*V szemszögéből*
Lassan nyitottuk ki a szemünket Jiminnel. Az apró kis fény hatására hunyorogtunk, majd úgy próbáltuk szokni a kellemetlen hatást. A takarót levettem meztelen testemről, és úgy kerestem meg a szoba sötét szegleteiben keresgélni saját ruháimat. Mikor sikerrel jártam magamra húztam a boxeremet, és páromét is előkerestem. Odanyújtottam neki, de nem vette el tőlem.
-Add rám. -vigyorgott álmos fejjel
-Huncutkodsz már korán reggel? -nevettem
Csak még nagyobbra húzódott az a pimasz mosoly gyönyörű arcán. Nem bírtam ellenállni neki, ezért a lábát megemelve húztam rá az vékony, fekete textilt, ami kiemelte az alakját. Rajtam egy pontosan ugyanilyen darab foglalt helyet.
Gyorsan mellé feküdtem az ágyba, és az oldalamra feküdtem. Ő is így tett, de felszisszent egy kicsit.
-Mi a baj? -ijedtem meg
-Semmi...csak...-harapta be alsó ajkát
-Csak?
-Csak fáj a fenekem. -vetett egy zavart pillantást
-Áhh...szóval jó munkát végeztem. Nem hittél nekem! -kacsintottam rá
-Szeretlek! -ölelt meg
-Én is téged! Mindennél jobban! -tettem a homlokomat az övéhez
Orraink is érintkeztek, amiket összedörzsöltünk, és úgy érzékelhettük egymás pihegését. Az ajkaimmal is közelítettem a dús párnái felé, majd gyengéden rátapadtam azokra. Először csak finoman ízlelgettem őket, enyéimmel lassan mozogtam rajta. Feljebb lépve egy fokozatot kértem engedélyt a csókunk elmélyítésére, amivel sikert is arattam. A nyelveink érzéki táncot jártak. Azt akartam, hogy soha ne legyen vége ennek az idilli pillanatsorozatnak.
Alig néhány másodpercre váltunk el egymástól, máris megismételtük tettünket. Azt hiszem mi elválaszthatatlanok vagyunk...és ezen semmi sem változtathat.
-Hahh...Édesem... -sóhajtottam ajkaira
-Hmm...? -nyalta meg párnáimat
-Azt hiszem felkellene kelni, nem gondolod? -mosolyogtam
-Ha ezt szeretnéd! -simította meg az arcomat
Bólintottam, és már el is szakadtunk a másiktól. Felkeltünk az ágyból, és a szekrényéből választottunk neki is és magamnak is egy-egy napi öltözéket. Komolyan, mi már egymás szekrényéből öltözködünk. Egy méret, egy ízlés.
Én egy szürke pulcsit, és egy fekete nadrágot találtam magamnak, amiket gyorsan magamra is kapkodtam. Siettem a fürdőbe, hogy elvégezhessem reggeli teendőimet, majd átadhassam a terepet Jiminnek. A tükörbe nézve megigazgattam a hajamat, majd fogat mostam az itt hagyott fogkefémmel. Kimentem a helyiségből, és párom jött velem szembe, aki egy fehér pólót, piros-fekete kockás inget viselt, valamint fekete szűkszárú nadrágot. Dögös...
-Csináljak valami reggelit? -érdeklődtem
-Csinálhatsz! -karolt a nyakamba, és húzott egy magához egy puszira
Amint elment mellettem, én is siettem a konyhába. Összedobtam valami ehetőt, ami egy omlett volt, és megterítettem két fő számára az asztalon. Mire előbukkant Jimin, készen várta minden.
-Azta! -tátotta el a száját
-Meglepődtél, mi!? Tudok ám ilyet is! -kuncogtam
-Ahj, tudom hogy tudsz! Na akkor eszünk? -csapta össze tenyereit
Bólintottam és elkezdtük fogyasztani a friss ételt. Eszembe jutott egy dolog, ami perceken belül felkavart, és rájöttem, hogy mivel ma úgyis szombat van, ezt el kell intéznünk.
-Jimin! -szólítottam meg páromat
-Igen?
-Kérdezhetek valamit?
-Persze. -helyeselt
-Öm...ugye tudod, hogy...hát...a szüleimnek...a szüleim még nem tudják, hogy nekem barátom van...vagy hogy...vagy hogy egyáltalán meleg vagyok... és... és jó lenne ha...
