21. fejezet: Neked is, szerelmem!

*Suga szemszögéből*

-T...ti meg mit kerestek itt? -dadogtam zavartan
Nem hiszem el, hogy ezek itt végig nézték az egészet. És...és Junghwa...és Jungkook...és...oh te jó ég.
Ebből nagy baj lesz.
-Lényegtelen. -nevettek fel
-Nem, nem az!
-De! Itt csak ti vagytok a lényeg. Végre rájöttetek a dolgokra! Éppen ideje volt már. -kuncogott Yoona és Junghwa
-Miről beszéltek? -vontam fel egyik szemöldökömet
-Jaj, ne játszd a hülyét Yoongi! Vágni lehetett a rózsaszín szerelem felhőket közöttetek, mióta jóban lettetek. -magyarázott Junghwa
-De Junghwa! Te ezt...
-Figyelj! Már az elején tudtam, hogy nem fog működni. Yoona mondd el miért dobtad a hős szerelmest!
-Suga...én azért szakítottam, mert...annyira látványosan szeretitek egymást. Lehet nem érzitek, de minden egyes szavatok a másikhoz, tele van szeretettel. És mi csak nektek akarunk jót. Próbáljátok meg ezt az egészet...kérlek.
-Nem értem miről beszéltek. hagyjatok békén. Nem vagyok buzi, ahogyan Jungkook sem az. -morogtam, és mentem volna el mellettük, de megragadták a karomat
-Nem fogsz elmenekülni. Láttuk azt a csókot ám. Még minket sem szerettetek ennyire, mint ti egymást. Nyisd ki a szemed Yoongi! -ütött gyengén fejbe húgom- Aztán majd Jungkookét is! -kuncogott ismét
Megforgattam a szememet, majd elindultam a szobámba, de ismét két "erős" kar ragadott meg. A lányok felráncigáltak a szobámba, ahol dongsaengem nem volt bent. Míg körülnéztem, már csak az ajtó zárjának a kattanását hallottam.
Bezártak a saját szobámba...nagyon értelmesek, de tényleg. Előre léptem párat, és a szememet kezdtem el dörzsölni, majd a hajamba túrtam.
Kis idő múlva újra nyitódott a falap, és Jungkook szinte berepült azon, és egyenesen a lábam elé esett.
Lenéztem rá, és felsegítettem, de ekkor megint bezárták az ajtót.
-Beszéljétek meg! Addig nem jöhettek ki, míg nem tisztáztok MINDENT! -kiabáltak kívülről és emelték ki az utolsó szót
Miért ennyire köcsögök? Tudják jól, hogy nagyon nem vagyok jó az ilyenekben, erre csak azért is.
Nagyon fáradt voltam, semmi kedvem nem volt semmihez, ugyanis az óra éjfélt ütött. Miután feldolgoztam a két elvetemült lány mondatát, lefagytam, és zavarba estem.
-Én...én...-beszéltem össze vissza
Fogalmam sem volt, hogy hol kezdjek bele. Egyszerűen kínos volt ez az egész helyzet. Jungkooknak ott van, vagy most már csak volt Junghwa, én meg lesmároltam. Ilyen egy igazi testvér? Elveszi a húgának a barátját? Baromira nem. Nagyon szégyenlem magamat, viszont részben örülök is, hogy megtettem, mert nagyjából rájöttem arra, hogy mit is érzek. Amikor Kookie azt mondta, hogy tetszett neki, a szívem akkorát dobbant, amekkorát még sohasem. Jó érzés fogott el, és azt akartam, hogy soha ne tűnjön el.
-Mit érzel? -vezetett az ágyhoz Jungkook, ezzel a gondolataimat immáron muszáj voltam összeszedni
-Nem tudom. -temettem kezembe arcomat- Nem érzem azt, hogy meleg lennék. Azt sem tudom, hogy mit kellene éreznem. Én csak...csak egyszerűen nem bírom már elviselni azt, hogy a lányok mindig dobnak -ráztam a fejemet- És te? Magyarázattal tartozol...mi az, hogy tetszett, mikor ott volt Junghwa?
