18. fejezet: Ne siessük el!

*Suga szemszögéből*

-Huh...eszeveszett vagy! -fordultam oldalamra, hogy láthassam szerelmemet

-Szeretlek Yoongi! -csókolt ajkaimra

-Én is Téged Yoona! -viszonoztam gesztusát

Lassan váltunk el egymás párnáitól, majd kezdtünk el öltözködni, ugyanis fogalmunk sem volt róla, hogy Junghwa hazajött-e már Jungkooktól.

Lekocogtam a lépcsőn, és körülnéztem a lakásban, de sehol sem volt a húgom, így gondoltam még nem jött haza. Azért remélem, hogy egy napos ismeretség után nem fognak hancúrozni.

Nem fogok csalódni a testvéremben...Tudom!

Elkezdtünk valami kaját gyártani a konyhában, mikor betoppant az emlegetett lány.

-Sziasztok! -köszöntött bennünket

-Szia Hugi! Na milyen volt? -karoltam át

-Nagyon jó. Annyira aranyos és kedves...Teljesen elcsavarta a fejemet. És azt hiszem végtelenül belé szerettem. -áradozott - Ja és este elmegyünk meginni valamit.

-És hol marad az engedélykérés? -vontam fel szemöldökömet

-Jaj, ne már Yoongi! -vinnyogott

-Menjél! -legyintettem a kezemmel

-Köszönöm! -visított fel és rohant a szobájába

-Ne légy vele szigorú! Fiatal még...-dorgált párom

-Én csak féltem. -mormogtam

Nem sokkal később elfogyasztottuk a készített ételt, majd pakoltunk össze. Én ledőltem a kanapéra aludni egy kicsit, mivel eléggé fáradt voltam. Néhány percen belül az álmok édes birodalmába is csöppentem.

  Szakadt volt...rongyos...poros...saras...
Össze-vissza állt rajta a ruhája, és nem is mindenhol takarta. Rémülten siettem hozzá és kezdtem faggatni, ő pedig csak zokogva borult a vállamra, majd mondogatta folyamatosan, hogy sajnálja, és igazam volt. Kiakartam deríteni, hogy mi a problémája, de nem bírtam. Egy szót sem mondott többet, csak szipogott, én pedig egyre idegesebb lettem. Már az ájulás szélén voltam, annyira felforrt az agyvizem, emellett pedig az adrenalin szintem is a felhők alját kopogtatta. Egyre sötétebb lett, és az egyensúlyom is felborult, mikor egy hangos csattanással értem földet.

-Mi volt ez? - ültem fel, és néztem körül
Az otthonom minden egyes szegletét felkerestem Junghwa után, de nem találtam. Csak imádkozni tudtam, hogy legyen még velem egy légtérben.
-Yoona! Nem láttad Junghwat? -ziháltam
-De! Már egy fél órája elment Jungkookkal. Nagyon aranyos fiú tényleg. Meglestem az ablakból. -kuncogott -De mi ez a rémült tekintet?
-Egy rémálmom volt. Junghwat megerőszakolták...-ráztam meg fejemet
-Oh, szivem! Nyugodj meg! Az csak egy álom volt!
-Remélem...Ha valami baja esik, én esküszöm, hogy...

-Semmit nem fogsz tenni, mert nem fog baja esni. Inkább üljél le, és nézzünk valami filmet. Az majd eltereli a figyelmedet is! -ragadta meg a kezemet, és húzott le maga mellé

Keresett valamit a laptopomon, majd indította el a hosszúnak tűnő videófelvételt. Átkaroltam, és úgy néztük a kijelzőt.

***

Már eltelt vagy két óra, és még csak most lesz vége tíz perc múlva. Megbolondulok, ha nem állhatok fel.

-Figyelj, Kicsim! Nekem ez most elég volt. -húztam a számat

Szusszantott egyet, majd kikapcsolta a filmet, vele együtt a gépet is.

Csak jönne már haza Junghwa...

Gondoltam veszek egy fürdőt, és majd utána vacsorázok valamit.

