24. fejezet

Fél órán belül, már a nappali kanapéját koptattuk. Én félig szerelmemen feküdtem, és félig már aludtam, amikor a telefonom csöngése kiszakított nyugalmi helyzetemből.
-AISH! -odacsoszogtam a dohányzóasztalhoz, majd megnéztem, hogy ki zavar
Jimin...
Jaj, ne!
-Igen?
-Suga! Jó hogy végre felvetted.
-Mondd, mit akarsz!
-Magyarázattal tartozol! -hallottam hangján, hogy mosolyog
-Magyarázattal? Én?
-Magyarázattal...igen Te!

*SUGA SZEMSZÖGÉBŐL*

-
-Miféle magyarázatra gondolsz? -remegett meg hangom, és testem, amikor megéreztem párom védelmező karjait derekam körül
-Mi a baj? Ki az? -tette fel kérdéseit, fülembe suttogva
-Jimin. -mondtam halkan, kezemmel letakarva a telefon mikrofonját
-Itt vagy még, Yoongi? -hallottam meg az előbb említettet
-Itt..
-Na...akkor mesélj!
-Elég hosszú történet, nem hiszem, hogy érdekel, Jimin.
-Van időm. -kuncogott
Megforgattam szemeimet, amit ő nem láthatott, és nagyot nyelve nyitottam szóra a számat, amikor Jungkook kiemelte kezeim közül a mobilt, és ő vette át az irányítást.
-Jimin!? Szia! Jungkook vagyok! -köszönt, a vonal másik végén pedig, az az idióta visítva üdvözölte
Hát igen...nagyon jó barátságot ápoltak, már az első naptól kezdve. Mindig is irigyeltem Jimint, amiért ennyire közvetlen tudott lenni. Persze az elején, amikor még ő érkezett újoncként hozzánk, nem gondoltam volna róla, hogy ennyire laza lesz, és feltud majd oldódni a Bangtanben, de kellemeset csalódtam. Ahogyan összejött V-vel, kitudott bontakozni. De leginkább azután, amikor az egész banda tudott róluk. Most pedig mi vagyunk abban a szerencsétlen helyzetben, hogy felkell fedni titkunkat a srácok előtt. Nem lesz könnyű feladat, de kettőnkért meg kell ezt a lépést is tenni.
-Oh...hogy hogyan jöttünk össze? Egyszerű. Junghwa és Yoona elintézte ezt nekünk. -nevetett hangosan párom, mire odafordultam, és szélsebesen próbáltam meg kivenni kezéből a telefont. Esélyem nem volt megszerezni a készüléket, ami nem mellesleg az enyém. Elrohant vele, be a szobámba, és bezárkózott. Az ajtón dübörögve könyörögtem, hogy engedjen be, de ő csak mesélt, és mesélt Jiminnek.
-ÁRULÓ! -mondtam kissé mérgesen, de a végét már elnevettem
Nem tudok rá emiatt haragudni. Túlságosan szeretem; ez az egyik oka. A másik pedig, hogy nekem is megkellett volna tennem, így meg legalább nem nekem kell szenvednem. Lementem a konyhába inni valamit, pár percen belül szerelmem ajkait véltem felfedezni a nyakamon. Hátrahajtottam fejemet egy csókra, amit meg is kaptam.
-Haragszol? -suttogta ajkaimra
-Dehogy! Rád soha! -mosolyogtam
-Szeretlek! -nyomott egy puszit homlokomra, és átölelt
-Én is Téged! -fordultam vele szembe, és bújtam testéhez
-Ma elkell mondanunk a srácoknak...
-M...mit? -kaptam rá tekintetemet ijedten
-A kapcsolatunkat.
-D...de....
-Majd én beszélek! Jó? -simogatta meg arcomat, majd ráhajolt párnáimra
Bólintottam egy aprót, és viszonoztam a csókját. Nyaka köré fontam karjaimat, lábujjhegyre álltam, mint valami szerelmes tini, és úgy faltuk egymás ajkait.

