-Figyelmeztetés: 16+ ; yaoi
*Suga szemszögéből*
Reggel nem fogadott az a melegség ami este még körül ölelt, és védelmezett. Kezeimet kihúztam a takaróm alól, és testem mellett kezdtem tapogatózni. Nem észleltem magam mellett senkit, csak halk sutyorgást hallottam, káromkodásokkal színezve. Ijedten nyitottam ki a még csukott helyzetben lévő pilláimat, majd kezdtem el keresni Jungkookot. Az íróasztalomon támaszkodott, szembe fordulva azzal, és csak nézett lefelé, maga elé.
Gőzöm nem volt, mi lehetett a baj, így a lehető legnagyobb csöndben keltem fel, és tipegtem mögé, majd két karomat, átfontam a derekán, fejemet nyakába fúrva adtam a vékony bőrre egy apró puszit, aminek hatására megborzongott, és kezeit az enyéimre tette, majd kezdte el finoman simogatni. Elkuncogtam magam, de ő nem reagált, csak sóhajtott egyet.
Kezdtem egyre jobban ideges lenni.
Vajon meggondolta magát?
Megbánta?
Kényszerből csinálta azt, amit?
-J...Jungkook...mi a baj? -fordítottam magammal szembe
Megrázta a fejét, és kínosan elmosolyodott. Összeráncoltam szemöldökömet, és úgy emeltem fel fejét.
-Kérlek...mondd el. -idegeskedtem továbbra is
-Ez...ezen nem tudsz segíteni. -nevette el magát, de ismét a föld irányába nézett
Én is követtem a tekintetét, aztán rájöttem, hogy nem a földet vizsgálta...hanem teljesen mást.
Pirultan néztem szemeibe, ő pedig próbált menekülni, de megállítottam.
-M...miattam van? -haraptam be alsó ajkamat
-Talán...
-Jungkook! Sajnálom. -temettem kezembe arcomat
-Ne sajnáld! Ez az én bajom...majd megoldom.
-De miattam áll fel...mert nem voltam képes veled lefeküdni.
-Mondom, hogy nem lesz baj. -lépett felém, dús párnáit pedig az enyéimre tapasztotta
Olyan kedvesen, lágyan, szerelmesen ért hozzám, hogy képes lettem volna összeesni előtte. Finoman vette fogai közé alsó ajkamat, és harapott rá. Egy sóhajt eresztettem el, majd nyelveinket összefonta, karjait a derekam köré tekerte, és egyre jobban szorított vágyakozó, izmos testéhez. Elkezdett tolni az ágyam felé, de én megtorpantam. Tudtam nagyon jól, hogy mit szeretne.
Fenekem alá nyúlt, és felvett az ölébe, hogy tovább tudjon indulni. A matracon végigfektetett, és a nyakamat csókolgatta tovább.
-Most kiengesztelhetsz! Csak hagyd, hogy ellazuljon a tested. Vigyázni fogok rád! -mosolygott elválva a bőrömtől
Lehunytam szemeimet, és azon járt az agyam, hogy mivel állíthatnám le, mielőtt még nekem is gondok lesznek odalent.
Már egyre tovább, és tovább haladt, a pólómat leszaggatta testemről és eldobta valahova, majd forró, tüzes ajkaival kényeztette felső részeimet. Bejárta a kulcscsontomat, mellkasomat, hasamat, végül a hasam alját, ahol elidőzött, majd a nadrágomba akasztotta ujjait, és úgy akarta lejjebb húzni.
Készségesen elhajította a textilt, és feljött hozzám egy csókra. Amikor újra megindult lefelé, hajánál fogva megemeltem fejét.
Kérdő tekintettel nézett szemeimbe, én pedig alig bírtam megállni, hogy ne könnyezzek.
Látszódott rajta, hogy vágyott rám. Vágyott a testemre. Vágyott az érintésemre. Mindenre vágyott, ami én voltam, és velem kapcsolatos volt.
-Ez nem fog menni! -ültem fel
-Mi a baj? Elrontottam valamit? Fájdalmat okoztam? -sütötte le fejét
-Semmit nem rontottál el...csak...
-Csak?
-Pisilnem kell...-jobb nem jutott eszembe, kénytelen voltam, valami irtózatosan nagy baromságot kitalálnom
-De utána folytathatjuk...-ragyogott a szeme, csillogott, hátha, de én nem engedtem
-Könyörgök Kookie...lassítsunk kérlek. -tettem össze két tenyeremet
-Ki sem elégíthetlek?
Megráztam fejemet, és felálltam, húzva magam után őt is.
-Szeretlek, de ez nekem túl gyors. Yoona-val is elbasztunk mindent az elején azzal, hogy megfektettem.
-De most te lennél megfektetve. -mosolygott féloldalasan
-Jungkook!...
-Jó, oké. Felfogtam.
-Figyelj! Van egy ötletem. -kisebb szünetet hagytam a mondatomban- Mit szólnál egy esti bulihoz?
-Édes!? Suli időben? -húzott közel magához
-És? Engem nem érdekel.
