Figyelmeztetés: yaoi (16+)
Ledermedt az arca, és rám nézett!
-Ez komoly? -hitetlenkedett
Bólintottam, és Yoongira néztem, aki egy elégedett vigyorral bámult bennünket.
Egyszer sikerüljön a tervem! Csakis egyszer!
*Jimin szemszögéből*
A tegnapi napunk maga volt a mennyország. A V-vel töltött este felperzselte bensőmet, vele együtt testemet. Életem egyik legboldogabb pillanatait tölthettem el, párommal. De a szavak, amiket most hangoztatott, a pokolig tudtak lehatolni. Csak emésztgetni tudtam magamban a szavakat, és tátott szájjal várni, hátha megbírok szólalni.
-E...ez komoly?
-Úgy tűnik...-tördelte az ujjait Tae
-Nem lesz semmi baj! -bíztattam
-Fura...tegnap még én mondtam ezt neked! -somolygott
Én csak bámultam magam elé, míg három idióta látványa elém nem tárult...ami azt illeti hat idióta volt.
-Ezt nem hiszem el! -csattantam fel
-Hm? -értetlenkedett V
Fejemmel mutattam az irányt, ami zaklatott állapotba tett, majd hajtottam le azt.
-Szánalom...
-Az...-helyeseltem
Ismét csend telepedett meg közöttünk, amit néhány percen belül a csengő idegesítő csörömpölése zavart meg.
Taehyunggal kézen fogva indultunk el az ajtó fele, majd léptünk be az épületbe, ahol a meleg hatására jóízűen vigyorodtunk el, ugyanis tél volt már, amivel együtt beköszöntött a fagy.
Az utcák fagyosak, a levegő ködös, de hó sehol sem található. Nem túl gyakori Koreában ez a jelenség...
A folyosóról beballagtunk a termünkbe, ami bővült négy új diákkal. Osztályfőnökivel kezdtünk, de a tanár megint késett... ez már megszokott volt a mindennapjainkban.
Negyed óra telt el, ez idő alatt sokat gondolkodtunk szerelmemmel. Arra jutottunk, hogy iskola után, a barna hajú lánnyal beszélni fogunk. Elhatároztuk magunkat, és nem lehet tovább várni. Félünk, nehogy eljárjon Yoongi szája.
A tanár csatlakozott az órához...valljuk be, azért ezt elvárjuk tőle, hisz ez a kötelessége.
-Jóreggelt! -köszöntött bennünket - Elnézést a késésért, de a gyermekemet bekellett vinnem az orvoshoz és nagyon sokan voltak! - magyarázott - Na de...örömmel látom az új diákokat! Kérlek gyertek ki a tábla elé és mutatkozzatok be! -mosolygott
A négy tanuló felállt, és elindult a számukra kijelölt helyre, majd elkezdték a mondandójukat:
-Sziasztok! Yoo Bo Ra a nevem, de mindenki csak Bora-nak szólít! Tizennyolc éves vagyok, ahogyan a többségetek. Remélem jól kifogok jönni mindenkivel; és ami azt illeti, eddig ez jó úton halad. -vetett egy kaján vigyort Nam felé...
Chh...ezek között máris van valami.
A lány egy kék miniszoknyában volt, fehér blúzzal, és fekete bőrdzsekivel, amihez egy magassarkút társított. Hosszú haja lágyan omlott vállaira.
Elismerem nem nézett ki rosszul, és ha nem lennék meleg, talán még rá is hajtanék. Mondjuk akkor kire nem?
Gondolatmenetemből az egyik barnaság szakított ki.
-Az én nevem Ahn Hee Yeon, a becenevem pedig Hani. Egy idős vagyok veletek, és én is REMÉNYkedek benne, hogy minden jól fog alakulni! -mosolygott, és emelte ki a remény szót...vajon miért!?
Kék farmer rövidnadrágja kiemelte az alakját, és lábai is megmutatkoztak. Felülről fekete inget viselt, ami lazán bele volt tűrve a farmerjába, nyakába pedig egy hanyagul megkötött piros színben pompázó nyakkendő libegett.
A következő diák, aki bemutatkozott, görcsöt "alakított" ki a gyomromban. Most legalább egy kis információhoz jutunk.
-Yoona a nevem. Vagyis... a teljes nevem Im Yoon Ah. Nemrég töltöttem a tizennyolcat, és nem vagyok túl jó a társalgásban, szóval ne haragudjatok, ha nem nyílok meg rögtön.
Az szép! V-vel egymásra néztünk, és ijedten fogtam meg kezét a pad alatt. Nem lesz könnyű dolgunk, az egyszer biztos.
Vele talán mégis könnyebb lesz beszélni, ugyanis nem tűnik akkor kurvának. A többiek sem néznek ki rosszfejnek, de akik már az első napjukon kavarni kezdenek számukra idegenekkel, hozzám ne közeledjenek. Yoona az a lány, aki nem vág fel mindenével, és talán hatni lehet a szívére is.
Az utolsó tanuló bemutatkozásakor már kicsengettek, de még befejezhette ő is a kis mondókáját.
-Akkor én gyors leszek. Bae Soo Ji a születési nevem. Szólíthattok SooJi-nek is vagy Suzynak...bár az utóbbit sokkal jobban szeretem. A korom annyi mint a többieké, és nagyjából ennyi infó elég is rólam szerintem. -nevetett
Testén egy rövid fekete szoknya foglalt helyet, egy fekete harisnyával, valamint zöld, csíkos, háromnegyedes felsővel, és egy barackvirág színű kabáttal kezében.
Összességében a legszimpatikusabb Yoona volt számomra. Talán még a lelkére is tudjuk beszélni a menta hajú hülye gyereket.
Óra után elvonultak Tae-vel.
-Na mi a véleményed? -érdeklődtem
-Mindegyik egy oltári nagy ribanc, kivéve Yoona-t. -mormogott
-Ezzel egyetértek...-kuncogtam
-Suli után elcsípjük, és beszélünk vele. -nézett szemeimbe
Sóhajtottam, és közelebb léptem felé, majd karjaiba bújtam. Szorosan húzott testéhez, és hajamba puszilt.
Az idilli pillanatot ismételten az a kibaszott csengő zavarta meg. Percek múltán váltunk el csak egymás testétől, majd fordultunk a terem felé, ahova belépve, mindkettőnk lesokkolt. Három barátunk ölében, a három új diák foglalt helyet és kacarásztak hülyén. Mondjuk nem értem miért lepődtem meg...tudhattam volna hogy ez lesz belőle.
De ami tényleg meglepett, az az volt, hogy Yoongi és Yoona is ezt tették...kivéve azt a részt, hogy az ölében pihengetett. És még azt mondja, hogy nem tud beszélgetni... átvert minket!?
Leültünk helyünkre, és előpakoltuk az órai felszerelést, majd vártunk a tanárra. Kis idő elteltével meg is érkezett, és kezdett el beszélni a matekról...valami olyan nyelven ami ahhoz tartozik. Szó szerint nem értettem semmit. De annyira hidegen hagy igazából.
***
A tanórák után fáradtan léptünk ki az iskola udvarára. Siettünk a kapu felé, és ott megálltunk, hogy megvárjuk a lányt. Utánunk szinte rögtön jött is egyedül sétálva, majd kapta el a csuklóját Tae, amikor mellénk ért. Egy ijedt, ködös pillantást vetett el, miután sóhajtott egyet, és felénk fordult.
-Mit akartok? -vonta fel a szemöldökét
-Lenne egy kérésünk! - engedte el a vékony kezét párom
Kérdőn nézett hol rám, hol V-re, de a csend megtört.
-Van egy srác...
-Milyen srác? -harapta be alsó ajkát
-Akivel beszéltél matek előtt.
Elgondolkodott, és úgy pillantott Taehyung barna íriszeibe.
-Tudod...menta haj, fekete dzseki...-magyarázott
-Igen...-pirult el Yoona- Tudom kiről beszélsz. Mi van vele?
-Szóval izé...az történt, hogy t...tetszel... tetszel neki, és...és megszeretne ismerni. -bizonytalankodott hangja
Yoona szemei kidülledtek, és egy hatalmas vigyor kúszott ajkaira.
-Ez komoly? -véknyult el a már amúgy is cincogó hangja
-Jah...-szusszantott társam
Ez...ez egészen könnyen ment. Minden a tervünk szerint halad. Yoona kicsattan az örömtől, Yoongi szintén így fog reagálni, és mi pedig rejtegethetjük a titkunkat még egy jó ideig...amíg csak akarjuk. Ez így tökéletes.