* Pár órával később *

Fogalmam nem volt, hogy mikor aludhattam el, de megtörtént. Az ágyamon feküdtem, egy lepedővel betakarva. Nem pizsama volt rajtam, hanem amit reggel felvettem. Mit keresek itt?
Telefonom rezgése szakított ki gondolataim legmélyebb bugyrából. Utána nyúltam, és egy SMS volt olvasható NamJoon-tól.

Nee...mit akar?

Szevasz Yoongi!

Este nyolckor akkor találkozunk a törzshelyen.

Gondolom tudsz a találkozóról, Jungkook biztos beavatott.

Ne késse! Elméletileg a maknaenek fontos bejelentenivalója van!

Gondoltam visszaírok valamit gyorsan, hogy tudja, olvastam az üzenetét.

Szia Nam!

Igazából, hogy őszinte legyek, most hallok az ötletről először.

De akkor majd igyekszünk nem elkésni!

Ledobtam a párnára a készüléket, de újabb rezgés volt észlelhető, így egy pillantást vetettem a kijelzőre.

Akkor jobb lesz ha sietsz.
Hét óra múlt, és ahogy ismerlek, nem fogsz akárhogyan kinézni.

És kivel fogsz jönni?

Yoona nem teheti be a lábát. Csajokat nem hozunk!

Én sem állítok be Boraval!

Nem is mondtam, hogy viszek bárkit is.

Miből gondoltad ezt?

"De akkor majd igyekszünk nem elkésni!"

Ne nézz hülyének haver.

Amúgy meg mindegy, hogy kit hozol, de ne csaj legyen.

Nem szeghetsz szabályt!
Tudod mit!? Inkább senkit ne hozz!

Te se nézz engem hülyének.

Léptem, Nam!

Ott találkozunk.

Most már végképp felálltam, és mentem is készülődni...

De előtte!

HOL VAN JUNGKOOK?

Elindultam a keresésére, és meg is találtam a konyhában.

-Jungkook! Mit szervezkedtél te?

-Semmit. Jimin mondta, hogy említsem meg a többieknek, én meg megtettem a kérését. Nyolckor találkozó a törzshelyen, szóval készülődj!

-Tudok róla, Namtól. Most beszéltünk.

Bólintott, és elment mellettem, de egy puszit nyomott az arcomra, mielőtt eltűnt volna.

Én a fürdőszoba felé vettem az irányt.

Gondosan megtisztálkodtam, és amikor beláttam, hogy nem hoztam magammal semmi ruhát, a törölközőmet a derekamra kötve szárítottam hajat, aztán állítottam be a fejem tetején rakoncátlankodó, szürke tincseket. Hamar végeztem ezzel, így volt időm arra is, hogy a szemceruzámmal, enyhe sötétítést vigyek fel vízvonalamra, és elfedjem a délutáni alvás nyomait.

Mostanában elégé fáradt vagyok, és sokat alszok. Meg is látszik a viselkedésemen, és kinézetemen egyaránt.

Mindeddig egy "SWAG", menő, laza fiúnak mondhattam magamat, de mióta van Jungkook ez megváltozott. Van egy olyan érzésem, hogy én vagyok a kapcsolatunkban a "lány", a passzív fél. Nem mintha zavarna, de azért egy olyan embernek, aki világ életében a csajok után koslatott, nehéz feldolgozni az ilyesféle újdonságokat.

Gondolataimban elmerengve lépdeltem ki a fürdőből, és nyugtáztam le magamban, hogy felvállalhatóan nézek ki. A lépcsőnél összeakadtunk párommal, és egy hosszas csókot is váltottunk. Ekkor kezei a hátsó tájaimra vándoroltak, és szorgoskodtak, de az idilli pillanatot megkellett szakítanunk, hiszen így sosem készülhettünk volna el.

Felkocogtam a szobámba, és a szekrényem előtt állva gondolkodtam mit is vehetnék fel.

Végül döntésem egy fekete szaggatott farmerre esett, ami az egyik kedvencem is egyben, valamint egy fehér pólóra, farmerdzsekivel. 

Lelépkedtem a lépcsőn, és párommal találtam szembe magam.

Egyszerűen gyönyörű volt...

Tudom, nem szokás fiúkra ilyet mondani, inkább használatos a "helyes" jelző, de most tényleg nem lehetett mit mondani.

Ahogyan a tincsei kissé a szemébe lógtak, köszönhetően a fekete sapkájának, ami tökéletesen állt rajta. Óvatosan nézte a földet, majd amint észrevett, csodás szempárját rám emelte, és komor, elgondolkodtató arcát felváltotta a vidám, szerelmes.

-Indulhatunk? -mosolygott rám elbűvölően

Megőrjít ez az ember. A hangja, lágyan simogatja a fülemet, ahogyan pedig ráhajol ajkaimra, és puha szájával kényezteti az enyémet, minden bajomat elfeledteti velem.

-Persze. -váltunk el egymástól

A hátamra simított, és elindultunk az ajtó felé, ahol felvettük cipőinket, és úgy indultunk neki az éjszakának.

Már nem volt az a hideg, mint télen. Lassan haladtunk a tavasz felé, február végét írtuk. Nem soká érettségi, és pályaválasztás.

Gondolatmenetemből párom ujjai szakítottak ki, amint az enyéim köré fonta azokat.

Valamiért ijedten kaptam kezeinkre tekintetem, amin egy kicsit elnevette magát.

-Nyugi! Mielőtt odaérnénk elengedlek. -szorította meg az összefont "csomót", amit kezeink alkottak

Nyeltem egy nagyot, és bólintottam.

Néhány percen belül meg is érkeztünk a helyszínre, ahol a srácok már vártak minket. Jungkook, ahogy ígérte is, még jó pár méterrel az utca előtt megszakította kapcsunkat, és úgy sétáltunk egymás mellett.

Odaérve barátainkhoz, lepacsiztunk, megöleltük egymást, és bementünk a szórakozóhelyre.

-Na! Mit is akartál te mondani, kicsi Maknae.? -kérdezte Nam, mire nagyot nyeltem- Még most az elején beszéljük meg, míg nem iszunk. Ki tudja mit hordasz össze, ha lesz benned. -nevetett

Párom bólintott egyet, fejével pedig felém biccentett, mire mellé somfordáltam.

-Nos...akkor. Arról lenne szó, hogy...-kisebb szünetet tartott- ...ÁÁ...tudjátok mit? Inkább cselekedni fogok. -mosolygott féloldalasan, testemmel szembe fordult, megfogta mind a két kezemet, közelebb rántott magához, és megcsókolt.

Megcsókolt, itt a többiek előtt.

Lassú mozdulatokkal cselekedett, majd beleharapott alsó ajkamba, hogy mélyítsük el a csókot. Sikeresen meg is történt a kis esemény, és nyakába karolva folytattuk, mintha a szobánkban lennénk, és senki nem látna bennünket. Kizártuk a külvilágot, nem gondoltunk sem a negatív véleményekre, sem a negatív arcokra, esetleg reakciókra. Csak mi voltunk, ketten.

Mikor elváltunk egymástól, beharaptam ajkamat, és úgy néztünk egymás szemeibe. Ő mosolygott, akárcsak a vadalma, bennem pedig felment az adrenalin.

Óvatosan fordultunk a srácok felé. Jimin és Taehyung csak mosolygott, és bólogatott, Nam, Hope, és Jin pedig csak tátott szájjal figyeltek.

Hát igen...a hetero csapat.

De ha úgy nézzük...én sem néznék magamra máshogy.

A kínos csöndet legelőször Nam törte meg.

-Öhm...ez...ez most...ez most azt jelenti...hogy, ti...

