29. fejezet: VÉGE ~ EPILÓGUS

*HARMADIK FÉL SZEMSZÖGE*

Emlékszel még, amikor az öt srác, névszerint NamJoon, Jin, Suga, J-Hope, és a legfiatalabb, V, szenvedve keltek fel melengető, puha ágyukból? Szitkozódtak, morogtak. Utálták, hogy újra kezdődik minden elölről. Tanulhatnak, teperhetnek nyolc és fél hónapon át, a könyvek fölött görnyedve.
Nem akarták, de erről nem dönthettek. Lomhán mentek az iskolájukba első napon. Persze egymásnak örültek, mint mindig, de a tanároknak, a krétapor szagának, és osztálytermek látszatának már kevésbé.
Viszont nem voltak olyanok, akik zavartatták volna magukat, holmi iskolai élet miatt. Ugyanúgy elmentek bulizni, vagy csak iszogattak otthon.
Az iskola második napján is másnapos fejjel néztek a semmibe, mert a sárga földnél is alább itták le magukat. De az emlékeken jókat nevettek, mint például amikor Suga képes volt belegyömöszölni egy üveg alkoholt a hátizsákjába.
Aztán amikor már belemerültek a suliba, az egész mindenséget felforgatta egy Jimin nevű srác, ki a semmiből érkezett. Nem tudták, bemerjék-e fogadni, bemerjenek-e vállalni egy újoncot. De megtették...már ekkor érezték, szükség van Jiminre. 

V életét fenekestül felforgatta, tetőtől talpig. A fiú megbabonázta a társát, levette lábáról, és boldog párkapcsolatba csöppentek egymással.  Bár Tae tartott a furcsa, új életmódtól, tetszett a kis kalandornak a helyzet. Hiszen ő volt a nagy, ismert Kim TaeHyung, aki bátran vette az akadályokat, megmérettetéseket.
Jimin pedig...a visszahúzódó, félénk fiú, párjának hála megmutatta foga fehérjét, kibújt a zárt virágszirmok ölelő karjai közül. Lazább volt, mint egész eddigi életében valaha, könnyebben sikerült bajba keverednie is.
Viszont amikor veszekedtek, mindketten mélyponton álltak. De nem tarthatott sokáig a némaság ugyan, a másik irányába, köszönhetően az együttélésnek, és a végtelen szeretetnek. Néhány órán belül, egymás karjaiban feküdtek, ugyanúgy, mintha mi sem történt volna, de megviselte őket.

De a kalandok zűrös sorozata nem fejeződött be, csupán csak ennyivel. Hiszen ott volt még az, hogy a két fiúnak bekellett vallani érzéseiket a barátaiknak. Vagy amikor Yoongi zsarolta őket, Yoonaval.

Nehéz időkön mentek keresztül, de átvergődték magukat, és a legfontosabb az az, hogy boldogok voltak, és nem állhat az útjukba semmi sem. Mert szerelmesek...

Mikor csendesedtek a dolgok, és Jiminnel, immáron hatan folytatták az iskolát, hirtelen újra felkavarodott minden.

Csatlakozott társaságukhoz Jungkook, akinek a beilleszkedését gátolta az is, hogy az első szöuli napján beleszeretett egy lányba, aki Yoongi húga volt. Junghwa sem ellenezte a kapcsolatot, hamar egymásra találtak a fiatalok, de a szerelem megtört, akárcsak a jég, darabokra hullt, és szakítottak, egy akkor még értelmetlen dolog miatt. Ez a kusza gondolat, már érthető...

Érthető, hogy Suga és Yoona, valamint Jungkook és Junghwa miért is váltak el egymástól. Nem azért, mert nem ápoltak szép kapcsolatot, vagy mert veszekedtek. Nem. Az ok az az volt, hogy a két lány összefogott, és kifigyelték a két jó barátot, akik pár hét alatt összemelegedtek, tudat alatt.

És az este, az az éjszaka, mikor Kook ott aludt a "Min háznál", és elcsattant az a bizonyos csók. Minden onnan kezdődött körülöttük. Bár tartottak a kapcsolattól, végül összehozták. És hogy boldogok voltak-e?

A lehető legjobban.

Szerették egymás társaságát, vicceit, szlengjeit. Bár Jungkook, mondhatni elég sokszor megakarta párját dönteni, nem tette, mert tudta, hogy az idősebb nem áll még rá teljesen készen. Csak türelmesen várta azt a pillanatot, amikor dönt, szerelme.

De még mielőtt ez megtörténhetett volna...!?

A legfeszültebb időszak következett mint az iskolai életben, mint a kapcsolatukban. Kookot, Jimin korrepetálta minden egyes nap, hogy az érettségije sikerülhessen, ám Suga meg volt bizonyosodva a tényről: Jungkook megcsalja őt...talált mást maga mellé.

Elkeseredett, és csúnyán összevesztek párjával, aki szünetet kért.

Csupán néhány nap telt el, de az éveknek tűnt. Elmúlt a ballagás, és már az érettségire készültek, amikor egy nap Kookie kopogtatott Yoongi ajtaján. A nap, amikor kibékültek.

És mikor végeztek kínok között a szóbeli érettségikkel is...egy csodás dolognak számított.

Valamint nem elhanyagolható, hogy Suganál is megtört a jég, és készen állt, a Jungkookkal való együttlétre.

Nyíltan kijelentette a fiatalabbnak: "Akarlak".

A fiú nagyon boldog volt, hogy szerelme mondta ki, ő akarta, így gyönyörű, emlékezetes órákat töltöttek el a szobájukban, mindaddig míg ennek vége nem lett.

Befejezték a kis akciójukat, és épp a konyhában tevékenykedtek, amikor váratlan vendégek érkeztek;     Yoongi szülei.

Egyik felnőtt sem tudott róluk, így mindkettőjüknek újdonságként szolgált a hír, miszerint a fiuk a saját nemébe tartozó emberekhez vonzódik.