Ez így is lett. Összeszedtem magamnak a pizsamámat, és indultam is a fürdőszobába. Ott lepakoltam, levetkőztem és beálltam a zuhanytálcába. Csak engedtem magamra a meleg vizet, míg habos testem le nem tisztult teljesen. Mikor végeztem, kilépkedtem a szűkös kabinból, és törölközés közben megnéztem magamat a tükörben. Felfedeztem a nyakamon egy pirosas, lilás kis foltot. Ujjam hegyét végig húztam rajta, és egy elégedett vigyor kúszott ajkaim sarkába.

Yoona...Hm...Jó munkát végzett.

Végül teljesen szárazra töröltem testemet, és magamra húztam a ruháimat.

Már éppen indulni akartam, amikor egy barna haj zuhatagot láttam meg betörni a fürdőbe, és a WC felé venni az irányát. Ijedt pillantásokat vetve követtem a testet, mikor feleszméltem, hogy ez a húgom. Odasiettem hozzá, majd leguggoltam az éppen hányó lányhoz. Összefogtam hátul a haját, és úgy segítettem neki.

-Junghwa! Mennyit ittál?

-Nem sokat. Csak egy picikét. -mutogatott az ujjával, mire elnevette magát

Kedvem lett volna lekeverni egy pofont neki, de nőket ütni a legszörnyűbb dolog a világon.

-Jó! Oké...majd ha kijózanodtál beszélünk.

Megvártam míg kiad magából mindent, és úgy támogattam ki a fürdőszobából. Nehézkes léptekkel csattogott a magassarkújában, át az egész lakáson, fel a lépcsőn egyenesen a szobájába. Leültettem az ágyára, majd a cipőt lehúztam róla, és kerestem neki egy pizsamát. Odavittem hozzá, és magára hagytam. Kerestem egy kisebb lavórt, hátha kelleni fog még neki. Társítottam mellé egy üveg ásványvizet is, és úgy kívántam neki jó éjszakát. Holnap beszédem lesz Jungkookkal. Neki kellett volna rá vigyázni!

A konyhában ültem, mikor Yoona fürdés után felinvitált a hálóba, hogy aludjunk most már. Helyeseltem az ötletet, és egymás kezét fogva sétáltunk halkan a szobánkba, ahol még egy utolsó csókot váltva feküdtünk le, és hunytuk álomra szemeinket.

***

Reggel a szokásos fejfájásommal ébredtem. Igazából már van amikor fel sem tűnik. Voltam vele nem egy orvosnál, és mind csak ugyanazt mondta, miszerint nem lehet ebből bajom, így hát nem is izgattam magamat. Bevettem a gyógyszeremet, ami segített rajtam, majd lebattyogtam a konyhába. Elmentem fogat mosni, és kicsit felfrissíteni magamat.

Éhes lettem, amit a gyomrom korgása jelzett, de alig volt itthon valami kaja...pedig nem rég mentem el bevásárolni. Úgy gondoltam, mégis csak kell ennivaló, ezért útnak indultam, hogy nem messze innen a kis boltban tudjak venni valami ehetőt.

Felvettem a cipőmet, és kabátomat, majd úgy mentem el otthonról. A házból kilépve, megcsapott a friss, reggeli levegő. Kissé fújt a szél, ezért kellemetlen is volt, de nem igazán érdekelt. Körülbelül öt perce sétálhattam, amikor megpillantottam egy fiút...aki úgy nézett ki, mint Jungkook. Gondolkodtam, hogy odamenjek-e, hiszen nem vagyok megbizonyosodva róla, hogy Ő-e.

Gyorsítottam lépteimen, és tényleg megtudtam, hogy ő az. Lassítottam egy kicsit, éppen annyira, hogy kényelmesen utolérhetem. Amikor már majdnem a "sarkában" voltam, a vállát megkopogtattam, mire a fülesét kiszedte a füléből, és rám nézett, egy halovány mosoly kíséretében.

-Szia...Yoongi, ugye? -ráncolta homlokát

-Ja... -vágtam rá- De most nem az a lényeg. Mennyit ivott tegnap? -vontam fel szemöldökömet

Kérdőn nézett, majd láttam rajta, hogy leesett neki, miről beszélek.

Ügyes fiú...

-Öhm...Nem tűnt annyira soknak. Az elején keveset ittunk, aztán próbáltam visszafogni, de nem igazán sikerült. -dadogott

-Mi történt pontosan? -faggattam tovább

-Cs...csak iszogattunk, meg táncoltunk. -kerülte el a tekintetemet

Ebből tudtam, hogy nem csak ennyi volt.

-És? ...Tovább kérem.

-Miről beszélsz?

-Jaj, Jungkook,  ne nézz hülyének. Megfektetted, vagy sem?

-N...nem...dehogy is. Csak...-húzta el a végét

-Csak?

-Csak megcsókolt...aztán én is őt. De becs szó, hogy  csak ennyi volt.

Kisebb csend telepedett közénk, amikor ismét megszólalt.

-Nézd, Yoongi. Én nem az a fajta vagyok, amilyennek gondolsz. Nekem viszonylag sok időre van szükségem, ahhoz, hogy megbízzak valakiben. De ő nagyon megfogott.

-Remélem is, hogy ne használod ki.

-Soha nem tenném.

Bólintottam, majd elmentem mellette, de a fiú ismételten megszólított.

-Hova mész?

-Boltba...-mondtam nemes egyszerűséggel

-Akkor mehetnénk együtt is...én is oda megyek. -futott utánam

Leheltem egy "legyen" szócskát, és felvetette a legjobb ötletét, miszerint meg kellene ismerkednünk.

-Mesélj magadról. -biccentettem

-Oké...Nos...Busanból érkeztem, és tizennyolc vagyok. Mindenki visszafogottnak, és tartózkodónak ismert, de próbálok kiszakadni ebből az egész szarságból. Be akarom bizonyítani, hogy nem szimplán anyuci, apuci pici fia vagyok, hanem több.

-Vannak testvéreid? -mosolyogtam rá immáron én is

-Aha... Egy fiú tesóm van. -vigyorodott el- Most te jössz.

-Hát...Én itt születtem alapból, a fővárosban. Azóta itt élek. A szüleim távolabb élnek, és a suliban nincsenek rólam jó véleménnyel...a tanárok. De magasról teszek rá. Én tudom milyen vagyok. -húztam a szám

Még beszélgettünk egy keveset, és meg is érkeztünk az üzletbe. Együtt sétáltunk a sorokon, és rengeteget nevettünk. Szerintem jól ellesznek Junghwa-val...és ami azt illeti. Szerintem én is egész jó kapcsolatot fogok vele ápolni.

Csekély egy óra alatt beszereztünk mindent, és úgy indultunk el hazafelé. Felajánlottam neki, hogy hazakísérem, és jöjjön el rögtön hozzánk, hiszen szerintem megkellene beszélniük ezt az egészet a húgommal. Belement az ötletembe, ezért még jobban szedtük a lábainkat. Az utcába érve, elmentünk a lakásáig, ahol kinyitotta az ajtót, majd beléptünk az otthonába...és szavakat nem találtam.

-Wow...hiszen ez gyönyörű. -csodálkoztam

-Ja, kösz. -vigyorodott el szélesen

Gyorsan bepakolt mindent a hűtőbe, valamint szekrénybe, és felém fordult.

-Van kedved körbe nézni? -hajtotta oldalra fejét

Bólintottam egy aprót, és elindultunk körbe a lakásán. Hamar végig jártunk, mindent, és úgy indultunk el végül hozzánk. Pár házzal laktunk csak arrébb, nem is telt sok időbe az út. Az ajtónál előkotorásztam a kulcsomat, és bementünk. Szerelmem a konyhaasztalnál ült, felöltözve, a kávéját kortyolgatva. A magazinját lapozgatta, és a köszönésünkre nézett csak fel.

-Sziaaaaaa.....sztok!? -nézett értetlenül

-Szia Kicsim! -mentem oda és adtam ajkaira egy csókot- Oh...igen. ő itt Jungkook! Jungkook! Ő itt a párom, Yoona! -mosolyogtam, hol kedvesemre, hol pedig Kookra nézve

Hm...tetszik ez a becenév.

-Szia Jungkook! Örülök a találkozásnak! -fogtak kezet

-Szint úgy! -viszonozta a gesztust a fiú

-Öhm... Junghhwa fent van még? -kérdeztem

-Igen! De szerintem ideje lenne kelnie nem!? -forgatta fejét Yoona

-De igen! És van is egy ötletem! -vigyorogtam huncut módon- Jungkkok mi lenne ha te ébresztenéd?

-Hát öhm...nem is tudom.

-Jaj ne félj. Felkísérlek. na gyere! -intettem, ő pedig megindult utánam

A szoba elé érve benyitottam, Kookie pedig eltűnt amögött. Kíváncsi leszek, mit fog reagálni Junghwa.

*Jungkook szemszögéből*

Reggel fél nyolckor ébredtem fel. Ugyanabban a ruhában voltam, mint amiben tegnap buliztam is. Nehezen, de feltápászkodtam, és lecibáltam testemről az elhasználódott anyagokat, majd váltottam kényelmesebbre, és tisztábbra. Előtte lefürödtem, és rendbe tettem magamat...és a lakásomat. Összeszedtem a szemetet, megigazítottam az ágyamat. Csak az általános dolgok. Olyanra lettem éhes, ami természetesen nem volt itthon, ezért gondoltam reggeli kikapcsolódásként elmegyek vásárolni. Megragadtam a dzsekimet, telefonomat és fülesemet, majd elindultam otthonról. Különféle dolgokról elmélkedtem, a magam lelkem csendességében. Úgymond eldöntöttem magamban, hogy Junghwanak köszönhetően hetero lesz az identitásom, mert én is jobban érezném úgy magamat. Amint ezt elkönyveltem, már a felét megtehettem a szakasznak, mikor egy kezet éreztem meg a vállamon. Kikaptam füleimből a fülesemet, majd hátra fordultam.
Yoongi!?

-Szia...Yoongi, ugye? -ráncoltam homlokomat

-Ja... -vágta rá- De most nem az a lényeg. Mennyit ivott tegnap? -vonta fel szemöldökét

Kérdőn nézetem, majd leesett hogy miről is beszél.

-Öhm...Nem tűnt annyira soknak. Az elején keveset ittunk, aztán próbáltam visszafogni, de nem igazán sikerült. -dadogtam össze-vissza

-Mi történt pontosan? -faggatott tovább

-Cs...csak iszogattunk, meg táncoltunk. -kerültem el a tekintetét

-És? ...Tovább kérem.

-Miről beszélsz? -tettettem értetlenséget

-Jaj, Jungkook,  ne nézz hülyének. Megfektetted, vagy sem?

-N...nem...dehogy is. Csak...-húztam el a végét

-Csak?

-Csak megcsókolt...aztán én is őt. De becs szó, hogy  csak ennyi volt.

Kisebb csend telepedett közénk, amikor ismét megszólaltam.

-Nézd, Yoongi. Én nem az a fajta vagyok, amilyennek gondolsz. Nekem viszonylag sok időre van szükségem, ahhoz, hogy megbízzak valakiben. De ő nagyon megfogott.

-Remélem is, hogy ne használod ki.

-Soha nem tenném. -ráztam fejemet meggyőzően

Bólintott, majd elment mellettem, de ismételten megszólítottam.

-Hova mész? -mosolyogtam mint a vadalma

-Boltba...-mondta nemes egyszerűséggel

-Akkor mehetnénk együtt is...én is oda megyek. -futottam utána

Valamit motyogott, de nem igazán értettem, így nem kerítettem nagy feneket neki. Felvetettem a legjobb ötletemet, miszerint meg kellene ismerkednünk.

-Mesélj magadról. -biccentett

-Oké...Nos...Busanból érkeztem, és tizennyolc vagyok. Mindenki visszafogottnak, és tartózkodónak ismert, de próbálok kiszakadni ebből az egész szarságból. Be akarom bizonyítani, hogy nem szimplán anyuci, apuci pici fia vagyok, hanem több.

-Vannak testvéreid? -mosolygott rám, szokatlan módon
Jól esett.

-Aha... Egy fiútesóm van. -vigyorodtam el- Most te jössz.

-Hát...Én itt születtem alapból, a fővárosban. Azóta itt élek. A szüleim távolabb élnek, és a suliban nincsenek rólam jó véleménnyel...a tanárok. De magasról teszek rá. Én tudom milyen vagyok. -húzta a száját

Rövidesen megérkeztünk az üzlethez, így ott folytattuk az érselgést.
Egy óra alatt sikerült mindent beszereznünk, és csak utána indultunk el otthonunk felé. Meghívott magukhoz, amire rögtön igent is mondtam. Először hozzám mentünk, hogy lepakolhassam a cuccaimat.
Kinyitottam az ajtót, és beléptünk lakásomba.

-Wow...hiszen ez gyönyörű. -csodálkozott

-Ja, kösz. -vigyorodtam el szélesen

Gyorsan bepakoltam mindent a hűtőbe, valamint szekrénybe, és felé fordultam.

-Van kedved körbe nézni? -hajtottam oldalra fejemet

Bólintott egy aprót, és elindultunk körbe a házban. Hamar végig jártunk, mindent, és úgy indultunk el végül hozzájuk.
Csak néhány épületnyit sétáltunk, és ott is voltunk. Betértünk Yoongi házába, és köszöntünk.
Én nem tudtam kit kellett üdvözölnöm, de így volt udvarias.

-Sziaaaaaa.....sztok!? -nézett értetlenül egy barna hajó lány

-Szia Kicsim! -ment oda és adott ajkaira egy csókot Yoongi- Oh...igen. ő itt Jungkook! Jungkook! Ő itt a párom, Yoona! -mosolygott, hol párjára, hol pedig rám nézve

-Szia Jungkook! Örülök a találkozásnak! -fogtunk kezet

-Szint úgy! -viszonoztam a gesztust

-Öhm... Junghwa fent van még? -kérdezte a menta hajú srác

-Igen! De szerintem ideje lenne kelnie nem!? -forgatta fejét Yoona

-De igen! És van is egy ötletem! -vigyorgott huncut módon az újonnan sült "barátom"- Jungkook mi lenne ha te ébresztenéd?

-Hát öhm...nem is tudom.

-Jaj ne félj. Felkísérlek. na gyere! -intett, én pedig megindultam utána

A szoba elé érve benyitott,  majd halkan lépkedtem tovább egyenesen a szobába.
Az ágyánál leguggoltam, és megsimogattam az arcát a lánynak.
Annyira gyönyörű volt.
Összerezzent egy kicsit, majd lassan próbálta nyitogatni szemeit, amin a tegnapi smink maradványai száradtak.
Mikor észrevett hitetlenül bámult engem, majd tátotta el száját.
-Jungkook! T...te mit keresel itt? -nézett körbe
-Öhm...hosszú, de majd elmesélem. Hogy aludtál?
-Jól, köszönöm. -mosolygott a lehető legédesebben
-Van amit meg kellene beszélnünk. -vakargattam tarkómat
Értetlenül nézett szemeimbe, és nem is húztam tovább az agyát, közöltem vele a tényt.
-A tegnapi...csók...
-Az...Figyelj. Nem tudom mi ütött belém...tényleg. Csak egyszerűen megtörtént. De én tényl...-nem engedtem, hogy befejezze a mondandóját, mert ajkainkat egyesítettem a másikéval
Lágyan kezdtem mozgatni az enyéimet, pár percen belül pedig mikor feleszmélt, ő is így cselekedett. Utat nyertem nyelvemmel, és feltérképezhettem szája belsejét is.
Csodálatos érzés volt.

Lassan, és érzéki mozdulattal váltunk el a másiktól, halkan szuszogva.
-Ez meg mi volt? -kuncogott, homlokunkat összeérintve
-Egy csók...-nevettem el magamat
-Na ne mondd...-harapta be alsó ajkát, mire késztetést éreztem, egy újabb puszira, de nem kezdeményeztem
-Figyelj Kook! Ez...ez nekem egy kicsit gyors. Ne haragudj, én is szeretném ezt, de egy kicsit ismerkedünk össze minden előtt. -simogatta meg arcomat
Helyeseltem a döntését, és megöleltem. Viszonozta, majd pár percig nem változtattunk a pozíciónkon.
-Menjünk le. -szakadt ki szorításomból
Bólintottam, és el is indultunk. Lent elment  fürdőbe összeszedni magát, mi pedig Yoongival leültünk a nappali kanapéjára TV-t nézni.
-Na hogy fogadott? -kérdezte
-Egészen jól. Elkezdett magyarázkodni...aztán betapasztottam a száját. -kuncogtam
-Haha...képzelem mivel.
-Jól van na. Szeretem őt. De megnyugodhatsz. Még várunk egy kicsit. Nem szeretnénk elsietni.
-Ajánlom is. -bokszolt bele vállamba gyengén
Elvigyorodtam, és úgy folytattuk a kijelző bámulását.