29. fejezet: VÉGE ~ EPILÓGUS

*HARMADIK FÉL SZEMSZÖGE*

Emlékszel még, amikor az öt srác, névszerint NamJoon, Jin, Suga, J-Hope, és a legfiatalabb, V, szenvedve keltek fel melengető, puha ágyukból? Szitkozódtak, morogtak. Utálták, hogy újra kezdődik minden elölről. Tanulhatnak, teperhetnek nyolc és fél hónapon át, a könyvek fölött görnyedve.
Nem akarták, de erről nem dönthettek. Lomhán mentek az iskolájukba első napon. Persze egymásnak örültek, mint mindig, de a tanároknak, a krétapor szagának, és osztálytermek látszatának már kevésbé.
Viszont nem voltak olyanok, akik zavartatták volna magukat, holmi iskolai élet miatt. Ugyanúgy elmentek bulizni, vagy csak iszogattak otthon.
Az iskola második napján is másnapos fejjel néztek a semmibe, mert a sárga földnél is alább itták le magukat. De az emlékeken jókat nevettek, mint például amikor Suga képes volt belegyömöszölni egy üveg alkoholt a hátizsákjába.
Aztán amikor már belemerültek a suliba, az egész mindenséget felforgatta egy Jimin nevű srác, ki a semmiből érkezett. Nem tudták, bemerjék-e fogadni, bemerjenek-e vállalni egy újoncot. De megtették...már ekkor érezték, szükség van Jiminre. 

V életét fenekestül felforgatta, tetőtől talpig. A fiú megbabonázta a társát, levette lábáról, és boldog párkapcsolatba csöppentek egymással.  Bár Tae tartott a furcsa, új életmódtól, tetszett a kis kalandornak a helyzet. Hiszen ő volt a nagy, ismert Kim TaeHyung, aki bátran vette az akadályokat, megmérettetéseket.
Jimin pedig...a visszahúzódó, félénk fiú, párjának hála megmutatta foga fehérjét, kibújt a zárt virágszirmok ölelő karjai közül. Lazább volt, mint egész eddigi életében valaha, könnyebben sikerült bajba keverednie is.
Viszont amikor veszekedtek, mindketten mélyponton álltak. De nem tarthatott sokáig a némaság ugyan, a másik irányába, köszönhetően az együttélésnek, és a végtelen szeretetnek. Néhány órán belül, egymás karjaiban feküdtek, ugyanúgy, mintha mi sem történt volna, de megviselte őket.

De a kalandok zűrös sorozata nem fejeződött be, csupán csak ennyivel. Hiszen ott volt még az, hogy a két fiúnak bekellett vallani érzéseiket a barátaiknak. Vagy amikor Yoongi zsarolta őket, Yoonaval.

Nehéz időkön mentek keresztül, de átvergődték magukat, és a legfontosabb az az, hogy boldogok voltak, és nem állhat az útjukba semmi sem. Mert szerelmesek...

Mikor csendesedtek a dolgok, és Jiminnel, immáron hatan folytatták az iskolát, hirtelen újra felkavarodott minden.

Csatlakozott társaságukhoz Jungkook, akinek a beilleszkedését gátolta az is, hogy az első szöuli napján beleszeretett egy lányba, aki Yoongi húga volt. Junghwa sem ellenezte a kapcsolatot, hamar egymásra találtak a fiatalok, de a szerelem megtört, akárcsak a jég, darabokra hullt, és szakítottak, egy akkor még értelmetlen dolog miatt. Ez a kusza gondolat, már érthető...

Érthető, hogy Suga és Yoona, valamint Jungkook és Junghwa miért is váltak el egymástól. Nem azért, mert nem ápoltak szép kapcsolatot, vagy mert veszekedtek. Nem. Az ok az az volt, hogy a két lány összefogott, és kifigyelték a két jó barátot, akik pár hét alatt összemelegedtek, tudat alatt.

És az este, az az éjszaka, mikor Kook ott aludt a "Min háznál", és elcsattant az a bizonyos csók. Minden onnan kezdődött körülöttük. Bár tartottak a kapcsolattól, végül összehozták. És hogy boldogok voltak-e?

A lehető legjobban.

Szerették egymás társaságát, vicceit, szlengjeit. Bár Jungkook, mondhatni elég sokszor megakarta párját dönteni, nem tette, mert tudta, hogy az idősebb nem áll még rá teljesen készen. Csak türelmesen várta azt a pillanatot, amikor dönt, szerelme.

De még mielőtt ez megtörténhetett volna...!?

A legfeszültebb időszak következett mint az iskolai életben, mint a kapcsolatukban. Kookot, Jimin korrepetálta minden egyes nap, hogy az érettségije sikerülhessen, ám Suga meg volt bizonyosodva a tényről: Jungkook megcsalja őt...talált mást maga mellé.

Elkeseredett, és csúnyán összevesztek párjával, aki szünetet kért.

Csupán néhány nap telt el, de az éveknek tűnt. Elmúlt a ballagás, és már az érettségire készültek, amikor egy nap Kookie kopogtatott Yoongi ajtaján. A nap, amikor kibékültek.

És mikor végeztek kínok között a szóbeli érettségikkel is...egy csodás dolognak számított.

Valamint nem elhanyagolható, hogy Suganál is megtört a jég, és készen állt, a Jungkookkal való együttlétre.

Nyíltan kijelentette a fiatalabbnak: "Akarlak".

A fiú nagyon boldog volt, hogy szerelme mondta ki, ő akarta, így gyönyörű, emlékezetes órákat töltöttek el a szobájukban, mindaddig míg ennek vége nem lett.

Befejezték a kis akciójukat, és épp a konyhában tevékenykedtek, amikor váratlan vendégek érkeztek;     Yoongi szülei.

Egyik felnőtt sem tudott róluk, így mindkettőjüknek újdonságként szolgált a hír, miszerint a fiuk a saját nemébe tartozó emberekhez vonzódik.

Az édesanya nem akart hinni fiának, nem akart beletörődni sem, míg az édesapa bíztatta őket, hogy minél boldogabbak legyenek.

Suga borzasztóan haragudott anyjára, hiszen nem várta ezt tőle. Ismerte milyen, de volt egy hangyányi remény elméjében, mely szertefoszlott azon a délutánon...és hatalmasat kellett csalódnia...

De mint mindenki szíve, a zord szívű anyuka is meglágyult, amint látta mennyire boldog gyermeke. Kénytelen volt elfogadni, hiába őrli magát, azzal csak a saját szívének árt.

És végül mindenki boldog lett, mindenki élete széppé vált.

Yoongi boldog volt Jungkookkal, és fordítva is így volt ez.

V szerette Jimint, és az érzés kölcsönös volt, nem is akármennyire.

NamJoon is meg volt párjával, Boraval.

Jin, aki Suzyból rosszkislányt faragott, megenyhült, és fordult a kocka a helyzetükben.

J-Hope pedig egyedülálló volt, mindaddig, míg Junghwaval nem találtak egy közös pontot...

Bár Suganak eleinte nem tetszett a dolog, beletörődött, azon az alapon, hogy ha ő boldog, a szeretett húga,és egyik legjobb barátja is had legyen az.

Így folyt tehát, egy egész iskolai évük, a Bangtan Boys srácoknak, kiknek meglett a lánybandájuk is, a Bangtan Girls. Sok mindenen átmentek, de együtt a legnagyobb gondokat is legyőzték. Mert összetartottak...anélkül, nem alakulhatott volna ki semmi közöttük.

És bár ezek után máshol folytatják útjukat, külön helyeken, egy családként fogják tartani a kapcsolatot.

Nem dobják el maguktól a szebbnél szebb emlékeket, mert mindezeket kialakították valamik, melyek eldobhatatlanok:
A Változó Lelkek!

_____________________________

Sziasztok! :)

Huhh...hát...mit is mondhatnék.  Véget ért, életem második komolyan vett fanficje.

Hogy mit érzek most?

   Jelenleg fáj, hogy itt bekell, hogy fejeződjön.

Az egyik részem sajnálja, a másik pedig örül neki.

Amikor az utolsó sorokat írtam, és utána formáztam meg, a sírás kerülgetett, de erős maradtam, és nem könnyeztem meg.

Nagyon a szívemhez nőtt ez a kis fanfiction, ami az első nagyon komolyan vett irományom volt.

Ezúttal szeretnék minden egyes olvasómnak ÓRIÁSI KÖSZÖNETET MONDANI!

Köszönöm szépen, hogy velem voltatok, izgulva vártatok valamennyi fejezetet, és bár tudom, nem vagyok olyan jó író, remélem sikerült átadnom a gondolatokat, érzéseket.

Még egyszer nagyon szépen köszönöm, irtózatosan hálás vagyok nektek! <3

Valamint szeretném a kedves olvasóimat megkérni, hogy vagy itt, vagy pedig a Facebook bejegyzésemnél nyílvánítsanak véleményt, mert tényleg nagyon szeretném tudni, kik azok akik végig itt voltak, akik kitartottak. Jöhetnek nyugodtan a hideg-meleg vélemények, az igazat szeretném olvasni! ;)

Hát...azt hiszem én itt be is fejezném. Remélem továbbra is velem lesztek, az újabb fanfictionnél, és az OS-eknél, rövid sztoriknál!

Harmadjára is: Köszönök mindent nektek! :3

Sziasztok! :)

Különkiadás/ + Rész

Sziasztook! Ez egy amolyan "karácsonyi" különkiadásnak indult, de végül csak egy helyzetjelentés lett belőle, amiből megtudhatjátok, ki hogyan is áll párkapcsolatilag.
Remélem tetszeni fog.:)
/Nem befolyásolja a történetet ez a rész./

*Jimin szemszögéből*

Ahogyan a szünet elérkezett, rögtön elkezdtünk készülődni az év egyik legjobb, leghíresebb, legnevessebb ünnepére, a karácsonyra. Én mindemellett Tae születésnapjára is ezerrel készültem, hogy egy oltári bulit csapjak neki...mert ugye...mindent a szerelmemért. Karácsony napján csókkal köszöntöttünk egymást, majd mindenféle rénszarvasos, télapós göncöt magunkra aggatva sütkéreztünk, valamint főztünk...együtt. Nagyon jól éreztem magamat, és azt akartam, hogy soha ne érjen ez véget. De mint mindennek, ennek is vége lett egyszer. Az ünnep második napján, párom szüleihez kellett mennünk vendégségbe. Bár az édesapja még mindig neheztelt rám, és talán még saját fiára is, látszódott a változás, és az, hogy próbál megbarátkozni a gondolattal, hogy a gyermeke egy vele egy neművel létesített párkapcsolatot.

Amikor V-vel felébredtünk a szülinapja reggelén, én csak átkarolva suttogtam neki a kis köszöntésemet, és adtam át neki az ajándékát.
Annyira szerettem őt, hogy szó szerint bármit megtennék érte.

A szünetünk így békességben, és szeretetben telt el.
De az első olyan karácsonyom volt egyben, amikor még csak nem is hallottam a szüleim felől. Rosszul esett, hogy még csak egy SMS-re sem méltattak...de ezek már csak ők lehetnek. A pozitívra kell gondolni, és arra, hogy a világ legjobb embere van mellettem.

*V szemszögéből*

A téli vakáció, mondhatni a legjobb volt egész életemben. Jiminnel tölthettem minden egyes percét, ami boldoggá tett. A szüleim úgy érzem lassan teljesen elfogadtak minket, így nyugodtan közeledhettem a jelenlétükben is társamhoz. A karácsony is boldogan telt, együtt készültünk az ünnepekre.
De talán a születésnapom volt a fénypont. Ahonnan már nincs tovább, mert az a bizonyos, kis képzeletbeli mutató megütötte a maximum szintjét.
A legszebbet nyújtotta nekem, amit csak kaphattam volna...beleértve saját magát is. A legcsodásabb téli ünnepeket adta nekem.

*Suga szemszögéből*

Amióta V-vel kibékültünk, és tisztáztuk a dolgokat minden csak jobb lett. A fiúk is tudnak róluk, és így már ők is úgy viselkedhetnek, ahogyan csak akarnak. Akkor smárolnak mikor kedvük tartja, akkor ölelgetik egymást, mikor jól esik nekik. De azért jó érzés, hogy nem neheztelnek rám ezek a bolondok.

Yoonaval is minden jól alakul. Azóta már meg volt az első csók is, és bár meglepő, a hozzám méltó, és szokott módon nem vittem ágyba a második éjszakán. Különlegesnek számít, és azt érzem, hogy soha nem szabad elengednem. Nem történhet meg. Ha ez bekövetkezik, akkor én nem leszek többé. Nem fogom feldolgozni, talán soha. De mivel ennek nem áll fent veszélye, nem is szabad belegondolni...csak éljük boldogan a fiatalok életét, és ne gondoljunk a rosszra.

A karácsonyt is együtt töltöttük. Elvittem a családomhoz, és bemutattam, majd ő is megtette ezt a lépést.
Vettünk egyenruhákat, csináltunk együtt süteményeket. Csodás volt minden pillanat mellette.

*J-Hope szemszögéből*

A lehető legjobb döntés az életemben az volt talán, hogy már az első adott napomon "lecsaptam" Hani-ra. Teljes szívemből szeretem, és remélem soha nem kell elengednem őt, semmilyen okból kifolyólag.

A suli szünete egy nagyon jó időszak mindig, minden diák életében. Úgy terveztem, hogy egy meghitt, gyertyafényes vacsora után fog megtörténni az, ami általában egy randi után gyakran bekövetkezik. Ez így is történt...

Az újévet is kicsattanó jókedvvel kezdtük. Mellette nem lehet egy szomorú pillanatom sem.

*Nam szemszögéből*

Bora az a személy az életben, aki ráébreszrett sok dologra. Elvette a nagyképűségemet, azt, hogy sokszor gondoltam úgy, hogy én vagyok a legrosszabb és legvadabb. Igazi jó fiúvá tett, amit nem bánok. Kinézetileg senki nem következtetné le róla, de ha megismeri valaki, rájön ki is ő valójában.

Az ünnepeket is együtt töltöttük. Szüleinknek csak skypeon keresztül tudtuk bemutatni a másikat, mivel egyikőnk családja sem lakik a városban; de ami azt illeti, még csak nem is a közelben.
De így is boldogok voltunk...együtt...kettesben.

*Jin szemszögéből*

A barátnőm, Suzy, igazi jó kislány... De én megfogadtam hogy tenni fogok ez ellen...ami kisebb-nagyobb sikerrel sikerült.
Mára már ugyan olyan rossz lett, mint én.

Az ünnepeink sem teltek máshogy, csak csupa rosszasággal.
Na jó, nem.
Csináltunk közös programokat, valamint még jobban megismerkedtünk.
Én nem nagyon akartam megváltoztatni semmiben, kivéve a modorában...ami pipálva van.
Az öltözködése is maga a kész csoda, magáról a nőről pedig nem is beszélve.
A karácsony szép volt, jó volt, de gyorsan eltelt. De hogyan máshogy történhetett volna...
Mondjuk...Suzy mellett minden pozitív.

14. fejezet: Minden jóra fordult! /Sose bízd el magad/

Lefagytam és nem bírtam megszólalni.
Ajánlom hogy ne kerülj a szemem elé Yoongi!
Nagyon megjárod!

*Jimin szemszögéből*

Tae szüleivel való találkozás után nagyon jól esett levezetni a feszültséget, egy jó, kiadós bulizással. Majd eliszogatunk, meg táncolunk a tömegben.

Hevesen ráztam magamat V-nek, aki ezt az egészet nagyon élvezte. A derekamat átkarolta, és úgy simogatott, valamint mozgatta a saját csipőjét is az enyémmel szinkronban. Csodás az este. Mikor párom elment mögülem, én még folytattam amit az előtt...viszont szemet szúrt ahogyan párom felháborodottan keres valakit a szemével. Az emberseregen át siettem oda a pulthoz, ahol Taehyunghoz társult még Jin is.

-Kicsim! Mi a baj? -suttogtam nehogy meghallja a másik társunk

-Tudnak....mindenről...-sziszegte a fogai között - Hol van Yoongi? Meg fogom ölni!

-M...miről beszélsz?

-Elárult bennünket! -kiáltotta el magát, de a zene hangja valamennyire felfogta

Eltolt magától, és ziháltan sietett ki a szórakozóhelyről.

-Most mit csináljak!? Te jó ég! -sóhajtottam, és megindultam utána.

*V szemszögéből*

Ki fogom nyírni! Hogy lehetett ekkora fasz, hogy elpofázik mindent?

Gondolatok tömkelege járta át az agyam minden egyes pontját, és trappoltam Yoongi házához. A téli hideg miatt a sötétben is látszódott a leheletem ködös nyoma. Óvatosan, mégis szélsebességgel szeltem át a csúszós, nyirkos utakat. Az utcájukhoz érve nézelődtem hol jobbra, hol balra, hogy megkeressem a keresett házat. Az ajtónál elkezdtem hangosan dübögni, de legnagyobb meglepetésemre egy lány nyitott ajtót, aki egy szál köntösben állt előttem.

-Yoona? -vontam fel szemöldökömet

-Öm...igen...te pedig...Taehyung? -bagadozott

Bólintottam, majd a lényegre törtem.

-Itthon van az a faszkalap? -szűrtem a szavakat a fogaim között

-Sugara gondolsz? -nyitotta nagyra szemeit

-Keres valaki? -hallottam meg a háttérből a lépcső dübögését

-Gyere ide te pöcsfej! Hogy lehetsz ekkora fasz? Miért jó ez neked? Kibaszni mással, és elrontani az életét...a BARÁTODNAK! -rontottam neki, és kezdtem hangos kiabálásba

-Elárulnád, hogy mit tettem már megint? -üvöltött ő is idegesen

-Ne tégy úgy, mintha semmiről nem tudnál. Tudom, hogy te pofáztad el Jinnek!

-Mégis mit? -nézett kérdőn rám, hangját lejjebb véve

-Mondjuk azt, hogy együtt vagyok Jiminnel. Ígéretet tettél! -mondtam ingerülten szemeibe

-Yoona! Bemennél? Nem soká megyek! -mutatott az emeletre, mire a lány gyorsan felszívódott -Most pedig! Engedj el, és beszéljük meg! -szedte le magáról kezeimet

-Ezen nincs mit beszélni! -akadtam ki még jobban

-De igen is van! Nem tettem semmit ellenetek! Tartottam a számat, nem tudom, hogy Jin honnan tudja! -magyarázkodott

Leültem a kanapéra, és úgy tördeltem az ujjaimat.

-Lenyugodtál végre?

-Le....-morogtam

-Akkor jó! És talán gondolkodj mielőtt még egyszer nekem rontasz! -dorgálta a fejemet

Nem szóltam semmit, csak járt az agyam.

-De...mégis honnan tudhatja?

-Fogalmam nincs! -motyogott - De Tae! Esküszöm, hogy nem mondtam semmit. -helyezte szívére kezét

-Jó, jó, elhiszem! -nyugtattam le - Holnap muszáj lesz elmondani mindenkinek. Jin túl jóban van Nammal. Lehet már ő is tudja.

-Lehet! De tényleg...hol van Jimin? -nézett körbe

-Baszd meg! Ott hagytam! -csaptam a homlokomra, és tűntem el Yoongi lakásából

Futottam a törzshelyünkre ahogy csak tudtam. Egy teremtett lélek nem mászkált az utcákon. Ilyen hülye is csak én vagyok, hogy este tizenegykor rohangálok ide-oda.

Negyed óra múlva ott voltam a kijelölt helyszínen, majd szaladtam be. Szemeim jártak, és próbáltam kiszűrni a tömegből szerelmemet, de nem találtam, ezért Hoseokhoz igyekeztem.

-Hope! Nem láttad Jimint?

-De! Vagyis...már hazament.

-Oh. Akkor megyek is! Kösz, és szia.

Nem vártam meg míg elköszön, csak ismét útnak indultam, hogy a ködös utakat végigszeljem.
Rövidebbnek tűnt az út hozzám, mint Sugahoz, épp ezért értem haza hamarabb. Jimin házából világosság tört ki, én pedig az ajtajához futottam. Kopogtattam, majd megjelent előttem, és a nyakamba ugrott könnyes szemekkel. Magamhoz szorítottam karjaimmal, és védelmezően tartottam karjaim között.
-Hé! Nyugi! Itt vagyok! Mi a baj? Bántottak? -kérdeztem idegesen
Még sosem láttam ilyen idegesnek. Szemében tükröződött a félelem.
-Énh...én csak...féltettelek! Ugye nem esett bajod? -szipogott
-Nem verekedtem Yoongival ha erre célzol. Csak kiderítettem, hogy Ő-e a hibás. -simítottam meg az arcát
-És...?
-Nem... -válaszoltam komolyan
-Hogy hogy nem? Akkor ki mondta el a többieknek?
-Nem tudom, hogy mindenki tudja-e...Jin biztos...-sóhajtottam egy nagyot
-Pontosan mi történt?
-Hahh...Az volt, hogy kikértem a piámat, és Jin mellém ült, rendelt, és rám nézett. Aztán nem is figyeltem, hogy mit dumál össze vissza, csak arra lettem figyelmes, hogy megkérdezi, hogy igaz-e az, hogy meleg vagyok, és hogy veled járok. Lefagytam, és nem válaszoltam neki. Ebből rögtön arra következtettem, hogy Yoongi a hibás, hiszen más nem tudhatott rólunk. Utána jöttél te, és amikor elmentem, akkor Sugánál ott volt Yoona is, de nem érdekelt, már semmi, és kiabáltam vele, meg nekimentem. Aztán leállított "finoman", hogy ő nem mondta el senkinek. Szóval most fogalmam nincs, hogy honnan a faszból tudja. De ezt holnap nekünk is bekell jelenteni...ahogy terveztük is. Csak ez egy kicsit más lesz így.
-Hát ja...de kérlek Tae...ne csinálj ilyeneket. Azt se tudtam, hogy hova mész, csak sejteni tudtam. -szomorodott el, és bújt hozzám
-Ne aggódj! Nem lesz semmi baj! Tudok magara vigyázni. -pusziltam a hajába
Rövidesen elváltunk egymástól, de csak annyira, hogy szeméből kitudjam simítani a vörös haját, és tudjak egy forró, szenvedélyes csókot lehelni dús ajkaira. Jóleső sóhajokat eresztettem ki, ahogy még az alkohol dolgozott elmémben. Hajtott a vágy, de tudtam, most neki semmi kedve nincs ehhez az egészhez, így csak annyit javasoltam, hogy fürödjünk együtt. Ebbe bele is ment.
Gyors tusolás után feküdtünk le aludni, miután szorosan egymás mellé feküdtünk. Durva nap lesz a holnapi, de túléljük!

***

Reggel nyolckor ébredtem fel, egy görccsel a gyomromban...Jól kezdődik. Kikászálódtam a még alvó párom mellől, és halkan kilépkedtem a fürdőbe, hogy rendbe tegyem magam. Éppen az arcomat mostam, amikor két puha, védelmező kart éreztem me derekam körül, és egy fejet a hátamon. Elmosolyodtam, és megtörölve magamat fordultam szembe "támadómmal". Megöleltem, majd szájon pusziltam.
-Jóreggelt! -suttogtam ajkaira
-Neked is, Édes. -karolta át a nyakamat- Jó nap lesz ez a mai is... -sóhajtott fel
-Ne is mondd. Melyikőnk beszéljen? -vetettem fel a kérdésemet
-Mindig te mondasz mindent... itt az ideje, hogy én is tegyek valamit.
-Nem muszáj, ha nem akarod. Ne érezd úgy, hogy rád van erőltetve! -figyelmeztettem
Tényleg nem akarom azt, hogy úgy gondolja, ez rá lett kényszerítve, és esetlegesen nehéz legyen neki beszélni erről.
-Ez nem erőltetés. Meg ha az is lenne. Tennem kell valamit a kapcsolatunk érdekében nekem is! -mosolygott
-Hogy tudsz még így is ilyen eszméletlen aranyos lenni? -húztam magamhoz
-Csak nézz rám. Mindig az vagyok. -nevettük el magunkat mindketten
Van egoja, az tuti, de így szeretem. Amúgy meg soha nem henceg a kinézetével, vagy egyáltalán bármilyével, szóval egy szavam sem lehet.

Amikor elkészültünk, és meg is reggeliztünk, egy körüzenetet küldtem a Bangtan tagjainak, miszerint fél órán belül legyenek nálam.
Jiminnel is összepakoltunk, majd úgy mentünk ét immáron az én lakásomba, hogy ott várjuk meg a többieket.

