10. fejezet: Vállaljuk!

Sziasztook!

Megérkeztem az újabb résszel!:)

Egy szemszögből íródott.

Megjelennek benne az új szereplők, és ugrunk egy hónapot az időben!

Olvassátok!:))

*Jimin szemszögéből*

"-Nem bántam meg amit tettem! És ezt sem fogom megbánni amit most mondok! -felhúztam egyik szemöldökömet, mert nem értettem a helyzetet- Szeretlek! -jelentette ki, majd ráhajolt ajkaimra és megcsókolt."

Elakadt a lélegzetem. Az érintése, és törődése furcsa dolgokat és érzelmeket váltott ki belőlem. Eddig is jól csókolt, de eddig még egyszer sem volt ilyen óvatos, mégis vad és szenvedélyes.
Amikor visszatértem az ideiglenes sokkos állapotomból, lassan és félénken visszacsókoltam, hogy tudja hiszek neki.
Apró harapdálásától mély lélegzeteket kellett vennem, de még ennek ellenére is hagyták el számat nyögések. Kifutottak, és nem tudtam ellene tenni. Az élvezet eluralkodott rajtam.
Néhány perc telhetett el, pontosan nem tudom, mert teljesen kizártuk a külvilágot.
Amint a dús párnák elváltak egymástól, úgy hunytam le szemeimet, fejemet pedig hajtottam le. Alsó ajkamat harapdáltam az idegtől, mert féltem, hogy mit fog mondani.
-Nem megmondtam, hogy nem bántam meg? -suttogta
Tovább folytattam saját magam kínzását, szemeim pedig a cipőinket fürkészte.
-Ne harapdáld magad! Az az én dolgom. -mondatára felkaptam rá a tekintetemet és mélyen szemeibe néztem
Lassan közeledni kezdett, de kezemet kihúztam az övéiből és a mellkasára tapasztottam. Értetlenkedve nézett ő is íriszeimbe.
-H...honnan tudjam, hogy bízhatok benned? -vetettem fel a kérdést
-Hmm...nézzük csak! -tette csípőre a kezét- Először is...amikor segg részegre ittad magad, "befogadtalak". Aztán segítettem amiben csak tudtam...bár ezek nem igazán azok a  dolgok amik miatt megbízhatnál bennem. -húzta a száját- De talán ez az lesz! -kiáltott fel, majd fenekemre csúsztatta a kezét, és felemelt. Végig csókolt nyakamon, aztán pedig ajkaimra tévedt. Hangom hol magasabban, hol mélyebben mutatkozott meg. Lábaimmal átkulcsoltam derekát, V pedig berúgta az ajtót, ami egy mosolyt csalt az arcomra. Aprócska, fájdalmas nyögést hallattam, mert háttal nyomott neki a falapnak, és úgy folytatta a már korábban elkezdett munkálkodását. Számról kis idő múlva, újra a nyakamra vándorolt, közben hátamat szüntelenül simogatta. Mély lélegzeteket vettem, és mocorogni kezdetem. Ennek hatására elindult velem a már jól ismert útvonalon a háló felé. A szobában aztán ledöntött az ágyra és vetkőzni kezdett előttem, majd mellém feküdt és újra megcsókolt. Rólam is lekényszerítette a pólót; persze nem volt ellenemre, és úgy járta be hideg kezeivel felsőtestemet. Végül egy hatalmas csók kíséretében váltunk el újra a másik finom, puha, dús, édeskés ajkaitól. Átkarolt a derekamnál, és a takaró alatt így aludtunk el. Boldogan...

***

Reggel hat órakor keltem fel, ami egy nagyon fura és szokatlan dolog tőlem. Ameddig csak lehet, kihúzom az alvást, de most az adrenalin szinten az egekben szánkázott valahol, jó magasan. Minden esetre jó el foglaltságom volt, mert V-t bámultam, ahogy egyenletesen mozog le-és fel a mellkasa, minden egyes lélegzeténél.
Csend volt az egész szobában, csak a szuszogásunk hallatszott, és az óra kattogása.

