24. fejezet

Fél órán belül, már a nappali kanapéját koptattuk. Én félig szerelmemen feküdtem, és félig már aludtam, amikor a telefonom csöngése kiszakított nyugalmi helyzetemből.
-AISH! -odacsoszogtam a dohányzóasztalhoz, majd megnéztem, hogy ki zavar
Jimin...
Jaj, ne!
-Igen?
-Suga! Jó hogy végre felvetted.
-Mondd, mit akarsz!
-Magyarázattal tartozol! -hallottam hangján, hogy mosolyog
-Magyarázattal? Én?
-Magyarázattal...igen Te!

*SUGA SZEMSZÖGÉBŐL*

-
-Miféle magyarázatra gondolsz? -remegett meg hangom, és testem, amikor megéreztem párom védelmező karjait derekam körül
-Mi a baj? Ki az? -tette fel kérdéseit, fülembe suttogva
-Jimin. -mondtam halkan, kezemmel letakarva a telefon mikrofonját
-Itt vagy még, Yoongi? -hallottam meg az előbb említettet
-Itt..
-Na...akkor mesélj!
-Elég hosszú történet, nem hiszem, hogy érdekel, Jimin.
-Van időm. -kuncogott
Megforgattam szemeimet, amit ő nem láthatott, és nagyot nyelve nyitottam szóra a számat, amikor Jungkook kiemelte kezeim közül a mobilt, és ő vette át az irányítást.
-Jimin!? Szia! Jungkook vagyok! -köszönt, a vonal másik végén pedig, az az idióta visítva üdvözölte
Hát igen...nagyon jó barátságot ápoltak, már az első naptól kezdve. Mindig is irigyeltem Jimint, amiért ennyire közvetlen tudott lenni. Persze az elején, amikor még ő érkezett újoncként hozzánk, nem gondoltam volna róla, hogy ennyire laza lesz, és feltud majd oldódni a Bangtanben, de kellemeset csalódtam. Ahogyan összejött V-vel, kitudott bontakozni. De leginkább azután, amikor az egész banda tudott róluk. Most pedig mi vagyunk abban a szerencsétlen helyzetben, hogy felkell fedni titkunkat a srácok előtt. Nem lesz könnyű feladat, de kettőnkért meg kell ezt a lépést is tenni.
-Oh...hogy hogyan jöttünk össze? Egyszerű. Junghwa és Yoona elintézte ezt nekünk. -nevetett hangosan párom, mire odafordultam, és szélsebesen próbáltam meg kivenni kezéből a telefont. Esélyem nem volt megszerezni a készüléket, ami nem mellesleg az enyém. Elrohant vele, be a szobámba, és bezárkózott. Az ajtón dübörögve könyörögtem, hogy engedjen be, de ő csak mesélt, és mesélt Jiminnek.
-ÁRULÓ! -mondtam kissé mérgesen, de a végét már elnevettem
Nem tudok rá emiatt haragudni. Túlságosan szeretem; ez az egyik oka. A másik pedig, hogy nekem is megkellett volna tennem, így meg legalább nem nekem kell szenvednem. Lementem a konyhába inni valamit, pár percen belül szerelmem ajkait véltem felfedezni a nyakamon. Hátrahajtottam fejemet egy csókra, amit meg is kaptam.
-Haragszol? -suttogta ajkaimra
-Dehogy! Rád soha! -mosolyogtam
-Szeretlek! -nyomott egy puszit homlokomra, és átölelt
-Én is Téged! -fordultam vele szembe, és bújtam testéhez
-Ma elkell mondanunk a srácoknak...
-M...mit? -kaptam rá tekintetemet ijedten
-A kapcsolatunkat.
-D...de....
-Majd én beszélek! Jó? -simogatta meg arcomat, majd ráhajolt párnáimra
Bólintottam egy aprót, és viszonoztam a csókját. Nyaka köré fontam karjaimat, lábujjhegyre álltam, mint valami szerelmes tini, és úgy faltuk egymás ajkait.