Az édesanya nem akart hinni fiának, nem akart beletörődni sem, míg az édesapa bíztatta őket, hogy minél boldogabbak legyenek.

Suga borzasztóan haragudott anyjára, hiszen nem várta ezt tőle. Ismerte milyen, de volt egy hangyányi remény elméjében, mely szertefoszlott azon a délutánon...és hatalmasat kellett csalódnia...

De mint mindenki szíve, a zord szívű anyuka is meglágyult, amint látta mennyire boldog gyermeke. Kénytelen volt elfogadni, hiába őrli magát, azzal csak a saját szívének árt.

És végül mindenki boldog lett, mindenki élete széppé vált.

Yoongi boldog volt Jungkookkal, és fordítva is így volt ez.

V szerette Jimint, és az érzés kölcsönös volt, nem is akármennyire.

NamJoon is meg volt párjával, Boraval.

Jin, aki Suzyból rosszkislányt faragott, megenyhült, és fordult a kocka a helyzetükben.

J-Hope pedig egyedülálló volt, mindaddig, míg Junghwaval nem találtak egy közös pontot...

Bár Suganak eleinte nem tetszett a dolog, beletörődött, azon az alapon, hogy ha ő boldog, a szeretett húga,és egyik legjobb barátja is had legyen az.

Így folyt tehát, egy egész iskolai évük, a Bangtan Boys srácoknak, kiknek meglett a lánybandájuk is, a Bangtan Girls. Sok mindenen átmentek, de együtt a legnagyobb gondokat is legyőzték. Mert összetartottak...anélkül, nem alakulhatott volna ki semmi közöttük.

És bár ezek után máshol folytatják útjukat, külön helyeken, egy családként fogják tartani a kapcsolatot.

Nem dobják el maguktól a szebbnél szebb emlékeket, mert mindezeket kialakították valamik, melyek eldobhatatlanok:
A Változó Lelkek!

_____________________________

Sziasztok! :)

Huhh...hát...mit is mondhatnék.  Véget ért, életem második komolyan vett fanficje.

Hogy mit érzek most?

   Jelenleg fáj, hogy itt bekell, hogy fejeződjön.

Az egyik részem sajnálja, a másik pedig örül neki.

Amikor az utolsó sorokat írtam, és utána formáztam meg, a sírás kerülgetett, de erős maradtam, és nem könnyeztem meg.

Nagyon a szívemhez nőtt ez a kis fanfiction, ami az első nagyon komolyan vett irományom volt.

Ezúttal szeretnék minden egyes olvasómnak ÓRIÁSI KÖSZÖNETET MONDANI!

Köszönöm szépen, hogy velem voltatok, izgulva vártatok valamennyi fejezetet, és bár tudom, nem vagyok olyan jó író, remélem sikerült átadnom a gondolatokat, érzéseket.

Még egyszer nagyon szépen köszönöm, irtózatosan hálás vagyok nektek! <3

Valamint szeretném a kedves olvasóimat megkérni, hogy vagy itt, vagy pedig a Facebook bejegyzésemnél nyílvánítsanak véleményt, mert tényleg nagyon szeretném tudni, kik azok akik végig itt voltak, akik kitartottak. Jöhetnek nyugodtan a hideg-meleg vélemények, az igazat szeretném olvasni! ;)

Hát...azt hiszem én itt be is fejezném. Remélem továbbra is velem lesztek, az újabb fanfictionnél, és az OS-eknél, rövid sztoriknál!

Harmadjára is: Köszönök mindent nektek! :3

Sziasztok! :)

Különkiadás/ + Rész

Sziasztook! Ez egy amolyan "karácsonyi" különkiadásnak indult, de végül csak egy helyzetjelentés lett belőle, amiből megtudhatjátok, ki hogyan is áll párkapcsolatilag.
Remélem tetszeni fog.:)
/Nem befolyásolja a történetet ez a rész./

*Jimin szemszögéből*

Ahogyan a szünet elérkezett, rögtön elkezdtünk készülődni az év egyik legjobb, leghíresebb, legnevessebb ünnepére, a karácsonyra. Én mindemellett Tae születésnapjára is ezerrel készültem, hogy egy oltári bulit csapjak neki...mert ugye...mindent a szerelmemért. Karácsony napján csókkal köszöntöttünk egymást, majd mindenféle rénszarvasos, télapós göncöt magunkra aggatva sütkéreztünk, valamint főztünk...együtt. Nagyon jól éreztem magamat, és azt akartam, hogy soha ne érjen ez véget. De mint mindennek, ennek is vége lett egyszer. Az ünnep második napján, párom szüleihez kellett mennünk vendégségbe. Bár az édesapja még mindig neheztelt rám, és talán még saját fiára is, látszódott a változás, és az, hogy próbál megbarátkozni a gondolattal, hogy a gyermeke egy vele egy neművel létesített párkapcsolatot.

Amikor V-vel felébredtünk a szülinapja reggelén, én csak átkarolva suttogtam neki a kis köszöntésemet, és adtam át neki az ajándékát.
Annyira szerettem őt, hogy szó szerint bármit megtennék érte.

A szünetünk így békességben, és szeretetben telt el.
De az első olyan karácsonyom volt egyben, amikor még csak nem is hallottam a szüleim felől. Rosszul esett, hogy még csak egy SMS-re sem méltattak...de ezek már csak ők lehetnek. A pozitívra kell gondolni, és arra, hogy a világ legjobb embere van mellettem.

