11. fejezet: A terv

Sziasztoook!

Ilyen sem volt még! Egy nap alatt egy OS, és egy nem rövidnek mondható folytatás!

Lehet imádni! :D

Még csak annyit figyelmeztetésképp, hogy 16+ jeleneteket tartalmaz! (yaoi)

-Hozzatok össze a kis barnasággal és egy szót sem szólok, míg ti sem!
Nyeltem egy nagyot és nem jött ki egy hang sem a torkomon.
-Mégis hogyan? -hadarta el Tae
-Azt már ti tudjátok...de ha nem megoldható, már itt sem vagyok!
-Vállaljuk!

*V szemszögéből*

-Örömmel hallom! -ciccegett nagyképűen
-Csak tartsd a szádat!
-Egy szót nem szólok! -húzódott vigyorra képe
Most mi történt vele? Miért ekkora álszent? Miért jó az neki, hogy belegázol más életébe? Tényleg nem értem Yoongi-t.
Amikor elment, párom felé fordultam, akinek könnyek szöktek a szemébe.
-Ne sírj! Nem lesz semmi baj! -öleltem magamhoz, államat a fején pihentetve
-Nem bízok benne! El fog árulni! -zokogott
Ez meglepett, hogy ennyire megviselte.
-Tartani fogja a száját! Csak összehozzuk a csajjal! -emeltem fel a fejét, és megcsókoltam
-Szeretlek! -szipogta
-Én is Téged! Menjünk haza! -simogattam meg a hátát
Elindultunk, ugyanis egyikőnk sem tartott igényt további órákra. Összekulcsolt kezekkel sétáltunk az utcákon át, a miénkig. Ezennel hozzám mentünk haza. Az ajtó előtt előkotortam a kulcsomat, kinyitottam a falapot, és magam előtt beengedve, mentem utána.
-Mit csináljunk? -tettem fel a kérdésemet
-Összebújunk egy kicsit? -válaszolta hirtelen, tekintetét egy percre sem emelve rám
Most mi van!? Zavarba jött?
-Persze! Gyere! -tártam ki karjaimat, magamhoz hívva
Gondosan beburkolózott védelmező végtagjaimhoz, fejét mellkasomnak döntve. Rájött, hogy ülő pozícióban nem lesz túl kényelmes ez így, ezért kis fészkelődés után elfeküdtünk a kanapén és úgy néztük egymást.
-Jimin! -simítottam végig álla vonalán
-Hm? -pillantott íriszeimbe
-Nagyon szeretlek! -hajoltam hozzá egy csókra
Egyre közelebb kerültem kívánatos ajkaihoz, majd megragadva azokat kezdtem el gyengéden mozgatni az enyéimet. Lágy, könnyed csók volt, mindaddig, míg kezével nem simított rajtam végig. Ekkor ajkaink közé nyögtem, és kissé ráharaptam dús párnáira. Nyelvemet átdugtam üregébe, és úgy jártam be szája belsejét. A duzzadt ajkakat szívogattam, néha-néha végig nyaltam őket.
Hosszú idő után váltunk el egymástól, amikor már tényleg nem bírtuk levegő nélkül. Testünk szorosan érintkezett, és jó érzés volt egy kis szenvedélyt vinni a szürke mindennapokba.
-Tae! -nyitotta szóra száját
-Mondd! -ültem fel mellette
Követte példámat, a padlót fürkészve
-Hogy kéne összehozni Yoongi-t azzal a csajjal? -mondta remegő hangon, szintén remegő ajkakkal
-Hm...jó is hogy felhoztad...ezt jó lenne megbeszélni. -válaszoltam
Hosszas csend telepedett a szobára, nem rövid időre. Csak gondolkodtunk, míg eszembe nem jutott, a legegyszerűbb dolog.
-Mi lenne, ha holnap odamennék hozzá, hogy a barátomnak nagyon megtetszett, és hogy szeretne vele beszélgetni csak nem tudja, hogy hogyan tegye? Aztán Suga onnan simán elintézi...megfogja dönteni már az első nap, a kiscsaj elolvad, és kész! -részleteztem a tervemet
-Nem tűnik rossz ötletnek...és ha nem jön össze? -nézett aggodalmasan rám szerelmem
-Ilyenre nem szabad gondolni!
-De! -ellenkezett
-Nincs de! -vigyorogtam gonoszul, és megpusziltam - Megleszel büntetve Park Ji Min! -kuncogtam
Egy zavart mosolyt villantott, semmi többet. Már épp egy új csókot akartam kezdeményezni, amikor Nam felhívott.