* Pár órával később *

Fogalmam nem volt, hogy mikor aludhattam el, de megtörtént. Az ágyamon feküdtem, egy lepedővel betakarva. Nem pizsama volt rajtam, hanem amit reggel felvettem. Mit keresek itt?
Telefonom rezgése szakított ki gondolataim legmélyebb bugyrából. Utána nyúltam, és egy SMS volt olvasható NamJoon-tól.

Nee...mit akar?

Szevasz Yoongi!

Este nyolckor akkor találkozunk a törzshelyen.

Gondolom tudsz a találkozóról, Jungkook biztos beavatott.

Ne késse! Elméletileg a maknaenek fontos bejelentenivalója van!

Gondoltam visszaírok valamit gyorsan, hogy tudja, olvastam az üzenetét.

Szia Nam!

Igazából, hogy őszinte legyek, most hallok az ötletről először.

De akkor majd igyekszünk nem elkésni!

Ledobtam a párnára a készüléket, de újabb rezgés volt észlelhető, így egy pillantást vetettem a kijelzőre.

Akkor jobb lesz ha sietsz.
Hét óra múlt, és ahogy ismerlek, nem fogsz akárhogyan kinézni.

És kivel fogsz jönni?

Yoona nem teheti be a lábát. Csajokat nem hozunk!

Én sem állítok be Boraval!

Nem is mondtam, hogy viszek bárkit is.

Miből gondoltad ezt?

"De akkor majd igyekszünk nem elkésni!"

Ne nézz hülyének haver.

Amúgy meg mindegy, hogy kit hozol, de ne csaj legyen.

Nem szeghetsz szabályt!
Tudod mit!? Inkább senkit ne hozz!

Te se nézz engem hülyének.

Léptem, Nam!

Ott találkozunk.

Most már végképp felálltam, és mentem is készülődni...

De előtte!

HOL VAN JUNGKOOK?

Elindultam a keresésére, és meg is találtam a konyhában.

-Jungkook! Mit szervezkedtél te?

-Semmit. Jimin mondta, hogy említsem meg a többieknek, én meg megtettem a kérését. Nyolckor találkozó a törzshelyen, szóval készülődj!

-Tudok róla, Namtól. Most beszéltünk.

Bólintott, és elment mellettem, de egy puszit nyomott az arcomra, mielőtt eltűnt volna.

Én a fürdőszoba felé vettem az irányt.

Gondosan megtisztálkodtam, és amikor beláttam, hogy nem hoztam magammal semmi ruhát, a törölközőmet a derekamra kötve szárítottam hajat, aztán állítottam be a fejem tetején rakoncátlankodó, szürke tincseket. Hamar végeztem ezzel, így volt időm arra is, hogy a szemceruzámmal, enyhe sötétítést vigyek fel vízvonalamra, és elfedjem a délutáni alvás nyomait.

Mostanában elégé fáradt vagyok, és sokat alszok. Meg is látszik a viselkedésemen, és kinézetemen egyaránt.

Mindeddig egy "SWAG", menő, laza fiúnak mondhattam magamat, de mióta van Jungkook ez megváltozott. Van egy olyan érzésem, hogy én vagyok a kapcsolatunkban a "lány", a passzív fél. Nem mintha zavarna, de azért egy olyan embernek, aki világ életében a csajok után koslatott, nehéz feldolgozni az ilyesféle újdonságokat.

Gondolataimban elmerengve lépdeltem ki a fürdőből, és nyugtáztam le magamban, hogy felvállalhatóan nézek ki. A lépcsőnél összeakadtunk párommal, és egy hosszas csókot is váltottunk. Ekkor kezei a hátsó tájaimra vándoroltak, és szorgoskodtak, de az idilli pillanatot megkellett szakítanunk, hiszen így sosem készülhettünk volna el.