Körülbelül egy óra telhetett el, amikor nyöszörgésre lettem figyelmes. Elmosolyodtam, mert tudtam ki volt a hang kiadója. Megfordult, azaz velem szemben ült, mire még jobban elmosolyodtam.
-Jó reggelt! -simítottam hátára
-Neked is! -hajolt hozzám közelebb egy csókra
-Megyünk készülődni? -tettem fel a kérdést
-Hova? -értetlenkedett
-ÖÖÖ....mondjuk iskolába!?
-Ja..AISH...-mormogott- Menjünk. -vigyorgott esetlenül
Felpattantam az ágyból és a szekrényemhez botorkáltam, hogy valamit keressek, amit felvehetek.
-Adjak ruhát? -fordultam felé egy szál alsóban
-Adhatsz. -válaszolta csukott szemmel
Kihasználtam az alkalmat, és halkan odalopakodtam, majd a hasa fölött megtámasztottam kezeimet és ledöntöttem. Gyors puszit nyomtam puha ajkára, és lábára dobtam a ruhákat, majd kiiszkoltam a fürdőbe. Levettem magamról a maradék textilt is, és elkezdtem engedni a vizet a zuhany tálcába. Amikor már jónak gondoltam beálltam alá, és mosakodni kezdtem. Nem telt bele tíz percbe, Tae nyitott be.
-Zavar ha itt vagyok?
Megráztam a fejemet, jelezve, hogy nem zavar különösen. Igazából tényleg nem volt zavaró a jelenléte, de annál inkább zavarba ejtő. Még sosem látott így ezelőtt, és nem is terveztem hogy meglát egy jó ideig. De nem tudok mit csinálni, már megtörtént.
-Jimiiiiiin.... van szájvíz?
-A szekrényben találod.  -magyaráztam
Használt belőle egy keveset, majd kiment. Felsóhajtottam, ugyanis észrevettem, hogy párszor végig mért, ami olyan dolgot váltott ki belőlem, amit inkább nem részleteznék. Elintéztem a reggeli férfi dolgokat, és fel is öltöztem. A konyhában találtam rá, majd elindultunk.
A suli előtt még beugrott hozzá, mert ott volt a cucca, és azt összekellett szednie. Nem telt sok időbe, és hamarosan az iskola felé vettük az irányt.
Nem beszélgettünk sokat, viszont már nagyon kérdezni szerettem volna valamit tőle, és nem hagyott nyugodni, így bátorkodtam elmondani:
-Tae! Kérdezhetek valamit?
-Mondd csak! -nézett rám
-Mm... mi most akkor...-elakadtam
Próbáltam keresni a szavakat, de nagyon nehéz volt, és küzdöttem az el-elcsukló hangommal is.
-Mi most együtt vagyunk! -mosolyodott el
Megálltam. Ezt nem tudtam felfogni. Mi most tényleg!?
Közelebb jött hozzám, és felemelte fejemet az államnál.
-Jól hallottad! -suttogta ajkaimra
-Szeretlek! -mondtam és amennyire csak tudtam a nyakába bújtam
-Én is téged! -ölelt át, és úgy simogatta meg a hátamat- Szerintem menjünk, mert el fogunk késni.
Bólintottam egy aprót, és folytattuk a sétát.

***

A suliban üdvözöltük a srácokat, akik rögtön kérdezték, hogy mi volt velem, hol voltam eddig, és hogy miért nem lehetett látni. Hazudtam.... Azt mondtam mindannyiójuknak, hogy nem voltam jól. De ami azt illeti. Lelkileg tényleg nem voltam a toppon. Talán még sem volt ez akkora füllentés.
Viszont észrevettem valamit, ami nagyon nem tetszett.
Suga...
Eléggé furcsán viselkedett, ahányszor csak  ránézett V-re, vagy rám. Hm...vajon tud valamit?
Nem...biztosan csak én reagálom túl...

***Egy egész hónap múlva***

Egy hónapja vagyunk együtt V-vel. De ami azt illeti...Suga még mindig nagyon érdekesen viselkedik. Nem bírom tovább...Biztos hogy tud valamit, ezt pedig megkell beszélni a párommal.

Osztályfőnökin ültünk, amikor a tanár bejelentette, hogy négy új tanuló fog az osztályunkba lépni...és mind lány.
Istenem, miért!? Így is nő uralom van...
-Nos! Az új tanulók valamelyik szünetben fognak megérkezni, különböző papírokat intézni, de ma még nem lesznek veletek. A nevüket azért elárulom nektek.
Az első lány, egy fekete, hosszú hajú hölgy és Yoo Bo Ra a neve.
A második egy Ahn Hee Yeon nevű lány.
A harmadik diákot Im Yoon Ah-nak hívják, a negyediket pedig Bae Soo Ji-nek.
Legyetek velük kedvesek, és ha segítséget kérnek, adjatok útba igazítást! Most pedig mehettek! -mondta a tanárunk

Amikor kimentünk a teremből elkaptam V karját.
Eljött az a szünet, amikor elhatároztam magamat. Beszélnem kell a párommal, mert tuti biztos vagyok benne, hogy Yoongi tud valamit.
A suli épülete mögé húztam, ahol senki nem tartózkodott jelenleg.
-V! Beszélnünk kell! Nagyon fontos!
-M...miről? -dadogott
-Suga tud valamiről....
-Bővebben? -húzta fel szemöldökét
-Mondtál neki valamit?
-Öm...nem!? -próbálta elhitetni velem hogy ártatlan
-Nagyon meggyőző volt. Csak mondd, hogy nem tőled Taehyung!
-Mondhatnám...de...
-De...-néztem rá, és kezemet megtámasztottam feje mellett két oldalt a falon
-De akkor hazudnék.
-V, ezt nem mondhatod komolyan. Most tudja, hogy bisex vagyok, meg hogy járunk?
-Jimin! Befognád egy percre és elmondhatnám hogy hogy történt? -emelte meg a hangját
Eltávolodtam tőle és törökülésben lehuppantam a földre.
Követte példámat, és elkezdte a kis beszámolóját.
-Szóval...mielőtt "vallomást" tettem neked... aznap eljöttem suliba és Suga elkezdett kérdezgetni, és elmondtam, hogy azért nem voltam itt azelőtt, mert annyira leittad magadat, amit mellesleg tudtak, hogy nálam voltál, és nem volt kedvünk bejönni. -nyelt egyet és folytatta- Innen már leakartam zárni, de nem hagyta, és azt állította, hogy ha nem folytatom akkor kiszínesítve egy kicsit, beszámol a többieknek. Ezért döntöttem úgy, hogy elmondom azt amit én csináltam, és ebből rájött a te titkodra...és most tud mindent.
Mélyeket lélegeztem, és nem mertem felemelni a fejemet. Csak tépkedtem a zöld, hosszúkás fűszálakat, ami elterelte a figyelmemet.
-Jimin kérlek ne haragudj! Nem tehettem mást! -csuklott el a hangja
Felkaptam tekintetemet, és vörösödő szemeibe néztem. Mellé csúsztam, és átöleltem vállánál.
-Semmi baj! Nem a te hibád!
-De kérlek....Yoongira se haragudj...ő csak segíteni akart rajtam... és neki köszönhetjük azt is, hogy együtt vagyunk...mert ő mondta, hogy próbáljam meg. -nézett rám
-Vele még meg kell barátkoznom...-sóhajtottam- De most akkor...tudnak rólunk a többiek is?
-Nem...vagyis nem tudom. Elvileg tartja a száját...de...de majd beszélek vele.
