29. fejezet: VÉGE ~ EPILÓGUS

*HARMADIK FÉL SZEMSZÖGE*

Emlékszel még, amikor az öt srác, névszerint NamJoon, Jin, Suga, J-Hope, és a legfiatalabb, V, szenvedve keltek fel melengető, puha ágyukból? Szitkozódtak, morogtak. Utálták, hogy újra kezdődik minden elölről. Tanulhatnak, teperhetnek nyolc és fél hónapon át, a könyvek fölött görnyedve.
Nem akarták, de erről nem dönthettek. Lomhán mentek az iskolájukba első napon. Persze egymásnak örültek, mint mindig, de a tanároknak, a krétapor szagának, és osztálytermek látszatának már kevésbé.
Viszont nem voltak olyanok, akik zavartatták volna magukat, holmi iskolai élet miatt. Ugyanúgy elmentek bulizni, vagy csak iszogattak otthon.
Az iskola második napján is másnapos fejjel néztek a semmibe, mert a sárga földnél is alább itták le magukat. De az emlékeken jókat nevettek, mint például amikor Suga képes volt belegyömöszölni egy üveg alkoholt a hátizsákjába.
Aztán amikor már belemerültek a suliba, az egész mindenséget felforgatta egy Jimin nevű srác, ki a semmiből érkezett. Nem tudták, bemerjék-e fogadni, bemerjenek-e vállalni egy újoncot. De megtették...már ekkor érezték, szükség van Jiminre. 

V életét fenekestül felforgatta, tetőtől talpig. A fiú megbabonázta a társát, levette lábáról, és boldog párkapcsolatba csöppentek egymással.  Bár Tae tartott a furcsa, új életmódtól, tetszett a kis kalandornak a helyzet. Hiszen ő volt a nagy, ismert Kim TaeHyung, aki bátran vette az akadályokat, megmérettetéseket.
Jimin pedig...a visszahúzódó, félénk fiú, párjának hála megmutatta foga fehérjét, kibújt a zárt virágszirmok ölelő karjai közül. Lazább volt, mint egész eddigi életében valaha, könnyebben sikerült bajba keverednie is.
Viszont amikor veszekedtek, mindketten mélyponton álltak. De nem tarthatott sokáig a némaság ugyan, a másik irányába, köszönhetően az együttélésnek, és a végtelen szeretetnek. Néhány órán belül, egymás karjaiban feküdtek, ugyanúgy, mintha mi sem történt volna, de megviselte őket.

De a kalandok zűrös sorozata nem fejeződött be, csupán csak ennyivel. Hiszen ott volt még az, hogy a két fiúnak bekellett vallani érzéseiket a barátaiknak. Vagy amikor Yoongi zsarolta őket, Yoonaval.

Nehéz időkön mentek keresztül, de átvergődték magukat, és a legfontosabb az az, hogy boldogok voltak, és nem állhat az útjukba semmi sem. Mert szerelmesek...

Mikor csendesedtek a dolgok, és Jiminnel, immáron hatan folytatták az iskolát, hirtelen újra felkavarodott minden.

Csatlakozott társaságukhoz Jungkook, akinek a beilleszkedését gátolta az is, hogy az első szöuli napján beleszeretett egy lányba, aki Yoongi húga volt. Junghwa sem ellenezte a kapcsolatot, hamar egymásra találtak a fiatalok, de a szerelem megtört, akárcsak a jég, darabokra hullt, és szakítottak, egy akkor még értelmetlen dolog miatt. Ez a kusza gondolat, már érthető...

Érthető, hogy Suga és Yoona, valamint Jungkook és Junghwa miért is váltak el egymástól. Nem azért, mert nem ápoltak szép kapcsolatot, vagy mert veszekedtek. Nem. Az ok az az volt, hogy a két lány összefogott, és kifigyelték a két jó barátot, akik pár hét alatt összemelegedtek, tudat alatt.

És az este, az az éjszaka, mikor Kook ott aludt a "Min háznál", és elcsattant az a bizonyos csók. Minden onnan kezdődött körülöttük. Bár tartottak a kapcsolattól, végül összehozták. És hogy boldogok voltak-e?

A lehető legjobban.

Szerették egymás társaságát, vicceit, szlengjeit. Bár Jungkook, mondhatni elég sokszor megakarta párját dönteni, nem tette, mert tudta, hogy az idősebb nem áll még rá teljesen készen. Csak türelmesen várta azt a pillanatot, amikor dönt, szerelme.

De még mielőtt ez megtörténhetett volna...!?

A legfeszültebb időszak következett mint az iskolai életben, mint a kapcsolatukban. Kookot, Jimin korrepetálta minden egyes nap, hogy az érettségije sikerülhessen, ám Suga meg volt bizonyosodva a tényről: Jungkook megcsalja őt...talált mást maga mellé.

Elkeseredett, és csúnyán összevesztek párjával, aki szünetet kért.

Csupán néhány nap telt el, de az éveknek tűnt. Elmúlt a ballagás, és már az érettségire készültek, amikor egy nap Kookie kopogtatott Yoongi ajtaján. A nap, amikor kibékültek.

És mikor végeztek kínok között a szóbeli érettségikkel is...egy csodás dolognak számított.

Valamint nem elhanyagolható, hogy Suganál is megtört a jég, és készen állt, a Jungkookkal való együttlétre.

Nyíltan kijelentette a fiatalabbnak: "Akarlak".

A fiú nagyon boldog volt, hogy szerelme mondta ki, ő akarta, így gyönyörű, emlékezetes órákat töltöttek el a szobájukban, mindaddig míg ennek vége nem lett.

Befejezték a kis akciójukat, és épp a konyhában tevékenykedtek, amikor váratlan vendégek érkeztek;     Yoongi szülei.

Egyik felnőtt sem tudott róluk, így mindkettőjüknek újdonságként szolgált a hír, miszerint a fiuk a saját nemébe tartozó emberekhez vonzódik.

Az édesanya nem akart hinni fiának, nem akart beletörődni sem, míg az édesapa bíztatta őket, hogy minél boldogabbak legyenek.

Suga borzasztóan haragudott anyjára, hiszen nem várta ezt tőle. Ismerte milyen, de volt egy hangyányi remény elméjében, mely szertefoszlott azon a délutánon...és hatalmasat kellett csalódnia...

De mint mindenki szíve, a zord szívű anyuka is meglágyult, amint látta mennyire boldog gyermeke. Kénytelen volt elfogadni, hiába őrli magát, azzal csak a saját szívének árt.

És végül mindenki boldog lett, mindenki élete széppé vált.

Yoongi boldog volt Jungkookkal, és fordítva is így volt ez.

V szerette Jimint, és az érzés kölcsönös volt, nem is akármennyire.

NamJoon is meg volt párjával, Boraval.

Jin, aki Suzyból rosszkislányt faragott, megenyhült, és fordult a kocka a helyzetükben.

J-Hope pedig egyedülálló volt, mindaddig, míg Junghwaval nem találtak egy közös pontot...

Bár Suganak eleinte nem tetszett a dolog, beletörődött, azon az alapon, hogy ha ő boldog, a szeretett húga,és egyik legjobb barátja is had legyen az.

Így folyt tehát, egy egész iskolai évük, a Bangtan Boys srácoknak, kiknek meglett a lánybandájuk is, a Bangtan Girls. Sok mindenen átmentek, de együtt a legnagyobb gondokat is legyőzték. Mert összetartottak...anélkül, nem alakulhatott volna ki semmi közöttük.

És bár ezek után máshol folytatják útjukat, külön helyeken, egy családként fogják tartani a kapcsolatot.

Nem dobják el maguktól a szebbnél szebb emlékeket, mert mindezeket kialakították valamik, melyek eldobhatatlanok:
A Változó Lelkek!

_____________________________

Sziasztok! :)

Huhh...hát...mit is mondhatnék.  Véget ért, életem második komolyan vett fanficje.

Hogy mit érzek most?

   Jelenleg fáj, hogy itt bekell, hogy fejeződjön.

Az egyik részem sajnálja, a másik pedig örül neki.

Amikor az utolsó sorokat írtam, és utána formáztam meg, a sírás kerülgetett, de erős maradtam, és nem könnyeztem meg.

Nagyon a szívemhez nőtt ez a kis fanfiction, ami az első nagyon komolyan vett irományom volt.

Ezúttal szeretnék minden egyes olvasómnak ÓRIÁSI KÖSZÖNETET MONDANI!

Köszönöm szépen, hogy velem voltatok, izgulva vártatok valamennyi fejezetet, és bár tudom, nem vagyok olyan jó író, remélem sikerült átadnom a gondolatokat, érzéseket.

Még egyszer nagyon szépen köszönöm, irtózatosan hálás vagyok nektek! <3

Valamint szeretném a kedves olvasóimat megkérni, hogy vagy itt, vagy pedig a Facebook bejegyzésemnél nyílvánítsanak véleményt, mert tényleg nagyon szeretném tudni, kik azok akik végig itt voltak, akik kitartottak. Jöhetnek nyugodtan a hideg-meleg vélemények, az igazat szeretném olvasni! ;)

Hát...azt hiszem én itt be is fejezném. Remélem továbbra is velem lesztek, az újabb fanfictionnél, és az OS-eknél, rövid sztoriknál!

Harmadjára is: Köszönök mindent nektek! :3

Sziasztok! :)

Különkiadás/ + Rész

Sziasztook! Ez egy amolyan "karácsonyi" különkiadásnak indult, de végül csak egy helyzetjelentés lett belőle, amiből megtudhatjátok, ki hogyan is áll párkapcsolatilag.
Remélem tetszeni fog.:)
/Nem befolyásolja a történetet ez a rész./

*Jimin szemszögéből*

Ahogyan a szünet elérkezett, rögtön elkezdtünk készülődni az év egyik legjobb, leghíresebb, legnevessebb ünnepére, a karácsonyra. Én mindemellett Tae születésnapjára is ezerrel készültem, hogy egy oltári bulit csapjak neki...mert ugye...mindent a szerelmemért. Karácsony napján csókkal köszöntöttünk egymást, majd mindenféle rénszarvasos, télapós göncöt magunkra aggatva sütkéreztünk, valamint főztünk...együtt. Nagyon jól éreztem magamat, és azt akartam, hogy soha ne érjen ez véget. De mint mindennek, ennek is vége lett egyszer. Az ünnep második napján, párom szüleihez kellett mennünk vendégségbe. Bár az édesapja még mindig neheztelt rám, és talán még saját fiára is, látszódott a változás, és az, hogy próbál megbarátkozni a gondolattal, hogy a gyermeke egy vele egy neművel létesített párkapcsolatot.

Amikor V-vel felébredtünk a szülinapja reggelén, én csak átkarolva suttogtam neki a kis köszöntésemet, és adtam át neki az ajándékát.
Annyira szerettem őt, hogy szó szerint bármit megtennék érte.

A szünetünk így békességben, és szeretetben telt el.
De az első olyan karácsonyom volt egyben, amikor még csak nem is hallottam a szüleim felől. Rosszul esett, hogy még csak egy SMS-re sem méltattak...de ezek már csak ők lehetnek. A pozitívra kell gondolni, és arra, hogy a világ legjobb embere van mellettem.

*V szemszögéből*

A téli vakáció, mondhatni a legjobb volt egész életemben. Jiminnel tölthettem minden egyes percét, ami boldoggá tett. A szüleim úgy érzem lassan teljesen elfogadtak minket, így nyugodtan közeledhettem a jelenlétükben is társamhoz. A karácsony is boldogan telt, együtt készültünk az ünnepekre.
De talán a születésnapom volt a fénypont. Ahonnan már nincs tovább, mert az a bizonyos, kis képzeletbeli mutató megütötte a maximum szintjét.
A legszebbet nyújtotta nekem, amit csak kaphattam volna...beleértve saját magát is. A legcsodásabb téli ünnepeket adta nekem.

*Suga szemszögéből*

Amióta V-vel kibékültünk, és tisztáztuk a dolgokat minden csak jobb lett. A fiúk is tudnak róluk, és így már ők is úgy viselkedhetnek, ahogyan csak akarnak. Akkor smárolnak mikor kedvük tartja, akkor ölelgetik egymást, mikor jól esik nekik. De azért jó érzés, hogy nem neheztelnek rám ezek a bolondok.

Yoonaval is minden jól alakul. Azóta már meg volt az első csók is, és bár meglepő, a hozzám méltó, és szokott módon nem vittem ágyba a második éjszakán. Különlegesnek számít, és azt érzem, hogy soha nem szabad elengednem. Nem történhet meg. Ha ez bekövetkezik, akkor én nem leszek többé. Nem fogom feldolgozni, talán soha. De mivel ennek nem áll fent veszélye, nem is szabad belegondolni...csak éljük boldogan a fiatalok életét, és ne gondoljunk a rosszra.

A karácsonyt is együtt töltöttük. Elvittem a családomhoz, és bemutattam, majd ő is megtette ezt a lépést.
Vettünk egyenruhákat, csináltunk együtt süteményeket. Csodás volt minden pillanat mellette.

*J-Hope szemszögéből*

A lehető legjobb döntés az életemben az volt talán, hogy már az első adott napomon "lecsaptam" Hani-ra. Teljes szívemből szeretem, és remélem soha nem kell elengednem őt, semmilyen okból kifolyólag.

A suli szünete egy nagyon jó időszak mindig, minden diák életében. Úgy terveztem, hogy egy meghitt, gyertyafényes vacsora után fog megtörténni az, ami általában egy randi után gyakran bekövetkezik. Ez így is történt...

Az újévet is kicsattanó jókedvvel kezdtük. Mellette nem lehet egy szomorú pillanatom sem.

*Nam szemszögéből*

Bora az a személy az életben, aki ráébreszrett sok dologra. Elvette a nagyképűségemet, azt, hogy sokszor gondoltam úgy, hogy én vagyok a legrosszabb és legvadabb. Igazi jó fiúvá tett, amit nem bánok. Kinézetileg senki nem következtetné le róla, de ha megismeri valaki, rájön ki is ő valójában.

Az ünnepeket is együtt töltöttük. Szüleinknek csak skypeon keresztül tudtuk bemutatni a másikat, mivel egyikőnk családja sem lakik a városban; de ami azt illeti, még csak nem is a közelben.
De így is boldogok voltunk...együtt...kettesben.

*Jin szemszögéből*

A barátnőm, Suzy, igazi jó kislány... De én megfogadtam hogy tenni fogok ez ellen...ami kisebb-nagyobb sikerrel sikerült.
Mára már ugyan olyan rossz lett, mint én.

Az ünnepeink sem teltek máshogy, csak csupa rosszasággal.
Na jó, nem.
Csináltunk közös programokat, valamint még jobban megismerkedtünk.
Én nem nagyon akartam megváltoztatni semmiben, kivéve a modorában...ami pipálva van.
Az öltözködése is maga a kész csoda, magáról a nőről pedig nem is beszélve.
A karácsony szép volt, jó volt, de gyorsan eltelt. De hogyan máshogy történhetett volna...
Mondjuk...Suzy mellett minden pozitív.

14. fejezet: Minden jóra fordult! /Sose bízd el magad/

Lefagytam és nem bírtam megszólalni.
Ajánlom hogy ne kerülj a szemem elé Yoongi!
Nagyon megjárod!

*Jimin szemszögéből*

Tae szüleivel való találkozás után nagyon jól esett levezetni a feszültséget, egy jó, kiadós bulizással. Majd eliszogatunk, meg táncolunk a tömegben.

Hevesen ráztam magamat V-nek, aki ezt az egészet nagyon élvezte. A derekamat átkarolta, és úgy simogatott, valamint mozgatta a saját csipőjét is az enyémmel szinkronban. Csodás az este. Mikor párom elment mögülem, én még folytattam amit az előtt...viszont szemet szúrt ahogyan párom felháborodottan keres valakit a szemével. Az emberseregen át siettem oda a pulthoz, ahol Taehyunghoz társult még Jin is.

-Kicsim! Mi a baj? -suttogtam nehogy meghallja a másik társunk

-Tudnak....mindenről...-sziszegte a fogai között - Hol van Yoongi? Meg fogom ölni!

-M...miről beszélsz?

-Elárult bennünket! -kiáltotta el magát, de a zene hangja valamennyire felfogta

Eltolt magától, és ziháltan sietett ki a szórakozóhelyről.

-Most mit csináljak!? Te jó ég! -sóhajtottam, és megindultam utána.

*V szemszögéből*

Ki fogom nyírni! Hogy lehetett ekkora fasz, hogy elpofázik mindent?

Gondolatok tömkelege járta át az agyam minden egyes pontját, és trappoltam Yoongi házához. A téli hideg miatt a sötétben is látszódott a leheletem ködös nyoma. Óvatosan, mégis szélsebességgel szeltem át a csúszós, nyirkos utakat. Az utcájukhoz érve nézelődtem hol jobbra, hol balra, hogy megkeressem a keresett házat. Az ajtónál elkezdtem hangosan dübögni, de legnagyobb meglepetésemre egy lány nyitott ajtót, aki egy szál köntösben állt előttem.

-Yoona? -vontam fel szemöldökömet

-Öm...igen...te pedig...Taehyung? -bagadozott

Bólintottam, majd a lényegre törtem.

-Itthon van az a faszkalap? -szűrtem a szavakat a fogaim között

-Sugara gondolsz? -nyitotta nagyra szemeit

-Keres valaki? -hallottam meg a háttérből a lépcső dübögését

-Gyere ide te pöcsfej! Hogy lehetsz ekkora fasz? Miért jó ez neked? Kibaszni mással, és elrontani az életét...a BARÁTODNAK! -rontottam neki, és kezdtem hangos kiabálásba

-Elárulnád, hogy mit tettem már megint? -üvöltött ő is idegesen

-Ne tégy úgy, mintha semmiről nem tudnál. Tudom, hogy te pofáztad el Jinnek!

-Mégis mit? -nézett kérdőn rám, hangját lejjebb véve

-Mondjuk azt, hogy együtt vagyok Jiminnel. Ígéretet tettél! -mondtam ingerülten szemeibe

-Yoona! Bemennél? Nem soká megyek! -mutatott az emeletre, mire a lány gyorsan felszívódott -Most pedig! Engedj el, és beszéljük meg! -szedte le magáról kezeimet

-Ezen nincs mit beszélni! -akadtam ki még jobban

-De igen is van! Nem tettem semmit ellenetek! Tartottam a számat, nem tudom, hogy Jin honnan tudja! -magyarázkodott

Leültem a kanapéra, és úgy tördeltem az ujjaimat.

-Lenyugodtál végre?

-Le....-morogtam

-Akkor jó! És talán gondolkodj mielőtt még egyszer nekem rontasz! -dorgálta a fejemet

Nem szóltam semmit, csak járt az agyam.

-De...mégis honnan tudhatja?

-Fogalmam nincs! -motyogott - De Tae! Esküszöm, hogy nem mondtam semmit. -helyezte szívére kezét

-Jó, jó, elhiszem! -nyugtattam le - Holnap muszáj lesz elmondani mindenkinek. Jin túl jóban van Nammal. Lehet már ő is tudja.

-Lehet! De tényleg...hol van Jimin? -nézett körbe

-Baszd meg! Ott hagytam! -csaptam a homlokomra, és tűntem el Yoongi lakásából

Futottam a törzshelyünkre ahogy csak tudtam. Egy teremtett lélek nem mászkált az utcákon. Ilyen hülye is csak én vagyok, hogy este tizenegykor rohangálok ide-oda.

Negyed óra múlva ott voltam a kijelölt helyszínen, majd szaladtam be. Szemeim jártak, és próbáltam kiszűrni a tömegből szerelmemet, de nem találtam, ezért Hoseokhoz igyekeztem.

-Hope! Nem láttad Jimint?

-De! Vagyis...már hazament.

-Oh. Akkor megyek is! Kösz, és szia.

Nem vártam meg míg elköszön, csak ismét útnak indultam, hogy a ködös utakat végigszeljem.
Rövidebbnek tűnt az út hozzám, mint Sugahoz, épp ezért értem haza hamarabb. Jimin házából világosság tört ki, én pedig az ajtajához futottam. Kopogtattam, majd megjelent előttem, és a nyakamba ugrott könnyes szemekkel. Magamhoz szorítottam karjaimmal, és védelmezően tartottam karjaim között.
-Hé! Nyugi! Itt vagyok! Mi a baj? Bántottak? -kérdeztem idegesen
Még sosem láttam ilyen idegesnek. Szemében tükröződött a félelem.
-Énh...én csak...féltettelek! Ugye nem esett bajod? -szipogott
-Nem verekedtem Yoongival ha erre célzol. Csak kiderítettem, hogy Ő-e a hibás. -simítottam meg az arcát
-És...?
-Nem... -válaszoltam komolyan
-Hogy hogy nem? Akkor ki mondta el a többieknek?
-Nem tudom, hogy mindenki tudja-e...Jin biztos...-sóhajtottam egy nagyot
-Pontosan mi történt?
-Hahh...Az volt, hogy kikértem a piámat, és Jin mellém ült, rendelt, és rám nézett. Aztán nem is figyeltem, hogy mit dumál össze vissza, csak arra lettem figyelmes, hogy megkérdezi, hogy igaz-e az, hogy meleg vagyok, és hogy veled járok. Lefagytam, és nem válaszoltam neki. Ebből rögtön arra következtettem, hogy Yoongi a hibás, hiszen más nem tudhatott rólunk. Utána jöttél te, és amikor elmentem, akkor Sugánál ott volt Yoona is, de nem érdekelt, már semmi, és kiabáltam vele, meg nekimentem. Aztán leállított "finoman", hogy ő nem mondta el senkinek. Szóval most fogalmam nincs, hogy honnan a faszból tudja. De ezt holnap nekünk is bekell jelenteni...ahogy terveztük is. Csak ez egy kicsit más lesz így.
-Hát ja...de kérlek Tae...ne csinálj ilyeneket. Azt se tudtam, hogy hova mész, csak sejteni tudtam. -szomorodott el, és bújt hozzám
-Ne aggódj! Nem lesz semmi baj! Tudok magara vigyázni. -pusziltam a hajába
Rövidesen elváltunk egymástól, de csak annyira, hogy szeméből kitudjam simítani a vörös haját, és tudjak egy forró, szenvedélyes csókot lehelni dús ajkaira. Jóleső sóhajokat eresztettem ki, ahogy még az alkohol dolgozott elmémben. Hajtott a vágy, de tudtam, most neki semmi kedve nincs ehhez az egészhez, így csak annyit javasoltam, hogy fürödjünk együtt. Ebbe bele is ment.
Gyors tusolás után feküdtünk le aludni, miután szorosan egymás mellé feküdtünk. Durva nap lesz a holnapi, de túléljük!

***

Reggel nyolckor ébredtem fel, egy görccsel a gyomromban...Jól kezdődik. Kikászálódtam a még alvó párom mellől, és halkan kilépkedtem a fürdőbe, hogy rendbe tegyem magam. Éppen az arcomat mostam, amikor két puha, védelmező kart éreztem me derekam körül, és egy fejet a hátamon. Elmosolyodtam, és megtörölve magamat fordultam szembe "támadómmal". Megöleltem, majd szájon pusziltam.
-Jóreggelt! -suttogtam ajkaira
-Neked is, Édes. -karolta át a nyakamat- Jó nap lesz ez a mai is... -sóhajtott fel
-Ne is mondd. Melyikőnk beszéljen? -vetettem fel a kérdésemet
-Mindig te mondasz mindent... itt az ideje, hogy én is tegyek valamit.
-Nem muszáj, ha nem akarod. Ne érezd úgy, hogy rád van erőltetve! -figyelmeztettem
Tényleg nem akarom azt, hogy úgy gondolja, ez rá lett kényszerítve, és esetlegesen nehéz legyen neki beszélni erről.
-Ez nem erőltetés. Meg ha az is lenne. Tennem kell valamit a kapcsolatunk érdekében nekem is! -mosolygott
-Hogy tudsz még így is ilyen eszméletlen aranyos lenni? -húztam magamhoz
-Csak nézz rám. Mindig az vagyok. -nevettük el magunkat mindketten
Van egoja, az tuti, de így szeretem. Amúgy meg soha nem henceg a kinézetével, vagy egyáltalán bármilyével, szóval egy szavam sem lehet.

Amikor elkészültünk, és meg is reggeliztünk, egy körüzenetet küldtem a Bangtan tagjainak, miszerint fél órán belül legyenek nálam.
Jiminnel is összepakoltunk, majd úgy mentünk ét immáron az én lakásomba, hogy ott várjuk meg a többieket.

*Jimin szemszögéből*

Nem lesz egyszerű, de azt hiszem megtudom csinálni a szerelmünk érdekében. Már csak öt perc van a megadott fél órából. Egyre idegesebb vagyok.
Kis időn belül ajtókopogás zavarta meg gondolatmenetemet.
Elsétáltam addig, majd a kilincsre fogtam és kinyitottam a falapot.
-Sziasztok! -üdvözöltem a társainkat egy halvány mosoly kíséretében
Meg kell hogy mondjam, nagyon erőlködnöm kellett hozzá.
Ők is köszöntek nekem, majd beljebb engedtem őket, és Tae is felbukkant. A nappaliban leültünk, de mi ketten a párommal szinte nyomban álltunk is fel.
-Nos...izé...szerintem már tudja mindenki...de...mégis úgy fer, ha mi is elmondjuk... -kezdtem el a kis beszédemet, de abba is hagytam
Azt hittem nyomban elsírom magamat.
-Mit? -nézett kérdőn Nam
-Azt...hogy...hogy mi...tehát az, hogy mi Tae-vel...azért...azért vagyunk sokszor együtt...mert...
-Meeert? -kérdezte Jin
-Jin te már amúgy is tudod, ne nehezítsd meg a dolgunkat. -emeltem meg a hangomat
-Én nem tudom most miről is van szó pontosan. -döntötte oldalra fejét
-Tudjuk, hogy tudod, ne játszd a hülyét...tegnap mondtad a buliban.
-Miről beszélsz? -értetlenkedett még mindig
-JIN! -kiáltotta el magát V- Te mondtad tegnap, hogy igaz-e hogy együtt vagyunk Jiminnel. Ne játszd a hülyét! -ismételte el ő is amit én
-Na várj! Ti együtt vagytok? -akadt ki NamJoon
-I...igen!? -fontuk össze ujjainkat
-És mi erről miért nem tudtunk? -kérdezte Hope
-Mert nem tudtunk, hogy hogyan számoljunk be róla...nem olyan könnyű beismerni, hogy meleg valaki...-motyogtam az orrom alatt
-Ez most...kicsit...kicsit nagyon sokkolt. -szólalt meg ismét Jin
-Na várj csak... Akkor te nem tudtál kettőnkről? -mutattam rá
Megrázta a fejét nekem pedig leesett. Az ALKOHOL...az beszélt belőle...nem hiszem el.
-Bassza meg! Az alkohol miatt mondtad...mert leittad magadat. -mondtam ki hangosan is gondolataimat
Bólintott félénken, és úgy állt fel mindenki, majd közeledtek felénk.
-Amúgy...hát nem tudom mit kell ilyenkor mondani...de sok boldogságot!? -ráncolta össze a homlokát Nam
-Köszönjük...-mosolyodtam el
-Azért ezt megjegyeztük! -kacsintott J-Hope - Hamarabb kellett volna beavatni minket...
-Jó na... mondom, hogy nem volt egy egyszerű dolog.
-Elhisszük! De ha bármi van, akkor mondjátok nyugodtan...ilyenkor legyen nagy a pofátok! -nevették el magukat, majd mi is kezdtünk oldódni
-Akkor iszunk magunkra valamit? -kérdezte Tae egy vigyorral az arcán
-Természetes! De akkor ránk is...hisz nekünk is vannak ám lányaink. -kuncogott Jin
Felkiáltottunk egy "Yeee"-hez hasonló valamit, majd mentünk a konyhába, valami pia után kutatva...

Hát...végül nem így terveztük bejelenteni ezt az egészet, de minden jóra fordult. Bár...sosem szabad elbízni magunkat.

13. fejezet: Tudtam!

"...csak mi voltunk. Csak mi ketten, a takaró alatt."

*V szemszögéből*

Lassan nyitottuk ki a szemünket Jiminnel. Az apró kis fény hatására hunyorogtunk, majd úgy próbáltuk szokni a kellemetlen hatást. A takarót levettem meztelen testemről, és úgy kerestem meg a szoba sötét szegleteiben keresgélni saját ruháimat. Mikor sikerrel jártam magamra húztam a boxeremet, és páromét is előkerestem. Odanyújtottam neki, de nem vette el tőlem.

-Add rám. -vigyorgott álmos fejjel

-Huncutkodsz már korán reggel? -nevettem

Csak még nagyobbra húzódott az a pimasz mosoly gyönyörű arcán. Nem bírtam ellenállni neki, ezért a lábát megemelve húztam rá az vékony, fekete textilt, ami kiemelte az alakját. Rajtam egy pontosan ugyanilyen darab foglalt helyet. 

Gyorsan mellé feküdtem az ágyba, és az oldalamra feküdtem. Ő is így tett, de felszisszent egy kicsit.

-Mi a baj? -ijedtem meg

-Semmi...csak...-harapta be alsó ajkát

-Csak?

-Csak fáj a fenekem. -vetett egy zavart pillantást

-Áhh...szóval jó munkát végeztem. Nem hittél nekem! -kacsintottam rá

-Szeretlek! -ölelt meg

-Én is téged! Mindennél jobban! -tettem a homlokomat az övéhez

Orraink is érintkeztek, amiket összedörzsöltünk, és úgy érzékelhettük egymás pihegését. Az ajkaimmal is közelítettem a dús párnái felé, majd gyengéden rátapadtam azokra. Először csak finoman ízlelgettem őket, enyéimmel lassan mozogtam rajta. Feljebb lépve egy fokozatot kértem engedélyt a csókunk elmélyítésére, amivel sikert is arattam. A nyelveink érzéki táncot jártak. Azt akartam, hogy soha ne legyen vége ennek az idilli pillanatsorozatnak.

Alig néhány másodpercre váltunk el egymástól, máris megismételtük tettünket. Azt hiszem mi elválaszthatatlanok vagyunk...és ezen semmi sem változtathat.

-Hahh...Édesem... -sóhajtottam ajkaira

-Hmm...? -nyalta meg párnáimat

-Azt hiszem felkellene kelni, nem gondolod? -mosolyogtam

-Ha ezt szeretnéd! -simította meg az arcomat

Bólintottam, és már el is szakadtunk a másiktól. Felkeltünk az ágyból, és a szekrényéből választottunk neki is és magamnak is egy-egy napi öltözéket. Komolyan, mi már egymás szekrényéből öltözködünk. Egy méret, egy ízlés.

Én egy szürke pulcsit, és egy fekete nadrágot találtam magamnak, amiket gyorsan magamra is kapkodtam. Siettem a fürdőbe, hogy elvégezhessem reggeli teendőimet, majd átadhassam a terepet Jiminnek. A tükörbe nézve megigazgattam a hajamat, majd fogat mostam az itt hagyott fogkefémmel. Kimentem a helyiségből, és párom jött velem szembe, aki egy fehér pólót, piros-fekete kockás inget viselt, valamint fekete szűkszárú nadrágot. Dögös...

-Csináljak valami reggelit? -érdeklődtem

-Csinálhatsz! -karolt a nyakamba, és húzott egy magához egy puszira

Amint elment mellettem, én is siettem a konyhába. Összedobtam valami ehetőt, ami egy omlett volt, és megterítettem két fő számára az asztalon. Mire előbukkant Jimin, készen várta minden.

-Azta! -tátotta el a száját

-Meglepődtél, mi!? Tudok ám ilyet is! -kuncogtam

-Ahj, tudom hogy tudsz! Na akkor eszünk? -csapta össze tenyereit

Bólintottam és elkezdtük fogyasztani a friss ételt. Eszembe jutott egy dolog, ami perceken belül felkavart, és rájöttem, hogy mivel ma úgyis szombat van, ezt el kell intéznünk.

-Jimin! -szólítottam meg páromat

-Igen?

-Kérdezhetek valamit?

-Persze. -helyeselt

-Öm...ugye tudod, hogy...hát...a szüleimnek...a szüleim még nem tudják, hogy nekem barátom van...vagy hogy...vagy hogy egyáltalán meleg vagyok... és... és jó lenne ha...

-Ha elmennénk? -fejezte be mondatomat

-Igen... -sóhajtottam

-Okés! Akkor kaja után megyünk? -tolta el magát az asztaltól

-Még felhívom őket előtte, és aztán ha nekik is jó, mehetünk.

Bólogatott, és egyedül hagyott, majd kis időn belül a mobilommal a kezében tért vissza.

-Tessék! Hívd őket! -mosolygott bíztatóan

Egy nagyot nyeltem, és vettem el a készüléket, majd kerestem ki anya számát. Rányomtam a zöld gombra, és tárcsázni kezdtem.

Pár másodpercen belül véltem felfedezni hangját.

-Igen?

-Szia anya! Én vagyok az Tae! -üdvözöltem

-Szia Drágám! Mondjad! -szinte hallottam hangján, hogy mosolygott ő is

-Elmehetünk ma? -tettem fel a kérdésemet

-Persze! De...kivel?

-Öhm...egy barátommal.

-Ja, igen. Természetesen jöhettek!

-Rendben, akkor indulunk. -tettem le a kagylót

A telefon az asztalon landolt, én pedig magamhoz öleltem szerelmemet.

-Na? Mit mondott? -simogatta a hátamat

-Indulhatunk. -eresztettem ki egy mélyről jövő sóhajt

-Jó! De ne legyél már ennyire ideges! Nyugi! -puszilta meg ajkaimat

Viszonoztam, és ebből kialakult egy szenvedélyes csók. Elválva egymástól szedtünk össze mindent, amit szükségesnek találtunk, majd indultunk el a kabát és cipő felvevése után. A keskeny utcán sétáltunk, amikor a mobilom rezegni kezdett. Egy üzenetem érkezett Yoongitól.

Megnyitottam, és döbbenten olvastuk Jiminnel a sorokat.

Yoona este az ágyamban hempergett...de nyugi...nem fektettem meg.

Szimpla filmezés volt. Bár már nem sok kellett, hogy megdöntsem.

Na ezt csak azért írtam meg, hogy tudjátok jó munkát végeztetek! Apropó! Este buli a törzshelyen! Ötre legyetek ott, és ne késsetek!

Csáó!

Ahh...szóval este buli. Csodás. Már amúgy is régen hülyültünk egyet a srácokkal. A telefont a zsebem mélyére süllyesztettem, és úgy folytattuk az utunkat.

Csekély tizenöt perc alatt a szüleim háza előtt állva sétáltunk az ajtóig, majd még egy utolsó csókot adva a másiknak engedtük el egymás kezét, és nyomtam meg a csengőt. Bentről hallottam, ahogyan valaki közelít, így a gyomromban görcs keletkezett.

Rettentően ideges voltam.

A kilincs lenyomódására lettem figyelmes, és ekkor már anyukám állt előttem teljes nagyságában!

-Anyaa! Szia! -üdvözöltem egy puszival, és öleléssel

-Kisfiam! Üdvözöllek újra itthon! -mosolyogott

-Jónapot Asszonyom! -hajolt meg párom illedelmesen - Park Ji Min vagyok, Taehyung osztálytásra.

-Üdv, Jimin! -tessékelt be bennünket édesanyám

A lakásban levetkőztünk, és úgy mentünk be a nappaliba, ahol apukámat is üdvözöltem, majd Jimin ismét bemutatkozott.

Az ebéd közeledtével egyre nagyobb lett a gombóc a torkomban, és a  görcs a gyomromban, ugyanis étkezés közben terveztünk bejelentést tenni.

***

Eljött a pillanat. Most kell megtennünk vagy soha! A kezemet az asztal alatt szerelmem combjára simítottam, és úgy kerestem a kezét, hogy megnyugvást adjon számomra. Ha érzem a tapintását finom bőrének, minden kétségem elillan, mint ahogy történt ez most is.
-Öm...szeretnénk mondani valamit! -nyekeregtem
-Mondjátok csak! -vigyorogtak a sajátos ezer wattos mosolyukkal a szüleim
-Nos...először is! Ne akadjatok ki nagyon, mert ez ellen tényleg nem tehetünk semmit! Másrészt...reméljük, hogy elfogjátok fogadni ezt az egészet, nem úgy mint Jimin szülei.
Anya és apa kérdő pillantásokkal halmoztak el, ami még nagyobb stresszt alakított ki testemben.
-Tehát...az van...hogy...mi Jiminnel nem CSAK osztálytársak, és nagyon jó barátok vagyunk...hanem...egy párt is...alkotunk. -bizonytalanodott el a hangom a végére, de a párommal történő nyugtató érintkezés elvette a kétségeket
-Ezt hogy érted Fiam? -förmedt rám apa
-Úgy...hogy a saját nememhez vonzódom...és Jimin az a személy, akivel szerelmi kapcsolatban vagyok. -magyaráztam
-Öhm...de mégis hogyan? Ez nem lehet! Ez teljesen természetellenes! Ilyen nincs! Nem lehet a fiam homoszexuális! -kiabált, mire egy könnycsepp gördült le az arcomon
-Fejezd be! -nyugtatta anya - Elnézést! -súgta oda hozzánk, mire csak bólintottunk egyet - Menj fel az emeletre és nyugodj meg! -terelgette aput, aki szélsebességgel tűnt el
-Sajnálom fiúk, hogy ezt hallanotok kellett! Engem is meglepett ez a dolog, mert hazudnék ha azt mondanám, hogy nem, de mondjátok csak. Jó ez így nektek? -tette kezeit az asztalra a legfontosabb nő az életemben
-Ennél jobb nem is lehetne! -mondta kedvesen Jimin
-És őszintén szeretitek egymást? -faggatott
-Anya! Teljesen biztosak vagyunk a dolgunkban. A szerelmünk stabil és őszinte. -mondtam az információkat
-Ez esetben, nekem nincs beleszólásom. Csak annyi, hogy vigyázzatok egymásra, és ne hamarkodjatok el semmit. De mióta is tart a kis kapcsolatotok? -tette össze kezét
-Több mint egy hónapja.
-És még csak most avattok be?
-Így is nehéz volt. -mormogtam -Viszont mi indulnánk. Nem akarok apával találkozni. Majd máskor beszélek vele erről...talán. -csíptem el a végét
-Rendben fiam! De egyet mondj meg! -néztem kérdőn - Ugye még nem...nem történt intim kapcsolat köztetek?
Beharaptam alsó ajkamat, mire anya megint szóra nyitotta száját.
-Tudjátok mit!? Nem akarom tudni! -kuncogott

***

Végül elköszöntünk, és haza is jöttünk, ezennel hozzám. Remélem apával majd minden megoldódik és nem lesz semmi baj!
Most viszont készülni kell a bulira, hiszen kevesebb mint egy óránk van.
Jiminnel együtt megfürödtünk, immáron kirobbanó jókedvvel.
Tusolás után szárazra törölköztünk, és úgy öltöztünk át.
Rohadt jól néztem ki, ahogyan Jimin is, és úgy indultunk útnak.

A törzshelynél már vártak ránk a többiek, akik még mit sem sejtettek rólunk. Úgy terveztük, hogy majd holnap avatjuk be őket. Ha a szüleimnek nem volt nehéz, nekik nagyon könnyű lesz.

Mindenkit üdvözöltünk, valamint pacsiztunk, és a szórakozóhelyre belépve a pulthoz szeleltünk, egy-egy italt kérve. Ebből az egy-egy italból lett kettő-kettő, majd három-három, és így tovább.
Annyira leittuk magunkat, hogy Nam és Jin is úgy táncoltak, mintha együtt lennének.
Egyszer csak mikor kikértem egy újabb piát, az említett hyungom, Jin lépett mellém, alig állva a lábán.
-Mizujs? -csapott a bárpultra
-Semmi...
-Nem akarsz nekem mondani valamit? -tördelte az ujját
-Mégis mit?
-Igaz, hogy meleg vagy? Jimin a kis szerelmed, mi? -mondogatta komoly tekintettel
Lefagytam és nem bírtam megszólalni.
Ajánlom hogy ne kerülj a szemem elé Yoongi!
Nagyon megjárod!

5. fejezet: "A beavatási szertartás"

Sziasztook!

Tudom nagyon sok késéssel hoztam most az új részt!

Nagyon sajnálom, de a suli minden időmet lefoglalta és nem is volt kedvem írni.

Na, de!

Ne utáljatok nagyon!

Itt is van az újabb fejezet remélem tetszeni fog nektek!

Olvassátok!

*Jimin szemszögéből*

A testem épp hogy csak megérintette a fehér lepedő bársonyos tapintását, ajtókopogást hallottam...

Nagy morgások közepette vergődtem ki a puha alkalmatosságról, majd néhány szitok szót hallatva, a papucsomat lábaimra öltve indultam meg a "zajos" tárgy felé. Odaérve ráfogtam a kilincsre és lefelé mozdítottam meg. Magam felé húztam és egy fiatal, korombéli srác állt előttem, aki a cipőjét vizslatta. Pár másodperc után rám emelte sötét barna szemeit, így felvettük a szemkontaktust. Ahogy méregettem, rájöttem hogy láttuk már egymást valahol.

De hol?

Amint megszólalt rájöttem. Bevillant a "boltos jelenet". Megremegtem, majd köszöntött:

-Sz..szia! -üdvözölt, majd egy pillanatra a földre szegezte tekintetét...vagyis inkább újra
-He...he...heló!? -kérdőn néztem rá, és ismét szaggatott szavakat hallattan, csakúgy mint az üzletben
-Ömm...nos...igen...szóval... -bagadozott, így eléggé kínos volt a szituáció
-Sz...szeretnél bejönni? -kérdeztem meg, egy halovány mosoly kíséretében
Csak egy aprót bólintott, majd odébb álltam, és belépett birodalmamba.
-Jaj, még be sem mutatkoztam! Kim Tae Hyung a nevem, és néhány házzal lakok csak távolabb! -mosolyodott el
-Örülök a találkozásnak! -mosolyogtam én is rá - Park Ji Min a nevem! De szólíts csak Jiminnek!
-Oké! Engem pedig nyugodtan hívhatsz V-nek vagy Tae-nek. Amelyik szimpatikusabb! -vigyorgott mint a tejbetök
-Rendben! Majd váltogatom! -kuncogtam, majd ő is így tett
-Mióta laksz itt? - tette fel nekem kérdését
-Ma költöztem ide! -mondtam, majd beinvitáltam a nappaliba
-Értem...és mi szél hozott? Ha szabad megkérdezni!? -érdeklődött, miközben leültünk a fekete bőr ülőgarnitúrámra
-Háát...bonyolult. De ha nem sietsz mesélhetek. Persze csak ha Te is mesélsz magadról! -vigyorogtam még mindig
-Időm, mint a tenger! -nevettünk fel
-Nos..akkor.. Hát...igazából... -én is bagadoztam, de könnyített rajtam