*V szemszögéből*

A téli vakáció, mondhatni a legjobb volt egész életemben. Jiminnel tölthettem minden egyes percét, ami boldoggá tett. A szüleim úgy érzem lassan teljesen elfogadtak minket, így nyugodtan közeledhettem a jelenlétükben is társamhoz. A karácsony is boldogan telt, együtt készültünk az ünnepekre.
De talán a születésnapom volt a fénypont. Ahonnan már nincs tovább, mert az a bizonyos, kis képzeletbeli mutató megütötte a maximum szintjét.
A legszebbet nyújtotta nekem, amit csak kaphattam volna...beleértve saját magát is. A legcsodásabb téli ünnepeket adta nekem.

*Suga szemszögéből*

Amióta V-vel kibékültünk, és tisztáztuk a dolgokat minden csak jobb lett. A fiúk is tudnak róluk, és így már ők is úgy viselkedhetnek, ahogyan csak akarnak. Akkor smárolnak mikor kedvük tartja, akkor ölelgetik egymást, mikor jól esik nekik. De azért jó érzés, hogy nem neheztelnek rám ezek a bolondok.

Yoonaval is minden jól alakul. Azóta már meg volt az első csók is, és bár meglepő, a hozzám méltó, és szokott módon nem vittem ágyba a második éjszakán. Különlegesnek számít, és azt érzem, hogy soha nem szabad elengednem. Nem történhet meg. Ha ez bekövetkezik, akkor én nem leszek többé. Nem fogom feldolgozni, talán soha. De mivel ennek nem áll fent veszélye, nem is szabad belegondolni...csak éljük boldogan a fiatalok életét, és ne gondoljunk a rosszra.

A karácsonyt is együtt töltöttük. Elvittem a családomhoz, és bemutattam, majd ő is megtette ezt a lépést.
Vettünk egyenruhákat, csináltunk együtt süteményeket. Csodás volt minden pillanat mellette.

*J-Hope szemszögéből*

A lehető legjobb döntés az életemben az volt talán, hogy már az első adott napomon "lecsaptam" Hani-ra. Teljes szívemből szeretem, és remélem soha nem kell elengednem őt, semmilyen okból kifolyólag.

A suli szünete egy nagyon jó időszak mindig, minden diák életében. Úgy terveztem, hogy egy meghitt, gyertyafényes vacsora után fog megtörténni az, ami általában egy randi után gyakran bekövetkezik. Ez így is történt...

Az újévet is kicsattanó jókedvvel kezdtük. Mellette nem lehet egy szomorú pillanatom sem.

*Nam szemszögéből*

Bora az a személy az életben, aki ráébreszrett sok dologra. Elvette a nagyképűségemet, azt, hogy sokszor gondoltam úgy, hogy én vagyok a legrosszabb és legvadabb. Igazi jó fiúvá tett, amit nem bánok. Kinézetileg senki nem következtetné le róla, de ha megismeri valaki, rájön ki is ő valójában.

Az ünnepeket is együtt töltöttük. Szüleinknek csak skypeon keresztül tudtuk bemutatni a másikat, mivel egyikőnk családja sem lakik a városban; de ami azt illeti, még csak nem is a közelben.
De így is boldogok voltunk...együtt...kettesben.

*Jin szemszögéből*

A barátnőm, Suzy, igazi jó kislány... De én megfogadtam hogy tenni fogok ez ellen...ami kisebb-nagyobb sikerrel sikerült.
Mára már ugyan olyan rossz lett, mint én.

Az ünnepeink sem teltek máshogy, csak csupa rosszasággal.
Na jó, nem.
Csináltunk közös programokat, valamint még jobban megismerkedtünk.
Én nem nagyon akartam megváltoztatni semmiben, kivéve a modorában...ami pipálva van.
Az öltözködése is maga a kész csoda, magáról a nőről pedig nem is beszélve.
A karácsony szép volt, jó volt, de gyorsan eltelt. De hogyan máshogy történhetett volna...
Mondjuk...Suzy mellett minden pozitív.

5. fejezet: "A beavatási szertartás"

Sziasztook!

Tudom nagyon sok késéssel hoztam most az új részt!

Nagyon sajnálom, de a suli minden időmet lefoglalta és nem is volt kedvem írni.

Na, de!

Ne utáljatok nagyon!

Itt is van az újabb fejezet remélem tetszeni fog nektek!

Olvassátok!

*Jimin szemszögéből*

A testem épp hogy csak megérintette a fehér lepedő bársonyos tapintását, ajtókopogást hallottam...

Nagy morgások közepette vergődtem ki a puha alkalmatosságról, majd néhány szitok szót hallatva, a papucsomat lábaimra öltve indultam meg a "zajos" tárgy felé. Odaérve ráfogtam a kilincsre és lefelé mozdítottam meg. Magam felé húztam és egy fiatal, korombéli srác állt előttem, aki a cipőjét vizslatta. Pár másodperc után rám emelte sötét barna szemeit, így felvettük a szemkontaktust. Ahogy méregettem, rájöttem hogy láttuk már egymást valahol.

De hol?

Amint megszólalt rájöttem. Bevillant a "boltos jelenet". Megremegtem, majd köszöntött:

-Sz..szia! -üdvözölt, majd egy pillanatra a földre szegezte tekintetét...vagyis inkább újra
-He...he...heló!? -kérdőn néztem rá, és ismét szaggatott szavakat hallattan, csakúgy mint az üzletben
-Ömm...nos...igen...szóval... -bagadozott, így eléggé kínos volt a szituáció
-Sz...szeretnél bejönni? -kérdeztem meg, egy halovány mosoly kíséretében
Csak egy aprót bólintott, majd odébb álltam, és belépett birodalmamba.
-Jaj, még be sem mutatkoztam! Kim Tae Hyung a nevem, és néhány házzal lakok csak távolabb! -mosolyodott el
-Örülök a találkozásnak! -mosolyogtam én is rá - Park Ji Min a nevem! De szólíts csak Jiminnek!
-Oké! Engem pedig nyugodtan hívhatsz V-nek vagy Tae-nek. Amelyik szimpatikusabb! -vigyorgott mint a tejbetök
-Rendben! Majd váltogatom! -kuncogtam, majd ő is így tett
-Mióta laksz itt? - tette fel nekem kérdését
-Ma költöztem ide! -mondtam, majd beinvitáltam a nappaliba
-Értem...és mi szél hozott? Ha szabad megkérdezni!? -érdeklődött, miközben leültünk a fekete bőr ülőgarnitúrámra
-Háát...bonyolult. De ha nem sietsz mesélhetek. Persze csak ha Te is mesélsz magadról! -vigyorogtam még mindig
-Időm, mint a tenger! -nevettünk fel
-Nos..akkor.. Hát...igazából... -én is bagadoztam, de könnyített rajtam