Bólintottam és egy csókot adtam neki, majd indultunk vissza a szokott "bandázós" helyünkre. A srácokat megpillantva nem értettük mi van velük. Mindenki meredt előre, egyenesen mellénk.
Mi a...?
Hátra néztem és megláttam négy ismeretlen teremtményt. Ők lennének az új diákok? Háát...elkell ismerni, nem csúnyák, de nem kell hezitálnom, hogy eldöntsem, egyikőjük sem az esetem. Nekem Tae az esetem.
Közelebb lépkedtünk társainkhoz, akiknek éppen csak a nyáluk nem csöpögött.
-Hahó...mi a bajotok? -kérdezte V, aki nem vette észre, az új osztálytársakat
-Nézz magad mögé. -mondta vágyakozó hangon Jin
Így is tett. Megfordult és nem telt bele fél percbe, visszaállt eredeti helyzetébe. Egymásra néztünk és megráztuk a fejünket.
-Enyém a barna! -mondta hangosan Suga, és felemelte a kezét
-Melyik? -pillantott rá Nam
-Hogy értve melyik? -értetlenkedett a menta hajú srác
-Két barna van te hülye!
-A fonott hajú...a bőrdzsekis. -válaszolta Yoongi
-Enyém a másik barna! -jelzett Hoseok az ujjával
-Enyém a fekete! - feküdt az asztal felületén Nam
-Hmm...úgy szeretlek titeket! -támasztotta meg a fejét tenyerével a legidősebb társunk, Jin
-Miért? -kérdezte meglepetten Suga
-Mert pont azt a csajt hagytátok ki, aki kell nekem! Perceken belül az ujjaim köré csavarom. Nekem nem lehet ellenállni. -dőlt hátra magabiztosan, és nyújtózkodott
Felnevettünk, és leültünk közéjük. Jeleztem V-nek, hogy nem akar-e szólni Yoonginak, de amikor megérezte az ujjamat az oldalán, egy nagyot nyelt, és szólt is Sugának.
-Ömm...Hyung! Tudunk beszélni?
-AISH...most megfigyelés van V-sshi! Várjál egy kicsit!
-Ne basszál fel, gyere kérlek! -mondta erélyesebben Taehyung
Kikerekedett szemekkel bámulta mindenki a legfiatalabbat, majd Suga, V és Én elindultunk, ugyan arra a helyre, ahol az előbb még mi tartózkodtunk párommal ketten.
-Bökjétek ki mi van! -fonta össze maga előtt karjait
-Tudod jól mi van! -hunyta le szemeit Tae
Látszódott rajta, hogy nehezen beszél most erről
-Aha...szóval rólatok van szó.
Bólintottam, és V újra megszólalt.
-Elmondtad a többieknek?
-Nem...még...de ha nem siettek eljár a szám.
-Nem teheted ezt! -mondtam elkeseredetten
-Figyelj! Én a barátotok vagyok, és ne is nézzetek ellenségnek. Nem akarok rosszat nektek, de ha ezt titkoljátok a Bangtan előtt, nem fog jó kisülni belőle. Úgy hogy ha ti nem, akkor majd én beszámolok nekik.
-Mit kérsz a hallgatásért? -kérdeztem félénken
-Ez nevetséges!... Na ha ennyi akkor én mentem! -fordult sarkon, majd vissza felénk- De ami azt illeti...lenne itt valami!
Kérdőn néztünk rá, aminek eredménye is született.
-Hozzatok össze a kis barnasággal és egy szót sem szólok, míg ti sem!
Nyeltem egy nagyot és nem jött ki egy hang sem a torkomon.
-Mégis hogyan? -hadarta el Tae
-Azt már ti tudjátok...de ha nem megoldható, már itt sem vagyok!
-Vállaljuk!

Megj.: A "Szereplők" bejegyzésnél megtaláljátok a lányokat képpel, és a blog beli korukkal, nevükkel!