-Ha elmennénk? -fejezte be mondatomat
-Igen... -sóhajtottam
-Okés! Akkor kaja után megyünk? -tolta el magát az asztaltól
-Még felhívom őket előtte, és aztán ha nekik is jó, mehetünk.
Bólogatott, és egyedül hagyott, majd kis időn belül a mobilommal a kezében tért vissza.
-Tessék! Hívd őket! -mosolygott bíztatóan
Egy nagyot nyeltem, és vettem el a készüléket, majd kerestem ki anya számát. Rányomtam a zöld gombra, és tárcsázni kezdtem.
Pár másodpercen belül véltem felfedezni hangját.
-Igen?
-Szia anya! Én vagyok az Tae! -üdvözöltem
-Szia Drágám! Mondjad! -szinte hallottam hangján, hogy mosolygott ő is
-Elmehetünk ma? -tettem fel a kérdésemet
-Persze! De...kivel?
-Öhm...egy barátommal.
-Ja, igen. Természetesen jöhettek!
-Rendben, akkor indulunk. -tettem le a kagylót
A telefon az asztalon landolt, én pedig magamhoz öleltem szerelmemet.
-Na? Mit mondott? -simogatta a hátamat
-Indulhatunk. -eresztettem ki egy mélyről jövő sóhajt
-Jó! De ne legyél már ennyire ideges! Nyugi! -puszilta meg ajkaimat
Viszonoztam, és ebből kialakult egy szenvedélyes csók. Elválva egymástól szedtünk össze mindent, amit szükségesnek találtunk, majd indultunk el a kabát és cipő felvevése után. A keskeny utcán sétáltunk, amikor a mobilom rezegni kezdett. Egy üzenetem érkezett Yoongitól.
Megnyitottam, és döbbenten olvastuk Jiminnel a sorokat.
Yoona este az ágyamban hempergett...de nyugi...nem fektettem meg.
Szimpla filmezés volt. Bár már nem sok kellett, hogy megdöntsem.
Na ezt csak azért írtam meg, hogy tudjátok jó munkát végeztetek! Apropó! Este buli a törzshelyen! Ötre legyetek ott, és ne késsetek!
Csáó!
Ahh...szóval este buli. Csodás. Már amúgy is régen hülyültünk egyet a srácokkal. A telefont a zsebem mélyére süllyesztettem, és úgy folytattuk az utunkat.
Csekély tizenöt perc alatt a szüleim háza előtt állva sétáltunk az ajtóig, majd még egy utolsó csókot adva a másiknak engedtük el egymás kezét, és nyomtam meg a csengőt. Bentről hallottam, ahogyan valaki közelít, így a gyomromban görcs keletkezett.
Rettentően ideges voltam.
A kilincs lenyomódására lettem figyelmes, és ekkor már anyukám állt előttem teljes nagyságában!
-Anyaa! Szia! -üdvözöltem egy puszival, és öleléssel
-Kisfiam! Üdvözöllek újra itthon! -mosolyogott
-Jónapot Asszonyom! -hajolt meg párom illedelmesen - Park Ji Min vagyok, Taehyung osztálytásra.
-Üdv, Jimin! -tessékelt be bennünket édesanyám
A lakásban levetkőztünk, és úgy mentünk be a nappaliba, ahol apukámat is üdvözöltem, majd Jimin ismét bemutatkozott.
Az ebéd közeledtével egyre nagyobb lett a gombóc a torkomban, és a görcs a gyomromban, ugyanis étkezés közben terveztünk bejelentést tenni.
Eljött a pillanat. Most kell megtennünk vagy soha! A kezemet az asztal alatt szerelmem combjára simítottam, és úgy kerestem a kezét, hogy megnyugvást adjon számomra. Ha érzem a tapintását finom bőrének, minden kétségem elillan, mint ahogy történt ez most is.
-Öm...szeretnénk mondani valamit! -nyekeregtem
-Mondjátok csak! -vigyorogtak a sajátos ezer wattos mosolyukkal a szüleim
-Nos...először is! Ne akadjatok ki nagyon, mert ez ellen tényleg nem tehetünk semmit! Másrészt...reméljük, hogy elfogjátok fogadni ezt az egészet, nem úgy mint Jimin szülei.
Anya és apa kérdő pillantásokkal halmoztak el, ami még nagyobb stresszt alakított ki testemben.