-Én sem érzem...inkább azt mondanám erre, hogy bisex vagyok. -mosolygott rám a lehető legkedvesebben- Az a "Tetszett", meg nem volt hazugság. Nagyon élveztem, és a húgod sosem váltott ki belőlem ilyet. Nem tudom te miért. Junghwaval a kapcsolatom nem is működhetett volna. Ő még annyira fiatal hozzám. Nem érhetek úgy hozzá, ahogyan én akarok, nem mehetünk tovább csóknál. -vakargatta meg a tarkóját
Kisebb csend telepedett le közénk. Egyszerűen sejtelmem nem volt, hogy mit mondhatnék, vagy mit kellene egyáltalán mondanom.
-Mondd csak...te...te szeretsz engem Yoongi? -kérdezte félénken, a legváratlanabb pillanatban
Teljesen lesokkolódtam.
Persze hogy szeretem. És a legnagyobb baj, hogy nem csak barátilag. Most éreztem azt, ahogyan egymás mellett voltunk, és belekezdtünk ebbe az egészbe, hogy még nem teljes mértékben, de talán szerelmet érzek felé.
De hogy hogyan tudnám ezt elmondani neki? Egyszerűen felfoghatatlan.
Borzasztó nehéz súly telepedett rám, és mérhetetlenül ideges voltam. Féltem, hogy ő vajon mit érezhet. Vagy hogy hogyan fog reagálni, ha azt mondom, hogy szerelmes vagyok belé. Két véglete volt az egésznek. Az egyik, ami a jó felé hajolt, miszerint ugyanazt érzi mint én, a másik, ami a rossz felé dőlt, és csak barátságot akart, de ezzel elrontok mindent.
Az ujjaimat tördeltem, amikor a kezeimet megfogta, maga felé fordított és mélyen a szemeimbe nézett.
-Szeretsz engem? -ismételte meg a kérdését
-Jungkook...én...én nem t...-nem engedte befejezni a mondandómat
-Szeretsz vagy nem? Döntsd el! Tudom, hogy nem egyszerű. de tudnom kell. -mondta picit hangosabban és erélyesebben
Csak egy aprót bólintottam, mire megszorította a kezemet, jelezve ezzel, hogy mondjam ki az érzéseimet.
-Sz...szerelmes vagyok beléd Jungkook! És sajnálom, hogy ezzel tönkre tettem a barátságunkat, de az érzéseimnek lehetetlen parancs...-ismét belém fojtotta a szót
Az egyik percben még nagyban magyarázkodtam,  a másikban pedig az ajkait észleltem az enyéimen. Az egész testem, teljes mértékében, létében, beleremegett tettébe. Minden porcikám őt kívánta, semmi mást. Azt hiszem egész életemben eddig nem voltam ilyen boldog. Még amikor Yoonaval összejöttek a dolgok, talán akkor sem. Lehet ott voltak bennem a "mi van ha..." gondolatok. Féltem akkor az egész kapcsolattól. De Jungkooknál miért nem? Miért nem agyalok azon, hogy a suli egyik legnagyobb nőcsábásza talán meleg...aki személy szerint én vagyok. Miért nem érdekel ez az egész? És miért érzem azt, hogy hasonlóak a kapcsolataim Jungkookal, mint Jiminnek V-vel!? Talán azért, mert így is van.
Ahogyan mozgatta az ajkait, az én számon. Csodálatos érzés volt számomra. Minden egyes mozdulata megmosolyogtatott, egyre többet akartam én, és a testem. Mikor mocorogni kezdett, megfogtam a derekát, és az ölembe húztam. Arcomat a tenyerei közé vette, és úgy tepert le.
Csak néhány másodperc erejéig vált el tőlem, hogy mondhasson valamit, aminek nagyon örültem, és talán még egy könnycsepp is elhagyta barna íriszeimet. Készséggel törölte le a sós, nedves folyadékot, majd csókolta végig a nyomot, mit maga után hagyott.
-Szeretlekh! És nem kell a magyarázatod! Te így vagy tökéletes! -suttogta ajkaimra, mire elmosolyodtam- Kellesz nekem Yoongi! Akarlak!
Elfeküdtünk az ágyon, de most én kerültem felülre. A csípőjén ültem, és úgy hajoltam párnáira. Én kezdeményeztem, és én kértem folytatást. Nyelveink forró, szenvedélyes, de annál inkább vad táncot lejtettek. Lassan végig nyaltam az alsó ajkát, amire egy hosszú sóhaj volt válasza. Tovább haladtam, lejjebb, míg a nyakához nem értem. Ott lágyan szívni kezdtem a vékony kis bőrt, majd néhányszor rá is haraptam. Az egyik ilyen kis akciómnál egy hangos, szinte már nyögésnek mondható hang csúszott ki csodás ajkain, amit megmosolyogtam.