-Várj! Kezdem én! Ugye a nevemet már tudod. 18 éves vagyok, és a 'Seoul Middle School'-ba járok iskolába, végzősként. Egyedül élek, mert itt ez a szokás, úgymond. Szeretek barátkozni, amit nem mondanának meg rólam túl sokan, ugyanis a suliban én és 4 legjobb barátom vagyunk a nagy "bajkeverők". De nyugi! Nem törünk, zúzunk, meg nem vagyunk mi olyan rosszak, csak ha már valaki sokszor jár buliba, meg sokszor rúg be, akkor azt már el kell ítélni. Ez a kis történetem.
És ha esetleg a családomról szeretnél még valamit megtudni, akkor van egy húgom és egy öcsém, akit két szerető szülő nevel. -a kis "mese" végén vigyor húzódott ajkai sarkába

-Szép életed lehet! -lesütöttem fejemet és nagy levegőt vettem - Sajnos én ezt nem mondhatom el az enyémről. Igazából mindaddig jó volt... igazából mostanáig. A nevemet már te is tudod, és szintén 18 vagyok. Valószínű osztálytársak is leszünk, mert ugyanazt a sulit választottam, amit te még anno. De nem is ez a fontos. Nos...a család...Busan-ból érkeztem, és a szüleim 'fontos' emberek ott, ezért elvárták, hogy kiváló legyen a tanulmányom, meg ilyenek. Ezt már alapból nem tudtam biztosítani, vagy egyáltalán megvalósítani, ezért ez úgymond egy rosszpont volt anyunál, és apunál. Aztán...volt egy dolog...amit őszintén elmondtam nekik...amiről csak ők tudhattak, mert csak bennük bíztam. Elárultam nekik a titkomat, és ők nagyon csúnyán elárultak; hátba szúrtak. Kitagadtak otthonról. Amint csak tudtam jöttem is el a szülővárosomból, és itt találtam otthonra.
Röviden ez az én kis siralmas, szánalmas életem.

-Ne mondj ilyet! Tény, hogy nem csodálatos, de nem siralmas, és szánalmas! Majd itt jobb lesz! És...úgy gondolom szereztél egy barátot! -villantott egy ezer wattos mosolyt
Felkaptam a fejemet, és szemeibe néztem. Helyeslően bólogatott, hogy bizony jól hallottam, majd megveregette a vállamat.
-Ha gondolod, holnap mehetnénk együtt suliba. Körbe vezetlek, segítek elintézni mindent....Mit szólsz hozzá? -vigyorgott
-Jól hangzik! -kuncogtam
-Viszont nekem most mennem kell! Akkor reggel jó ha fél nyolcra ide jövök? -fordult felém
-Persze! -bólintottam, majd ő is
Zsebéhez nyúlt, és felém fordult. Elővett valamit a kis rekeszből, és a kezét kinyújtva, kezében egy lila csomagolás kis tábla ékeskedett.

-Ez itt a tiéd! -nézett szemeibe
-Oh, ez kedves! Köszönöm, de nem kellett volna! -mosolyodtam el

Amint kivettem a kezek közül a csokit, leengedte azokat, majd egy apró legyintést alkalmazott.

-Akkor jó éjszakát Jimin!
-Neked is V! - mosolyogtam kedvesen - Ja és...bocsi hogy neked mentem a boltban! Csak nem figyeltem oda és...
-Ne sajnáld! Véletlen volt. Mindenkivel megesik! - kacsintott, majd újra legyintett és haza indult

Becsuktam az ajtót, és megfordultam.

Miért kell pont egy kurva helyes srácnak meglátogatnia már az első napomon?

Miért nem hagy egy kis nyugtot nekem az élet.

Miért teszi ezt velem?

Fejemhez kaptam, és újra a háló felé vettem az irányt. A telefonomat levettem az éjjeliszekrényről, és nyomban elkezdtem megkeresni V-t, Line-on. Remélem megtalálom.

Keresgéltem de nem találtam. Már tényleg mindenhogy beírtam a nevét, de semmi. Nem találom. Feladom.

Éppen csak hogy raktam volna le kezeim közül a szürke készüléket, elkezdett pityegni. Annyira megijedtem, hogy majd elhajítottam.

Amikor már kellően lenyugodtam, újra feloldottam a kijelzőt, és egy "Taehyungie" nevű személy üzenetét szúrták ki íriszeim.

-Mi a szar!? Ez lenne Ő?

Répöccintettem a képernyőre, és az adatlapját adta be...

Bizony, bizony ő volt az. De hogy is nem jutott eszembe ez a becenév!?

Hiszen engem is szoktak "Jiminnie"-nek hívni.

Ah. Mindegy.

Visszaírtam neki egy "Szia"-t, de válasz már nem érkezett. Gondolom elaludt. Vagy tudom is én.

Amiben biztos vagyok, az az, hogy én nem bírom tovább, muszáj pihennem. Telefonomat véglegesen a kis polcra helyeztem, kezemet fejem fölé tettem, és a hátamon fekve aludtam el.

***

~Telefon csörgés~

-Mi a...mi ez a zúgás? -morogtam, miközben a mobilt leemeltem a mellettem álló kis bútorról.