-Várj! Kezdem én! Ugye a nevemet már tudod. 18 éves vagyok, és a 'Seoul Middle School'-ba járok iskolába, végzősként. Egyedül élek, mert itt ez a szokás, úgymond. Szeretek barátkozni, amit nem mondanának meg rólam túl sokan, ugyanis a suliban én és 4 legjobb barátom vagyunk a nagy "bajkeverők". De nyugi! Nem törünk, zúzunk, meg nem vagyunk mi olyan rosszak, csak ha már valaki sokszor jár buliba, meg sokszor rúg be, akkor azt már el kell ítélni. Ez a kis történetem.
És ha esetleg a családomról szeretnél még valamit megtudni, akkor van egy húgom és egy öcsém, akit két szerető szülő nevel. -a kis "mese" végén vigyor húzódott ajkai sarkába

-Szép életed lehet! -lesütöttem fejemet és nagy levegőt vettem - Sajnos én ezt nem mondhatom el az enyémről. Igazából mindaddig jó volt... igazából mostanáig. A nevemet már te is tudod, és szintén 18 vagyok. Valószínű osztálytársak is leszünk, mert ugyanazt a sulit választottam, amit te még anno. De nem is ez a fontos. Nos...a család...Busan-ból érkeztem, és a szüleim 'fontos' emberek ott, ezért elvárták, hogy kiváló legyen a tanulmányom, meg ilyenek. Ezt már alapból nem tudtam biztosítani, vagy egyáltalán megvalósítani, ezért ez úgymond egy rosszpont volt anyunál, és apunál. Aztán...volt egy dolog...amit őszintén elmondtam nekik...amiről csak ők tudhattak, mert csak bennük bíztam. Elárultam nekik a titkomat, és ők nagyon csúnyán elárultak; hátba szúrtak. Kitagadtak otthonról. Amint csak tudtam jöttem is el a szülővárosomból, és itt találtam otthonra.
Röviden ez az én kis siralmas, szánalmas életem.

-Ne mondj ilyet! Tény, hogy nem csodálatos, de nem siralmas, és szánalmas! Majd itt jobb lesz! És...úgy gondolom szereztél egy barátot! -villantott egy ezer wattos mosolyt
Felkaptam a fejemet, és szemeibe néztem. Helyeslően bólogatott, hogy bizony jól hallottam, majd megveregette a vállamat.
-Ha gondolod, holnap mehetnénk együtt suliba. Körbe vezetlek, segítek elintézni mindent....Mit szólsz hozzá? -vigyorgott
-Jól hangzik! -kuncogtam
-Viszont nekem most mennem kell! Akkor reggel jó ha fél nyolcra ide jövök? -fordult felém
-Persze! -bólintottam, majd ő is
Zsebéhez nyúlt, és felém fordult. Elővett valamit a kis rekeszből, és a kezét kinyújtva, kezében egy lila csomagolás kis tábla ékeskedett.

-Ez itt a tiéd! -nézett szemeibe
-Oh, ez kedves! Köszönöm, de nem kellett volna! -mosolyodtam el

Amint kivettem a kezek közül a csokit, leengedte azokat, majd egy apró legyintést alkalmazott.

-Akkor jó éjszakát Jimin!
-Neked is V! - mosolyogtam kedvesen - Ja és...bocsi hogy neked mentem a boltban! Csak nem figyeltem oda és...
-Ne sajnáld! Véletlen volt. Mindenkivel megesik! - kacsintott, majd újra legyintett és haza indult

Becsuktam az ajtót, és megfordultam.

Miért kell pont egy kurva helyes srácnak meglátogatnia már az első napomon?

Miért nem hagy egy kis nyugtot nekem az élet.

Miért teszi ezt velem?

Fejemhez kaptam, és újra a háló felé vettem az irányt. A telefonomat levettem az éjjeliszekrényről, és nyomban elkezdtem megkeresni V-t, Line-on. Remélem megtalálom.

Keresgéltem de nem találtam. Már tényleg mindenhogy beírtam a nevét, de semmi. Nem találom. Feladom.

Éppen csak hogy raktam volna le kezeim közül a szürke készüléket, elkezdett pityegni. Annyira megijedtem, hogy majd elhajítottam.

Amikor már kellően lenyugodtam, újra feloldottam a kijelzőt, és egy "Taehyungie" nevű személy üzenetét szúrták ki íriszeim.

-Mi a szar!? Ez lenne Ő?

Répöccintettem a képernyőre, és az adatlapját adta be...

Bizony, bizony ő volt az. De hogy is nem jutott eszembe ez a becenév!?

Hiszen engem is szoktak "Jiminnie"-nek hívni.

Ah. Mindegy.

Visszaírtam neki egy "Szia"-t, de válasz már nem érkezett. Gondolom elaludt. Vagy tudom is én.

Amiben biztos vagyok, az az, hogy én nem bírom tovább, muszáj pihennem. Telefonomat véglegesen a kis polcra helyeztem, kezemet fejem fölé tettem, és a hátamon fekve aludtam el.

***

~Telefon csörgés~

-Mi a...mi ez a zúgás? -morogtam, miközben a mobilt leemeltem a mellettem álló kis bútorról.

Kinyomtam az ébresztőmet, és még két perc fekvés után, úgy döntöttem ideje lesz nem elkésni, és készülődni.

Leraktam egyesével lábaimat, majd álló pozícióba tettem magamat. Elindultam a fürdőbe, ahol először a WC volt az első célpont. Ott végezve kezet mostam, majd hideg vízzel felfrissítettem arcomat, azon is a bőrömet, hogy felébredjek. Összerezzentem, és kirázott a hideg, ugyanis egy tréningalsót és egy fehér trikót választottam pizsamaként erre a hétre és nem volt annyira jó idő.

A barna törölközővel megtörölgettem a fejemet, majd a kék fogkefémért nyúltam. Kevéske kis fogkrémet nyomva rá, a csap alá dugtam, hogy csöpögjön rá néhány csepp kis víz, majd ezek után bevettem a számba, és fáradt, lomha mozdulatokkal síkáltam fehérre a fogaimat.

Néhányszor kiöblítettem, majd megtörölgettem finoman az érzékszervemet.

Rozsdavörös hajamat megfésültem, majd beletúrtam. Nem tudom miért, de mindig így csináltam.

Gondoltam, ha már első nap, akkor nem teszek rossz benyomást, már csak a külsőmmel sem, ezért egy fekete szemceruzát véve ujjaim közzé, óvatos, mégis gyors mozdulatokkal húztam meg a vonalat.

Szerencsémre elsőre sikerült, és nem is kentem szét, ezért újra bementem a hálóba, valami ruhát keresni.

Kiválasztottam egy fekete farmert, és egy fekete pólót.

Nem tehetek róla, oda vagyok a fekete cuccokért. Nem vagyok egy EMO boy, de ehhez minden megy. Imádom...

Lekaptam magamról a pizsamát, és utcai gönceimet aggattam magamra. Az egyik polcról levettem egy szürke napszemüveget, majd egy szintén szürke cipőt választottam az öltözékhez. Lábaimra húztam, és egy kis pénzt tettem el a zsebeimbe, hogy a büféből majd vegyek valamit... ha egyáltalán van büfé.

Megkerestem gyorsan sötétkék iskolatáskámat, és gyorsan lekaptam a dzsekimet a fogasról, mire eszembe jutott, hogy a telefonom a szobámban maradt. Visszaszaladtam érte, majd ahogyan kinyitottam az ajtót, Tae már ott volt, és ahogy elnéztem éppen kopogni akart.

-Megelőztelek! -mosolyogtam rá

-Haha...meg ám. Jó reggelt Jimim! -üdvözölt

-Neked is! Na akkor indulunk?

-Aham! -bólintott, majd bezártam az ajtót, és sétálni kezdtünk

Feltűnés nélkül végig mértem, és nagyon jól nézett ki.

Teljesen feketébe volt. A nadrágja a térdén szaggatott volt, a pulcsiján egy "DONALD" felirat díszelgett, fején pedig egy szürkés beütésű baseball sapka. Lábán egy fekete utcai lábbelit hordott.

Emellett a táskája piszkosfehér volt, szóval suliban biztos könnyű lesz kiszúrni.

Lehet csak azért tetszett, mert mindene fekete volt, de akkor is káprázatosan mutatott. Imádtam.

De nem tetszhetett meg, hiszen még alig egy napja ismerem.

Jimin! Gondolkodj!

-Amúgy! Tetszik a stílusod! Látom te is a fekete híve vagy! -vigyorgott

-Hmm...!? Jah....igen...szeretem, de azért a színes sincs ellenemre.

-Nekem sem. De ezzel minden jól néz ki. -mutatott rám, majd magára

-Én is így vagyok ezzel. -kuncogtam

Végül egy barna kerítéses hatalmas épületnél álltunk meg.

-Nos...ez lenne a nekünk "pokolnak" nevezett iskola. Utálok ide járni. Csak a haverok miatt a jó. - felhúzta vállait, mély levegőt vett és beinvitált

Az udvaron láttam, hogy sokan megbámulnak, majd V egy hatalmasat kiáltott.

-Srácok!!!! Ah..csak remélni tudtam hogy már itt vagytok! -szusszantott

-Tae! Haver! Örülök, hogy látlak! -ölelte meg, egy szőkés, rózsaszínes hajú fiú

Jesszus. Itt mindenki ilyen extrém?

Bár én sem panaszkodhatok vörös tincseimmel.

-Jaj fiúk! El is felejtettem! Ő itt Jimin! Az utcába költözött tegnap, és mi már összeismerkedtünk, szóval rajtatok a sor. -mosolyodott el rám nézve

-Öhm.. Szia! Min Yoon Gi a nevem, de szólíts csak Sugának, vagy Yoonginak! -nyújtott kezet

-Szia! Park Ji Min, de csak simán Jiminnek szoktak szólítani!

-Hali! Kim Seok Jin a nevem, de nyugodtan mondd hogy Jin!

-Szia! Jimin! -bólintottam

-Heló újonc! Kim Nam Joon vagyok, de itt mindenki RapMonsternek, RapMon-nak, vagy Nam-nak szólít. Szóval kedvedre válogathatsz közülük. -kacsintott

-Szia! Jimin vagyok!

-Csőő! Jung Ho Seok a nevem, de csak J-Hope vagy Hoseok! Tudod...mint Remény. -vigyorgott szélesen

-Szia! Jimin a nevem! Tudom...bár az angol tudásom nincs a toppon.

Erre felnevettek, mire kérdőn néztem, de ekkor Hoseok megszólalt.

-Ja, bocsi. Csak azon nevettünk, hogy itt igazából mindenki szar angolból. RapMon keni vágja, de rajta kívül nem igazán tudja senki. -magyarázott

-Értem! -kuncogtam

-Srácok! Menjünk órára! -legyintett V

Elindultunk de kicsit félénken megszólaltam.