Kintről valami kuncogás hallatszódott, amire mindketten odakaptuk fejünket. Perverz vigyor húzódott ajkaira, amit nem teljesen értettem, ezért belemarkolt hajamba, és úgy húzott magához. Egy kisebb, fájdalmas fintort mutattam, de ez hamar el is tűnt.
-Mi lenne ha játszanánk velük egy kicsit? -harapta be az alsó ajkát
-Tetszik az ötlet! -mosolyogtam
Felült, lelökött magáról, és maga alá "sodort" az ágyon. Ismét egy szenvedélyes táncba hívott, amikor kezei a hátamra, onnan pedig fenekemre vándoroltak. Belemordultam a csókba, amin elnevette magát, nyelvemet nem engedve el fogaival. Lassan felemelt a puha matracról, és a fenekemnél fogva tartotta testemet. Lábaimmal átkaroltam derekát, ő pedig az ajtó felé indult meg. Fogalmam nem volt róla, hogy mit is akarhatott, míg szó szerint fel nem kent a falapra. Egy kisebb nyögés hagyta el a számat, amit egy elégedett vigyorral nyugtázott. Lerakott a földre, és felhúzta jobb lábamat, csípőjét pedig előre lökte, így ágyékaink egymáshoz értek, mire mindkettőnk ajkán kiszaladt egy bizonyos hang.
Annyira érzékien csinált mindent, hogy el sem tudtam hinni, mit is művelünk mi itt ketten.
A túloldalról visítozást hallottam, és futkározást. Gondolom most húzták el a csíkot. Kérdés, hogy most mit gondolnak, mit csinálunk. Mondjuk annyira nem érdekel.
Szépen letette a lábamat a földre, én pedig még egy utolsó csókot loptam tőle, ami eléggé elhúzódott, bár nem annyira mint a többi. Zihálva engedtük el a másikat. Lehajtott fejjel álltam előtte, míg fel nem emelte azt, hogy szemembe nézhessen.
-Mi az? Nem tetszett? -kérdezte ijedten
-Semmi! Ne viccelj. Életem legjobb perceit töltöttem el most. -simogattam meg puha arcát
Sóhajtott egy kisebbet megkönnyebbülés képpen, át úgy ölelt magához. Viszonoztam az aranyos kis gesztusát, majd lassan elengedtem.
-Mennyi az idő? -kereste a telefonját, mire rájött, hogy nincs itt
-Várj, megnézem. -tettem fel mutatóujjamat
Az asztalhoz lépkedtem, és a mobilom kijelzőjét feloldva, rápillantottam az órára.
-Öhm...hajnali fél kettő.
-Micsoda? -dülledtek ki szemei
-Iiiigen...ezek szerint nem percek voltak az előbbiek. -mosolyogtam
Elindult felém, és egy kissé lejjebb hajolt, hogy megtudjon csókolni. Nyakába csimpaszkodtam, és pipiskedni kezdtem.
-Ha így folytatjuk meg fog fájdulni a derekam a hajolgatástól. -nevette el magát
-Ne szemtelenkedj! Idősebb vagyok! -csaptam arcon a lehető leggyengébben
-Én meg magasabb. -húzta ki magát, én pedig mint a hülye ugrálni kezdtem
Ráálltam lábára, és onnan pipiskedtem fel hozzá, hogy elérjem ajkait.
-Látod, megtudom oldani. -kacsintottam
-Te mit nem? -simította ki a hajamat szemeimből- Szeretlek Yoongi! -döntötte oldalra fejét, és közeledni kezdett
Én is így cselekedtem, majd dús párnáink találkoztak egymással, és lágyan csókoltuk a másikat.
Ez valahogy nem olyan volt mint a többi. Sokkal szenvedélyesebb, lassabb, lágyabb. Olyan...igazi szerelmes. Ahogyan a nyakában kapaszkodtam, egyre csak közelebb húztam magamhoz. Nem csak arca, hanem teste is teljesen az enyémhez simult. Elkezdett tolni az ágya felé, amire egy kicsit megijedtem. Nem voltam felkészülve erre az egészre. Én nem akartam, hogy meglásson meztelenül, és rá még meg is érintsen. Féltem a helyzettől, de biztos voltam benne, hogy ha tisztázom vele a nem akarásomat, meg fog érteni.
Egyre vadabbul kényeztette, gyötörte ajkaimat, amit készséggel viszonoztam. A matrac szélét megérezve, rögtön le is ültem, mert mást nem tudtam csinálni. Az ölemben helyezkedett el, és mocorgott egy olyan ponton, amin lehet nem kellett volna. Próbáltam ezt jelezni neki, azzal, hogy a derekánál fogva arrébb akartam ültetni, de nem sikerült, hanem még inkább ingerelt. Lassan bevezette kezét a pólóm alá, aminek hatására libabőrős lettem.
Az az érzés...megbolondított.
Néhány perc elteltével fogta, és letépte a felsőmet, ajkaival pedig kezdett lejjebb vándorolni a nyakamra. Megharapdálta, megszívogatta a vékony kis bőrt, majd még lentebb haladt, és a kulcscsontomnál elég hosszasan elidőzött. Nem mondom, élveztem, és tudtam jól, hogy tökéletesen felkészítene, és nem fájna az egész, de nem akartam elsietni semmit. Még ki sem mondtuk hivatalosan hogy együtt járunk. Alig három órája érintkezünk úgy, mint a szerelmes párok.
Gondolkodásmenetemből az szakított ki, hogy a kezemet a pólója aljához vezette derekáról. Gondoltam mire céloz, így fogtam és egyetlen mozdulattal lerántottam a kidolgozott, izmos testét borító textilt, majd folytatta a munkálkodását. Eddig a tenyerei a mellkasomon támaszkodtak meg, de most változott a helyzet. Egyre lejjebb és lejjebb csúsztatta azokat, míg a pizsama nadrágomba nem ütközött. Kényelmesen eldöntött az ágyamban, és könnyedén lehúzta lábaimról az meleg darabot. Amikor ismét visszatért ajkaimhoz, lecsapott azokra, és szívogatni kezdte. Ennek hatására egy sóhajt eresztettem meg. Kezeivel ismét nem bírt, így a testem legnemesebbik pontján állapodott meg. Erre tényleg nem tudtam mással, csak egy nyögéssel reagálni.
Ő az, aki kihozza belőlem az állatot.
Fejemet hátrafeszítettem és úgy feküdtem beharapott ajakkal. Amikor egy aprócskát is mozdított kezén, ismételten az a bizonyos hang szakadt fel belőlem, melyet sokszor egy elégedett vigyorral nyugtázott.
Baszd meg Jungkook!
Szenvedtem, már minden egyes porcikám őt akarta, és láttam hogy ő is engem akart...és hogy honnan fedeztem fel!?
Egyetlen egy fekete boxer volt alsótestén. Ennyi takarta a kisebbik énjét.
Az agyam minden vágy ellenére is küzdött, és nem akarta.
Hatalmas erőt vettem magamon, és úgy nyitottam szóra számat.
-J...Jhungkook...-sóhajtottam egy nagyot- neh...
Kérdőn nézett rám, de képtelen voltam folytatni.
-Mith ne? -meredt szemeimbe
-Én nemh akarom ezth...túl korai...-nyeltem egyre többet
Ő csak elszomorodott, és ledőlt mellém.
Aish...már az első napon fájdalmat okozok neki...Gratulálok magamnak.
-Ne haragudj...inkább végig csinálom...csak...ne legyél mérges...könyörgöm. -fordultam szembe vele
-Jaj, ne viccelj már. Sosem haragudnék rád...csak...lekell nyugodnom...khm...odalent.
Elnevettem magamat, bár kissé zavarban voltam.
-Szeretlek! -mondtam immáron én is
Eddig mindig megcsókolt, vagy csinált valamit, miután mondta, és én nem közölhettem vele
-Én is téged! -mosolyodott el, és egy lassú, aranyos, édes csókot kaptam tőle- Aludjunk, mert így is hullák leszünk a suliban.
-Ki fog suliba menni? Mert én nem! -kuncogtam
-Rosszfiú! -tette kezét a férfiasságomra, amire egy újabb nyögés hagyta el a számat
Ő jót szórakozott rajtam, az biztos.
-Ezh...nem volt vicces! Nagyonh nem!
-De nekem igen.
Végül én is elmosolyodtam, magunkra húztam a takarót, és fejemet a mellkasára fektettem.
-Jó éjszakát! -mondtam félálomban
-Neked is, szerelmem! -csókolt a hajamba
Ennél szebb, idillibb pillanatot, kívánni sem tudtam volna...

*Jungkook szemszögéből*

Átmentem Junghwa szobájába, hogy megnézzem a telefonom értesítőit, amikor két ember kiráncigált onnan, és áthúzott Yoongi szobájába.
Szó szerint Suga lába elé zuhantam, és padlót fogtam.
-Beszéljétek meg! Addig nem jöhettek ki, míg nem tisztáztok MINDENT! -kiabáltak kívülről és emelték ki az utolsó szót, gondolom a lányok....de miről beszéltek?
Kérdő tekintettel méregettem az előttem állót, aki felsegített a földről.
Lassan rájöttem, miről is volt szó.
-Én...én...-beszélt össze vissza
Láttam, hogy nagyon ideges, és próbálja keresni a szavakat, de nem ment neki, ezért én kezdtem bele.
-Mit érzel? -vezettem az ágyhoz, és ültünk le oda
-Nem tudom. -temette kezébe arcát- Nem érzem azt, hogy meleg lennék. Azt sem tudom, hogy mit kellene éreznem. Én csak...csak egyszerűen nem bírom már elviselni azt, hogy a lányok mindig dobnak -rázta a fejét- És te? Magyarázattal tartozol...mi az, hogy tetszett, mikor ott volt Junghwa?
-Én sem érzem...inkább azt mondanám erre, hogy bisex vagyok. -mosolyogtam rá a lehető legkedvesebben- Az a "Tetszett", meg nem volt hazugság. Nagyon élveztem, és a húgod sosem váltott ki belőlem ilyet. Nem tudom te miért. Junghwaval a kapcsolatom nem is működhetett volna. Ő még annyira fiatal hozzám. Nem érhetek úgy hozzá, ahogyan én akarok, nem mehetünk tovább csóknál. -vakargattam meg a tarkómat
Kisebb csend telepedett le közénk.
-Mondd csak...te...te szeretsz engem Yoongi? -kérdeztem félénken, a legváratlanabb pillanatban
Látszódott rajta, a meglepettség, és kissé le is fagyott.
Ami azt illeti. Én azt éreztem, hogy szeretem őt, és nem is akármennyire. Ez pedig nem baráti szeretet volt. A csókunk után, megértettem az érzéseimet.
Az ujjait tördelte, amikor a kezeit megfogtam, magam felé fordítottam és mélyen a szemeibe néztem.
-Szeretsz engem? -ismételtem meg a kérdésemet
-Jungkook...én...én nem t...-nem engedtem befejezni a mondandóját
-Szeretsz vagy nem? Döntsd el! Tudom, hogy nem egyszerű. de tudnom kell. -mondtam picit hangosabban és erélyesebben
Csak egy aprót bólintott, mire megszorítottam a kezét, jelezve ezzel, hogy mondja ki az érzéseit.
Megértette, hogy mire céloztam, mert elkezdtet beszélni.
-Sz...szerelmes vagyok beléd Jungkook! És sajnálom, hogy ezzel tönkre tettem a barátságunkat, de az érzéseimnek lehetetlen parancs...-ismét belé fojtottam a szót
Ajkaimat az övéire tapasztottam, és szerelmesen csókoltam meg, amit remélem érzett is rajta. Éreztem a vonzalmat iránta, mely egyre erősebb lett.
Nagyon szerettem őt.
Ahogyan mozgattam az ajkaimat, az én övéin. Csodálatos érzés volt mindkettőnknek, úgy gondolom. Minden egyes mozdulatomnál mosolygott, egyre többet akartam én, és a testem. És nála is ezt fedeztem fel. Mikor mocorogni kezdtem, megfogta a derekamat, és az ölébe húzott. Arcát a tenyereim közé vettem, és úgy tepertem le.
Csak néhány másodperc erejéig váltam el tőle, hogy mondhassak neki valamit. Annyira boldog lehetett ennek hatására, hogy egy könnycsepp gördült le hófehér bőrén. Gyorsan letöröltem onnan, amely nyomot hagyott maga után, és végig csókoltam a nedves felületet.
-Szeretlekh! És nem kell a magyarázatod! Te így vagy tökéletes! -suttogtam ajkaira, mire elmosolyodott- Kellesz nekem Yoongi! Akarlak!
Elfeküdtünk az ágyon, de most én kerültem alulra. A csípőmön ült, és úgy hajolt párnáimra. Nyelveink forró, szenvedélyes, de annál inkább vad táncot lejtettek. Lassan végig nyalt az alsó ajkamon, amire egy hosszú sóhaj volt válaszom.
Megbolondít ez a fiú...
 Tovább haladt, lejjebb, míg a nyakamhoz nem ért. Ott lágyan szívni kezdte a vékony kis bőrt, majd néhányszor rá is harapott, mire felszisszentem. Az egyik ilyen kis akciójánál egy hangos, szinte már nyögésnek mondható hang csúszott ki ajkaimon, amit megmosolygott.
Kintről valami kuncogás hallatszódott, amire mindketten odakaptuk fejünket. Perverz vigyor húzódott ajkaimra, amit nem teljesen érthetett, ezért belemarkolt hajába, és úgy húztam magamhoz. Egy kisebb, fájdalmas fintort mutatott, de ez hamar el is tűnt csodás arcáról.
-Mi lenne ha játszanánk velük egy kicsit? -haraptam be az alsó ajkamat
-Tetszik az ötlet! -mosolygott
Felültem, lelöktem magamról óvatosan, és magam alá "sodortam" az ágyon. Ismét egy szenvedélyes táncba hívtam, amikor kezeimet a hátára, onnan pedig fenekére csúsztattam. Belemordult a csókba, amin elnevettem magamat, nyelvét nem engedve el fogaimmal. Lassan felemeltem a puha matracról, és a fenekénél fogva tartottam törékeny testét. Lábaival átkarolta derekamat, én pedig az ajtó felé indultam meg. Nem hiszem, hogy tudta, mit akarok, mindaddig míg szószerint fel nem kentem a falra. Egy kisebb nyögés hagyta el a száját, amit egy elégedett vigyorral nyugtáztam le. Leraktam a földre, és felhúztam jobb lábát, csípőmet pedig előre löktem, így ágyékaink egymáshoz értek, mire mindkettőnk ajkán kiszaladt egy bizonyos hang.
Próbáltam a lehető legjobban csinálni mindent, ami reményeim szerint sikerült is.
A túloldalról visítozást hallottam, és futkározást. Gondolom most húzták el a csíkot. Kérdés, hogy most mit gondolnak, mit csinálunk.
Mondjuk annyira nem érdekel.
Szépen letettem a lábát a földre, ő pedig még egy utolsó csókot lopott tőlem, ami eléggé elhúzódott, bár nem annyira mint a többi. Zihálva engedtük el a másikat. Lehajtott fejjel állt előttem, míg fel nem emeltem azt, hogy szemembe nézhessen.
-Mi az? Nem tetszett? -kérdeztem ijedten
-Semmi! Ne viccelj. Életem legjobb perceit töltöttem el most. -simogatta meg arcomat
Sóhajtottam egy kisebbet megkönnyebbülés képpen, és úgy öleltem magamhoz. Viszonozta a kis gesztusomat, majd lassan elengedett.
-Mennyi az idő? -kerestem a telefonomat, mire rájöttem, hogy nincs itt
-Várj, megnézem. -tette fel mutatóujját
Az asztalhoz lépkedett, és a mobiljának a  kijelzőjét feloldva, rápillantott az órára.
-Öhm...hajnali fél kettő.
-Micsoda? -dülledtek ki szemeim
-Iiiigen...ezek szerint nem percek voltak az előbbiek. -mosolygott
Elindultam felé, és egy kissé lejjebb hajoltam, hogy megtudjam csókolni. Nyakamba csimpaszkodott, és pipiskedni kezdett.
-Ha így folytatjuk meg fog fájdulni a derekam a hajolgatástól. -nevettem el magamat
-Ne szemtelenkedj! Idősebb vagyok! -csapott arcon a lehető leggyengébben
-Én meg magasabb. -húztam ki magamat, ő pedig mint egy bolha ugrálni kezdett
Ráállt a lábamra, és onnan pipiskedett fel hozzám, hogy elérje ajkaimat.
-Látod, megtudom oldani. -kacsintott
-Te mit nem? -simítottam ki a haját szemeiből- Szeretlek Yoongi! -döntöttem oldalra fejemet, és közeledni kezdtem
Ő is így cselekedett, majd dús párnáink találkoztak egymással, és lágyan csókoltuk a másikat.
Ez valahogy nem olyan volt mint a többi. Sokkal szenvedélyesebb, lassabb, lágyabb. Olyan...igazi szerelmes.
Elkezdtem tolni az ágya felé.
Nagyon akartam már. Látni akartam a meztelen, ziháló testét...a mellkasát mely fel és le jár egyre hevesebben.
Egyre vadabbul kényeztettem, gyötörtem ajkait, amit készséggel viszonzott. A matrac szélét megérezve, rögtön le is dőlt. Az ölében helyezkedtem el, és mocorogni kezdtem.Olyan pontot fogtam ki, amely kellemetlen lehetett, és épp ezért még jobban csináltam. Lassan bevezettem kezemet a pólója alá, aminek hatására libabőrős lett.
Néhány perc elteltével fogtam, és letéptem a felsőjét, ajkaimmal pedig kezdtem lejjebb vándorolni a nyakára. Megharapdáltam, megszívogattam a vékony kis bőrt, majd még lentebb haladtam, és a kulcscsontjánál elég hosszasan elidőztem.Kezét pólóm aljához vezettem, hogy szabadítson meg a fölösleges darabtól, amire kapcsolt, és cselekedett is. Eddig a tenyereim a mellkasán támaszkodtak meg, de most változott a helyzet. Egyre lejjebb és lejjebb csúsztattam azokat, míg a pizsama nadrágjába nem ütközött. Kényelmesen eldöntöttem az ágyában, és könnyedén lehúztam lábairól a meleg darabot. Amikor ismét visszatértem ajkaihoz, lecsaptam azokra, és szívogatni kezdtem. Ennek hatására egy sóhajt eresztett meg. Kezeimmel ismét nem bírtam, így a teste legnemesebbik pontján állapodtak meg. Erre, egy nyögéssel reagált, ami nagyon felcsigázott.
Fejét hátrafeszítette és úgy feküdt beharapott ajakkal. Amikor egy aprócskát is mozdítottam kezemen, ismételten az a bizonyos hang szakadt fel torkából, melyet sokszor egy elégedett vigyorral nyugtáztam.
Már éppen még tovább akartam lépni, amikor nehezen, de szóra nyitotta a száját.
-J...Jhungkook...-sóhajtott egy nagyot- neh...
Kérdőn néztem rá, de képtelen volt folytatni.
-Mith ne? -meredtem szemeimbe
Kérlek, csak most ne állíts le...könyörgöm. Mindjárt felrobbanok, nem teheted ezt!
-Én nemh akarom ezth...túl korai...
Végtelenül elszomorodtam, és csak ledőltem mellé.
-Ne haragudj...inkább végig csinálom...csak...ne legyél mérges...könyörgöm. -fordult szembe velem
-Jaj, ne viccelj már. Sosem haragudnék rád...csak...lekell nyugodnom...khm...odalent.
Elnevette magát, bár kissé zavarban lehetett.
-Szeretlek! -mondta immáron ő is
Nagyon jól esett, hogy végre ő is kimondta.
-Én is téged! -mosolyodtam el, és egy lassú, aranyos, édes csókot kapott tőlem- Aludjunk, mert így is hullák leszünk a suliban.
-Ki fog suliba menni? Mert én nem! -kuncogott
-Rosszfiú! -tettem kezemet a férfiasságára, amire egy újabb nyögés hagyta el a száját
Jüt szórakoztam rajta...ő viszont annyira nem.
-Ezh...nem volt vicces! Nagyonh nem!
-De nekem igen.
Végül ő is elmosolyodott, magunkra húzta a takarót, és fejét a mellkasomra fektette.
-Jó éjszakát! -mondta félálomban
-Neked is, szerelmem! -csókoltam a hajába
Gyönyörű volt a mai este....és remélem még sok ilyen lesz...egy kis színesítéssel.