
-Mesélj, haver! Mitől borultál ki ennyire? -veregettem meg vállát
-Semmi érdekes...-rázta meg fejét
-A semmiért nem szoktunk sírni... -ciccegtem
-Y...Yoona...szakított velem. -gördült le hófehér, csodálatos bőrén egy újabb sós csepp
Ekkor szorosan magamhoz húztam, fejét a vállamra hajtotta
-Sajnálom! Nagyon sajnálom! -ölelten egyre jobban, egyre szeretet teljesebben
Újra előtört belőle a gyermeki zokogás.
Próbáltam bíztató szavakat irányítani felé, de mit sem értek ezek. Gondoltam rá, hogy elmondjam-e a testvére által feltett kérdéseket, és arra jutottam, hogy mivel az egyik olyan ember az életemben, aki végtelenül közel állt hozzám, kitálalok.
-Figyelj! -vakartam meg egyik kezemmel a tarkómat, míg a másikkal hátát simogattam- Junghwa nagyon...érdekes kérdésekkel "ajándékozott" meg.
Felkapta a fejét, és könnyes szemekkel nézett az én íriszeimbe.
-M...mit mondott? -szipogott
-Öhm...azt...azt hogy...tudod mit hagyjuk. -álltam fel mellőle, de a csuklómat elkapta és visszarántott
-Ne hagyj itt. Kérlek mondd el. -könyörgött
Sóhajtottam egyet, majd ismét leültem mellé, és szembe fordultam vele.
-Azt kérdezte...hogy szeretlek-e...-mondtam el gyorsan a végét
Nem értettem semmit. Nagyon furcsa érzéseket váltott ki belőlem ez az egész. És ami még megdöbbentőbb volt. Szemeiről levándorolt tekintetem az ajkaira. Olyan dúsak, és kívánatosak. Késztetést éreztem, hogy megnyaljam az enyéimet.
-Ez hülye... -csattant fel- és...mit válaszoltál?
-Azt, hogy mint egy legjobb barátot, úgy szeretlek.
Bólintott egyet, a sírás pedig újra előtört belőle.
Miattam?
-Hé! Ne sírj! Nem éri meg. -emeltem meg állánál a fejét
Újra rám emelte tekintetét, és ekkor láttam meg, hogy mennyire is fájt ez neki.
Soha nem akarom egyedül hagyni.
-Tudnod kell, hogy én mindig itt leszek melletted.
-Köszönöm! És én is szeretlek! -mosolygott a zokogása közepette
Én is elvigyorodtam, és magamhoz öleltem.
-Alszol ma velem? -szipogott
-Persze! -simítottam ki szeméből a nedves hajszálait
Annyira gyönyörű arca van...de hogy miért gondolom ezt, fogalmam nincs.
Egyre nagyobb volt a késztetés ajkai iránt. Most jobban, mint a Junghwaé iránt.
Az utóbbi időkben, annyit már nem is értünk egymáshoz. Elszomorított, hiszen annyira nagyon tepertem utána. De rájöttem valamire. Ő még kislány. És ő nem elégítheti ki a vágyaimat sem. Nem lehetünk együtt úgy.
Hosszas gondolkodásmenetemből, az szakított ki, hogy Yoongi közeledett az arcomhoz...egyre jobban.
Furcsa volt, és fogalmam sem volt mire akar ezzel célozni, míg a homlokát az enyémnek nem döntötte. Ajkaink pár milliméterre voltak egymástól, szinte súrolták egymást, ám ez az aprócska kis távolság hamar el is tűnt. Hamar rátapadt vágytól izzó párnáimra. Félénken, és lassan mozgatta száját, az enyémen, mindaddig, míg a tarkójára nem csúsztattam az ujjaimat, és nem viszonoztam. Én is követtem példáját, de mivel tovább szerettem volna menni, ráharaptam gyengéden az alsó ajkára, így beengedett üregébe. Nyelvemmel feltérképeztem minden egyes kis szegletét az új helyszínnek, amit nagyon élveztem. Jobban mint Junghwaval.
Hosszú, és szenvedélyes csókot folytattunk, amilyet a párommal eddig még soha. A lehető leglassabban váltunk el a másiktól. Teljesen eltávolodott tőlem, és beharapott ajkakkal, lesütött fejjel ült előttem.
-S...sajnálom...-temette a tenyerébe arcát
Közelebb csúsztam hangtalanul, és ismételten az állánál emeltem fel a fejét.
-Tetszett! -suttogtam halkan
Kikerekedett szemekkel vizslatott, én pedig elnevettem magamat, megsimogatva az arcát.