-Amúgy bocsi, de a nevekkel bajban leszek egyelőre.

-Semmi vész! Majd megszokod! -veregette meg vállamat egy mentás hajú fiú....azt hiszem Jin a neve...vagy ő lett volna Yoongi? Vagy Suga? Vagy Yoongi és Suga ugyanaz a személy? Áhh...mindegy majd megjegyzem valahogy....remélem.

A terembe beérve leültünk. Én hátul foglaltam helyet. Öt perc múlva a tanár is körünkbe lépett és rám nézett.

-Oh. Megérkezett az új diák! Örömmel látom! Kérlek fáradj ki ide a tábla elé, és mutatkozz be! -mosolygott rám kedvesen, és a kijelölt helyre mutatott
Én csak félénken bólintottam, és felálltam. Míg kiértem, a srácok összesúgtak, amire Tae fura fejet vágott. Nem nagyon foglalkoztam vele, mivel már kint voltam a tanár előtt, így elkezdtem a kis bemutatkozásomat.
-Sziasztok! Park Ji Min a nevem, 18 éves vagyok, és Busanból érkeztem. Nem vagyok stréber, nem is igazán tanulok sokat, de azért nem állok bukás szélén sem. Remél.... -megszakították a kis monológomat, amitől féltem is
Pont amire számítottam. Egy szerintem, nem koreai származású fiú próbált nekem beszólni:
-Buzi vagy, hogy vörös a hajad? -mondta kissé emelkedett hangnemben
Próbáltam figyelmen kívül hagyni, és mondai tovább a kis bemutatkozásomat, de újra közbeszólt.
-Süket vagy hogy nem hallod!? -nevetett
Úgy gondoltam, ezt nem hagyhatom annyiban, és leendő barátaim előtt sem éghetek már be az első napon, így a legelső "oltás" ami eszembe jutott, el is hagyta számat.
-Tudod...nem tudom minek nézel...de nem vagyok kertész, hogy gyökerekkel foglalkozzak! -egy aprócska vigyor húzódott ajkaim sarkába, majd rákacsintottam
Az osztály hatalmas röhögésbe fulladt, én pedig elégedetten álltam kint mindenki előtt.
A nagyon kedves fiú pedig a lehető legjobban kushadt le a pad alá.
-Mindenki hallgasson el! Nos, Park úr! Szeretne még valamit hozzátenni? -kérdezte az osztályfőnök
-Nem! Azt hiszem ennyi volt! -bólintottam és a helyemre mentem

Az óra nagyon unalmasan telt. Amikor pedig végre kicsengettek V és a kis csapata vett a "keze alá".
Sokat beszélgettünk, és sok mindent megtudtam róluk. A nevek is nagyjából kezdtek a helyére állni, aminek örültem.

***

Hála az égnek, végre vége van a napnak. Kimerítő volt az új suli. Kemény, és tanulós. De már csak néhány hónap van. Aztán érettségi és kész. Valahogy csak meglesz.

Elmélkedésemből újonnan szerzett barátaim zökkentettek ki, amint beavattak, hogy délután mikor és hol fogunk találkozni. Először elkezdtem gondolkodni, hogy de akkor mi lesz a tanulással!?

Aztán rájöttem, hogy nincsenek itt a szüleim, akik elvárták tőlem a jó jegyeket, és mindig üvöltöztek ha kicsit "csavargok", szóval boldogan bólintottam rá az ajánlatra.

***

Tae-val megbeszéltük hazafele úton, hogy együtt kajálunk, szóval ő amint hazaérek, összeszedem a ruháimat, amiket majd viszek hozzá, és együtt elkészülünk.

Megadta a házszámot és amikor már otthonomból jöttem ki a pakkokkal, elindultam. Nem telt bele három percbe, már oda is értem.

Mivel azt mondta, hogy csak menjek be, ne is kopogjak, ezért így is tettem. Benyitottam, majd köszöntem.

-V! Megjöttem!

-Oké! Máris megyek! -szólt az egyik helyiségből

Amikor beljebb mentem, a nappaliban találtam magamat. A fal barna volt, az ülőgarnitúra pedig piszkosfehér. Nagyon jól passzolt minden.

Leültem a kényelmetességre, majd egy fehér ajtó nyílt ki, ami a fürdő lehetett.

Hogy miből gondolom!?

Akkora volt a gőz, hogy szinte vágni lehetett, és Tae egy törölközővel a derekán flangált ki onnan.

-Ha gondolod megfürödhetsz! -mosolyogott

-O..oké! -bólintottam, majd elindultam a helyiség felé a táskámmal

Mikor beértem levetkőztem, letusoltam gyorsan, utána pedig magamra kapkodtam minden textilt, és kiléptem. Ő is fel volt már öltözve, ahogyan én.

-Gyere együnk! -legyintett, és a konyhába mentünk be

-Wow...ez gyönyörű... -csodálkoztam

-Igen...hát...volt benne munkám, de legalább meg lett az eredménye- kuncogott - És köszönöm!

Megmelegítette a kajáinkat, majd leültünk a hatalmas barna asztalhoz. Jó étvágyat kívántunk, és elkezdtük elfogyasztani az ételt., de váratlan kérdést tett fel:

-Amúgy...nem tudom szabad-e, de mi volt az a dolog, amiért elküldtek téged otthonról?

Hatalmas gombóc lett a torkomban, és nem akartam elmondani, így inkább megmondom neki az őszintét, hogy mit is gondolok jelenleg.

-Hát...igazából...ezt nem szeretném elmondani. Nehogy azt hidd, hogy nem bízok benned, csak nem szeretném még ezt elmondani. Remélem nem haragszol.

-Ja nem semmi baj. Ha kényes téma, majd elmondod. -mosolygott bíztatóan

-Köszönöm! -motyogtam, de szerintem meg sem hallotta

Ebéd után elmosogatott, majd még az utolsó simításokat is elvégeztük magunkon, amikor bejelentette, hogy induljunk mert elfogunk késni.

Én csak helyeseltem, majd el is indultunk.

Negyed óra alatt odaértünk egy kis parkba, ahol már mindenki ott volt.

-Végre ideértetek! Gyerünk! Gyertek! -mondta RapMon...vagyis azt hiszem ő volt az

Én csak követtem őket, ugyanis mindenki tudta, hogy hova megyünk csak én nem, mindaddig míg egy bárnál meg nem álltunk.

-Na kis barátunk! Az van, hogy nekünk nagyon megtetszettél! És most ne érts félre, nem úgy! - röhögött Jin, és én is elkuncogtam magamat, hogy nehogy feltűnő legyek - Hanem! Mi szeretnénk, úgymond befogadni téged a kis baráti körünkbe, és arra jutottunk, hogy hát miért is ne vegyél részt egy amolyan beavatási szertartáson!?

Kérdőn néztem rájuk, majd Hoseok röviden, tömören kifejezte Jin szavait:

-Befogunk baszni!

Erre mindenki elröhögte magát, ahogy én is. Nagyon bírom őket, és én sem akarok egy félénk kis köcsög lenni, így minden gondolkodás nélkül egyeztem bele a bulizásba.

Amint beléptünk a szórakozóhelyre, csak úgy áradt a pia szag. De nem bántam. Rögtön egy pultos lány elé vetettük magunkat, és ivott mindenki egy felest. De ez természetesen nem volt elég, így az egy feles egy kicsit megsokszorozódott.

Már annyira jó volt a hangulat, hogy teljesen elveszítettem az eszemet. Vadul táncoltam, fiúkkal lányokkal egyaránt, és nem bírtam betelni az alkohollal.

Néha elhomályosodott előttem a kép, de aztán valahogy mindig ki is tisztult. Egy ilyen esetnél megpillantottam V-t magányosan a pultnál. Odasiettem, és önfeledten kezdtem bele mindenféle hülyeségbe. Annyit beszéltem, hogy szerintem egy összefüggő mondatom nem volt, amin ő jót mosolygott.

-TaeTae! Mit szólnál hozzá ha buzi lennék?

Szemei kitágultak és csak nézett rám, én pedig közeledni kezdtem felé. De nem megcsókolni akartam, hanem csak szimplán túl sokat ittam. Talán túl sokat és már az ájulás szintjén voltam, ezért kezdtem el közeledni. Láttam az ijedtséget a szemében, de amikor már oldalra dőltem kifelé utánam kapott, és megtartott. Felvett a karjába, hogy kitudjon vinni a friss levegőre, én pedig már valamennyire megtudtam állni a lábaimon. A nyakába rakta a karomat, és úgy bicegtünk hazáig. De nem az én otthonomba mentünk.

Ismerős illat csapta meg az orromat, és ismerős képek villantak be.

Ez a nappali, ez az illat...

EZ TAE HÁZA....

Miért kellett ide hoznia?

Nem értem. Mindegy. Fáradt vagyok és csak aludni akarok.

Benyitott egy ismeretlen szobába, és oda vitt be. Egy nagy franciaágy ékeskedett bent, amire készséggel ledobtam magamat, majd nem telt bele öt percbe, aludtam is.

Nagyon kiütöttem magamat.

*V szemszögéből*

Amikor Jimintől hazamentem már nem akartam filmezni. Átöltöztem, és lefeküdtem. Line-on megtaláltam az új barátomat és rá is írtam, de nem válaszolt. Mivel fáradtság telepedett rám így el is aludtam.

Reggel gyorsan felkeltem, megmostam az arcomat, valamint fogaimat is leápoltam, amit a ruha választás követett. Egy 'DONALD' feliratú fekete pulcsi mellett, egy fekete szaggatott farmer, és sötét szürke baseball sapka mellett döntöttem. Tökéletes.

Reggelizni nem volt időm, így raktam egy kis összegnyi pénzt a zsebembe mobilom mellé, majd cipőt húzva lábaimra, elindultam Jiminhez.

Az ajtónál már épp kopogtam volna, de kinyitotta előttem.

-Megelőztelek! -vigyorogtt

-De meg ám! -kacsintottam
-Indulhatunk? -kérdezte

-Persze. - válaszoltam, majd bezárta az ajtót és elkezdtünk sétálni a sulihoz

Beszélgettünk egy keveset útközben, majd amikor a barna kerítéshez értünk, bementünk a kapun és a srácok felé vettem az irányt, azaz a híres "Bangtan" felé.

A fiúk bemutatkoztak Jiminnek, és Jimin is nekik. Szerintem jól kifognak jönni.

Beszélgettek, de ezt a csengő zavarta meg. Úgy döntöttem ideje lesz indulni órára, így szóltam nekik és elindultunk.

Első órán Nam, Jin, Hoseok, Suga és Én összesúgtunk egy kicsit. Ők nem tartják túl tökösnek Jimint a Bangtan-hez, amit egy grimasszal véleményeztem.

Viszont ez a gondolatuk hamar el is szállt, amikor a suli Amerikai csere diákját, Troy-t beégette az egész osztály előtt. Fulladoztunk a nevetéstől, és eldöntöttük, hogy Jimin egy kis beavatási szertartáson fog részt venni az este folyamán, a kedvenc szórakozó helyünkön.