Kinyomtam az ébresztőmet, és még két perc fekvés után, úgy döntöttem ideje lesz nem elkésni, és készülődni.

Leraktam egyesével lábaimat, majd álló pozícióba tettem magamat. Elindultam a fürdőbe, ahol először a WC volt az első célpont. Ott végezve kezet mostam, majd hideg vízzel felfrissítettem arcomat, azon is a bőrömet, hogy felébredjek. Összerezzentem, és kirázott a hideg, ugyanis egy tréningalsót és egy fehér trikót választottam pizsamaként erre a hétre és nem volt annyira jó idő.

A barna törölközővel megtörölgettem a fejemet, majd a kék fogkefémért nyúltam. Kevéske kis fogkrémet nyomva rá, a csap alá dugtam, hogy csöpögjön rá néhány csepp kis víz, majd ezek után bevettem a számba, és fáradt, lomha mozdulatokkal síkáltam fehérre a fogaimat.

Néhányszor kiöblítettem, majd megtörölgettem finoman az érzékszervemet.

Rozsdavörös hajamat megfésültem, majd beletúrtam. Nem tudom miért, de mindig így csináltam.

Gondoltam, ha már első nap, akkor nem teszek rossz benyomást, már csak a külsőmmel sem, ezért egy fekete szemceruzát véve ujjaim közzé, óvatos, mégis gyors mozdulatokkal húztam meg a vonalat.

Szerencsémre elsőre sikerült, és nem is kentem szét, ezért újra bementem a hálóba, valami ruhát keresni.

Kiválasztottam egy fekete farmert, és egy fekete pólót.

Nem tehetek róla, oda vagyok a fekete cuccokért. Nem vagyok egy EMO boy, de ehhez minden megy. Imádom...

Lekaptam magamról a pizsamát, és utcai gönceimet aggattam magamra. Az egyik polcról levettem egy szürke napszemüveget, majd egy szintén szürke cipőt választottam az öltözékhez. Lábaimra húztam, és egy kis pénzt tettem el a zsebeimbe, hogy a büféből majd vegyek valamit... ha egyáltalán van büfé.

Megkerestem gyorsan sötétkék iskolatáskámat, és gyorsan lekaptam a dzsekimet a fogasról, mire eszembe jutott, hogy a telefonom a szobámban maradt. Visszaszaladtam érte, majd ahogyan kinyitottam az ajtót, Tae már ott volt, és ahogy elnéztem éppen kopogni akart.

-Megelőztelek! -mosolyogtam rá

-Haha...meg ám. Jó reggelt Jimim! -üdvözölt

-Neked is! Na akkor indulunk?

-Aham! -bólintott, majd bezártam az ajtót, és sétálni kezdtünk

Feltűnés nélkül végig mértem, és nagyon jól nézett ki.

Teljesen feketébe volt. A nadrágja a térdén szaggatott volt, a pulcsiján egy "DONALD" felirat díszelgett, fején pedig egy szürkés beütésű baseball sapka. Lábán egy fekete utcai lábbelit hordott.

Emellett a táskája piszkosfehér volt, szóval suliban biztos könnyű lesz kiszúrni.

Lehet csak azért tetszett, mert mindene fekete volt, de akkor is káprázatosan mutatott. Imádtam.

De nem tetszhetett meg, hiszen még alig egy napja ismerem.

Jimin! Gondolkodj!

-Amúgy! Tetszik a stílusod! Látom te is a fekete híve vagy! -vigyorgott

-Hmm...!? Jah....igen...szeretem, de azért a színes sincs ellenemre.

-Nekem sem. De ezzel minden jól néz ki. -mutatott rám, majd magára

-Én is így vagyok ezzel. -kuncogtam

Végül egy barna kerítéses hatalmas épületnél álltunk meg.

-Nos...ez lenne a nekünk "pokolnak" nevezett iskola. Utálok ide járni. Csak a haverok miatt a jó. - felhúzta vállait, mély levegőt vett és beinvitált

Az udvaron láttam, hogy sokan megbámulnak, majd V egy hatalmasat kiáltott.

-Srácok!!!! Ah..csak remélni tudtam hogy már itt vagytok! -szusszantott

-Tae! Haver! Örülök, hogy látlak! -ölelte meg, egy szőkés, rózsaszínes hajú fiú

Jesszus. Itt mindenki ilyen extrém?

Bár én sem panaszkodhatok vörös tincseimmel.

-Jaj fiúk! El is felejtettem! Ő itt Jimin! Az utcába költözött tegnap, és mi már összeismerkedtünk, szóval rajtatok a sor. -mosolyodott el rám nézve

-Öhm.. Szia! Min Yoon Gi a nevem, de szólíts csak Sugának, vagy Yoonginak! -nyújtott kezet

-Szia! Park Ji Min, de csak simán Jiminnek szoktak szólítani!

-Hali! Kim Seok Jin a nevem, de nyugodtan mondd hogy Jin!

-Szia! Jimin! -bólintottam

-Heló újonc! Kim Nam Joon vagyok, de itt mindenki RapMonsternek, RapMon-nak, vagy Nam-nak szólít. Szóval kedvedre válogathatsz közülük. -kacsintott

-Szia! Jimin vagyok!

-Csőő! Jung Ho Seok a nevem, de csak J-Hope vagy Hoseok! Tudod...mint Remény. -vigyorgott szélesen

-Szia! Jimin a nevem! Tudom...bár az angol tudásom nincs a toppon.

Erre felnevettek, mire kérdőn néztem, de ekkor Hoseok megszólalt.

-Ja, bocsi. Csak azon nevettünk, hogy itt igazából mindenki szar angolból. RapMon keni vágja, de rajta kívül nem igazán tudja senki. -magyarázott

-Értem! -kuncogtam

-Srácok! Menjünk órára! -legyintett V

Elindultunk de kicsit félénken megszólaltam.

-Amúgy bocsi, de a nevekkel bajban leszek egyelőre.

-Semmi vész! Majd megszokod! -veregette meg vállamat egy mentás hajú fiú....azt hiszem Jin a neve...vagy ő lett volna Yoongi? Vagy Suga? Vagy Yoongi és Suga ugyanaz a személy? Áhh...mindegy majd megjegyzem valahogy....remélem.

A terembe beérve leültünk. Én hátul foglaltam helyet. Öt perc múlva a tanár is körünkbe lépett és rám nézett.

-Oh. Megérkezett az új diák! Örömmel látom! Kérlek fáradj ki ide a tábla elé, és mutatkozz be! -mosolygott rám kedvesen, és a kijelölt helyre mutatott
Én csak félénken bólintottam, és felálltam. Míg kiértem, a srácok összesúgtak, amire Tae fura fejet vágott. Nem nagyon foglalkoztam vele, mivel már kint voltam a tanár előtt, így elkezdtem a kis bemutatkozásomat.
-Sziasztok! Park Ji Min a nevem, 18 éves vagyok, és Busanból érkeztem. Nem vagyok stréber, nem is igazán tanulok sokat, de azért nem állok bukás szélén sem. Remél.... -megszakították a kis monológomat, amitől féltem is
Pont amire számítottam. Egy szerintem, nem koreai származású fiú próbált nekem beszólni:
-Buzi vagy, hogy vörös a hajad? -mondta kissé emelkedett hangnemben
Próbáltam figyelmen kívül hagyni, és mondai tovább a kis bemutatkozásomat, de újra közbeszólt.
-Süket vagy hogy nem hallod!? -nevetett
Úgy gondoltam, ezt nem hagyhatom annyiban, és leendő barátaim előtt sem éghetek már be az első napon, így a legelső "oltás" ami eszembe jutott, el is hagyta számat.
-Tudod...nem tudom minek nézel...de nem vagyok kertész, hogy gyökerekkel foglalkozzak! -egy aprócska vigyor húzódott ajkaim sarkába, majd rákacsintottam
Az osztály hatalmas röhögésbe fulladt, én pedig elégedetten álltam kint mindenki előtt.
A nagyon kedves fiú pedig a lehető legjobban kushadt le a pad alá.
-Mindenki hallgasson el! Nos, Park úr! Szeretne még valamit hozzátenni? -kérdezte az osztályfőnök
-Nem! Azt hiszem ennyi volt! -bólintottam és a helyemre mentem

Az óra nagyon unalmasan telt. Amikor pedig végre kicsengettek V és a kis csapata vett a "keze alá".
Sokat beszélgettünk, és sok mindent megtudtam róluk. A nevek is nagyjából kezdtek a helyére állni, aminek örültem.

***

Hála az égnek, végre vége van a napnak. Kimerítő volt az új suli. Kemény, és tanulós. De már csak néhány hónap van. Aztán érettségi és kész. Valahogy csak meglesz.

Elmélkedésemből újonnan szerzett barátaim zökkentettek ki, amint beavattak, hogy délután mikor és hol fogunk találkozni. Először elkezdtem gondolkodni, hogy de akkor mi lesz a tanulással!?

Aztán rájöttem, hogy nincsenek itt a szüleim, akik elvárták tőlem a jó jegyeket, és mindig üvöltöztek ha kicsit "csavargok", szóval boldogan bólintottam rá az ajánlatra.

***

Tae-val megbeszéltük hazafele úton, hogy együtt kajálunk, szóval ő amint hazaérek, összeszedem a ruháimat, amiket majd viszek hozzá, és együtt elkészülünk.

Megadta a házszámot és amikor már otthonomból jöttem ki a pakkokkal, elindultam. Nem telt bele három percbe, már oda is értem.

Mivel azt mondta, hogy csak menjek be, ne is kopogjak, ezért így is tettem. Benyitottam, majd köszöntem.

-V! Megjöttem!

-Oké! Máris megyek! -szólt az egyik helyiségből

Amikor beljebb mentem, a nappaliban találtam magamat. A fal barna volt, az ülőgarnitúra pedig piszkosfehér. Nagyon jól passzolt minden.

Leültem a kényelmetességre, majd egy fehér ajtó nyílt ki, ami a fürdő lehetett.

Hogy miből gondolom!?

Akkora volt a gőz, hogy szinte vágni lehetett, és Tae egy törölközővel a derekán flangált ki onnan.

-Ha gondolod megfürödhetsz! -mosolyogott

-O..oké! -bólintottam, majd elindultam a helyiség felé a táskámmal

Mikor beértem levetkőztem, letusoltam gyorsan, utána pedig magamra kapkodtam minden textilt, és kiléptem. Ő is fel volt már öltözve, ahogyan én.

-Gyere együnk! -legyintett, és a konyhába mentünk be

-Wow...ez gyönyörű... -csodálkoztam

-Igen...hát...volt benne munkám, de legalább meg lett az eredménye- kuncogott - És köszönöm!

Megmelegítette a kajáinkat, majd leültünk a hatalmas barna asztalhoz. Jó étvágyat kívántunk, és elkezdtük elfogyasztani az ételt., de váratlan kérdést tett fel:

-Amúgy...nem tudom szabad-e, de mi volt az a dolog, amiért elküldtek téged otthonról?

Hatalmas gombóc lett a torkomban, és nem akartam elmondani, így inkább megmondom neki az őszintét, hogy mit is gondolok jelenleg.

-Hát...igazából...ezt nem szeretném elmondani. Nehogy azt hidd, hogy nem bízok benned, csak nem szeretném még ezt elmondani. Remélem nem haragszol.

-Ja nem semmi baj. Ha kényes téma, majd elmondod. -mosolygott bíztatóan

-Köszönöm! -motyogtam, de szerintem meg sem hallotta

Ebéd után elmosogatott, majd még az utolsó simításokat is elvégeztük magunkon, amikor bejelentette, hogy induljunk mert elfogunk késni.