-Na jó. Menjünk akkor. De csak ha táncolhatok veled úgy, hogy fogom a feneked. -kuncogott
-Perverz! -fakadtam ki én is
Hosszasan megcsókoltuk egymást, majd kimentünk az ajtónkon, és a fürdőig sétáltunk. Bementünk, de amint a lábam a hideg követ érintette felkapott, és a csempének nyomott háttal. Amilyen durván kent fel a falra, olyan lágyan, és óvatosan tapasztotta ajkait az enyéimre. Annyira érzékien végezte a dolgát, hogy szinte kínzott.
Valahol, a bensőmben már én is vágytam rá, és minden egyes érintésével az őrületbe kergetett, de féltem.
Egy dolog zavart.
A félelem.
Jimin és V elmondása szerint, csak az első együttlét fájdalmas, kellemetlen, égető, de én pont ezért tartottam tőle. Tudom jól, hogy Jungkook lenne az irányító fél, a domináns, én pedig alul lennék, de éppen ezért volt távol tőlem a dolog. Biztos voltam benne, hogy vigyázna rám Kook, de a fájdalomról nem ő tehet, és sajnos az ellen sem tud semmit tenni.
Amikor elvált a párnáimtól, szerelmesen a szemeimbe nézett, tenyerét végigsimította arcomon, én pedig a lehető legjobban magamhoz szorítottam. Így állhattunk több percen keresztül, amikor ajánlotta, hogy fürödjünk meg együtt.
-N...nem is tudom. Nem biztos hogy jó ötlet lenne.
-Nem lesz semmi baj! Ugyanaz van a lábunk között, láttam már olyat. -próbálkozott tovább
Végül addig könyörgött, hogy nehezen de rászántam magamat.
Először ő lépett be a kabinba, majd követtem én is. Megengedte a vizet, és aláálltunk. Én csak simogattam az apró, csillogó víz cseppektől csillogó, bársonyos tapintású bőrömet, neki háttal állva. Éreztem, ahogyan engem néz, ahogyan végig mér a szemeivel, és vágyakozik a testemre, és rám.
Nem tudtam mit kellene tennem, az agyam folyamatosan csak kattogott.
Éppen mikor megakartam fordulni, két védelmező, erős, izmos kar ölelt át, és vett birtokába. Egy halk sóhaj csúszott ki a számon, de éppen elég volt ahhoz, hogy a víz csöpögése mellet hallható legyen. Meg is hallotta, mert elkezdett kuncogni, kezével pedig simogatni a hasamat.
-Kookh...
-Igen?
-Neh...-kérleltem
-Nem fogok semmit sem csinálni. -nyugtatott meg
Bólintottam, majd szembefordultam vele, hogy egy csókot nyomjak szájára. Onnan lejjebb haladtam, és megszívtam egy kicsit a nyakát, de csak azért, hogy tudja, én is vágyom rá.
-Te is befejezheted! -figyelmeztetett
Elnevettem magamat, és úgy folytattuk a tisztálkodást.
Megmosta a hátamat, és kezei néha lejjebb is vándorolgattak, de sosem szóltam meg érte.
Amikor teljes mértékben tisztának tudhattuk magunkat, egy törölköző kíséretében, én a sajátomba, ő pedig Yoona szobájába ment, ami részben az övé is volt. Elővettem egy szaggatott farmert, egy szürke pólót, és egy kockás inget, valamint egy fekete boxert, és sorrendben magamra húztam a darabokat, majd átbaktattam Jungkookhoz.
Nekitámaszkodtam az ajtófélnek, és úgy néztem.
Végigmértem a csodálatosan kidolgozott hátát, melyen már ennyi idő alatt is, oly sokszor végigjárt a kezem. Tovább haladtam a fenekére, és ott is elidőztem.
Ahogyan eltakarta a törölköző, majd ledobta a derekáról, és láthattam takaratlanul. Bár most gyönyörködhettem benne pár perce, akkor is csodás élmény volt.
Olyan szép alakja volt, hogy csak nehezen voltam rá képes, hogy elváljak testrésze bámulásától.
A lábaira tértem át, és ott legeltettem szemeimet, mindaddig, míg meg nem fordult, és észre nem vett. Ismételten a szokásos, féloldalas mosolya volt felfedezhető, ami nem volt elég szexi szerinte, még a hajába is túrt. Ujjait végigvezette a zuhatagban, és úgy közeledett egyre jobban.
Amikor pár lépés választott el csak minket, én cselekedtem, és szó szerint a nyakába ugrottam. Kissé megtántorodott, de tetszett neki a helyzet, mivel hatalmas mosoly terült el az arcán. Most viszont nem ezt akartam elérni, hanem hogy vadul bánjon velem, és bújjon elő belőle az igazi vadállat.
Tenyereim közé vettem az arcát, és úgy csókolgattam, harapdáltam, szívogattam a párnáit. Próbáltam minél jobban gyötörni, hátha elérem a célomat, de nem sikerült. Vissza sem csókolt, és csalódott lettem. Elszégyelltem magamat,és gyorsan elváltam ajkaitól, majd leszaladtam a konyhába. Leültem, és úgy gondolkodtam.
Hogy lehettem ilyen?
Pont én?
Miért kell játszadoznom vele?
Kérdések tömkelege kavargott a fejemben, de egyre sem tudtam a választ.
A sírás kerülgetett, szemeim is kezdtek nedvesedni, amikor egy kezet éreztem meg vállamon nehezedni. Oldalra pillantottam, és párom guggolt székem mellett.
-Nehogy sírjál nekem! -simított arcomra
Erre még inkább előtört belőlem, és már arcom felületén is láthatóak voltak a kicsi, sós cseppek.
Óvatosan törölgette bőrömet, majd puszilta végig a könnyeim nyomait.
Mikor sikerült megnyugodnom, ránéztem, és fájt...fájt, hogy ekkora hülye voltam vele szemben. És úgy érzem, szörnyű ember vagyok.
-Mi a baj?
-Az, hogy nem vagyok jó hozzád. -szipogtam
-Mi az hogy? Túlságosan is jó vagy hozzám.
-Ez nem igaz. Folyton csak játszadozok veled, holott ez neked borzasztó érzés lehet. -húztam a számat
-Ne beszélj hülyeségeket kérlek. Ha ez megint azért van, mert azt hiszed, hogy haragszom rád, amiért nem feküdtünk le, akkor nagyot tévedsz. Yoongi, én képes vagyok rád várni bármeddig. -állított fel- Most pedig gyere, mert a lányok nem soká jönnek a suliból, és nem akarok velük találkozni.
-Pedig muszáj lesz.
Felhorkant, és elkezdett húzni a szobájába, ugyanis még nem volt felöltözve teljesen.
Magára vett egy farmert, és egy fehér, egyszerű pólót, majd kézen fogva lesétáltunk a nappaliba. Bekapcsoltuk a TV-t, de ami azt illeti, nem nagyon fogtam fel ami abban történt, inkább csak gondolkodtam. Amúgy is fáradt voltam már mindenhez, hiszen nagyon későn aludtunk el, és bár dél fele keltünk fel, még mindig tudnék aludni. Rádőltem Jungkook vállára, de egyikünknek sem volt megfelelő az ülőhelyzet, ezért eldőltünk a heverőn, és összebújva aludtam el.
***
Nem tudom mennyit pihenhettem, de ébredés után nem tudtam felkelni. Valami akadályozott. Amennyire csak tudtam felültem, és megnéztem a mellettem fekvőt, aki szintén álomba merült. Elmosolyodtam, a kissé szétnyitott ajkakkal alvó fiú látványán, majd feljebb kúszva hozzá, finoman a párnáira hajoltam, és csókoltam meg.
-Yoongi! -hallottam meg a nevemet
Felkaptam fejemet, és az ajtóban megpillantottam Yoonat és Junghwat.
-Ne ébreszd fel! Bírd ki egy kicsit nélküle. -kuncogtak
Megforgattam szemeimet, és kibújtam a védelmező szorításból nagy kínok között, és egy párnát raktam testem helyére.
Kimentem a két vigyorgó lányhoz, és kíváncsian kezdték el vizslatni testemet.
-Mi van?
-Jaj, ugyan. Tudjuk jól, hogy volt valami. Na bökd ki szépen. Fájt? -érdeklődött Junghwa
Hirtelen nagyon mérges lettem, amiért ilyen tiszteletlen volt, a saját bátyjával, de éppen ezért eszembe jutott, hogy játszadozni kellene velük.
-Ne is említsd. Egyszerűen csodás volt, és kínzó, egyszerre. És ahogyan belém...-szavamba vágtak, egyszerre
-Neeee! -visítoztak
Én csak hasamat fogva nevettem rajtuk, és azon ahogyan kiakadtak. Ők ezek után értetlenül bámultak engem, míg be nem avattam őket.
-Nyugi. Nem feküdtünk le! -törölgettem a szemeimet a könnyeimtől
-Mekkora buzi vagy! -hitetlenkedett Yoona
-Hát...ha úgy nézzük, jogosan mondod. -vigyorogtam
Most ő forgatta a szemét, de eközben eszembe jutott, hogy ma még semmit sem ettem.
-Yoonaaaa...-húztam el a végét- Nem főzöl valamit?
-Mit akarsz?
-Nekem mindegy, csak kaja legyen. -fogtam a hasamat- Köszönöm!
Sarkon fordultam, és már mentem is vissza a nappaliba, ahol Junkook még mindig aludt. Leültem mellé, majd le is feküdtem, és a haját kezdtem el simogatni. Ahogy néztem, rájöttem, hogy ő annyira tökéletes, kívülről és belülről egyaránt. Gyönyörűen néz ki, én meg hát...nem vagyok a toppon. Vajon mit szólna, ha mire felkelne, újabb lenne a külsőm? Rám férne már egy hajfestés...
Ahogyan ezt kigondoltam, felszaladtam a telefonomért és pénztárcámért, és el is hagytam az otthonomat.
Csekély két óra alatt végeztem is, és ebből csak tíz perc volt az "utazás". A hajam színe fogalmam sincs pontosan milyen, hasonlítani sem lehet semmihez, csupán színekből tudom összetenni. Egy kicsit barnás árnyalatot vett fel, de uralkodik rajta a szürkés, ezüstös szín is. Egyszóval, tökéletes. Imádom a különleges színeket, és remélem Jungkooknak is tetszeni fog.
Boldogan sétáltam haza, amikor belefutottam V-be és Jiminbe.
-Sziasztok! -köszöntem nekik
-Oh, Suga! Szia! -üdvözöltek ők is- Hogy hogy nem voltatok iskolában Jungkookkal?
-Ja..öhm...se...semmi...semmi különös. -makogtam
-Biztos? Fura vagy.