-Akkor...ömm...kell a száma a srácnak vagy beszélsz vele? Még nem jött ki, szerintem megtalálod. -vigyorogtam rá
-Megadhatod. Majd felhívom még ma! -kereste elő mobilját drapp színű táskájából
Lediktáltam neki a telefonszámot, és elköszöntünk a lánytól.
Elindultunk haza Tae-vel, és legnagyobb meglepetésemre, fehér kis pelyheket fedeztem fel a cipőm orrán. Felpillantottam, és már csak azt érzékeltem szemeimmel, hogy az elém táruló táj fehér színben pompázik. Ez csodás.
-Most komolyan esik a hó? -mosolyogtam vidáman szerelmemre, aki közelebb hajolt hozzám
A falnak szorított gyengéden, ujjainkat összefontuk a másikéval, és lágyan ajkaimra hajolt. Testünk összeforrt, és szenvedélyesen játszadoztunk a másik fél dús párnáival. Egy hangos cuppanással váltunk el egymástól, és vigyorogtunk mint két szellemifogyatékos. De nem voltunk azok...csak két bolond, akik szeretik egymást.
-Mindig is kiakartam próbálni milyen az, amikor a hóesésben csókolózok valakivel.
-És milyen volt? -haraptam be az előbb még letepert ajkamat
-Csodálatos! -közelített ismét felém, és csapott le rám
Ez már sokkal rövidebb volt, és utána úgy sétáltunk haza hozzám.
A házinkat villám sebességgel írtuk meg, a tankönyvekbe csak belenézegettünk, hogy másnap tudjunk mit nyögni órákon...habár tudnánk mit nyögni, csak az kicsit más értelemben szól.
Az iskolai dolgok után a telefonom idegesítő zizegése zavart meg, egy puszi kikönyörgése közben. Megnéztem, és Suga volt az. Gyomrom görcsbe rándult, és egyre idegesebb lettem, míg meg nem nyitottam az üzenetet.
Hali! Izé...kösz mindent.
A csaj a lábaim előtt hever. Innen átveszem a dolgokat.
Ja és befogom a számat. Tőlem senki nem fog megtudni semmit!
Szóval mégegyszer köszi mindent, és remélem nem utáltatok meg nagyon.
Ez a ti érdeketek is, és nem ártana lassan közölni mindenkivel!
Nem lesz semmi baj! ;)
A végére érve ledöbbentem. Ki ez a személy, miért írogat Suga mobiljáról, és miért ilyen rohadt kedves?
Ez most komolyan ő volt? Mert ha igen, akkor a véleményem róla, száznyolcvan fokos fordulatot vett.
Úgy gondoltam visszaírok neki, ha már ilyen rendes.
Szia!
Ömm... örülök a sikernek.
Kösz, hogy nem árultál el bennünket, és ha mégis kellene valami segítség akkor csak szólj!
És köszi a bíztatást is!
UI.: A véleményem megváltozott felőled...nem is vagy te akkor fasz. :D
Vigyorogva siettem vissza a nappaliba a konyhából, amit Tae is észrevett.
-Mi az öröm tárgya, Szépfiú? -ölelt magához, én pedig leültem mellé a kanapémra
-Suga...
-Az öröm tárgya? -vonta fel szemöldökét
-Aha. -kuncogtam
-Hogy hogy?
-Írt egy SMS-t. Nekünk nincs több dolgunk Yoona-val kapcsolatban. Ő innen átveszi azt mondta. És köszöni az eddigieket. Meg azt tanácsolja, hogy mi hamarabb avassuk be a többieket is. -magyaráztam
-Elvette az eszét a csaj. Soha életében nem volt ilyen jó fej. -hitetlenkedett
-Nekem mindegy, hogy mitől változott meg...a lényeg, hogy minden jól megy egyelőre. -mosolyogtam
Vállat vonva elkezdett játszani a telefonján, én pedig gondoltam a hóesés örömére meglepem valamivel. Kimentem a konyhába és két bögrét készítettem elő. Öntöttem beléjük tejet, amit felmelegítettem a mikróban. A szekrényből elővettem két tasak forró csoki port, és elkészítettem azokat a poharakban. Nyomtam rájuk sok-sok tejszínhabot, és csokit szórtam arra. Kissé egyensúlyozva vittem a nappaliba, és leptem meg vele.