Én csak helyeseltem, majd el is indultunk.

Negyed óra alatt odaértünk egy kis parkba, ahol már mindenki ott volt.

-Végre ideértetek! Gyerünk! Gyertek! -mondta RapMon...vagyis azt hiszem ő volt az

Én csak követtem őket, ugyanis mindenki tudta, hogy hova megyünk csak én nem, mindaddig míg egy bárnál meg nem álltunk.

-Na kis barátunk! Az van, hogy nekünk nagyon megtetszettél! És most ne érts félre, nem úgy! - röhögött Jin, és én is elkuncogtam magamat, hogy nehogy feltűnő legyek - Hanem! Mi szeretnénk, úgymond befogadni téged a kis baráti körünkbe, és arra jutottunk, hogy hát miért is ne vegyél részt egy amolyan beavatási szertartáson!?

Kérdőn néztem rájuk, majd Hoseok röviden, tömören kifejezte Jin szavait:

-Befogunk baszni!

Erre mindenki elröhögte magát, ahogy én is. Nagyon bírom őket, és én sem akarok egy félénk kis köcsög lenni, így minden gondolkodás nélkül egyeztem bele a bulizásba.

Amint beléptünk a szórakozóhelyre, csak úgy áradt a pia szag. De nem bántam. Rögtön egy pultos lány elé vetettük magunkat, és ivott mindenki egy felest. De ez természetesen nem volt elég, így az egy feles egy kicsit megsokszorozódott.

Már annyira jó volt a hangulat, hogy teljesen elveszítettem az eszemet. Vadul táncoltam, fiúkkal lányokkal egyaránt, és nem bírtam betelni az alkohollal.

Néha elhomályosodott előttem a kép, de aztán valahogy mindig ki is tisztult. Egy ilyen esetnél megpillantottam V-t magányosan a pultnál. Odasiettem, és önfeledten kezdtem bele mindenféle hülyeségbe. Annyit beszéltem, hogy szerintem egy összefüggő mondatom nem volt, amin ő jót mosolygott.

-TaeTae! Mit szólnál hozzá ha buzi lennék?

Szemei kitágultak és csak nézett rám, én pedig közeledni kezdtem felé. De nem megcsókolni akartam, hanem csak szimplán túl sokat ittam. Talán túl sokat és már az ájulás szintjén voltam, ezért kezdtem el közeledni. Láttam az ijedtséget a szemében, de amikor már oldalra dőltem kifelé utánam kapott, és megtartott. Felvett a karjába, hogy kitudjon vinni a friss levegőre, én pedig már valamennyire megtudtam állni a lábaimon. A nyakába rakta a karomat, és úgy bicegtünk hazáig. De nem az én otthonomba mentünk.

Ismerős illat csapta meg az orromat, és ismerős képek villantak be.

Ez a nappali, ez az illat...

EZ TAE HÁZA....

Miért kellett ide hoznia?

Nem értem. Mindegy. Fáradt vagyok és csak aludni akarok.

Benyitott egy ismeretlen szobába, és oda vitt be. Egy nagy franciaágy ékeskedett bent, amire készséggel ledobtam magamat, majd nem telt bele öt percbe, aludtam is.

Nagyon kiütöttem magamat.

*V szemszögéből*

Amikor Jimintől hazamentem már nem akartam filmezni. Átöltöztem, és lefeküdtem. Line-on megtaláltam az új barátomat és rá is írtam, de nem válaszolt. Mivel fáradtság telepedett rám így el is aludtam.

Reggel gyorsan felkeltem, megmostam az arcomat, valamint fogaimat is leápoltam, amit a ruha választás követett. Egy 'DONALD' feliratú fekete pulcsi mellett, egy fekete szaggatott farmer, és sötét szürke baseball sapka mellett döntöttem. Tökéletes.

Reggelizni nem volt időm, így raktam egy kis összegnyi pénzt a zsebembe mobilom mellé, majd cipőt húzva lábaimra, elindultam Jiminhez.

Az ajtónál már épp kopogtam volna, de kinyitotta előttem.

-Megelőztelek! -vigyorogtt

-De meg ám! -kacsintottam
-Indulhatunk? -kérdezte

-Persze. - válaszoltam, majd bezárta az ajtót és elkezdtünk sétálni a sulihoz

Beszélgettünk egy keveset útközben, majd amikor a barna kerítéshez értünk, bementünk a kapun és a srácok felé vettem az irányt, azaz a híres "Bangtan" felé.

A fiúk bemutatkoztak Jiminnek, és Jimin is nekik. Szerintem jól kifognak jönni.

Beszélgettek, de ezt a csengő zavarta meg. Úgy döntöttem ideje lesz indulni órára, így szóltam nekik és elindultunk.

Első órán Nam, Jin, Hoseok, Suga és Én összesúgtunk egy kicsit. Ők nem tartják túl tökösnek Jimint a Bangtan-hez, amit egy grimasszal véleményeztem.

Viszont ez a gondolatuk hamar el is szállt, amikor a suli Amerikai csere diákját, Troy-t beégette az egész osztály előtt. Fulladoztunk a nevetéstől, és eldöntöttük, hogy Jimin egy kis beavatási szertartáson fog részt venni az este folyamán, a kedvenc szórakozó helyünkön.

Ez így is lett...amint lementek az órák hazafelé vettük az irányt. Kis csapatunk leendő tagjával megbeszéltem, hogy szedje össze cuccát, és jöjjön át hozzám, majd ott elkészülünk. Helyeselte, így én amint otthonomba léptem, elmentem tusolni.

Jimin eközben érkezett meg, így látott engem csupasz felső testtel de ez nem zavart. Őt viszont látszólag igen, ezért el is tűntem szeme elől.