-P...persze, persze, biztos.
-Ne nézz már hülyének minket. Bökd ki mi van.
-De ez nem olyan...
-Miért? Összevesztetek?
-Dehogy!
-Lefeküdt a húgoddal?
-Nem! Az kéne még. -horkantam fel
Belegondolni is borzasztó, nem hogy ha még ez meg is történt volna.
-Akkor mi van?
-Mondom, hogy semmi.
-De most miért nem mondod el Yoongi? Mi is elmondunk neked mindent.
-Jimin...neked miért barna a hajad?
-Ne tereld a szót! Szóval mi van veletek?
Egy nagyot sóhajtottam, és kiborult belőlem a titkunk, mint egy palackból a víz.
-Együtt vagyunk Jungkookkal.
-Mi? -kerekedtek el a szemeik
-Jól hallottátok.
-De...hogy...vagy...mi? -értetlenkedtek
-Most mennem kell srácok, majd beszámolunk nektek. Sziasztok! -ráztam le a barátaimat
Nem akartam, hogy bárki is megtudja még egy jó ideig, de már megtörtént, és nem tudok mit tenni ellene.
Amint hazaértem, elkezdtem keresni Jungkookot. Hallottam, hogy valaki a fürdőszobában van, ezért bekopogtattam. Amikor megszólalt a bent tartózkodó, rögtön be is nyitottam.
Hátranézett, és értetlen tekintet fogadott, de rögtön elmosolyodott, ahogyan végignézett rajtam.
Elzárta a csapot, keresett egy törölközőt, és a derekára kötötte azt, majd elém lépett, ki a kabinból, és fenekem alá nyúlva felvett az ölébe, és a falnak nyomott, hasonlóan mint reggel. Felnyögtem, de rögtön az ajkaimat vette birtokba, és kezdte falni őket, a lehető legdurvábban. Elértem benne azt, amit reggel oly' annyira szerettem volna.
Ujjaimat felvezettem a hajába, és meg is húztam a fekete tincseit. Onnan kezeim a még nedves, csupasz hátára vándoroltak, és ott időztek el.
Percek teltek el, mire sajnálatos módon elengedte ajkaimat. Én csak hátra hajtott fejjel, a csempének támaszkodva lélegeztem szaporán, ő pedig a nyakamra hintett apró puszikat, amik egyre jobban kínoztak. Már engem is hajtott a vágy, hogy megtörténjen a dolog, de mindig maradt annyi a szürke, ködös elmémben, hogy "'megállj"-t parancsoljak.
Egyik lábamat kiszabadítottam fogásából, és letettem a földre, mire még közelebb férkőzött hozzám. Csípőjét előrébb dobta, így érezhettem, hogy mennyire akarhat most engem. Egyetlen bajom volt ezzel.
Nem voltam felkészülve. Egyszerűen képtelen lennék megtenni ezt most vele.
Fájdalmas lesz elmondani, hogy most álljunk le, de muszáj.
-Juh...Jungkookh...neh! -tettem kezeimet mellkasára- Nemh fogunk tudni leállni!
-És az miért baj? -mosolygott
-Vajonh? -csaptam hátra még jobban a fejemet
-Yoongi...mondd meg őszintén...szeretnéd?
-Nem tudomh...-szorítottam össze szemeimet- Félek...
-Tőlem?
-Dehogy is. Csak az egész helyzettől.
-És...Ha én lennék alul? -vonta fel szemöldökét
-Ez nem ezen múlik! -ráztam a fejemet
Letette lábamat, és egy lépést tett meg hátra.
-Jungkook. -közeledtem hozzá
Megöleltem, és nyakába bújtattam el arcomat.
-Szeretlek, és nagyon sajnálom... Nagyon!
-Én is szeretlek...és megmondtam...bármennyit képes vagyok rád várni!
Mondatára még jobban hozzábújtam, és azt akartam, hogy ennek soha ne legyen vége.
-Mellesleg nagyon szexi a hajad. -nevette el magát, és megpuszilta fejemet
***
Amikor már este nyolcat ütött az óra, úgy gondoltuk, ideje lesz elindulni, a kiszemelt szórakozóhelyre, ugyanis még mindig állt, a bulizás, amit a reggel folyamán beszéltünk meg.
Ahogyan kiléptünk a bejárati ajtón, Junghwa, és Yoona még utánunk kiabáltak, hogy "okosan". Jogosan szóltak, ugyanis ha én iszok, akkor én tényleg iszok.
Az odafelé vezető úton megbeszéltük Jungkookkal, hogy bemegyünk az orvoshoz, és kiíratjuk magunkat a hét maradandó napjaira, mert nincs kedvünk bemenni, és amúgy sincs már sok idő a érettségiig.
Mivel nem volt túl jó téma a suli, ezért áttértünk valami másra. Sokat nevettünk, és egy percre sem jutott eszünkbe a szomorúság.
A buli helyszínére érve bementünk, és orrunkat rögtön megcsapta az a tipikus pia szag, és állott levegő, ami onnan szivárgott kifelé.
Óvatosan megfogtuk egymás kezét, és úgy sétáltunk a sötét beltéri épületben a bárpulthoz. Ott felpattantunk egy-egy székre, és kikértük az italainkat.
-Egy whisky-t kérek!
-Nekem is jöhet az! -bólintott Jungkook
-Azért jó erőssel indítunk. -nevettem el magamat
-Kell a hangulat. -kacsintott
Amint megkaptuk a piákat, rögtön le is húztuk egy koccintás után. Természetesen nem volt elég ennyi, folyton csak kértük, és kértük a különféle, bódító nedűket.
-Menjünk táncolni! -ajánlottam, mikor már volt egy kis alkohol szervezetünkben
Nem ellenezte egy percig sem, már pattant is fel, és mentünk a parkettre.
Ahogyan reggel is szerette volna, úgy táncoltunk, ahogyan akarta. Én előtte álltam, ő pedig hátulról átkarolta derekamat, férfias részével pedig mindig egyre közelebb került fenekemhez. Voltak pillanatok, amikor nagyon visszakellett fognom magamat, hogy ne adjak ki hangokat, de végül sikerült, és büszke voltam magamra ezért.
Mikor szembefordultam vele, a tekintete ködös, fátyolos, kótyagos volt, és még mindig vágytól égő. Karjaimat átfontam a nyakán, és egy lágy, gyengéd csókba hívtam ajkait. Ő sem vadult be, nem volt velem durva, ugyanazon a szinten végezte dolgát, mint én.
Mivel tömény volt bent a levegő, még hamarabb elkellett válnunk egymástól, mert nem tudtunk lélegezni, de ilyenkor szokásához híven felvett a fenekem alá nyúlva, és kiment velem a WC-be. Éreztem, hogy már nagyon sok mennyiségű szeszes ital van bennem, és nem is kellene többet innom, de éppen elég volt ahhoz, hogy ne tudjak a történésekről.
Felültetett a kézmosóra, pontosabban majdhogynem a mosdókagylóba csúsztam és úgy hajolt puha párnáimra. Felmordultam, és a bőrdzsekijét valósággal letéptem róla, majd eldobtam valamerre. A nadrágom már nagyon szűknek bizonyult, és jelezni is akartam ezt a helyzetet neki, csak nem tudtam hogy, ezért megragadtam csuklóját, és ráhelyeztem a lábam közötti pontra. Mondani akart valamit, de elakadt a szava, és nem bírt reagálni, csak egyre inkább taszított magától, ezek után.
-Most miért nem akarod? -mordultam rá, és bevágtam a durcát
Karba tett kezekkel dőltem hátra, és fújtam fel arcomat, ő pedig hatalmas nevetésben tört ki.
-Ne nevessél! -kiabáltam rá
-Yoongi! Szívem! Már megbocsáss, de olyan részeg vagy, mint a segg. Ennek nem egy buli közepén van itt az ideje, hidd el! Én is szeretném, de ebből nem fogsz emlékezni semmire sem...maximum csak a segged fog fájni. -húzta a száját
Nem mondtam semmit, mert tudtam hogy igaza van, még így ittasan is.
-Gyere menjünk haza!
Kikísért a mosdóból, majd a szórakozóhelyről is, és elindultunk a sötét éjszakában hazafelé. Néha megálltunk, mert hányingerem lett, vagy éppen hánytam is, de nem tartott sokáig.
Mire hazabotorkáltunk, már éjfél elmúlt pár perccel, így én azonnal mentem is fel a szobámba. Lerugdaltam magamról szó szerint minden ruhát, és befeküdtem az ágyba, várva a szerelmemre.
Néhány másodperc múlva meg is jelent, és újra nevetésben tört ki.
-Miért vagy anyaszült meztelenül? -kuncogott tovább
-Mert így tartja kedvem. -emeltem fel kezeimet, mintha nem lenne teljesen egyértelmű
Homlokára csapott és a fejét rázta, majd előkotort valahonnan egy szürke boxert, és nagy kínlódások közepette rám húzta. Ő is levette magáról a fölösleges textileket, és lefeküdt mellém. Karjával átkarolt, úgy, olyan védelmezően mint ahogyan szokott, és így aludtunk el, összebújva.
*Jungkook szemszögéből*
Reggel hamarabb felébredtem, mint Suga, így óvatosan tápászkodtam fel a meleg takaró alól. Ahogy felálltam, és lenéztem, megláttam, hogy felmerült egy aprócska kis probléma, ami nem is olyan aprócska volt.
Az éjszakai kis incidens miatt van merevedésem.
Mi a szar?
Ez komoly?
Most mit csináljak?
Nem sűrűn történt még meg velem ilyen, és nem is vágytam erre az érzésre.
Odabotorkáltam az íróasztalhoz, és kezeimmel megtámaszkodtam rajta. Csak néztem lefelé, és gondolkodtam, hogy mit lehetne ilyen esetekben csinálni, de semmi nem jutott eszembe. Elkezdtem káromkodni, mert már nem bírtam mit csinálni, és teljesen kétségbe voltam esve. Szitkozódtam halkan, és már majdnem sírtam, annyira ideges voltam.
Mit mondok Yoonginak ha meglátja?
"Miattad áll fel, mert nem feküdtél alám"?.
Nem fogok könnyíteni saját magamon, mert gusztustalannak tartom, de ez nagyon ciki lesz.
Kis idő múlva, két kar fonódott át derekamon. Természetesen Suga volt az, fejét a vállamra helyezte, majd egy aprócska puszit nyomott nyakamra, aminek hatására összerezzentem, kezeimet az övéire tettem majd elkezdtem simogatni. Elkuncogta magát, de én nem reagáltam, csak sóhajtottam egyet.
Kezdtem egyre jobban ideges lenni.
-J...Jungkook...mi a baj? -fordított magával szembe
Megráztam a fejemet, és kínosan elmosolyodtam. Ettől a pillanattól féltem.
-Kérlek...mondd el. -idegeskedett továbbra is
-Ez...ezen nem tudsz segíteni. -nevettem el magamat, de ismét a föld irányába néztem, mintha valami nagyon érdekeset látnék.
Követte tekintetemet, de rövidesen kipirult arccal nézett a szemembe, én pedig próbáltam "elszökni" nem sikerült.
-
M...miattam van? -harapta be alsó ajkát
-Talán...
-Jungkook! Sajnálom. -temette kezébe arcát
-Ne sajnáld! Ez az én bajom...majd megoldom.
-De miattam áll fel...mert nem voltam képes veled lefeküdni.
-Mondom, hogy nem lesz baj. -léptem felé, dús párnáimat pedig az övéire tapasztottam
Lágyan csókoltam meg, és harapdáltam meg gyengéden az ajkait. Egy sóhajt eresztett el, majd nyelveinket összefontam, karjaimat a dereka köré tekertem, és egyre jobban szorítottam vágyakozó testemhez. Elkezdtem tolni az ágya felé, de megtorpant.
Feneke alá nyúltam, és felvettem az ölembe, hogy tovább tudjak indulni. A matracon végigfektetettem, és a nyakát csókolgattam tovább.
-Most kiengesztelhetsz! Csak hagyd, hogy ellazuljon a tested. Vigyázni fogok rád! -mosolyogtam elválva a bőrétől
Már egyre tovább, és tovább haladtam, a pólóját leszaggattam testéről és eldobtam valahova, majd ajkaimmal kényeztettem felső részeit. Kezdtem egyre jobban reménykedni, hogy hátha tovább tudunk haladni, és megtörténik amire várok.
Bejártam a kulcscsontját, mellkasát, hasát, végül a hasa alját, ahol elidőztem, majd a nadrágjába akasztottam ujjaimat, és úgy akartam lejjebb húzni.
Mikor megindítottam a textilt, a hajamnál fogva felhúzott magához.
Kérdő tekintettel néztem szemeimbe, és nagyon reménykedtem, hogy nem most fog leállítani.
-Ez nem fog menni! -ült fel
-Mi a baj? Elrontottam valamit? Fájdalmat okoztam? -sütöttem le fejemet
-Semmit nem rontottál el...csak...
-Csak?
-Pisilnem kell...-
-De utána folytathatjuk. -ragyogott a szemem, hátha...még mindig nem adtam
-Könyörgök Kookie...lassítsunk kérlek. -tette össze két tenyerét
-Ki sem elégíthetlek?
Megrázta fejét, és felállt, húzva maga után
-Szeretlek, de ez nekem túl gyors. Yoona-val is elbasztunk mindent az elején azzal, hogy megfektettem.
-De most te lennél megfektetve. -mosolyogtam féloldalasan
-Jungkook!...
-Jó, oké. Felfogtam.
-Figyelj! Van egy ötletem. -kisebb szünetet hagyott- Mit szólnál egy esti bulihoz?
-Édes!? Suli időben? -húztam közel magamhoz
-És? Engem nem érdekel.
-Na jó. Menjünk akkor. De csak ha táncolhatok veled úgy, hogy fogom a feneked. -kuncogtam
-Perverz! -fakadt ki ő is
Hosszasan megcsókoltuk egymást, majd kimentünk az ajtónkon, és a fürdőig sétáltunk. Bementünk, de amint ez megtörtént felkaptam karjaimba, és nekinyomtam a falnak, talán kicsit túl erősen. De amilyen erős volt az ütődés, olyan lágy és gyenge csókot kapott.
Vágyakoztam rá, és még mindig nem engedtem el a reményt.
Hiszen, elméletileg az hal meg utoljára.
Amikor elváltam a párnáitól, szerelmesen a szemeimbe néztem, tenyeremet végigsimítottam arcán, ő pedig a lehető legjobban magához szorított. Így állhattunk több percen keresztül, amikor ajánlottam, hogy fürödjünk meg együtt.
-N...nem is tudom. Nem biztos hogy jó ötlet lenne.
-Nem lesz semmi baj! Ugyanaz van a lábunk között, láttam már olyat. -próbálkoztam tovább
Végül addig könyörögtem, hogy bár nehezen, de rászánta magát.
Amikor bent álltunk a kabinban, átkaroltam derekánál, ami egy sóhajt váltott ki belőle. Halkan elkuncogtam magam, és a hasa aljánál simogattam.
-Kookh...
-Igen?
-Neh...-kérlelt
-Nem fogok semmit sem csinálni. -nyugtattam meg
Bólintott, majd szembefordult velem, hogy egy csókot nyomjon számra. Onnan lejjebb haladt, és megszívta a nyakamat.
-Te is befejezheted! -figyelmeztettem
Elnevette magát, és úgy folytattuk a tisztálkodást.
Bementem Junghwa szobájába, és felvettem azokat a ruhákat, amiket itt tartottam "vészhelyzet" esetén.
