29. fejezet: VÉGE ~ EPILÓGUS

*HARMADIK FÉL SZEMSZÖGE*

Emlékszel még, amikor az öt srác, névszerint NamJoon, Jin, Suga, J-Hope, és a legfiatalabb, V, szenvedve keltek fel melengető, puha ágyukból? Szitkozódtak, morogtak. Utálták, hogy újra kezdődik minden elölről. Tanulhatnak, teperhetnek nyolc és fél hónapon át, a könyvek fölött görnyedve.
Nem akarták, de erről nem dönthettek. Lomhán mentek az iskolájukba első napon. Persze egymásnak örültek, mint mindig, de a tanároknak, a krétapor szagának, és osztálytermek látszatának már kevésbé.
Viszont nem voltak olyanok, akik zavartatták volna magukat, holmi iskolai élet miatt. Ugyanúgy elmentek bulizni, vagy csak iszogattak otthon.
Az iskola második napján is másnapos fejjel néztek a semmibe, mert a sárga földnél is alább itták le magukat. De az emlékeken jókat nevettek, mint például amikor Suga képes volt belegyömöszölni egy üveg alkoholt a hátizsákjába.
Aztán amikor már belemerültek a suliba, az egész mindenséget felforgatta egy Jimin nevű srác, ki a semmiből érkezett. Nem tudták, bemerjék-e fogadni, bemerjenek-e vállalni egy újoncot. De megtették...már ekkor érezték, szükség van Jiminre. 

V életét fenekestül felforgatta, tetőtől talpig. A fiú megbabonázta a társát, levette lábáról, és boldog párkapcsolatba csöppentek egymással.  Bár Tae tartott a furcsa, új életmódtól, tetszett a kis kalandornak a helyzet. Hiszen ő volt a nagy, ismert Kim TaeHyung, aki bátran vette az akadályokat, megmérettetéseket.
Jimin pedig...a visszahúzódó, félénk fiú, párjának hála megmutatta foga fehérjét, kibújt a zárt virágszirmok ölelő karjai közül. Lazább volt, mint egész eddigi életében valaha, könnyebben sikerült bajba keverednie is.
Viszont amikor veszekedtek, mindketten mélyponton álltak. De nem tarthatott sokáig a némaság ugyan, a másik irányába, köszönhetően az együttélésnek, és a végtelen szeretetnek. Néhány órán belül, egymás karjaiban feküdtek, ugyanúgy, mintha mi sem történt volna, de megviselte őket.

De a kalandok zűrös sorozata nem fejeződött be, csupán csak ennyivel. Hiszen ott volt még az, hogy a két fiúnak bekellett vallani érzéseiket a barátaiknak. Vagy amikor Yoongi zsarolta őket, Yoonaval.

Nehéz időkön mentek keresztül, de átvergődték magukat, és a legfontosabb az az, hogy boldogok voltak, és nem állhat az útjukba semmi sem. Mert szerelmesek...

Mikor csendesedtek a dolgok, és Jiminnel, immáron hatan folytatták az iskolát, hirtelen újra felkavarodott minden.

Csatlakozott társaságukhoz Jungkook, akinek a beilleszkedését gátolta az is, hogy az első szöuli napján beleszeretett egy lányba, aki Yoongi húga volt. Junghwa sem ellenezte a kapcsolatot, hamar egymásra találtak a fiatalok, de a szerelem megtört, akárcsak a jég, darabokra hullt, és szakítottak, egy akkor még értelmetlen dolog miatt. Ez a kusza gondolat, már érthető...

Érthető, hogy Suga és Yoona, valamint Jungkook és Junghwa miért is váltak el egymástól. Nem azért, mert nem ápoltak szép kapcsolatot, vagy mert veszekedtek. Nem. Az ok az az volt, hogy a két lány összefogott, és kifigyelték a két jó barátot, akik pár hét alatt összemelegedtek, tudat alatt.

És az este, az az éjszaka, mikor Kook ott aludt a "Min háznál", és elcsattant az a bizonyos csók. Minden onnan kezdődött körülöttük. Bár tartottak a kapcsolattól, végül összehozták. És hogy boldogok voltak-e?

A lehető legjobban.

Szerették egymás társaságát, vicceit, szlengjeit. Bár Jungkook, mondhatni elég sokszor megakarta párját dönteni, nem tette, mert tudta, hogy az idősebb nem áll még rá teljesen készen. Csak türelmesen várta azt a pillanatot, amikor dönt, szerelme.

De még mielőtt ez megtörténhetett volna...!?

A legfeszültebb időszak következett mint az iskolai életben, mint a kapcsolatukban. Kookot, Jimin korrepetálta minden egyes nap, hogy az érettségije sikerülhessen, ám Suga meg volt bizonyosodva a tényről: Jungkook megcsalja őt...talált mást maga mellé.

Elkeseredett, és csúnyán összevesztek párjával, aki szünetet kért.

Csupán néhány nap telt el, de az éveknek tűnt. Elmúlt a ballagás, és már az érettségire készültek, amikor egy nap Kookie kopogtatott Yoongi ajtaján. A nap, amikor kibékültek.

És mikor végeztek kínok között a szóbeli érettségikkel is...egy csodás dolognak számított.

Valamint nem elhanyagolható, hogy Suganál is megtört a jég, és készen állt, a Jungkookkal való együttlétre.

Nyíltan kijelentette a fiatalabbnak: "Akarlak".

A fiú nagyon boldog volt, hogy szerelme mondta ki, ő akarta, így gyönyörű, emlékezetes órákat töltöttek el a szobájukban, mindaddig míg ennek vége nem lett.

Befejezték a kis akciójukat, és épp a konyhában tevékenykedtek, amikor váratlan vendégek érkeztek;     Yoongi szülei.

Egyik felnőtt sem tudott róluk, így mindkettőjüknek újdonságként szolgált a hír, miszerint a fiuk a saját nemébe tartozó emberekhez vonzódik.

Az édesanya nem akart hinni fiának, nem akart beletörődni sem, míg az édesapa bíztatta őket, hogy minél boldogabbak legyenek.

Suga borzasztóan haragudott anyjára, hiszen nem várta ezt tőle. Ismerte milyen, de volt egy hangyányi remény elméjében, mely szertefoszlott azon a délutánon...és hatalmasat kellett csalódnia...

De mint mindenki szíve, a zord szívű anyuka is meglágyult, amint látta mennyire boldog gyermeke. Kénytelen volt elfogadni, hiába őrli magát, azzal csak a saját szívének árt.

És végül mindenki boldog lett, mindenki élete széppé vált.

Yoongi boldog volt Jungkookkal, és fordítva is így volt ez.

V szerette Jimint, és az érzés kölcsönös volt, nem is akármennyire.

NamJoon is meg volt párjával, Boraval.

Jin, aki Suzyból rosszkislányt faragott, megenyhült, és fordult a kocka a helyzetükben.

J-Hope pedig egyedülálló volt, mindaddig, míg Junghwaval nem találtak egy közös pontot...

Bár Suganak eleinte nem tetszett a dolog, beletörődött, azon az alapon, hogy ha ő boldog, a szeretett húga,és egyik legjobb barátja is had legyen az.

Így folyt tehát, egy egész iskolai évük, a Bangtan Boys srácoknak, kiknek meglett a lánybandájuk is, a Bangtan Girls. Sok mindenen átmentek, de együtt a legnagyobb gondokat is legyőzték. Mert összetartottak...anélkül, nem alakulhatott volna ki semmi közöttük.

És bár ezek után máshol folytatják útjukat, külön helyeken, egy családként fogják tartani a kapcsolatot.

Nem dobják el maguktól a szebbnél szebb emlékeket, mert mindezeket kialakították valamik, melyek eldobhatatlanok:
A Változó Lelkek!

_____________________________

Sziasztok! :)

Huhh...hát...mit is mondhatnék.  Véget ért, életem második komolyan vett fanficje.

Hogy mit érzek most?

   Jelenleg fáj, hogy itt bekell, hogy fejeződjön.

Az egyik részem sajnálja, a másik pedig örül neki.

Amikor az utolsó sorokat írtam, és utána formáztam meg, a sírás kerülgetett, de erős maradtam, és nem könnyeztem meg.

Nagyon a szívemhez nőtt ez a kis fanfiction, ami az első nagyon komolyan vett irományom volt.

Ezúttal szeretnék minden egyes olvasómnak ÓRIÁSI KÖSZÖNETET MONDANI!

Köszönöm szépen, hogy velem voltatok, izgulva vártatok valamennyi fejezetet, és bár tudom, nem vagyok olyan jó író, remélem sikerült átadnom a gondolatokat, érzéseket.

Még egyszer nagyon szépen köszönöm, irtózatosan hálás vagyok nektek! <3

Valamint szeretném a kedves olvasóimat megkérni, hogy vagy itt, vagy pedig a Facebook bejegyzésemnél nyílvánítsanak véleményt, mert tényleg nagyon szeretném tudni, kik azok akik végig itt voltak, akik kitartottak. Jöhetnek nyugodtan a hideg-meleg vélemények, az igazat szeretném olvasni! ;)

Hát...azt hiszem én itt be is fejezném. Remélem továbbra is velem lesztek, az újabb fanfictionnél, és az OS-eknél, rövid sztoriknál!

Harmadjára is: Köszönök mindent nektek! :3

Sziasztok! :)

Különkiadás/ + Rész

Sziasztook! Ez egy amolyan "karácsonyi" különkiadásnak indult, de végül csak egy helyzetjelentés lett belőle, amiből megtudhatjátok, ki hogyan is áll párkapcsolatilag.
Remélem tetszeni fog.:)
/Nem befolyásolja a történetet ez a rész./

*Jimin szemszögéből*

Ahogyan a szünet elérkezett, rögtön elkezdtünk készülődni az év egyik legjobb, leghíresebb, legnevessebb ünnepére, a karácsonyra. Én mindemellett Tae születésnapjára is ezerrel készültem, hogy egy oltári bulit csapjak neki...mert ugye...mindent a szerelmemért. Karácsony napján csókkal köszöntöttünk egymást, majd mindenféle rénszarvasos, télapós göncöt magunkra aggatva sütkéreztünk, valamint főztünk...együtt. Nagyon jól éreztem magamat, és azt akartam, hogy soha ne érjen ez véget. De mint mindennek, ennek is vége lett egyszer. Az ünnep második napján, párom szüleihez kellett mennünk vendégségbe. Bár az édesapja még mindig neheztelt rám, és talán még saját fiára is, látszódott a változás, és az, hogy próbál megbarátkozni a gondolattal, hogy a gyermeke egy vele egy neművel létesített párkapcsolatot.

Amikor V-vel felébredtünk a szülinapja reggelén, én csak átkarolva suttogtam neki a kis köszöntésemet, és adtam át neki az ajándékát.
Annyira szerettem őt, hogy szó szerint bármit megtennék érte.

A szünetünk így békességben, és szeretetben telt el.
De az első olyan karácsonyom volt egyben, amikor még csak nem is hallottam a szüleim felől. Rosszul esett, hogy még csak egy SMS-re sem méltattak...de ezek már csak ők lehetnek. A pozitívra kell gondolni, és arra, hogy a világ legjobb embere van mellettem.

*V szemszögéből*

A téli vakáció, mondhatni a legjobb volt egész életemben. Jiminnel tölthettem minden egyes percét, ami boldoggá tett. A szüleim úgy érzem lassan teljesen elfogadtak minket, így nyugodtan közeledhettem a jelenlétükben is társamhoz. A karácsony is boldogan telt, együtt készültünk az ünnepekre.
De talán a születésnapom volt a fénypont. Ahonnan már nincs tovább, mert az a bizonyos, kis képzeletbeli mutató megütötte a maximum szintjét.
A legszebbet nyújtotta nekem, amit csak kaphattam volna...beleértve saját magát is. A legcsodásabb téli ünnepeket adta nekem.

*Suga szemszögéből*

Amióta V-vel kibékültünk, és tisztáztuk a dolgokat minden csak jobb lett. A fiúk is tudnak róluk, és így már ők is úgy viselkedhetnek, ahogyan csak akarnak. Akkor smárolnak mikor kedvük tartja, akkor ölelgetik egymást, mikor jól esik nekik. De azért jó érzés, hogy nem neheztelnek rám ezek a bolondok.

Yoonaval is minden jól alakul. Azóta már meg volt az első csók is, és bár meglepő, a hozzám méltó, és szokott módon nem vittem ágyba a második éjszakán. Különlegesnek számít, és azt érzem, hogy soha nem szabad elengednem. Nem történhet meg. Ha ez bekövetkezik, akkor én nem leszek többé. Nem fogom feldolgozni, talán soha. De mivel ennek nem áll fent veszélye, nem is szabad belegondolni...csak éljük boldogan a fiatalok életét, és ne gondoljunk a rosszra.