Ez így is lett...amint lementek az órák hazafelé vettük az irányt. Kis csapatunk leendő tagjával megbeszéltem, hogy szedje össze cuccát, és jöjjön át hozzám, majd ott elkészülünk. Helyeselte, így én amint otthonomba léptem, elmentem tusolni.

Jimin eközben érkezett meg, így látott engem csupasz felső testtel de ez nem zavart. Őt viszont látszólag igen, ezért el is tűntem szeme elől.

Mire én kész lettem, ő is megfürdött és elkészült.

Elmentünk ebédelni a konyhámba, és feltettem neki egy kérdést, ami már nagyon érdekelt:

-Jimin! Nem tudom szabad-e, de amúgy miért "raktak" ki otthonról?

-Azt...nem igazán szeretném még elmondani. Nem azért mert nem bízok benned, csak nem szeretném még kiadni ezt az infót. -magyarázta

-Okés! Megértem...főleg ha kényes témáról van szó! -mosolyogtam rá

Motyogott valamit még, de nem fordítottam rá nagy figyelmet, inkább arra, hogy elmosogassak mindent, aztán indulhassunk, ami így is lett.

Mindent leellenőriztünk még magunkon, végül pedig elindultunk.

Negyed óra alatt ott voltunk a parkban, és a srácokhoz siettünk. Kisebb dorgálást kaptunk, hogy miért jöttünk ilyen későn, és hogy végre ideértünk, majd mentünk a szeretett helyre.

Bejárata előtt, Jin kezdte magyarázni Jiminnek, hogy mi is lesz ma este, aki készségesen belement. Megkönnyebbültem egy kicsit, hogy az igazat megvalljam. Így legalább látják, hogy nem egy kis puhány fiúcskáról van szó.

***

Már javában tartott a buli. Jimin leitta magát a sárga földig, talán még azon is túl. Úgy döntötte magába az alkoholt, mintha kötelező lett volna. Egy kicsit már féltettem is, nehogy baja essen.

Én csak békésen ültem az egyik bár széken, mikor odajött hozzám. Annyi baromságot összehordott, hogy az csak na.

De mind közt volt egy, amire nem tudtam reagálni. Kisebb sokkot kaptam.

Mi az, hogy "mit reagálnék, ha meleg lenne"!? Ez egy rossz vicc, vagy tényleg igaz? Vagy csak az alkohol beszél belőle? Erre még visszatérünk Park Ji Min!

Elkezdett dülöngélni, ezért inkább megtartottam, mielőtt orra esne, és összetörné a pofáját. Tudom ez nem volt szép, de én sem vagyok józan és ilyenkor nem megy a szép beszéd.

Jimin lábai alá nyúltam, majd a karomba vittem ki a friss levegőre, ahol már megtudott állni, így hazabicegtünk az én otthonomba. Nem hagyhatom egyedül éjszakára, annyira részeg.

Otthon a hálószobámba vezettem, és belefektettem az ágyamba.

Ha összehányja, mérges leszek rá!

Na jó azért mégsem.

De egy kicsit...talán.

Mindegy....

Még néztem pár percig ahogy elalszik, majd elmentem megágyazni magamnak a kanapén.
Végül is... valamikor azt is ki kell próbálni!

2. fejezet: Másnaposság

Sziasztook! Egy újabb résszel érkeztem! Remélem tetszeni fog Nektek:)

Még mindig nem valami eseménydús:(

Olvassátok!:)

 

*V szemszögéből*

Tegnap este nem tudom meddig adtuk neki a bulizást. Igazából, hogy az őszintét megvalljam, azt sem tudtam mit ittam, vagy inkább mit mivel ittam. Ami csak volt mindenből fogyasztottam szerintem. Rohadtul kiütöttem magamat.

Reggel a WC mellett ébredtem. Körülnéztem, és ami még durvább volt, hogy Yoongi a zuhanykabinban feküdt.

Mi a szart csináltunk mi az este folyamán!?

Gyorsan végig néztem magamon.

-Huuuh....-eresztettem el egy mély sóhajt, amikor megláttam, hogy a ruháim épen veszik fel az alakomat - Ezek szerint nem történt semmi amit megbántam volna...-motyogtam, majd nagy nehezen feltápászkodtam a földről. A tükörbe nézve egy ívelt alakzatot vettem észre a fejemen.

-Ez meg mi a szar!?? ...-gondolkodtam, miközben simogattam a kis bemélyedést majd hátat fordítottam a tükörnek és rájöttem - Aish! Az a rohadt WC! -mérgelődtem

Simogattam a kis besüppedést, hátha elmúlik, ugyanis pár órán keresztül a WC-n fekve elnyomódott a fél pofám...vagyis gondolom ez történt, mert nem emlékszem semmire. Megmosakodtam, és egy kis szájvízzel kiöblítettem a számat. Hányás és pia szag keveredett benne, amitől újra hányingerem lett... gyorsan kimentem a friss levegőre. Sétáltam egy kicsit, megsimogattam Jin kutyáját, és egy cipőt láttam meg az ólnál.

-Mi a...!?

Közelebb mentem és észrevettem, hogy ez nem csak egy cipő...nem...ez egy ember. Mégpedig nem más, mint Hoseok! De mit keres itt!?

-Hoseok! J-Hope! Ébredj! - rázogattam, mire fáradtan nyitotta ki szemeit

-Mi van!? -nézett rám kérdőn

-Mondjuk az, hogy berúgtunk kicsit...kicsit nagyon...és suliba kéne menni. Na állj fel mielőtt a kutya levizel, vagy rosszabbik esetben leszar. Pattanj!  -mondatomra fel is ugrott, mintha tényleg megijedt volna

Elindultunk be a lakásba. Amikor benyitottunk, éppen Jint láttuk meg ahogy Nam-ot szedi kifele a szekrényből! 

-Na jó gyerekek! Mi folyik itt!? Ennyire berúgtunk? -kérdeztem a tarkómat vakarva

-Úgy látszik! Viszont késésben vagyunk, menni kéne! -mondta Jin

-Várj én megnézem akkor Suga-t. Mellette ébredtem, csak ő a kabinban feküdt én meg a WC mellett.

Hallottam ahogy elkezdtek röhögni, én pedig mentem be a fürdőbe. Yoongi még mindig ugyanabban a pozícióban volt, de odamentem, és megrázogattam. 

Hirtelen kipattantak szemei, és felült, mire egy nagy nyögés hagyta el a száját, majd kezeit derekára kapta.

Káromkodott egy sort, de elég jól megcifrázta. Megszólalni sem mertem, ugyanis nem jó játszani ilyenkor vele.

Felsegítettem, majd kimentünk a többiekhez a konyhába. 

7:15 volt, ezért elkezdtünk átöltözni. Vagyis Jin mindenkinek próbált adni ruhát.  

Reggelizni nem volt idő, így indultunk suliba...

Úgy őszintén...semmi kedvem nem volt hozzá, de nem akartunk trógereknek tűnni, hogy már a második napot kihagyjuk...

**Az első órán**

Én Hoseok mellett ültem, aki szépen el is aludt. Még ma is osztályfőnökink volt. Ilyenkor az első héten soha nem tanulunk egyik tanárral sem. Ez volt benne a jó. Legalább nem kellett koncentrálni.

De azért nem nézték jó szemmel, ha bealszunk, így rászóltak társamra.

-Hoseok! -szólt rá osztályfőnökünk

-Hm.. mi van!? -nézett fel, majd amikor megtudta, hogy a tanár szólt hozzá, illedelmesen elnézést kért, és így ellett neki nézve

Az óra további része is beszélgetéssel, megjegyzésekkel telt el, de én semmihez nem fűztem semmit, ahogyan négy másik barátom sem. Túl fáradtak voltunk. 

Néha érlelgettem magamban öt percig is egy mondatot, csak hogy tudjam mit is jelent.

A tegnapi este folyamán szó szerint a sárga földig ittuk magunkat. Soha nem ütöttem még így ki magamat. Pedig nyáron majd hogy nem minden hétvégén buliztam.

Megtehettem, ugyanis saját házam volt, ahogy Jinnek és a többieknek is. Senki nem élt már a szüleivel. 

Volt ennek jó része is, mert az vittél el magadhoz, akit csak akartál, és akkor amikor te akartad, de azért rossz is volt, hogy nem láthattuk őket nap mint nap.

Annyit gondolkodtam, hogy eltelt az óra. Kimentünk szünetre, szokásos helyünkre ballagtunk, és beszélgettünk. Tudtunk volna venni a büféből kaját, de mindannyiunk gyomra forgott, akár csak egy körhinta, így nem tettük...

***

Volt még további 3 óránk, amik gyorsan, illetve kevésbé gyorsan teltek, de kibírtuk végül...valahogy. 

Az utolsó tanóra után elindultunk haza. Mindannyian egy irányban laktunk, ezért együtt mentünk. Nekem már az első háztömbnél le kellett fordulnom, hogy saját otthonomban kössek ki, így elköszöntem a többiektől, és battyogtam tovább magányosan. 

Elhatároztam, hogy veszek egy forró fürdőt, eszek valami kis könnyű kaját, felmegyek szeretett szobámba, bebújok az ágyamba és nézek valami jó kis filmet. 

Hmm...egész jó kis programnak nézünk elébe...

*Yoongi szemszögéből*

V rázogatására, ébresztgetésére keltem...a zuhanykabinban...

Fogalmam nem volt, hogy hogyan is kerülhettem oda, de nem rágódtam rajta sokáig, ugyanis ha még elmerengtem volna a gondolataimban, igen csak elkésünk a második napról.

Felpattantam, már amennyire a fájó derekam miatt feltudtam, és kimentünk a konyhába. Jin adott ruhákat mindenkinek amiket áttudtunk venni, és magunkra húztuk a darabokat. 

Elindultunk a suliba. Szinte semmit nem beszéltünk, ami szokatlan is volt. Pfuu, nagyon kiütöttük magunkat...

***

Négy óránk volt a mai nap folyamán, amik gyorsan el is teltek. Siettünk haza, ugyanis engem nagyon elkapott a hányinger. A megfelelő utcánál lekanyarodtam és a lakásomhoz érve, szó szerint berontottam, és megcéloztam a fürdőt. Szerencsére nem jött vissza semmi, de nem árt, ha a közelben leszek. Bármikor meggondolhatja magát a gyomrom. Ő dönti el, hogy ott marad-e, vagy megnézi a külvilágot.

*Hoseok szemszögéből*

A kutya ól mellett ébredtem. 

Bűzlöttem... Fúj.

V lökdösött a lábával, mire kinyitottam szemeimet. Rémisztőt mondott, és egyben vicceset is mire felpattantam. Már amúgy is épp ideje volt. 