*Jimin szemszögéből*

Nem lesz egyszerű, de azt hiszem megtudom csinálni a szerelmünk érdekében. Már csak öt perc van a megadott fél órából. Egyre idegesebb vagyok.
Kis időn belül ajtókopogás zavarta meg gondolatmenetemet.
Elsétáltam addig, majd a kilincsre fogtam és kinyitottam a falapot.
-Sziasztok! -üdvözöltem a társainkat egy halvány mosoly kíséretében
Meg kell hogy mondjam, nagyon erőlködnöm kellett hozzá.
Ők is köszöntek nekem, majd beljebb engedtem őket, és Tae is felbukkant. A nappaliban leültünk, de mi ketten a párommal szinte nyomban álltunk is fel.
-Nos...izé...szerintem már tudja mindenki...de...mégis úgy fer, ha mi is elmondjuk... -kezdtem el a kis beszédemet, de abba is hagytam
Azt hittem nyomban elsírom magamat.
-Mit? -nézett kérdőn Nam
-Azt...hogy...hogy mi...tehát az, hogy mi Tae-vel...azért...azért vagyunk sokszor együtt...mert...
-Meeert? -kérdezte Jin
-Jin te már amúgy is tudod, ne nehezítsd meg a dolgunkat. -emeltem meg a hangomat
-Én nem tudom most miről is van szó pontosan. -döntötte oldalra fejét
-Tudjuk, hogy tudod, ne játszd a hülyét...tegnap mondtad a buliban.
-Miről beszélsz? -értetlenkedett még mindig
-JIN! -kiáltotta el magát V- Te mondtad tegnap, hogy igaz-e hogy együtt vagyunk Jiminnel. Ne játszd a hülyét! -ismételte el ő is amit én
-Na várj! Ti együtt vagytok? -akadt ki NamJoon
-I...igen!? -fontuk össze ujjainkat
-És mi erről miért nem tudtunk? -kérdezte Hope
-Mert nem tudtunk, hogy hogyan számoljunk be róla...nem olyan könnyű beismerni, hogy meleg valaki...-motyogtam az orrom alatt
-Ez most...kicsit...kicsit nagyon sokkolt. -szólalt meg ismét Jin
-Na várj csak... Akkor te nem tudtál kettőnkről? -mutattam rá
Megrázta a fejét nekem pedig leesett. Az ALKOHOL...az beszélt belőle...nem hiszem el.
-Bassza meg! Az alkohol miatt mondtad...mert leittad magadat. -mondtam ki hangosan is gondolataimat
Bólintott félénken, és úgy állt fel mindenki, majd közeledtek felénk.
-Amúgy...hát nem tudom mit kell ilyenkor mondani...de sok boldogságot!? -ráncolta össze a homlokát Nam
-Köszönjük...-mosolyodtam el
-Azért ezt megjegyeztük! -kacsintott J-Hope - Hamarabb kellett volna beavatni minket...
-Jó na... mondom, hogy nem volt egy egyszerű dolog.
-Elhisszük! De ha bármi van, akkor mondjátok nyugodtan...ilyenkor legyen nagy a pofátok! -nevették el magukat, majd mi is kezdtünk oldódni
-Akkor iszunk magunkra valamit? -kérdezte Tae egy vigyorral az arcán
-Természetes! De akkor ránk is...hisz nekünk is vannak ám lányaink. -kuncogott Jin
Felkiáltottunk egy "Yeee"-hez hasonló valamit, majd mentünk a konyhába, valami pia után kutatva...

Hát...végül nem így terveztük bejelenteni ezt az egészet, de minden jóra fordult. Bár...sosem szabad elbízni magunkat.

13. fejezet: Tudtam!

"...csak mi voltunk. Csak mi ketten, a takaró alatt."

*V szemszögéből*

Lassan nyitottuk ki a szemünket Jiminnel. Az apró kis fény hatására hunyorogtunk, majd úgy próbáltuk szokni a kellemetlen hatást. A takarót levettem meztelen testemről, és úgy kerestem meg a szoba sötét szegleteiben keresgélni saját ruháimat. Mikor sikerrel jártam magamra húztam a boxeremet, és páromét is előkerestem. Odanyújtottam neki, de nem vette el tőlem.

-Add rám. -vigyorgott álmos fejjel

-Huncutkodsz már korán reggel? -nevettem

Csak még nagyobbra húzódott az a pimasz mosoly gyönyörű arcán. Nem bírtam ellenállni neki, ezért a lábát megemelve húztam rá az vékony, fekete textilt, ami kiemelte az alakját. Rajtam egy pontosan ugyanilyen darab foglalt helyet. 

Gyorsan mellé feküdtem az ágyba, és az oldalamra feküdtem. Ő is így tett, de felszisszent egy kicsit.

-Mi a baj? -ijedtem meg

-Semmi...csak...-harapta be alsó ajkát

-Csak?

-Csak fáj a fenekem. -vetett egy zavart pillantást

-Áhh...szóval jó munkát végeztem. Nem hittél nekem! -kacsintottam rá

-Szeretlek! -ölelt meg

-Én is téged! Mindennél jobban! -tettem a homlokomat az övéhez

Orraink is érintkeztek, amiket összedörzsöltünk, és úgy érzékelhettük egymás pihegését. Az ajkaimmal is közelítettem a dús párnái felé, majd gyengéden rátapadtam azokra. Először csak finoman ízlelgettem őket, enyéimmel lassan mozogtam rajta. Feljebb lépve egy fokozatot kértem engedélyt a csókunk elmélyítésére, amivel sikert is arattam. A nyelveink érzéki táncot jártak. Azt akartam, hogy soha ne legyen vége ennek az idilli pillanatsorozatnak.

Alig néhány másodpercre váltunk el egymástól, máris megismételtük tettünket. Azt hiszem mi elválaszthatatlanok vagyunk...és ezen semmi sem változtathat.

-Hahh...Édesem... -sóhajtottam ajkaira

-Hmm...? -nyalta meg párnáimat

-Azt hiszem felkellene kelni, nem gondolod? -mosolyogtam

-Ha ezt szeretnéd! -simította meg az arcomat

Bólintottam, és már el is szakadtunk a másiktól. Felkeltünk az ágyból, és a szekrényéből választottunk neki is és magamnak is egy-egy napi öltözéket. Komolyan, mi már egymás szekrényéből öltözködünk. Egy méret, egy ízlés.

Én egy szürke pulcsit, és egy fekete nadrágot találtam magamnak, amiket gyorsan magamra is kapkodtam. Siettem a fürdőbe, hogy elvégezhessem reggeli teendőimet, majd átadhassam a terepet Jiminnek. A tükörbe nézve megigazgattam a hajamat, majd fogat mostam az itt hagyott fogkefémmel. Kimentem a helyiségből, és párom jött velem szembe, aki egy fehér pólót, piros-fekete kockás inget viselt, valamint fekete szűkszárú nadrágot. Dögös...

-Csináljak valami reggelit? -érdeklődtem

-Csinálhatsz! -karolt a nyakamba, és húzott egy magához egy puszira

Amint elment mellettem, én is siettem a konyhába. Összedobtam valami ehetőt, ami egy omlett volt, és megterítettem két fő számára az asztalon. Mire előbukkant Jimin, készen várta minden.

-Azta! -tátotta el a száját

-Meglepődtél, mi!? Tudok ám ilyet is! -kuncogtam

-Ahj, tudom hogy tudsz! Na akkor eszünk? -csapta össze tenyereit

Bólintottam és elkezdtük fogyasztani a friss ételt. Eszembe jutott egy dolog, ami perceken belül felkavart, és rájöttem, hogy mivel ma úgyis szombat van, ezt el kell intéznünk.

-Jimin! -szólítottam meg páromat

-Igen?

-Kérdezhetek valamit?

-Persze. -helyeselt

-Öm...ugye tudod, hogy...hát...a szüleimnek...a szüleim még nem tudják, hogy nekem barátom van...vagy hogy...vagy hogy egyáltalán meleg vagyok... és... és jó lenne ha...

-Ha elmennénk? -fejezte be mondatomat

-Igen... -sóhajtottam

-Okés! Akkor kaja után megyünk? -tolta el magát az asztaltól

-Még felhívom őket előtte, és aztán ha nekik is jó, mehetünk.

Bólogatott, és egyedül hagyott, majd kis időn belül a mobilommal a kezében tért vissza.

-Tessék! Hívd őket! -mosolygott bíztatóan

Egy nagyot nyeltem, és vettem el a készüléket, majd kerestem ki anya számát. Rányomtam a zöld gombra, és tárcsázni kezdtem.

Pár másodpercen belül véltem felfedezni hangját.

-Igen?

-Szia anya! Én vagyok az Tae! -üdvözöltem

-Szia Drágám! Mondjad! -szinte hallottam hangján, hogy mosolygott ő is

-Elmehetünk ma? -tettem fel a kérdésemet

-Persze! De...kivel?

-Öhm...egy barátommal.

-Ja, igen. Természetesen jöhettek!

-Rendben, akkor indulunk. -tettem le a kagylót

A telefon az asztalon landolt, én pedig magamhoz öleltem szerelmemet.

-Na? Mit mondott? -simogatta a hátamat

-Indulhatunk. -eresztettem ki egy mélyről jövő sóhajt

-Jó! De ne legyél már ennyire ideges! Nyugi! -puszilta meg ajkaimat

Viszonoztam, és ebből kialakult egy szenvedélyes csók. Elválva egymástól szedtünk össze mindent, amit szükségesnek találtunk, majd indultunk el a kabát és cipő felvevése után. A keskeny utcán sétáltunk, amikor a mobilom rezegni kezdett. Egy üzenetem érkezett Yoongitól.

Megnyitottam, és döbbenten olvastuk Jiminnel a sorokat.

Yoona este az ágyamban hempergett...de nyugi...nem fektettem meg.

Szimpla filmezés volt. Bár már nem sok kellett, hogy megdöntsem.

Na ezt csak azért írtam meg, hogy tudjátok jó munkát végeztetek! Apropó! Este buli a törzshelyen! Ötre legyetek ott, és ne késsetek!

Csáó!

Ahh...szóval este buli. Csodás. Már amúgy is régen hülyültünk egyet a srácokkal. A telefont a zsebem mélyére süllyesztettem, és úgy folytattuk az utunkat.

Csekély tizenöt perc alatt a szüleim háza előtt állva sétáltunk az ajtóig, majd még egy utolsó csókot adva a másiknak engedtük el egymás kezét, és nyomtam meg a csengőt. Bentről hallottam, ahogyan valaki közelít, így a gyomromban görcs keletkezett.

Rettentően ideges voltam.

A kilincs lenyomódására lettem figyelmes, és ekkor már anyukám állt előttem teljes nagyságában!

-Anyaa! Szia! -üdvözöltem egy puszival, és öleléssel

-Kisfiam! Üdvözöllek újra itthon! -mosolyogott

-Jónapot Asszonyom! -hajolt meg párom illedelmesen - Park Ji Min vagyok, Taehyung osztálytásra.

-Üdv, Jimin! -tessékelt be bennünket édesanyám

A lakásban levetkőztünk, és úgy mentünk be a nappaliba, ahol apukámat is üdvözöltem, majd Jimin ismét bemutatkozott.

Az ebéd közeledtével egyre nagyobb lett a gombóc a torkomban, és a  görcs a gyomromban, ugyanis étkezés közben terveztünk bejelentést tenni.

***

Eljött a pillanat. Most kell megtennünk vagy soha! A kezemet az asztal alatt szerelmem combjára simítottam, és úgy kerestem a kezét, hogy megnyugvást adjon számomra. Ha érzem a tapintását finom bőrének, minden kétségem elillan, mint ahogy történt ez most is.
-Öm...szeretnénk mondani valamit! -nyekeregtem
-Mondjátok csak! -vigyorogtak a sajátos ezer wattos mosolyukkal a szüleim
-Nos...először is! Ne akadjatok ki nagyon, mert ez ellen tényleg nem tehetünk semmit! Másrészt...reméljük, hogy elfogjátok fogadni ezt az egészet, nem úgy mint Jimin szülei.
Anya és apa kérdő pillantásokkal halmoztak el, ami még nagyobb stresszt alakított ki testemben.
-Tehát...az van...hogy...mi Jiminnel nem CSAK osztálytársak, és nagyon jó barátok vagyunk...hanem...egy párt is...alkotunk. -bizonytalanodott el a hangom a végére, de a párommal történő nyugtató érintkezés elvette a kétségeket
-Ezt hogy érted Fiam? -förmedt rám apa
-Úgy...hogy a saját nememhez vonzódom...és Jimin az a személy, akivel szerelmi kapcsolatban vagyok. -magyaráztam
-Öhm...de mégis hogyan? Ez nem lehet! Ez teljesen természetellenes! Ilyen nincs! Nem lehet a fiam homoszexuális! -kiabált, mire egy könnycsepp gördült le az arcomon
-Fejezd be! -nyugtatta anya - Elnézést! -súgta oda hozzánk, mire csak bólintottunk egyet - Menj fel az emeletre és nyugodj meg! -terelgette aput, aki szélsebességgel tűnt el
-Sajnálom fiúk, hogy ezt hallanotok kellett! Engem is meglepett ez a dolog, mert hazudnék ha azt mondanám, hogy nem, de mondjátok csak. Jó ez így nektek? -tette kezeit az asztalra a legfontosabb nő az életemben
-Ennél jobb nem is lehetne! -mondta kedvesen Jimin
-És őszintén szeretitek egymást? -faggatott
-Anya! Teljesen biztosak vagyunk a dolgunkban. A szerelmünk stabil és őszinte. -mondtam az információkat
-Ez esetben, nekem nincs beleszólásom. Csak annyi, hogy vigyázzatok egymásra, és ne hamarkodjatok el semmit. De mióta is tart a kis kapcsolatotok? -tette össze kezét
-Több mint egy hónapja.
-És még csak most avattok be?
-Így is nehéz volt. -mormogtam -Viszont mi indulnánk. Nem akarok apával találkozni. Majd máskor beszélek vele erről...talán. -csíptem el a végét
-Rendben fiam! De egyet mondj meg! -néztem kérdőn - Ugye még nem...nem történt intim kapcsolat köztetek?
Beharaptam alsó ajkamat, mire anya megint szóra nyitotta száját.
-Tudjátok mit!? Nem akarom tudni! -kuncogott

***

Végül elköszöntünk, és haza is jöttünk, ezennel hozzám. Remélem apával majd minden megoldódik és nem lesz semmi baj!
Most viszont készülni kell a bulira, hiszen kevesebb mint egy óránk van.
Jiminnel együtt megfürödtünk, immáron kirobbanó jókedvvel.
Tusolás után szárazra törölköztünk, és úgy öltöztünk át.
Rohadt jól néztem ki, ahogyan Jimin is, és úgy indultunk útnak.

A törzshelynél már vártak ránk a többiek, akik még mit sem sejtettek rólunk. Úgy terveztük, hogy majd holnap avatjuk be őket. Ha a szüleimnek nem volt nehéz, nekik nagyon könnyű lesz.

Mindenkit üdvözöltünk, valamint pacsiztunk, és a szórakozóhelyre belépve a pulthoz szeleltünk, egy-egy italt kérve. Ebből az egy-egy italból lett kettő-kettő, majd három-három, és így tovább.
Annyira leittuk magunkat, hogy Nam és Jin is úgy táncoltak, mintha együtt lennének.
Egyszer csak mikor kikértem egy újabb piát, az említett hyungom, Jin lépett mellém, alig állva a lábán.
-Mizujs? -csapott a bárpultra
-Semmi...
-Nem akarsz nekem mondani valamit? -tördelte az ujját
-Mégis mit?
-Igaz, hogy meleg vagy? Jimin a kis szerelmed, mi? -mondogatta komoly tekintettel
Lefagytam és nem bírtam megszólalni.
Ajánlom hogy ne kerülj a szemem elé Yoongi!
Nagyon megjárod!

12. fejezet: Csak mi ketten, a takaró alatt /Amikor minden megoldódik/

Figyelmeztetés: yaoi (16+)

-Két napunk van, vagy elárul bennünket!
Ledermedt az arca, és rám nézett!
-Ez komoly? -hitetlenkedett
Bólintottam, és Yoongira néztem, aki egy elégedett vigyorral bámult bennünket.
Egyszer sikerüljön a tervem! Csakis egyszer!

*Jimin szemszögéből*

A tegnapi napunk maga volt a mennyország. A V-vel töltött este felperzselte bensőmet, vele együtt testemet. Életem egyik legboldogabb pillanatait tölthettem el, párommal. De a szavak, amiket most hangoztatott, a pokolig tudtak lehatolni. Csak emésztgetni tudtam magamban a szavakat, és tátott szájjal várni, hátha megbírok szólalni.

-E...ez komoly?

-Úgy tűnik...-tördelte az ujjait Tae

-Nem lesz semmi baj! -bíztattam

-Fura...tegnap még én mondtam ezt neked! -somolygott

Én csak bámultam magam elé, míg három idióta látványa elém nem tárult...ami azt illeti hat idióta volt.

-Ezt nem hiszem el! -csattantam fel

-Hm? -értetlenkedett V

Fejemmel mutattam az irányt, ami zaklatott állapotba tett, majd hajtottam le azt.

-Szánalom...

-Az...-helyeseltem

Ismét csend telepedett meg közöttünk, amit néhány percen belül a csengő idegesítő csörömpölése zavart meg.

Taehyunggal kézen fogva indultunk el az ajtó fele, majd léptünk be az épületbe, ahol a meleg hatására jóízűen vigyorodtunk el, ugyanis tél volt már, amivel együtt beköszöntött a fagy.

Az utcák fagyosak, a levegő ködös, de hó sehol sem található. Nem túl gyakori Koreában ez a jelenség...

A folyosóról beballagtunk a termünkbe, ami bővült négy új diákkal. Osztályfőnökivel kezdtünk, de a tanár megint késett... ez már megszokott volt a mindennapjainkban.

Negyed óra telt el, ez idő alatt sokat gondolkodtunk szerelmemmel. Arra jutottunk, hogy iskola után, a barna hajú lánnyal beszélni fogunk. Elhatároztuk magunkat, és nem lehet tovább várni. Félünk, nehogy eljárjon Yoongi szája.

A tanár csatlakozott az órához...valljuk be, azért ezt elvárjuk tőle, hisz ez a kötelessége.

-Jóreggelt! -köszöntött bennünket - Elnézést a késésért, de a gyermekemet bekellett vinnem az orvoshoz és nagyon sokan voltak! - magyarázott - Na de...örömmel látom az új diákokat! Kérlek gyertek ki a tábla elé és mutatkozzatok be! -mosolygott

A négy tanuló felállt, és elindult a számukra kijelölt helyre, majd elkezdték a mondandójukat:

-Sziasztok! Yoo Bo Ra a nevem, de mindenki csak Bora-nak szólít! Tizennyolc éves vagyok, ahogyan a többségetek. Remélem jól kifogok jönni mindenkivel; és ami azt illeti, eddig ez jó úton halad. -vetett egy kaján vigyort Nam felé...

Chh...ezek között máris van valami.

A lány egy kék miniszoknyában volt, fehér blúzzal, és fekete bőrdzsekivel, amihez egy magassarkút társított. Hosszú haja lágyan omlott vállaira.

Elismerem nem nézett ki rosszul, és ha nem lennék meleg, talán még rá is hajtanék. Mondjuk akkor kire nem?

Gondolatmenetemből az  egyik barnaság szakított ki.

-Az én nevem Ahn Hee Yeon, a becenevem pedig Hani. Egy idős vagyok veletek, és én is REMÉNYkedek benne, hogy minden jól fog alakulni! -mosolygott, és emelte ki a remény szót...vajon miért!?

Kék farmer rövidnadrágja kiemelte az alakját, és lábai is megmutatkoztak. Felülről fekete inget viselt, ami lazán bele volt tűrve a farmerjába, nyakába pedig egy hanyagul megkötött piros színben pompázó nyakkendő libegett.

A következő diák, aki bemutatkozott, görcsöt "alakított" ki a gyomromban. Most legalább egy kis információhoz jutunk.

-Yoona a nevem. Vagyis... a teljes nevem Im Yoon Ah. Nemrég töltöttem a tizennyolcat, és nem vagyok túl jó a társalgásban, szóval ne haragudjatok, ha nem nyílok meg rögtön.

Az szép! V-vel egymásra néztünk, és ijedten fogtam meg kezét a pad alatt. Nem lesz könnyű dolgunk, az egyszer biztos.

Öltözködés terén sokkal visszafogottabb volt mint a többi. Hosszúszárú farmer gatyát hordott, csillag mintázatú pólóval, és szürke kardigánnal. A magassarkú helyett egy sportcipő pihent a lábán.
Vele talán mégis könnyebb lesz beszélni, ugyanis nem tűnik akkor kurvának. A többiek sem néznek ki rosszfejnek, de akik már az első napjukon kavarni kezdenek számukra idegenekkel, hozzám ne közeledjenek. Yoona az a lány, aki nem vág fel mindenével, és talán hatni lehet a szívére is.

Az utolsó tanuló bemutatkozásakor már kicsengettek, de még befejezhette ő is a kis mondókáját.
-Akkor én gyors leszek. Bae Soo Ji a születési nevem. Szólíthattok SooJi-nek is vagy Suzynak...bár az utóbbit sokkal jobban szeretem. A korom annyi mint a többieké, és nagyjából ennyi infó elég is rólam szerintem. -nevetett

Testén egy rövid fekete szoknya foglalt helyet, egy fekete harisnyával, valamint zöld, csíkos, háromnegyedes felsővel, és egy barackvirág színű kabáttal kezében.

Összességében a legszimpatikusabb Yoona volt számomra. Talán még a lelkére is tudjuk beszélni a menta hajú hülye gyereket.
Óra után elvonultak Tae-vel.
-Na mi a véleményed? -érdeklődtem
-Mindegyik egy oltári nagy ribanc, kivéve Yoona-t. -mormogott
-Ezzel egyetértek...-kuncogtam
-Suli után elcsípjük, és beszélünk vele. -nézett szemeimbe
Sóhajtottam, és közelebb léptem felé, majd karjaiba bújtam. Szorosan húzott testéhez, és hajamba puszilt.
Az idilli pillanatot ismételten az a kibaszott csengő zavarta meg. Percek múltán váltunk el csak egymás testétől, majd fordultunk a terem felé, ahova belépve, mindkettőnk lesokkolt. Három barátunk ölében, a három új diák foglalt helyet és kacarásztak hülyén. Mondjuk nem értem miért lepődtem meg...tudhattam volna hogy ez lesz belőle.
De ami tényleg meglepett, az az volt, hogy Yoongi és Yoona is ezt tették...kivéve azt a részt, hogy az ölében pihengetett. És még azt mondja, hogy nem tud beszélgetni... átvert minket!?
Leültünk helyünkre, és előpakoltuk az órai felszerelést, majd vártunk a tanárra. Kis idő elteltével meg is érkezett, és kezdett el beszélni a matekról...valami olyan nyelven ami ahhoz tartozik. Szó szerint nem értettem semmit. De annyira hidegen hagy igazából.

***

A tanórák után fáradtan léptünk ki az iskola udvarára. Siettünk a kapu felé, és ott megálltunk, hogy megvárjuk a lányt. Utánunk szinte rögtön jött is egyedül sétálva, majd kapta el a csuklóját Tae, amikor mellénk ért. Egy ijedt, ködös pillantást vetett el, miután sóhajtott egyet, és felénk fordult.
-Mit akartok? -vonta fel a szemöldökét
-Lenne egy kérésünk! - engedte el a vékony kezét párom
Kérdőn nézett hol rám, hol V-re, de a csend megtört.
-Van egy srác...
-Milyen srác? -harapta be alsó ajkát
-Akivel beszéltél matek előtt.
Elgondolkodott, és úgy pillantott Taehyung barna íriszeibe.
-Tudod...menta haj, fekete dzseki...-magyarázott
-Igen...-pirult el Yoona- Tudom kiről beszélsz. Mi van vele?
-Szóval izé...az történt, hogy t...tetszel... tetszel neki, és...és megszeretne ismerni. -bizonytalankodott hangja
Yoona szemei kidülledtek, és egy hatalmas vigyor kúszott ajkaira.
-Ez komoly? -véknyult el a már amúgy is cincogó hangja
-Jah...-szusszantott társam
Ez...ez egészen könnyen ment. Minden a tervünk szerint halad. Yoona kicsattan az örömtől, Yoongi szintén így fog reagálni, és mi pedig rejtegethetjük a titkunkat még egy jó ideig...amíg csak akarjuk. Ez így tökéletes.
-Akkor...ömm...kell a száma a srácnak vagy beszélsz vele? Még nem jött ki, szerintem megtalálod. -vigyorogtam rá
-Megadhatod. Majd felhívom még ma! -kereste elő mobilját drapp színű táskájából
Lediktáltam neki a telefonszámot, és elköszöntünk a lánytól.
Elindultunk haza Tae-vel, és legnagyobb meglepetésemre, fehér kis pelyheket fedeztem fel a cipőm orrán. Felpillantottam, és már csak azt érzékeltem szemeimmel, hogy az elém táruló táj fehér színben pompázik. Ez csodás.
-Most komolyan esik a hó? -mosolyogtam vidáman szerelmemre, aki közelebb hajolt hozzám
A falnak szorított gyengéden, ujjainkat összefontuk a másikéval, és lágyan ajkaimra hajolt. Testünk összeforrt, és szenvedélyesen játszadoztunk a másik fél dús párnáival. Egy hangos cuppanással váltunk el egymástól, és vigyorogtunk mint két szellemifogyatékos. De nem voltunk azok...csak két bolond, akik szeretik egymást.
-Mindig is kiakartam próbálni milyen az, amikor a hóesésben csókolózok valakivel.
-És milyen volt? -haraptam be az előbb még letepert ajkamat
-Csodálatos! -közelített ismét felém, és csapott le rám
Ez már sokkal rövidebb volt, és utána úgy sétáltunk haza hozzám.
A házinkat villám sebességgel írtuk meg, a tankönyvekbe csak belenézegettünk, hogy másnap tudjunk mit nyögni órákon...habár tudnánk mit nyögni, csak az kicsit más értelemben szól.
Az iskolai dolgok után a telefonom idegesítő zizegése zavart meg, egy puszi kikönyörgése közben. Megnéztem, és Suga volt az. Gyomrom görcsbe rándult, és egyre idegesebb lettem, míg meg nem nyitottam az üzenetet.

Hali! Izé...kösz mindent.

A csaj a lábaim előtt hever. Innen átveszem a dolgokat.

Ja és befogom a számat. Tőlem senki nem fog megtudni semmit!

Szóval mégegyszer köszi mindent, és remélem nem utáltatok meg nagyon.

Ez a ti érdeketek is, és nem ártana lassan közölni mindenkivel!

Nem lesz semmi baj! ;)

A végére érve ledöbbentem. Ki ez a személy, miért írogat Suga mobiljáról, és miért ilyen rohadt kedves?

Ez most komolyan ő volt? Mert ha igen, akkor a véleményem róla, száznyolcvan fokos fordulatot vett.

Úgy gondoltam visszaírok neki, ha már ilyen rendes.

Szia!

Ömm... örülök a sikernek.

Kösz, hogy nem árultál el bennünket, és ha mégis kellene valami segítség akkor csak szólj!

És köszi a bíztatást is!

UI.: A véleményem megváltozott felőled...nem is vagy te akkor fasz. :D

Vigyorogva siettem vissza a nappaliba a konyhából, amit Tae is észrevett.

-Mi az öröm tárgya, Szépfiú? -ölelt magához, én pedig leültem mellé a kanapémra

-Suga...

-Az öröm tárgya? -vonta fel szemöldökét

-Aha. -kuncogtam

-Hogy hogy?

-Írt egy SMS-t. Nekünk nincs több dolgunk Yoona-val kapcsolatban. Ő innen átveszi azt mondta. És köszöni az eddigieket. Meg azt tanácsolja, hogy mi hamarabb avassuk be a többieket is. -magyaráztam

-Elvette az eszét a csaj. Soha életében nem volt ilyen jó fej. -hitetlenkedett

-Nekem mindegy, hogy mitől változott meg...a lényeg, hogy minden jól megy egyelőre. -mosolyogtam

Vállat vonva elkezdett játszani a telefonján, én pedig gondoltam a hóesés örömére meglepem valamivel. Kimentem a konyhába és két bögrét készítettem elő. Öntöttem beléjük tejet, amit felmelegítettem a mikróban. A szekrényből elővettem két tasak forró csoki port, és elkészítettem azokat a poharakban. Nyomtam rájuk sok-sok tejszínhabot, és csokit szórtam arra. Kissé egyensúlyozva vittem a nappaliba, és leptem meg vele.

-V-sshi! -vinnyogtam ultra magas hangon

Rám nézett és elvigyorodott.

-Tessék! -adtam kezébe

-De aranyos vagy! Köszönöm! -puszilta meg arcomat

Elkezdtük egy kanál segítségével enni a fehér, édeskék tejszínt, majd inni magát a forró löttyöt. Nagyon finom volt, és imádok ilyeneket fogyasztani. Egyik pillanatban felnéztem páromra, és kitört belőlem a nevetés. A szilárd állagú, langyos tejszínhab felső ajka fölött helyezkedett el.

Gondoltam egyet, letettem az én bögrémet, és közelebb másztam hozzá. Ekkor ő is letette a saját innivalóját, és úgy figyelte cselekedeteimet. Amikor párnáinkat csak néhány milliméter választotta el, a nyelvemet kidugtam, és nyaltam le az édességet ajkairól, és a szája fölötti részről. Egy esetlen sóhajt eresztett ki magából, amit megmosolyogtam, és még megismételtem párszor tettemet.

-Ez nem ... nem lesz így jóhh...-szuszogott

-Miért is? -huncutkodtam

-Jimin! Ne csináld ezt velem! -könyörögött, de nem hatott meg

-Mégis mit? -csináltam úgy mintha fogalmam sem lenne a bajáról

Pedig nagyon is tudtam. A csípőmet leengedtem, így az intim területeink, bár nadrágon át, de találkozhattak egymással. Éreztem, hogy miket váltottam ki belőle, de nem érdekelt. Miért lenne az baj, hogy két egymás követő napon is történik valami?

-Tudod te jól! -harapta be alsó ajkát lágyan, majd dobta fel magát derekánál

Egy hangos, és szenvedő nyögés szökött ki számon, amit viccesnek, és szexinek találhatott, ugyanis még a fejemet is hátra vetettem. A következő ilyennél már lehúzott magához, és úgy hallgattatott el, de nem tartott sokáig. Üregemből kitépte nyelvét, ajkait inkább a nyakamon pihentette, és ott játszadozott tovább. Belőlem csak úgy dőlt ki minden. Hangomat nem szégyellve hallattam, és mikor már elegem lett, felkaptam, és a hálómba vittem be. Ledöntöttem az ágyra, és fölékerekedtem. Vadul téptem a nyakát fedő vékony kis bőr réteget, aminek hatására most ő adott ki hangokat. Gonoszkodtam egy kicsit, ezért mellé feküdtem, és csak úgy minden élvezet nyújtás nélkül hagytam ott. Meglátjuk hogy tetszik neki.

-Ezthh...ezth most miérth csinálod? Nagyon gonoszh vagy Park Ji Minh! -lihegett és zihált a vágytól

Na oké...ezt nem tehetem vele. Lehet megkegyelmezek.

-Mit kapok ha kielégítem mocskos, piszkos, csúnya vágyaidat? -vigyorogtam

-Ha most megengeded, úgy megbaszlak, hogy lábra sem fogsz tudni állni! -hagyta abba a zihálást

-Hohohohó! De rosszfiú valaki. -dugtam ki nyelvemet, amire rá is kapott

Ezennel ő ült derekamra, és kezdett mozogni azon, ami ismételten nyögéseket kényszerített ki torkomból. Marta az ajkaimat, harapdálta a nyelvemet. A pulcsimat kis időn belül leszakította testemről, majd száműzte a szoba egyik végébe, vele együtt pedig a nadrágomat is.

Ez nem fer! Ha én vetkőzök, ő is! Leszedegettem róla a fölösleges anyagokat, majd dobáltam el valamerre.

Csak egy boxer állta útját, de az sem sokáig. Lehúzta rólam félig, és azon nyomban készíteni kezdett ujjaival.

Wow...ez ennyire kellemetlen?

Mikor már több idő eltelt, a fájdalmat felváltotta az élvezet, de ez ismételten felborult, mikor magával helyettesítette, az előbb használtakat.

Mozogni kezdett, én pedig vele párhuzamosan, és szinkronban hallattam hangomat. Élveztem minden egyes percét az éjszakának újra.

Amikor testeink elváltak, egymás mellett fekve csókolóztunk, néha-néha pedig simogattuk meg a másikat.

Magunkra húztam a lepedőt, és csak mi voltunk. Csak mi ketten, a takaró alatt.

10. fejezet: Vállaljuk!

Sziasztook!

Megérkeztem az újabb résszel!:)

Egy szemszögből íródott.

Megjelennek benne az új szereplők, és ugrunk egy hónapot az időben!

Olvassátok!:))

*Jimin szemszögéből*

"-Nem bántam meg amit tettem! És ezt sem fogom megbánni amit most mondok! -felhúztam egyik szemöldökömet, mert nem értettem a helyzetet- Szeretlek! -jelentette ki, majd ráhajolt ajkaimra és megcsókolt."

Elakadt a lélegzetem. Az érintése, és törődése furcsa dolgokat és érzelmeket váltott ki belőlem. Eddig is jól csókolt, de eddig még egyszer sem volt ilyen óvatos, mégis vad és szenvedélyes.
Amikor visszatértem az ideiglenes sokkos állapotomból, lassan és félénken visszacsókoltam, hogy tudja hiszek neki.
Apró harapdálásától mély lélegzeteket kellett vennem, de még ennek ellenére is hagyták el számat nyögések. Kifutottak, és nem tudtam ellene tenni. Az élvezet eluralkodott rajtam.
Néhány perc telhetett el, pontosan nem tudom, mert teljesen kizártuk a külvilágot.
Amint a dús párnák elváltak egymástól, úgy hunytam le szemeimet, fejemet pedig hajtottam le. Alsó ajkamat harapdáltam az idegtől, mert féltem, hogy mit fog mondani.
-Nem megmondtam, hogy nem bántam meg? -suttogta
Tovább folytattam saját magam kínzását, szemeim pedig a cipőinket fürkészte.
-Ne harapdáld magad! Az az én dolgom. -mondatára felkaptam rá a tekintetemet és mélyen szemeibe néztem
Lassan közeledni kezdett, de kezemet kihúztam az övéiből és a mellkasára tapasztottam. Értetlenkedve nézett ő is íriszeimbe.
-H...honnan tudjam, hogy bízhatok benned? -vetettem fel a kérdést
-Hmm...nézzük csak! -tette csípőre a kezét- Először is...amikor segg részegre ittad magad, "befogadtalak". Aztán segítettem amiben csak tudtam...bár ezek nem igazán azok a  dolgok amik miatt megbízhatnál bennem. -húzta a száját- De talán ez az lesz! -kiáltott fel, majd fenekemre csúsztatta a kezét, és felemelt. Végig csókolt nyakamon, aztán pedig ajkaimra tévedt. Hangom hol magasabban, hol mélyebben mutatkozott meg. Lábaimmal átkulcsoltam derekát, V pedig berúgta az ajtót, ami egy mosolyt csalt az arcomra. Aprócska, fájdalmas nyögést hallattam, mert háttal nyomott neki a falapnak, és úgy folytatta a már korábban elkezdett munkálkodását. Számról kis idő múlva, újra a nyakamra vándorolt, közben hátamat szüntelenül simogatta. Mély lélegzeteket vettem, és mocorogni kezdetem. Ennek hatására elindult velem a már jól ismert útvonalon a háló felé. A szobában aztán ledöntött az ágyra és vetkőzni kezdett előttem, majd mellém feküdt és újra megcsókolt. Rólam is lekényszerítette a pólót; persze nem volt ellenemre, és úgy járta be hideg kezeivel felsőtestemet. Végül egy hatalmas csók kíséretében váltunk el újra a másik finom, puha, dús, édeskés ajkaitól. Átkarolt a derekamnál, és a takaró alatt így aludtunk el. Boldogan...

***

Reggel hat órakor keltem fel, ami egy nagyon fura és szokatlan dolog tőlem. Ameddig csak lehet, kihúzom az alvást, de most az adrenalin szinten az egekben szánkázott valahol, jó magasan. Minden esetre jó el foglaltságom volt, mert V-t bámultam, ahogy egyenletesen mozog le-és fel a mellkasa, minden egyes lélegzeténél.
Csend volt az egész szobában, csak a szuszogásunk hallatszott, és az óra kattogása.

Körülbelül egy óra telhetett el, amikor nyöszörgésre lettem figyelmes. Elmosolyodtam, mert tudtam ki volt a hang kiadója. Megfordult, azaz velem szemben ült, mire még jobban elmosolyodtam.
-Jó reggelt! -simítottam hátára
-Neked is! -hajolt hozzám közelebb egy csókra
-Megyünk készülődni? -tettem fel a kérdést
-Hova? -értetlenkedett
-ÖÖÖ....mondjuk iskolába!?
-Ja..AISH...-mormogott- Menjünk. -vigyorgott esetlenül
Felpattantam az ágyból és a szekrényemhez botorkáltam, hogy valamit keressek, amit felvehetek.
-Adjak ruhát? -fordultam felé egy szál alsóban
-Adhatsz. -válaszolta csukott szemmel
Kihasználtam az alkalmat, és halkan odalopakodtam, majd a hasa fölött megtámasztottam kezeimet és ledöntöttem. Gyors puszit nyomtam puha ajkára, és lábára dobtam a ruhákat, majd kiiszkoltam a fürdőbe. Levettem magamról a maradék textilt is, és elkezdtem engedni a vizet a zuhany tálcába. Amikor már jónak gondoltam beálltam alá, és mosakodni kezdtem. Nem telt bele tíz percbe, Tae nyitott be.
-Zavar ha itt vagyok?
Megráztam a fejemet, jelezve, hogy nem zavar különösen. Igazából tényleg nem volt zavaró a jelenléte, de annál inkább zavarba ejtő. Még sosem látott így ezelőtt, és nem is terveztem hogy meglát egy jó ideig. De nem tudok mit csinálni, már megtörtént.
-Jimiiiiiin.... van szájvíz?
-A szekrényben találod.  -magyaráztam
Használt belőle egy keveset, majd kiment. Felsóhajtottam, ugyanis észrevettem, hogy párszor végig mért, ami olyan dolgot váltott ki belőlem, amit inkább nem részleteznék. Elintéztem a reggeli férfi dolgokat, és fel is öltöztem. A konyhában találtam rá, majd elindultunk.
A suli előtt még beugrott hozzá, mert ott volt a cucca, és azt összekellett szednie. Nem telt sok időbe, és hamarosan az iskola felé vettük az irányt.
Nem beszélgettünk sokat, viszont már nagyon kérdezni szerettem volna valamit tőle, és nem hagyott nyugodni, így bátorkodtam elmondani:
-Tae! Kérdezhetek valamit?
-Mondd csak! -nézett rám
-Mm... mi most akkor...-elakadtam
Próbáltam keresni a szavakat, de nagyon nehéz volt, és küzdöttem az el-elcsukló hangommal is.
-Mi most együtt vagyunk! -mosolyodott el
Megálltam. Ezt nem tudtam felfogni. Mi most tényleg!?
Közelebb jött hozzám, és felemelte fejemet az államnál.
-Jól hallottad! -suttogta ajkaimra
-Szeretlek! -mondtam és amennyire csak tudtam a nyakába bújtam
-Én is téged! -ölelt át, és úgy simogatta meg a hátamat- Szerintem menjünk, mert el fogunk késni.
Bólintottam egy aprót, és folytattuk a sétát.

***

A suliban üdvözöltük a srácokat, akik rögtön kérdezték, hogy mi volt velem, hol voltam eddig, és hogy miért nem lehetett látni. Hazudtam.... Azt mondtam mindannyiójuknak, hogy nem voltam jól. De ami azt illeti. Lelkileg tényleg nem voltam a toppon. Talán még sem volt ez akkora füllentés.
Viszont észrevettem valamit, ami nagyon nem tetszett.
Suga...
Eléggé furcsán viselkedett, ahányszor csak  ránézett V-re, vagy rám. Hm...vajon tud valamit?
Nem...biztosan csak én reagálom túl...

***Egy egész hónap múlva***

Egy hónapja vagyunk együtt V-vel. De ami azt illeti...Suga még mindig nagyon érdekesen viselkedik. Nem bírom tovább...Biztos hogy tud valamit, ezt pedig megkell beszélni a párommal.

Osztályfőnökin ültünk, amikor a tanár bejelentette, hogy négy új tanuló fog az osztályunkba lépni...és mind lány.
Istenem, miért!? Így is nő uralom van...
-Nos! Az új tanulók valamelyik szünetben fognak megérkezni, különböző papírokat intézni, de ma még nem lesznek veletek. A nevüket azért elárulom nektek.
Az első lány, egy fekete, hosszú hajú hölgy és Yoo Bo Ra a neve.
A második egy Ahn Hee Yeon nevű lány.
A harmadik diákot Im Yoon Ah-nak hívják, a negyediket pedig Bae Soo Ji-nek.
Legyetek velük kedvesek, és ha segítséget kérnek, adjatok útba igazítást! Most pedig mehettek! -mondta a tanárunk

Amikor kimentünk a teremből elkaptam V karját.
Eljött az a szünet, amikor elhatároztam magamat. Beszélnem kell a párommal, mert tuti biztos vagyok benne, hogy Yoongi tud valamit.
A suli épülete mögé húztam, ahol senki nem tartózkodott jelenleg.
-V! Beszélnünk kell! Nagyon fontos!
-M...miről? -dadogott
-Suga tud valamiről....
-Bővebben? -húzta fel szemöldökét
-Mondtál neki valamit?
-Öm...nem!? -próbálta elhitetni velem hogy ártatlan
-Nagyon meggyőző volt. Csak mondd, hogy nem tőled Taehyung!
-Mondhatnám...de...
-De...-néztem rá, és kezemet megtámasztottam feje mellett két oldalt a falon
-De akkor hazudnék.
-V, ezt nem mondhatod komolyan. Most tudja, hogy bisex vagyok, meg hogy járunk?
-Jimin! Befognád egy percre és elmondhatnám hogy hogy történt? -emelte meg a hangját
Eltávolodtam tőle és törökülésben lehuppantam a földre.
Követte példámat, és elkezdte a kis beszámolóját.
-Szóval...mielőtt "vallomást" tettem neked... aznap eljöttem suliba és Suga elkezdett kérdezgetni, és elmondtam, hogy azért nem voltam itt azelőtt, mert annyira leittad magadat, amit mellesleg tudtak, hogy nálam voltál, és nem volt kedvünk bejönni. -nyelt egyet és folytatta- Innen már leakartam zárni, de nem hagyta, és azt állította, hogy ha nem folytatom akkor kiszínesítve egy kicsit, beszámol a többieknek. Ezért döntöttem úgy, hogy elmondom azt amit én csináltam, és ebből rájött a te titkodra...és most tud mindent.
Mélyeket lélegeztem, és nem mertem felemelni a fejemet. Csak tépkedtem a zöld, hosszúkás fűszálakat, ami elterelte a figyelmemet.
-Jimin kérlek ne haragudj! Nem tehettem mást! -csuklott el a hangja
Felkaptam tekintetemet, és vörösödő szemeibe néztem. Mellé csúsztam, és átöleltem vállánál.
-Semmi baj! Nem a te hibád!
-De kérlek....Yoongira se haragudj...ő csak segíteni akart rajtam... és neki köszönhetjük azt is, hogy együtt vagyunk...mert ő mondta, hogy próbáljam meg. -nézett rám
-Vele még meg kell barátkoznom...-sóhajtottam- De most akkor...tudnak rólunk a többiek is?
-Nem...vagyis nem tudom. Elvileg tartja a száját...de...de majd beszélek vele.
Bólintottam és egy csókot adtam neki, majd indultunk vissza a szokott "bandázós" helyünkre. A srácokat megpillantva nem értettük mi van velük. Mindenki meredt előre, egyenesen mellénk.
Mi a...?
Hátra néztem és megláttam négy ismeretlen teremtményt. Ők lennének az új diákok? Háát...elkell ismerni, nem csúnyák, de nem kell hezitálnom, hogy eldöntsem, egyikőjük sem az esetem. Nekem Tae az esetem.
Közelebb lépkedtünk társainkhoz, akiknek éppen csak a nyáluk nem csöpögött.
-Hahó...mi a bajotok? -kérdezte V, aki nem vette észre, az új osztálytársakat
-Nézz magad mögé. -mondta vágyakozó hangon Jin
Így is tett. Megfordult és nem telt bele fél percbe, visszaállt eredeti helyzetébe. Egymásra néztünk és megráztuk a fejünket.
-Enyém a barna! -mondta hangosan Suga, és felemelte a kezét
-Melyik? -pillantott rá Nam
-Hogy értve melyik? -értetlenkedett a menta hajú srác
-Két barna van te hülye!
-A fonott hajú...a bőrdzsekis. -válaszolta Yoongi
-Enyém a másik barna! -jelzett Hoseok az ujjával
-Enyém a fekete! - feküdt az asztal felületén Nam
-Hmm...úgy szeretlek titeket! -támasztotta meg a fejét tenyerével a legidősebb társunk, Jin
-Miért? -kérdezte meglepetten Suga
-Mert pont azt a csajt hagytátok ki, aki kell nekem! Perceken belül az ujjaim köré csavarom. Nekem nem lehet ellenállni. -dőlt hátra magabiztosan, és nyújtózkodott
Felnevettünk, és leültünk közéjük. Jeleztem V-nek, hogy nem akar-e szólni Yoonginak, de amikor megérezte az ujjamat az oldalán, egy nagyot nyelt, és szólt is Sugának.
-Ömm...Hyung! Tudunk beszélni?
-AISH...most megfigyelés van V-sshi! Várjál egy kicsit!
-Ne basszál fel, gyere kérlek! -mondta erélyesebben Taehyung
Kikerekedett szemekkel bámulta mindenki a legfiatalabbat, majd Suga, V és Én elindultunk, ugyan arra a helyre, ahol az előbb még mi tartózkodtunk párommal ketten.
-Bökjétek ki mi van! -fonta össze maga előtt karjait
-Tudod jól mi van! -hunyta le szemeit Tae
Látszódott rajta, hogy nehezen beszél most erről
-Aha...szóval rólatok van szó.
Bólintottam, és V újra megszólalt.
-Elmondtad a többieknek?
-Nem...még...de ha nem siettek eljár a szám.
-Nem teheted ezt! -mondtam elkeseredetten
-Figyelj! Én a barátotok vagyok, és ne is nézzetek ellenségnek. Nem akarok rosszat nektek, de ha ezt titkoljátok a Bangtan előtt, nem fog jó kisülni belőle. Úgy hogy ha ti nem, akkor majd én beszámolok nekik.
-Mit kérsz a hallgatásért? -kérdeztem félénken
-Ez nevetséges!... Na ha ennyi akkor én mentem! -fordult sarkon, majd vissza felénk- De ami azt illeti...lenne itt valami!
Kérdőn néztünk rá, aminek eredménye is született.
-Hozzatok össze a kis barnasággal és egy szót sem szólok, míg ti sem!
Nyeltem egy nagyot és nem jött ki egy hang sem a torkomon.
-Mégis hogyan? -hadarta el Tae
-Azt már ti tudjátok...de ha nem megoldható, már itt sem vagyok!
-Vállaljuk!

Megj.: A "Szereplők" bejegyzésnél megtaláljátok a lányokat képpel, és a blog beli korukkal, nevükkel!

9. fejezet: Szeretlek!

Sziasztook! Újabb résszel érkeztem hozzátok!

Remélem tetszeni fog, és köszönöm az eddigi visszajelzéseiteket!

Hálás vagyok Nektek! :)

Olvassátok!:)

*V szemszögéből*

"Tudatnom kell vele a döntésemet.
Megtudom tenni."

Ezekkel a gondolatokkal hagytam el otthonomat. Megálltam a bejárat előtt és felnéztem az égre, miközben lehunytam a szemeimet.
-Meglesz! -sóhajtottam és útnak indultam
Felváltva raktam előre hol jobb lábamat, hol pedig a balt. Most sem telt sok időbe az ismerős ház felfedezése, viszont odaérve az idegesség, és félelem eluralkodott rajtam, és visszafordultam. Hazafelé vettem az irányt, de mint egy hangrögzítőn visszajátszott felvétel, úgy hallottam Suga szavait a fülemben.
"Hallgass a szívedre! Abból semmi baj nem lehet!"
Így igaz...csak elé állok, és kitálalok. Nincs abban semmi.
Gondolataimat sorba szedve, az út közepén ismételten megfordultam és mentem. Eltökéltem magamat, és sebesen lépkedtem az ajtó elé. Ott állva kezemet felemeltem, és dübögtem be azon. Körülbelül két perc után hallottam meg csoszogását az "áldozatnak". Folyton a kilincset bámultam, és amikor megmozdult, összeszorult a gyomrom. Kinyitotta az ajtót, majd amint meglátott csukta is volna vissza, de egy csattanás kíséretében megtámasztottam azt:
-Jimin! -tettem felé egy lépést
-Menj innen!...kérlek! -sütötte le tekintetét
Nem is figyeltem szavaira. Arcát két tenyerem közé vettem, majd mélyen a szemébe néztem.
-Nem bántam meg amit tettem! És ezt sem fogom megbánni amit most mondok! -felhúzta egyik szemöldökét...nem hiszem hogy értette mire gondolok- Szeretlek! -jelentettem ki, majd ráhajoltam ajkaira és megcsókoltam
Jó érzés volt, és testemet elárasztotta a szeretet és melegség. Érzem, hogy tényleg így van, ahogy mondtam, nem pedig csak azért tettem ezt, mert netán sajnálnám. NEM! Tiszta szívemből csináltam amit, mert én...én tényleg szeretem...és bármit megtennék érte.
Csókunkba aprókat nyögött, és sóhajtott, ami egy huncut vigyort váltott ki belőlem, majd amikor elváltak a dús ajkai enyéimtől, megfogtam a kezét, és ujjait összekulcsoltam sajátjaimmal.
-Nem megmondtam, hogy nem bántam meg? -suttogtam
Ő csak nézte a cipőnket és harapdálta az alsó ajkát.
-Ne harapdáld magad! Az az én dolgom. -mosolyogtam, mire felkapta a tekintetét és rám nézett
Lassan közeledtem felé, de kezét kihúzta az enyémből és a mellkasomra tapasztotta. Én csak értetlenül néztem tettét...nem tudtam mire vélni.
-H...honnan tudjam, hogy bízhatok benned? -vetette fel a kérdést
-Hmm...nézzük csak! -tettem csípőre a kezemet- Először is...amikor segg részegre ittad magad, "befogadtalak". Aztán segítettem amiben csak tudtam...bár ezek nem igazán azok a  dolgok amik miatt megbízhatnál bennem. -húztam a szám- De talán ez az lesz! -kiáltottam fel, majd fenekére csúsztattam a kezemet, és felemeltem. Végig csókoltam nyakán, aztán pedig ajkaira tévedtem. Édes hangját hallottam, hol magasabban, hol mélyebben. Lábaival átkulcsolta derekamat, én pedig megfordultam, és egy rúgással becsuktam az ajtót, aminek aztán nekinyomtam háttal, és úgy folytattuk cselekedetünket. Szájáról kis idő múlva, újra a nyakára vándoroltam, hátát simogatva. Mély lélegzeteket vett, és mocorogni kezdett. Ennek hatására elindultam vele a már jól ismert útvonalon a szobája felé. Közben gondolkodtam, hogy mi mindent csinálhatnánk mi ott bent, de végül a piszkos képek kitörlődtek a fejemből. Nem tehetem ezt vele már az első napon, hiszen még azt hinné, hogy kihasználom. De talán megtörténhet ez a dolog félreértés nélkül is!? Majd megtudjuk mi sül ki belőle.
Könyökömmel nyomtam le a kilincset, ugyanis még mindig fogtam Jimint, de végül sikerült így is. Bementem vele és az ágyán végig fektettem. Én álltam előtte, de csak addig míg a pólómat le nem téptem testemről. Elhajítottam az egyik sarokba, ahová követte cipőm is, majd mellé feküdtem és úgy karoltam át. Őt is megszabadítottam a felső részét takaró anyagtól, és az enyém mellé száműztem.
Újabb csókot kezdeményeztem, de eljátszottam vele egy kicsit. Amikor nyelvét átakarta dugni enyém mellé, elváltam a puha ajkaktól, és ráharaptam. Tettemre felszisszent, én pedig elmosolyodtam.
-Nem volt szép! -ráncolta össze homlokát
-Szokj hozzá! -kacsintottam, és megsimogattam az arcát
Felültem, és felé másztam. Csókolóztunk, miközben kezem szinte egyetlen percre sem állt meg. Simogattam a testét és élveztem minden vele töltött percet. Viszont arra, hogy lefeküdjek vele, nem lennék képes. Nem azért, mert nem szeretem, hanem mert fiatalok vagyunk, és időnk mint a tenger együtt. Nem szeretném elsietni a dolgokat, és biztos vagyok benne, hogy ő sem. Lassan váltunk el egymástól, egy cuppanás kíséretében, miután mellé feküdtem, és a takarót magunkra dobva aludtunk el egymás mellett.

***

Reggel a nap fényére ébredtem...már amennyire süthetett a nap így a november beköszönte után néhány nappal. Nyöszörögtem kicsit, amire a mellettem fekvő elnevette magát. Ránéztem, ő pedig elmosolyodott még jobban.

-Jó reggelt! -simított hátamra
-Neked is! -hajoltam hozzá közelebb egy csókra
-Megyünk készülődni? -tette fel a kérdést
-Hova? -értetlenkedtem
-ÖÖÖ....mondjuk iskolába!?
-Ja..AISH...-mormogtam- Menjünk. -erőltettem magamra egy mosolynak kinéző valamit
Feltápászkodtam, mivel Jimin már teljesen fitten a szekrényében kutakodott.
-Adjak ruhát? -fordult felém egy szál alsóban
MEG AKAR ÖLNI!?
-Adhatsz. -válaszoltam csukott szemmel, mire két hideg kezet éreztem meg meztelen felsőtestemen
Hátradöntött és amikor a szemeim kinyíltak, Jiminnel találtam szemben magamat, de nem gyönyörködhettem benne sokáig, mert egy gyors puszi után rám dobott néhány ruhadarabot és már ki is slisszolt.
Újra felültem az ágyon és öltözködni kezdtem.
Annyira szeretem Jimint. Tudja milyen az én ízlésem.
Egy fekete farmerrel és sima, egyszerű, szintén fekete pólóval "ajándékozott" meg. Ehhez a szetthez tökéletesen illeni fog a fekete cipőm és barna kabátom.

Amikor úgy éreztem készen vagyok, párom keresésére indultam. A fürdőből hallottam a víz csobogását, vagyis fürdött. Gondolom nem fogja zavarni, ha bemegyek.
Tervem szerint nyitottam be. Kissé megugrott a zuhany alatt, ami egy mosolyt csalt ki belőlem.
-Zavar ha itt vagyok? -néztem végig rajta a szemem sarkából
Csak egy heves fejrázás volt rá a válasza, ami szintén, újra megmosolyogtatott.
-Jimiiiiiin.... van szájvíz? -húztam el a nevét kényesen
-A szekrényben találod.
Én csak bólintottam és megkerestem, majd használtam belőle egy keveset és távoztam onnan. A konyhában leültem az egyik székre, és megvártam, miközben a telefonomat nyomkodtam.
Amikor a nappaliból kijött abba a helyiségbe ahol én is tartózkodtam, elakadt a lélegzetem.
Fekete farmert viselt, egy kék farmer inggel, aminek az ujja kockás volt. A lábán egy újnak mondható barna bakancs volt, fején pedig egy piros baseball sapka. Annyira tökéletes.

-Indulhatunk? -kérdezte egy hatalmas mosollyal az arcán
Mióta ismerem nem láttam ennyire boldognak, és ha ő gondtalan, én is az vagyok.
-Persze! Jaj nem...várj...az én cuccom otthon van. Menjünk már arra. -kértem
-Ja, jó. Akkor először hozzád?
-Igen! -álltam fel a székről
Kiléptünk lakásából és bezárta az ajtót. Gyorsan elmentünk hozzám, ahol összepakoltam a mai dolgaimat, és már indultunk is az iskolába. Útközben csend uralkodott közöttünk, amit végül ő tört meg.
-Tae! Kérdezhetek valamit?
-Mondd csak! -néztem rá
-Ömm... mi most akkor...-elakadt és láttam rajta, hogy keresi a megfelelő szavakat, de nem találja
-Mi most együtt vagyunk! -mosolyodtam el

Felém fordult és lecövekelt. Mintha meglepő dolgot mondtam volna, úgy meredt rám. Én csak közeledtem felé, és végül megcsókoltam.
-Jól hallottad! -suttogtam
-Szeretlek! -mondta és a nyakamba bújt
-Én is téged! -öleltem át, és úgy simogattam meg a hátát- Szerintem menjünk, mert el fogunk késni.
Erre már csak bólintott, nem válaszolt. Tovább sétáltunk. Egyszer csak ujjait megéreztem az enyéimmel keveredni, amit megmosolyogtam. Annyira aranyos, amikor próbál közeledni, de nem mer. Segítettem rajta és összefontam az ujjainkat egymáséival.
A suli előtt pár méterrel elváltunk a másiktól, és úgy mentünk be a hatalmas épület udvarára. A srácok, szokott helyünkön vártak minket. Készséggel közeledtünk feléjük, míg végül oda nem értünk. Én mindenkit egy pacsival és öleléssel üdvözöltem. Suga egy "Na?" kérdést dobott felém halkan, mire én egy "Minden oké."-t válaszoltam. Jimin is üdvözölte a fiúkat, hasonlóan mint én, majd beszélgetni kezdtünk. Páromtól kérdezgették, hogy miért nem volt több napon keresztül elérhető, de ő kifogásként azt mondta, hogy nem érezte jól magát, meg hogy nem volt kedve itt időzni...
Hát...elkell ismernem, elég jól kamuzik. Van mit tanulnom tőle.
Amikor összetévedt a tekintetünk Yoongival, mindig csak "mindentudón" vigyorgott mint egy hülye, én pedig ezt folyton zavartan nyugtáztam.
Remélem a többiek nem tudnak a Jimines kis kalandról. Nem tudnám megbocsájtani a fiúnak, ha elmondta volna nekik. Ezt majd kettőnknek kell bejelenteni.
Nekem és Jiminnek!

8. fejezet: Nem bántam meg!

Sziasztook!

Meghoztam a következő részt is!

Remélem elnyeri a tetszéseteket.

Lehet, sőt biztos is hogy kicsit elhamarkodottak a dolgok, épp ezért szívesen olvasnék kritikákat, vagy véleményeket, visszajelzéseket, hogy javítani tudjak a munkáimon!

Olvassátok!:)

*V szemszögéből*

Jimin mellett ébredni furcsa volt. Főleg egy olyan után, mint tegnap.
Már legalább egy órája ébren vagyok, de nem mertem itt hagyni. Annyira féltem...és félek, hogy valami butaságot csinál, ha nem vagyok mellette.
De még mindig nem tudom kiverni a fejemből a....a...a csókunkat. Nem értem miért tettem. Talán mert kívántam, vagy mert megsajnáltam!? Hogyan kívánhatnék egy férfit? Ezt nem tudom felfogni. Ebből hogy hogyan fogom magamat "kimagyarázni" szintén nem tudom. Fogalmam sincs arról, hogy mit gondolhat most. Szerintem ezt az egészet úgy fogta fel, hogy most mi lehetséges, hogy együtt leszünk... vagy nem!?
Összevagyok zavarodva. Nem bántam meg egy csöppet sem a tettemet, mégis kavarognak bennem az érzelmek. Nem gondoltam még soha arra, hogy mi lenne ha velem azonos neművel lennék párkapcsolatban. Ijesztően, mégis izgalmasan hangzik.
Amikor ránézek a mellettem fekvőre, pillangók röpdösnek a gyomromban, és csak az egyenletesen emelkedő, és süllyedő mellkasára tudok koncentrálni...az már máskérdés, hogy néha-néha feljebb vándorol tekintetem a kívánatos ajkakra. Legszívesebben most is rájuk tapadnék. De...egy másik kis belső hang az kiabálja, hogy "Ne tedd meg!". Tanácstalan vagyok, és összezavarodott. Ma megkell beszélnem Jiminnel a dolgokat, mert ezt anélkül nem folytathatjuk...semmilyen formában.

Oldalamra feküdtem, és úgy próbáltam visszaaludni, amikor meztelen felsőtestemen megéreztem egy puha, selymes ujjat, aztán egy egész kezet. Összerezzentem, és kirázott a hideg Jimin tapintásától. Kezemet én is felemeltem, és az övére csúsztattam, majd lassan oldalamról, hátamra, aztán társam felé fordultam. Rámosolyogtam, és tekintetemet levezettem szemeiből egyenesen ajkaira, onnan pedig felsőtestére, végül pedig az alattam szilárdan álló ágyra. Csöndben feküdtünk, pihengettünk egymás mellett, amit az zavart meg, hogy ismét megérintett, ám most az államnál. Feljebb emelte a fejemet, hogy feltudjuk venni a szemkontaktust, ami után gyorsan, de mégis gyengéden ajkaimra hajolva halmozott el aprócska, jól eső puszikkal. Annyira jó volt. Ilyenkor elfeledtem minden rossz dolgot ezzel kapcsolatban, és csak magunkra tudtam gondolni... RÁNK.
Mikor néhány perc múlva elakart válni, még időben kapcsoltam, így a tarkójánál megfogva magamhoz húztam szorosan, és úgy csókoltam meg. Ez már nem gyengéd, halvány puszi volt, hanem vad, szenvedélyes csók.
Ajkaink eltávolodásakor, mély levegőt vettem, és végigsimítottam selymes arcán. Kissé elpirult, ugyanis még sosem csináltam eddig ilyet.
-T...Tae... -szólított meg
-Most inkább azt hiszem hogy....hogy nekem kell magyarázkodnom...
-De... -ellenkezett
-Nincs de! Jimin! Én...nem tudom mi ütött belém. Fogalmam nincs miért tettem amit tettem.
-Szóval megbántad... -sütötte le szemeit, kezét pedig szája elé emelte
-Erről szó sincs...nem mondtam ilyet, mert ez nem igaz. Én csak...csak nem tudom eldönteni... nem tudok mit kezdeni a helyzettel...ezt te is megértheted. -emeltem meg hangomat a lehető leghaloványabban
-V...nem kell köntörfalazni. Tudom hogy nem akartad, tudom hogy csak megsajnáltál, tudom, hogy megbántad, és hogy szégyenled magadat emiatt. Csak legalább ne hazudj a szemembe, mert ez így még rosszabb.
-De baszd meg Jimin! Nem lehetsz ennyire hülye, hogy nem fogod fel, hogy nem bántam meg. Jólesett, nem toltalak el magamtól, én akartam ezt az egészet. Csak nem kerültem még tizennyolc év alatt egyszer sem ilyen helyzetbe. Furcsa, és ijesztő ez most számomra nagyon. Időre van szükségem...
-Ne beszélj ilyen hangnemben velem, mert rohadtul nem érdemlem meg, ez az egyik. A másik, hogy még mindig aljas módon a szemembe hazudsz...
 Én nem vártam azt, hogy ezek után egy párt alkossunk, mert tudom, hogy ez lehetetlen de.... -megállt és nem szólt egy szót sem körülbelül két percig- V! legalább nézz a szemembe!...Látod....ebből tudom, hogy hazudsz! Még csak a szemembe sem tudsz nézni. Én szeretlek Téged! De ez soha nem lesz viszonozva....általad biztos nem! -kiabált, de elcsuklott a hangja, és sírni kezdett
-Jimin! Fogd fel, hogy én....
-Nem! Kérlek menjél el...-eltakarta az arcát, és csak sírt
-De kérlek...legalább csak...
-Azt mondtam, hogy menjél el... légyszíves....most!

Utolsó szavainál feladtam.
Nem tudom a tudtára adni, hogy én tényleg nem bántam meg. Mindenesetre lesz egy kis időm összeszedni a gondolataimat.
Felvettem a pólómat, és köszönés nélkül hagytam el a lakását, az enyém felé menve.
Szerda reggel fél hét van. Suliba kell mennem.
Otthon összeszedtem a cuccaimat, beledobáltam azokat a táskámba, átöltöztem, raktam el némi pénzt, és természetesen a mobilomat...ami...ami Jiminnél maradt. Hát persze...és most mi a szart csináljak? Kénytelen vagyok érte visszamenni.
Összeszedtem magamat, és ismételten Jimin háza felé kanyarodtam. A lehető leghalkabban lépkedtem be a konyhába. Szerencsémre nem botlottam belé, így az asztalról elvettem a készüléket, és már ott sem voltam.

***

A suliba érve a fiúk hatalmas kiáltással üdvözöltek, én pedig csak legyintettem egyet, és egyenesen az osztályterembe mentem. Yoongi huppant le mellém, természetesen nem hagyott békén.

-Beszélj Szépfiú! Hol voltál tegnap?

-Mindegy -dobtam rá lazán a választ amit egy horkantással nyugtázott

-Nekem nem mindegy, szóval ha nem beszélsz nagyon kiakadok rád. -húzta fel egyik szemöldökét

-Suga, ígérd meg hogy nem mondod el a srácoknak.

-Ígérem!

-Szóval...ömm...izé...Jiminnel voltam. Tudod a bulin annyira leitta magát, hogy nem akartam egyedül hagyni, és hazavittem magamhoz. Aztán mire felkeltünk már alapból késésben voltunk, ezért nem jöttünk be. -magyaráztam és egy erőltetett mosolyt villantottam felé

Gondolom nem sikerült, mert nem győztem meg.

-Aha...ennyi!? -vont kérdőre újból

Hevesen bólogattam, de nem hagyott nyugton.

-Ne nézz már madárnak. Ismerlek. Nem most jöttem az állatkertből.

-Suga...kérlek hadd ne mondjam el.

-Nem bújsz ki alóla. Figyelj! Nem mondok semmit Jinéknek, de akkor mindent tálalj ki. Vagy pedig mindent elmondok most azon nyomban, némi kis kiegészítéssel, színesítéssel, hogy mit csináltatok Jiminnel és mit nem. -húzta féloldalas mosolyra száját, amitől megrémültem

Már éppen állt volna fel a távozáshoz, azaz a többiekhez, de megfogtam a csuklóját...amiről Jimin jutott eszembe. Kicsit elmerengtem, de megráztam a fejem és újra a jelenben találtam magamat.

-Jó-jó kitálalok, csak fogd be a szádat!

-Na! Azért szépen. Barátok vagyunk, de a tiszteletet kikérem! -"szidta" meg a fejemet

-Bocs, de ha te is ilyen helyzetben lennél értenéd....

 Szóval... ömm...miután Jimin hazament tőlem, felhívott, hogy nem bír egyedül lenni...csak hogy ekkor már sírt. Én gyorsan átmentem hozzá, és megtaláltam a konyhában a földön ülve. Nem bírt megszólalni annyira zokogott....aztán...nem tudom mi ütött belém de....

-De...? -nézett kérdőn rám

-Ahj, Hyung! Kérlek! Kegyelmezz már meg legalább most!

-Ne is álmodj! -kuncogott

-De...AISH!

-Várj...segítek! -mosolygott, mire én ránéztem- Mm... Ezt nem tudom rólad elképzelni, de lefeküdtetek?

Mondatára összerezzentem, majd vészjóslón megráztam fejemet, jelezve hogy nem egészen ez történt.

-Akkor? -nézett rám

-Addig nem jutottunk el...nem tettük volna meg...mi csak...

-Smároltatok!?

-I...igen! -sütöttem le tekintetemet alsó ajkamat harapdálva

-Aha...öö...hát. Nem számítottam rá, de... Na, csak hogy segítsek! Mit érzel iránta? -dörzsölte össze két tenyerét

-Nem tudom. Ma reggel próbáltam neki elmagyarázni, hogy nem bántam meg, de nem hitte el. -sóhajtottam

-És ez így is van, vagy pedig megbántad?

-Én tényleg nem bántam meg. Csak soha nem voltam még ilyen helyzetben, és nem tudok ezzel mit kezdeni...

-Na várj csak! Nekem most esett le...Jimin meleg? -mondta picit hangosabban

-CSSSSSSSSSST! Halkabban! -hurrogtam le

-Jó bocsi...na de most komolyan...az?

-Nem tudom... azt mondta vonzódik a férfiakhoz IS! -emeltem ki az utolsó szót

-Szóval bisex. -bólogatott- Na és azt nem tudod, hogy Ő mit érez?

-D...de....

-És el is mondod? -kíváncsiskodott

-Ohm...szeret engem....-hadartam el gyorsan szavaimat, alig érthetően, de Suga szerencsémre hallotta

-Értem...és neked így mi a véleményed az érzéseidről?

-Az, hogy még mindig nem tudom mit érzek... Minden részem élvezte a vele töltött időt, nem is ellenkeztem, mégis bennem van az is, hogy akarom-e én ezt biztosan.

-Hát V...nem tudok sokat segíteni, mert nem volt nekem sem annyi kapcsolatom, de hallgass a szívedre. Abból nem lehet baj! -kacsintott és a helyére ment

***

Suli után semmi másra nem vágytam, csak egy kis csöndre és nyugalomra...helyre kell tennem a gondolataimat és érzéseimet.

Otthon leültem az ágyamra és gondolkodni kezdtem. Elég hülyén nézhettem ki.

Csak ültem az alvó alkalmatosságon és néztem ki a fejemből.

Két óra telt el...

Két órája ülök ugyanabban a pozícióban, és minden szükségletemet félre téve, semmi sem érdekelt. Csak kattogott az agyam. Azt hiszem ennyi idő bőven elég volt számomra. Tudom, hogy mit akarok, és még ma közölnöm kell az illetett féllel. Majd meglátjuk mi lesz belőle.

*Jimin szemszögéből*

Kinyitva szemeimet megpillantottam V-t. Rögtön előjöttek a tegnap esti emlékek. Nem tudtam, hogy alszik-e, így megérintettem meztelen felső testét, és simogatni kezdtem, mire felém fordult, és egy mosollyal ajándékozott meg.

Tombolnak bennem az érzelmek. Boldog vagyok most, de nyomban elillan, ha csak arra gondolok, hogy ez soha nem fog folytatódni. Összeszorul a szívem, és gombóc keletkezik a torkomban.

De addig, míg tart ez az idilli jelenet egy utolsó érintés kell.

Ennek eleget téve, apró puszikkal hintettem ajkait, majd amikor már elakartam válni, közelebb húzott magához, és megcsókolt.

Véglegesen elválva egymástól szóra nyitottam számat.

-T...Tae... -szólítottam meg
-Most inkább azt hiszem hogy....hogy nekem kell magyarázkodnom... -mondta elhaló hangon
-De... -ellenkeztem volna, ha nem vág szavamba
-Nincs de! Jimin! Én...nem tudom mi ütött belém. Fogalmam nincs miért tettem amit tettem. -magyarázkodott, én pedig majdnem elsírtam magamat
-Szóval megbántad... -sütöttem le szemeimet, kezemet pedig szám elé emeltem
-Erről szó sincs...nem mondtam ilyet, mert ez nem igaz. Én csak...csak nem tudom eldönteni... nem tudok mit kezdeni a helyzettel...ezt te is megértheted. -emelte meg hangját a leghaloványabban
-V...nem kell köntörfalazni. Tudom hogy nem akartad, tudom hogy csak megsajnáltál, tudom, hogy megbántad, és hogy szégyenled magadat emiatt. Csak legalább ne hazudj a szemembe, mert ez így még rosszabb.
-De baszd meg Jimin! Nem lehetsz ennyire hülye, hogy nem fogod fel, hogy nem bántam meg. Jólesett, nem toltalak el magamtól, én akartam ezt az egészet. Csak nem kerültem még tizennyolc év alatt egyszer sem ilyen helyzetbe. Furcsa, és ijesztő ez most számomra nagyon. Időre van szükségem...
-Ne beszélj ilyen hangnemben velem, mert rohadtul nem érdemlem meg, ez az egyik. A másik, hogy még mindig aljas módon hazudsz...csak annyit kérek, hogy ne játssz velem! Én nem vártam azt, hogy ezek után egy párt alkossunk, mert tudom, hogy ez lehetetlen de.... -itt megálltam, mert úgy éreztem, megkell jegyeznem valamit, ami zavart...NAGYON - V! legalább nézz a szemembe!...Látod....ebből tudom, hogy hazudsz! Még csak a szemembe sem tudsz nézni. Én szeretlek Téged! De ez soha nem lesz viszonozva....általad biztos nem! -kiabáltam torkom szakadtából, de elcsuklott a hangom, és sírni kezdtem
-Jimin! Fogd fel, hogy én....
-Nem! Kérlek menjél el...-zokogtam tovább
-De kérlek...legalább csak...
-Azt mondtam, hogy menjél el... légyszíves....most!

Utolsó szavaimnál felállt mellőlem, felvette a felsőjét és elment.
Egyedül maradtam...
Bekövetkezett az, amitől féltem...
Nincs mellettem senki, akinek elmondhatnék mindent...és pocsék érzés.
Végül addig sírtam, míg el nem aludtam...ismételten.

"Hevesen csókolt...szinte tépte az ajkaimat, én pedig élveztem, ugyanis éreztem,  hogy van aki törődik velem. Simogatta az oldalamat, körmével többször is végigszántotta a hátamat, én pedig mindezt jóleső sóhajokkal nyugtáztam. Nem tudtam elhinni, hogy az a férfi van mellettem, akire mindig is vágytam. Aki elfogadott olyannak amilyen vagyok....
Nem akart megváltoztatni...
Nem akart magamra hagyni...
Nem hagyott sohasem cserben, ahogyan most sem...
Még mindig szenvedélyesen csókolóztunk, amikor egy gyönyörű, szeretet teljes, aranyos mondatot súgott a fülembe: Bár nehezen indult a kapcsolatunk, a végére minden jó lett!"

Felültem ágyamban, és egy kiáltás szakadt ki torkomból:
-Tae!
Szétnéztem, mikor rájöttem, hogy csak álmodtam. Ez nem volt semmi más, csak egy álom...és az is marad...
A gondolatra újra elkezdett egy gombóc keletkezni a torkomban, de mindent megzavart az ajtó dübögése. Ki lehet az ilyenkor? Már hat is elmúlt...ilyenkor már fürdeni kéne, nem vendégeket fogadni.
Mérgesen trappoltam el az ajtóig, majd nyitottam ki, de rögtön vissza is akartam csukni amikor megláttam a velem szemben álló személyt.
-Jimin! -támasztotta meg a barna bejárati ajtót, mielőtt belépett volna lakásomba
-Menj innen!...kérlek! -sütöttem le tekintetemet
Közelebb lépett hozzám, arcomat két tenyere közé vette, majd mélyen a szemembe nézett.
-Nem bántam meg amit tettem! És ezt sem fogom megbánni amit most mondok! -felhúztam egyik szemöldökömet, mert nem értettem a helyzetet- Szeretlek! -jelentette ki, majd ráhajolt ajkaimra és megcsókolt.