Felkocogtam a szobámba, és a szekrényem előtt állva gondolkodtam mit is vehetnék fel.

Végül döntésem egy fekete szaggatott farmerre esett, ami az egyik kedvencem is egyben, valamint egy fehér pólóra, farmerdzsekivel. 

Lelépkedtem a lépcsőn, és párommal találtam szembe magam.

Egyszerűen gyönyörű volt...

Tudom, nem szokás fiúkra ilyet mondani, inkább használatos a "helyes" jelző, de most tényleg nem lehetett mit mondani.

Ahogyan a tincsei kissé a szemébe lógtak, köszönhetően a fekete sapkájának, ami tökéletesen állt rajta. Óvatosan nézte a földet, majd amint észrevett, csodás szempárját rám emelte, és komor, elgondolkodtató arcát felváltotta a vidám, szerelmes.

-Indulhatunk? -mosolygott rám elbűvölően

Megőrjít ez az ember. A hangja, lágyan simogatja a fülemet, ahogyan pedig ráhajol ajkaimra, és puha szájával kényezteti az enyémet, minden bajomat elfeledteti velem.

-Persze. -váltunk el egymástól

A hátamra simított, és elindultunk az ajtó felé, ahol felvettük cipőinket, és úgy indultunk neki az éjszakának.

Már nem volt az a hideg, mint télen. Lassan haladtunk a tavasz felé, február végét írtuk. Nem soká érettségi, és pályaválasztás.

Gondolatmenetemből párom ujjai szakítottak ki, amint az enyéim köré fonta azokat.

Valamiért ijedten kaptam kezeinkre tekintetem, amin egy kicsit elnevette magát.

-Nyugi! Mielőtt odaérnénk elengedlek. -szorította meg az összefont "csomót", amit kezeink alkottak

Nyeltem egy nagyot, és bólintottam.

Néhány percen belül meg is érkeztünk a helyszínre, ahol a srácok már vártak minket. Jungkook, ahogy ígérte is, még jó pár méterrel az utca előtt megszakította kapcsunkat, és úgy sétáltunk egymás mellett.

Odaérve barátainkhoz, lepacsiztunk, megöleltük egymást, és bementünk a szórakozóhelyre.

-Na! Mit is akartál te mondani, kicsi Maknae.? -kérdezte Nam, mire nagyot nyeltem- Még most az elején beszéljük meg, míg nem iszunk. Ki tudja mit hordasz össze, ha lesz benned. -nevetett

Párom bólintott egyet, fejével pedig felém biccentett, mire mellé somfordáltam.

-Nos...akkor. Arról lenne szó, hogy...-kisebb szünetet tartott- ...ÁÁ...tudjátok mit? Inkább cselekedni fogok. -mosolygott féloldalasan, testemmel szembe fordult, megfogta mind a két kezemet, közelebb rántott magához, és megcsókolt.

Megcsókolt, itt a többiek előtt.

Lassú mozdulatokkal cselekedett, majd beleharapott alsó ajkamba, hogy mélyítsük el a csókot. Sikeresen meg is történt a kis esemény, és nyakába karolva folytattuk, mintha a szobánkban lennénk, és senki nem látna bennünket. Kizártuk a külvilágot, nem gondoltunk sem a negatív véleményekre, sem a negatív arcokra, esetleg reakciókra. Csak mi voltunk, ketten.

Mikor elváltunk egymástól, beharaptam ajkamat, és úgy néztünk egymás szemeibe. Ő mosolygott, akárcsak a vadalma, bennem pedig felment az adrenalin.

Óvatosan fordultunk a srácok felé. Jimin és Taehyung csak mosolygott, és bólogatott, Nam, Hope, és Jin pedig csak tátott szájjal figyeltek.

Hát igen...a hetero csapat.

De ha úgy nézzük...én sem néznék magamra máshogy.

A kínos csöndet legelőször Nam törte meg.

-Öhm...ez...ez most...ez most azt jelenti...hogy, ti...