Nagyon sokat ittunk...bár én annyira nem ütöttem ki magamat, mert emlékszem, hogy hajnalban foglalt volt a WC-ezért jöttem ki taccsolni. Gondolom végül így ragadtam kint az udvaron.

Visszaemlékeztem a tegnapra, közben pedig beértünk a házba. Jin épp RapMon.t szedte ki az egyik szekrényből...

Ez meg mi a szösz!?

Gondoltam, majd útközben kifaggatom társamat, mit keresett ott.

Így is történt. 

Amikor elindultunk nagy nehezen, Nam mellé slisszoltam, és elkezdtem kiszedni belőle.

-Nam! Te mit kerestél a szekrényben!?

-Őszintén!? -rám nézett

Bólintottam, mire csak ennyit mondott:

-Fogalmam sincs. Nem emlékszem. -erre elnevettük magunkat

Tényleg nem lehetünk ennyire hülyék. Vagy mégis!?

A suliban bementünk órára. Sikeresen bealudtam, amit a tanár észre is vett.

-Hoseok! -hallottam a nevemet, egy ismerős "hangtól"

-Hm.. Mi van!? -néztem körbe, és mikor tudtomra jutott, hogy osztályfőnököm szólított meg, illedelmesen elnézést kértem, amit furcsa mód, kedvesen fogadott

Megúsztam egy igazgatóval eltöltött beszélgetést. 

Huh...ez meleg volt.

*** 

Utolsó óra után, hazafelé vettük az irányt aminek örültem. "Saját" utcámban lefordultam és hazamentem. Még nem terveztem el mit fogok csinálni, ezért kattogott egy kicsit az agyam.

Benyitva otthonomba, el is döntöttem mi lesz az elfoglaltságom...

TAKARÍTÁS....

Aztán meg ki tudja... nagy valószínűséggel pihenés.

1. fejezet: A kezdet mindig nehéz

Sziasztook! Megérkeztem új blogom első részével. A kezdeti részekben nem lesz semmi izgalmas, de azért próbálok majd beleszőni feszült pillanatokat is. Remélem tetszeni fog! Olvassátok!:)

*Jin POV*
 

Reggel amikor felébredtem, iskola undorom lett.
-Aish! Már is eltelt a nyár! Ezt el sem hiszem...-morogtam, pufogtam, majd a fejemet a párnámba ütöttem
Pár perc tombolás után, úgy döntöttem, hogy el kellene kezdeni készülődni, ezért nehezen, de kikászálódtam az ágyamból, és a szekrényemhez vándoroltam. Kinyitottam, és végignéztem ruháimon. Legalulról kihúztam egy szaggatott farmert, és egy fekete, DOPE feliratú trikót, ugyanis hiába volt szeptember, még mindig keringett a levegőben a nyárias időjárás.
Magamra húztam a választott darabokat, és a fürdőszobába lépkedtem. Megmostam az arcomat, hogy felfrissüljek, majd ugyanígy tettem a fogaimmal is. A hajamat megigazítottam, majd raktam el némi pénzt, hogy a suli büféjéből tudjak venni majd valami kaját. De az sem biztos hogy veszek. Majd ahogy kedvem tartja. 

Zsebembe csúsztattam telefonomat is, és az ajtónál megállva, oldalra fordultam a cipős szekrényhez, kikeresve belőle a fehér Nike Air Force cipőmet. A lábbeli zuhatagból kihúzva, és lábamra aggattam, és felegyenesedve, a kilincset megragadva, majd lenyomva kinyitottam az ajtót és bezártam, ugyanis mivel 20 éves vagyok, saját lakásom van. Ekkor mindenkiben felszokott merülni a kérdés, hogy hogyan lehetek még mindig gimnazista!?
Hát úgy, hogy kétszer megbuktam matekból. Nem vagyok rá büszke, és nem is vagyok hanyag, csak a tanár utál, és mindig kibaszott velem. Év végén megbuktam, aztán mindig felkészülve elmentem a pótvizsgára augusztusban, mindkétszer hiába. Pedig felkészülve mentem vizsgázni, de mindig beletudott kötni valamibe.
Gondolkodtam, csak gondolkodtam, míg meg nem éreztem vállaimon két kezet.
-Heló, Princess! -köszönt az ismerős hangú személy
Megfordultam, hogy lássam ki is az valójában, és NamJoon-nal találtam magam szembe.
-Tesóóm! Szevasz! Mi a pálya, mesélj!? -üdvözöltem egyik legjobb barátomat
-Semmi különös! Gyorsan elment ez a rohadt nyár!...
-Ja..nekem mondod!? Én még pótvizsgán is voltam, annál a kurvánál. Fú, de rühellem.
-Tényleg..jó visszaszívtam..-tett egy olyan mozdulatot, mintha tényleg visszaszívta volna mondandóját, és elnevettük magunkat
Az egész utat végigbeszéltük, míg meg nem pillantottunk egy barna kerítéses, hatalmas épületet..
Ez volt a suli.
Gondolkodtam, hogy bemenjek-e, vagy visszaforduljak, és haza menjek, de megláttam a kis csapatunkat. Rögtön elszállt minden kétely, és csak rohantunk Nam-mal a srácokhoz. Nyakukba ugorva üdvözöltük őket.
-Fiúúúk!!! Ah, végre hogy itt vagytok! Legalább nem csak piásan fogunk beszélni! -mondtam vigyorogva, mire Suga barátomat megláttam a táskájában kotorászni- Mit keresel Yoongi!?
Erre előhúzott egy üveg bort.
-Te tényleg nem vagy normális! Nem hiszlek el, ember! -röhögtünk fel hangosan
-Valahogy ki kell bírni a napot! -vigyorgott a hülyeségén
-Rakd azt el, majd suli után eljöttök hozzám! -utasítottam, mire cselekedett is
Ez hiányzott már nekem... Ez a menta zöld hajú hülye gyerek, Yoongi, aki mindig megröhögtetett mindenkit. 

Taehyung, aki olyanokat talált ki, amiknek nem lehetett nemet mondani. 

Hoseok, aki a szimpla jelenlétével is mosolyt csalt mindenki képére...ja és ki nem hagyhatom a legfontosabbat. Nagyon jó szórakozóhelyeket ismert.
És végül, de nem utolsó sorban Nam, aki minden nyűgömben segített nekem, és kitartott mellettem.
Imádtam ezeket a hülyéket.
Békés hülyéskedésünket a csengő zavarta meg.
-Kuss!! -üvöltötte torka szakadtából Hoseok
Persze mi hangos nevetésben törtünk ki, majd elkezdtünk szedelődzködni.
Elindultunk be az épületbe, ami már az első napon is a krétától bűzlött...és a tanároktól.
Na jó ez nem igaz, mert nem retkesek, de akkor is. Nem szeretem az iskolát, csakis egy dolog miatt, a Bangtan miatt, ami a mi kis ötösünk volt.
A folyosón közölték mindenkivel, hogy a torna terem felé vegyük az irányt. 

Elfordultunk és mentünk. 

Leültünk a bent elhelyezett székekre, és beszélni kezdtünk újra.
Úgy őszintén, magasról teszek a tanárok megnyitójára, és ezzel nem csak én vagyok így.
Körülbelül egy órán át tarthatott ez az egész, mikor kaptunk egy újabb "feladatot" miszerint mindenki menjen a termébe 3 osztályfőnöki órára. Engedelmeskedtek a diákok és az egész iskola a termekbe vonult, ki-ki a sajátjába.

    

***

Amint letelt ez a három óra, kimentünk az épületből, majd a kapun a srácokkal és beszélni kezdtünk.
Osztályfőnökünktől megtudtuk, hogy 6 új tanuló fog hozzánk érkezni. Egyikőjük nem is olyan soká, novemberben. Már kíváncsi voltam rájuk, ugyanis kettő fiú is szerepelt a felsoroltak között. Remélem nem valami stréber kis köcsögök.
Négy háztömbnyire laktam, így 15 perc alatt elértünk a házamhoz. Kinyitottam az ajtót, majd mindenki bejött. Leültünk a nappaliban és kibontottuk a Yoonginál őrzött bort, majd hoztam poharakat, és még egy üveg vodkát, narancslével.

Pár óra alatt úgy kiütöttük magunkat, hogy az csak na.
-Oké gyerekek! Mindenki itt alszik nálam! -villantottam egy perverz vigyort, mire elkezdte marni az alkohol a torkomat 

- Elmentem hányni! Holnap találkozunk.

*Nam POV*
 

Szeptember harmadika... Reggel hét óra.
A telefonom csilingelésére nyitottam fel szemeimet. Gondolkodtam, hogy minek keltem fel ilyen hamar, de aztán eszembe is jutott. 

Iskola...

Százszor megismétlődött a fejemben az idegesítő fogalom...
-Na ne! -dőltem vissza, már ülő helyzetből
Mivel már majdnem visszaaludtam, úgy döntöttem ideje lesz felkelni. Leraktam lábaimat a földre, majd kikaptam gyorsan egy fekete farmert, ahhoz egy piros pólót a szekrényből, és magamra cibáltam. Ezután fogat mostam és hajat igazgattam. Végezve lerohantam a konyhába, majd vissza a szobámba a telefonért.
Újra lementem az emeletről, és a cipős szekrényből előkotorva egy bakancsot felvettem, majd indultam. 

Csak sétáltam, és mentem előre, amikor az egyik kanyarban megpillantottam egyik haveromat Jint, akihez odarohantam és hátulról megérintettem. Összerezzent, majd megfordult és úgy üdvözölt.
Együtt folytattuk az utat, majd a suli bejáratánál elidőztünk, de meglátva a kis csapatunk többi részét, rögtön odasiettünk. 

Velük is beszélgettünk, és nevettünk is nagyon sokat. A társalgást a csengő hangja szakította meg, mire Hoseoktól, egy "KUSS!" volt hallható. Röhögtünk ezen is egy sort, majd bementünk az iskola épületébe, ahol a tanárok utasítására a tesi terembe sétáltunk.

 Az egész kis nyitót végig beszéltük, majd a három osztályfőnöki után mentünk Jinhez, mert hozott magával piát Yoongi...a suliba. 

Hát egy kicsit hülye, de mi így szeretjük.
Hyungunknál jól berúgtunk. Szerintem Tae ivott a legtöbbet, és neki is ártott meg legjobban. Elkezdte énekelni a BIGBANG-től a Fantastic Baby-t és őrülten táncolt hozzá. Nem baj Tae, mi így szeretünk téged is!.
Mondjuk Hoseok, Jin és Én sem vagyunk okosabbak, mert mi lány bandák zenéire ráztuk a seggünket.

Az estének Jin vetett véget...vagyis mi, mert Yoongi és V bealudt a sok pattogástól. Mi is követtük őket, mikor a legidősebb bejelentette, hogy elmegy hányni. Utálom azt a hangot, szóval jobb lesz gyorsan elszenderedni.
Hát igen... A kezdet mindig nehéz, de így ki lehet bírni.