-Tehát...az van...hogy...mi Jiminnel nem CSAK osztálytársak, és nagyon jó barátok vagyunk...hanem...egy párt is...alkotunk. -bizonytalanodott el a hangom a végére, de a párommal történő nyugtató érintkezés elvette a kétségeket
-Ezt hogy érted Fiam? -förmedt rám apa
-Úgy...hogy a saját nememhez vonzódom...és Jimin az a személy, akivel szerelmi kapcsolatban vagyok. -magyaráztam
-Öhm...de mégis hogyan? Ez nem lehet! Ez teljesen természetellenes! Ilyen nincs! Nem lehet a fiam homoszexuális! -kiabált, mire egy könnycsepp gördült le az arcomon
-Fejezd be! -nyugtatta anya - Elnézést! -súgta oda hozzánk, mire csak bólintottunk egyet - Menj fel az emeletre és nyugodj meg! -terelgette aput, aki szélsebességgel tűnt el
-Sajnálom fiúk, hogy ezt hallanotok kellett! Engem is meglepett ez a dolog, mert hazudnék ha azt mondanám, hogy nem, de mondjátok csak. Jó ez így nektek? -tette kezeit az asztalra a legfontosabb nő az életemben
-Ennél jobb nem is lehetne! -mondta kedvesen Jimin
-És őszintén szeretitek egymást? -faggatott
-Anya! Teljesen biztosak vagyunk a dolgunkban. A szerelmünk stabil és őszinte. -mondtam az információkat
-Ez esetben, nekem nincs beleszólásom. Csak annyi, hogy vigyázzatok egymásra, és ne hamarkodjatok el semmit. De mióta is tart a kis kapcsolatotok? -tette össze kezét
-Több mint egy hónapja.
-És még csak most avattok be?
-Így is nehéz volt. -mormogtam -Viszont mi indulnánk. Nem akarok apával találkozni. Majd máskor beszélek vele erről...talán. -csíptem el a végét
-Rendben fiam! De egyet mondj meg! -néztem kérdőn - Ugye még nem...nem történt intim kapcsolat köztetek?
Beharaptam alsó ajkamat, mire anya megint szóra nyitotta száját.
-Tudjátok mit!? Nem akarom tudni! -kuncogott
Végül elköszöntünk, és haza is jöttünk, ezennel hozzám. Remélem apával majd minden megoldódik és nem lesz semmi baj!
Most viszont készülni kell a bulira, hiszen kevesebb mint egy óránk van.
Jiminnel együtt megfürödtünk, immáron kirobbanó jókedvvel.
Tusolás után szárazra törölköztünk, és úgy öltöztünk át.
Rohadt jól néztem ki, ahogyan Jimin is, és úgy indultunk útnak.
A törzshelynél már vártak ránk a többiek, akik még mit sem sejtettek rólunk. Úgy terveztük, hogy majd holnap avatjuk be őket. Ha a szüleimnek nem volt nehéz, nekik nagyon könnyű lesz.
Mindenkit üdvözöltünk, valamint pacsiztunk, és a szórakozóhelyre belépve a pulthoz szeleltünk, egy-egy italt kérve. Ebből az egy-egy italból lett kettő-kettő, majd három-három, és így tovább.
Annyira leittuk magunkat, hogy Nam és Jin is úgy táncoltak, mintha együtt lennének.
Egyszer csak mikor kikértem egy újabb piát, az említett hyungom, Jin lépett mellém, alig állva a lábán.
-Mizujs? -csapott a bárpultra
-Semmi...
-Nem akarsz nekem mondani valamit? -tördelte az ujját
-Mégis mit?
-Igaz, hogy meleg vagy? Jimin a kis szerelmed, mi? -mondogatta komoly tekintettel
Lefagytam és nem bírtam megszólalni.
Ajánlom hogy ne kerülj a szemem elé Yoongi!
Nagyon megjárod!
Az ebéd közeledtével egyre nagyobb lett a gombóc a torkomban, és a görcs a gyomromban, ugyanis étkezés közben terveztünk bejelentést tenni.
***
Eljött a pillanat. Most kell megtennünk vagy soha! A kezemet az asztal alatt szerelmem combjára simítottam, és úgy kerestem a kezét, hogy megnyugvást adjon számomra. Ha érzem a tapintását finom bőrének, minden kétségem elillan, mint ahogy történt ez most is.
