29. fejezet: VÉGE ~ EPILÓGUS

*HARMADIK FÉL SZEMSZÖGE*

Emlékszel még, amikor az öt srác, névszerint NamJoon, Jin, Suga, J-Hope, és a legfiatalabb, V, szenvedve keltek fel melengető, puha ágyukból? Szitkozódtak, morogtak. Utálták, hogy újra kezdődik minden elölről. Tanulhatnak, teperhetnek nyolc és fél hónapon át, a könyvek fölött görnyedve.
Nem akarták, de erről nem dönthettek. Lomhán mentek az iskolájukba első napon. Persze egymásnak örültek, mint mindig, de a tanároknak, a krétapor szagának, és osztálytermek látszatának már kevésbé.
Viszont nem voltak olyanok, akik zavartatták volna magukat, holmi iskolai élet miatt. Ugyanúgy elmentek bulizni, vagy csak iszogattak otthon.
Az iskola második napján is másnapos fejjel néztek a semmibe, mert a sárga földnél is alább itták le magukat. De az emlékeken jókat nevettek, mint például amikor Suga képes volt belegyömöszölni egy üveg alkoholt a hátizsákjába.
Aztán amikor már belemerültek a suliba, az egész mindenséget felforgatta egy Jimin nevű srác, ki a semmiből érkezett. Nem tudták, bemerjék-e fogadni, bemerjenek-e vállalni egy újoncot. De megtették...már ekkor érezték, szükség van Jiminre. 

V életét fenekestül felforgatta, tetőtől talpig. A fiú megbabonázta a társát, levette lábáról, és boldog párkapcsolatba csöppentek egymással.  Bár Tae tartott a furcsa, új életmódtól, tetszett a kis kalandornak a helyzet. Hiszen ő volt a nagy, ismert Kim TaeHyung, aki bátran vette az akadályokat, megmérettetéseket.
Jimin pedig...a visszahúzódó, félénk fiú, párjának hála megmutatta foga fehérjét, kibújt a zárt virágszirmok ölelő karjai közül. Lazább volt, mint egész eddigi életében valaha, könnyebben sikerült bajba keverednie is.
Viszont amikor veszekedtek, mindketten mélyponton álltak. De nem tarthatott sokáig a némaság ugyan, a másik irányába, köszönhetően az együttélésnek, és a végtelen szeretetnek. Néhány órán belül, egymás karjaiban feküdtek, ugyanúgy, mintha mi sem történt volna, de megviselte őket.

De a kalandok zűrös sorozata nem fejeződött be, csupán csak ennyivel. Hiszen ott volt még az, hogy a két fiúnak bekellett vallani érzéseiket a barátaiknak. Vagy amikor Yoongi zsarolta őket, Yoonaval.

Nehéz időkön mentek keresztül, de átvergődték magukat, és a legfontosabb az az, hogy boldogok voltak, és nem állhat az útjukba semmi sem. Mert szerelmesek...

Mikor csendesedtek a dolgok, és Jiminnel, immáron hatan folytatták az iskolát, hirtelen újra felkavarodott minden.

Csatlakozott társaságukhoz Jungkook, akinek a beilleszkedését gátolta az is, hogy az első szöuli napján beleszeretett egy lányba, aki Yoongi húga volt. Junghwa sem ellenezte a kapcsolatot, hamar egymásra találtak a fiatalok, de a szerelem megtört, akárcsak a jég, darabokra hullt, és szakítottak, egy akkor még értelmetlen dolog miatt. Ez a kusza gondolat, már érthető...

Érthető, hogy Suga és Yoona, valamint Jungkook és Junghwa miért is váltak el egymástól. Nem azért, mert nem ápoltak szép kapcsolatot, vagy mert veszekedtek. Nem. Az ok az az volt, hogy a két lány összefogott, és kifigyelték a két jó barátot, akik pár hét alatt összemelegedtek, tudat alatt.

És az este, az az éjszaka, mikor Kook ott aludt a "Min háznál", és elcsattant az a bizonyos csók. Minden onnan kezdődött körülöttük. Bár tartottak a kapcsolattól, végül összehozták. És hogy boldogok voltak-e?

A lehető legjobban.

Szerették egymás társaságát, vicceit, szlengjeit. Bár Jungkook, mondhatni elég sokszor megakarta párját dönteni, nem tette, mert tudta, hogy az idősebb nem áll még rá teljesen készen. Csak türelmesen várta azt a pillanatot, amikor dönt, szerelme.

De még mielőtt ez megtörténhetett volna...!?

