27. fejezet: Good or Not!? / Jó vagy Nem!?

Figyelmeztetés: 16+, yaoi

*SUGA SZEMSZÖGÉBŐL*

Annyira boldog voltam. Örömömben majd' kicsattantam. Az érzés pedig...leírhatatlannak bizonyult. Én tényleg nagyon szeretem ezt a fiút, és nem is értem miért gondoltam, hogy megcsal. Talán azért, mert már éltem át ilyet, és az is pontosan ugyanígy kezdődött. Minden egyes kapcsolatomnál félek, rettegek, és nehezen tudom rászánni magamat. Bár Yoonanál nem ez volt a felállás, belülről, egy hangyányit talán tartottam az egész mindenségtől.
Jungkooknál inkább a véleményektől tartottam, mintsem a kapcsolattól. Ezekelőtt már túl jó, szoros barátságba kerültünk, és az alap bizalom szint meg volt, szilárdan. Vele ezért is lehet könnyebb most.
Voltak hullámvölgyeink, meg minden egyéb, de igazából mit ér, ha a szerelem erősebb mindennél?

-Széppé tetted a napomat. Minden egyes percben vártam rád, hátha jössz majd egyszer, és lám...megtörtént. -mosolyogtam rá
-Viszonylag könnyen rászántam magamat. De kérlek, ne légy többé ilyen! Nem is tudom honnan szedted, hogy megcsallak...
-Én sem... -motyogtam el az orrom alatt
-Szeretlek! -simogatta meg hajamat
-Én is téged! Mindennél és mindenkinél jobban. -adtam egy csókot dús ajkaira
Folytattuk az idilli, meghitt, de mégis, leginkább romantikus pillanatsorozatot.
Bár tovább nem jutottunk csóknál, most nem is bántam. A sírástól kimerültem, és elegem volt a depressziós hangulatból. Most csak azt akartam, hogy magam mellett tudhassam, innentől fogva, örökké.


A nap további részében elmentünk Jiminékhez, elújságolni, hogy kibékültünk, és hogy elhozzuk párom ruháit, amiket elvitt tőlem.
Emlékszem arra a napra...tisztán.
Az utolsó mondata még mindig itt cseng a fülemben, és talán sohasem fogom tudni kitörölni onnan.
-"El kell gondolkodnom, hogy akarok-e még egyáltalán valamikor is a szemedbe nézni!"
A gondolatára is összerezzentem, kirázott a hideg, hiszen borzasztó emlékeket kelt most már épülőfélben álló lelkemben.
Mindezek mellett, nem tudom elfelejteni azt sem, amikor bekopogtatott ajtómon, melyen egy láthatatlan ködfátyol terült el, ami a szomorúságot, kínt, bánatot jelképezte.

Magam elé meredve ültem a kanapén és idéztem fel a rosszabbnál-rosszabb, valamint ezzel párhuzamban a jobbnál-jobb emlékeimet.
-Mehetünk? -kérdezte Jungkook, a vállamra téve kezét
-Persze! -rezzentem picit össze, és álltam fel
Összefontuk ujjainkat, majd távoztunk, hogy az én otthonomban folytathassuk napunkat.

*Három hét múlva, az utolsó szóbeli érettségi napján*

Körülbelül két hete vegezhettünk az írásbeli éretségikkel. Nem lettek olyan gázak, mint azt gondoltuk volna, sőt! Az osztályfőnök kifejezetten meg volt elégedve mindenki munkájával.
Ma épp az utolsó szóbelink volt. Mivel én mindenképpen a zenével akarok majd a továbiakban foglalkozni, és abból nem lehetett érettségit tenni, nem volt más választásom mint a testnevelés.
Bevallom, egészen jól sikerült, a vézna testem ellenére is.
Mindenki végig idegeskedte a napot, míg végül meg nem kaptuk a bizonyítványokat tanárunktól. Mindenki majd hogy nem kicsattant az örömtől.
Végre végeztünk, és olyan pályán tanulhatunk tovább amit szeretnénk is, nem pedig a szokásos kötelezőkön, előírtakon. Azért az osztálytól rossz lesz megválni, de mindenképpen tartani fogjuk a kapcsolatot, hiszen mindig is nagyon összetartóak voltunk, és szerettük is ezt a közösséget.

Mint ahogyan minden nap, ma is párommal, Jungkookkal mentem haza, vigyorogva, jókedvűen. Viszont ahogy öltönyben sétált mellettem...huh.
Kissé izgatta a fantáziámat, és késztetést éreztem arra, hogy leteperjem. Amit, ma meg is fogok tenni. Ahogy belegondoltam, hogy a mai estét mivel fogjuk tölteni, féloldalas mosolyra húzódott szám, és alig bírtam leplezni. Mindenképp meglepetésként akarom ezt neki "ajándékozni". Most már úgy érzem, éppen ideje van ennek, és nem szabad tovább váratnom. Annyi mindent megtett értem...
Megbocsájtott, holott nem bíztam benne, mindig kiállt mellettem, nem hagyott cserben, és szeretett. Kiérdemli, úgy gondolom.

A lakásba beérve,  kikaptam kezéből a kék kis füzetet, majd nyakába karolva ajkaira hajoltam. Hosszasan csókoltam, majd jeleztem neki, hogy vegyen az ölébe, amit készségesen meg is tett, majd a párnáitól elválva a nyakára kezdtem apró csókokat hinteni.
Nyelveink hevesen harcoltak egymással, és a bennem felgyülemlő adrenalin hatására, kénytelen voltam kimondani a tényt...:
-Akarlak! Ma...most! -suttogtam fülébe, majd rá is haraptam
Kérdő tekintettel nézett rám, majd egy mosoly terült el arcán.
Máris megérte....micsoda boldogságot okoztam neki.
Lábaimmal átkulcsoltam derekát, és így indultunk el a hálószobám irányába, mely már az övé is volt, hiszen együtt éltünk. A szobánk ajtaját kinyitotta, de olyan lökettel akart bevinni, hogy neki ütköztünk az ajtófélnek, így a csókunkba nyögtem egy aprót, valamint elengedtem egy "au"-t.
-Beindítasz! -suttogta ajkamra
-Ez volt a célom! -kuncogtam
Amint az ágyamhoz értünk, leterített arra, és elkezdett vetkőzetetni. A zakóink elszórtan voltak valamerre, mert úgy gondoltuk, nem lesz rájuk szükségünk, sötétkék ingeink pedig nyitottan szállingóztak testünkön. A nadrágok, csakugyan mint a zakók, valahol a földön hevertek.
Borzasztóan szexi volt a csapzott tincseivel, nyitott ingben, és fekete boxerban.
Nyakamon ott hagyta nyomát, megpecsételve ezzel azt, hogy az övé vagyok, és én magam sem cselekedtem máshogyan.
Mikor már egy anyag sem fedte testünket, elkezdett felkészíteni.
Hogy mit is éreztem?
Elsősorban nagyon zavarban voltam. Fürödtünk már együtt, láttuk a másikat meztelenül, de sosem értünk egymáshoz...legalábbis nem így.
Az ujjaitól nyöszörögtem, és a fájdalom hatására egy-egy könnycsepp is lecsordult arcom felületén. Feszített, fájt, égetett, ahogyan próbált felkészíteni.
Bár nagyon nagy odafigyeléssel munkálkodott testemen, és azon belül, mégsem tudta teljesen elfeledtetni a kínt, de mikor elérkezettnek látta az alkalmat, saját magát helyezte belém. Nagyon furcsa, szokatlan, és feszítő érzés ölelt körül, de az örömöm leírhatatlan volt még így is.
-Mozogj! -jeleztem neki
Ő csak sóhajtott egyet, és tette amit kellett. Mindvégig nagyon vigyázott testemre és rám is. Olyan lágyan, és gyengéden ért hozzám, hogy eltudtam volna akár olvadni is.
Végül hosszú-hosszú idők után együtt mentünk el, a másik nevét hallatva.
Elképesztő élményben volt részem, és a nap folyamán nem egyszer, és nem is kétszer éltem át, ismételtük meg a kis akciónkat.