-Öm...szeretnénk mondani valamit! -nyekeregtem
-Mondjátok csak! -vigyorogtak a sajátos ezer wattos mosolyukkal a szüleim
-Nos...először is! Ne akadjatok ki nagyon, mert ez ellen tényleg nem tehetünk semmit! Másrészt...reméljük, hogy elfogjátok fogadni ezt az egészet, nem úgy mint Jimin szülei.
Anya és apa kérdő pillantásokkal halmoztak el, ami még nagyobb stresszt alakított ki testemben.
-Tehát...az van...hogy...mi Jiminnel nem CSAK osztálytársak, és nagyon jó barátok vagyunk...hanem...egy párt is...alkotunk. -bizonytalanodott el a hangom a végére, de a párommal történő nyugtató érintkezés elvette a kétségeket
-Ezt hogy érted Fiam? -förmedt rám apa
-Úgy...hogy a saját nememhez vonzódom...és Jimin az a személy, akivel szerelmi kapcsolatban vagyok. -magyaráztam
-Öhm...de mégis hogyan? Ez nem lehet! Ez teljesen természetellenes! Ilyen nincs! Nem lehet a fiam homoszexuális! -kiabált, mire egy könnycsepp gördült le az arcomon
-Fejezd be! -nyugtatta anya - Elnézést! -súgta oda hozzánk, mire csak bólintottunk egyet - Menj fel az emeletre és nyugodj meg! -terelgette aput, aki szélsebességgel tűnt el
-Sajnálom fiúk, hogy ezt hallanotok kellett! Engem is meglepett ez a dolog, mert hazudnék ha azt mondanám, hogy nem, de mondjátok csak. Jó ez így nektek? -tette kezeit az asztalra a legfontosabb nő az életemben
-Ennél jobb nem is lehetne! -mondta kedvesen Jimin
-És őszintén szeretitek egymást? -faggatott
-Anya! Teljesen biztosak vagyunk a dolgunkban. A szerelmünk stabil és őszinte. -mondtam az információkat
-Ez esetben, nekem nincs beleszólásom. Csak annyi, hogy vigyázzatok egymásra, és ne hamarkodjatok el semmit. De mióta is tart a kis kapcsolatotok? -tette össze kezét
-Több mint egy hónapja.
-És még csak most avattok be?
-Így is nehéz volt. -mormogtam -Viszont mi indulnánk. Nem akarok apával találkozni. Majd máskor beszélek vele erről...talán. -csíptem el a végét
-Rendben fiam! De egyet mondj meg! -néztem kérdőn - Ugye még nem...nem történt intim kapcsolat köztetek?
Beharaptam alsó ajkamat, mire anya megint szóra nyitotta száját.
-Tudjátok mit!? Nem akarom tudni! -kuncogott
***
Végül elköszöntünk, és haza is jöttünk, ezennel hozzám. Remélem apával majd minden megoldódik és nem lesz semmi baj!
Most viszont készülni kell a bulira, hiszen kevesebb mint egy óránk van.
Jiminnel együtt megfürödtünk, immáron kirobbanó jókedvvel.
Tusolás után szárazra törölköztünk, és úgy öltöztünk át.
Rohadt jól néztem ki, ahogyan Jimin is, és úgy indultunk útnak.
A törzshelynél már vártak ránk a többiek, akik még mit sem sejtettek rólunk. Úgy terveztük, hogy majd holnap avatjuk be őket. Ha a szüleimnek nem volt nehéz, nekik nagyon könnyű lesz.
Mindenkit üdvözöltünk, valamint pacsiztunk, és a szórakozóhelyre belépve a pulthoz szeleltünk, egy-egy italt kérve. Ebből az egy-egy italból lett kettő-kettő, majd három-három, és így tovább.
Annyira leittuk magunkat, hogy Nam és Jin is úgy táncoltak, mintha együtt lennének.
Egyszer csak mikor kikértem egy újabb piát, az említett hyungom, Jin lépett mellém, alig állva a lábán.
-Mizujs? -csapott a bárpultra
-Semmi...
-Nem akarsz nekem mondani valamit? -tördelte az ujját
-Mégis mit?
-Igaz, hogy meleg vagy? Jimin a kis szerelmed, mi? -mondogatta komoly tekintettel
Lefagytam és nem bírtam megszólalni.
Ajánlom hogy ne kerülj a szemem elé Yoongi!
Nagyon megjárod!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése