29. fejezet: VÉGE ~ EPILÓGUS

*HARMADIK FÉL SZEMSZÖGE*

Emlékszel még, amikor az öt srác, névszerint NamJoon, Jin, Suga, J-Hope, és a legfiatalabb, V, szenvedve keltek fel melengető, puha ágyukból? Szitkozódtak, morogtak. Utálták, hogy újra kezdődik minden elölről. Tanulhatnak, teperhetnek nyolc és fél hónapon át, a könyvek fölött görnyedve.
Nem akarták, de erről nem dönthettek. Lomhán mentek az iskolájukba első napon. Persze egymásnak örültek, mint mindig, de a tanároknak, a krétapor szagának, és osztálytermek látszatának már kevésbé.
Viszont nem voltak olyanok, akik zavartatták volna magukat, holmi iskolai élet miatt. Ugyanúgy elmentek bulizni, vagy csak iszogattak otthon.
Az iskola második napján is másnapos fejjel néztek a semmibe, mert a sárga földnél is alább itták le magukat. De az emlékeken jókat nevettek, mint például amikor Suga képes volt belegyömöszölni egy üveg alkoholt a hátizsákjába.
Aztán amikor már belemerültek a suliba, az egész mindenséget felforgatta egy Jimin nevű srác, ki a semmiből érkezett. Nem tudták, bemerjék-e fogadni, bemerjenek-e vállalni egy újoncot. De megtették...már ekkor érezték, szükség van Jiminre. 

V életét fenekestül felforgatta, tetőtől talpig. A fiú megbabonázta a társát, levette lábáról, és boldog párkapcsolatba csöppentek egymással.  Bár Tae tartott a furcsa, új életmódtól, tetszett a kis kalandornak a helyzet. Hiszen ő volt a nagy, ismert Kim TaeHyung, aki bátran vette az akadályokat, megmérettetéseket.
Jimin pedig...a visszahúzódó, félénk fiú, párjának hála megmutatta foga fehérjét, kibújt a zárt virágszirmok ölelő karjai közül. Lazább volt, mint egész eddigi életében valaha, könnyebben sikerült bajba keverednie is.
Viszont amikor veszekedtek, mindketten mélyponton álltak. De nem tarthatott sokáig a némaság ugyan, a másik irányába, köszönhetően az együttélésnek, és a végtelen szeretetnek. Néhány órán belül, egymás karjaiban feküdtek, ugyanúgy, mintha mi sem történt volna, de megviselte őket.

De a kalandok zűrös sorozata nem fejeződött be, csupán csak ennyivel. Hiszen ott volt még az, hogy a két fiúnak bekellett vallani érzéseiket a barátaiknak. Vagy amikor Yoongi zsarolta őket, Yoonaval.

Nehéz időkön mentek keresztül, de átvergődték magukat, és a legfontosabb az az, hogy boldogok voltak, és nem állhat az útjukba semmi sem. Mert szerelmesek...

Mikor csendesedtek a dolgok, és Jiminnel, immáron hatan folytatták az iskolát, hirtelen újra felkavarodott minden.

Csatlakozott társaságukhoz Jungkook, akinek a beilleszkedését gátolta az is, hogy az első szöuli napján beleszeretett egy lányba, aki Yoongi húga volt. Junghwa sem ellenezte a kapcsolatot, hamar egymásra találtak a fiatalok, de a szerelem megtört, akárcsak a jég, darabokra hullt, és szakítottak, egy akkor még értelmetlen dolog miatt. Ez a kusza gondolat, már érthető...

Érthető, hogy Suga és Yoona, valamint Jungkook és Junghwa miért is váltak el egymástól. Nem azért, mert nem ápoltak szép kapcsolatot, vagy mert veszekedtek. Nem. Az ok az az volt, hogy a két lány összefogott, és kifigyelték a két jó barátot, akik pár hét alatt összemelegedtek, tudat alatt.

És az este, az az éjszaka, mikor Kook ott aludt a "Min háznál", és elcsattant az a bizonyos csók. Minden onnan kezdődött körülöttük. Bár tartottak a kapcsolattól, végül összehozták. És hogy boldogok voltak-e?

A lehető legjobban.

Szerették egymás társaságát, vicceit, szlengjeit. Bár Jungkook, mondhatni elég sokszor megakarta párját dönteni, nem tette, mert tudta, hogy az idősebb nem áll még rá teljesen készen. Csak türelmesen várta azt a pillanatot, amikor dönt, szerelme.

De még mielőtt ez megtörténhetett volna...!?

A legfeszültebb időszak következett mint az iskolai életben, mint a kapcsolatukban. Kookot, Jimin korrepetálta minden egyes nap, hogy az érettségije sikerülhessen, ám Suga meg volt bizonyosodva a tényről: Jungkook megcsalja őt...talált mást maga mellé.

Elkeseredett, és csúnyán összevesztek párjával, aki szünetet kért.

Csupán néhány nap telt el, de az éveknek tűnt. Elmúlt a ballagás, és már az érettségire készültek, amikor egy nap Kookie kopogtatott Yoongi ajtaján. A nap, amikor kibékültek.

És mikor végeztek kínok között a szóbeli érettségikkel is...egy csodás dolognak számított.

Valamint nem elhanyagolható, hogy Suganál is megtört a jég, és készen állt, a Jungkookkal való együttlétre.

Nyíltan kijelentette a fiatalabbnak: "Akarlak".

A fiú nagyon boldog volt, hogy szerelme mondta ki, ő akarta, így gyönyörű, emlékezetes órákat töltöttek el a szobájukban, mindaddig míg ennek vége nem lett.

Befejezték a kis akciójukat, és épp a konyhában tevékenykedtek, amikor váratlan vendégek érkeztek;     Yoongi szülei.

Egyik felnőtt sem tudott róluk, így mindkettőjüknek újdonságként szolgált a hír, miszerint a fiuk a saját nemébe tartozó emberekhez vonzódik.

Az édesanya nem akart hinni fiának, nem akart beletörődni sem, míg az édesapa bíztatta őket, hogy minél boldogabbak legyenek.

Suga borzasztóan haragudott anyjára, hiszen nem várta ezt tőle. Ismerte milyen, de volt egy hangyányi remény elméjében, mely szertefoszlott azon a délutánon...és hatalmasat kellett csalódnia...

De mint mindenki szíve, a zord szívű anyuka is meglágyult, amint látta mennyire boldog gyermeke. Kénytelen volt elfogadni, hiába őrli magát, azzal csak a saját szívének árt.

És végül mindenki boldog lett, mindenki élete széppé vált.

Yoongi boldog volt Jungkookkal, és fordítva is így volt ez.

V szerette Jimint, és az érzés kölcsönös volt, nem is akármennyire.

NamJoon is meg volt párjával, Boraval.

Jin, aki Suzyból rosszkislányt faragott, megenyhült, és fordult a kocka a helyzetükben.

J-Hope pedig egyedülálló volt, mindaddig, míg Junghwaval nem találtak egy közös pontot...

Bár Suganak eleinte nem tetszett a dolog, beletörődött, azon az alapon, hogy ha ő boldog, a szeretett húga,és egyik legjobb barátja is had legyen az.

Így folyt tehát, egy egész iskolai évük, a Bangtan Boys srácoknak, kiknek meglett a lánybandájuk is, a Bangtan Girls. Sok mindenen átmentek, de együtt a legnagyobb gondokat is legyőzték. Mert összetartottak...anélkül, nem alakulhatott volna ki semmi közöttük.

És bár ezek után máshol folytatják útjukat, külön helyeken, egy családként fogják tartani a kapcsolatot.

Nem dobják el maguktól a szebbnél szebb emlékeket, mert mindezeket kialakították valamik, melyek eldobhatatlanok:
A Változó Lelkek!

_____________________________

Sziasztok! :)

Huhh...hát...mit is mondhatnék.  Véget ért, életem második komolyan vett fanficje.

Hogy mit érzek most?

   Jelenleg fáj, hogy itt bekell, hogy fejeződjön.

Az egyik részem sajnálja, a másik pedig örül neki.

Amikor az utolsó sorokat írtam, és utána formáztam meg, a sírás kerülgetett, de erős maradtam, és nem könnyeztem meg.

Nagyon a szívemhez nőtt ez a kis fanfiction, ami az első nagyon komolyan vett irományom volt.

Ezúttal szeretnék minden egyes olvasómnak ÓRIÁSI KÖSZÖNETET MONDANI!

Köszönöm szépen, hogy velem voltatok, izgulva vártatok valamennyi fejezetet, és bár tudom, nem vagyok olyan jó író, remélem sikerült átadnom a gondolatokat, érzéseket.

Még egyszer nagyon szépen köszönöm, irtózatosan hálás vagyok nektek! <3

Valamint szeretném a kedves olvasóimat megkérni, hogy vagy itt, vagy pedig a Facebook bejegyzésemnél nyílvánítsanak véleményt, mert tényleg nagyon szeretném tudni, kik azok akik végig itt voltak, akik kitartottak. Jöhetnek nyugodtan a hideg-meleg vélemények, az igazat szeretném olvasni! ;)

Hát...azt hiszem én itt be is fejezném. Remélem továbbra is velem lesztek, az újabb fanfictionnél, és az OS-eknél, rövid sztoriknál!

Harmadjára is: Köszönök mindent nektek! :3

Sziasztok! :)