A telefonomért nyúltam, és a zöld nyilat elhúzva vettem fel.
-Nam!? -szóltam bele
-V! Ezt nem fogod elhinni! Felszedtem a csajt! Ma este programom lesz vele! -kuncogott
-Ömm...gratulálok...azt hiszem! De csak okosan! -dorgáltam - És mi a neve?
-Bora... -sóhajtott
Jesszus! NamJoon most tényleg a fellegekben jár! Úgy sóhajtozik mint egy tini picsa.
-Na lekell tennem haver, mert készülődök! Szoríts nekem! -vinnyogta
-O....-tette le a kagylót -kéé...
-Mi baja van Namnak? -érdeklődött Jimin
-Felszedte az egyik új csajt!
-Az nem semmi...még csak nem is találkoztunk velük...épp hogy csak láttuk őket. Ez nem normális. - hitetlenkedett
-Ő dolga...mi nem szólhatunk bele.
-Igazad van...de ez akkor is durva...
-Hát az! Na de...tereljük a témát...eszünk valamit? -kérdeztem
-Ehetünk! -bólintott
Már éppen indultunk ki a konyhába, amikor a telefonom jelzett...megint. Megnéztem a kijelzőjét, és egy SMS-t jelzett...Jin-től, és Hoseok-tól.
Nem ...ez nem egy SMS...hanem egy video üzenet.
Megnyitottam és döbbenten néztem az ugráló fiúkat, amint mesélik mi történt velük.
-Taehyung! Itt Jin és J-Hope! Bejelenteni valónk akadt! Esti programunk lesz két csajjal...akik...az osztálytársaink. -visítják
Most olyanok mint a buzik....
De ez már szánalmas...nem ismerek rájuk. Hoseokban nagyot csalódtam! Ő az a fiú, aki legalább fél évig ismerkedik valakivel, hogy megkérjen egy csajt, hogy legyen a barátnője. Ezért nem is volt még túl sok kapcsolata.
Úgy látszik mindenki változik.
Nem válaszoltam az üzenetükre, csak ledobtam a kanapéra a telefonomat.
-Ki volt az? -nézett Jimin értetlenül
-Hoseokban és Jinben is csalódnom kellett... -felhúzta a szemöldökét - Ők is felszedték a lányokat... szánalom...
-Ez komoly?
-Ja...de igazából nem tudom miért akadok ki ennyire... Jin és Nam mindig is csajoztak, csak Hoseokon döbbentem le. -fintorogtam
Jimin csak nézte elmélkedésemet, majd megindultunk enni.
-Süssünk palacsintát? -tettem fel a kérdést
-Aham! -mosolygott
Én csak aprót bólintottam, majd pakoltam elő a hozzávalókat. Párom megcsinálta a tésztát, én pedig elkezdtem sütni. Később átvette Jimin, mert szerinte túl unalmas a kész étel töltögetése, ezért inkább rám hárította.
Na...igen!? Szép....a piszkos munka az enyém. Ezért büntetés jár!
Munkám közben eszembe jutott valami ami kijár neki. Meg kellene lepnem...
Halkan mögé lépkedtem, és átöleltem hátulról, derekánál, majd magamhoz húztam, és a nyakát kezdtem csókolgatni. Néhány helyen megharaptam gyengéden, vagy megszívtam, egy kis nyomot hagyva bőre felületén. Derekáról kezem lejjebb vándorolt a férfias részére, amire egy kicsit megugrott. Eddigi kínzásom alatt is mocorgott, sóhajtozott, és dobálta össze-vissza fejét, de most aztán véglegesen feladta a küzdelmet. Elzárta a gáztűzhelyen lobogó, kékes árnyalatot felvevő fénycsóvát, és úgy fordult velem szembe. Gyorsan hajolt ajkaimra, vadul marta, és tépte azokat. Többször ráharapott, vagy éppen megnyalta dús, vágytól égő párnáimat, majd a fenekemre csúsztatva ujjait vett kezébe. Lábaimmal átkulcsoltam a derekát, és úgy csókolt. Elindultunk a hálószobám felé. Az ajtóban megállt, könyökével lenyomta a kilincset, és az ágyhoz vándorolt. Ledobott a puha felületre, majd fölém mászva folytatta munkálkodását. Hm...ennyire beindítottam?
Kezét a pólóm szegélyéhez vezette, és szinte leszaggatta rólam a textilt. Beharaptam alsó ajkamat, majd én is megszabadítottam néhány zavaró, fölösleges anyagtól.

Egyetlen boxerban feküdtünk egymás mellett, még mindig égve a vágytól. Kívánom őt, és tudom hogy ő is engem. Azt is tudom, hogy mit akarok. Én készen állnék az első együttlétre, de kérdés, hogy ő is készen áll-e. Ezt tisztáznunk kell.
-J..Jhiminh...-lihegtem
-Monddh...
-Akarodh? - néztem végig rajta
-Igenh! Mindennél jobbanh! -sóhajtotta
Ezennel én kerekedtem fölé, de meg is álltam. Melyikőnk lesz alul?
-Öhm...K...ki lesz a domináns? -haraptam be megint alsó ajkamat
Igazából, én azt szeretném ha ő lenne. Furcsa...általában mindenki a domináns fél akar lenni. Én nem. Szeretném érezni magamban Őt! Tudni akarom milyen érzés.
-Nekemh mindegy...-szuszogta
Leszálltam csípőjéről, elfeküdtem mellette, és derekánál fogva magamra húztam, jelezve, hogy azt akarom, hogy ő legyen az irányító.
Elégedett vigyor terült el egész arcán, én pedig nagyot nyelve készültem fel. Ajkát az enyéimre tapasztotta, egyre lejjebb és lejjebb haladva. Mellkasomnál elidőzött; kínzott.
Hangomat nem féltem kiereszteni, bátran hallattam.
Az alsóm szegélyénél ismételten elidőzött, ezzel is ingerelve a bennem lakozó vadállatot. Egy mozdulattal rántotta le rólam a piciny fekete anyagot, amit követett a sajátja.
Lassan készített fel, fokozatról fokozatra. Nem tagadom, fájt, de mivel figyelt rám, és törődött velem, nem bántam.
A végére minden fájdalom eltűnt, és csak az élvezet égett bennem. Vártam, hogy tovább lépjen, ami meg is történt rövid időn belül.
Túl hangos voltam (amit én nem bántam), de ezt próbálta elfojtani csókjaival. Élveztem minden egyes percét az estének. Élveztem, mert kíméletes volt, és nem pedig egy szexéhes vadállat.

Mikor egymáséi lettünk, és elmentünk mindketten, elterült mellettem, és a takarót ráhúzta meztelen testünkre.
-Szh..szeretlek Park Ji Min! -mosolyogtam elégedetten
-Én is téged Taehyung! - követett, és megcsókolt
-Folytatjuk a főzőcskét? -kuncogtam
-Mehetünk! -kacsintott
Kiszálltunk az ágyból és felvettük az elhajigált darabokat...vagyis előtte megkerestük őket. Volt olyan anyag, ami az ágy alatt volt...de hogy hogyan került oda, azt nem tudom.
Mikor már mindkettőnk testét ruhák fedték, visszamentünk a konyhába, és folytattuk a vacsora készítését.
Rövid időn belül elkészült, ugyanis már nem volt sok hátra belőle. Megterítettünk, és elfogyasztottuk a készített ételt, majd elpakoltunk magunk után.
A nap elkövetkezendő részében is csak romantikus pillanatokban vehettünk részt. Együtt fürödtünk meg, és már nem volt egyikőnk sem szégyenlős. Alváshoz készülve új ágyneműt hoztunk, és aztán feküdtünk le, hogy az álmok színes világába csöppenjünk!

*Másnap reggel*

Az ébresztőórám hangos berregésére ébredtünk fel mindketten. Kikapcsoltam az idegesítő zajt, és úgy kászálódtam ki a meleg, szent helyről. Jiminhez somfordáltam, és egy csókot loptam tőle, aztán fürdőben megmosdottam, majd mikor végeztem Jimin vette át a helyemet; addig ő átöltözött. Én is magamra kapkodtam néhány értelmes göncöt, és úgy vártam meg a nappaliban. A telefonomon ügyködtem egy kicsit, mert láttam hogy villogott. Namtól, Jintől, és J-Hope-tól is kaptam egy SMS-t. Mindenkink fantasztikusan telt az estéje... bár azt hiszem én sem panaszkodhatok.
De ekkor jutott eszembe! Hiszen én ma beszélek azzal a csajjal. Huh...nem lesz baj!
Gondolataimból Jimin zökkentett ki.
-Indulunk? -kérdezte egy halvány mosollyal az arcán
Bólintottam, és el is indultunk.
Az úton nem beszéltünk, szinte egy szót sem szóltunk.

A sulihoz érve, rögtön megpillantottam a lányt, akivel beszélnem kell. Egyedül ácsorgott a lépcső mellett. Oldalra tekintettem, és megláttam Yoongit, ahogyan őt szuggerálja szemeivel. Igen! Most jött el az idő. Páromat elküldtem az egyik padhoz, én pedig a lányhoz siettem.
-Szia! -szólítottam meg egy hatalmas mosollyal
-Hali! -viszonozta a köszöntésemet
-Öm...meg...kérdezhetem mi a neved? -vigyorogtam mint egy hülye
-Im Yoon Ah! De szólíts csak Yoona-nak! -mosolygott
-Az én nevem Kim Tae Hyung! De szólíts csak V-nek, vagy Tae-nek!
Bólintott, és úgy éreztem itt az ideje. De hogyan kezdjek bele? Letámadjam rögtön ezzel? Ezt nem tehetem! Még nem! Hülyénk nézne, vagy esetleg tolakodónak, és akkor oda a tervünk. Az egész fuccsba menne.
-Akkor, örültem a találkozásnak! Majd órán még látjuk egymást! -intettem, és Jimin felé indultam
Már majdnem odaértem mikor egy kéz megragadott hátulról.
-Na...mit mondott? -néztem hátra az ismerős hangra
Yoongi volt az....
-Semmit...nem mondtam még el neki. Nem is ismerjük. Adj egy hetet! -könyörögtem
-Két napot kapsz, vagy eljár a szám VÉLETLENÜL! -emelte ki az utolsó szót
Most legszívesebben bemostam volna neki egyet, de nem tehetem...mégis csak a barátom.
-Rendben! -bólintottam ökölbe szorított kezekkel, majd elmentem
-Na mi volt? -kérdezte Jimin aggódva
-Nem mondtam még el neki semmit! Nem támadhatom le az első napon. -somolyogtam
-Jogos! Teljesen igazad van! -simította meg a hátamat - Yoongi kiakadt?
-Két napunk van, vagy elárul bennünket!
Ledermedt az arca, és rám nézett!
-Ez komoly? -hitetlenkedett
Bólintottam, és Yoongira néztem, aki egy elégedett vigyorral bámult bennünket.
Egyszer sikerüljön a tervem! Csakis egyszer!