Mire én kész lettem, ő is megfürdött és elkészült.

Elmentünk ebédelni a konyhámba, és feltettem neki egy kérdést, ami már nagyon érdekelt:

-Jimin! Nem tudom szabad-e, de amúgy miért "raktak" ki otthonról?

-Azt...nem igazán szeretném még elmondani. Nem azért mert nem bízok benned, csak nem szeretném még kiadni ezt az infót. -magyarázta

-Okés! Megértem...főleg ha kényes témáról van szó! -mosolyogtam rá

Motyogott valamit még, de nem fordítottam rá nagy figyelmet, inkább arra, hogy elmosogassak mindent, aztán indulhassunk, ami így is lett.

Mindent leellenőriztünk még magunkon, végül pedig elindultunk.

Negyed óra alatt ott voltunk a parkban, és a srácokhoz siettünk. Kisebb dorgálást kaptunk, hogy miért jöttünk ilyen későn, és hogy végre ideértünk, majd mentünk a szeretett helyre.

Bejárata előtt, Jin kezdte magyarázni Jiminnek, hogy mi is lesz ma este, aki készségesen belement. Megkönnyebbültem egy kicsit, hogy az igazat megvalljam. Így legalább látják, hogy nem egy kis puhány fiúcskáról van szó.

***

Már javában tartott a buli. Jimin leitta magát a sárga földig, talán még azon is túl. Úgy döntötte magába az alkoholt, mintha kötelező lett volna. Egy kicsit már féltettem is, nehogy baja essen.

Én csak békésen ültem az egyik bár széken, mikor odajött hozzám. Annyi baromságot összehordott, hogy az csak na.

De mind közt volt egy, amire nem tudtam reagálni. Kisebb sokkot kaptam.

Mi az, hogy "mit reagálnék, ha meleg lenne"!? Ez egy rossz vicc, vagy tényleg igaz? Vagy csak az alkohol beszél belőle? Erre még visszatérünk Park Ji Min!

Elkezdett dülöngélni, ezért inkább megtartottam, mielőtt orra esne, és összetörné a pofáját. Tudom ez nem volt szép, de én sem vagyok józan és ilyenkor nem megy a szép beszéd.

Jimin lábai alá nyúltam, majd a karomba vittem ki a friss levegőre, ahol már megtudott állni, így hazabicegtünk az én otthonomba. Nem hagyhatom egyedül éjszakára, annyira részeg.

Otthon a hálószobámba vezettem, és belefektettem az ágyamba.

Ha összehányja, mérges leszek rá!

Na jó azért mégsem.

De egy kicsit...talán.

Mindegy....

Még néztem pár percig ahogy elalszik, majd elmentem megágyazni magamnak a kanapén.
Végül is... valamikor azt is ki kell próbálni!

Szereplők

Sziasztook!
Új ficimet szeretném a szereposztással kezdeni, ami pontosan így nézne ki:
- Csakis valós szereplők!

A fiúk csapata:

Név: Kim Seok Jin

Életkor: 20 év (2-szer bukott gimiben)

Becenevek: Jin, Jinnie, Princess

(Ő az, akinek bármit ellehet mondani, nem adja tovább. Mindenki megbízhat benne.)

(Suzy párja)

Név: Kim Nam Joon

Életkor: 18 év

Becenevek: Nam, RapMon, RapMonster 

(A Bangtan-ben ő a legcsajozósabb, és legbefolyásolhatóbb.)

(Bora párja)

Név: Jung Ho Seok

Életkor: 18 év

Becenevek: Hoseok, J-Hope, Hopie

(Az egész kis csapat legérettebb, legtöbb eszűbb tagja.)
(Hani /volt/ párja.)

Név: Kim Tae Hyung

Életkor: 18 év

Becenevek: V, TaeTae, Taehyung

(Dilis, hülye fiú, akinek elcsavarják a fejét könnyedén.)
(Jimin párja)

Név: Min Yoon Gi

Életkor: 18 év

Becenevek: Suga, Yoongi

(Az egyik legrosszabb fiú az egész Bangtan-ben, aki a történet alatt meglágyul.)
(Először Yoona, majd Jungkook párja)

Név: Park Ji Min

Életkor: 19 év

Becenevek: Jimin, Jiminnie, ChimChim 

(Egy kissé visszahúzódó srác, aki nem szereti a bajt, és konfliktust. Szülei kitagadták otthonról.)
(Taehyung párja)

Név: Jeon Jeong Guk

Életkor: 18 év

Becenevek: Jungkook, Kook, Kookie

(Egy szerény fiú, aki az iskola idő közepében csöppen bele egy új környezetbe.)
(Először Junghwa, majd Suga párja)

A lányok csapata:

Név: Yoo Bo Ra

Életkor: 18 év

Becenevek: Bora

(Egy igazi tizennyolc éves, felnőttes, bulizós lány.)
(Nam párja)

 Név: Ahn Hee Yeon

Életkor: 18 év

Becenevek: Hani 

(Egy olyan lány, aki mindig csak szédíti a fiúkat, majd amikor már elcsavarja a fejüket, ott hagy mindenkit)

(J-Hope párja)

Név: Im Yoon Ah

Életkor: 18 év

Becenevek: Yoona

(Egy visszahúzódó, szerény "kislány", aki már az első napon beleszeret a Bangtan egyik tagjába)
(Suga párja)

Név: Bae Soo Ji

Életkor: 18 év

Becenevek: Suzy

(Egy csendes, mégis vad lány. A párjainak a szívét megtudja lágyítani, akármennyire is rosszfiúnak mutatja magát.)
(Jin párja)

Név: Park Jung Hwa

Életkor: 16 év

Becenevek: Junghwa, Hugi

(Suga húga, aki Amerikában modellkedett két évig. Hazakellett jönnie, és Szöulban folytatja a gimnáziumot.)

(Jungkook párja)