A karácsonyt is együtt töltöttük. Elvittem a családomhoz, és bemutattam, majd ő is megtette ezt a lépést.
Vettünk egyenruhákat, csináltunk együtt süteményeket. Csodás volt minden pillanat mellette.

*J-Hope szemszögéből*

A lehető legjobb döntés az életemben az volt talán, hogy már az első adott napomon "lecsaptam" Hani-ra. Teljes szívemből szeretem, és remélem soha nem kell elengednem őt, semmilyen okból kifolyólag.

A suli szünete egy nagyon jó időszak mindig, minden diák életében. Úgy terveztem, hogy egy meghitt, gyertyafényes vacsora után fog megtörténni az, ami általában egy randi után gyakran bekövetkezik. Ez így is történt...

Az újévet is kicsattanó jókedvvel kezdtük. Mellette nem lehet egy szomorú pillanatom sem.

*Nam szemszögéből*

Bora az a személy az életben, aki ráébreszrett sok dologra. Elvette a nagyképűségemet, azt, hogy sokszor gondoltam úgy, hogy én vagyok a legrosszabb és legvadabb. Igazi jó fiúvá tett, amit nem bánok. Kinézetileg senki nem következtetné le róla, de ha megismeri valaki, rájön ki is ő valójában.

Az ünnepeket is együtt töltöttük. Szüleinknek csak skypeon keresztül tudtuk bemutatni a másikat, mivel egyikőnk családja sem lakik a városban; de ami azt illeti, még csak nem is a közelben.
De így is boldogok voltunk...együtt...kettesben.

*Jin szemszögéből*

A barátnőm, Suzy, igazi jó kislány... De én megfogadtam hogy tenni fogok ez ellen...ami kisebb-nagyobb sikerrel sikerült.
Mára már ugyan olyan rossz lett, mint én.

Az ünnepeink sem teltek máshogy, csak csupa rosszasággal.
Na jó, nem.
Csináltunk közös programokat, valamint még jobban megismerkedtünk.
Én nem nagyon akartam megváltoztatni semmiben, kivéve a modorában...ami pipálva van.
Az öltözködése is maga a kész csoda, magáról a nőről pedig nem is beszélve.
A karácsony szép volt, jó volt, de gyorsan eltelt. De hogyan máshogy történhetett volna...
Mondjuk...Suzy mellett minden pozitív.

12. fejezet: Csak mi ketten, a takaró alatt /Amikor minden megoldódik/

Figyelmeztetés: yaoi (16+)

-Két napunk van, vagy elárul bennünket!
Ledermedt az arca, és rám nézett!
-Ez komoly? -hitetlenkedett
Bólintottam, és Yoongira néztem, aki egy elégedett vigyorral bámult bennünket.
Egyszer sikerüljön a tervem! Csakis egyszer!

*Jimin szemszögéből*

A tegnapi napunk maga volt a mennyország. A V-vel töltött este felperzselte bensőmet, vele együtt testemet. Életem egyik legboldogabb pillanatait tölthettem el, párommal. De a szavak, amiket most hangoztatott, a pokolig tudtak lehatolni. Csak emésztgetni tudtam magamban a szavakat, és tátott szájjal várni, hátha megbírok szólalni.

-E...ez komoly?

-Úgy tűnik...-tördelte az ujjait Tae

-Nem lesz semmi baj! -bíztattam

-Fura...tegnap még én mondtam ezt neked! -somolygott

Én csak bámultam magam elé, míg három idióta látványa elém nem tárult...ami azt illeti hat idióta volt.

-Ezt nem hiszem el! -csattantam fel

-Hm? -értetlenkedett V

Fejemmel mutattam az irányt, ami zaklatott állapotba tett, majd hajtottam le azt.

-Szánalom...

-Az...-helyeseltem

Ismét csend telepedett meg közöttünk, amit néhány percen belül a csengő idegesítő csörömpölése zavart meg.

Taehyunggal kézen fogva indultunk el az ajtó fele, majd léptünk be az épületbe, ahol a meleg hatására jóízűen vigyorodtunk el, ugyanis tél volt már, amivel együtt beköszöntött a fagy.

Az utcák fagyosak, a levegő ködös, de hó sehol sem található. Nem túl gyakori Koreában ez a jelenség...

A folyosóról beballagtunk a termünkbe, ami bővült négy új diákkal. Osztályfőnökivel kezdtünk, de a tanár megint késett... ez már megszokott volt a mindennapjainkban.

Negyed óra telt el, ez idő alatt sokat gondolkodtunk szerelmemmel. Arra jutottunk, hogy iskola után, a barna hajú lánnyal beszélni fogunk. Elhatároztuk magunkat, és nem lehet tovább várni. Félünk, nehogy eljárjon Yoongi szája.

A tanár csatlakozott az órához...valljuk be, azért ezt elvárjuk tőle, hisz ez a kötelessége.

-Jóreggelt! -köszöntött bennünket - Elnézést a késésért, de a gyermekemet bekellett vinnem az orvoshoz és nagyon sokan voltak! - magyarázott - Na de...örömmel látom az új diákokat! Kérlek gyertek ki a tábla elé és mutatkozzatok be! -mosolygott

A négy tanuló felállt, és elindult a számukra kijelölt helyre, majd elkezdték a mondandójukat:

-Sziasztok! Yoo Bo Ra a nevem, de mindenki csak Bora-nak szólít! Tizennyolc éves vagyok, ahogyan a többségetek. Remélem jól kifogok jönni mindenkivel; és ami azt illeti, eddig ez jó úton halad. -vetett egy kaján vigyort Nam felé...

Chh...ezek között máris van valami.

A lány egy kék miniszoknyában volt, fehér blúzzal, és fekete bőrdzsekivel, amihez egy magassarkút társított. Hosszú haja lágyan omlott vállaira.

Elismerem nem nézett ki rosszul, és ha nem lennék meleg, talán még rá is hajtanék. Mondjuk akkor kire nem?

Gondolatmenetemből az  egyik barnaság szakított ki.

-Az én nevem Ahn Hee Yeon, a becenevem pedig Hani. Egy idős vagyok veletek, és én is REMÉNYkedek benne, hogy minden jól fog alakulni! -mosolygott, és emelte ki a remény szót...vajon miért!?

Kék farmer rövidnadrágja kiemelte az alakját, és lábai is megmutatkoztak. Felülről fekete inget viselt, ami lazán bele volt tűrve a farmerjába, nyakába pedig egy hanyagul megkötött piros színben pompázó nyakkendő libegett.

A következő diák, aki bemutatkozott, görcsöt "alakított" ki a gyomromban. Most legalább egy kis információhoz jutunk.

-Yoona a nevem. Vagyis... a teljes nevem Im Yoon Ah. Nemrég töltöttem a tizennyolcat, és nem vagyok túl jó a társalgásban, szóval ne haragudjatok, ha nem nyílok meg rögtön.

Az szép! V-vel egymásra néztünk, és ijedten fogtam meg kezét a pad alatt. Nem lesz könnyű dolgunk, az egyszer biztos.

Öltözködés terén sokkal visszafogottabb volt mint a többi. Hosszúszárú farmer gatyát hordott, csillag mintázatú pólóval, és szürke kardigánnal. A magassarkú helyett egy sportcipő pihent a lábán.
Vele talán mégis könnyebb lesz beszélni, ugyanis nem tűnik akkor kurvának. A többiek sem néznek ki rosszfejnek, de akik már az első napjukon kavarni kezdenek számukra idegenekkel, hozzám ne közeledjenek. Yoona az a lány, aki nem vág fel mindenével, és talán hatni lehet a szívére is.

Az utolsó tanuló bemutatkozásakor már kicsengettek, de még befejezhette ő is a kis mondókáját.
-Akkor én gyors leszek. Bae Soo Ji a születési nevem. Szólíthattok SooJi-nek is vagy Suzynak...bár az utóbbit sokkal jobban szeretem. A korom annyi mint a többieké, és nagyjából ennyi infó elég is rólam szerintem. -nevetett

Testén egy rövid fekete szoknya foglalt helyet, egy fekete harisnyával, valamint zöld, csíkos, háromnegyedes felsővel, és egy barackvirág színű kabáttal kezében.

Összességében a legszimpatikusabb Yoona volt számomra. Talán még a lelkére is tudjuk beszélni a menta hajú hülye gyereket.
Óra után elvonultak Tae-vel.
-Na mi a véleményed? -érdeklődtem
-Mindegyik egy oltári nagy ribanc, kivéve Yoona-t. -mormogott
-Ezzel egyetértek...-kuncogtam
-Suli után elcsípjük, és beszélünk vele. -nézett szemeimbe
Sóhajtottam, és közelebb léptem felé, majd karjaiba bújtam. Szorosan húzott testéhez, és hajamba puszilt.
Az idilli pillanatot ismételten az a kibaszott csengő zavarta meg. Percek múltán váltunk el csak egymás testétől, majd fordultunk a terem felé, ahova belépve, mindkettőnk lesokkolt. Három barátunk ölében, a három új diák foglalt helyet és kacarásztak hülyén. Mondjuk nem értem miért lepődtem meg...tudhattam volna hogy ez lesz belőle.
De ami tényleg meglepett, az az volt, hogy Yoongi és Yoona is ezt tették...kivéve azt a részt, hogy az ölében pihengetett. És még azt mondja, hogy nem tud beszélgetni... átvert minket!?
Leültünk helyünkre, és előpakoltuk az órai felszerelést, majd vártunk a tanárra. Kis idő elteltével meg is érkezett, és kezdett el beszélni a matekról...valami olyan nyelven ami ahhoz tartozik. Szó szerint nem értettem semmit. De annyira hidegen hagy igazából.

***

A tanórák után fáradtan léptünk ki az iskola udvarára. Siettünk a kapu felé, és ott megálltunk, hogy megvárjuk a lányt. Utánunk szinte rögtön jött is egyedül sétálva, majd kapta el a csuklóját Tae, amikor mellénk ért. Egy ijedt, ködös pillantást vetett el, miután sóhajtott egyet, és felénk fordult.
-Mit akartok? -vonta fel a szemöldökét
-Lenne egy kérésünk! - engedte el a vékony kezét párom
Kérdőn nézett hol rám, hol V-re, de a csend megtört.
-Van egy srác...
-Milyen srác? -harapta be alsó ajkát
-Akivel beszéltél matek előtt.
Elgondolkodott, és úgy pillantott Taehyung barna íriszeibe.
-Tudod...menta haj, fekete dzseki...-magyarázott
-Igen...-pirult el Yoona- Tudom kiről beszélsz. Mi van vele?
-Szóval izé...az történt, hogy t...tetszel... tetszel neki, és...és megszeretne ismerni. -bizonytalankodott hangja
Yoona szemei kidülledtek, és egy hatalmas vigyor kúszott ajkaira.
-Ez komoly? -véknyult el a már amúgy is cincogó hangja
-Jah...-szusszantott társam
Ez...ez egészen könnyen ment. Minden a tervünk szerint halad. Yoona kicsattan az örömtől, Yoongi szintén így fog reagálni, és mi pedig rejtegethetjük a titkunkat még egy jó ideig...amíg csak akarjuk. Ez így tökéletes.
-Akkor...ömm...kell a száma a srácnak vagy beszélsz vele? Még nem jött ki, szerintem megtalálod. -vigyorogtam rá
-Megadhatod. Majd felhívom még ma! -kereste elő mobilját drapp színű táskájából
Lediktáltam neki a telefonszámot, és elköszöntünk a lánytól.
Elindultunk haza Tae-vel, és legnagyobb meglepetésemre, fehér kis pelyheket fedeztem fel a cipőm orrán. Felpillantottam, és már csak azt érzékeltem szemeimmel, hogy az elém táruló táj fehér színben pompázik. Ez csodás.
-Most komolyan esik a hó? -mosolyogtam vidáman szerelmemre, aki közelebb hajolt hozzám
A falnak szorított gyengéden, ujjainkat összefontuk a másikéval, és lágyan ajkaimra hajolt. Testünk összeforrt, és szenvedélyesen játszadoztunk a másik fél dús párnáival. Egy hangos cuppanással váltunk el egymástól, és vigyorogtunk mint két szellemifogyatékos. De nem voltunk azok...csak két bolond, akik szeretik egymást.
-Mindig is kiakartam próbálni milyen az, amikor a hóesésben csókolózok valakivel.
-És milyen volt? -haraptam be az előbb még letepert ajkamat
-Csodálatos! -közelített ismét felém, és csapott le rám
Ez már sokkal rövidebb volt, és utána úgy sétáltunk haza hozzám.
A házinkat villám sebességgel írtuk meg, a tankönyvekbe csak belenézegettünk, hogy másnap tudjunk mit nyögni órákon...habár tudnánk mit nyögni, csak az kicsit más értelemben szól.
Az iskolai dolgok után a telefonom idegesítő zizegése zavart meg, egy puszi kikönyörgése közben. Megnéztem, és Suga volt az. Gyomrom görcsbe rándult, és egyre idegesebb lettem, míg meg nem nyitottam az üzenetet.

Hali! Izé...kösz mindent.

A csaj a lábaim előtt hever. Innen átveszem a dolgokat.

Ja és befogom a számat. Tőlem senki nem fog megtudni semmit!

Szóval mégegyszer köszi mindent, és remélem nem utáltatok meg nagyon.

Ez a ti érdeketek is, és nem ártana lassan közölni mindenkivel!

Nem lesz semmi baj! ;)

A végére érve ledöbbentem. Ki ez a személy, miért írogat Suga mobiljáról, és miért ilyen rohadt kedves?

Ez most komolyan ő volt? Mert ha igen, akkor a véleményem róla, száznyolcvan fokos fordulatot vett.

Úgy gondoltam visszaírok neki, ha már ilyen rendes.

Szia!

Ömm... örülök a sikernek.

Kösz, hogy nem árultál el bennünket, és ha mégis kellene valami segítség akkor csak szólj!

És köszi a bíztatást is!

UI.: A véleményem megváltozott felőled...nem is vagy te akkor fasz. :D

Vigyorogva siettem vissza a nappaliba a konyhából, amit Tae is észrevett.

-Mi az öröm tárgya, Szépfiú? -ölelt magához, én pedig leültem mellé a kanapémra

-Suga...

-Az öröm tárgya? -vonta fel szemöldökét

-Aha. -kuncogtam

-Hogy hogy?

-Írt egy SMS-t. Nekünk nincs több dolgunk Yoona-val kapcsolatban. Ő innen átveszi azt mondta. És köszöni az eddigieket. Meg azt tanácsolja, hogy mi hamarabb avassuk be a többieket is. -magyaráztam

-Elvette az eszét a csaj. Soha életében nem volt ilyen jó fej. -hitetlenkedett

-Nekem mindegy, hogy mitől változott meg...a lényeg, hogy minden jól megy egyelőre. -mosolyogtam

Vállat vonva elkezdett játszani a telefonján, én pedig gondoltam a hóesés örömére meglepem valamivel. Kimentem a konyhába és két bögrét készítettem elő. Öntöttem beléjük tejet, amit felmelegítettem a mikróban. A szekrényből elővettem két tasak forró csoki port, és elkészítettem azokat a poharakban. Nyomtam rájuk sok-sok tejszínhabot, és csokit szórtam arra. Kissé egyensúlyozva vittem a nappaliba, és leptem meg vele.

-V-sshi! -vinnyogtam ultra magas hangon

Rám nézett és elvigyorodott.

-Tessék! -adtam kezébe

-De aranyos vagy! Köszönöm! -puszilta meg arcomat

Elkezdtük egy kanál segítségével enni a fehér, édeskék tejszínt, majd inni magát a forró löttyöt. Nagyon finom volt, és imádok ilyeneket fogyasztani. Egyik pillanatban felnéztem páromra, és kitört belőlem a nevetés. A szilárd állagú, langyos tejszínhab felső ajka fölött helyezkedett el.

Gondoltam egyet, letettem az én bögrémet, és közelebb másztam hozzá. Ekkor ő is letette a saját innivalóját, és úgy figyelte cselekedeteimet. Amikor párnáinkat csak néhány milliméter választotta el, a nyelvemet kidugtam, és nyaltam le az édességet ajkairól, és a szája fölötti részről. Egy esetlen sóhajt eresztett ki magából, amit megmosolyogtam, és még megismételtem párszor tettemet.

-Ez nem ... nem lesz így jóhh...-szuszogott

-Miért is? -huncutkodtam

-Jimin! Ne csináld ezt velem! -könyörögött, de nem hatott meg

-Mégis mit? -csináltam úgy mintha fogalmam sem lenne a bajáról

Pedig nagyon is tudtam. A csípőmet leengedtem, így az intim területeink, bár nadrágon át, de találkozhattak egymással. Éreztem, hogy miket váltottam ki belőle, de nem érdekelt. Miért lenne az baj, hogy két egymás követő napon is történik valami?

-Tudod te jól! -harapta be alsó ajkát lágyan, majd dobta fel magát derekánál

Egy hangos, és szenvedő nyögés szökött ki számon, amit viccesnek, és szexinek találhatott, ugyanis még a fejemet is hátra vetettem. A következő ilyennél már lehúzott magához, és úgy hallgattatott el, de nem tartott sokáig. Üregemből kitépte nyelvét, ajkait inkább a nyakamon pihentette, és ott játszadozott tovább. Belőlem csak úgy dőlt ki minden. Hangomat nem szégyellve hallattam, és mikor már elegem lett, felkaptam, és a hálómba vittem be. Ledöntöttem az ágyra, és fölékerekedtem. Vadul téptem a nyakát fedő vékony kis bőr réteget, aminek hatására most ő adott ki hangokat. Gonoszkodtam egy kicsit, ezért mellé feküdtem, és csak úgy minden élvezet nyújtás nélkül hagytam ott. Meglátjuk hogy tetszik neki.

-Ezthh...ezth most miérth csinálod? Nagyon gonoszh vagy Park Ji Minh! -lihegett és zihált a vágytól

Na oké...ezt nem tehetem vele. Lehet megkegyelmezek.

-Mit kapok ha kielégítem mocskos, piszkos, csúnya vágyaidat? -vigyorogtam

-Ha most megengeded, úgy megbaszlak, hogy lábra sem fogsz tudni állni! -hagyta abba a zihálást

-Hohohohó! De rosszfiú valaki. -dugtam ki nyelvemet, amire rá is kapott

Ezennel ő ült derekamra, és kezdett mozogni azon, ami ismételten nyögéseket kényszerített ki torkomból. Marta az ajkaimat, harapdálta a nyelvemet. A pulcsimat kis időn belül leszakította testemről, majd száműzte a szoba egyik végébe, vele együtt pedig a nadrágomat is.

Ez nem fer! Ha én vetkőzök, ő is! Leszedegettem róla a fölösleges anyagokat, majd dobáltam el valamerre.

Csak egy boxer állta útját, de az sem sokáig. Lehúzta rólam félig, és azon nyomban készíteni kezdett ujjaival.

Wow...ez ennyire kellemetlen?

Mikor már több idő eltelt, a fájdalmat felváltotta az élvezet, de ez ismételten felborult, mikor magával helyettesítette, az előbb használtakat.

Mozogni kezdett, én pedig vele párhuzamosan, és szinkronban hallattam hangomat. Élveztem minden egyes percét az éjszakának újra.

Amikor testeink elváltak, egymás mellett fekve csókolóztunk, néha-néha pedig simogattuk meg a másikat.

Magunkra húztam a lepedőt, és csak mi voltunk. Csak mi ketten, a takaró alatt.

10. fejezet: Vállaljuk!

Sziasztook!

Megérkeztem az újabb résszel!:)

Egy szemszögből íródott.

Megjelennek benne az új szereplők, és ugrunk egy hónapot az időben!

Olvassátok!:))

*Jimin szemszögéből*

"-Nem bántam meg amit tettem! És ezt sem fogom megbánni amit most mondok! -felhúztam egyik szemöldökömet, mert nem értettem a helyzetet- Szeretlek! -jelentette ki, majd ráhajolt ajkaimra és megcsókolt."

Elakadt a lélegzetem. Az érintése, és törődése furcsa dolgokat és érzelmeket váltott ki belőlem. Eddig is jól csókolt, de eddig még egyszer sem volt ilyen óvatos, mégis vad és szenvedélyes.
Amikor visszatértem az ideiglenes sokkos állapotomból, lassan és félénken visszacsókoltam, hogy tudja hiszek neki.
Apró harapdálásától mély lélegzeteket kellett vennem, de még ennek ellenére is hagyták el számat nyögések. Kifutottak, és nem tudtam ellene tenni. Az élvezet eluralkodott rajtam.
Néhány perc telhetett el, pontosan nem tudom, mert teljesen kizártuk a külvilágot.
Amint a dús párnák elváltak egymástól, úgy hunytam le szemeimet, fejemet pedig hajtottam le. Alsó ajkamat harapdáltam az idegtől, mert féltem, hogy mit fog mondani.
-Nem megmondtam, hogy nem bántam meg? -suttogta
Tovább folytattam saját magam kínzását, szemeim pedig a cipőinket fürkészte.
-Ne harapdáld magad! Az az én dolgom. -mondatára felkaptam rá a tekintetemet és mélyen szemeibe néztem
Lassan közeledni kezdett, de kezemet kihúztam az övéiből és a mellkasára tapasztottam. Értetlenkedve nézett ő is íriszeimbe.
-H...honnan tudjam, hogy bízhatok benned? -vetettem fel a kérdést
-Hmm...nézzük csak! -tette csípőre a kezét- Először is...amikor segg részegre ittad magad, "befogadtalak". Aztán segítettem amiben csak tudtam...bár ezek nem igazán azok a  dolgok amik miatt megbízhatnál bennem. -húzta a száját- De talán ez az lesz! -kiáltott fel, majd fenekemre csúsztatta a kezét, és felemelt. Végig csókolt nyakamon, aztán pedig ajkaimra tévedt. Hangom hol magasabban, hol mélyebben mutatkozott meg. Lábaimmal átkulcsoltam derekát, V pedig berúgta az ajtót, ami egy mosolyt csalt az arcomra. Aprócska, fájdalmas nyögést hallattam, mert háttal nyomott neki a falapnak, és úgy folytatta a már korábban elkezdett munkálkodását. Számról kis idő múlva, újra a nyakamra vándorolt, közben hátamat szüntelenül simogatta. Mély lélegzeteket vettem, és mocorogni kezdetem. Ennek hatására elindult velem a már jól ismert útvonalon a háló felé. A szobában aztán ledöntött az ágyra és vetkőzni kezdett előttem, majd mellém feküdt és újra megcsókolt. Rólam is lekényszerítette a pólót; persze nem volt ellenemre, és úgy járta be hideg kezeivel felsőtestemet. Végül egy hatalmas csók kíséretében váltunk el újra a másik finom, puha, dús, édeskés ajkaitól. Átkarolt a derekamnál, és a takaró alatt így aludtunk el. Boldogan...

***

Reggel hat órakor keltem fel, ami egy nagyon fura és szokatlan dolog tőlem. Ameddig csak lehet, kihúzom az alvást, de most az adrenalin szinten az egekben szánkázott valahol, jó magasan. Minden esetre jó el foglaltságom volt, mert V-t bámultam, ahogy egyenletesen mozog le-és fel a mellkasa, minden egyes lélegzeténél.
Csend volt az egész szobában, csak a szuszogásunk hallatszott, és az óra kattogása.

Körülbelül egy óra telhetett el, amikor nyöszörgésre lettem figyelmes. Elmosolyodtam, mert tudtam ki volt a hang kiadója. Megfordult, azaz velem szemben ült, mire még jobban elmosolyodtam.
-Jó reggelt! -simítottam hátára
-Neked is! -hajolt hozzám közelebb egy csókra
-Megyünk készülődni? -tettem fel a kérdést
-Hova? -értetlenkedett
-ÖÖÖ....mondjuk iskolába!?
-Ja..AISH...-mormogott- Menjünk. -vigyorgott esetlenül
Felpattantam az ágyból és a szekrényemhez botorkáltam, hogy valamit keressek, amit felvehetek.
-Adjak ruhát? -fordultam felé egy szál alsóban
-Adhatsz. -válaszolta csukott szemmel
Kihasználtam az alkalmat, és halkan odalopakodtam, majd a hasa fölött megtámasztottam kezeimet és ledöntöttem. Gyors puszit nyomtam puha ajkára, és lábára dobtam a ruhákat, majd kiiszkoltam a fürdőbe. Levettem magamról a maradék textilt is, és elkezdtem engedni a vizet a zuhany tálcába. Amikor már jónak gondoltam beálltam alá, és mosakodni kezdtem. Nem telt bele tíz percbe, Tae nyitott be.
-Zavar ha itt vagyok?
Megráztam a fejemet, jelezve, hogy nem zavar különösen. Igazából tényleg nem volt zavaró a jelenléte, de annál inkább zavarba ejtő. Még sosem látott így ezelőtt, és nem is terveztem hogy meglát egy jó ideig. De nem tudok mit csinálni, már megtörtént.
-Jimiiiiiin.... van szájvíz?
-A szekrényben találod.  -magyaráztam
Használt belőle egy keveset, majd kiment. Felsóhajtottam, ugyanis észrevettem, hogy párszor végig mért, ami olyan dolgot váltott ki belőlem, amit inkább nem részleteznék. Elintéztem a reggeli férfi dolgokat, és fel is öltöztem. A konyhában találtam rá, majd elindultunk.
A suli előtt még beugrott hozzá, mert ott volt a cucca, és azt összekellett szednie. Nem telt sok időbe, és hamarosan az iskola felé vettük az irányt.
Nem beszélgettünk sokat, viszont már nagyon kérdezni szerettem volna valamit tőle, és nem hagyott nyugodni, így bátorkodtam elmondani:
-Tae! Kérdezhetek valamit?
-Mondd csak! -nézett rám
-Mm... mi most akkor...-elakadtam
Próbáltam keresni a szavakat, de nagyon nehéz volt, és küzdöttem az el-elcsukló hangommal is.
-Mi most együtt vagyunk! -mosolyodott el
Megálltam. Ezt nem tudtam felfogni. Mi most tényleg!?
Közelebb jött hozzám, és felemelte fejemet az államnál.
-Jól hallottad! -suttogta ajkaimra
-Szeretlek! -mondtam és amennyire csak tudtam a nyakába bújtam
-Én is téged! -ölelt át, és úgy simogatta meg a hátamat- Szerintem menjünk, mert el fogunk késni.
Bólintottam egy aprót, és folytattuk a sétát.

***

A suliban üdvözöltük a srácokat, akik rögtön kérdezték, hogy mi volt velem, hol voltam eddig, és hogy miért nem lehetett látni. Hazudtam.... Azt mondtam mindannyiójuknak, hogy nem voltam jól. De ami azt illeti. Lelkileg tényleg nem voltam a toppon. Talán még sem volt ez akkora füllentés.
Viszont észrevettem valamit, ami nagyon nem tetszett.
Suga...
Eléggé furcsán viselkedett, ahányszor csak  ránézett V-re, vagy rám. Hm...vajon tud valamit?
Nem...biztosan csak én reagálom túl...

***Egy egész hónap múlva***

Egy hónapja vagyunk együtt V-vel. De ami azt illeti...Suga még mindig nagyon érdekesen viselkedik. Nem bírom tovább...Biztos hogy tud valamit, ezt pedig megkell beszélni a párommal.

Osztályfőnökin ültünk, amikor a tanár bejelentette, hogy négy új tanuló fog az osztályunkba lépni...és mind lány.
Istenem, miért!? Így is nő uralom van...
-Nos! Az új tanulók valamelyik szünetben fognak megérkezni, különböző papírokat intézni, de ma még nem lesznek veletek. A nevüket azért elárulom nektek.
Az első lány, egy fekete, hosszú hajú hölgy és Yoo Bo Ra a neve.
A második egy Ahn Hee Yeon nevű lány.
A harmadik diákot Im Yoon Ah-nak hívják, a negyediket pedig Bae Soo Ji-nek.
Legyetek velük kedvesek, és ha segítséget kérnek, adjatok útba igazítást! Most pedig mehettek! -mondta a tanárunk

Amikor kimentünk a teremből elkaptam V karját.
Eljött az a szünet, amikor elhatároztam magamat. Beszélnem kell a párommal, mert tuti biztos vagyok benne, hogy Yoongi tud valamit.
A suli épülete mögé húztam, ahol senki nem tartózkodott jelenleg.
-V! Beszélnünk kell! Nagyon fontos!
-M...miről? -dadogott
-Suga tud valamiről....
-Bővebben? -húzta fel szemöldökét
-Mondtál neki valamit?
-Öm...nem!? -próbálta elhitetni velem hogy ártatlan
-Nagyon meggyőző volt. Csak mondd, hogy nem tőled Taehyung!
-Mondhatnám...de...
-De...-néztem rá, és kezemet megtámasztottam feje mellett két oldalt a falon
-De akkor hazudnék.
-V, ezt nem mondhatod komolyan. Most tudja, hogy bisex vagyok, meg hogy járunk?
-Jimin! Befognád egy percre és elmondhatnám hogy hogy történt? -emelte meg a hangját
Eltávolodtam tőle és törökülésben lehuppantam a földre.
Követte példámat, és elkezdte a kis beszámolóját.
-Szóval...mielőtt "vallomást" tettem neked... aznap eljöttem suliba és Suga elkezdett kérdezgetni, és elmondtam, hogy azért nem voltam itt azelőtt, mert annyira leittad magadat, amit mellesleg tudtak, hogy nálam voltál, és nem volt kedvünk bejönni. -nyelt egyet és folytatta- Innen már leakartam zárni, de nem hagyta, és azt állította, hogy ha nem folytatom akkor kiszínesítve egy kicsit, beszámol a többieknek. Ezért döntöttem úgy, hogy elmondom azt amit én csináltam, és ebből rájött a te titkodra...és most tud mindent.
Mélyeket lélegeztem, és nem mertem felemelni a fejemet. Csak tépkedtem a zöld, hosszúkás fűszálakat, ami elterelte a figyelmemet.
-Jimin kérlek ne haragudj! Nem tehettem mást! -csuklott el a hangja
Felkaptam tekintetemet, és vörösödő szemeibe néztem. Mellé csúsztam, és átöleltem vállánál.
-Semmi baj! Nem a te hibád!
-De kérlek....Yoongira se haragudj...ő csak segíteni akart rajtam... és neki köszönhetjük azt is, hogy együtt vagyunk...mert ő mondta, hogy próbáljam meg. -nézett rám
-Vele még meg kell barátkoznom...-sóhajtottam- De most akkor...tudnak rólunk a többiek is?
-Nem...vagyis nem tudom. Elvileg tartja a száját...de...de majd beszélek vele.
Bólintottam és egy csókot adtam neki, majd indultunk vissza a szokott "bandázós" helyünkre. A srácokat megpillantva nem értettük mi van velük. Mindenki meredt előre, egyenesen mellénk.
Mi a...?
Hátra néztem és megláttam négy ismeretlen teremtményt. Ők lennének az új diákok? Háát...elkell ismerni, nem csúnyák, de nem kell hezitálnom, hogy eldöntsem, egyikőjük sem az esetem. Nekem Tae az esetem.
Közelebb lépkedtünk társainkhoz, akiknek éppen csak a nyáluk nem csöpögött.
-Hahó...mi a bajotok? -kérdezte V, aki nem vette észre, az új osztálytársakat
-Nézz magad mögé. -mondta vágyakozó hangon Jin
Így is tett. Megfordult és nem telt bele fél percbe, visszaállt eredeti helyzetébe. Egymásra néztünk és megráztuk a fejünket.
-Enyém a barna! -mondta hangosan Suga, és felemelte a kezét
-Melyik? -pillantott rá Nam
-Hogy értve melyik? -értetlenkedett a menta hajú srác
-Két barna van te hülye!
-A fonott hajú...a bőrdzsekis. -válaszolta Yoongi
-Enyém a másik barna! -jelzett Hoseok az ujjával
-Enyém a fekete! - feküdt az asztal felületén Nam
-Hmm...úgy szeretlek titeket! -támasztotta meg a fejét tenyerével a legidősebb társunk, Jin
-Miért? -kérdezte meglepetten Suga
-Mert pont azt a csajt hagytátok ki, aki kell nekem! Perceken belül az ujjaim köré csavarom. Nekem nem lehet ellenállni. -dőlt hátra magabiztosan, és nyújtózkodott
Felnevettünk, és leültünk közéjük. Jeleztem V-nek, hogy nem akar-e szólni Yoonginak, de amikor megérezte az ujjamat az oldalán, egy nagyot nyelt, és szólt is Sugának.
-Ömm...Hyung! Tudunk beszélni?
-AISH...most megfigyelés van V-sshi! Várjál egy kicsit!
-Ne basszál fel, gyere kérlek! -mondta erélyesebben Taehyung
Kikerekedett szemekkel bámulta mindenki a legfiatalabbat, majd Suga, V és Én elindultunk, ugyan arra a helyre, ahol az előbb még mi tartózkodtunk párommal ketten.
-Bökjétek ki mi van! -fonta össze maga előtt karjait
-Tudod jól mi van! -hunyta le szemeit Tae
Látszódott rajta, hogy nehezen beszél most erről
-Aha...szóval rólatok van szó.
Bólintottam, és V újra megszólalt.
-Elmondtad a többieknek?
-Nem...még...de ha nem siettek eljár a szám.
-Nem teheted ezt! -mondtam elkeseredetten
-Figyelj! Én a barátotok vagyok, és ne is nézzetek ellenségnek. Nem akarok rosszat nektek, de ha ezt titkoljátok a Bangtan előtt, nem fog jó kisülni belőle. Úgy hogy ha ti nem, akkor majd én beszámolok nekik.
-Mit kérsz a hallgatásért? -kérdeztem félénken
-Ez nevetséges!... Na ha ennyi akkor én mentem! -fordult sarkon, majd vissza felénk- De ami azt illeti...lenne itt valami!
Kérdőn néztünk rá, aminek eredménye is született.
-Hozzatok össze a kis barnasággal és egy szót sem szólok, míg ti sem!
Nyeltem egy nagyot és nem jött ki egy hang sem a torkomon.
-Mégis hogyan? -hadarta el Tae
-Azt már ti tudjátok...de ha nem megoldható, már itt sem vagyok!
-Vállaljuk!

Megj.: A "Szereplők" bejegyzésnél megtaláljátok a lányokat képpel, és a blog beli korukkal, nevükkel!

Szereplők

Sziasztook!
Új ficimet szeretném a szereposztással kezdeni, ami pontosan így nézne ki:
- Csakis valós szereplők!

A fiúk csapata:

Név: Kim Seok Jin

Életkor: 20 év (2-szer bukott gimiben)

Becenevek: Jin, Jinnie, Princess

(Ő az, akinek bármit ellehet mondani, nem adja tovább. Mindenki megbízhat benne.)

(Suzy párja)

Név: Kim Nam Joon

Életkor: 18 év

Becenevek: Nam, RapMon, RapMonster 

(A Bangtan-ben ő a legcsajozósabb, és legbefolyásolhatóbb.)

(Bora párja)

Név: Jung Ho Seok

Életkor: 18 év

Becenevek: Hoseok, J-Hope, Hopie

(Az egész kis csapat legérettebb, legtöbb eszűbb tagja.)
(Hani /volt/ párja.)

Név: Kim Tae Hyung

Életkor: 18 év

Becenevek: V, TaeTae, Taehyung

(Dilis, hülye fiú, akinek elcsavarják a fejét könnyedén.)
(Jimin párja)

Név: Min Yoon Gi

Életkor: 18 év

Becenevek: Suga, Yoongi

(Az egyik legrosszabb fiú az egész Bangtan-ben, aki a történet alatt meglágyul.)
(Először Yoona, majd Jungkook párja)

Név: Park Ji Min

Életkor: 19 év

Becenevek: Jimin, Jiminnie, ChimChim 

(Egy kissé visszahúzódó srác, aki nem szereti a bajt, és konfliktust. Szülei kitagadták otthonról.)
(Taehyung párja)

Név: Jeon Jeong Guk

Életkor: 18 év

Becenevek: Jungkook, Kook, Kookie

(Egy szerény fiú, aki az iskola idő közepében csöppen bele egy új környezetbe.)
(Először Junghwa, majd Suga párja)

A lányok csapata:

Név: Yoo Bo Ra

Életkor: 18 év

Becenevek: Bora

(Egy igazi tizennyolc éves, felnőttes, bulizós lány.)
(Nam párja)

 Név: Ahn Hee Yeon

Életkor: 18 év

Becenevek: Hani 

(Egy olyan lány, aki mindig csak szédíti a fiúkat, majd amikor már elcsavarja a fejüket, ott hagy mindenkit)

(J-Hope párja)

Név: Im Yoon Ah

Életkor: 18 év

Becenevek: Yoona

(Egy visszahúzódó, szerény "kislány", aki már az első napon beleszeret a Bangtan egyik tagjába)
(Suga párja)

Név: Bae Soo Ji

Életkor: 18 év

Becenevek: Suzy

(Egy csendes, mégis vad lány. A párjainak a szívét megtudja lágyítani, akármennyire is rosszfiúnak mutatja magát.)
(Jin párja)

Név: Park Jung Hwa

Életkor: 16 év

Becenevek: Junghwa, Hugi

(Suga húga, aki Amerikában modellkedett két évig. Hazakellett jönnie, és Szöulban folytatja a gimnáziumot.)

(Jungkook párja)