Épp a boxeromat húztam magamra, amikor megfordultam és ott állt Suga az ajtónak támaszkodva. Ismételten a szokásos, féloldalas mosolyomat vettem fel, és még a hajamba is túrtam hozzá, majd így közeledtem lassú, apró léptekkel.
Amikor pár lépés választott el csak minket, ő cselekedett, és szó szerint a nyakamba ugrott. Kissé megtántorodtam, de tetszett helyzet.
Tenyerei közé vette az arcomat, és úgy csókolgatta, harapdálta, szívogatta a párnáimat. Nehezemre esett, de nem csókoltam vissza, és csalódott lett.
Felpattant, és leszaladt az emeletről. Én persze amint tudtam, mentem is utána.
Mire leértem, már majdnem elkezdett könnyezni is.
-Nehogy sírjál nekem! -simítottam arcára
Ez a mondat sem segített neki, sőt, meg is jelentek a sós cseppek, bőre felületén.
Óvatosan törölgettem bőrét, majd pusziltam végig a könnyeinek nyomait.
Mikor sikerült megnyugtatnom, rám nézett fájdalommal telten.
-Mi a baj?
-Az, hogy nem vagyok jó hozzád. -szipogott
-Mi az hogy? Túlságosan is jó vagy hozzám.
-Ez nem igaz. Folyton csak játszadozok veled, holott ez neked borzasztó érzés lehet. -húzta a száját
-Ne beszélj hülyeségeket kérlek. Ha ez megint azért van, mert azt hiszed, hogy haragszom rád, amiért nem feküdtünk le, akkor nagyot tévedsz. Yoongi, én képes vagyok rád várni bármeddig. -állítottam fel- Most pedig gyere, mert a lányok nem soká jönnek a suliból, és nem akarok velük találkozni.
-Pedig muszáj lesz.
Felhorkantam, és elkezdtem húzni a szobába, ugyanis még nem voltam felöltözve teljesen.
Felöltöztem, majd kézen fogva lesétáltunk a nappaliba. Bekapcsoltuk a TV-t, és azt kezdtük el bámulni. Vagyis leginkább én, mert ő fáradtnak tűnt, és le is feküdtünk a kanapéra összebújva, és ő el is aludt. Egy fél órán belül, engem is megtaláltak az álmok.
***
Mikor kinyitottam a szemeimet, Yoongi már nem volt mellettem. A konyhából lány hangokat hallottam, ezért arra vettem az irányt.
-Sziasztok! -integettem egy ásítás közepette
-Jungkookieee...-nyújtották el nevemet
Odaráncigáltak, hogy üljek le és meséljek.
-Nos...mivel a drágalátos kis barátocskád nem volt hajlandó túl sokat mondani, rajtad a sor. Jó volt? -pattogott Junghwa
-Nem történt csóknál több...meg fogdosásnál.
-Ezek szerint te sem mesélsz...
-Nem, mert nem tudok mit.
-Apropó, Jungkook. Yoongi elment fodrászhoz, és mondta, hogy csináljak neki kaját. Így fölösleges volt, szóval majd edd meg.
-Majd ha hazaért megeszi ő.
Felmentem Suga szobájába, és telefonozni kezdtem. Eszembe jutottak a szüleim, és gondoltam felhívom őket, és közlöm velük is a hírt.
-Szia Anya!
-Szia Kicsim! Rég beszéltünk már!
-Ne is mondd! Azért hívtalak, mert elkell mondanom valamit! -mosolyogtam továbbra is, habár ő ezt nem látta
-Mesélj! -mondta izgatottan
-Nos...izé...van barátom.
-Komolyan? Jaj, de jó! És Junghwa? Vele mi lett? -kíváncsiskodott
-Igazából ő, és Yoona, a párom volt barátnője akarták a kapcsolatunkat.
-És hogy hívják?
-Min Yoon Gi! Tudod, már meséltem róla. Ő állt a legközelebb hozzám barátságban is. És végül így alakult.
-Gratulálok nektek, Szívem! Add át üdvözletem!
-Köszönjük! Meg lesz! Szia!
-Szia, Drágám!
Amint letettem a telefont, összeszedtem a cuccaimat, és elmentem fürdeni.
Rövid időn belül kopogást észleltem, és meg is adtam a jelzést, hogy bejöhet, bárki is az.
Hátra néztem értetlen tekintettel, de rögtön elmosolyodtam, ahogyan végignéztem rajta.
Elzártam a csapot, kerestem egy törölközőt, és a derekamra kötöttem azt, majd elé léptem, ki a kabinból, és feneke alá nyúlva felvettem az ölembe, és a falnak nyomtam, hasonlóan mint reggel. Felnyögött, de rögtön az ajkait vettem birtokba, és kezdtem falni őket, a lehető legdurvábban.
Ujjait felvezette a hajamba, és meg is húzta a tincseimet. Onnan kezei a még nedves, csupasz hátamra vándoroltak, és ott időztek el.
Percek teltek el, mire sajnálatos módon elengedtem ajkait. Még néhány apró puszival halmoztam el nyakát, mikor még lejjebb akartam haladni.
Egyik lábát kiszabadította fogságomból, és letette a földre, mire még közelebb férkőztem hozzá. Csípőmet elölre dobtam, így érezhette, hogy mennyire akarhatom most őt.