*Két órával később*

-Azth...azt hiszem most már ideje abbahagyni...-dőlt le mellém, és nagyokat sóhajtott
-Kifáradtál? -kérdeztem, apró mosoly kíséretében
-Szerinted? Három menet után, szünet nélkül, ki nem? -nevette el magát
-Megbántad? -komolyodtam meg
-Dehogy! El sem tudod képzelni mióta várok erre a pillanatra -fölém magasodott, és gyengéden ajkaimra tapadt - Szeretlek!
-Én is szeretlek! Nagyon-nagyon! - lábadt könnybe a szemem, csókunk közben - De most...azt hiszem felkellene öltöznünk...-kuncogtam
-Hmmm...lehet mégsem vagyok olyan fáradt...-húzódott perverz vigyor arcára, csípőjét pedig az enyémnek lökte, aminek hatására felnyögtem, és körmeimet vállába mélyesztettem ...ennek nyoma marad -Nyugih....csakh vicceltem. -simogatta meg hajamat
Végül lemászott rólam, és felöltözött...vagyis...felvette a boxerét.
-Nem akarsz jobban felöltözni? -érdeklődtem
Erre csak megcsóválta fejét, majd az ásványvizes palackot magához véve, lecsavarta annak zöld színűre festett kupakját, és ajkaihoz emelve kezdett belőle nagyokat kortyolni. Én csak átöleltem derekát, amint felvettem az alsómat, majd felém nyújtotta az üveget, és megismételtem azt amit ő

Még néhány apró csókot adtunk egymásnak, vagy éppen bújtunk össze, mikor lementünk a konyhába. Valami kaját kerestünk, de ekkor kopogást hallottam meg a bejáratnál. Kérdő pillantást vetettem párom felé, aki csak biccentett egyet az ajtó felé. Elindultam, hogy kinyissam azt, és amikor megálltam előtte, majd a kilincsre fogva "feltártam" a bejáratot, szemeim óriásira kerekedtek, a szavam elakadt, és csak meredten álltam a két látogatóm...látogatónk előtt...
-M...mit kerestek itt? -dadogtam zavartan....

*JUNGKOOK SZEMSZÖGÉBŐL*

Talán a legjobb döntésemet hoztam meg, mikor eldöntöttem a fejemben, hogy igen, Jungkook ne légy meggondolatlan, ez csak egy hülye (elég hülye) kilengés volt a kapcsolatotokban, de a szerelem erősebb, megtudjátok oldani!
És tényleg így lett...
Végül, minden jóra fordult...és éltünk tovább, mintha mi sem történt volna.

*Három hét múlva, az utolsó szóbeli érettségi napján*

Az érettségim egész jó lett...hála Jiminnek. Szerintem ha ő nem korrepetál, megbukok, de így. Egészen életem végéig nem fogom tudni meghálálni neki a segítséget.

De mivel már vége, és a kezemben tudhatom a bizonyítványomat, boldogan sétáltunk hazafelé párommal, és többet még csak hallani sem akarok a suliról...egészen szeptemberig.

Amikor hazaértünk, kellemes melegség fogadott.

Yoongi azonnal az ajkaimra tapadt, majd jelezte, hogy vegyem fel, ahogyan mindig is szoktam. Kérésének eleget tettem, és hamarosan az ölemben tartottam, fenekénél fogva.

Hevesen téptük egymás száját, majd mikor a fülemhez hajolt, suttogni kezdett:

-Akarlak! Ma...most!

Ami az igazat illeti...megijedtem, de ez rögtön el is illant, és a szobája felé kezdtünk lépdelni, fel a lépcsőn. Az ajtónál nem volt sikerünk, és felakadtunk, mire nyögött egy aprót, nekem pedig elvette az eszemet, csupán ez is.

-Beindítasz! -suttogtam ajkaira
-Ez volt a célom! -kuncogott
Az ágynál leraktam, és azonnal le is tepertem. Levetkőztettem, úgy hogy csak egy boxer és a nyitott ingünk fedte testünket.
A nyakát megszívtam, ezzel egy nem aprónak mondható foltot hagyva magam után.
  Ez meg fog látszani...
Mindez nem nagyon érdekelt, ugyanis ő is megtette ugyanezt a lépést, csak a nyakam másik oldalán.
A kis "megjelölésünk" után, lehúztam saját boxeremet, az övével együtt, és ujjaimmal megkezdtem a felkészítését.
Láttam rajta, hogy szenvedett, de próbáltam nyugtatni, kedves, aranyos szavakkal illetni. Sajnos nem segített rajta túl sokat, mivel szeméből egy kisebb könnycsepp buggyant ki. Gyorsan töröltem le, majd azokat is amik ezek után következtek.
Lassan elég tágnak éreztem, és az ő fájdalommal teli hangjait is felváltották az élvezetesek. Óvatosan, és lassan kihúztam ujjaimat, majd saját tagomat vezettem bejáratához, és merültem el benne.
Egy mély, hangos sóhaj hagyta el száját, gondolom csak ennyire volt képes, ugyanis amint behatoltam, ajkaira tapadtam. Nem telt el túl sok idő, és már jelzett is:
-Mozogj!
Kérését teljesítve, elkezdtem lassú tempót felvenni, majd ahogyan egyre jobban megszokott, gyorsítottam. Többször is segítettem rajta, és végül az egyik ilyennél együtt mentünk el, egymás nevét eresztve ki ajkaink közül.

Az érzés leírhatatlan volt. Annyira régóta vártam már erre, hogy az elmondhatatlan. És végül megtörtént. Egy álmom vált valóra.

*Két órával később*

-Azth...azt hiszem most már ideje abbahagyni...-dőltem le mellé
-Kifáradtál? -kérdezte, apró mosoly kíséretében
-Szerinted? Három menet után, szünet nélkül, ki nem? -nevettem el magamat, miközben fejét mellkasomra tette
-Megbántad?
-Dehogy! El sem tudod képzelni mióta várok erre a pillanatra -magasodtam fölé, és ajkaira tapadtam, lágyan csókolva azokat - Szeretlek!
-Én is szeretlek! Nagyon-nagyon! - karolt a nyakamba - De most...azt hiszem felkellene öltöznünk...
-Hmmm...lehet mégsem vagyok olyan fáradt...-húzódott perverz vigyor arcomra, csípőmet pedig az övének löktem, aminek hatására felnyögött, és körmeit vállaimba mélyesztette -Nyugih....csakh vicceltem. -simogattam meg fejét
Végül lemásztam róla, és az ágyról is, majd felhúztam az alsómat testemre.
-Nem akarsz jobban felöltözni? -érdeklődött
Egy fejcsóválással jeleztem nem tetszésemet, és az asztalon ácsorgó vizes palackot meghúztam. Amikor a kupakját csavartam visszafelé, hátam mögül átkarolt szerelmem, az üveget pedig átnyújtottam neki...biztosan szomjas már.

Még néhány apró csókot adtunk egymásnak, vagy éppen bújtunk össze, mikor lementünk a konyhába. Valami kaját próbáltunk összedobni, kisebb-nagyobb sikerrel. Nem telt el fél óra, kopogásra lettünk figyelmesek. Párom elment ajtót nyitni, én pedig addig készítettem tovább a vacsoránkat.
-M...mit kerestek itt? -dadogott párom, mire összeráncoltam szemöldökömet, ellöktem magamat a pulttól, és a hang irányába sétáltam
Megálltam Yoongi mögött, és védelmezően tettem egyik karomat a dereka köré.
-Maguk kik? -mondtam komoran, érelemmentesen
-Ugyanezt kérdezhetnénk mi is...
-Yoongi párja vagyok. Jeon JeongGuk... -biccentettem- Maguk jönnek...
-A párja? -szúró pillantással illették szerelmemet
-Mi ebben olyan hihetetlen? -vontam fel szemöldökömet -Árulják már el, hogy kiket tisztelhetek személyükben...
-Mi...
-Jungkook! -fordult szembe velem Suga, és elszaladt, be a házba, könnyáztatta pillákkal
-Mit akarnak tőle?

24. fejezet

Fél órán belül, már a nappali kanapéját koptattuk. Én félig szerelmemen feküdtem, és félig már aludtam, amikor a telefonom csöngése kiszakított nyugalmi helyzetemből.
-AISH! -odacsoszogtam a dohányzóasztalhoz, majd megnéztem, hogy ki zavar
Jimin...
Jaj, ne!
-Igen?
-Suga! Jó hogy végre felvetted.
-Mondd, mit akarsz!
-Magyarázattal tartozol! -hallottam hangján, hogy mosolyog
-Magyarázattal? Én?
-Magyarázattal...igen Te!

*SUGA SZEMSZÖGÉBŐL*

-
-Miféle magyarázatra gondolsz? -remegett meg hangom, és testem, amikor megéreztem párom védelmező karjait derekam körül
-Mi a baj? Ki az? -tette fel kérdéseit, fülembe suttogva
-Jimin. -mondtam halkan, kezemmel letakarva a telefon mikrofonját
-Itt vagy még, Yoongi? -hallottam meg az előbb említettet
-Itt..
-Na...akkor mesélj!
-Elég hosszú történet, nem hiszem, hogy érdekel, Jimin.
-Van időm. -kuncogott
Megforgattam szemeimet, amit ő nem láthatott, és nagyot nyelve nyitottam szóra a számat, amikor Jungkook kiemelte kezeim közül a mobilt, és ő vette át az irányítást.
-Jimin!? Szia! Jungkook vagyok! -köszönt, a vonal másik végén pedig, az az idióta visítva üdvözölte
Hát igen...nagyon jó barátságot ápoltak, már az első naptól kezdve. Mindig is irigyeltem Jimint, amiért ennyire közvetlen tudott lenni. Persze az elején, amikor még ő érkezett újoncként hozzánk, nem gondoltam volna róla, hogy ennyire laza lesz, és feltud majd oldódni a Bangtanben, de kellemeset csalódtam. Ahogyan összejött V-vel, kitudott bontakozni. De leginkább azután, amikor az egész banda tudott róluk. Most pedig mi vagyunk abban a szerencsétlen helyzetben, hogy felkell fedni titkunkat a srácok előtt. Nem lesz könnyű feladat, de kettőnkért meg kell ezt a lépést is tenni.
-Oh...hogy hogyan jöttünk össze? Egyszerű. Junghwa és Yoona elintézte ezt nekünk. -nevetett hangosan párom, mire odafordultam, és szélsebesen próbáltam meg kivenni kezéből a telefont. Esélyem nem volt megszerezni a készüléket, ami nem mellesleg az enyém. Elrohant vele, be a szobámba, és bezárkózott. Az ajtón dübörögve könyörögtem, hogy engedjen be, de ő csak mesélt, és mesélt Jiminnek.
-ÁRULÓ! -mondtam kissé mérgesen, de a végét már elnevettem
Nem tudok rá emiatt haragudni. Túlságosan szeretem; ez az egyik oka. A másik pedig, hogy nekem is megkellett volna tennem, így meg legalább nem nekem kell szenvednem. Lementem a konyhába inni valamit, pár percen belül szerelmem ajkait véltem felfedezni a nyakamon. Hátrahajtottam fejemet egy csókra, amit meg is kaptam.
-Haragszol? -suttogta ajkaimra
-Dehogy! Rád soha! -mosolyogtam
-Szeretlek! -nyomott egy puszit homlokomra, és átölelt
-Én is Téged! -fordultam vele szembe, és bújtam testéhez
-Ma elkell mondanunk a srácoknak...
-M...mit? -kaptam rá tekintetemet ijedten
-A kapcsolatunkat.
-D...de....
-Majd én beszélek! Jó? -simogatta meg arcomat, majd ráhajolt párnáimra
Bólintottam egy aprót, és viszonoztam a csókját. Nyaka köré fontam karjaimat, lábujjhegyre álltam, mint valami szerelmes tini, és úgy faltuk egymás ajkait.

* Pár órával később *

Fogalmam nem volt, hogy mikor aludhattam el, de megtörtént. Az ágyamon feküdtem, egy lepedővel betakarva. Nem pizsama volt rajtam, hanem amit reggel felvettem. Mit keresek itt?
Telefonom rezgése szakított ki gondolataim legmélyebb bugyrából. Utána nyúltam, és egy SMS volt olvasható NamJoon-tól.

Nee...mit akar?

Szevasz Yoongi!

Este nyolckor akkor találkozunk a törzshelyen.

Gondolom tudsz a találkozóról, Jungkook biztos beavatott.

Ne késse! Elméletileg a maknaenek fontos bejelentenivalója van!

Gondoltam visszaírok valamit gyorsan, hogy tudja, olvastam az üzenetét.

Szia Nam!

Igazából, hogy őszinte legyek, most hallok az ötletről először.

De akkor majd igyekszünk nem elkésni!

Ledobtam a párnára a készüléket, de újabb rezgés volt észlelhető, így egy pillantást vetettem a kijelzőre.

Akkor jobb lesz ha sietsz.
Hét óra múlt, és ahogy ismerlek, nem fogsz akárhogyan kinézni.

És kivel fogsz jönni?

Yoona nem teheti be a lábát. Csajokat nem hozunk!

Én sem állítok be Boraval!

Nem is mondtam, hogy viszek bárkit is.

Miből gondoltad ezt?

"De akkor majd igyekszünk nem elkésni!"

Ne nézz hülyének haver.

Amúgy meg mindegy, hogy kit hozol, de ne csaj legyen.

Nem szeghetsz szabályt!
Tudod mit!? Inkább senkit ne hozz!

Te se nézz engem hülyének.

Léptem, Nam!

Ott találkozunk.

Most már végképp felálltam, és mentem is készülődni...

De előtte!

HOL VAN JUNGKOOK?

Elindultam a keresésére, és meg is találtam a konyhában.

-Jungkook! Mit szervezkedtél te?

-Semmit. Jimin mondta, hogy említsem meg a többieknek, én meg megtettem a kérését. Nyolckor találkozó a törzshelyen, szóval készülődj!

-Tudok róla, Namtól. Most beszéltünk.

Bólintott, és elment mellettem, de egy puszit nyomott az arcomra, mielőtt eltűnt volna.

Én a fürdőszoba felé vettem az irányt.

Gondosan megtisztálkodtam, és amikor beláttam, hogy nem hoztam magammal semmi ruhát, a törölközőmet a derekamra kötve szárítottam hajat, aztán állítottam be a fejem tetején rakoncátlankodó, szürke tincseket. Hamar végeztem ezzel, így volt időm arra is, hogy a szemceruzámmal, enyhe sötétítést vigyek fel vízvonalamra, és elfedjem a délutáni alvás nyomait.

Mostanában elégé fáradt vagyok, és sokat alszok. Meg is látszik a viselkedésemen, és kinézetemen egyaránt.

Mindeddig egy "SWAG", menő, laza fiúnak mondhattam magamat, de mióta van Jungkook ez megváltozott. Van egy olyan érzésem, hogy én vagyok a kapcsolatunkban a "lány", a passzív fél. Nem mintha zavarna, de azért egy olyan embernek, aki világ életében a csajok után koslatott, nehéz feldolgozni az ilyesféle újdonságokat.

Gondolataimban elmerengve lépdeltem ki a fürdőből, és nyugtáztam le magamban, hogy felvállalhatóan nézek ki. A lépcsőnél összeakadtunk párommal, és egy hosszas csókot is váltottunk. Ekkor kezei a hátsó tájaimra vándoroltak, és szorgoskodtak, de az idilli pillanatot megkellett szakítanunk, hiszen így sosem készülhettünk volna el.

Felkocogtam a szobámba, és a szekrényem előtt állva gondolkodtam mit is vehetnék fel.

Végül döntésem egy fekete szaggatott farmerre esett, ami az egyik kedvencem is egyben, valamint egy fehér pólóra, farmerdzsekivel. 

Lelépkedtem a lépcsőn, és párommal találtam szembe magam.

Egyszerűen gyönyörű volt...

Tudom, nem szokás fiúkra ilyet mondani, inkább használatos a "helyes" jelző, de most tényleg nem lehetett mit mondani.

Ahogyan a tincsei kissé a szemébe lógtak, köszönhetően a fekete sapkájának, ami tökéletesen állt rajta. Óvatosan nézte a földet, majd amint észrevett, csodás szempárját rám emelte, és komor, elgondolkodtató arcát felváltotta a vidám, szerelmes.

-Indulhatunk? -mosolygott rám elbűvölően

Megőrjít ez az ember. A hangja, lágyan simogatja a fülemet, ahogyan pedig ráhajol ajkaimra, és puha szájával kényezteti az enyémet, minden bajomat elfeledteti velem.

-Persze. -váltunk el egymástól

A hátamra simított, és elindultunk az ajtó felé, ahol felvettük cipőinket, és úgy indultunk neki az éjszakának.

Már nem volt az a hideg, mint télen. Lassan haladtunk a tavasz felé, február végét írtuk. Nem soká érettségi, és pályaválasztás.

Gondolatmenetemből párom ujjai szakítottak ki, amint az enyéim köré fonta azokat.

Valamiért ijedten kaptam kezeinkre tekintetem, amin egy kicsit elnevette magát.

-Nyugi! Mielőtt odaérnénk elengedlek. -szorította meg az összefont "csomót", amit kezeink alkottak

Nyeltem egy nagyot, és bólintottam.

Néhány percen belül meg is érkeztünk a helyszínre, ahol a srácok már vártak minket. Jungkook, ahogy ígérte is, még jó pár méterrel az utca előtt megszakította kapcsunkat, és úgy sétáltunk egymás mellett.

Odaérve barátainkhoz, lepacsiztunk, megöleltük egymást, és bementünk a szórakozóhelyre.

-Na! Mit is akartál te mondani, kicsi Maknae.? -kérdezte Nam, mire nagyot nyeltem- Még most az elején beszéljük meg, míg nem iszunk. Ki tudja mit hordasz össze, ha lesz benned. -nevetett

Párom bólintott egyet, fejével pedig felém biccentett, mire mellé somfordáltam.

-Nos...akkor. Arról lenne szó, hogy...-kisebb szünetet tartott- ...ÁÁ...tudjátok mit? Inkább cselekedni fogok. -mosolygott féloldalasan, testemmel szembe fordult, megfogta mind a két kezemet, közelebb rántott magához, és megcsókolt.

Megcsókolt, itt a többiek előtt.

Lassú mozdulatokkal cselekedett, majd beleharapott alsó ajkamba, hogy mélyítsük el a csókot. Sikeresen meg is történt a kis esemény, és nyakába karolva folytattuk, mintha a szobánkban lennénk, és senki nem látna bennünket. Kizártuk a külvilágot, nem gondoltunk sem a negatív véleményekre, sem a negatív arcokra, esetleg reakciókra. Csak mi voltunk, ketten.

Mikor elváltunk egymástól, beharaptam ajkamat, és úgy néztünk egymás szemeibe. Ő mosolygott, akárcsak a vadalma, bennem pedig felment az adrenalin.

Óvatosan fordultunk a srácok felé. Jimin és Taehyung csak mosolygott, és bólogatott, Nam, Hope, és Jin pedig csak tátott szájjal figyeltek.

Hát igen...a hetero csapat.

De ha úgy nézzük...én sem néznék magamra máshogy.

A kínos csöndet legelőször Nam törte meg.

-Öhm...ez...ez most...ez most azt jelenti...hogy, ti...

-Hogy mi együtt vagyunk. -jelentette ki határozottan Jungkook

-De...mióta? Vagy hogy? És pont te Yoongi? -grimaszolt Jin

-Nem tehetek róla. Körülbelül három napja történt, este. -sütöttem le fejemet

-Nekem nincs ellenemre! -kiáltott Hopie, és a nyakamba ugrott

Fülébe suttogtam egy "köszönjük" szerűséget és megöleltem.
-Igazából...nekem sem...csak...nem vártam pont Tőled, Suga. -mosolygott Jin
Csak bólogattam, egyenesen a szemébe nézve.
-Nam? -kérdezte Jimin
-E...ezt felkell dolgoznom... -kisebb szünetet hagyott, majd folytatta- ...De ugye még nem...nem csináltátok?
-Nem, dehogy. -tiltakoztam
-Ami késik nem múlik. -kuncogott párom, és kissé megcsípett hátulról, amire megugrottam, és rosszalló pillantással illettem.
-Erre nem biztos, hogy kíváncsi lettem volna. -húzta NamJoon a száját - Na, srácok. Egy szó, mint száz. Én sem vagyok ellenetek, de egy hangyányit csalódtam.
Ismételten nem bírtam megszólalni, csak bólogattam.
-Most viszont ünnepeljünk! -kiáltotta V, és egy csókot nyomva párja szájára, már húzta is a tömegbe
-Megyünk mi is? -kérdezte szerelmem, én pedig felé fordultam, és ajkainkat összetapasztottam egy mosoly kíséretében
Lágyan faltam a dús párnákat, néha-néha beleharapva azokba. Amikor végül sok-sok perc után sikerült elválnunk egymástól, ölelkezve álltunk még egy jó ideig, a cikázó, színes fények tömkelege között.
Ezeket a pillanatokat nem tudtam jellemezni. Csupán néhány napja még hetero identitásúnak mondhattam magamat, erre most szorosan összebújva álldogálok egy fiúval, akit a szerelmemnek nevezek. Ezek azok a bizonyos, változó lelkek.

Különkiadás/ + Rész

Sziasztook! Ez egy amolyan "karácsonyi" különkiadásnak indult, de végül csak egy helyzetjelentés lett belőle, amiből megtudhatjátok, ki hogyan is áll párkapcsolatilag.
Remélem tetszeni fog.:)
/Nem befolyásolja a történetet ez a rész./

*Jimin szemszögéből*

Ahogyan a szünet elérkezett, rögtön elkezdtünk készülődni az év egyik legjobb, leghíresebb, legnevessebb ünnepére, a karácsonyra. Én mindemellett Tae születésnapjára is ezerrel készültem, hogy egy oltári bulit csapjak neki...mert ugye...mindent a szerelmemért. Karácsony napján csókkal köszöntöttünk egymást, majd mindenféle rénszarvasos, télapós göncöt magunkra aggatva sütkéreztünk, valamint főztünk...együtt. Nagyon jól éreztem magamat, és azt akartam, hogy soha ne érjen ez véget. De mint mindennek, ennek is vége lett egyszer. Az ünnep második napján, párom szüleihez kellett mennünk vendégségbe. Bár az édesapja még mindig neheztelt rám, és talán még saját fiára is, látszódott a változás, és az, hogy próbál megbarátkozni a gondolattal, hogy a gyermeke egy vele egy neművel létesített párkapcsolatot.

Amikor V-vel felébredtünk a szülinapja reggelén, én csak átkarolva suttogtam neki a kis köszöntésemet, és adtam át neki az ajándékát.
Annyira szerettem őt, hogy szó szerint bármit megtennék érte.

A szünetünk így békességben, és szeretetben telt el.
De az első olyan karácsonyom volt egyben, amikor még csak nem is hallottam a szüleim felől. Rosszul esett, hogy még csak egy SMS-re sem méltattak...de ezek már csak ők lehetnek. A pozitívra kell gondolni, és arra, hogy a világ legjobb embere van mellettem.

*V szemszögéből*

A téli vakáció, mondhatni a legjobb volt egész életemben. Jiminnel tölthettem minden egyes percét, ami boldoggá tett. A szüleim úgy érzem lassan teljesen elfogadtak minket, így nyugodtan közeledhettem a jelenlétükben is társamhoz. A karácsony is boldogan telt, együtt készültünk az ünnepekre.
De talán a születésnapom volt a fénypont. Ahonnan már nincs tovább, mert az a bizonyos, kis képzeletbeli mutató megütötte a maximum szintjét.
A legszebbet nyújtotta nekem, amit csak kaphattam volna...beleértve saját magát is. A legcsodásabb téli ünnepeket adta nekem.

*Suga szemszögéből*

Amióta V-vel kibékültünk, és tisztáztuk a dolgokat minden csak jobb lett. A fiúk is tudnak róluk, és így már ők is úgy viselkedhetnek, ahogyan csak akarnak. Akkor smárolnak mikor kedvük tartja, akkor ölelgetik egymást, mikor jól esik nekik. De azért jó érzés, hogy nem neheztelnek rám ezek a bolondok.

Yoonaval is minden jól alakul. Azóta már meg volt az első csók is, és bár meglepő, a hozzám méltó, és szokott módon nem vittem ágyba a második éjszakán. Különlegesnek számít, és azt érzem, hogy soha nem szabad elengednem. Nem történhet meg. Ha ez bekövetkezik, akkor én nem leszek többé. Nem fogom feldolgozni, talán soha. De mivel ennek nem áll fent veszélye, nem is szabad belegondolni...csak éljük boldogan a fiatalok életét, és ne gondoljunk a rosszra.

A karácsonyt is együtt töltöttük. Elvittem a családomhoz, és bemutattam, majd ő is megtette ezt a lépést.
Vettünk egyenruhákat, csináltunk együtt süteményeket. Csodás volt minden pillanat mellette.

*J-Hope szemszögéből*

A lehető legjobb döntés az életemben az volt talán, hogy már az első adott napomon "lecsaptam" Hani-ra. Teljes szívemből szeretem, és remélem soha nem kell elengednem őt, semmilyen okból kifolyólag.

A suli szünete egy nagyon jó időszak mindig, minden diák életében. Úgy terveztem, hogy egy meghitt, gyertyafényes vacsora után fog megtörténni az, ami általában egy randi után gyakran bekövetkezik. Ez így is történt...

Az újévet is kicsattanó jókedvvel kezdtük. Mellette nem lehet egy szomorú pillanatom sem.

*Nam szemszögéből*

Bora az a személy az életben, aki ráébreszrett sok dologra. Elvette a nagyképűségemet, azt, hogy sokszor gondoltam úgy, hogy én vagyok a legrosszabb és legvadabb. Igazi jó fiúvá tett, amit nem bánok. Kinézetileg senki nem következtetné le róla, de ha megismeri valaki, rájön ki is ő valójában.

Az ünnepeket is együtt töltöttük. Szüleinknek csak skypeon keresztül tudtuk bemutatni a másikat, mivel egyikőnk családja sem lakik a városban; de ami azt illeti, még csak nem is a közelben.
De így is boldogok voltunk...együtt...kettesben.

*Jin szemszögéből*

A barátnőm, Suzy, igazi jó kislány... De én megfogadtam hogy tenni fogok ez ellen...ami kisebb-nagyobb sikerrel sikerült.
Mára már ugyan olyan rossz lett, mint én.

Az ünnepeink sem teltek máshogy, csak csupa rosszasággal.
Na jó, nem.
Csináltunk közös programokat, valamint még jobban megismerkedtünk.
Én nem nagyon akartam megváltoztatni semmiben, kivéve a modorában...ami pipálva van.
Az öltözködése is maga a kész csoda, magáról a nőről pedig nem is beszélve.
A karácsony szép volt, jó volt, de gyorsan eltelt. De hogyan máshogy történhetett volna...
Mondjuk...Suzy mellett minden pozitív.

14. fejezet: Minden jóra fordult! /Sose bízd el magad/

Lefagytam és nem bírtam megszólalni.
Ajánlom hogy ne kerülj a szemem elé Yoongi!
Nagyon megjárod!

*Jimin szemszögéből*

Tae szüleivel való találkozás után nagyon jól esett levezetni a feszültséget, egy jó, kiadós bulizással. Majd eliszogatunk, meg táncolunk a tömegben.

Hevesen ráztam magamat V-nek, aki ezt az egészet nagyon élvezte. A derekamat átkarolta, és úgy simogatott, valamint mozgatta a saját csipőjét is az enyémmel szinkronban. Csodás az este. Mikor párom elment mögülem, én még folytattam amit az előtt...viszont szemet szúrt ahogyan párom felháborodottan keres valakit a szemével. Az emberseregen át siettem oda a pulthoz, ahol Taehyunghoz társult még Jin is.

-Kicsim! Mi a baj? -suttogtam nehogy meghallja a másik társunk

-Tudnak....mindenről...-sziszegte a fogai között - Hol van Yoongi? Meg fogom ölni!

-M...miről beszélsz?

-Elárult bennünket! -kiáltotta el magát, de a zene hangja valamennyire felfogta

Eltolt magától, és ziháltan sietett ki a szórakozóhelyről.

-Most mit csináljak!? Te jó ég! -sóhajtottam, és megindultam utána.

*V szemszögéből*

Ki fogom nyírni! Hogy lehetett ekkora fasz, hogy elpofázik mindent?

Gondolatok tömkelege járta át az agyam minden egyes pontját, és trappoltam Yoongi házához. A téli hideg miatt a sötétben is látszódott a leheletem ködös nyoma. Óvatosan, mégis szélsebességgel szeltem át a csúszós, nyirkos utakat. Az utcájukhoz érve nézelődtem hol jobbra, hol balra, hogy megkeressem a keresett házat. Az ajtónál elkezdtem hangosan dübögni, de legnagyobb meglepetésemre egy lány nyitott ajtót, aki egy szál köntösben állt előttem.

-Yoona? -vontam fel szemöldökömet

-Öm...igen...te pedig...Taehyung? -bagadozott

Bólintottam, majd a lényegre törtem.

-Itthon van az a faszkalap? -szűrtem a szavakat a fogaim között

-Sugara gondolsz? -nyitotta nagyra szemeit

-Keres valaki? -hallottam meg a háttérből a lépcső dübögését

-Gyere ide te pöcsfej! Hogy lehetsz ekkora fasz? Miért jó ez neked? Kibaszni mással, és elrontani az életét...a BARÁTODNAK! -rontottam neki, és kezdtem hangos kiabálásba

-Elárulnád, hogy mit tettem már megint? -üvöltött ő is idegesen

-Ne tégy úgy, mintha semmiről nem tudnál. Tudom, hogy te pofáztad el Jinnek!

-Mégis mit? -nézett kérdőn rám, hangját lejjebb véve

-Mondjuk azt, hogy együtt vagyok Jiminnel. Ígéretet tettél! -mondtam ingerülten szemeibe

-Yoona! Bemennél? Nem soká megyek! -mutatott az emeletre, mire a lány gyorsan felszívódott -Most pedig! Engedj el, és beszéljük meg! -szedte le magáról kezeimet

-Ezen nincs mit beszélni! -akadtam ki még jobban

-De igen is van! Nem tettem semmit ellenetek! Tartottam a számat, nem tudom, hogy Jin honnan tudja! -magyarázkodott

Leültem a kanapéra, és úgy tördeltem az ujjaimat.

-Lenyugodtál végre?

-Le....-morogtam

-Akkor jó! És talán gondolkodj mielőtt még egyszer nekem rontasz! -dorgálta a fejemet

Nem szóltam semmit, csak járt az agyam.

-De...mégis honnan tudhatja?

-Fogalmam nincs! -motyogott - De Tae! Esküszöm, hogy nem mondtam semmit. -helyezte szívére kezét

-Jó, jó, elhiszem! -nyugtattam le - Holnap muszáj lesz elmondani mindenkinek. Jin túl jóban van Nammal. Lehet már ő is tudja.

-Lehet! De tényleg...hol van Jimin? -nézett körbe

-Baszd meg! Ott hagytam! -csaptam a homlokomra, és tűntem el Yoongi lakásából

Futottam a törzshelyünkre ahogy csak tudtam. Egy teremtett lélek nem mászkált az utcákon. Ilyen hülye is csak én vagyok, hogy este tizenegykor rohangálok ide-oda.

Negyed óra múlva ott voltam a kijelölt helyszínen, majd szaladtam be. Szemeim jártak, és próbáltam kiszűrni a tömegből szerelmemet, de nem találtam, ezért Hoseokhoz igyekeztem.

-Hope! Nem láttad Jimint?

-De! Vagyis...már hazament.

-Oh. Akkor megyek is! Kösz, és szia.

Nem vártam meg míg elköszön, csak ismét útnak indultam, hogy a ködös utakat végigszeljem.
Rövidebbnek tűnt az út hozzám, mint Sugahoz, épp ezért értem haza hamarabb. Jimin házából világosság tört ki, én pedig az ajtajához futottam. Kopogtattam, majd megjelent előttem, és a nyakamba ugrott könnyes szemekkel. Magamhoz szorítottam karjaimmal, és védelmezően tartottam karjaim között.
-Hé! Nyugi! Itt vagyok! Mi a baj? Bántottak? -kérdeztem idegesen
Még sosem láttam ilyen idegesnek. Szemében tükröződött a félelem.
-Énh...én csak...féltettelek! Ugye nem esett bajod? -szipogott
-Nem verekedtem Yoongival ha erre célzol. Csak kiderítettem, hogy Ő-e a hibás. -simítottam meg az arcát
-És...?
-Nem... -válaszoltam komolyan
-Hogy hogy nem? Akkor ki mondta el a többieknek?
-Nem tudom, hogy mindenki tudja-e...Jin biztos...-sóhajtottam egy nagyot
-Pontosan mi történt?
-Hahh...Az volt, hogy kikértem a piámat, és Jin mellém ült, rendelt, és rám nézett. Aztán nem is figyeltem, hogy mit dumál össze vissza, csak arra lettem figyelmes, hogy megkérdezi, hogy igaz-e az, hogy meleg vagyok, és hogy veled járok. Lefagytam, és nem válaszoltam neki. Ebből rögtön arra következtettem, hogy Yoongi a hibás, hiszen más nem tudhatott rólunk. Utána jöttél te, és amikor elmentem, akkor Sugánál ott volt Yoona is, de nem érdekelt, már semmi, és kiabáltam vele, meg nekimentem. Aztán leállított "finoman", hogy ő nem mondta el senkinek. Szóval most fogalmam nincs, hogy honnan a faszból tudja. De ezt holnap nekünk is bekell jelenteni...ahogy terveztük is. Csak ez egy kicsit más lesz így.
-Hát ja...de kérlek Tae...ne csinálj ilyeneket. Azt se tudtam, hogy hova mész, csak sejteni tudtam. -szomorodott el, és bújt hozzám
-Ne aggódj! Nem lesz semmi baj! Tudok magara vigyázni. -pusziltam a hajába
Rövidesen elváltunk egymástól, de csak annyira, hogy szeméből kitudjam simítani a vörös haját, és tudjak egy forró, szenvedélyes csókot lehelni dús ajkaira. Jóleső sóhajokat eresztettem ki, ahogy még az alkohol dolgozott elmémben. Hajtott a vágy, de tudtam, most neki semmi kedve nincs ehhez az egészhez, így csak annyit javasoltam, hogy fürödjünk együtt. Ebbe bele is ment.
Gyors tusolás után feküdtünk le aludni, miután szorosan egymás mellé feküdtünk. Durva nap lesz a holnapi, de túléljük!

***

Reggel nyolckor ébredtem fel, egy görccsel a gyomromban...Jól kezdődik. Kikászálódtam a még alvó párom mellől, és halkan kilépkedtem a fürdőbe, hogy rendbe tegyem magam. Éppen az arcomat mostam, amikor két puha, védelmező kart éreztem me derekam körül, és egy fejet a hátamon. Elmosolyodtam, és megtörölve magamat fordultam szembe "támadómmal". Megöleltem, majd szájon pusziltam.
-Jóreggelt! -suttogtam ajkaira
-Neked is, Édes. -karolta át a nyakamat- Jó nap lesz ez a mai is... -sóhajtott fel
-Ne is mondd. Melyikőnk beszéljen? -vetettem fel a kérdésemet
-Mindig te mondasz mindent... itt az ideje, hogy én is tegyek valamit.
-Nem muszáj, ha nem akarod. Ne érezd úgy, hogy rád van erőltetve! -figyelmeztettem
Tényleg nem akarom azt, hogy úgy gondolja, ez rá lett kényszerítve, és esetlegesen nehéz legyen neki beszélni erről.
-Ez nem erőltetés. Meg ha az is lenne. Tennem kell valamit a kapcsolatunk érdekében nekem is! -mosolygott
-Hogy tudsz még így is ilyen eszméletlen aranyos lenni? -húztam magamhoz
-Csak nézz rám. Mindig az vagyok. -nevettük el magunkat mindketten
Van egoja, az tuti, de így szeretem. Amúgy meg soha nem henceg a kinézetével, vagy egyáltalán bármilyével, szóval egy szavam sem lehet.

Amikor elkészültünk, és meg is reggeliztünk, egy körüzenetet küldtem a Bangtan tagjainak, miszerint fél órán belül legyenek nálam.
Jiminnel is összepakoltunk, majd úgy mentünk ét immáron az én lakásomba, hogy ott várjuk meg a többieket.

*Jimin szemszögéből*

Nem lesz egyszerű, de azt hiszem megtudom csinálni a szerelmünk érdekében. Már csak öt perc van a megadott fél órából. Egyre idegesebb vagyok.
Kis időn belül ajtókopogás zavarta meg gondolatmenetemet.
Elsétáltam addig, majd a kilincsre fogtam és kinyitottam a falapot.
-Sziasztok! -üdvözöltem a társainkat egy halvány mosoly kíséretében
Meg kell hogy mondjam, nagyon erőlködnöm kellett hozzá.
Ők is köszöntek nekem, majd beljebb engedtem őket, és Tae is felbukkant. A nappaliban leültünk, de mi ketten a párommal szinte nyomban álltunk is fel.
-Nos...izé...szerintem már tudja mindenki...de...mégis úgy fer, ha mi is elmondjuk... -kezdtem el a kis beszédemet, de abba is hagytam
Azt hittem nyomban elsírom magamat.
-Mit? -nézett kérdőn Nam
-Azt...hogy...hogy mi...tehát az, hogy mi Tae-vel...azért...azért vagyunk sokszor együtt...mert...
-Meeert? -kérdezte Jin
-Jin te már amúgy is tudod, ne nehezítsd meg a dolgunkat. -emeltem meg a hangomat
-Én nem tudom most miről is van szó pontosan. -döntötte oldalra fejét
-Tudjuk, hogy tudod, ne játszd a hülyét...tegnap mondtad a buliban.
-Miről beszélsz? -értetlenkedett még mindig
-JIN! -kiáltotta el magát V- Te mondtad tegnap, hogy igaz-e hogy együtt vagyunk Jiminnel. Ne játszd a hülyét! -ismételte el ő is amit én
-Na várj! Ti együtt vagytok? -akadt ki NamJoon
-I...igen!? -fontuk össze ujjainkat
-És mi erről miért nem tudtunk? -kérdezte Hope
-Mert nem tudtunk, hogy hogyan számoljunk be róla...nem olyan könnyű beismerni, hogy meleg valaki...-motyogtam az orrom alatt
-Ez most...kicsit...kicsit nagyon sokkolt. -szólalt meg ismét Jin
-Na várj csak... Akkor te nem tudtál kettőnkről? -mutattam rá
Megrázta a fejét nekem pedig leesett. Az ALKOHOL...az beszélt belőle...nem hiszem el.
-Bassza meg! Az alkohol miatt mondtad...mert leittad magadat. -mondtam ki hangosan is gondolataimat
Bólintott félénken, és úgy állt fel mindenki, majd közeledtek felénk.
-Amúgy...hát nem tudom mit kell ilyenkor mondani...de sok boldogságot!? -ráncolta össze a homlokát Nam
-Köszönjük...-mosolyodtam el
-Azért ezt megjegyeztük! -kacsintott J-Hope - Hamarabb kellett volna beavatni minket...
-Jó na... mondom, hogy nem volt egy egyszerű dolog.
-Elhisszük! De ha bármi van, akkor mondjátok nyugodtan...ilyenkor legyen nagy a pofátok! -nevették el magukat, majd mi is kezdtünk oldódni
-Akkor iszunk magunkra valamit? -kérdezte Tae egy vigyorral az arcán
-Természetes! De akkor ránk is...hisz nekünk is vannak ám lányaink. -kuncogott Jin
Felkiáltottunk egy "Yeee"-hez hasonló valamit, majd mentünk a konyhába, valami pia után kutatva...

Hát...végül nem így terveztük bejelenteni ezt az egészet, de minden jóra fordult. Bár...sosem szabad elbízni magunkat.

11. fejezet: A terv

Sziasztoook!

Ilyen sem volt még! Egy nap alatt egy OS, és egy nem rövidnek mondható folytatás!

Lehet imádni! :D

Még csak annyit figyelmeztetésképp, hogy 16+ jeleneteket tartalmaz! (yaoi)

-Hozzatok össze a kis barnasággal és egy szót sem szólok, míg ti sem!
Nyeltem egy nagyot és nem jött ki egy hang sem a torkomon.
-Mégis hogyan? -hadarta el Tae
-Azt már ti tudjátok...de ha nem megoldható, már itt sem vagyok!
-Vállaljuk!

*V szemszögéből*

-Örömmel hallom! -ciccegett nagyképűen
-Csak tartsd a szádat!
-Egy szót nem szólok! -húzódott vigyorra képe
Most mi történt vele? Miért ekkora álszent? Miért jó az neki, hogy belegázol más életébe? Tényleg nem értem Yoongi-t.
Amikor elment, párom felé fordultam, akinek könnyek szöktek a szemébe.
-Ne sírj! Nem lesz semmi baj! -öleltem magamhoz, államat a fején pihentetve
-Nem bízok benne! El fog árulni! -zokogott
Ez meglepett, hogy ennyire megviselte.
-Tartani fogja a száját! Csak összehozzuk a csajjal! -emeltem fel a fejét, és megcsókoltam
-Szeretlek! -szipogta
-Én is Téged! Menjünk haza! -simogattam meg a hátát
Elindultunk, ugyanis egyikőnk sem tartott igényt további órákra. Összekulcsolt kezekkel sétáltunk az utcákon át, a miénkig. Ezennel hozzám mentünk haza. Az ajtó előtt előkotortam a kulcsomat, kinyitottam a falapot, és magam előtt beengedve, mentem utána.
-Mit csináljunk? -tettem fel a kérdésemet
-Összebújunk egy kicsit? -válaszolta hirtelen, tekintetét egy percre sem emelve rám
Most mi van!? Zavarba jött?
-Persze! Gyere! -tártam ki karjaimat, magamhoz hívva
Gondosan beburkolózott védelmező végtagjaimhoz, fejét mellkasomnak döntve. Rájött, hogy ülő pozícióban nem lesz túl kényelmes ez így, ezért kis fészkelődés után elfeküdtünk a kanapén és úgy néztük egymást.
-Jimin! -simítottam végig álla vonalán
-Hm? -pillantott íriszeimbe
-Nagyon szeretlek! -hajoltam hozzá egy csókra
Egyre közelebb kerültem kívánatos ajkaihoz, majd megragadva azokat kezdtem el gyengéden mozgatni az enyéimet. Lágy, könnyed csók volt, mindaddig, míg kezével nem simított rajtam végig. Ekkor ajkaink közé nyögtem, és kissé ráharaptam dús párnáira. Nyelvemet átdugtam üregébe, és úgy jártam be szája belsejét. A duzzadt ajkakat szívogattam, néha-néha végig nyaltam őket.
Hosszú idő után váltunk el egymástól, amikor már tényleg nem bírtuk levegő nélkül. Testünk szorosan érintkezett, és jó érzés volt egy kis szenvedélyt vinni a szürke mindennapokba.
-Tae! -nyitotta szóra száját
-Mondd! -ültem fel mellette
Követte példámat, a padlót fürkészve
-Hogy kéne összehozni Yoongi-t azzal a csajjal? -mondta remegő hangon, szintén remegő ajkakkal
-Hm...jó is hogy felhoztad...ezt jó lenne megbeszélni. -válaszoltam
Hosszas csend telepedett a szobára, nem rövid időre. Csak gondolkodtunk, míg eszembe nem jutott, a legegyszerűbb dolog.
-Mi lenne, ha holnap odamennék hozzá, hogy a barátomnak nagyon megtetszett, és hogy szeretne vele beszélgetni csak nem tudja, hogy hogyan tegye? Aztán Suga onnan simán elintézi...megfogja dönteni már az első nap, a kiscsaj elolvad, és kész! -részleteztem a tervemet
-Nem tűnik rossz ötletnek...és ha nem jön össze? -nézett aggodalmasan rám szerelmem
-Ilyenre nem szabad gondolni!
-De! -ellenkezett
-Nincs de! -vigyorogtam gonoszul, és megpusziltam - Megleszel büntetve Park Ji Min! -kuncogtam
Egy zavart mosolyt villantott, semmi többet. Már épp egy új csókot akartam kezdeményezni, amikor Nam felhívott.
A telefonomért nyúltam, és a zöld nyilat elhúzva vettem fel.
-Nam!? -szóltam bele
-V! Ezt nem fogod elhinni! Felszedtem a csajt! Ma este programom lesz vele! -kuncogott
-Ömm...gratulálok...azt hiszem! De csak okosan! -dorgáltam - És mi a neve?
-Bora... -sóhajtott
Jesszus! NamJoon most tényleg a fellegekben jár! Úgy sóhajtozik mint egy tini picsa.
-Na lekell tennem haver, mert készülődök! Szoríts nekem! -vinnyogta
-O....-tette le a kagylót -kéé...
-Mi baja van Namnak? -érdeklődött Jimin
-Felszedte az egyik új csajt!
-Az nem semmi...még csak nem is találkoztunk velük...épp hogy csak láttuk őket. Ez nem normális. - hitetlenkedett
-Ő dolga...mi nem szólhatunk bele.
-Igazad van...de ez akkor is durva...
-Hát az! Na de...tereljük a témát...eszünk valamit? -kérdeztem
-Ehetünk! -bólintott
Már éppen indultunk ki a konyhába, amikor a telefonom jelzett...megint. Megnéztem a kijelzőjét, és egy SMS-t jelzett...Jin-től, és Hoseok-tól.
Nem ...ez nem egy SMS...hanem egy video üzenet.
Megnyitottam és döbbenten néztem az ugráló fiúkat, amint mesélik mi történt velük.
-Taehyung! Itt Jin és J-Hope! Bejelenteni valónk akadt! Esti programunk lesz két csajjal...akik...az osztálytársaink. -visítják
Most olyanok mint a buzik....
De ez már szánalmas...nem ismerek rájuk. Hoseokban nagyot csalódtam! Ő az a fiú, aki legalább fél évig ismerkedik valakivel, hogy megkérjen egy csajt, hogy legyen a barátnője. Ezért nem is volt még túl sok kapcsolata.
Úgy látszik mindenki változik.
Nem válaszoltam az üzenetükre, csak ledobtam a kanapéra a telefonomat.
-Ki volt az? -nézett Jimin értetlenül
-Hoseokban és Jinben is csalódnom kellett... -felhúzta a szemöldökét - Ők is felszedték a lányokat... szánalom...
-Ez komoly?
-Ja...de igazából nem tudom miért akadok ki ennyire... Jin és Nam mindig is csajoztak, csak Hoseokon döbbentem le. -fintorogtam
Jimin csak nézte elmélkedésemet, majd megindultunk enni.
-Süssünk palacsintát? -tettem fel a kérdést
-Aham! -mosolygott
Én csak aprót bólintottam, majd pakoltam elő a hozzávalókat. Párom megcsinálta a tésztát, én pedig elkezdtem sütni. Később átvette Jimin, mert szerinte túl unalmas a kész étel töltögetése, ezért inkább rám hárította.
Na...igen!? Szép....a piszkos munka az enyém. Ezért büntetés jár!
Munkám közben eszembe jutott valami ami kijár neki. Meg kellene lepnem...
Halkan mögé lépkedtem, és átöleltem hátulról, derekánál, majd magamhoz húztam, és a nyakát kezdtem csókolgatni. Néhány helyen megharaptam gyengéden, vagy megszívtam, egy kis nyomot hagyva bőre felületén. Derekáról kezem lejjebb vándorolt a férfias részére, amire egy kicsit megugrott. Eddigi kínzásom alatt is mocorgott, sóhajtozott, és dobálta össze-vissza fejét, de most aztán véglegesen feladta a küzdelmet. Elzárta a gáztűzhelyen lobogó, kékes árnyalatot felvevő fénycsóvát, és úgy fordult velem szembe. Gyorsan hajolt ajkaimra, vadul marta, és tépte azokat. Többször ráharapott, vagy éppen megnyalta dús, vágytól égő párnáimat, majd a fenekemre csúsztatva ujjait vett kezébe. Lábaimmal átkulcsoltam a derekát, és úgy csókolt. Elindultunk a hálószobám felé. Az ajtóban megállt, könyökével lenyomta a kilincset, és az ágyhoz vándorolt. Ledobott a puha felületre, majd fölém mászva folytatta munkálkodását. Hm...ennyire beindítottam?
Kezét a pólóm szegélyéhez vezette, és szinte leszaggatta rólam a textilt. Beharaptam alsó ajkamat, majd én is megszabadítottam néhány zavaró, fölösleges anyagtól.

Egyetlen boxerban feküdtünk egymás mellett, még mindig égve a vágytól. Kívánom őt, és tudom hogy ő is engem. Azt is tudom, hogy mit akarok. Én készen állnék az első együttlétre, de kérdés, hogy ő is készen áll-e. Ezt tisztáznunk kell.
-J..Jhiminh...-lihegtem
-Monddh...
-Akarodh? - néztem végig rajta
-Igenh! Mindennél jobbanh! -sóhajtotta
Ezennel én kerekedtem fölé, de meg is álltam. Melyikőnk lesz alul?
-Öhm...K...ki lesz a domináns? -haraptam be megint alsó ajkamat
Igazából, én azt szeretném ha ő lenne. Furcsa...általában mindenki a domináns fél akar lenni. Én nem. Szeretném érezni magamban Őt! Tudni akarom milyen érzés.
-Nekemh mindegy...-szuszogta
Leszálltam csípőjéről, elfeküdtem mellette, és derekánál fogva magamra húztam, jelezve, hogy azt akarom, hogy ő legyen az irányító.
Elégedett vigyor terült el egész arcán, én pedig nagyot nyelve készültem fel. Ajkát az enyéimre tapasztotta, egyre lejjebb és lejjebb haladva. Mellkasomnál elidőzött; kínzott.
Hangomat nem féltem kiereszteni, bátran hallattam.
Az alsóm szegélyénél ismételten elidőzött, ezzel is ingerelve a bennem lakozó vadállatot. Egy mozdulattal rántotta le rólam a piciny fekete anyagot, amit követett a sajátja.
Lassan készített fel, fokozatról fokozatra. Nem tagadom, fájt, de mivel figyelt rám, és törődött velem, nem bántam.
A végére minden fájdalom eltűnt, és csak az élvezet égett bennem. Vártam, hogy tovább lépjen, ami meg is történt rövid időn belül.
Túl hangos voltam (amit én nem bántam), de ezt próbálta elfojtani csókjaival. Élveztem minden egyes percét az estének. Élveztem, mert kíméletes volt, és nem pedig egy szexéhes vadállat.

Mikor egymáséi lettünk, és elmentünk mindketten, elterült mellettem, és a takarót ráhúzta meztelen testünkre.
-Szh..szeretlek Park Ji Min! -mosolyogtam elégedetten
-Én is téged Taehyung! - követett, és megcsókolt
-Folytatjuk a főzőcskét? -kuncogtam
-Mehetünk! -kacsintott
Kiszálltunk az ágyból és felvettük az elhajigált darabokat...vagyis előtte megkerestük őket. Volt olyan anyag, ami az ágy alatt volt...de hogy hogyan került oda, azt nem tudom.
Mikor már mindkettőnk testét ruhák fedték, visszamentünk a konyhába, és folytattuk a vacsora készítését.
Rövid időn belül elkészült, ugyanis már nem volt sok hátra belőle. Megterítettünk, és elfogyasztottuk a készített ételt, majd elpakoltunk magunk után.
A nap elkövetkezendő részében is csak romantikus pillanatokban vehettünk részt. Együtt fürödtünk meg, és már nem volt egyikőnk sem szégyenlős. Alváshoz készülve új ágyneműt hoztunk, és aztán feküdtünk le, hogy az álmok színes világába csöppenjünk!

*Másnap reggel*

Az ébresztőórám hangos berregésére ébredtünk fel mindketten. Kikapcsoltam az idegesítő zajt, és úgy kászálódtam ki a meleg, szent helyről. Jiminhez somfordáltam, és egy csókot loptam tőle, aztán fürdőben megmosdottam, majd mikor végeztem Jimin vette át a helyemet; addig ő átöltözött. Én is magamra kapkodtam néhány értelmes göncöt, és úgy vártam meg a nappaliban. A telefonomon ügyködtem egy kicsit, mert láttam hogy villogott. Namtól, Jintől, és J-Hope-tól is kaptam egy SMS-t. Mindenkink fantasztikusan telt az estéje... bár azt hiszem én sem panaszkodhatok.
De ekkor jutott eszembe! Hiszen én ma beszélek azzal a csajjal. Huh...nem lesz baj!
Gondolataimból Jimin zökkentett ki.
-Indulunk? -kérdezte egy halvány mosollyal az arcán
Bólintottam, és el is indultunk.
Az úton nem beszéltünk, szinte egy szót sem szóltunk.

A sulihoz érve, rögtön megpillantottam a lányt, akivel beszélnem kell. Egyedül ácsorgott a lépcső mellett. Oldalra tekintettem, és megláttam Yoongit, ahogyan őt szuggerálja szemeivel. Igen! Most jött el az idő. Páromat elküldtem az egyik padhoz, én pedig a lányhoz siettem.
-Szia! -szólítottam meg egy hatalmas mosollyal
-Hali! -viszonozta a köszöntésemet
-Öm...meg...kérdezhetem mi a neved? -vigyorogtam mint egy hülye
-Im Yoon Ah! De szólíts csak Yoona-nak! -mosolygott
-Az én nevem Kim Tae Hyung! De szólíts csak V-nek, vagy Tae-nek!
Bólintott, és úgy éreztem itt az ideje. De hogyan kezdjek bele? Letámadjam rögtön ezzel? Ezt nem tehetem! Még nem! Hülyénk nézne, vagy esetleg tolakodónak, és akkor oda a tervünk. Az egész fuccsba menne.
-Akkor, örültem a találkozásnak! Majd órán még látjuk egymást! -intettem, és Jimin felé indultam
Már majdnem odaértem mikor egy kéz megragadott hátulról.
-Na...mit mondott? -néztem hátra az ismerős hangra
Yoongi volt az....
-Semmit...nem mondtam még el neki. Nem is ismerjük. Adj egy hetet! -könyörögtem
-Két napot kapsz, vagy eljár a szám VÉLETLENÜL! -emelte ki az utolsó szót
Most legszívesebben bemostam volna neki egyet, de nem tehetem...mégis csak a barátom.
-Rendben! -bólintottam ökölbe szorított kezekkel, majd elmentem
-Na mi volt? -kérdezte Jimin aggódva
-Nem mondtam még el neki semmit! Nem támadhatom le az első napon. -somolyogtam
-Jogos! Teljesen igazad van! -simította meg a hátamat - Yoongi kiakadt?
-Két napunk van, vagy elárul bennünket!
Ledermedt az arca, és rám nézett!
-Ez komoly? -hitetlenkedett
Bólintottam, és Yoongira néztem, aki egy elégedett vigyorral bámult bennünket.
Egyszer sikerüljön a tervem! Csakis egyszer!