-Hogy mi együtt vagyunk. -jelentette ki határozottan Jungkook

-De...mióta? Vagy hogy? És pont te Yoongi? -grimaszolt Jin

-Nem tehetek róla. Körülbelül három napja történt, este. -sütöttem le fejemet

-Nekem nincs ellenemre! -kiáltott Hopie, és a nyakamba ugrott

Fülébe suttogtam egy "köszönjük" szerűséget és megöleltem.
-Igazából...nekem sem...csak...nem vártam pont Tőled, Suga. -mosolygott Jin
Csak bólogattam, egyenesen a szemébe nézve.
-Nam? -kérdezte Jimin
-E...ezt felkell dolgoznom... -kisebb szünetet hagyott, majd folytatta- ...De ugye még nem...nem csináltátok?
-Nem, dehogy. -tiltakoztam
-Ami késik nem múlik. -kuncogott párom, és kissé megcsípett hátulról, amire megugrottam, és rosszalló pillantással illettem.
-Erre nem biztos, hogy kíváncsi lettem volna. -húzta NamJoon a száját - Na, srácok. Egy szó, mint száz. Én sem vagyok ellenetek, de egy hangyányit csalódtam.
Ismételten nem bírtam megszólalni, csak bólogattam.
-Most viszont ünnepeljünk! -kiáltotta V, és egy csókot nyomva párja szájára, már húzta is a tömegbe
-Megyünk mi is? -kérdezte szerelmem, én pedig felé fordultam, és ajkainkat összetapasztottam egy mosoly kíséretében
Lágyan faltam a dús párnákat, néha-néha beleharapva azokba. Amikor végül sok-sok perc után sikerült elválnunk egymástól, ölelkezve álltunk még egy jó ideig, a cikázó, színes fények tömkelege között.
Ezeket a pillanatokat nem tudtam jellemezni. Csupán néhány napja még hetero identitásúnak mondhattam magamat, erre most szorosan összebújva álldogálok egy fiúval, akit a szerelmemnek nevezek. Ezek azok a bizonyos, változó lelkek.

4. fejezet: Szoros érzelmek

Sziasztook! Itt is lenne a 4. rész! :)

Már tényleg kezdenek beindulni a dolgok:33

Remélem tetszeni fog!

Olvassátok:)

*V szemszögéből*

Ah...

Ahogyan elterveztem mindent, úgy is történt. Suli után ettem, megfürödtem és bevetettem magamat az ágyamba.

Viszont mivel egy egész délutánt átaludtam, este felére felébredtem, és nem vitt rá a lélek, hogy még tovább feküdjek. Gondolkodtam mivel köthetném le magamat, majd eszembe jutott, hogy filmezek egy kicsit. Úgyis régen néztem már sorozatot. De nincs itthon se popcorn, se chips...azok nélkül pedig nem fog menni.

Hirtelen felálltam, majd magamra húztam nadrágomat, elővettem egy meleg kötött pulcsit, és egy kis pénzt magamhoz véve, szaladtam is le a bakancsomért, illetve kabátomért. Egyesével magamra húztam őket, majd a cipős szekrényről lekaptam a kulcscsomómat, és az ajtón kitántorogva bezártam azt.
Útközben kicsit összehúzódtam, mert eléggé fújt a szél, és fáztam. Éppen ezért kapkodtam is egy kicsit a lábaimat, hogy minél hamarabb odaérjek a boltba, aminek meg is lett az eredménye. Az ajtónál levettem a kapucnimat fejemről, és bemenve az üzletbe köszöntem, ennek kíséretében pedig egy aprócska meghajlást is megkíséreltem. Fogtam egy kosarat a kezembe, és elkezdtem járni a sorokat.
A popcorn, és a chips hamar meg is lett, viszont nézelődés közben meg-megláttam dolgokat, és rájöttem, hogy szinte semmi nem volt otthon.
A tejtermékeknél ácsorogtam, majd amikor kivettem a hűtőből egy négy darabos joghurtot, már indultam volna, amikor egy rozsdavörös hajú, jól öltözött, fiatal srácba botlottam. Hirtelen a szemeibe szegeztem tekintetemet cipőinkről, ő pedig egy "Bocsi"-t elbagadozva tűnt el szemeim elől.
Hmm..érdekes.
Nem foglalkoztam vele sokáig, csak jártam tovább a sorokat. Vettem még néhány csokit, meg nassolni valót, majd mikor már úgy döntöttem, hogy elég mindent tettem a kosaramba, megindultam a kasszához. Zsebemből előhúztam a pénztárcámat, majd bankkártyámat. Fizetés előtt jeleztem a fizetési módot, és a kedves arcú, fekete hajú hölgy felém fordította a kis szerkezetet, amibe bekellett írni a kódot. Eleget téve kérésének bepötyögtem a számokat, amiket kicsi csillagok jelöltek, és amikor a blokkot is megkaptam, elpakoltam egy szatyorba.
Siettem haza, ugyanis már nagyon érdekelt a kiválasztott sorozat, és hiányzott is, egy kis kikapcsolódás.
Tudom most lett vége a nyárnak, de ilyenek nem jutottak eszembe.. mellesleg dolgoztam is másfél hónapon keresztül, ami megterhelő volt számomra.

