16. fejezet: Hugi!

*Suga szemszögéből*

Yoona hivatalosan is hozzám költözött néhány napja, ami nagyon boldoggá tett. Mellette ébredni, valamint mellette elaludni az egyik legcsodásabb dolog a világon. Csodaszép életem van, és mindezt egy nő változtatta meg.

Még a szünetem utolsó hetében érkezett meg a húgom, Junghwa. Ő modellként dolgozik, Amerikában. A szüleim nehezen, de elengedték. Én tizennyolc vagyok, ő pedig tizenhat. A lényege az egésznek, hogy végre, kemény fél év után újra láthatom.
-Szia Hugi! -üdvözöltem egy ölelés kíséretében, amikor a reptérre érte mentem
-Bátyó! Végre! Újra együtt! -csimpaszkodott a nyakamba
-Meddig maradsz? Remélem jó sokáig! -mosolyogtam megsimogatva puha pofiját
-Ömm...ami azt illeti. Becsődölt a cég...és így...visszamegyek a gimibe...és majd valamikor érettségi után lesz valami. -biggyesztette le száját, de tudta hogy utálom mikor szomorú, ezért egy erőltetett mosolyt villantott felém, aminek következtében egy szoros ölelésbe invitáltam - Na és!? Van valakid? -csillogott a szeme
-Ami azt illeti...Igeeen! -kiáltottam fel
-Yoongii! Ennek nagyon örülök! És mi a neve?
-Gyere induljunk haza, majd út közben mesélek róla neked.

Ez így történt, ahogyan ígértem Junghwa-nak.
Végig nevettük, és beszéltük az otthonomig tartó szakaszt. Jó érzés volt, hogy újra velem van.
-Yoona! Megjöttünk! -hallottam ahogyan aprócska kis talpai dübögnek a lépcsőn, miszerint szalad lefelé
Az utolsó foknál nyakamba ugrott, és úgy tapadtunk egymás ajkaira, egy rövid, de annál szeretetteljesebb csókot váltva.
Amint letettem a földre, húgomhoz sietett, akivel szintén összeölelkeztek, majd bemutatkoztak egymásnak.
-Szia! Im Yoon Ah, a nevem, de szólíts csak Yoona-nak. Yoongi barátnője vagyok, örülök a találkozásnak! -mosolygott szerelmem, a másik lányra, aki szintén nagyon fontos az életemben
-Annyeong! Min Jung Hwa! De csak Junghwa. Suga húga. Biztosan hallottál már rólam! -viszonozta a mosolyt
-Igen! Rengeteget mesélt rólad...és volt amikor elérzékenyült szegény. Nagyon szeret téged! Szerencsés vagy, hogy ilyen testvérrel jutalmazott meg az élet!
-Te sem vagy szerencsétlen, hiszen a barátnőjeként is eléggé közel állhatsz hozzá. -mutogatott kezével
Csak kacarásztak, nevetgéltek, én pedig elhagyatva éreztem magamat. Persze tudom, hogy csak ismerkednek, de akkor is.
Yoongi! Nincs "féltékenység"!
Testvérem csomagjait, pakjait megragadtam, és felvittem az emeleti vendég szobába, ami úgy néz ki mostantól az ő állandó szobájává fog válni, ami örömmel tölt el.
Kis időn belül megérkezett Hugi, aki elkezdte kipakolni a gönceit, én pedig magára hagytam, hogy had intézze dolgait.
Yoona-val ebédet kezdtünk el készíteni. Vagyis leginkább ő, mivel én maximum csak arra vagyok jó, hogy zöldséget hámozzak, mossak, daraboljak. Mást nem nagyon lehet rám bízni.
Amint a főétel elkészült, a beszerzett alapanyagokból párom, rizssütit kezdett el sütni, mivel az Junghwa kedvenc édessége.

Amikor lejött a szobából megcsapta az illat az orrát, és úgy szippantott egy mélyet a levegőből.
-Nem mondjátok komolyan, hogy a kedvenc kajámat készítettétek el...csak miattam.
-Hát...mire jó egy remek testvér? -kuncogtam orrom alatt
Szélsebesen kezdett el felém rohanni, és másodperceken belül a nyakamban találtam.
-Nagyon szeretlek! -szipogott, fejét  vállamon pihentetve
-Hé'! Ne sírj! -simítottam ki arcából, a könny áztatta, barna tincseit
-Annyira jó itthon lenni! -puszilt meg, és ült le az asztalhoz
-Annyira jó hogy itthon vagy. -kacsintottam rá, mire elmosolyodott
-Kicsim! Megterítenél? -simogatta meg a hátamat Yoona
-Persze! -adtam egy rövid csókot vörösre festett ajkaira - Hmm...eper ízű a szád! -nyaltam meg az enyémet
Ő csak rám vetett egy huncut pillantást, majd elnevette magát. Ezen az egy mondaton nevettünk legalább öt-tíz percen keresztül, majd mikor túltettük magunkat rajta, párom kérésének eleget téve, a tányérokat, valamint evőeszközöket az asztalra helyeztem.
-Hol marad a szalvéta? -dünnyögött Yoona
Én csak morogtam, és úgy sétáltam a konyhapulthoz, levéve onnan három kék színű, vékonyka kis réteget.

Nem telt már sok időbe az ebéd elkészítése, így lassacskán a fazék is az étkezőasztal közepére került. Mindenki kiszedte a saját magának megfelelő mennyiségű ételt, majd fogyasztotta el készségesen.
-Köszönök szépen mindent! Nagyon finom volt az ebéd! Főleg ez a rizssüti. Hol tanultál meg így főzni? -mosolygott húgom
Ő mindig mosolyog!? Már olyan rég láttam. El is felejtettem a gesztusait.
-Az édesanyám szakács volt, és sokat tanultam tőle. Hálas vagyok neki, nagyon.
-Értem! Hmm...szíveseb tanulnék tőle én is. -kuncogott Junghwa
Mindannyian elmosolyodtunk, majd testvérem felment a szobába, mi pedig elpakoltuk a maradványokat.
-Nagyon szimpatikus a húgod! -mosogatott Yoona
-Imádni való. Mindennél jobban szeretem! -vigyorogtam halványan

Összetakarítottunk, és éppen a nappaliba indultunk, kicsit kettesben lenni, amikor Junghwa rohant le a lépcsőn, egyenesen átszelte a konyhát és nappalit, majd beviharzott a fürdőbe.

Perceken belül kipingálva lépett ki onnan, én pedig csak ámultam, nyitott szájjal.
-Ez...ezt meg...ezt meg hogy csináltad? -dadogtam
-Drágám...több éven át gyerek modellként dolgoztam...szerinted nem vagyok hozzászokva a hajtáshoz? -dobálta ide-oda hosszú, nyíl egyenes, barna haját
-Pf...biztos. -feküdtem el a kanapén - Amúgy hova mész? -ráncoltam össze homlokomat
-Jaj, csak az egyik itteni barátnőmmel találkozok, HaNeullal. Rég láttuk egymást, és amúgy is hazajövünk ide. Aztán lehet mégis felnézünk a városba is.
-Ahogy jól esik Hugi! Csak vigyázz magadra.
-Úgy lesz. Puszi!
-Szia! -köszöntünk el kórusban Yoonaval

-És...most hogy magunkra maradtunk...mihez lenne kedved? -kuncogtam, valamint a kezemmel derekánál kezdtem munkálkodni
Egy aprót sóhajtott, majd selymes bőrrel fedett kézfejét, az enyémhez érintette, és úgy nézett szemeimbe.
-Mihez lenne kedved? -dugta ki nyelvét, amire lecsaptam
Azonnal munkám alá vettem az ízlelőszervét és úgy faltuk egymást egyre vadabbul. A hajamba túrt, kezemet pedig megindítottam fölfelé, így a pólóját egyenetlenül toltam fel. Simogattam testét, és kihoztam belőle a vadságot. Felsőmet letépte testem felületéről, és messzire száműzte azt. Már a nadrágom övével babrált, amikor nyílt az ajtó, és két lány toppant be. Junghwa!
HaNeul!
Ennél jobb nem is lehetne az időzítés.
Nyöszörögtem, síró hangot adtam ki, és úgy vettem fel bordó pulcsimat. Gondoltam elvonulok a fürdőszobába és elvégzem magamnak azt amit Yoonanak kellett volna, de a konyhában egy pohár üdítő fogyasztása mellett hallottam meg, amint húgom egy fiúról beszél...vagyis inkább áradozik.
-HaNeul! Ott állt mögötted! Fekete haja volt, sötét barna szemei, amik gyönyörűen csillogtak, és láttam azt is, hogy kiszúrt engem. Nem tudod ki lehet ő? -nyafogott
-Őszinte leszek hozzád! Fogalmam nincs!
Mi van? Hiszen még én sem ismerek ilyen embert. Főleg nem olyat, aki az utcánkban lakik.
Talán egy új szomszéd?

Mindegy...lerendeztem egy vállrántással.

***

Néhány órával később elment HaNeul...végre...idegesítő a kiscsaj, de elviselem Junghwa miatt.

Közben elmentem én is bevásárolni, de legnagyobb meglepetésemre, az otthonom előtt zárt ajtóra találtam, így kénytelen voltam kopogni. Amint beengedtek, húgom felé vettem az irányt.
Felmentem hozzá, és elkezdtem faggatni.
-Hugi! Mentségemre szolgáljon, hogy nem hallgatóztam, csak megütötte a fülemet, hogy láttál valakit az utcán.
-Igen! -ragyogtak szemei- És nagy valószínűséggel az utcába költözött, mert egy hatalmas bőrönd volt nála. -mosolygott és kissé el is pirult
-Pontosabban tudnád jellemezni? -dobtam le magamat az ágyára
-Hmm...koromfekete haja volt, és sötétbarna szemei. -tette kezét szája elé
-Ezeket hallottam...bővebben? -vontam fel szemöldökömet
-Hát...magas és sportos...de nem sokat láttam, hiszen télikabátban volt. Viszont az feltűnt, hogy ő is észrevett engem. -kezdett megint pirulgatni - Oppaaaa! -húzta el a végét - Ez az a bizonyos szerelem első látásra? -vinnyogott
-Ömm...fogalmam nincs. -somolyogtam kétségbeesetten
Szerelmi tanácsadó leszek, vagy mi?
-Remélem, hogy a mi sulinkba fog járni...-kuncogott fel
-Reménykedjünk...de azért...ha így is történne! Ismerkedj, és csak utána "cuppanj" rá! -kacsintottam felállva mellőle
Elnevettük magunkat, és magára hagytam.

***

Eltelt a szünetünk, és a suli immáron újra első napján, kapkodunk, hogy mindenki elkészüljön. Én ilyenkor szeretem a csendet, és nyugalmat, ahogy Yoona is ehhez szokott hozzá, viszont Junghwa...
Százason bömbölteti a zenét, és eszébe sincs lehalkítani. Nyűgös vagyok, és felborult a napi rutinom ezzel.
-Junghwa! A kurva életbe, állítsd már le ezt a szart! -kiabáltam a fürdőbe - És siessél!
-Megyek már! Csak megcsinálom a sminkemet. -cincogott azon a vékony, de annál édesebb hangján
Amint kilépett a helyiségből, az állam a parkettát ütögette.
-Nem gondolod, hogy ebből kifagy a két kicsi szemed?  -tettem fel kérdésemet kissé közömbösen

Egy extra rövid shortban, és szexi felsőben flangált ide - oda.
-Nem! És amúgy sem érdekelne. Ha az a fiú valami csoda folytán odaterem, jól kell kinéznem! -ugrált, tapsolva kezeivel
Ciccegtem egy sort, majd sikerült feleszmélnem.
-Menjünk, mielőtt elkésünk! -tessékeltem kijjebb
Felvettük a cipőinket, kabátainkat és útnak indultunk. Yoona ujjait összekulcsoltam enyéimmel, és így sétáltunk hárman, jobbomon húgommal.

A suli épülete előtt megálltunk, és sóhajtottunk egyet, majd párom elment a testvéremmel a tanáriba, felkeresni egy pedagógust. Én a már rég látott barátaimhoz fordultam, akik örömmel, mégis döbbentem fogadtak.
-Tesóó! -üdvözölt egy öleléssel Jin
-Sziasztok Srácok! Helyzet? -vigyorogtam
Boldog vagyok, hogy újra találkozhattam velük.
-Semmit nem tudok...-hajtotta lejjebb fejét az előbb említett
-Suga! Ki volt ez a csaj veletek? Olyan ismerős...azok az arcvonások...hasonlítanak a tiedre...és... -gondolkodott Hoseok
-Ééés...hazajött a húgom. -mondtam kicsit hangosabban, egyben boldogan
-Ó! Junghwa! - csorgatta nyálát
-Vigyázz a szádra! -kuncogtam el magam
Kérdőn nézett rám, mire csak elkényszeredetten villantottam egy mosolyt.
-Hope! Barátnőd van, te meg folyatod a nyálad másik csajra! -ráncoltam a homlokom
-Nincs nekem...-dőlt a falnak
-Hogy érted ezt?
-Úgy, hogy nem jött össze Hanival. -sóhajtott
-Miért? -faggattam
-Mert megcsalt az első héten. De mindegy. Hülye kurva. -néma csend lett mondatára -Amúgy hány éves a húgod?
-Tizenhat! És nem! Nem mászhatsz rá! -vetettem egy szigorú pillantást felé
Felnevetett, majd a csengő monoton hangjára felfigyelve indultunk meg első, kínzó és fárasztó óránkra. Yoona valamikor öt perccel a kezdés esett be, de mint kiderült, Junghwa lefoglalta egy kicsit.

Az órák lassan, és annál unalmasabban teltek. Az egyik szünetben éppen aludni készültem csekély öt percet, amikor húgom visítása zavart meg. Szinte az ölemben ült, annyira közel volt. Megijedtem, és felzaklatott így hirtelen.
-Mi a baj? -néztem körbe
-Itt van! -lélegzett mélyeket
-Ki? -rántottam fel a szemöldökeimet az egekbe.
-A srác az utcából! -vinnyogott
-O...oké!? -nem tudtam mi lenne a megfelelő válasz, de végül is hallgattam áradozását

A szünet vége után új órára indultam, és a legeslegnagyobb meglepetésemre, a testvérem által jellemzett fiú ült egy hátsóbb padban. Gondolom ő az, akiről beszélt. De az én...vagyis a mi osztályunkban? Fiatalabbnak tűnt.
Odabattyogtam és üdvözöltem...
Te jó ég! Tényleg megváltoztam. Régen soha nem lettem volna ilyenre képes.
-Szia! -nyújtottam felé a kezemet
Rámnézett, és felállt.
Hú...sokkal magasabb nálam.
Heló! -mosolygott, és viszonozta a kézfogást
-Öhm...a nevem Min Yoon Gi! Szólíts csak Suganak vagy Yoonginak.
-Örülök a találkozásnak. Jeon Jeong Guk vagyok, de csak simán Jungkook mindenkinek. -engedte el a kezemet
-És, mióta vagy itt? -ültünk le a padra
-Tegnap érkeztem, Busanból.
Bólintottam, és "elköszöntem" tőle. Az óra elején újra bemutatkozott, de ekkor már mindenki előtt.
-Sziasztok! Jeon Jeong Guk a nevem, és Busanból érkeztem...-itt félbeszakította egy ismerős hang
-Oh! Busani! Akkor már csak jó gyerek lehetsz! Mi jóban leszünk szerintem. -kiáltotta Jimin
Jungkook csak elmosolyodott, és folytatta.
-...Öhm...Tizennyolc vagyok, és remélem, nem rontom el az osztály közösségét. Köszönöm. -sétált vissza a helyére és könnyedén ledobta magát.

Az órák teltek, és teltek, de nem túl gyorsan. Végül már csak azt vettem észre, hogy hazafelé sétálunk a hófedte utcán. A talpunk alatt finoman ropogott a fehér réteg, de nem érdekelt. Hazaérve beszélnem kell Junghwaval. Tetszik nekem ennek a Jungkook gyereknek a modora. Lehet fejet hajtok a kapcsolatukra. Ahogy elnézem hugi is boldog lenne...hiszen ma is annyiszor egymásra néztek.

Otthon levetkőztünk, majd kajálás után felsiettünk az emeletre a szobámba.
- Na, Tesó! Híreket hoztam! -huppantam le mellé az ágyamra
Felvonta szemöldökét, és úgy csapta össze tenyereit -A kis kiszemelted...-csillant fel a szeme- Jeon Jeong Guk...vagyis Jungkook. Hát...nem derült ki annyi minden róla, de beszéltem vele pár szót.
-És? -türelmetlenkedett
-Jó fejnek tűnik. -mondtam ki végül
-Ez azt jelenti?...
-Ez azt jelenti, hogy fejet bólintok rátok. De csak okosan közeledj! -kacsintottam rá, és szorosan megöleltük egymást
-Szeretlek, Yoongi!
-Én is téged, Junghwa! Csak egyet kérek!
-Mi lenne az?
-Nagyon vigyázz magadra! Ígérd meg, hogy így lesz!
-Ígérem!

Sosem bocsájtanám meg magamnak ha baja esne. És bárki is fájdalmat, vagy bajt okoz neki...nem ússza meg.
Ajánlom, hogy ne bántsa meg majd Jungkook is! Nem állok jót magamért!