A legfeszültebb időszak következett mint az iskolai életben, mint a kapcsolatukban. Kookot, Jimin korrepetálta minden egyes nap, hogy az érettségije sikerülhessen, ám Suga meg volt bizonyosodva a tényről: Jungkook megcsalja őt...talált mást maga mellé.

Elkeseredett, és csúnyán összevesztek párjával, aki szünetet kért.

Csupán néhány nap telt el, de az éveknek tűnt. Elmúlt a ballagás, és már az érettségire készültek, amikor egy nap Kookie kopogtatott Yoongi ajtaján. A nap, amikor kibékültek.

És mikor végeztek kínok között a szóbeli érettségikkel is...egy csodás dolognak számított.

Valamint nem elhanyagolható, hogy Suganál is megtört a jég, és készen állt, a Jungkookkal való együttlétre.

Nyíltan kijelentette a fiatalabbnak: "Akarlak".

A fiú nagyon boldog volt, hogy szerelme mondta ki, ő akarta, így gyönyörű, emlékezetes órákat töltöttek el a szobájukban, mindaddig míg ennek vége nem lett.

Befejezték a kis akciójukat, és épp a konyhában tevékenykedtek, amikor váratlan vendégek érkeztek;     Yoongi szülei.

Egyik felnőtt sem tudott róluk, így mindkettőjüknek újdonságként szolgált a hír, miszerint a fiuk a saját nemébe tartozó emberekhez vonzódik.

Az édesanya nem akart hinni fiának, nem akart beletörődni sem, míg az édesapa bíztatta őket, hogy minél boldogabbak legyenek.

Suga borzasztóan haragudott anyjára, hiszen nem várta ezt tőle. Ismerte milyen, de volt egy hangyányi remény elméjében, mely szertefoszlott azon a délutánon...és hatalmasat kellett csalódnia...

De mint mindenki szíve, a zord szívű anyuka is meglágyult, amint látta mennyire boldog gyermeke. Kénytelen volt elfogadni, hiába őrli magát, azzal csak a saját szívének árt.

És végül mindenki boldog lett, mindenki élete széppé vált.

Yoongi boldog volt Jungkookkal, és fordítva is így volt ez.

V szerette Jimint, és az érzés kölcsönös volt, nem is akármennyire.

NamJoon is meg volt párjával, Boraval.

Jin, aki Suzyból rosszkislányt faragott, megenyhült, és fordult a kocka a helyzetükben.

J-Hope pedig egyedülálló volt, mindaddig, míg Junghwaval nem találtak egy közös pontot...

Bár Suganak eleinte nem tetszett a dolog, beletörődött, azon az alapon, hogy ha ő boldog, a szeretett húga,és egyik legjobb barátja is had legyen az.

Így folyt tehát, egy egész iskolai évük, a Bangtan Boys srácoknak, kiknek meglett a lánybandájuk is, a Bangtan Girls. Sok mindenen átmentek, de együtt a legnagyobb gondokat is legyőzték. Mert összetartottak...anélkül, nem alakulhatott volna ki semmi közöttük.

És bár ezek után máshol folytatják útjukat, külön helyeken, egy családként fogják tartani a kapcsolatot.

Nem dobják el maguktól a szebbnél szebb emlékeket, mert mindezeket kialakították valamik, melyek eldobhatatlanok:
A Változó Lelkek!

_____________________________

Sziasztok! :)

Huhh...hát...mit is mondhatnék.  Véget ért, életem második komolyan vett fanficje.

Hogy mit érzek most?

   Jelenleg fáj, hogy itt bekell, hogy fejeződjön.

Az egyik részem sajnálja, a másik pedig örül neki.

Amikor az utolsó sorokat írtam, és utána formáztam meg, a sírás kerülgetett, de erős maradtam, és nem könnyeztem meg.

Nagyon a szívemhez nőtt ez a kis fanfiction, ami az első nagyon komolyan vett irományom volt.

Ezúttal szeretnék minden egyes olvasómnak ÓRIÁSI KÖSZÖNETET MONDANI!

Köszönöm szépen, hogy velem voltatok, izgulva vártatok valamennyi fejezetet, és bár tudom, nem vagyok olyan jó író, remélem sikerült átadnom a gondolatokat, érzéseket.

Még egyszer nagyon szépen köszönöm, irtózatosan hálás vagyok nektek! <3

Valamint szeretném a kedves olvasóimat megkérni, hogy vagy itt, vagy pedig a Facebook bejegyzésemnél nyílvánítsanak véleményt, mert tényleg nagyon szeretném tudni, kik azok akik végig itt voltak, akik kitartottak. Jöhetnek nyugodtan a hideg-meleg vélemények, az igazat szeretném olvasni! ;)

Hát...azt hiszem én itt be is fejezném. Remélem továbbra is velem lesztek, az újabb fanfictionnél, és az OS-eknél, rövid sztoriknál!

Harmadjára is: Köszönök mindent nektek! :3

Sziasztok! :)

25. fejezet: Telhetetlen, avagy a "hormonok háborúja"!?

Figyelmeztetés: 13-16+ (??)

*JIMIN SZEMSZÖGÉBŐL*

Lassan öt hónapja alkotunk egy párt Taehyunggal, és ez idő alatt a lehető legjobban kiismertük a másikat.
Tudjuk, hogy mi a másik kedvenc kajája, színe, dala, koreográfiája. Egy szóval mindent.
Bármikor megtudom mondani, hogy mikor szomorú, vagy éppen mikor boldog, esetleg bántotta meg valaki. És ezt ő is elmondhatja magáról.
Persze, mint minden más kapcsolatban, a miénkben is előfordultak viták, összeütközések, amelyeket kisebb-nagyobb bajlódásokkal, de megoldottunk. Azt hiszem ilyen egy szép, jó, és ápolt kapcsolat.

-V-sshiiii! -kiabáltam ki a konyhába az ágyból, szinte már cincogó vékony hangon
-Mondjad, Édes! -hallottam egyre közeledő hangját, majd annak a tulajdonosa is megjelent az ajtóban
Ujjaimmal mutattam neki, hogy jöjjön közelebb hozzám, amit egy vigyor kíséretében meg is tett.
Amint az ágy mellett álldogált, csuklójánál fogva magam mellé rántottam, és csípőjére ültem. Kezeit lefogtam, és lassan az ajkaira hajoltam. Édesen dolgoztam, a dús párnákon, néha-néha végig nyalva azokon, és lágyan beleharapva az alsóba, hogy bejuthassak szájába. Tudta mire gondolok, így eleget téve vágyaimnak beengedett, és nyelveink nyomban összefonódtak, és heves táncot lejtettek. Szánk szélén kifolyt egy kis nyál, de ez sem zavart egyikőnket sem.
Élveztük a pillanatot, és nem akartuk, hogy vége legyen.
Bár való igaz, hogy majdnem minden egyes nap megestek az ilyen kis akcióink, sosem untuk meg. Olyan volt, mintha újra és újra átélnénk az első csókunkat. Minden egyes kis érintésekor megjelentek a hasamban a pillangók, melyek izgatottan röpködtek ide-oda. Imádtam Taehyung egész lényét. Semmi hibát nem fedeztem fel benne, és úgy érzem nem is fogok.
Végül, mikor már több percen keresztül is összevoltunk ragadva, elváltunk, nagy kínkeservek közepette. Amikor megpillantottuk a másik gyönyörű szempárját, elmosolyodtunk, majd ujjammal finoman letörölgettem a szája széléről kicsorgó nyálat.
-Ennyire szeretsz? Szó szerint nyáladdzol utánam. -kuncogtam
-Na várjál csak! Megleszel büntetve, amiért ilyen szemtelen vagy! -fenyegetett, majd maga alá gyűrt be
-Jaj, most nagyon megijedtem! -nevettem fel, míg ujját az ajkamra nem helyezte
Az igazat megvallva, alig bírtam megállni, hogy ne nevessem el magamat. Aprócska kis vigyor kúszott arcomra, amit próbált onnan lemosni, de nem igazán jött ez össze neki.
-Most olyanban lesz részed, amit nem mindennap kapsz meg. -mosolyodott el féloldalasan
-Hm...jól hangzik. Kíváncsian várom. -vigyorogtam még mindig
Rám kacsintott, majd ajkainkat ismét összetapasztottuk. Hamar a lényegre tért, másodperceken belül találkoztak egymással nyelveink, és kezdtek egy csodálatos, kellemes párharcba.
Ujjaimat felvezettem hajába, és kissé meghúztam a barna tincseket, amire halkan felmordult. Folytattam ezeket a mozdulataimat, de az erősséget mindig fokoztam.
Amikor már meguntam a fején történő bóklászást, felsőtestén simítottam végig. A pólójának az aljához érve, elkezdtem felfelé húzni azt, majd gyorsan le is téptem róla, ajkainkat újra egymásnak ajándékozva. Hamarosan lekerült rólam is a felső, amit követett az övé, és a saját nadrágom. Mikor már csak egyetlen egy boxerban feküdtünk egymás társaságában, óvatosan mellém huppant, és úgy nézett szemeimbe.
Valahogyan, mindig idáig jutottunk el, a kis akcióinkban. Kapcsolatunk ideje alatt összesen ötször voltunk ÚGY együtt, semmi többször. Nem vágytunk a szexre. Ez nem azt jelentette, hogy nem kívántuk a másikat, vagy nem vágytunk egymásra, csak szimplán a mi életünkből kimaradtak ezek a dolgok.

Ahogyan mellette feküdtem, óvatosan simogatta arcomat, csapzott tincseimet ujjaival próbálta arrébb hesegetni szememből.
-Na és mi van azzal a bizonyos büntetéssel?
-Megakarod kapni? -vonta fel egyik szemöldökét, majd széles mosolyra húzódtak ajkai
Hát...igen...bár nem vágyunk a durva együttlétre, tizennyolc évesen, igénylem már az ilyeneket valamilyen szinten.

Talán telhetetlen vagyok.
-Ühüm! -biccentettem, kissé lesütve tekintetemet
Azért nem olyan kellemes egy ilyet kimondani, még a barátodnak sem...
-Nocsak...az én kis Jiminniem ki van rám éhezve? -vitte fel hangját
-Muszáj? -kuncogtam- Inkább cselekedj, mint sem hogy a szád járjon.
-Oh...szóval az ne is dolgozzon? -nevetett, szomorú, kiskutya pofát vágva
-Perverz fantáziájú...-csaptam lágyan arcára
-Miattad vagyok ilyen. -mosolygott édesen
-Szeretlek! -suttogtam ajkaira
-Én is téged! -csókolt meg, majd kezdett egyre lejjebb, és lejjebb haladni
Végül letépte rólam az alsómat is, és azokon a területeken is bizonyos munkálatokat folytatott.
Nagyon rég volt már hogy ilyen érzések uralták elmémet, és lelkemet is, viszont nagyon jó volt.
Úgy éreztem kellett már ez nekem, szükségem volt rá.

***

Hamarosan mindketten vészes sebességgel emelkedő mellkassal feküdtünk egymás mellett. Kemény két órát töltöttünk el eme csodás helyszínen. Boldog voltam, hogy vele lehettem, és hogy jelenleg is a karjai között fekhetek, ő pedig szorosan ölel magához, ahogyan csak tud. Néha-néha felnéztünk a másikra, loptunk egy-egy csókot, és illettük egymást kedves szavakkal.

*V SZEMSZÖGÉBŐL*

Úgy gondolom, hogy Jimin az ideális pár számomra. Bár a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha is egy férfiről fogok így beszélni, most a legnagyobb bátorsággal és odaadással jelentem ki. Imádom az egész lényét, megjelenését, természetét. Magával ragad minden mozdulata, tette, gesztusa. Szeretem őt, és úgy érzem, nincs fontosabb ember az életemben nála.

Épp a reggelit készítettem, amikor...

-V-sshiiii! -kiabált ki a hálóból, én pedig egy  hatalmas, széles mosoly kíséretében sarkon is fordultam, a gáztűzhelyet elzárva

-Mondjad, Édes!-mondtam kedvesen, az ajtófélnek támaszkodva

Ujjaival közelebb csalogatott, én pedig rögtön megpuhultam, nem tudtam ellenállni, így odalépkedtem, de csuklómnál fogva, menten az ágyba rántott, karomat lefogva pedig az ajkaimra hajolt, és azon tornáztatta finom, puha, dús párnácskáit.

Hamarosan beengedtem számba, a nyelvét, és az enyémmel azon nyomban összefonódtak, majd kényeztették egymást, szinte már önkívületi állapotban.

Csak nagyon hosszú percek után találtuk meg a másik gyönyörű szempárját, majd amikor megpillantotta, hogy a szám szélén kifolyt, egy nagyon csekély mennyiségű nyál, ujja hegyével letörölte, majd elmosolyodott.

-Ennyire szeretsz? Szó szerint nyáladdzol utánam. -kuncogta
-Na várjál csak! Megleszel büntetve, amiért ilyen szemtelen vagy! -fenyegettem nevetve, majd magam alá gyűrtem be
-Jaj, most nagyon megijedtem! -kuncogott tovább míg ujjamat rá nem helyeztem vöröslő ajkaira
-Most olyanban lesz részed, amit nem mindennap kapsz meg. -mosolyodtam el féloldalasan, ami egy perverz képet mutathatott
-Hm...jól hangzik. Kíváncsian várom. -vigyorgott még mindig
Rá kacsintottam, majd ajkainkat ismét összetapasztottuk. Hamar a lényegre tértem, másodperceken belül találkoztak egymással nyelveink, és kezdtek egy csodálatos, kellemes párharcba.
Ujjai hamar felkúsztak csapzott, máris izzadt tincseim közzé, és ott munkálkodtak. Egyre erősebben húzogatta, szinte már tépte hajamat.

Feltüzelt.
Megunva a fejemen történő bóklászást, a felsőtestemen simított végig, egyenesen le a pólóm korcáig, majd le is tépte rólam az anyagot, amit követett az övé. Hamarosan megszabadítottam nadrágja takarásától, és ő is az enyémtől.

Mikor már csak egy-egy boxer fedte fellángolt testünket, mellé feküdtem, és úgy néztem a gyönyörű szemeit, egy-egy rakoncátlan tincset kisimítva onnan.
Valahogyan, mindig idáig jutottunk el, a kis akcióinkban. Kapcsolatunk ideje alatt összesen ötször voltunk ÚGY együtt, semmi többször. Nem vágytunk a szexre. Egymásra persze igen, de ezt kielégítettük csókokban, cirógatásokban és egyéb más dolgokban.
-Na és mi van azzal a bizonyos büntetéssel?
-Megakarod kapni? -vontam fel egyik szemöldökömet, majd széles mosolyra húzódtak ajkaim
"Kis telhetetlen."
-Ühüm! -biccentett, kissé lesütve tekintetét
Szegény még el is pirult. Nem értem miért, hiszen én is mindig lazán közöltem vele, ha nem bírtam a bennem tomboló hormonokkal

-Nocsak...az én kis Jiminniem ki van rám éhezve? -hecceltem, de láttam rajta, hogy kényelmetlen neki a helyzet
-Muszáj? -kuncogta- Inkább cselekedj, mint sem hogy a szád járjon.
-Oh...szóval az ne is dolgozzon? -nevettem, és vágtam csalódott, szomorú arcot
-Perverz fantáziájú...-csapott lágyan orromra

-Miattad vagyok ilyen. -mosolyogtam édesen

Megbabonáz az a két csodaszép, barna írisz, valamint a kidolgozott teste
-Szeretlek! -suttogta ajkaimra
-Én is téged! -csókoltam meg, majd kezdtem egyre lejjebb, és lejjebb haladni
Végül letéptem róla boxert, és azokon a területeken is bizonyos munkálatokat folytattam, mint ahogyan a teste összes kis szegletében. 

Körülbelül két óra múlva, szinte már lihegve pihentünk egymás mellett az ágyban, kényeztetve, szeretgetve a másik félt.

10. fejezet: Vállaljuk!

Sziasztook!

Megérkeztem az újabb résszel!:)

Egy szemszögből íródott.

Megjelennek benne az új szereplők, és ugrunk egy hónapot az időben!

Olvassátok!:))

*Jimin szemszögéből*

"-Nem bántam meg amit tettem! És ezt sem fogom megbánni amit most mondok! -felhúztam egyik szemöldökömet, mert nem értettem a helyzetet- Szeretlek! -jelentette ki, majd ráhajolt ajkaimra és megcsókolt."

Elakadt a lélegzetem. Az érintése, és törődése furcsa dolgokat és érzelmeket váltott ki belőlem. Eddig is jól csókolt, de eddig még egyszer sem volt ilyen óvatos, mégis vad és szenvedélyes.
Amikor visszatértem az ideiglenes sokkos állapotomból, lassan és félénken visszacsókoltam, hogy tudja hiszek neki.
Apró harapdálásától mély lélegzeteket kellett vennem, de még ennek ellenére is hagyták el számat nyögések. Kifutottak, és nem tudtam ellene tenni. Az élvezet eluralkodott rajtam.
Néhány perc telhetett el, pontosan nem tudom, mert teljesen kizártuk a külvilágot.
Amint a dús párnák elváltak egymástól, úgy hunytam le szemeimet, fejemet pedig hajtottam le. Alsó ajkamat harapdáltam az idegtől, mert féltem, hogy mit fog mondani.
-Nem megmondtam, hogy nem bántam meg? -suttogta
Tovább folytattam saját magam kínzását, szemeim pedig a cipőinket fürkészte.
-Ne harapdáld magad! Az az én dolgom. -mondatára felkaptam rá a tekintetemet és mélyen szemeibe néztem
Lassan közeledni kezdett, de kezemet kihúztam az övéiből és a mellkasára tapasztottam. Értetlenkedve nézett ő is íriszeimbe.
-H...honnan tudjam, hogy bízhatok benned? -vetettem fel a kérdést
-Hmm...nézzük csak! -tette csípőre a kezét- Először is...amikor segg részegre ittad magad, "befogadtalak". Aztán segítettem amiben csak tudtam...bár ezek nem igazán azok a  dolgok amik miatt megbízhatnál bennem. -húzta a száját- De talán ez az lesz! -kiáltott fel, majd fenekemre csúsztatta a kezét, és felemelt. Végig csókolt nyakamon, aztán pedig ajkaimra tévedt. Hangom hol magasabban, hol mélyebben mutatkozott meg. Lábaimmal átkulcsoltam derekát, V pedig berúgta az ajtót, ami egy mosolyt csalt az arcomra. Aprócska, fájdalmas nyögést hallattam, mert háttal nyomott neki a falapnak, és úgy folytatta a már korábban elkezdett munkálkodását. Számról kis idő múlva, újra a nyakamra vándorolt, közben hátamat szüntelenül simogatta. Mély lélegzeteket vettem, és mocorogni kezdetem. Ennek hatására elindult velem a már jól ismert útvonalon a háló felé. A szobában aztán ledöntött az ágyra és vetkőzni kezdett előttem, majd mellém feküdt és újra megcsókolt. Rólam is lekényszerítette a pólót; persze nem volt ellenemre, és úgy járta be hideg kezeivel felsőtestemet. Végül egy hatalmas csók kíséretében váltunk el újra a másik finom, puha, dús, édeskés ajkaitól. Átkarolt a derekamnál, és a takaró alatt így aludtunk el. Boldogan...

***

Reggel hat órakor keltem fel, ami egy nagyon fura és szokatlan dolog tőlem. Ameddig csak lehet, kihúzom az alvást, de most az adrenalin szinten az egekben szánkázott valahol, jó magasan. Minden esetre jó el foglaltságom volt, mert V-t bámultam, ahogy egyenletesen mozog le-és fel a mellkasa, minden egyes lélegzeténél.
Csend volt az egész szobában, csak a szuszogásunk hallatszott, és az óra kattogása.

Körülbelül egy óra telhetett el, amikor nyöszörgésre lettem figyelmes. Elmosolyodtam, mert tudtam ki volt a hang kiadója. Megfordult, azaz velem szemben ült, mire még jobban elmosolyodtam.
-Jó reggelt! -simítottam hátára
-Neked is! -hajolt hozzám közelebb egy csókra
-Megyünk készülődni? -tettem fel a kérdést
-Hova? -értetlenkedett
-ÖÖÖ....mondjuk iskolába!?
-Ja..AISH...-mormogott- Menjünk. -vigyorgott esetlenül
Felpattantam az ágyból és a szekrényemhez botorkáltam, hogy valamit keressek, amit felvehetek.
-Adjak ruhát? -fordultam felé egy szál alsóban
-Adhatsz. -válaszolta csukott szemmel
Kihasználtam az alkalmat, és halkan odalopakodtam, majd a hasa fölött megtámasztottam kezeimet és ledöntöttem. Gyors puszit nyomtam puha ajkára, és lábára dobtam a ruhákat, majd kiiszkoltam a fürdőbe. Levettem magamról a maradék textilt is, és elkezdtem engedni a vizet a zuhany tálcába. Amikor már jónak gondoltam beálltam alá, és mosakodni kezdtem. Nem telt bele tíz percbe, Tae nyitott be.
-Zavar ha itt vagyok?
Megráztam a fejemet, jelezve, hogy nem zavar különösen. Igazából tényleg nem volt zavaró a jelenléte, de annál inkább zavarba ejtő. Még sosem látott így ezelőtt, és nem is terveztem hogy meglát egy jó ideig. De nem tudok mit csinálni, már megtörtént.
-Jimiiiiiin.... van szájvíz?
-A szekrényben találod.  -magyaráztam
Használt belőle egy keveset, majd kiment. Felsóhajtottam, ugyanis észrevettem, hogy párszor végig mért, ami olyan dolgot váltott ki belőlem, amit inkább nem részleteznék. Elintéztem a reggeli férfi dolgokat, és fel is öltöztem. A konyhában találtam rá, majd elindultunk.
A suli előtt még beugrott hozzá, mert ott volt a cucca, és azt összekellett szednie. Nem telt sok időbe, és hamarosan az iskola felé vettük az irányt.
Nem beszélgettünk sokat, viszont már nagyon kérdezni szerettem volna valamit tőle, és nem hagyott nyugodni, így bátorkodtam elmondani:
-Tae! Kérdezhetek valamit?
-Mondd csak! -nézett rám
-Mm... mi most akkor...-elakadtam
Próbáltam keresni a szavakat, de nagyon nehéz volt, és küzdöttem az el-elcsukló hangommal is.
-Mi most együtt vagyunk! -mosolyodott el
Megálltam. Ezt nem tudtam felfogni. Mi most tényleg!?
Közelebb jött hozzám, és felemelte fejemet az államnál.
-Jól hallottad! -suttogta ajkaimra
-Szeretlek! -mondtam és amennyire csak tudtam a nyakába bújtam
-Én is téged! -ölelt át, és úgy simogatta meg a hátamat- Szerintem menjünk, mert el fogunk késni.
Bólintottam egy aprót, és folytattuk a sétát.

***

A suliban üdvözöltük a srácokat, akik rögtön kérdezték, hogy mi volt velem, hol voltam eddig, és hogy miért nem lehetett látni. Hazudtam.... Azt mondtam mindannyiójuknak, hogy nem voltam jól. De ami azt illeti. Lelkileg tényleg nem voltam a toppon. Talán még sem volt ez akkora füllentés.
Viszont észrevettem valamit, ami nagyon nem tetszett.
Suga...
Eléggé furcsán viselkedett, ahányszor csak  ránézett V-re, vagy rám. Hm...vajon tud valamit?
Nem...biztosan csak én reagálom túl...

***Egy egész hónap múlva***

Egy hónapja vagyunk együtt V-vel. De ami azt illeti...Suga még mindig nagyon érdekesen viselkedik. Nem bírom tovább...Biztos hogy tud valamit, ezt pedig megkell beszélni a párommal.

Osztályfőnökin ültünk, amikor a tanár bejelentette, hogy négy új tanuló fog az osztályunkba lépni...és mind lány.
Istenem, miért!? Így is nő uralom van...
-Nos! Az új tanulók valamelyik szünetben fognak megérkezni, különböző papírokat intézni, de ma még nem lesznek veletek. A nevüket azért elárulom nektek.
Az első lány, egy fekete, hosszú hajú hölgy és Yoo Bo Ra a neve.
A második egy Ahn Hee Yeon nevű lány.
A harmadik diákot Im Yoon Ah-nak hívják, a negyediket pedig Bae Soo Ji-nek.
Legyetek velük kedvesek, és ha segítséget kérnek, adjatok útba igazítást! Most pedig mehettek! -mondta a tanárunk

Amikor kimentünk a teremből elkaptam V karját.
Eljött az a szünet, amikor elhatároztam magamat. Beszélnem kell a párommal, mert tuti biztos vagyok benne, hogy Yoongi tud valamit.
A suli épülete mögé húztam, ahol senki nem tartózkodott jelenleg.
-V! Beszélnünk kell! Nagyon fontos!
-M...miről? -dadogott
-Suga tud valamiről....
-Bővebben? -húzta fel szemöldökét
-Mondtál neki valamit?
-Öm...nem!? -próbálta elhitetni velem hogy ártatlan
-Nagyon meggyőző volt. Csak mondd, hogy nem tőled Taehyung!
-Mondhatnám...de...
-De...-néztem rá, és kezemet megtámasztottam feje mellett két oldalt a falon
-De akkor hazudnék.
-V, ezt nem mondhatod komolyan. Most tudja, hogy bisex vagyok, meg hogy járunk?
-Jimin! Befognád egy percre és elmondhatnám hogy hogy történt? -emelte meg a hangját
Eltávolodtam tőle és törökülésben lehuppantam a földre.
Követte példámat, és elkezdte a kis beszámolóját.
-Szóval...mielőtt "vallomást" tettem neked... aznap eljöttem suliba és Suga elkezdett kérdezgetni, és elmondtam, hogy azért nem voltam itt azelőtt, mert annyira leittad magadat, amit mellesleg tudtak, hogy nálam voltál, és nem volt kedvünk bejönni. -nyelt egyet és folytatta- Innen már leakartam zárni, de nem hagyta, és azt állította, hogy ha nem folytatom akkor kiszínesítve egy kicsit, beszámol a többieknek. Ezért döntöttem úgy, hogy elmondom azt amit én csináltam, és ebből rájött a te titkodra...és most tud mindent.
Mélyeket lélegeztem, és nem mertem felemelni a fejemet. Csak tépkedtem a zöld, hosszúkás fűszálakat, ami elterelte a figyelmemet.
-Jimin kérlek ne haragudj! Nem tehettem mást! -csuklott el a hangja
Felkaptam tekintetemet, és vörösödő szemeibe néztem. Mellé csúsztam, és átöleltem vállánál.
-Semmi baj! Nem a te hibád!
-De kérlek....Yoongira se haragudj...ő csak segíteni akart rajtam... és neki köszönhetjük azt is, hogy együtt vagyunk...mert ő mondta, hogy próbáljam meg. -nézett rám
-Vele még meg kell barátkoznom...-sóhajtottam- De most akkor...tudnak rólunk a többiek is?
-Nem...vagyis nem tudom. Elvileg tartja a száját...de...de majd beszélek vele.
Bólintottam és egy csókot adtam neki, majd indultunk vissza a szokott "bandázós" helyünkre. A srácokat megpillantva nem értettük mi van velük. Mindenki meredt előre, egyenesen mellénk.
Mi a...?
Hátra néztem és megláttam négy ismeretlen teremtményt. Ők lennének az új diákok? Háát...elkell ismerni, nem csúnyák, de nem kell hezitálnom, hogy eldöntsem, egyikőjük sem az esetem. Nekem Tae az esetem.
Közelebb lépkedtünk társainkhoz, akiknek éppen csak a nyáluk nem csöpögött.
-Hahó...mi a bajotok? -kérdezte V, aki nem vette észre, az új osztálytársakat
-Nézz magad mögé. -mondta vágyakozó hangon Jin
Így is tett. Megfordult és nem telt bele fél percbe, visszaállt eredeti helyzetébe. Egymásra néztünk és megráztuk a fejünket.
-Enyém a barna! -mondta hangosan Suga, és felemelte a kezét
-Melyik? -pillantott rá Nam
-Hogy értve melyik? -értetlenkedett a menta hajú srác
-Két barna van te hülye!
-A fonott hajú...a bőrdzsekis. -válaszolta Yoongi
-Enyém a másik barna! -jelzett Hoseok az ujjával
-Enyém a fekete! - feküdt az asztal felületén Nam
-Hmm...úgy szeretlek titeket! -támasztotta meg a fejét tenyerével a legidősebb társunk, Jin
-Miért? -kérdezte meglepetten Suga
-Mert pont azt a csajt hagytátok ki, aki kell nekem! Perceken belül az ujjaim köré csavarom. Nekem nem lehet ellenállni. -dőlt hátra magabiztosan, és nyújtózkodott
Felnevettünk, és leültünk közéjük. Jeleztem V-nek, hogy nem akar-e szólni Yoonginak, de amikor megérezte az ujjamat az oldalán, egy nagyot nyelt, és szólt is Sugának.
-Ömm...Hyung! Tudunk beszélni?
-AISH...most megfigyelés van V-sshi! Várjál egy kicsit!
-Ne basszál fel, gyere kérlek! -mondta erélyesebben Taehyung
Kikerekedett szemekkel bámulta mindenki a legfiatalabbat, majd Suga, V és Én elindultunk, ugyan arra a helyre, ahol az előbb még mi tartózkodtunk párommal ketten.
-Bökjétek ki mi van! -fonta össze maga előtt karjait
-Tudod jól mi van! -hunyta le szemeit Tae
Látszódott rajta, hogy nehezen beszél most erről
-Aha...szóval rólatok van szó.
Bólintottam, és V újra megszólalt.
-Elmondtad a többieknek?
-Nem...még...de ha nem siettek eljár a szám.
-Nem teheted ezt! -mondtam elkeseredetten
-Figyelj! Én a barátotok vagyok, és ne is nézzetek ellenségnek. Nem akarok rosszat nektek, de ha ezt titkoljátok a Bangtan előtt, nem fog jó kisülni belőle. Úgy hogy ha ti nem, akkor majd én beszámolok nekik.
-Mit kérsz a hallgatásért? -kérdeztem félénken
-Ez nevetséges!... Na ha ennyi akkor én mentem! -fordult sarkon, majd vissza felénk- De ami azt illeti...lenne itt valami!
Kérdőn néztünk rá, aminek eredménye is született.
-Hozzatok össze a kis barnasággal és egy szót sem szólok, míg ti sem!
Nyeltem egy nagyot és nem jött ki egy hang sem a torkomon.
-Mégis hogyan? -hadarta el Tae
-Azt már ti tudjátok...de ha nem megoldható, már itt sem vagyok!
-Vállaljuk!

Megj.: A "Szereplők" bejegyzésnél megtaláljátok a lányokat képpel, és a blog beli korukkal, nevükkel!