-Hogy mi együtt vagyunk. -jelentette ki határozottan Jungkook

-De...mióta? Vagy hogy? És pont te Yoongi? -grimaszolt Jin

-Nem tehetek róla. Körülbelül három napja történt, este. -sütöttem le fejemet

-Nekem nincs ellenemre! -kiáltott Hopie, és a nyakamba ugrott

Fülébe suttogtam egy "köszönjük" szerűséget és megöleltem.
-Igazából...nekem sem...csak...nem vártam pont Tőled, Suga. -mosolygott Jin
Csak bólogattam, egyenesen a szemébe nézve.
-Nam? -kérdezte Jimin
-E...ezt felkell dolgoznom... -kisebb szünetet hagyott, majd folytatta- ...De ugye még nem...nem csináltátok?
-Nem, dehogy. -tiltakoztam
-Ami késik nem múlik. -kuncogott párom, és kissé megcsípett hátulról, amire megugrottam, és rosszalló pillantással illettem.
-Erre nem biztos, hogy kíváncsi lettem volna. -húzta NamJoon a száját - Na, srácok. Egy szó, mint száz. Én sem vagyok ellenetek, de egy hangyányit csalódtam.
Ismételten nem bírtam megszólalni, csak bólogattam.
-Most viszont ünnepeljünk! -kiáltotta V, és egy csókot nyomva párja szájára, már húzta is a tömegbe
-Megyünk mi is? -kérdezte szerelmem, én pedig felé fordultam, és ajkainkat összetapasztottam egy mosoly kíséretében
Lágyan faltam a dús párnákat, néha-néha beleharapva azokba. Amikor végül sok-sok perc után sikerült elválnunk egymástól, ölelkezve álltunk még egy jó ideig, a cikázó, színes fények tömkelege között.
Ezeket a pillanatokat nem tudtam jellemezni. Csupán néhány napja még hetero identitásúnak mondhattam magamat, erre most szorosan összebújva álldogálok egy fiúval, akit a szerelmemnek nevezek. Ezek azok a bizonyos, változó lelkek.

14. fejezet: Minden jóra fordult! /Sose bízd el magad/

Lefagytam és nem bírtam megszólalni.
Ajánlom hogy ne kerülj a szemem elé Yoongi!
Nagyon megjárod!

*Jimin szemszögéből*

Tae szüleivel való találkozás után nagyon jól esett levezetni a feszültséget, egy jó, kiadós bulizással. Majd eliszogatunk, meg táncolunk a tömegben.

Hevesen ráztam magamat V-nek, aki ezt az egészet nagyon élvezte. A derekamat átkarolta, és úgy simogatott, valamint mozgatta a saját csipőjét is az enyémmel szinkronban. Csodás az este. Mikor párom elment mögülem, én még folytattam amit az előtt...viszont szemet szúrt ahogyan párom felháborodottan keres valakit a szemével. Az emberseregen át siettem oda a pulthoz, ahol Taehyunghoz társult még Jin is.

-Kicsim! Mi a baj? -suttogtam nehogy meghallja a másik társunk

-Tudnak....mindenről...-sziszegte a fogai között - Hol van Yoongi? Meg fogom ölni!

-M...miről beszélsz?

-Elárult bennünket! -kiáltotta el magát, de a zene hangja valamennyire felfogta

Eltolt magától, és ziháltan sietett ki a szórakozóhelyről.

-Most mit csináljak!? Te jó ég! -sóhajtottam, és megindultam utána.

*V szemszögéből*

Ki fogom nyírni! Hogy lehetett ekkora fasz, hogy elpofázik mindent?

Gondolatok tömkelege járta át az agyam minden egyes pontját, és trappoltam Yoongi házához. A téli hideg miatt a sötétben is látszódott a leheletem ködös nyoma. Óvatosan, mégis szélsebességgel szeltem át a csúszós, nyirkos utakat. Az utcájukhoz érve nézelődtem hol jobbra, hol balra, hogy megkeressem a keresett házat. Az ajtónál elkezdtem hangosan dübögni, de legnagyobb meglepetésemre egy lány nyitott ajtót, aki egy szál köntösben állt előttem.

-Yoona? -vontam fel szemöldökömet

-Öm...igen...te pedig...Taehyung? -bagadozott

Bólintottam, majd a lényegre törtem.

-Itthon van az a faszkalap? -szűrtem a szavakat a fogaim között

-Sugara gondolsz? -nyitotta nagyra szemeit

-Keres valaki? -hallottam meg a háttérből a lépcső dübögését

-Gyere ide te pöcsfej! Hogy lehetsz ekkora fasz? Miért jó ez neked? Kibaszni mással, és elrontani az életét...a BARÁTODNAK! -rontottam neki, és kezdtem hangos kiabálásba

-Elárulnád, hogy mit tettem már megint? -üvöltött ő is idegesen

-Ne tégy úgy, mintha semmiről nem tudnál. Tudom, hogy te pofáztad el Jinnek!

-Mégis mit? -nézett kérdőn rám, hangját lejjebb véve

-Mondjuk azt, hogy együtt vagyok Jiminnel. Ígéretet tettél! -mondtam ingerülten szemeibe

-Yoona! Bemennél? Nem soká megyek! -mutatott az emeletre, mire a lány gyorsan felszívódott -Most pedig! Engedj el, és beszéljük meg! -szedte le magáról kezeimet

-Ezen nincs mit beszélni! -akadtam ki még jobban

-De igen is van! Nem tettem semmit ellenetek! Tartottam a számat, nem tudom, hogy Jin honnan tudja! -magyarázkodott

Leültem a kanapéra, és úgy tördeltem az ujjaimat.

-Lenyugodtál végre?

-Le....-morogtam

-Akkor jó! És talán gondolkodj mielőtt még egyszer nekem rontasz! -dorgálta a fejemet

Nem szóltam semmit, csak járt az agyam.

-De...mégis honnan tudhatja?

-Fogalmam nincs! -motyogott - De Tae! Esküszöm, hogy nem mondtam semmit. -helyezte szívére kezét

-Jó, jó, elhiszem! -nyugtattam le - Holnap muszáj lesz elmondani mindenkinek. Jin túl jóban van Nammal. Lehet már ő is tudja.

-Lehet! De tényleg...hol van Jimin? -nézett körbe

-Baszd meg! Ott hagytam! -csaptam a homlokomra, és tűntem el Yoongi lakásából

Futottam a törzshelyünkre ahogy csak tudtam. Egy teremtett lélek nem mászkált az utcákon. Ilyen hülye is csak én vagyok, hogy este tizenegykor rohangálok ide-oda.

Negyed óra múlva ott voltam a kijelölt helyszínen, majd szaladtam be. Szemeim jártak, és próbáltam kiszűrni a tömegből szerelmemet, de nem találtam, ezért Hoseokhoz igyekeztem.

-Hope! Nem láttad Jimint?

-De! Vagyis...már hazament.

-Oh. Akkor megyek is! Kösz, és szia.

Nem vártam meg míg elköszön, csak ismét útnak indultam, hogy a ködös utakat végigszeljem.
Rövidebbnek tűnt az út hozzám, mint Sugahoz, épp ezért értem haza hamarabb. Jimin házából világosság tört ki, én pedig az ajtajához futottam. Kopogtattam, majd megjelent előttem, és a nyakamba ugrott könnyes szemekkel. Magamhoz szorítottam karjaimmal, és védelmezően tartottam karjaim között.
-Hé! Nyugi! Itt vagyok! Mi a baj? Bántottak? -kérdeztem idegesen
Még sosem láttam ilyen idegesnek. Szemében tükröződött a félelem.
-Énh...én csak...féltettelek! Ugye nem esett bajod? -szipogott
-Nem verekedtem Yoongival ha erre célzol. Csak kiderítettem, hogy Ő-e a hibás. -simítottam meg az arcát
-És...?
-Nem... -válaszoltam komolyan
-Hogy hogy nem? Akkor ki mondta el a többieknek?
-Nem tudom, hogy mindenki tudja-e...Jin biztos...-sóhajtottam egy nagyot
-Pontosan mi történt?
-Hahh...Az volt, hogy kikértem a piámat, és Jin mellém ült, rendelt, és rám nézett. Aztán nem is figyeltem, hogy mit dumál össze vissza, csak arra lettem figyelmes, hogy megkérdezi, hogy igaz-e az, hogy meleg vagyok, és hogy veled járok. Lefagytam, és nem válaszoltam neki. Ebből rögtön arra következtettem, hogy Yoongi a hibás, hiszen más nem tudhatott rólunk. Utána jöttél te, és amikor elmentem, akkor Sugánál ott volt Yoona is, de nem érdekelt, már semmi, és kiabáltam vele, meg nekimentem. Aztán leállított "finoman", hogy ő nem mondta el senkinek. Szóval most fogalmam nincs, hogy honnan a faszból tudja. De ezt holnap nekünk is bekell jelenteni...ahogy terveztük is. Csak ez egy kicsit más lesz így.
-Hát ja...de kérlek Tae...ne csinálj ilyeneket. Azt se tudtam, hogy hova mész, csak sejteni tudtam. -szomorodott el, és bújt hozzám
-Ne aggódj! Nem lesz semmi baj! Tudok magara vigyázni. -pusziltam a hajába
Rövidesen elváltunk egymástól, de csak annyira, hogy szeméből kitudjam simítani a vörös haját, és tudjak egy forró, szenvedélyes csókot lehelni dús ajkaira. Jóleső sóhajokat eresztettem ki, ahogy még az alkohol dolgozott elmémben. Hajtott a vágy, de tudtam, most neki semmi kedve nincs ehhez az egészhez, így csak annyit javasoltam, hogy fürödjünk együtt. Ebbe bele is ment.
Gyors tusolás után feküdtünk le aludni, miután szorosan egymás mellé feküdtünk. Durva nap lesz a holnapi, de túléljük!

***

Reggel nyolckor ébredtem fel, egy görccsel a gyomromban...Jól kezdődik. Kikászálódtam a még alvó párom mellől, és halkan kilépkedtem a fürdőbe, hogy rendbe tegyem magam. Éppen az arcomat mostam, amikor két puha, védelmező kart éreztem me derekam körül, és egy fejet a hátamon. Elmosolyodtam, és megtörölve magamat fordultam szembe "támadómmal". Megöleltem, majd szájon pusziltam.
-Jóreggelt! -suttogtam ajkaira
-Neked is, Édes. -karolta át a nyakamat- Jó nap lesz ez a mai is... -sóhajtott fel
-Ne is mondd. Melyikőnk beszéljen? -vetettem fel a kérdésemet
-Mindig te mondasz mindent... itt az ideje, hogy én is tegyek valamit.
-Nem muszáj, ha nem akarod. Ne érezd úgy, hogy rád van erőltetve! -figyelmeztettem
Tényleg nem akarom azt, hogy úgy gondolja, ez rá lett kényszerítve, és esetlegesen nehéz legyen neki beszélni erről.
-Ez nem erőltetés. Meg ha az is lenne. Tennem kell valamit a kapcsolatunk érdekében nekem is! -mosolygott
-Hogy tudsz még így is ilyen eszméletlen aranyos lenni? -húztam magamhoz
-Csak nézz rám. Mindig az vagyok. -nevettük el magunkat mindketten
Van egoja, az tuti, de így szeretem. Amúgy meg soha nem henceg a kinézetével, vagy egyáltalán bármilyével, szóval egy szavam sem lehet.

Amikor elkészültünk, és meg is reggeliztünk, egy körüzenetet küldtem a Bangtan tagjainak, miszerint fél órán belül legyenek nálam.
Jiminnel is összepakoltunk, majd úgy mentünk ét immáron az én lakásomba, hogy ott várjuk meg a többieket.

*Jimin szemszögéből*

Nem lesz egyszerű, de azt hiszem megtudom csinálni a szerelmünk érdekében. Már csak öt perc van a megadott fél órából. Egyre idegesebb vagyok.
Kis időn belül ajtókopogás zavarta meg gondolatmenetemet.
Elsétáltam addig, majd a kilincsre fogtam és kinyitottam a falapot.
-Sziasztok! -üdvözöltem a társainkat egy halvány mosoly kíséretében
Meg kell hogy mondjam, nagyon erőlködnöm kellett hozzá.
Ők is köszöntek nekem, majd beljebb engedtem őket, és Tae is felbukkant. A nappaliban leültünk, de mi ketten a párommal szinte nyomban álltunk is fel.
-Nos...izé...szerintem már tudja mindenki...de...mégis úgy fer, ha mi is elmondjuk... -kezdtem el a kis beszédemet, de abba is hagytam
Azt hittem nyomban elsírom magamat.
-Mit? -nézett kérdőn Nam
-Azt...hogy...hogy mi...tehát az, hogy mi Tae-vel...azért...azért vagyunk sokszor együtt...mert...
-Meeert? -kérdezte Jin
-Jin te már amúgy is tudod, ne nehezítsd meg a dolgunkat. -emeltem meg a hangomat
-Én nem tudom most miről is van szó pontosan. -döntötte oldalra fejét
-Tudjuk, hogy tudod, ne játszd a hülyét...tegnap mondtad a buliban.
-Miről beszélsz? -értetlenkedett még mindig
-JIN! -kiáltotta el magát V- Te mondtad tegnap, hogy igaz-e hogy együtt vagyunk Jiminnel. Ne játszd a hülyét! -ismételte el ő is amit én
-Na várj! Ti együtt vagytok? -akadt ki NamJoon
-I...igen!? -fontuk össze ujjainkat
-És mi erről miért nem tudtunk? -kérdezte Hope
-Mert nem tudtunk, hogy hogyan számoljunk be róla...nem olyan könnyű beismerni, hogy meleg valaki...-motyogtam az orrom alatt
-Ez most...kicsit...kicsit nagyon sokkolt. -szólalt meg ismét Jin
-Na várj csak... Akkor te nem tudtál kettőnkről? -mutattam rá
Megrázta a fejét nekem pedig leesett. Az ALKOHOL...az beszélt belőle...nem hiszem el.
-Bassza meg! Az alkohol miatt mondtad...mert leittad magadat. -mondtam ki hangosan is gondolataimat
Bólintott félénken, és úgy állt fel mindenki, majd közeledtek felénk.
-Amúgy...hát nem tudom mit kell ilyenkor mondani...de sok boldogságot!? -ráncolta össze a homlokát Nam
-Köszönjük...-mosolyodtam el
-Azért ezt megjegyeztük! -kacsintott J-Hope - Hamarabb kellett volna beavatni minket...
-Jó na... mondom, hogy nem volt egy egyszerű dolog.
-Elhisszük! De ha bármi van, akkor mondjátok nyugodtan...ilyenkor legyen nagy a pofátok! -nevették el magukat, majd mi is kezdtünk oldódni
-Akkor iszunk magunkra valamit? -kérdezte Tae egy vigyorral az arcán
-Természetes! De akkor ránk is...hisz nekünk is vannak ám lányaink. -kuncogott Jin
Felkiáltottunk egy "Yeee"-hez hasonló valamit, majd mentünk a konyhába, valami pia után kutatva...

Hát...végül nem így terveztük bejelenteni ezt az egészet, de minden jóra fordult. Bár...sosem szabad elbízni magunkat.