Otthonom felé ballagva, nézelődtem jobbra-balra, amikor megpillantottam az egyik volt szomszédunk házát, aminek a kerítésén már nem lógott a nagy "plakát", miszerint kiadó az ingatlan. Értetlenül megálltam, majd az is szemet szúrt, hogy ég a lámpa..
-Új szomszéd!? -motyogtam felhúzott szemöldökkel
Úgy döntöttem, hogy a film várhat, és így az új lakót látogatom meg.
Sietősen lépkedtem lakásomig, az ajtómon szinte berontottam, és a vásárolt termékeket leraktam az asztalra, majd kivettem belőle egy csokit....
Azért csak nem mehetek üres kézzel. Tágas zsebembe csúsztattam a táblát, majd újra visszazártam a bejáratot, és sarkon fordulva indultam meg az ismerős épület felé. Körülbelül három, vagy négy házra lehetett, így hamar odaértem; nem telt bele percekbe.
Elidőztem, majd közelebb lépkedtem az ajtóhoz, és néhányat kopogtam. Vártam, csak vártam, mire végre kinyitódott az előttem szilárdan álló lap.
Meglepődtem, amikor egy váratlan személy nyitott ajtót.
Az a srác volt az, aki a boltban nekem jött, és kissé zavartan ment el mellettem.
-Sz..szia! -üdvözöltem, majd egy pillanatra a földre szegeztem tekintetemet
-He...he...heló!? -kérdőn nézett fel rám, és ismét szaggatott szavakat hallatott, arcán pedig láttam a zavarodottságot
-Ömm...nos...igen...szóval... -nem tudtam mit kellene mondanom, így eléggé kínos volt a szituáció
-Sz...szeretnél bejönni? -kérdezte meg, egy halovány mosoly kíséretében
Csak egy aprót bólintottam, majd odébb állt, és beléptem a birodalmába.
-Jaj, még be sem mutatkoztam! Kim Tae Hyung a nevem, és néhány házzal lakok csak távolabb! -mosolyodtam el
-Örülök a találkozásnak! -mosolygott ő is rám - Park Ji Min a nevem! De szólíts csak Jiminnek!
-Oké! Engem pedig nyugodtan hívhatsz V-nek vagy Tae-nek. Amelyik szimpatikusabb! -vigyorogtam
-Rendben! Majd váltogatom! -kuncogott, majd én is így tettem 
-Mióta laksz itt? - tettem fel neki kíváncsian egy kérdést
-Ma költöztem ide! -mondta, majd beinvitált a nappaliba, ami gyönyörű volt
-Értem...és mi szél hozott? Ha szabad megkérdezni!? -érdeklődtem, miközben leültünk a fekete bőr ülőgarnitúrára
-Háát...bonyolult. De ha nem sietsz mesélhetek. Persze csak ha Te is mesélsz magadról! -mosolygott még mindig
-Időm, mint a tenger! -nevettünk fel
-Nos..akkor.. Hát...igazából... -ismételten bagadozott, de könnyítettem rajta