-Juh...Jungkookh...neh! -tette kezeit mellkasomra- Nemh fogunk tudni leállni!
-És az miért baj? -mosolyogtam
-Vajonh? -csapta hátra még jobban a fejét
-Yoongi...mondd meg őszintén...szeretnéd?
-Nem tudomh...-szorította össze szemeit- Félek...
-Tőlem?
-Dehogy is. Csak az egész helyzettől.
-És...Ha én lennék alul? -vontam fel szemöldökömet
Azért ez egy eléggé nagyszívű ajánlat. Átadni a domináns posztot.
-Ez nem ezen múlik! -rázta a fejét
Letettem lábát, és egy lépést hátra léptem.
-Jungkook. -közeledett hozzám
Megölelt, és nyakamba bújtatta el arcát.
-Szeretlek, és nagyon sajnálom... Nagyon!
-Én is szeretlek...és megmondtam...bármennyit képes vagyok rád várni!
-Mellesleg nagyon szexi a hajad. -nevettem el magamat, és megpusziltam feje tetejét
***
Amikor már este nyolcat ütött az óra, úgy gondoltuk, ideje lesz elindulni, a kiszemelt szórakozóhelyre, ugyanis még mindig állt, a bulizás, amit a reggel folyamán beszéltünk meg.
Ahogyan kiléptünk a bejárati ajtón, Junghwa, és Yoona még utánunk kiabáltak, hogy "okosan", amin én jót nevettem.
Az odafelé vezető úton megbeszéltük, hogy bemegyünk az orvoshoz, és kiíratjuk magunkat a hét maradandó napjaira, mert nincs kedvünk bemenni, és amúgy sincs már sok idő a érettségiig.
Mivel nem volt túl jó téma a suli, ezért áttértünk valami másra. Sokat nevettünk, és egy percre sem jutott eszünkbe a szomorúság.
A buli helyszínére érve bementünk, és orrunkat rögtön megcsapta az a tipikus pia szag, és állott levegő, ami onnan szivárgott kifelé.
Óvatosan megfogtuk egymás kezét, és úgy sétáltunk a sötét beltéri épületben a bárpulthoz. Ott felpattantunk egy-egy székre, és kikértük az italainkat.
-Egy whisky-t kérek!
-Nekem is jöhet az! -bólintottam
-Azért jó erőssel indítunk. -nevette el magát
-Kell a hangulat. -kacsintottam
Amint megkaptuk a piákat, rögtön le is húztuk egy koccintás után. Természetesen nem volt elég ennyi, folyton csak kértük, és kértük a különféle, bódító nedűket.
-Menjünk táncolni! -ajánlotta, mikor már volt egy kis alkohol szervezetünkben
Nem elleneztem egy percig sem, már pattantam is fel, és mentünk a parkettre.
Úgy táncoltunk, ahogyan én nagyon akartam. Hátulról átkaroltam, és folyamatosan fenekéhez érintettem a férfias területemet, enyhén ingerelve.
Mikor szembefordult velem karjait átfonta a nyakamon, és egy lágy, gyengéd csókba hívta ajkaimat. Ő sem vadult be, nem volt velem durva, ugyanazon a szinten végezte dolgát, mint én.
Mivel tömény volt bent a levegő, még hamarabb elkellett válnunk egymástól, mert nem tudtunk lélegezni, de ilyenkor szokásomhoz híven felvettem a feneke alá nyúlva, és kimentem vele a WC-be.
Felültettem a kézmosóra és úgy hajoltam puha párnáira. Felmordult, és a bőrdzsekimet valósággal letépte rólam, majd eldobta valamerre. Kezemet a férfias részére helyezte, mitől kissé zavarba jöttem. Mondani akartam neki valamit, de elakadt a szavam, és egyre inkább távolodtam tőle.
-Most miért nem akarod? -mordult rám, és bevágta a durcát
Karba tett kezekkel dőlt hátra, és fújta fel arcát, én pedig hatalmas nevetésben törtem ki.
-Ne nevessél! -kiabált rám
-Yoongi! Szívem! Már megbocsáss, de olyan részeg vagy, mint a segg. Ennek nem egy buli közepén van itt az ideje, hidd el! Én is szeretném, de ebből nem fogsz emlékezni semmire sem...maximum csak a segged fog fájni. -húztam a számat
-Gyere menjünk haza!
Kikísértem a mosdóból, majd a szórakozóhelyről is, és elindultunk a sötét éjszakában hazafelé. Néha megálltunk, mert hányingere lett, vagy éppen hányt is, de nem tartott sokáig.
Mire hazabotorkáltunk, már éjfél elmúlt pár perccel, így én azonnal ment is fel a szobájába, és esélyem sem volt szólni neki, hogy a kajája a pulton van.
Úgysem enne most.
Mire felmentem, már az ágyban feküdt...nem is akárhogyan. Látványára nevetni kezdtem.
-Miért vagy anyaszült meztelenül? -kuncogtam tovább
-Mert így tartja kedvem. -emelte fel kezeit, mintha nem lenne teljesen egyértelmű
Homlokomra csaptam és a fejemet ráztam, majd előkotortam valahonnan egy szürke boxert, és nagy kínlódások közepette rá húztam. Én is levetkőztem, és lefeküdtem mellé. Karommal átkaroltam, és így merültünk mély álomba.