-De ezt nem folytathatjuk...-rázta a fejét- Neked ott van Junghwa...és amúgy is hetero vagy.
-Miért? Te nem? -vontam fel szemöldökömet
-Eddig száz százalékosan biztos voltam benne. De most nem tudom. Tanácstalan vagyok. -nevetett keserűen
Megsimogattam a vállát, és szóltam neki, hogy a szobájában találkozunk, mivel megkért hogy aludjak vele.
Eltávoztam, és az ágyára leülve meredtem magam elé.
Miért tetszett ennyire?
És miért jár azon az agyam, hogy szakítani akarok Junghwaval?

*Suga szemszögéből*

Próbált a lehető legkedvesebb módon bíztatni engem, hogy ne sírjak, de mit sem értek ezek.
-Figyelj! -törte meg a csendet...már amennyire csend volt a sírásom miatt- Junghwa nagyon...érdekes kérdésekkel "ajándékozott" meg.
Felkaptam a fejemet, és könnyes szemekkel néztem az íriszeibe.
-M...mit mondott? -szipogtam
-Öhm...azt...azt hogy...tudod mit hagyjuk. -állt fel mellőlem, de a csuklóját elkaptam és visszarántottam
-Ne hagyj itt. Kérlek mondd el. -könyörögtem
Sóhajtott egyet, majd ismét leült mellém, és szembe fordult velem.
-Azt kérdezte...hogy szeretlek-e...-mondta el a lehető leggyorsabban
Megdöbbentem, és nagyon dühös lettem.
Hogy csinálhatott ilyet?
-Ez hülye... -csattantam fel- és...mit válaszoltál?
-Azt, hogy mint egy legjobb barátot, úgy szeretlek.
Bólintottam egyet, a sírás pedig újra előtört belőlem.
-Hé! Ne sírj! Nem éri meg. -emelte meg államnál a fejemet
Újra rá emeltem tekintetemet, és ekkor fájdalmasan pillantgatott rám.
Remélem, hogy soha nem fog magamra hagyni.
-Tudnod kell, hogy én mindig itt leszek melletted.
-Köszönöm! És én is szeretlek! -mosolyogtam a zokogásom közepette
Ő is elvigyorodott, és magához ölelt.
-Alszol ma velem? -szipogtam
-Persze! -simította ki szememből a nedves hajszálaimat
Szemei lejjebb vándoroltak az ajkaimra, ami kissé zavarba hozott, és nem tudtam mire vélni.
Láttam rajta, hogy nagyon elgondolkodott.
Kiszakítottam gondolkodásmenetéből, úgy, hogy közeledni kezdtem az arcához...egyre jobban.
A homlokomat az övének döntöttem. Ajkaink pár milliméterre voltak egymástól, szinte súrolták egymást, ám ez az aprócska kis távolság hamar el is tűnt. Gyorsan rátapadtam dús, vöröslő párnáira. Félénken, és lassan mozgattam számat, az övén, mindaddig, míg a tarkómra nem csúsztatta az ujjait, és nem viszonozta gesztusomat.  Követte példámat, de olyan volt mintha tovább akart volna menni, mert ráharapott gyengéden az alsó ajkamra, így beengedtem üregembe. Nyelvével feltérképezte minden egyes kis szegletét az új helyszínnek, amit nagyon élveztem.
Hosszú, és szenvedélyes csókot folytattunk, amilyet eddig még soha senkivel. A lehető leglassabban váltunk el a másiktól. Teljesen eltávolodtam tőle, és beharapott ajkakkal, lesütött fejjel ültem előtte.
-S...sajnálom...-temettem a tenyerembe arcomat
Közelebb csúszott, és ismételten az államnál emelte fel a fejemet.
-Tetszett! -suttogta halkan
Kikerekedett szemekkel vizslattam, ő pedig elnevette magát, megsimogatva az arcomat.
Ekkor jöttem rá...az álmomban...az álmomban vele voltam...Jungkookal!
-De ezt nem folytathatjuk...-ráztam a fejemet- Neked ott van Junghwa...és amúgy is hetero vagy.
-Miért? Te nem? -vonta fel szemöldökét
-Eddig száz százalékosan biztos voltam benne. De most nem tudom. Tanácstalan vagyok. -nevettem keserűen
Megsimogatta a vállamat, és szólt, hogy a szobámban találkozunk, mivel megkértem hogy aludjon velem.
Pár percig még ültem ott, aztán én is felálltam, és éppen indultam volna, amikor a nappali, és konyha ajtóban két alak megjelent, és beszélni kezdtek.
-Végre rájöttetek, hogy mit is akartok!...