-Várj! Kezdem én! Ugye a nevemet már tudod. 18 éves vagyok, és a 'Seoul Middle School'-ba járok iskolába, végzősként. Egyedül élek, mert itt ez a szokás, úgymond. Szeretek barátkozni, amit nem mondanának meg rólam túl sokan, ugyanis a suliban én és 4 legjobb barátom vagyunk a nagy "bajkeverők". De nyugi! Nem törünk, zúzunk, meg nem vagyunk mi olyan rosszak, csak ha már valaki sokszor jár buliba, meg sokszor rúg be, akkor azt már el kell ítélni. Ez a kis történetem.
És ha esetleg a családomról szeretnél még valamit megtudni, akkor van egy húgom és egy öcsém, akit két szerető szülő nevel. -a gondolatra vigyor húzódott ajkaim sarkába

-Szép életed lehet! -lesütötte fejeit és nagy levegőt vett - Sajnos én ezt nem mondhatom el az enyémről. Igazából mindaddig jó volt... igazából mostanáig. A nevemet már te is tudod, és szintén 18 vagyok. Valószínű osztálytársak is leszünk, mert ugyanazt a sulit választottam, amit te még anno. De nem is ez a fontos. Nos...a család...Busan-ból érkeztem, és a szüleim 'fontos' emberek ott, ezért elvárták, hogy kiváló legyen a tanulmányom, meg ilyenek. Ezt már alapból nem tudtam biztosítani, vagy egyáltalán megvalósítani, ezért ez úgymond egy rosszpont volt anyunál, és apunál. Aztán...volt egy dolog...amit őszintén elmondtam nekik...amiről csak ők tudhattak, mert csak bennük bíztam. Elárultam nekik a titkomat, és ők nagyon csúnyán elárultak; hátba szúrtak. Kitagadtak otthonról. Amint csak tudtam jöttem is el a szülővárosomból, és itt találtam otthonra.
Röviden ez az én kis siralmas, szánalmas életem.

-Ne mondj ilyet! Tény, hogy nem csodálatos, de nem siralmas, és szánalmas! Majd itt jobb lesz! És...úgy gondolom szereztél egy barátot! -villantottam egy ezer wattos mosolyt
Felkapta a fejét, és szemeimbe nézett. Helyeslően bólogattam, hogy bizony jól hallotta, majd megveregettem a vállát.
-Ha gondolod, holnap mehetnénk együtt suliba. Körbe vezetlek, segítek elintézni mindent....Mit szólsz hozzá? -vigyorogtam
-Jól hangzik! -kuncogott
-Viszont nekem most mennem kell! Akkor reggel jó ha fél nyolcra ide jövök? -fordultam felé
-Persze! -bólintott, majd én is
Zsebemhez nyúltam, puszta véletlenségből, és megéreztem a már korábban elrakott csoki formáját. Rögtön előkaptam, és a fiúval szemben állva nyújtottam át Neki.
-Jaj, majdnem el is felejtettem! Ez itt a tiéd! -néztem szemeibe
-Oh, ez kedves! Köszönöm, de nem kellett volna! -mosolyodott el
Szinte látszódott szeme csillogásában a bánat, az öröm, és a szeretethiány. Nagyon sajnáltam szegényt!
-Akkor jó éjszakát Jimin!
-Neked is V! - mosolygott kedvesen - Ja és...bocsi hogy neked mentem a boltban! Csak nem figyeltem oda és...
-Ne sajnáld! Véletlen volt. Mindenkivel megesik! - kacsintottam, majd kezemmel legyintettem és haza indultam
Pillanatokon belül lakásomban tudhattam magamat, és mintha megittam volna vagy tíz doboz energiaitalt, olyan adrenalin löketet kaptam.
Elmentem tusolni, enni, TV-t nézni, de nem kötötte le a gondolataimat semmi.
Jiminen járt az agyam...pocsékul érezheti magát. De nem baj! Én majd olyan leszek neki, akár egy testvér...vagy még több! Annyit tudok, hogy szoros érzelmek kötnek hozzá....már!



**Megj.: Az iskola KITALÁLT, nem valós! **