20. fejezet: Rájöttetek?

*Jungkook szemszögéből*

**Pár héttel később*

Junghwa-val egészen jól elvagyunk. Néha voltak összetűzések, hol miatta, hol miattam, de megoldottuk. Igaz nem olyan a kapcsolatunk, mint ezelőtt, valamiben változott, a rosszabbik irányba, viszont ettől függetlenül a szeretet, és szerelem közöttünk van.
Megbeszéltük, hogy egyik délután, hogy elmegyünk együtt vacsorázni, így a suliból hazafelé vettem irányt. Előkerestem a kulcsaimat, kinyitottam az ajtót, majd bementem. Az iskolatáskámat letettem a cipős szekrény elé, és a fürdőszobámba mentem. Levettem a cipőmet, amit elfelejtettem kint, majd a zoknimat, amit követett a nadrágom, a pulcsim, és a pólóm. Egyetlen boxerban álltam, amikor eszembe jutott egy olyan kép, amit az iskolámban láttam...és...fura érzést váltott ki belőlem. Mindeddig nem láttam, vagy csak nem tűnt fel, hogy Jimin, és Taehyung nyugodtan, mindenki szeme előtt lekapták egymást. Vadul falták a másik ajkát, ami megmosolyogtatott, a szívem bizseregni kezdett, és még a számat is végig nyaltam.
Mi ez!?
Az iménti emlékeimet felidézve melegem lett annak ellenére is, hogy egyetlen apró textil borította intim részemet. Ezzel egy időben kirázott a hideg, és furcsa érzések ötlöttek fejembe. Nem értettem a helyzetemet. Két férfi érintkezése miért bolondított meg ennyire durva módon? Felfoghatatlannak tituláltam. De nem volt időm gondolkodni tovább ilyen dolgokon. Készülődnöm kellett az esti programomhoz. Elváltam a mosdókagylótól, ahol eddig támaszkodtam, a tükörben nézve magamat. Az alsóm szélét megfogva letoltam lábaim hosszán, és érdekes látvány tárult elém. Vagyis...többször előfordult már velem ilyen azon a bizonyos részemen, de most semmi olyan nem történt ami miatt felkellene, hogy álljon.
-Nee! -mondtam hangosan
Nem hiszem el, hogy Jimin és V képe váltotta ezt ki belőlem.
Kínosan felnevettem, majd beálltam a zuhanytálcába, megengedve a vizet testemre. Kénytelen voltam elvégezni a "piszkos munkát". Így nem mehetek el egy randira...elég hülyén nézne ki.
Lassan magamra fogtam, és könnyítettem a kényelmetlen helyzeten.
Most tíz perccel tovább tartott a fürdés, de nem tehettem mást.
Amint végeztem a még számomra is kínos állapoton, kiszálltam a fülkéből, és a törölközőmet előkotorva kötöttem derekamra. Újra a mosdókagyló elé álltam, és a fogkefém segítségével, fehérre síkáltam a fogaimat. Nem vett sok időt igénybe, így szinte öt perc után, már indultam is a hálóba, ahol a szekrényből kiválasztottam néhány ruhadarabot, és azokat magamra aggattam. Az időm maradandó részében még hajat szárítottam alaposan, nehogy tüdőgyulladást kapjak, ha kimegyek, és felvettem a bakancsomat, valamint kabátomat. A találkozásunk előtt pár perccel indultam el, hogy Yoongiék...akarom mondani Junghwaékhoz érjek. Vicces, hogy rögtön Suga jutott eszembe. Nagyon jó barátságot ápoltunk...
Mindent közlünk a másikkal, és ha bajunk van, észrevesszük egymáson. Olyan néha, mintha már egy párt alkotnánk...
De ez nem jöhetne össze, hiszen heterok vagyunk mindketten, és csodás párjaink vannak.
Rövid séta után kopogtattam, és barátnőm nyitott ajtót, aki a nyakamba ugorva üdvözölt egy csók kíséretében.
-Szia! -mondta, még ezzel is köszöntve engem
-Szia! -adtam egy rövid puszit én is ajkaira
-Hozom a táskámat és indulhatunk is!
Bólintottam, és egy másodperc alatt mellettem is termett.
Csak pár szót váltottunk az út alatt, de nem is lett volna idő hosszú beszélgetésre, hiszen az étterem körülbelül tíz percre lehetett.
Jó környéken éltünk, mert minden nagyon közel volt.
A helyszínre érve, udvariasan ajtót nyitottam, és beengedtem magam előtt szerelmemet, aki ezt egy kacér vigyorral nyugtázta. Én is bementem utána, és elfoglaltunk egy tetszőleges helyet, az egyik ablakkal szemben.
-Mit kérsz? -kérdeztem megfogva az asztalon pihenő kezét
-Hmm...még nem tudom. Rendelj először te. -simogatta meg a csuklómat
Amikor a pincér odajött leadtuk mindketten a rendelésünket. Várakozás közben érdekes kérdést tett fel.
-Szereted a testvéremet?
-M...Micsoda? -ráncoltam homlokomat
-Nagyon jól kijöttök, nem?
-D...de...
-Akkor?
-Hát szeretem...mint egy barátot...mint egy legjobb barátot.
-És máshogy nem? -faggatott tovább
-Milyen kérdések ezek Junghwa? Miről beszélsz?
-Semmiről. -hajtotta le fejét, és kezdett furán kuncogni
Ez meg mi volt!?
Rövidesen megérkezett a vacsoránk is, amit elkezdtünk enni.
Az este további részében nem beszéltünk túl sokat, így nem is maradtunk romantikázni sem.
Befejezve az evést, hazakísértem a puccosnak mondható étteremből, és mivel megkért, hogy maradjak éjszakára, ott aludtam. Amikor beléptünk lakásukba, Yoongi épp a pizsamájában sétált fel a lépcsőn...de nem jött oda hozzám. Még a fejét is elfordította, és ez végtelenül bántotta lelkemet. Junghwa már régen az álmok birodalmát járta, mikor én még javában agyaltam.
Mik voltak ezek a kérdések? És miért váltottak ki belőlem dolgokat? És a legnagyobb megválaszolatlan kérdésem: Miért képzeltem el a helyzetet, hogy együtt vagyok a legjobb barátommal, úgy mint Jiminék?
Újra átpörgetve az agyamban a szavait barátnőmnek, kirázott a hideg, mégis melegem lett. Kiszáradt a torkom és a szám...valamint a nadrágom...a nadrágom elkezdett...kissé szoros lenni.
Halkan felkeltem a hatalmas ágyról, majd kisettenkedtem a szobából, a konyhába hogy igyak valamit. Nem csuktam villanyt, mert nem akartam hogy észre vegyen bárki is.
Egy kis gyümölcslét öntöttem egy kék pohárba, és kezdtem el iszogatni a konyhapultnak támaszkodva. Még mindig csak agyaltam, egészen addig, míg a villany felkapcsolásával meg nem zavartak.
Suga volt az.
-Jungkook...t...te...mit...csinálsz itt? -dadogott
Láttam, hogy végig nézett rajtam, kissé nyitott szájjal.
Nagyon aranyos volt.
Vagyis...jó ég...mikre gondolok.
-Csak inni jöttem. Junghwa elaludt, én meg még nem vagyok álmos. -válaszoltam nemes egyszerűséggel, még a vállamat is megrántottam, és elakartam menni mellette, de megláttam a szinte már vörös, duzzadt íriszeit- Úristen, mi történt veled? Tiszta piros a szemed...várjunk csak...te sírtál? -simítottam végig arcán, a szemétől kezdődően
Ő csak oldalra fordította fejét makacs módon.
-Sírtál? -kérdeztem ismét, mire egy aprót bólintott
Egy pohár gyümölcslevet nyomtam a kezébe, amikor megindultunk a nappaliba. Felkapcsoltam az álló lámpát, és lehuppantam mellé a kanapéra.
-Mesélj, haver! Mitől borultál ki ennyire? -veregettem meg vállát
-Semmi érdekes...-rázta meg fejét
-A semmiért nem szoktunk sírni... -ciccegtem
-Y...Yoona...szakított velem. -gördült le hófehér, csodálatos bőrén egy újabb sós csepp
Ekkor szorosan magamhoz húztam, fejét a vállamra hajtotta
-Sajnálom! Nagyon sajnálom! -ölelten egyre jobban, egyre szeretet teljesebben
Újra előtört belőle a gyermeki zokogás.
Próbáltam bíztató szavakat irányítani felé, de mit sem értek ezek. Gondoltam rá, hogy elmondjam-e a testvére által feltett kérdéseket, és arra jutottam, hogy mivel az egyik olyan ember az életemben, aki végtelenül közel állt hozzám, kitálalok.
-Figyelj! -vakartam meg egyik kezemmel a tarkómat, míg a másikkal hátát simogattam- Junghwa nagyon...érdekes kérdésekkel "ajándékozott" meg.
Felkapta a fejét, és könnyes szemekkel nézett az én íriszeimbe.
-M...mit mondott? -szipogott
-Öhm...azt...azt hogy...tudod mit hagyjuk. -álltam fel mellőle, de a csuklómat elkapta és visszarántott
-Ne hagyj itt. Kérlek mondd el. -könyörgött
Sóhajtottam egyet, majd ismét leültem mellé, és szembe fordultam vele.
-Azt kérdezte...hogy szeretlek-e...-mondtam el gyorsan a végét
Nem értettem semmit. Nagyon furcsa érzéseket váltott ki belőlem ez az egész. És ami még megdöbbentőbb volt. Szemeiről levándorolt tekintetem az ajkaira. Olyan dúsak, és kívánatosak. Késztetést éreztem, hogy megnyaljam az enyéimet.
-Ez hülye... -csattant fel- és...mit válaszoltál?
-Azt, hogy mint egy legjobb barátot, úgy szeretlek.
Bólintott egyet, a sírás pedig újra előtört belőle.
Miattam?
-Hé! Ne sírj! Nem éri meg. -emeltem meg állánál a fejét
Újra rám emelte tekintetét, és ekkor láttam meg, hogy mennyire is fájt ez neki.
Soha nem akarom egyedül hagyni.
-Tudnod kell, hogy én mindig itt leszek melletted.
-Köszönöm! És én is szeretlek! -mosolygott a zokogása közepette
Én is elvigyorodtam, és magamhoz öleltem.
-Alszol ma velem? -szipogott
-Persze! -simítottam ki szeméből a nedves hajszálait
Annyira gyönyörű arca van...de hogy miért gondolom ezt, fogalmam nincs.
Egyre nagyobb volt a késztetés ajkai iránt. Most jobban, mint a Junghwaé iránt.
Az utóbbi időkben, annyit már nem is értünk egymáshoz. Elszomorított, hiszen annyira nagyon tepertem utána. De rájöttem valamire. Ő még kislány. És ő nem elégítheti ki a vágyaimat sem. Nem lehetünk együtt úgy.
Hosszas gondolkodásmenetemből, az szakított ki, hogy Yoongi közeledett az arcomhoz...egyre jobban.
Furcsa volt, és fogalmam sem volt mire akar ezzel célozni, míg a homlokát az enyémnek nem döntötte. Ajkaink pár milliméterre voltak egymástól, szinte súrolták egymást, ám ez az aprócska kis távolság hamar el is tűnt. Hamar rátapadt vágytól izzó párnáimra. Félénken, és lassan mozgatta száját, az enyémen, mindaddig, míg a tarkójára nem csúsztattam az ujjaimat, és nem viszonoztam. Én is követtem példáját, de mivel tovább szerettem volna menni, ráharaptam gyengéden az alsó ajkára, így beengedett üregébe. Nyelvemmel feltérképeztem minden egyes kis szegletét az új helyszínnek, amit nagyon élveztem. Jobban mint Junghwaval.
Hosszú, és szenvedélyes csókot folytattunk, amilyet a párommal eddig még soha. A lehető leglassabban váltunk el a másiktól. Teljesen eltávolodott tőlem, és beharapott ajkakkal, lesütött fejjel ült előttem.
-S...sajnálom...-temette a tenyerébe arcát
Közelebb csúsztam hangtalanul, és ismételten az állánál emeltem fel a fejét.
-Tetszett! -suttogtam halkan
Kikerekedett szemekkel vizslatott, én pedig elnevettem magamat, megsimogatva az arcát.
-De ezt nem folytathatjuk...-rázta a fejét- Neked ott van Junghwa...és amúgy is hetero vagy.
-Miért? Te nem? -vontam fel szemöldökömet
-Eddig száz százalékosan biztos voltam benne. De most nem tudom. Tanácstalan vagyok. -nevetett keserűen
Megsimogattam a vállát, és szóltam neki, hogy a szobájában találkozunk, mivel megkért hogy aludjak vele.
Eltávoztam, és az ágyára leülve meredtem magam elé.
Miért tetszett ennyire?
És miért jár azon az agyam, hogy szakítani akarok Junghwaval?

*Suga szemszögéből*

Próbált a lehető legkedvesebb módon bíztatni engem, hogy ne sírjak, de mit sem értek ezek.
-Figyelj! -törte meg a csendet...már amennyire csend volt a sírásom miatt- Junghwa nagyon...érdekes kérdésekkel "ajándékozott" meg.
Felkaptam a fejemet, és könnyes szemekkel néztem az íriszeibe.
-M...mit mondott? -szipogtam
-Öhm...azt...azt hogy...tudod mit hagyjuk. -állt fel mellőlem, de a csuklóját elkaptam és visszarántottam
-Ne hagyj itt. Kérlek mondd el. -könyörögtem
Sóhajtott egyet, majd ismét leült mellém, és szembe fordult velem.
-Azt kérdezte...hogy szeretlek-e...-mondta el a lehető leggyorsabban
Megdöbbentem, és nagyon dühös lettem.
Hogy csinálhatott ilyet?
-Ez hülye... -csattantam fel- és...mit válaszoltál?
-Azt, hogy mint egy legjobb barátot, úgy szeretlek.
Bólintottam egyet, a sírás pedig újra előtört belőlem.
-Hé! Ne sírj! Nem éri meg. -emelte meg államnál a fejemet
Újra rá emeltem tekintetemet, és ekkor fájdalmasan pillantgatott rám.
Remélem, hogy soha nem fog magamra hagyni.
-Tudnod kell, hogy én mindig itt leszek melletted.
-Köszönöm! És én is szeretlek! -mosolyogtam a zokogásom közepette
Ő is elvigyorodott, és magához ölelt.
-Alszol ma velem? -szipogtam
-Persze! -simította ki szememből a nedves hajszálaimat
Szemei lejjebb vándoroltak az ajkaimra, ami kissé zavarba hozott, és nem tudtam mire vélni.
Láttam rajta, hogy nagyon elgondolkodott.
Kiszakítottam gondolkodásmenetéből, úgy, hogy közeledni kezdtem az arcához...egyre jobban.
A homlokomat az övének döntöttem. Ajkaink pár milliméterre voltak egymástól, szinte súrolták egymást, ám ez az aprócska kis távolság hamar el is tűnt. Gyorsan rátapadtam dús, vöröslő párnáira. Félénken, és lassan mozgattam számat, az övén, mindaddig, míg a tarkómra nem csúsztatta az ujjait, és nem viszonozta gesztusomat.  Követte példámat, de olyan volt mintha tovább akart volna menni, mert ráharapott gyengéden az alsó ajkamra, így beengedtem üregembe. Nyelvével feltérképezte minden egyes kis szegletét az új helyszínnek, amit nagyon élveztem.
Hosszú, és szenvedélyes csókot folytattunk, amilyet eddig még soha senkivel. A lehető leglassabban váltunk el a másiktól. Teljesen eltávolodtam tőle, és beharapott ajkakkal, lesütött fejjel ültem előtte.
-S...sajnálom...-temettem a tenyerembe arcomat
Közelebb csúszott, és ismételten az államnál emelte fel a fejemet.
-Tetszett! -suttogta halkan
Kikerekedett szemekkel vizslattam, ő pedig elnevette magát, megsimogatva az arcomat.
Ekkor jöttem rá...az álmomban...az álmomban vele voltam...Jungkookal!
-De ezt nem folytathatjuk...-ráztam a fejemet- Neked ott van Junghwa...és amúgy is hetero vagy.
-Miért? Te nem? -vonta fel szemöldökét
-Eddig száz százalékosan biztos voltam benne. De most nem tudom. Tanácstalan vagyok. -nevettem keserűen
Megsimogatta a vállamat, és szólt, hogy a szobámban találkozunk, mivel megkértem hogy aludjon velem.
Pár percig még ültem ott, aztán én is felálltam, és éppen indultam volna, amikor a nappali, és konyha ajtóban két alak megjelent, és beszélni kezdtek.
-Végre rájöttetek, hogy mit is akartok!...