-V-sshi! -vinnyogtam ultra magas hangon
Rám nézett és elvigyorodott.
-Tessék! -adtam kezébe
-De aranyos vagy! Köszönöm! -puszilta meg arcomat
Elkezdtük egy kanál segítségével enni a fehér, édeskék tejszínt, majd inni magát a forró löttyöt. Nagyon finom volt, és imádok ilyeneket fogyasztani. Egyik pillanatban felnéztem páromra, és kitört belőlem a nevetés. A szilárd állagú, langyos tejszínhab felső ajka fölött helyezkedett el.
Gondoltam egyet, letettem az én bögrémet, és közelebb másztam hozzá. Ekkor ő is letette a saját innivalóját, és úgy figyelte cselekedeteimet. Amikor párnáinkat csak néhány milliméter választotta el, a nyelvemet kidugtam, és nyaltam le az édességet ajkairól, és a szája fölötti részről. Egy esetlen sóhajt eresztett ki magából, amit megmosolyogtam, és még megismételtem párszor tettemet.
-Ez nem ... nem lesz így jóhh...-szuszogott
-Miért is? -huncutkodtam
-Jimin! Ne csináld ezt velem! -könyörögött, de nem hatott meg
-Mégis mit? -csináltam úgy mintha fogalmam sem lenne a bajáról
Pedig nagyon is tudtam. A csípőmet leengedtem, így az intim területeink, bár nadrágon át, de találkozhattak egymással. Éreztem, hogy miket váltottam ki belőle, de nem érdekelt. Miért lenne az baj, hogy két egymás követő napon is történik valami?
-Tudod te jól! -harapta be alsó ajkát lágyan, majd dobta fel magát derekánál
Egy hangos, és szenvedő nyögés szökött ki számon, amit viccesnek, és szexinek találhatott, ugyanis még a fejemet is hátra vetettem. A következő ilyennél már lehúzott magához, és úgy hallgattatott el, de nem tartott sokáig. Üregemből kitépte nyelvét, ajkait inkább a nyakamon pihentette, és ott játszadozott tovább. Belőlem csak úgy dőlt ki minden. Hangomat nem szégyellve hallattam, és mikor már elegem lett, felkaptam, és a hálómba vittem be. Ledöntöttem az ágyra, és fölékerekedtem. Vadul téptem a nyakát fedő vékony kis bőr réteget, aminek hatására most ő adott ki hangokat. Gonoszkodtam egy kicsit, ezért mellé feküdtem, és csak úgy minden élvezet nyújtás nélkül hagytam ott. Meglátjuk hogy tetszik neki.
-Ezthh...ezth most miérth csinálod? Nagyon gonoszh vagy Park Ji Minh! -lihegett és zihált a vágytól
Na oké...ezt nem tehetem vele. Lehet megkegyelmezek.
-Mit kapok ha kielégítem mocskos, piszkos, csúnya vágyaidat? -vigyorogtam
-Ha most megengeded, úgy megbaszlak, hogy lábra sem fogsz tudni állni! -hagyta abba a zihálást
-Hohohohó! De rosszfiú valaki. -dugtam ki nyelvemet, amire rá is kapott
Ezennel ő ült derekamra, és kezdett mozogni azon, ami ismételten nyögéseket kényszerített ki torkomból. Marta az ajkaimat, harapdálta a nyelvemet. A pulcsimat kis időn belül leszakította testemről, majd száműzte a szoba egyik végébe, vele együtt pedig a nadrágomat is.
Ez nem fer! Ha én vetkőzök, ő is! Leszedegettem róla a fölösleges anyagokat, majd dobáltam el valamerre.
Csak egy boxer állta útját, de az sem sokáig. Lehúzta rólam félig, és azon nyomban készíteni kezdett ujjaival.
Wow...ez ennyire kellemetlen?
Mikor már több idő eltelt, a fájdalmat felváltotta az élvezet, de ez ismételten felborult, mikor magával helyettesítette, az előbb használtakat.
Mozogni kezdett, én pedig vele párhuzamosan, és szinkronban hallattam hangomat. Élveztem minden egyes percét az éjszakának újra.
Amikor testeink elváltak, egymás mellett fekve csókolóztunk, néha-néha pedig simogattuk meg a másikat.
Magunkra húztam a lepedőt, és csak mi voltunk. Csak mi ketten, a takaró alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése